Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)

1984-10-19 / 248. szám, péntek

ÚJ szú 5 1984. X. 19. Fokozatosan előre lépni... Gondterhelten ült az asztalnál. Egész éjjel szakadt az eső, ezért változásokat kellett eszközölni a munkaszervezésben. Nem ültet­hették a maghagymát, a munka­erőt a szőlészetbe csoportosították át. Dolgozzanak az emberek, ahol lehet. Mert bizony sok még a ten­nivaló. A határ pedig tele van ter­méssel. Cukorrépából több mint 40 tonnás hektárhozamra számí­tanak. A szemes kukorica leg­alább hét tonnát ad hektáronként. Nem mindegy, milyen gyorsan és milyen minőségben takarítják be. Hasonló gpndok foglalkoztatják Tonkó Pál mérnököt, a Deáki (Dia- kovce) Efsz elnökét, nap mint nap, immár egy évtizede, amióta a tagság rábízta a közös gazda­ság irányítását. A vezetőség többi tagjával és minden dolgozóval be­csületesen kell küzdenie, hogy az év végén jól zárhassák a termelési és pénzügyi mérleget. A legnehe­zebb helyzetből is kiutat kell talál­nia. Gyorsan, határozottan és át­gondoltan. Persze a vezető mun­kája nem könnyű. Az igazságos és helyes döntéshez ki kell kérnie az emberek véleményét, mégpedig munkahelyükön. Ezért nem saj­nálja az időt a határszemlékre, az állattenyésztési és más munkahe­lyek látogatására. A helyszínen, a gyakorlatban ellenőrzi, a tagok hogyan hajtják végre a vezetőség határozatait. Sokszor együtt for­málják egy-egy határozat szüle­tését. Döntési biztonságát fokozza magas szintű és sokoldalú felké­szültsége, amit szinte serdülő kora óta igyekezett állandóan bővíteni. Három testvérével együtt szerette a mezőgazdaságot. Amikor annak idején ismerősei, barátai az ipar­ban látták jövőjüket, ő - amint mondja - a „parasztszakmához“ vonzódott. Rakovicére, a mező- gazdasági középiskolába 1952- ben magával vitt kaszát, villát, ka­pát, dunyhát és vánkost. Mert ak­koriban bizony még kevés pénz jutott a földművesek oktatására. A többiekkel együtt mégsem hát­rált meg. Szorgalmasan tanult és az iskolagazdaságban gyakorlati tapasztalatokat szerzett elméleti ismereteihez. Megtanult állatokat gondozni, fejni. Még a libát is megtömi. Ezek az elméleti-gyakorlati ta­pasztalatok, valamint újabb isme­retek a Nitrai Mezőgazdasági Fő­iskolán megkönnyítették munká­ját. Alaposan ismeri a növényter­mesztést és az állattenyésztést. A gépesítéshez is ért. A Sládkovi- čovói Cukorgyár Lúčny Dvor-i részlegén agronómusként, ké­sőbb ugyanebben a gazdaságban az alsóréti (Dolná Lúka) részlegen zootechnikusként dolgozott. A Ga­lántai (Galanta) Állami Gazdaság­ban a gépesítő csoport munkáját irányította. A Slovenské Pole-i Ál­lami Gazdaságbn igazgatóhelyet­tesi tisztséget töltött be. A minden­napi munkában szerezte meg a vállalat irányításához szükséges gyakorlati ismereteket, tapasztala­tokat. Ezeket fokozatosan felhasz­nálta a rábízott szövetkezet gaz­dálkodásának irányításában és fejlesztési programjának megha­tározásában. Megalapozottan meg tudta ítélni, mennyit léphetnek előre az adott körülmények között. Amikor tíz évvel ezelőtt aggasz­totta, hogy a járásban a legutolsók a tejtermelésben - tehenenként egy év alatt csak 2371 liter tejet fejtek - úgy gondolta, hogy a tej­termelés növelése 70 százalék­ban a jobb takarmányalaptól, 30 százalékban az embereknek a munkához való viszonyától függ. A megfelelő takarmányalapot a vezetők erkölcsi és anyagi ösz­tönzésével megteremtette. Sike­rült fokoznia felelősségüket. Az agronómus is felelt például az ál­lattenyésztési dolgozók eredmé­nyeiért. Az etetők és fejők jó felté­telek között bizonyíthattak. Az ilyen elgondolások, több termésre serkentő határozatok, intézkedé­sek meghozták az eredményt. Amíg az 1974-es évben csak 