Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)

1984-10-04 / 235. szám, csütörtök

A CSKP KB Elnökségének beszámolója a mezőgazdaság és az élelmiszeripar időszerű feladatairól és hosszú távú fejlesztéséről (Folytatás a 3. oldalról) hatékonyságának további növelé­sére kell összpontosítani mind a termelési-műszaki intézkedése­ket, mind pedig az állattenyésztési dolgozók kezdeményezésének növelésére irányuló, anyagi és er­kölcsi ösztönzést, a gondozók kö­rében kifejtett munkát. A meglévő tartalékok és az ál­lattenyésztés fejlesztési irányvo­nalának saját erőforrásuk alapján történő megvalósítása reális voltá­nak a meggyőző bizonyítékai azok az eredmények, melyeket az ab- raktakarmány-fogyasztás éssze­rűsítésében érnek el. Ezek az eredmények lehetővé tették az ál­lattenyésztési produkció növeke­dése ellenére, hogy csökkentsük a termelés behozataltól való füg­gőségét. Az előző ötéves tervidő­szakban évente körülbelül 1,6 mil­lió tonna gabonát importáltunk. Az elmúlt három évben az állatte­nyésztés növekedése mellett ez ennek a felét sem-tette ki. Ebben az időszakban a nem szocialista országokból való behozatal csak­nem kétharmaddal csökkent. Ha­sonló csökkenés volt a fehérje­komponensek behozatalában is. Tavaly például a takarmánypogá­csa és az állati lisztek importja a hatodik ötéves tervidőszak átla­gához képest több mint 12 száza­lékkal kisebb volt. A társadalmi érdek megkövete­li, hogy az elért megtakarításokat a terven felüli termelés helyett ta- karr#ánytartalékok képzésére használják fel. Ezt a követelményt azonban a mezőgazdasági válla­latok és a mezőgazdasági irányító szervek is csak részben értették meg. A termelési és felvásárlási feladatok nagyarányú túlteljesíté­se gondokat okoz az állattenyész­tési termékek feldolgozásában és tárolásában, főleg a hús esetében Nehézségek vannak a vágóállatok folyamatos átvételében is, ezért az állatokat néhány mezőgazda­sági vállalatnál a tervezett vágó­súly elérése után is tartani kell még, miközben a takarmányfo­gyasztás növekszik. A mezőgaz­dasági vállalatok ezt a helyzetet bírálják, noha közülük számos volt ennek az előidézője. Erre a hely­zetre az irányitó mezőgazdasági vállalatoknak rugalmasan kell rea­gálniuk, következetesen kell irá­nyítani - összhangban a tervvel az állattenyésztési termelés vo­lumenének és szekezetének ala­kítását. Ez mindenekelőtt megkö­veteli, hogy javítsák a köztársasá­gi minisztériumok, a mezőgazda- sági igazgatóságok és a vállalat- vezetések irányitó munkájának színvonalát. A statisztikai szervek­kel együtt lényegesen javítaniuk kell a statisztikai adatok pontossá­gát és elejét kell venni a lehetsé­ges spekulációknak. Ez az állatte­nyésztésre és a termésbecslések­re egyaránt vonatkozik. A mező- gazdasági vállalatoknál rendet kell teremteni a nyilvántartásban és rendszeresen tökéletesíteni kell azt A mezőgazdasági vállalatoknak egyre jobban tudatosítaniuk kell közvetlen felelősségüket a takar­mánygazdálkodásért, a szemes­takarmányok felhasználásáért és nemcsak az adott gazdasági év­ben. Az irányítás minden fokán, a mezőgazdasági vállalatoktól egészen a minisztériumokig, tuda­tosítaniuk kell a vezetoKneK: teljes mértékben felelősek azért, hogy az állattenyésztés távlatilag folya­matosan fejlődjön, saját takarmá­nyuk felhasználásával, anélkül, hogy központi segítségre számíta­nának. A központi takarmányalap­pal való gazdálkodásnak és az ezzel kapcsolatos tervezési rend­szernek is meg kell felelnie ennek a követelménynek. Az érvényesü­lő gyakorlat azonban nem járul