Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)

1984-10-31 / 258. szám, szerda

;■'-Mb. t: Egy gazdasági következmény emberi vonatkozásai Amikor a veszteséges gazdálkodás a vállalat felszámolásához vezet Az égszínkékre festett magas vaskerítésen még ott függ az Iro­dagép- és Finommechanikai Vál­lalat, közismert nevén az IGV zo­máncozott cégtáblája, de hamaro­san leveszik, mert nevét törölték a több mint 1300 magyar vállalat jegyzékéből. Tartós veszteséges­sége és a stabilizálás lehetőségé­nek a hiánya miatt az illetékes szervek határozatot hoztak „jog­utód nélküli felszámolásáról.“ A terebélyes fákkal szegélye­zett angyalföldi Jász utcától csu­pán néhány lépésnyire találjuk e szokatlan gazdasági eset szín­helyét. De miről is van szó, és milyenek a megoldás emberi vo­natkozásai? Karácsony Dezső, aki más vál­lalatok életében gazdag tapaszta­latokra tett szert, a műszaki igaz­gató irodájában ül ugyan, de nem tölt be igazgatói tisztséget. Fel- számolási megbízottként mutatko­zik be, akit a Magyar Népköztár­saság iparügyi minisztere neve­zett ki. Feladatul kapta az IGV megszüntetését, mégpedig a le­hető legkisebb népgazdasági veszteségekkel. Pénzzé kell ten­nie a tárgyi értékeket, rendeznie a tartozásokat, s gondoskodnia kell az emberekről is. Az IGV „bu­kásával“ kapcsolatban a Népsza­badság a következő okokat sorol­ta fel: reális lehetőségeket megha­ladó fejlesztés, a beruházások ké­sedelmes befejezése, ami lassí­totta a műszaki fejlesztést; a ter­melés nem volt folyamatos és mi­nőségi reklamációk is előfordultak; a világpiaci fejlődés kedvezőtlen hatása, feltűnően rossz munka- szervezés és gyenge termelésirá­nyítás. Voltak itt azonban további fon­tos körülmények is, például két tőkés cégnek a csődje, amelyek­kel az IGV kooperált. Továbbá a dolgozók tömeges távozása a vállalattól - 1980 után két év alatt a 3200 alkalmazott közül mintegy ezren léptek ki. De lehet ezen csodálkozni, ha a vállalatnak gyakran még a fizetésekhez sem volt pénze a bankszámlán? Amint azt Karácsony Dezső a továbbiakban elmondta, a mi­nisztérium már évekkel ezelőtt ke­reste a kiutat. A vezérigazgató leváltása azonban nem segített, ezért 1984 elején szanálásra ke­rült sor. így nevezik Magyarorszá­gon azt a mélyreható elemzést, amelyet a miniszter által kineve­zett szakbizottság hajt végre. A szanáló bizottság zárójelentése több módozatot javasolt a megol­dásra, többek között a „jogutód nélküli felszámolást“ is, s a kor­mány gazdasági bizottsága emel­lett foglalt állást.- A szanáló bizottság három fontos megállapításból indult ki - folytatja a megbízott. - Először, az IGV elvesztette megrendelő­inek a bizalmát, mert hiányosan teljesítette a szerződéseket. Má­sodszor, csaknem két éven át nem tudott fizetni a szállítóknak, s aki nem tud fizetni, az nem is vásárolhat. Harmadszor, a dolgo­zók saját maguk kezdték elhagyni a vállalatot. GYÖKERES MEGOLDÁS- A vállalat megszüntetése bi­zonyára radikális megoldás, de a fejlődés néha ilyen irányban is halad. Véleményem szerint itt leg­alább 300 embernek kellett volna elektronikával foglalkoznia. Az IGV gyártási programja ugyanis tarthatatlanná vált elektronika nél­kül. Kinek van ma szüksége me­chanikus pénztárgépekre és el­avult, ráadásul kis sorozatban gyártott írógépekre? Természete­sen kényelmesebb foggal-köröm- mel ragaszkodni a régi, befutott programhoz. Nálunk egyeseknél a műszaki konzervativizmus any- nyira megcsontosodott, hogy szin­te jogot formálnak az innovációk békés távoltartására. Az élet azonban ezt nem tűri el. De mit eredményez a döntés? Az IGV üzemeit három nemzeti vállalatnak adták el, amelyek kor­szerű berendezések, elektronikus pénztári gépek, gázipari automati- zációs alkatrészek, valamint a Szovjetunióba szállított telefon- központokhoz elektronikus impul- zusszámitók gyártását vezetik be. A Medicor Művek a 650 millió forintért megvásárolt budapesti alapüzemben korszerű orvosi mű­szereket fog gyártani. Emellett az IGV programjából is meghagyják az irodai gyorsmásológépek és a nyomdatechnikai szedőgépek gyártását. Ml LESZ AZ EMBEREKKEL?- A minisztertől feladatul kap­tam, hogy az IGV felszámolásával összefüggésben rendkívüli figyel­met fordítsak a dolgozók problé­máira. Olyan rendelet azonban nem létezik, amely konkrétan sza­bályozná az eljárást, hiszen Ma­gyarországon ilyen esetünk még nem volt. Az én feladatom az, hogy gondoskodjak a dolgozók szervezett átcsoportosításáról az új munkáltatókhoz. Arról, hogy ez miként megy végbe a napokban, bővebb tájé­koztatást tud nyújtani KómárMária, a személyzeti osztály vezetője.- A vállalatnak ez év január elsejéhez számítva 2524 dolgozó­ja volt. Az év folyamán három vidéki üzemet azzal adtunk át, hogy az új vállalatok garantálni fogják a dolgozók szociális elő­nyeinek korábbi színvonalát. A bu­dapesti üzem és a hozzá tartozó közeli vidéki üzemegység 816 dol­gozója közül sokan már saját kez­deményezésükre eltávoztak. A Medicor egyelőre 300 embert vett át szerződésileg. Egyes mun­kahelyek, például a szerszámké­szítő, a galvanizáló és a karban­tartási részleg teljes kollektíváiról van szó. Lényegében körülbelül háromszáz dolgozó elhelyezése van még függőben. Ezeket a dolgozókat 5-15 tagú kisebb csoportokban akarják elhe­lyezni a környékbeli üzemekben, amit szintén szervezett munkaerő- átcsoportositásként kezelnek, amikor a dolgozók nem kerülnek a korábbinál hátrányosabb szociá­lis helyzetbe. Ez a budapesti ipari körzet a megbízott állítása szerint két nap alatt „elnyeli“ ezt a 300 dolgozót. A Népszabadságból vett adatok szerint a vállalatok az or­szág egész területén évente mint­egy 90 ezer szabad munkahelyet kínálnak. A problémát tehát nem az jelenti, hogy valaki hely nélkül maradna, hanem az, hogy nem lehet mindenkinek hajszálponto­san ugyanolyan feltételeket bizto­sítani, amilyenek között eddig dol­gozott. Ez elsősorban a vezetés szakaszán dolgozó középkáde­rekre vonatkozik. Egyes esetek­ben ezért fájdalmas is lehet a tá­vozás, de ezek aránya minimális.- Mihez igazodnak, ha nincs ki­adva rendelet? - kérdezem.- A szocialista humanizmus alapelveihez. Ahhoz a kimondat­lan de kötelező belső parancshoz, hogy senki sem kerülhet az ut­cára.- Hány felmondást adtak ki ed­dig a vállalat felszámolásával kap­csolatban?- Egyet sem. A SZAKSZERVEZET ÁLLÁSPONTJA- Az 1973-as évben még a ki­váló vállalatok között szerepeltünk - mondja Rózsa Miklós, a szak- szervezet üzemi bizottságának tit­kára -, álmunkban sem gondoltuk volna, hogy így fogunk végezni. Meg kell mondanom, hogy szak- szervezetünk nem értett egyet a vállalat felszámolásával. Véle­ményünk szerint a veszteségek fő forrását a vidéki üzemek fenntar­tása és a félkész termékek költsé­ges ide-oda szállítgatása képezte. Ezt kellett volna megoldani. A fele­lős irányítási szerv kötelező dön­tésének a végrehajtását támogat­juk. Továbbra is fenntartjuk azon­ban azt az álláspontunkat, hogy csak olyan megoldáshoz járulunk hozzá, amely szociális szempont­ból nem érinti hátrányosan a dol­gozóinkat. Az IGV-nél a kedvezőtlen gaz­dasági eredmények miatt már több éve nem fizettek prémiumo­kat. A bérek és a fizetések csak a legalacsonyabb engedélyezett mértékben növekedtek. Magyar- országon a bérszabályozás a vál­lalati átlagkereseteket veszi figye­lembe. Az adott esetben a dolgo­zók az 55 ezer forintos évi átlag­keresetű IGV-től a 64 ezer forintos átlagkeresetet nyújtó Medicor Mü­vekhez kerülnek át. Maga az „át­lépés“ természetesen nem indo­kolja a fizetésemelést, azonban olyan lehetőségeket nyújt, ame­lyek kihasználása az egyes sze­mélyektől függ. Ez már önmagá­ban is nagy dolog, hiszen a meg­szüntetett vállalatnál az egyes személyek hiába igyekeztek, mert nem volt miből jutalmazni a na­gyobb teljesítményeket. Ez egyébként a vidéki üzemegységek dolgozóira is vonatkozik, akik szintén hatékonyabban gazdálko- ,dó vállalatok bérezési feltételei kö­zé kerültek, s részesei lehetnek az ebből származó előnyöknek.- A szakszervezet követelmé­nyeinek a gazdasági szervek tel­jes mértékben eleget tesznek, s ezzel kapcsolatban nincsenek vitáink - teszi hozzá Rózsa Miklós.- Ennek ellenére nem a legjobb a hangulat az emberek között- jegyzi meg Benkő András, a pártalapszervezet titkára. - Kol­lektívák esnek szét, minden meg­változik, valami új, ismeretlen helyzet elé kerültek az emberek. Ezért rendkívül megnövekedett az emberekkel végzett politikai mun­ka jelentősége. Rendszeresen be­szélgetünk velük, elősegítjük az egyéni problémák megoldását, különös tekintettel az idősebb munkatársakra, akik nem kevés becsületes munkát végeztek a vállalatnál. „VALAMIT ELRONTOTTUNK“ A munkahelyeken a termelés szünetel, a műhelyek félig üresek, csendesek. Egyesek leltározást végeznek, mások már az új terme­lési programot készítik elő. Köz­ben kifejtik a véleményüket is a bukás okairól. Ezek többnyire egészséges munkásnézetek. So­kak szerint az volt a hiba, hogy az IGV előnytelen licencfeltételeket fogadott el a nyugati cégektől, s nem lehetett elérni nagyobb so­rozatnagyságot. Mások a vállala­ton belüli fogyatékosságokat pel- lengérezik, amelyek a veszteség­időket és a hóvégi hajrákat okoz­ták. Abban viszont egyetértenek, hogy szubjektív és objektív okok egyaránt közrejátszottak a helyzet alakulásában. „Valamit bizonyára elrontot­tunk. Néha még a jobb vállalatok is tönkremennek. Alig egy éve jár­tam annál az NSZK-beli írógép­gyártó vállalatnál, amellyel koope­ráltunk. Tudja, hogy mi van most a helyén? Egy fűrésztelep. Pedig 3500 dolgozót foglalkoztatott, s mindannyian felmondást kap­tak“, jegyzi meg Virág Antal, a karbantartási részleg vezetője, az IGV sokéves dolgozója. Bozsik József, az automatákat beállító mechanikus már az új be­osztására gondol, öt elavult gép helyett ezután csak egyet fog ke­zelni, de az rendkívül korszerű lesz, s talán a keresete is javulni fog. Hasonló ajánlatot kapott mun­katársa, Bakler Imre is, de ő még nem fogadta el, még mérlegel, várakozik. Török Pál fejlesztési főmérnök szintén a jövő feladatokra gondol. Részlegének 45 dolgozója közül csak öten mentek el, de azoknak sem kellett volna, hiszen a Medi­cor átveszi az egész fejlesztési osztályt. Csupán a tevékenység módosul a számítástechnika orvo­si műszerekben való alkalmazása irányában.- Mi, itt a fejlesztési részlegen nem számítunk a keresetek ug­rásszerű növekedésére - mondja.- Már akkor is elégedettek le­szünk, ha végre értelme lesz a munkánknak. A kapu felé haladva egy DeTeje- zetlen, fűvel benőtt építkezési te­rületre leszek figyelmes. Mintha egy elmúló korszakot jellemezne, az extenzív fejlesztését. Ez a kor­szak Magyarország számára is meghozta a teljes foglalkoztatott­ság történelmi vívmányát. Ezt nem akarják feladni, sőt a párt gazda­ságpolitikájának a szellemében magasabb szintre, a teljes és ha­tékony foglalkoztatottság szintjé­re akarják emelni. VOJTECH VESELÝ KOMMENTÁLJUK ---­- i B ecsüljük meg jobban Ismerek olyan dél-szlovákiai kisvárosokat, amelyekben a múlt már alig érinti meg az embert. A lebontott épületek he­lyén panelházak sorakoznak körülvéve jelenkori építészetünk megannyi dominánsával. Mindenképpen szembetűnő a fejlő­dés, az új városkép kialakítására való nemes törekvés. De vajon az emberek miképpen érzik belülről ezt a változást? Nem marad-e hiányérzet azokban, akik az egykori hangula­tos utcák világából kiszakadva emeleti lakásokba kénysze­rülnek? Kialakul-e bennük az oly fontos érzelmi kötődés az új építmények iránt is? Mást megélt idősebbekben,-ebbe a világba születő fiatalokban. Töprengek ezen már régóta. És újra meg újra erre kénysze­rülök, amikor a fejlődés érve alatt városi épületek bontásá­nak lehetek szemtanúja. Vajon valósan mértük-e fel a bennük rejlő értékeket? Nem akadt-e volna más, „építménymegőr- zőbb“ megoldás, tűnődöm ilyenkor, miközben tovább tódul­nak belőlem a kissé kétkedő gondolatok. Mint például az a kérdés, amellyel a minap találkoztam: városaink kincseskamráink is egyben? Ugyanezt olvashatta a látogató annak a kiállításnak az első tablóján is, amelyet „A szlovákiai városok történelmi magvainak felújítása“ címmel október második felében mutattak be a bratislavai Szakszer­vezetek Háza első emeletén. Prológusnak szánták a kérdést, nyolc kiállítási témakör megtekintéséhez. Mégis ennél többre hívja fel a figyelmet, miközben azzal ismerkedhettünk, hogy Szlovákia műemlékvárosaiban és történelmi városrészeiben miként valósul meg a régmúlt építményeinek fokozatos és szervezett felújítása. Fényképeken, rajzokon, városrendezési megoldások kópiáin lehetett látni mindezt. Olyan mozzana­tokban, amelyek elgondolkoztatják az embert. Képzeletbeli városvédő körútra hívják, akár mindjárt Szlovákia fővárosá­ban. S ha elindul, közben valami másra talál. Siető, majd­hogynem szaladó járókelőkre, macskaköves utcákon höm­pölygő emberáradatra, lüktető óvárosi életre. Aki megáll, az inkább csak kirakatot néz, üzletbe lép be, vagy kávéházban, esetleg vendéglőben keres pihenőt. De nem a műemlékek iránt érdeklődik elsősorban. Ezekre javarészt csak gz idegen turisták csoportosulása hívja fel a járókelők figyelmét egy- egy épület, emléktábla közelében. Ök megnézik, kíváncsian szemlélik végig azt, ami számunkra mindennapos, értékren­dünkben eléggé hátra szorult. Járom az óvárost. Felújított épületek, állványok mögé rejtett homlokzatok, málladozó falak között. ízlelem az utca hangulatát, a szűnni nem akaró embeikavalkádot. És foly­vást eszembe jut a kiállítás videoprogramjában ötpercenként megismétlődő mondat: „A város addig él, ameddig emberek laknak benne“. Bratislavában feltűnően sok fiatal él. Lakik és tanul. Rájuk is gondoltak a kiállítás szervezői, amikor a kísérőrendezvé­nyek sorába a város diákjai és szakmunkástanulói számára is beiktattak néhány szervezett látogatást, mégpedig „Váro­som“ címmel. A szakemberek választása nem véletlenül esett a tizenévesekre, történelmi városrészeink majdani ápo­lóira, védelmezőire. Ők ugyanis - úgyszintén mint a mai huszonévesek vagy idősebbek - javarészt megismerkedtek már városuk múltjával, történelmi nevezetességeivel. De ahhoz, hogy a műemlékek iránti érzelmi kötődés is kialakul­jon bennük, még többet kell tennünk. Elsősorban a felnőtt társadalomnak, s ezen belül is az építészeti szakembereknek. És minél több olyan fórumra volna szükség, mint ez a kiállí­tás, amely szakmai és bemutató jellege mellett jelentős nevelő hatást fejtett ki. De milyen is legyen városaink magva? A csend, a pihenés és az emlékezés térsége, vagy a társadalmi, kulturális és kereskedelmi élet szerves része? Ezt a kérdést a kiállítás is feltette, mintegy jelezve, hogy ki-ki maga találjon rá a válaszra. Jómagam estefelé az SZNF-híd fölötti Bystrica kávéházból figyeltem Bratislava óvárosát. A kigyulladó utcai fények nyüzsgő emberek sokaságát tárták elém. Mintha az élet már válaszolt volna erre a kérdésre. J. MÉSZÁROS KÁROLY A Veľké Rovné-i Svetom ipari szövetkezet sikeresen teljesiti műszakilag igényes gyártási programját. Ebben az évben termé­keinek választékát ultrahangos műanyaghegesztóvel, újfajta fúró­géppel és más termékekkel bővíti. Az ipari szövetkezet sikeresen együttműködik több kutatóintézettel. A képen: Pavol Beran az új fúrógép mechanikai részeit szereli (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) ÚJS 4 1984. :

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom