Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)
1984-10-24 / 252. szám, szerda
Emeljük magasabbra a hatékonyság mércéjét AZ „EGY NAPI TERMELÉS A MEGTAKARÍTOTTBÓL“ MOZGALOM ÚJ KÖVETŐKRE TALÁL A HUMENNÉI JÁRÁSBAN A dolgozók sokoldalú aktivitása és munkakezdeményezése a humennéi járásban nemcsak azt bizonyítja, hogy egyetértenek pártunk politikájával és támogatják azt, hanem konkrét segítséget is nyújt a feladatok végrehajtásához, elsősorban a hatékonyság és a minőség javításában. Az egyes kollektívák, a munkások és a technikusok, az újítók és a feltalálók már az elmúlt évben is kifejezően bekapcsolódtak a gazdaságosabb munkára irányuló törekvésükbe, azzal a céllal, hogy a megtakarított alapanyag- és energiaforrásokból egy napi terven felüli termelést tegyenek lehetővé. Ezt a célt természetesen nem mindenhol sikerült elérni. Általában véve azonban megállapíthatjuk, hogy az Egy napi termelés a megakarítottból elnevezésű mozgalom szilárdan legyökerezett a járásunkban, s feltárta az intenzívebb haladás lehetőségeit. A párt alapszervezeteit ezért már az év elején arra figyelmeztettük, hogy nem alkalmi, egyetlen cél elérésére irányuló mozgalomról van szó, hanem állandóan meg kell újítani a nyers- és az alapanyagok, valamint az energia előirányzottnál takarékosabb felhasználása érdekében. A Szlovák Nemzeti Felkelés, a kárpát-duklai hadművelet, valamint a humennéi járás felszabadításának 40. évfordulója tiszteletére elfogadott szocialista kötelezettségvállalások teljesítésének félévi mérlegéből arra következtethetünk, hogy dolgozóink megértették az igények fokozásának a szükségességét. Véleményem szerint külön is ki kell emelni azokat a munkahelyeket, amelyek különösen sokat tettek a járás átlagos pozitív eredményeinek elérésében. A humennéi Chemlon vállalatnál például a CSKP KB 8. ülésének határozatait szem elótt tartva a komplex szocialista racionalizáció keretében 78 TJ tüzelőanyagot takarítottak meg, a termelési költségeket 7,8 millió, ezen belül a behozatali kiadásokat 1,4 millió koronával csökkentették. A járási iparvállalatnál 23 400 kWó villamos energiát takarítottak meg, 4 ezerrel többet, mint amennyire a kötelezettségvállalásuk szólt, s így jó alapot teremtettek a terven felüli termeléshez. Hasonló eredményt értek el a tüzelőanyagoknál, amelyekből az előirányzott 1,79 TJ helyett 2,21 TJ-t takarítottak meg. Sikeresen haladnak vállalásaik teljesítésében a JAS Bardejov vállalat sninai üzemének a dolgozói is, akik az alapanyagok kivágásánál 731 483 koronás megtakarítást értek el, vagyis 1,3 millió koronás évi kötelezettségvállalásuknak több mint a felét teljesítették. Több mint 3 százalékkal csökkentették a saját termelési érték 1 koronájára számított költséghányadot, s több mint 5 százalékkal csökkentették a vil- lamosenergia-fogyasztást. Hasonló példákat más üzemekből is említhetnénk. Közülük legalább a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat humennéi üzemét kell kiemelnünk; dolgozói az üzemanyagok fajlagos fogyasztásának csökkentésével a vállalásban előirányzott 20 ezer liter helyett 37 166 liter üzemanyagot takarítottak meg. Ezek az eredmények természetesen nem könnyen születtek. Számos munkahelyen nem kis erőfeszítésbe került a mennyiségi és minőségi mutatók mércéjének magasabbra helyezése, s az új szintnek megfelelő eredmények elérése. A párttagok és a pártonkívüliek nemcsak megértették, hogy az egyéni érdekek kielégítése elsősorban a társadalmi szempontok érvényesítésétől függ, hanem munkájukat is ilyen értelemben végzik. A termelés anyag- és energiaigényességének csökkentéséért folytatott harc nemcsak milliós értékeket takarít meg a társadalomnak, hanem az emberek tudatában is elmélyíti a hatékonyság jelentőségét. Nagy segítséget nyújt ehhez a brigádrendszerú munkaszervezés és javadalmazás. A járási pártbizottságon, az üzemi és az alapszervezeti pártbizottságokon fontos feladatnak tekintjük a bevezetését és elterjesztését. Ezt külön is hangsúlyozni kell, mert a brigádrendszer elősegíti a fogyatékosságok lényegének a feltárását, s a rejtett tartalékok mozgósítását! Serkent, mozgósít és arra kötelez, hogy ne tűrjük el az átlagossal való elégedettséget, s hogy helyette az egészséges elégedetlenség és a haladás utáni vágy