hozzá ennek az alapelvnek a megtartásához. Olyan rendszert kell bevezetni, amely gazdasági­lag is ösztönzi a mezőgazdasági vállalatokat a szemestakarmány- önellátás fokozásában - a terme­lés növelésének és felhasználása magas színvonalának útján. En­nek a rendszernek elő kell segíte­nie a szükséges takarmánytartalé­kok kialakítását is. Az állattenyésztés helyzete rendkívüli igényeket támaszt a húsipar vezetőivel szemben. Megköveteli tőlük, hogy az egyes mezőgazdasági vállalatok és járá­sok helyzetének és kínálatának megfelelően differenciáltan vásá­rolják fel az állatokat, rugalmasab­ban használják ki a raktárakat, a hütő- és fagyasztókapacitáso­kat. Az állandóan növekvő állatte­nyésztési termelés megköveteli, hogy bővítsék a raktárakat, ame­lyekből nincs elegendő. Ennek ér­dekében már intézkedéseket is tettünk. NEM ELÉGEDHETÜNK MEG AZZAL, AMIT ELÉRTÜNK Elvtársak! Értékeljük a növénytermesztés és az állattenyésztés dolgozóinak jó eredményeit. Látnunk kell azon­ban, hogy egyes területeken le­maradás tapasztalható, nemcsak a tervhez, hanem a reális lehető­ségekhez viszonyítva is. Nem elé­gedhetünk meg azzal, amit elér­tünk. Minden vállalatnál, minden munkahelyen keresni kell a fogya­tékosságok kiküszöbölésének, a belső tartalékok mozgósításá­nak útjait. Az efsz-ek X. kongresz- szusának alapanyagaiban és a kongresszus előtti vita során konkrét javaslatok merültek fel amelyeket következetesen meg kell valósítanunk. Az előrehaladás meggyorsítá­sának egyik módja az egyes me­zőgazdasági vállalatok növényter­mesztésében és állattenyésztésé­ben mutatkozó indokolatlan elté­rések okainak következetesebb kiküszöbölése. Már sokszor hang­súlyoztuk, hogy az iptenzív fej­lesztés mindenekelőtt a természe­ti feltételek és az állóeszközök jobb kihasználását, a tudomá­nyos-műszaki ismeretek alkalma­zását jelenti, kivétel nélkül az összes vállalatnál. Ebben rejlenek a gazdasági eredményekben mu­tatkozó nagy eltérések gyökerei, valamint annak okai, hogy a válla­latok különböző mértékben képe­sek csak saját pénzügyi forrásaik­ra támaszkodva fejleszteni terme­lésüket. Ezeknek a tartalékoknak a kiaknázásában eddig csak rész- eredményeket értünk el. így például a jobb természeti viszonyok között gazdálkodó vál­lalatok fele tavaly a gabonafélék­nél több mint 5 tonnás hektárho­zamot ért el. Ezzel szemben 11 százalékukban a hozam egy ton­nával alacsonyabb volt. A vállala­tok nem egész egyharmáda a cu- korrépa-termesztésben 25 tonnás hektárhozamot sem ért él, mig mintegy egyhafoduk több mint 35 tonnás hozamot. Annak ellenére, hogy tavaly országos viszonylat­ban gyorsan nőtt a tehenek tejho­zama a mezőgazdasági vállalatok egynegyedénél a hozam 3 ezer liter alatt volt. Több mint egyhar- maduk a szarvasmarha hizlalásá­ban nem érte el a 600 grammos súlygyarapodást, mintegy egyne­gyede pedig a sertéshizlalásban a 450 grammos súlygyarapodást A kedvezőtlen helyzet megol­dása érdekében a járási mező- gazdasagi igazgatóságok és az illetékes szolgáltató szervezetek vezetőinek munkáját értékelve alapvető kritériumnak kell tekinteni hozzájárulásukat e különbségek kiküszöböléséhez. Az efsz-ek és az állami gazdaságok vezetőinek értékelésekor is az eddiginél job­ban figyelembe kell venni azt, hogy milyen eredményeket érnek el a hozzávetőlegesen azonos kö­rülmények között gazdálkodó vál­lalatok. Az összehasonlítás során a földalap minőségéből kell kiin­dulni. A vállalatokat legújabban éppen ennek alapján osztályoz­zák. Az új besorolás a közeljövő­ben elkészül és ez alapul szolgál majd a