697 ezer liter tejet termeltek, a múlt évben már egymillió 734 ezer li­tert. Lényegesen növekedett Tankó Pál a hústermelés is. A növényter­mesztésben egyre nagyobb hoza­mokat értek el. Ezek közül a gabo­nát említi, amelyből átlagosan 7,01 tonnát takarítottak be hektá­ronként. Az utóbbi években jó irányító és szervező munkával a vezetőség­gel és tagsággal szorosan egütt- működve sikerült magasabb szint­re növelni a termelést. Egyidejűleg szem előtt tartotta a gazdaságos­ságot is. A szövetkezetben az egy hektárra jutó mezőgazdasági brut­tó termelés 27 671 korona. A múlt évben több mint 5 millió korona tiszta haszonnal zárták a pénzügyi mérleget. Ehhez hasonló kedvező feljődésról tanúskodó adatok ke­rülnek a kimutatásokba. Egyre na­gyobb sikereket ér el az egységbe összeforró tagság. Szorgalmas munkájuk eredményére a felsőbb szervek is felfigyeltek. Az efsz megkapta Az építésben szerzett érdemekért és a Munka Érdem­rend kitüntetést. A közösségért végzett mindennapi fáradhatatlan munkájáért az elnöknek pedig az efszek galántai járási konferenciá­ján a Kiváló Munkáért állami kitün­tetést tűzték a mellére. Nyugtalan, mert néhányan hívják, újabb munkahelyi problé­mákat kell megoldania. Bizony, ez a nap is nehéz, meg eléggé rövid. Délelőtt a nemrég felvett főiskolát végzett tagot kellett beiktatnia munkakörébe. Mert egy elnöknek az utánpótlásra is kell gondolnia. Legyen kire támaszkodnia irányító munkájában. Mert csak egységes és jól képzett kollektívával lehet szüntelenül többet termelni, s min­den évben fokozatosan előre lép­ni. BALLA JÓZSEF Békés célokra használt atomenergia (ČSTK) - Az atomenergia hasznosításának kezdetei Cseh­szlovákiában egészen az ötvenes évek elejéig nyúlnak vissza, ami­kor megalakultak az első kutatási munkahelyek, és lerakták a cseh­szlovák atomenergetika alapjait 1972 óta hazánk szorosan együtt­működik a bécsi székhelyű Nem­zetközi Atomenergia Ügynökség­gel, amelynek célja az atomener­gia békés felhasználásának elő­segítése. Az ellenőrzés jogi alapját az ún. szavatossági egyezmények képe­zik, amelyeket a Nemzetközi Atom­energia Ügynökséggel minden érintett ország kötött. Ezek alapján a nemzetközi szervezet jelenleg mintegy 600 nukleáris létesít­ményt ellenőriz, energiatermelési és kutatási reaktoroktól kezdve oyeoz.tMi a laboratóriumokig és más kutatási munkahelyekig. Csehszlovákia e dokumentum alapján havi jelentéseket küld a nemzetközi szervezetnek a ha­sadóanyagok Csehszlovákia terü­letén való mozgásáról és mennyi­ségéről, lehetővé teszi az ügynök­ség ellenőreinek, hogy megvizs­gálják ezen anyagok nyilvántartá­sának helyességét és teljességét. Az ellenőrzések száma és terje­delme függ az állami ellenőrzés minőségétől is. Hazánkban a bel­ső felügyeletet a Csehszlovák Atomenergia-bizottság látja el. Tekintettel arra, hogy a Jaslovské Bohunice-i V-1-es atomerőmű átadása után sokkal több lett a nyilvántartandó adat, hazánkban a nukleáris anyagok nyilvántartá­sát néhány éve számítógépek se­gítségével végzik. /KajI) W | | I I II nfl I I Iff 11 Al Iff III Iff | | 11 L I I ■ ^ff | I VI 11 v I 1 I MJB HI mk la] Hazánk felszabadításának 40. évfordulója kapcsán - a fenti cím alatt - minden héten más-más járásból köz­lünk riportot vagy beszámo­lót. Ezekben igyekszünk ér­zékeltetni a négy szabad év­tized alatt végbement válto­zásokat, bemutatni egy-egy kollektíva, üzem vagy szö­vetkezet életét, az emberi al­kotó munka eredményeit, a gondokat, akadályokat, amelyekkel lépten-nyomon meg kell birkóznunk, hogy tovább haladhassunk a szo­cialista építés útján. ÚJ ÉLET A DUKLA ALATT Hazánk történelmében több­ször játszott fontos szerepet a duklai szoros. Például 1799-ben ezen át vo^ilt Szuvorov tábornok hadserege, majd 1806-ban Kutu­zov hadvezér vezetésével ezen a szoroson keltek át az orosz katonai egységek. Az első világ­háború idején is kemény harcot vívtak az orosz katonák ennek az átkelőhelynek a bevételéért. Negyven esztendővel ezelőtt a duklai szoroson érkeztek ha­zánkba, a közös ellenség ellen folytatott ádáz harc közepette, az 1. ukrán front 38. hadseregének és a Ludvík Svoboda által vezetett csehszlovák katonai egységek harcosai. Véres küzdelem árán itt nyílt meg szabadságunk kapuja. Több mint nyolcvanhatezer szov­jet, illetve hétezer csehszlovák hős áldozta itt életét. Duklának és az alatta elterülő vidék központjának, Svidníknek a neve azóta élénken él a köztu­datban, hiszen a duklai felszaba­dító harcokat követően vált orszá­gunk szabaddá, és indult meg az a kedvező folyamat, rohamos fej­lődés hazánkban, amilyenre eddig nem volt példa a svidníki járásban sem. Michal Balvirčák Szlovákia Kommunista Pártja Svidníki Járási Bizottságának vezető titkára a kö­zelmúltban egy beszélgetés során összegezte a Dukla alatti járás területén bekövetkezett változáso­kat. Ennek alapján számolunk be olvasóinknak a hajdanán elmara­dott járás fejlődéséről, eredmé­nyeiről. Ma a csaknem 856 négyzetkilo­méter területű svidníki járás 99 településén több mint 42 ezer em­ber él. A felszabadulás előtt a já­rást a termelőerők alacsony szint­je, a lakosság nyomorúsága jelle­mezte. Az ipart néhány kisebb fű­résztelep és a Veľká Domaša-i szeszfőzde képviselte, ahol alig kétszáz ember talált munkára. A rossz utakon csak két autóbusz- járat közlekedett. Az egész járás­ban öt embernek volt felsőfokú végzettsége, egy-egy orvosra 15 ezer lakos jutott. A gabonafélék héktárhozama 7-10 mázsa körül mozgott és így nem csoda, hogy jobb megélhetés reményében a burzsoá köztársaság idején öt és félezer ember vándorolt kül­földre a járásból. A fasiszta rémuralom és háború csak elmélyítette a rossz feltételek között tengődő lakosság gyötrel­meit, nélkülözéseit ezen a hajdan egyik legszegényebb országrész­nek számító területen. A svidníki járás 90 százaléka tönkrement a háborúban. Amikor az emberek visszatértek a búvóhelyeikről, mindenfelé összedőlt házakat, le­rombolt hidakat találtak. A föld kérge alatt aknák rejtőztek, úton- útfélen a halál leselkedett rájuk. A szegénységet, éhséget csak fokozta a német fasiszták által tönkretett mezőgazdaság helyze­te. A csaknem háromezer borjúból és több mint hétezer hétszáz te­hénből alig maradt egy néhány. Ezért a járás lakossága igen nagy­ra értékelte a csehországi és szlo­vákiai kerületek lakosságának, in­tézményeinek anyagi támogatá­sát, az élelem, állatok, építőanyag formájában nyújtott segítségét. A svidníki járás lakossága tuda­tában volt és van annak, hogy folyamatos gazdasági fellendülé­sét, életszínvonalának növekedé­sét a CSKP helyes gazdaságpoli­tikájának, körültekintő gondosko­dásának, a Szovjetunió önzetlen baráti segítségének köszönheti. A felszabadulást követő évek iga­zolták a svidníki járás népének szorgalmát, a CSKP iránti hűségét és barátságát a Szovjetunióval. Már az 1946-os választások ide­jén a lakosság több mint hatvan százaléka a kommunistákra adta le szavazatát, s folyamatos mun­kalendületével, társadalmi elköte­lezettségével bizonyította hazafi- ságát. S ezt teszi ma is. Kelet-Szlovákia iparosítása ke­retében több jelentős intézmény épült a járásban. Ezek közé tarto­zik az 1320 embert foglalkoztató Nálepka kapitány Ruhagyár, a stropkovi Tesla Telefongyár, ahol 2815 ember dolgozik, a több mint 750 tagú kollektívával műkö­dő svidníki Élelmiszeripari Gép­gyár, a TATRA Koprivnice svídníki üzeme ahol több mint háromszá­zan dolgoznak. Míg 1961-ben nem egész kétezren dolgoztak az iparban, tavaly az ipari üzemek­ben foglalkoztatottak száma meg­haladta az 5300-at. 1961-ben 108 millió korona, tavaly már 776,5 millió korona volt az ipari termelés értéke. A hatvanas években befejező­dött a járás villamosítása, 1974- ben a mezőgazdaság szocializá­lása. A járás lakásállományának több mint 90 százaléka 1946 után épült. A lakások csaknem 61 szá­zalékában vezetékes vizet hasz­nálnak. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a svidníki járásban minden harmadik családnak van személygépkocsija, csaknem min­den háztartásban van TV-készü- lék, mosógép, egy vagy két rádió- készülék és más háztartási gép. Jelenleg a svidníki járásban több mint ezer embernek van fel­sőfokú végzettsége és több mint ötszázötvenen tanulnak a főisko­lákon és egyetemeken. A felszabadulás után a járás székhelyének Prešov és Bardejov városokkal volt autóbuszössze­köttetése, jelenleg a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat 33 vona­lon - 1271 km hosszú útszaka­szon - bonyolít le személyszállí­tást. Jelentősen fejlődött a svidníki járás mezőgazdasága is. Míg 1960-ban gabonafélékből 11,6 mázsás átlaghozamot értek el, ma 30 mázsán felüli a hektárhozam. A mezőgazdasági bruttótermelés értéke tavaly meghaladta a 380 millió koronát, ami azt jelenti, hogy az 1970-es évhez viszonyítva 104 százalékkal növekedett. Külön említést érdemel az egészségügyi hálózat fejlődése. A felszabadulást megelőző idő­szakban nagyon szerény feltéte­lek között folyt a betegellátás. A járás székhelyén egyetlen orvo­si rendelő működött a jelenlegi cukrászda épületében. Ide látoga­tott el 1945-ben Ludvík Svoboda, akinek Miron Pribula orvos el­A ruhagyárban főleg nők dolgoznak (Berenhaut felvételei) Michal Balvirčák mondta, milyen mostoha körülmé­nyek között látják el a betegeket. Ennek a látogatásnak köszön­hető, hogy a Svoboda-hadsereg katonái még abban az évben hoz­záláttak egy barakk-kórház építé­séhez, amely a következő év feb­ruárjától, ötven ággyal és 12 alkal­mazottal fogadta a betegeket. Az 1972-es év második felé­ben, 117 millió korona beruházás­sal elkezdték építeni és 1981 no­vember végén átadták rendelteté­sének azt a korszerű új kórházat, amely Ludvík Svoboda nevét vise­li. Jelenleg összesen 776-an, eb­ből 128 orvos dolgozik az egész­ségügyben a járásban. A svidníki járás dolgozói nagyra értékelik azokat a gazdasági-tár­sadalmi változásokat, melyek itt a Dukla alatt az elmúlt négy évti­zed alatt végbe mentek. Lelkes munkájukkal igyekeznek tovább­fejleszteni a felszabadulás óta elért eredményeiket. A felszabadító szovjet hadsereg és pártunk iránti hálájuk megnyil­vánulásaként az SZNF, a kárpát- duklai hadműveletek és hazánk felszabadulása 40. évfordulója tiszteletére több mint 23 millió ko­rona értékű felajánlást tettek a já­rás dolgozói. Felhívással fordultak a kelet-szlovákiai kerület többi dolgozójához, a munka minőségé­nek javítására, a hatékonyság és gazdaságosság fokozására. A fel­hívásra a kerület minden járásából válaszoltak. Évente több mint egymillió em­ber látogatja meg a duklai múzeu­mot, a svidníki katonai múzeumot, a szovjet és csehszlovák hősök emlékműveit. A pionírok ünnepé­lyes fogadalomtétellel, az új há­zastársak virágcsokrokkal róják le kegyeletüket a hősök előtt. Mindannyian tudatában va­gyunk, hogy szocialista jelenünk óriási áldozatok árán született meg. Nem felejtjük, hogy itt, a Duklánál született szabadsá­gunk, itt harcoltak és estek el a szovjet és csehszlovák hősök azért, hogy Svidník, Prešov, Kas­sa (Košice), Bratislava, Ostrava, Kladno és Prága, egész hazánk szabad lehessen. KULIK GELLÉRT

Next

/
Oldalképek
Tartalom