váljék úrrá. Térjünk azonban vissza a megtakarításon alapuló termelésre. A CSKP KB 10. ülésének határozataiból kiindulva a munkakezdeményezésnek ez a formája is új, magasabb szintű tartalmat kapott. A vállalatok és az üzemek többségében nemcsak fokozott kötelezettségvállalásokat tettek erre az évre, hanem az egész 7. ötéves tervidőszakra előirányzott mennyiségi, minőségi és gazdasági mutatók korábbi teljesítését is vállalták. Miről van szó? A sninai Vihorlat vállalatnál például öt üzemegységben fogadtak el ilyen vállalást. A második üzemegységben például 1,5 millió koronás terven felüli termelést irányoztak elő a megtakarított alapanyagokból, s 100 ezer koronás termelésre jut a megtakarított energiából. Az energetikai részlegen 5 TJ tüzelőanyag megtakarítását vállalták, ami 2 százalékkal fokozza a megtakarítás mértékét. A szerszámgazdálkodási részlegen a feladatok határidő előtti teljesítésére vállalkoztak, s a tervhez viszonyítva 1,2 százalékos költségmegtakarítást tűztek célul. A mezőlaborci (Medzilaborce) üzemben 300 ezer korona értékű termelésről gondoskodnak a megtakarított alapanyagokból. A Chemlon nemzeti vállalatnál három üzemrészlegen vált az új kezdeményezés tömegmozgalommá, elsősorban a pártszervezetek céltudatos munkája következtében. Emellett nagyra értékeljük a Vihorlat vállalat kutatásifejlesztési intézetének, a járási iparvállalatnak, valamint a JAS Bardejov vállalat sninai üzemének a munkáját is, ahol szintén öntudatos kollektívák haladnak a mozgalom élvonalában. Az Egy napi termelés a megtakarítottból mozgalom tovább fejlődik a járásunkban, egyre több követőre talál. A tudományos-műszaki fejlesztésben érvényesített új szemlélettel, az új munkaszervezési és érdem szerinti javadalmazási formákkal együtt döntő mértékben segíti elő, hogy járásunk ipara sikeresen teljesítse és túlteljesítse az ötéves tervben előirányzott feladatokat. JÚLIUS SZŰCS, az SZLKP Humennéi Járási Bizottságának titkára [ KOMMENTÁLJUK -----V— — ................................................rí. nifiinriLJii—i j u± \f El hanyagolt tartalékaink? Úgy hiszem, senki számára sem mondok újat, ha azt állítom, hogy a tudományos-műszaki fejlődés üteme óriási mértékben befolyásolja az egyes országok előrehaladását. Ehhez a fejlődéshez azonban nemcsak a kutatóintézetek és a vállalatok racionalizációs brigádjai járulnak hozzá, hanem egyre inkább a főiskolák is. Ezt a tényt, pontosabban lehetőséget viszont nem sok helyen értették meg és még kevesebben használják ki. Hogy mire gondolok? Arra a nemzetközi tudományos diákkonferenciára, amelyet a Bratislavai Köz- gazdasági Főiskolán 1970 óta minden évben megrendeznek. Az idén már tizenötödször találkoztak a fiatal közgazdászjelöltek, s elhozták szakdolgozataikat, amelyekben a népgazdaság irányítása, a számítástechnika, a bel- és külkereskedelem, a mezőgazdaság, az ipar, valamint a politikai gazdaságtan legidőszerűbb és legsürgetőbb feladataival foglalkoztak. A diákkonferencián szerepelt szakdolgozatok színvonalához nem fér kétség, sőt az sem vitás, hogy az ilyen és ehhez hasonló találkozókra nagy szükség van. Az viszont már korántsem biztos, hogy pedagógiai és népgazdasági szempontból is egyformán fontosnak tartjuk ezeket a versenyeket. Tudom, a tanárok nagy jelentőséget tulajdonítanak a tudományos diákkonferenciának, hiszen azon túl, hogy az a pedagógiai folyamat szerves része, közelebb hozza egymáshoz az elméletet és a gyarkorlatot, sőt az sem kevésbé fontos, hogy a diákokat önálló munkára készteti. Arról azonban már egyáltalán nem vagyok meggyőződve, hogy a diákkonferencia az iskolán kívül is hasonló jelentőséggel bír. A vállalatok, az intézmények érdeklődését hiányolom. Bár az utóbbi időben tapasztalható némi előrelépés, de a diákkonferenciának még mindig nincs olyan visszhangja, mint azt joggal elvárnánk. A bratislavai Slovnaft, a Martini Nehézgépipari Művek és még néhány vállalat és intézmény szorosan együttműködik a főiskolákkal, munkaszervezési és más gondjainak orvoslását várja a főiskolai hallgatóktól. Akik igénylik a megoldást, meg is kapják, s ráadásul nem egy alkalommal még jelentékeny megtakarítást is elkönyvelhetnek. S az sem elhanyagolható, hogy a „repect“ még pénzbe sem kerül. Sajnálatos tény, hogy az ilyen követésre méltó példából még mindig kevés van. Ezen részben nem is lehet csodálkozni, mert hosszú ideig az a felfogás volt elterjedve, hogy az iskola pusztán elméleti ismereteket nyújt, és a tanulQk majd a munkahelyen tesznek szert a megfelelő gyakorlatra. A hetvenes évek elején a tudományos diákkonferencia szervezői is a szakdolgozatok témáinak kijelölésekor ezt a szempontot tartották irányadónak. Ezzel azonban csak annyit értek el, hogy a dolgozatok a könyvtárak polcain porosodtak teljesen kihasználatlanul. Igaz, ma sem sokkal jobb a helyzet, de szerencsére már néhány jó példa is akad. S mind többre lenne szükség, mert a tudományos-műszaki fejlődés, amely a haladás mozgatórúgója, egyre inkább azt követeli tőlünk, hogy minden tartalékot a lehető leghatékonyabban használjunk ki. S itt a főiskolák nyújtotta lehetőségekről semmiképpen sem szabad megfeledkezni. KOVÁCS EDIT Kettős ünnep- Többet adni, mint amennyi a kötelességünk - ez volt brigádunk jelszava a szocialista verseny kezdeti időszakában és ez ma is - szögezte le beszélgetésünk elején Ervin Rozmuš brigádvezető, a Csehszlovák Államvasutak Továbbképző Intézetének parancsnokhelyettese. - Néhány napja kettős ünnepet ültünk - a vasutasnapot, és a brigádtagok átvették az arany jelvényeket. Mindannyian az elmúlt kilenc évre gondoltunk. Visszaemlékeztek a kezdeti bizonytalanságokra, arra, hogy 21- en 1975. áprilisában keltek versenyre, hogy sokan vannak már olyanok, akik más munkahelyre kerültek, hogy 1978-ban a brigád a Csehszlovák Vasutasok Napja nevet vette fel, és ugyanabban az évben megkapták a bronz, két évre rá az ezüst és az idén 11 -en a legcsillogóbbat, az arany jelvényeket. Megtudtuk azt is, hogy az új tagok is versenyeznek, hatan teljesítették a bronz, négyen pedig az ezüst jelvény eléréséhez szükséges feltételeket. Eleinte nem tudták, miből áll a verseny, lassan jöttek rá csak, mi az a többlet, amit adni tudnak és akarnak.- Intézetünk feladata 12 000 vasúti dolgozó továbbképzése. Munkánk felelősségteljes, hiszen tőlünk is, vasúti felügyelőktől - oktatóktól függ a vasút zavarmentes, biztonságos üzemelése. Minden egyes dolgozó háromévenként nálunk vizsgázik, de közben is számot kell adnia tudásáról. Évről évre változnak a vasúti közlekedés feltételei, az előírások, korszerűbb műszaki berendezésekkel dolgozunk. A tizenhat oktató az eltelt időszak alatt társadalmi munkában 4340 órát tanított terven felül, de gyűjtöttek hulladékot, szépítették munkahelyüket és környékét és otthonuk táját is szebbé tették. Számos újítást nyújtottak be, kötelezettségeket vállaltak közösen és egyénileg. Ha az idei célokat elérik (és miért ne, ha ez idáig mindig sikerült), az eltelt évek alatt 12 203 órát dolgoztak társadalmi munkában, munkájuk értéke meghaladja a 170 000 koronát.- A kép nem lenne teljes - folytatta a brigádvezető, - ha csak a munkáról beszélnénk. Kirándulásaink, országjárásaink, a közösen eltöltött bulgáriai szabadságaink, de a jubileumok, a nőnapi, a gyermeknapi családi összejövetelek is hozzátartoznak életünköz. Kapcsolatunk nem formális, s ezért mindannyian várjuk a havonta sorra kerülő gyűléseinket. A múlt idézése közben előkerül a brigádnapló is. Fényképek rögzítik az emlékezetes pillanatokat, és mert az egyik tag kedvenc időtöltése a filmezés, amatőrfilmek örökítik meg a közös összejöveteleket.- Könnyű feladat egy ilyen jó társaság élén állni. Mindannyian tudjuk, mit és hogyan akarunk. Talán ezért is érünk el jó helyezést a Csehszlovák Államvasutak hat továbbképző intézete között folyó versengésben. Annak ellenére, hogy különböző korúak vagyunk, az idősebbek nem nézik le a fiatalokat, a fiatalok viszont tudják, hogy a tapasztaltabb munkatársak szívesen segítenek. És van még valami, amit tudatosítottunk. Nekünk nem az a célunk, hogy csak átszakítsuk a célszalagot. Azzal, hogy ,,aranybrigád“ lettünk, nem változtatunk sem a munkánkon, sem az életvitelünkön. Együtt maradunk és együtt dolgozunk tovább. péterfiszonya új szó 4 1984. X. 24. A plzeňi Škoda Művek Energetikai Gépgyárának dolgozói 1948 óta szállítanak turbinákat Dániába. Ezekben a napokban adtak át egy 94 megawattos gőzturbinát a koppenhágai Oersted Erőmű számára. A képen: a turbinák szerelőcsarnoka. (Jiŕí Vlach felvétele - ČTK)