mezőgazdasági vállaltok éá járások eltérő eredményei okai­nak mélyebb elemzéséhez és az indokolatlan eltérések kiküszöbö­léséhez. Pozitívan értékeljük, hogy az utóbbi években hazai piacunkra több élelmiszeripari termék kerül. Ez elmondható a mennyiség és részben a termékszerkezet felújí­tása szempontjából is. Ez meg­nyilvánul a lakosság jobb élelmi­szerellátásában. Az alapvető élel­miszerfogyasztás szintje összeha­sonlítható a legfejlettebb országok szintjével. Ezért elismerés illeti az élelmiszeripar dolgozóit. Ez az elismerés külön megilleti az élel­miszeriparban dolgozó nőket, akik közül sokan több műszakban is dolgoznak. Az élelmiszeripar az elmúlt három év során lényegében teljesítette az ötéves teiv feladata­it. A helyzet eddigi alakulása alap­ján azt feltételezhetjük, hogy az idei tervet túlteljesítjük. Az élelmi­szeripar egyes területein, igy pél­dául a tej- és húsiparban erőfeszí­téseket tesznek az alapanyagok jobb kihasználására és hasznosí­tására, a terven felüli mezőgazda­sági termelés feldolgozására. A következő időszakban továbbra is arra kell törekedni, hogy komp­lexen hasznosítsuk a mezőgazda- sági alapanyagokat, gyorsabban innováljuk az élelmiszeripari ter­mékeket és javítsuk minőségüket. Amellett, hogy mennyiségileg kielégítjük az élelmezési szükség­leteket, az élelmiszeriparnak meg kell oldania azt a feladatot is, hogy rugalmasabban reagáljon az ész­szerű táplálkozás követelményei­re és a fogyasztók igényeire. A vá­laszték bővítésével, a legmegfele­lőbb élelmiszercikkek, mindenek­előtt tejtermékek, zöldségfélék, gyümölcsök kínálatával, hozzá kell járulni a kereslet kielégítésé­hez, az aránytalanul magas zsira­dék-, cukor- és lisztfogyasztás csökkentéséhez. Egyúttal csök­kenteni kell az élelmiszerek ener­giatartalmát, jobban ki kell elégíte­ni a lakosság specifikus igényeit, gondolunk itt a cukorbetegekre, gyermekekre és betegekre. Elvárjuk, hogy a húsipar jobban kihasználja az előrecsomagolt hús kínálatának lehetőségét, és job­ban kielégíti a mindennapi húské­szítmények iránti keresletet. A teji­par egyik fontos feladata, hogy egyenletesen több erjesztett tej­terméket gyártson és bővítse a sajtok választékát. A baromfii­parnak fokoznia kell a baromfihús­ból készített termékek gyártását, bővítenie kell a konzervek válasz­tékát, s ugyanakkor javítania kell a baromfi feldolgozását illetve csomagolását. A söriparnak nö­velnie kell a palackozott sör rész­arányát, a többi tárca termelő szervezeteivel együtt növelnie kell a tartósított' üdítőitalok, valamint a cukorbetegek számára készülő italok gyártását. A konzervipartól elvárjuk, hogy a hazai alapanya­gok felhasználásával jobban kielé­gítse a befőttek, gyümölcsízek iránti keresletet és több bébiételt szállítson a piacra. Az élelmiszer- ipar valamennyi ágazatának fela­data, hogy javítsa a termékek mi­nőségét, tartósságát és nem utol­sósorban tetszetőségét. zések terén. Ezért elsősorban a beruházók a felelősek. Három év alatt az ötéves terv feladatait csak 42 százalékra teljesítettük. A racionalizációs intézkedések megvalósítására és a vesztesé­gek korlátozására kifejtett erőfe­szítésekhez jelentősen hozzájárult a különleges mezőgazdasági be­ruházások bevezetése. Az utóbbi két év alatt ilyen formában több mint 6,2 milliárd koronát ruháztunk be, az idén 4,4 milliárd koronát. Az utóbbi években lényegesen többet fordítunk az élelmiszeripar terme­lési alapjának felújítására és kor­szerűsítésére. Az egész mezőgazdasági-élel­miszeripari komplexumban arra kell törekedni, hogy a befektetett eszközök gyorsan megtérüljenek, a kapacitásokat arra kell összpon­tosítani, hogy az építkezéseket mielőbb befejezzék, főlég az élel­miszeriparban, csökkentsük a megkezdett építkezések szá­mát, ne lépjék túl a beruházási költségeket és következetesen ügyeljenek a tervezett mutatók elérésére. Az utóbbi időben javult a helyL zet a mezőgazdasági technika te­rén. Bővült a tehergépkocsipark, egy részét már a mezőgazdaság követelményeinek megfelelően módosították. Az eddiginél több, eddig hiányolt gépet, példáuhekét és vetőgépet, az utóbbi két évben traktort kapott a mezőgazdaság. Javult a pótalkatrészellátás. En­nek ellenére még határozottabban kell megszüntetni a géppark ma­gas fokú elöregedését. A gépek gyártóitól megköveteljük, hogy kedvezőbb legyen a szállítmányok összetétele, jobban járuljanak hozzá a technológiai gépsorok komplex kialakításához. Jobban kell kihasználni a gépipari dolgo­zók és a mezőgazdasági dolgozók hatékony együttműködésének le­hetőségeit. A mezőgazdasági termelés in- tenzifikálásában fontos szerepük van a biológiai és műszaki szol­gáltatótevékenységet végző szer­vezeteknek. Az elmúlt évtizedben nagy összegeket fordítottunk fej­lesztésükre. Tevékenységükkel azonban nem lehetünk teljesen elégedettek. Egyes szolgáltató vállalatok, köztük agrokémiai vál­lalatok is, több olyan tevékenysé­get fejtenek ki, amely lehetővé teszi a tervmutatók, köztük a nye­reség elérését, figyelmen kívül hagyva a mezőgazdasági vállala­tok szükségleteinek kielégítését. Jogosan bírálják sok esetben a szolgáltatások alacsony színvo­nalát, rugalmatlanságát, és főleg magas árát. Sok mezőgazdasági vállalatnál még mindig tanúi lehe­tünk annak, hogy fölöslegesen sa­ját javító részlegeik bővítésére vagy építésére, növényvédő ka­pacitásaik fejlesztésére fordítják pénzüket. Ezekért a fogyatékosságokért a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi minisztériumok, valamint más központi szervek is felelősek, amelyek nem bontották le a töké­letesített tervszerű irányítási rend­szer alapelveit a szolgáltató szer­vezetek feltételeire. Rövid időn belül ki kell dolgozni tevékenysé­gük hatékonysága további növelé­sének szabályait. A tervnek, a gazdasági szabályozóknak vala­mint az érdekeltségi rendszernek hozzá kell járulnia a szolgáltatá­sok magas színvonalához, elő­nyös árához úgy, hogy ezek a me­zőgazdasági vállalatok számára elérhetőek legyenek. Az irányító szerveknek és maguknak a szol­gáltató szervezeteknek lényege­sen nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük a tudományos-múszaki haladás eredményeinek alkalma­zására. A CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány a CSKP 4. ülése után dokumentumot foga­dott el a melléküzemági termelés fejlesztéséről. Tavaly részesedé­sük az efsz-ek teljesítményében csaknem 14 százalék volt. Az álla­mi gazdaságokban ez az arány 50 százalék volt. A melléküzemági termelés mértéke nagyon eltérő. Egyes szövetkezetekben azonban jelentős, sőt, lényegesen túlhalad­ja a mezőgazdasági tevékenység mértékét. E vállalatok közül több jelentős szerepet játszik a tudo­mányos-műszaki haladás fejlesz­tésében, alkalmazásában és a mezőgazdasági nagyüzemi ter­melés termelést előkészítő szaka­szainak befolyásolásában. A gya­korlat azt mutatja, hogy a mező­gazdasági és élelmezésügyi mi­nisztériumoknak külön-külön kell felülbírálniuk tevékenységüket és ott, ahol az összhangban álfa tár­sadalmi érdekekkel és a mező- gazdaság szükségleteivel statútu­mukat összhangba kell hozni való­di tevékenységükkel. Azoknál a vállalatoknál, ahol a mellék­üzemági termelés magasabb, mint a mezőgazdasági termelés, ezt figyelembe kell venni az adó összegének meghatározásában. A mezőgazdaság irányító szervei­nek és a nemzeti bizottságoknak el kell érniük, hogy a mellék­üzemági termelés fejlesztésében mindenütt megtartsák az érvényes szabályokat. Az intenzív termelés, mindenek­előtt a növénytermesztés gyor­sabb fejlesztéséhez az utóbbi idő­ben hozzájárul az egyre elmélyülő kooperációs és integrációs folya­mat. Egyes élenjáró mezőgazda- sági vállalatok, amelyeknek szak­képzett, kezdeményező dolgozóik vannak, a tudományos kutatási alappal és a szolgáltató szerveze­tekkel együttműködve hozzájárul­nak ahhoz, hogy a kooperáló me­zőgazdasági vállalatoknál alkal­mazzák a legújabb tudományos- múszaki ismereteket. Az ezen a téren szerzett pozitív tapasztala­tokat jobban szem előtt kell tartani. A minisztériumoknak a szolgáltató üzemekkel együtt, az anyagi-mű­szaki ellátás lehetőségeinek figye­lembevételével felelősségteljesen ki kell választaniuk azokat a me­zőgazdasági vállalatokat, amelyek szervezetten részt vehetnek az egyes termelési ágazatok komp­lex technológiai fejlesztésében, más efsz-ekben és állami gazda­ságokban is. Meg kell teremteni a feltételeket ilyen irányú tevé­kenységükhöz. FOKOZOTT FIGYELMET AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOK MUNKÁJÁNAK A BERUHÁZÁSOK HATÉKONYSÁGÁÉRT FJvtársak! A mezőgazdasági-élelmiszer­ipari komplexumban az ötéves terv céljainak megvalósításához jelentős mértékben hozzájárulnak a beruházások. Három év alatt a beruházások értéke 70,5 milliárd korona volt. A 6. ötéves tervidő­szak éves átlagához viszonyítva a beruházások 15,2 százalékkal növekedtek. Beruházásokat min­denekelőtt a növénytermesztés­ben eszközöltünk, főleg a betaka­rítási veszteségek korlátozására és raktárak építésére. Sikerült megvalósítanunk a tervezett talaj- javítási munkálatokat. Nem kielé­gítő a helyzet az öntözőberende­A párt- és állami szervek az elmúlt időszakban megkülönböz­tetett figyelmet fordítottak az álla­mi gazdaságokra. Ennek az az oka, hogy a központilag irányított állami mezőgazdasági vállalatok­kal együtt a mezőgazdasági terü­let 30 százalékát művelik meg, többnyire nehezebb feltételek kö­zött gazdálkodnak, és jelentős ré­szükben hosszabb ideje lemara­dás volt tapasztalható. Az állami gazdaságok problé­mainak elvszerű megoldásában jelentős lépést jelentettek a köz­ponti bizottság 4. ülésének határo­zatai. Az elnökség az állami gaz­daságok gazdálkodásának megvi­tatása során megállapította, hogy kedvezőbb gazdasági eredmé­nyeikben megnyilvánul a'tökélete- sitett irányítási rendszer érvénye­sítése, az igényesebb irányító­munka valamint a pártszervek és szervezetek hatékonyabb munká­ja. Felújították főleg a növényter­mesztés dinamikáját. Megszűnt a hosszabb ideje tapasztalható rá­fizetéses termelés, sikerült megál­lítani az eladósodás növekedését, és csökkentek a dotációk. A mun­katermelékenység növekedése le­hetővé tette, hogy emeljék az át­lagbéreket. El kell érni, hogy ezek a pozitív irányzatok tartós jellegű­ek legyenek. Ennek érdekében határozottabban kell kiküszöbölni a fogyatékosságokat és jobban ki kell aknázni a gazdálkodásukban rejlő jelentős tartalékokat. Szem előtt kell tartani, hogy azoknak az eszközöknek a jelentős részét, amelyekkel 1982 óta növelték a mezőgazdasági vállalatok forrá­sait, éppen az állami gazdaságok (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÓ 4 1984. X. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom