Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)
1984-10-30 / 257. szám, kedd
A szemlélet, a módszerek változásai Tankönyvekről az Ipolysági (Šahy) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban Az idei tanév az alapiskolákból a középiskolákba került fiatalok egy részének szokatlan feladatot jelent majd. Az új oktatási program fokozatos bevezetése idén egyebek közt a gimnáziumok első évfolyamaiban folytatódik. Ez nemcsak a tanároktól kívánja meg a módszerek megváltoztatását, de egyben a diákok részéről is más hozzáállást kíván. A gimnáziumok esetében gyökeres változást jelent, hogy a mindeddig kísérleti stádiumban lévő fakultatív képzés idén az oktatáspolitikai elképzeléseknek megfelelően általánossá válik. Persze ezenkívül számos olyan változással találják szembe magukat a pedagógusok, amelyek a korszerűsített alapiskolai oktatás természetes következményei. A megváltozott tanterv, az ehhez megkívánt korszerűbb tanítási módszerek mellé - elsősorban a tanuló szempontjából fontosak a tankönyvek, s az egyéb tankönyv jellegű segédeszközök. A magyar tanítási nyelvű középiskolák számára mind ez ideig az új tankönyvek egy része nem készült el, ami eleve fokozott felelősségtudatot, odaadást és figyelmet kíván meg a tanárok és a diákok részéről. Az első hetek tapasztalatairól, a váratlan körülményhez történő alkalmazkodásról Csömör Béla, az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium igazgatója a következőket mondta:- Bár még nagyon frissek a benyomásaink, számos tényszerű dolgot így is megállapíthattunk. Kis iskola vagyunk, ennek ellenére nincsenek gondjaink a szakosító gyakorlati tárgyak oktatásával. Új épületünkben elegendő szaktan- terem és laboratórium áll rendelkezésünkre, amelyeket a szlovák gimnáziummal közösen használunk, így iskolánkban három fakultatív tantárgy választható: a gépipari gyártás alapjai, közgazdaságtani és ügyviteli alapismeretek valamint a mezőgazdasági termelés alapjai. Szaktantermeink és tanműhelyeink ennek megfelelően jól fel vannak szerelve illetve fokozatosan gyarapítjuk a szükséges gépparkot. A gépírás oktatására elegendő írógép áll a diákok rendelkezésére, s van egy kísérleti telkünk, ahol üvegházban is végezhetnek mezőgazdasági kísérleteket diákjaink.- Óhatatlanul is megfogalmazódik a megállapítás, hogy itt aligha lehet gond a pályaválasztás...- Iskolánknak 240 diákja minden évfolyamban két párhuzamos osztályban tanul. Ezenkívül idén érettségizik majd az egy esti évfolyamunk. A tavaly végzett 56 fiatal közül 35 jelentkezett főiskolai továbbtanulásra, ezek közül 24-et vettek fel a különböző felsőoktatási intézményekbe. Közülük 12 fiatal műszaki főiskolán, 1 katonai főiskolán tanul. Idén már tizenegyen a gimnáziumban szerzett szakképesítésnek megfelelő állást is találtak. Ez igazolni látszik az új program helyességét.- Feltételezem azonban, hogy a fakultatív tantárgyak bevezetésén kívül gondot okoz a hagyományos tárgyak eredményes oktatása is.- Kétségtelen, hogy a tankönyvhiány rendkívüli dolgokra kényszerít bennünket. Ezúttal nemcsak mint igazgató, de mint történelem-földrajz szakos tanár is illetékes vagyok. A hiányzó tankönyveket úgy igyekszünk pótolni, hogy a szlovák nyelvű tankönyv szövegét rögtönözve lefordítottuk és sokszorosítva a tanulóknak szétosztottuk. Ehhez a szöveghez természetesen használjuk a tankönyv eredeti ábráit, táblázatait.- Milyenek az így szerzett tapasztalataik? Mennyiben tudnak így építeni az alapiskolában feltételezetten elsajátított ismeret- anyagra?- Mivel kis létszámú iskolaként a minisztérium azon kijelölt intézményeihez tartozunk, ahol vizsgálják az új program bevezetését, már megírattuk az első írásbeli felmérő dolgozatokat. Ebből leszűrhető eredményeket az illetékes szaktanárok majd ismertetik. Előzetesként csak annyit, hogy a diákoknak elsősorban alkalmazkodniuk kell az új körülményekhez, amelyek egyelőre nem felelnek meg az elvárásoknak, vagyis az alapiskolában megalapozott új rendszerű oktatásnak. Az iskola igazgatójának a szavait úgy vélem, nem kell kommentálni. Az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumba a lévai (Levice) és a nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásokból járnak diákok. Nyolcvanöt százalékuk munkás- és parasztszülók gyermeke, ami a társadalmi mobilitás szempontjából pozitív jelenség. Feltűnő jelenség viszont, hogy újabban az alapiskoláknak ha nem is gyengébb, de többségükben a közepes tanulói jelentkeznek ebbe az iskolába. Pedig a társadalmi elvárás, a szocialista oktatási rendszerben a gimnáziumoknak szánt szerep (felkészíteni az egyetemi és főiskolai tanulmányokra) azt feltételezné, hogy a legjobbak tanulnak itt. Az ipolysági tapasztalatok szerint mintha elhanyagoltuk volna az új oktatási struktúrában ennek az iskolatípusnak szánt szerep hang- súlyozását...- Milyen ismereteket hoztak magukkal az ipolysági gimnázium elsősei az alapiskolákból? Erre próbáltam választ kapni Gyurász Magdolna magyar szakos és Korpás Pál szlovák szakos tanároktól. Gyurász Magdolna idén először tanítja a magyar irodalmat és a nyelvtant. Milyenek az első tapasztalatai?- Az első órák a felmérők megírásával teltek. Bár még a dolgozatok javításának nem értünk a végére, megállapítható, hogy az alapiskolában szerzett ismereteik más szerkezetűek, mint a megelőző évfolyamokéi. Nemcsak a lexikális tudásuk jó, de az összefüggéseket, a szókincsünk mélyebb rétegeit is ismerik. Gyenge eredményű talán nincs is az eddig ellenőrzött válaszok között.- Mennyiben jelent majd új feladatot a tanítás?- Szerencsések vagyunk, hiszen a mi tankönyveink idejében elkészültek. Azt hiszem, számomra az új programban hangsúlyos szerepet kapó esztétikai ismereteknek, az irodalom társmúvésze- teinek az oktatása jelenti majd a legnagyobb feladatot. Ehhez persze kevés a tankönyv, ezért is szeretnék majd nagy súlyt helyezni az olvasás megszerettetésére. Úgy vélem, ez nemcsak a magyar irodalom ismeretéhez fontos, szakirodalom olvasása nélkül aligha lehet valaki jó szakember a műszaki pályákon. Korpás Pált nemcsak mint szlovák szakos tanárt, de mint a szlovák nyelvtankönyv egyik szerzőjét is kérdeztem arról, milyen változások várhatók a nyelv oktatásában.- Kissé távolabbról kezdeném. Úgy vélem, hogy máris átestünk annak a bizonyos lónak a másik oldalára. Mindenki az új tankönyvektől, az új programtól várja a megváltást, pedig elsősorban a tanítás és a pedagógusok szemléletének, alkalmazott módszereinek kell megváltozni ahhoz, hogy a diákok megtanulják mindazt, amit az új tanterv előír. Idén olyan elsőseink vannak, akik első osztályos koruktól tanulják a szlovák nyelvet. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az előző évjáratokhoz képest nem javult a helyesírásuk. Ezzel szemben észrevehetően jobb a konverzációs készségük, gazdagabb a szókincsük. Nem állt be változás a nyelvtani kategóriák ismeretében, de folyékonyan beszélnek, hibát kevés esetben vétenek. Ez igazolja a várakozásunkat, bár mint az új nyelvtankönyv egyik szerzője, elégedetlen vagyok.- Mint gyakorló tanár és mint tankönyvszerző milyen tanácsot, használati utasítást tudna adni kollégáinak?- Ezt az egyet nem szeretném, hiszen a könyvet hárman irtuk, ami természetszerűleg három különböző szemlélet kompromisszumát jelentette. Néhol nem sikerült elfogadtatnom kollégáimmal, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolákban a szlovák nyelv, irodalom és nyelvtan oktatásának sajátosak a követelményei, máshol érvényesült ez a véleményem... Visszatérve a kérdéséhez: Nem lehet mindenható a tankönyv, ha a tanár nem értette meg az új program lényegét. Célunk az volt, hogy a tankönyv tükrözze, miként lehet összekapcsolni a nyelvtanításban az egyes összetevőket. A szókincs gyarapítása, a konverzáció, a fogalmazáskészség a nyelvtani szabályok ismerete és gyakorlati alkalmazása révén teljesedhet ki. Az elsajátított szókincs sokoldalú hasznosítása is ennek a függvénye. A szerves egységet kellene látni, s mindenekelőtt a szlovák nyelv tanításának eddig berögzött konvencióit kell felrúgni. Az iskolák, a pedagógusok feladatait az új program bevezetésében Korpás Pál véleményének elején összefoglalta. Minden nehezítő körülményt, hiányzó tankönyveket áthidalhat a szemlélet, az eddig alkalmazott módszerek megváltoztatása. Igaz ugyan, hogy a hiányzó tankönyvek bizonyos tanuláspszichológiai gátlást is szülnek a diákokban, a tanárnak azonban módjában áll, hogy az új tankönyvek megjelenéséig egyéniségével, tudásával pótolja mindazt, amit a tankönyv rendszeres forgatása jelent. DUSZA ISTVÁN Különleges kiadványok Két hír az Rudolf Tarnow (1867-1933) költő népszerű műveiből készül válogatás a rostocki Hinstroff Kiadónál. Tarnow plattdeutsch - újalnémet - dialektusban beszélt és alkotott. A maga nemében egyedülálló plattdeutsch kiadvány jövőre kerül az olvasók kezébe. Dr. Arnold Hückstadt, a Fritz Reuter Irodalmi Múzeum igazgatója, a kötet szerkesztője elmondotta, hogy a kötettel az NDK északi részén tekintélyes számban élő plattdeutsch dialektust beszélő lakosság irodalmi igényeit kívánják kielégíteni. A könyvben több mint félszáz úgynevezett ,,Burrkäwer“- „repülő bogár“ is helyet kapott. A költő igy nevezte csipkelődő bökverseit, amelyekben a junkereket, a hatalmaskodókat ostorozta. Bekerültek a válogatásba Tarnow gyermekversei, aj falusi iskolák életét bemutató vidám történetei is. Az olcsó kiadású kötet 60 ezer példányban kerül az üzletekbe, x Erich Mühsam (1878-1934) poNDK-ból litikai iró, költő és drámaíró eddig ismeretlen írásainak kiadását tervezi a berlini Volk und Welt Kiadó. A válogatás Vitairatok - Irodalmi hagyaték címmel jelenik meg az oranienburgi koncentrációs táborban elpusztult költő halálának 50. évfordulójára. A cikkek, hátramaradt írások markáns képet adnak az elnyomás, a fasizmus, az opportunizmus ellen szót emelő, éles hangú kritikusról. Mühsam a századfordulón pamfletéiról vált híressé. 1911-ben indította Kain című folyóiratát, amelyet háborúellenes tendenciája miatt az első világháború kitörését követően betiltottak. A művészt később el is ítélték. 1918-1919-ben a polgári forradalom, majd a Müncheni Tanácsköztársaság szolgálatába állította tevékenységét. A vereség után ismét börtönbe került. Kiszabadulása után erőteljesen támadta a fasizmust, ezért a nácik 1933-ban az oranienburgi koncentrációs táborba hurcolták. (BUDAPRESS-PANORAMA)- UJ FILMEK Egyensúly (bolgár) Komoly etikai kérdéseket vet fel, az emberi kapcsolatok és magatartásformák megnyilvánulásait vizsgálja az Egyensúly című bolgár film, néhány egyén sorsát bemutatva. Rejtélyes persze s a film megtekintése után is az marad, hogy az alkotók miért adták munkájuknak ezt a címet, amikor a történet csupa kiegyensúlyozatlan egyénről szól, olyan emberekről, akik válaszút elé kerültek. A testilelki egyensúly legfeljebb óhajuk, áhított vágyuk. Sztanyiszlav Sztratiev író és Ljudmil Kirkov rendező érdeklődésének középpontjában egy fiatal nyék arra késztetik ót, hogy átértékelje önmagát, addigi életét, pályafutását. Kételyek gyötrik, vajon alkotásai a valós életet tükrözik-e, volt-e mindig elég bátorsága, hogy a valóságot a maga meztelenségében mutassa be, nem töreke- dett-e gyakran mesterkéltségre, müviségre, figyelmen kívül hagyva a mindennapok realitását. Leegyszerűsítve ennyi ez a bolgár film. Vitathatatlan, hogy az alkotó e történettel figyelmeztetni akarta korunk emberét arra, milyen következményei lehetnek a közönynek, a felelőtlenségnek, házaspár áll. Házasságuk válságba kerül s ezt az áldatlan helyzetet még inkább nehezíti „a harmadik“ megjelenése. Tragikusan végződnek az események s ekkor felvetődik a kérdés: ki a felelős a történtekért. Meglepő, de az asszony haláláért a forgatókönyvíró érez lelkiismeret-furdalást, az alkotás cselekménye ugyanis egy filmforgatáson játszódik, a hősök pedig a stáb tagjai. Az iró hibáztatja magát, hogy nem akadályozta meg a tragédiát, s az átélt eseméArany a tó fenekén a kíméletlenségnek, az önzésnek, a cinizmusnak. Mondandója, intelme időszerű, csakhogy a cselekmény túl bonyolult ahhoz, hogy a néző egykönnyen kihámozhatná belőle üzenetét. Meseszövésének folyamatosságát retrospektív jelenetek törik meg, s ez nemcsak zavarólag hat, hanem a közérthetőséget is akadályozza. Kár, hogy az alkotó túl sok jót és rosszat akart elmondani kortásainkról. Kevesebbel nagyobb hatást ért volna el. (új-zélandi) Meglehetősen ritkán láthatunk mozijainkban új-zélandi filmet, pedig e távoli országban 1977, az új- zélandi filmgyártás megújulása óta évente legalább három-négy mű készül s alkotóik szorgalmasan látogatják a nemzetközi film- fesztiválokat, köztük Karlovy Varyt is. Érthető hát, ha a néző fokozott kíváncsisággal ül be az Arany a tó fenekén című filmhez, bízvást remélve, hogy valami újat, eredetit lát, vagy többet tud meg az ország természethez kötődó, mindennapi embereinek életéről. E film láttán ismereteink azonban nem gyarap- szanak, hiszen az alkotó a nemzetközi kommersz-produkciók mintáit követi, ráadásul a közreműködők többsége külföldi. Vegyük például a rendezőt, David Hemmingst, aki nem más, mint Antonioni világhírű Nagyításának fényképésze, a remek angol színész. Szabályos kalandfilm az Arany a tó fenekén, látványos és fordulatos, könnyed és kellemes, akárcsak a nagy stúdiók produkciói. Hősei a természetben élő, a megélhetésért keményen megdolgozó egyszerű emberek, akik élő vadak befogásával keresik meg kenyerüket. Bolyongásaik során egyikük egy második világháborús repülőgépet fedez fel a végtelen tájban, olyan gépet, melynek belsejében több ládányi whisky, sok-sok hadi kitüntetés és ötvenmillió dollárnyi arany is rejlik. A részeges vadbefogó a kinccsel tudna éppen mit kezdeni, de mire társával expedíciót szervez az aranyrudak kiemelésére, nyomába ered egy hivatásos gengszterbanda, amelynek szintén van némi elképzelése az arany további sorsát illetően. Az üldözések helikopteren, terepjárón és motorcsónakon folynak a kalandfilmek bevált szabályai szerint, lövöldözéssel, humorral és szerelemmel színesítve. .A könnyű kalandok kedvelői bizonyára jól szórakoznak majd az egyszerű, de jóságos fickók és a gonosz gengszeterek látványos párharcán, ám aki Új-Zéland mai életére kíváncsi, tehát a természeti szépségek, a Yankee Zephyr repülőgép meséje mellett a filmtől valami mást is akar kapni, feltehetőleg csalódik. -ymAz új-zélandi produkció egyik kockája új s^d 4 1984. X. 30. Jelenet a bolgár filmből