Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)
1984-10-18 / 247. szám, csütörtök
I VILÁGGAZDASÁG (ffi) VILÁGGAZDASÁG ® VILÁGGAZDASÁG ] Piacok a rivalizálás harapófogóiban A KAPITALISTA ORSZÁGOK VERSENGÉSE ÉS A CSEHSZLOVÁK KERESKEDELMI ÉRDEKEK A tőkés világgazdaságot a háború utáni időszakban kétféle, egymással párhuzamos törekvések jellemezték: egyrészt a legfejlettebb országok stabilizálni próbálták kölcsönös kapcsolataikat, másrészt állandóan kiütköztek érdekellentéteik, a piacok birtoklásáért folyó öldöklő harc, amely főleg a hetvenes évek derekától, a válságjelenségek erősödésétől kezdődően nyomta rá leginkább bélyegét ezekre a kapcsolatokra. Ez az állandó rivalizálás szüntelen feszültséggel terheli meg a világkereskedelmet és kedvezőtlenül befolyásolja a nemzetközi gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat. Jelentős mértékben árt a csehszlovák kereskedelmi érdekeknek is, amelyek ezen túlmenően gyakran a nyugati partnerek diszkriminációs intézkedéseibe ütköznek. Viták a kereskedelmi „háromszögben“ A tőkés világgazdaságban elsősorban az Egyesült Államok-Kö- zös Piac-Japán alkotta kereskedelmi háromszög pólusai között feszülnek az ellentétek. Az Egyesült Államok és Japán között állandó a feszültség, hiszen a kölcsönös kereskedelemben Japán óriási aktívumot könyvelhet el partnere rovására. Amikor ezek az ellentétek rendkívül kiéleződnek, az Egyesült Államok mindig meghátrálásra készteti Japánt. Ennél azonban jóval élesebb a Közös Piac és az Egyesült Államok közötti gazdasági ellentét. A kapitalista világgazdaság három pólusa közötti ellentétek nagyban károsítják a csehszlovák exportérdekeket. A japán exportinvázió, valamint a Közös P>sr országaival szemben folytatott kemény és kérlelhetetlen amerikai kereskedelmi politika következtében fokozódik a nyomás a nyugateurópai integrációs tömörülés országaira, jóllehet Csehszlovákia épp ezzel az országcsoporttal bonyolítja le tőkés külkereskedelmének 60 százalékát. Japán távoli földrajzi fekvése miatt szempontunkból aligha lesz jelentős piac a közeli években. Ha az Egyesült Államok változtatna a Csehszlovákiával szemben folytatott diszkriminatív kereskedelmi politikáján és lehetővé tenné a kétoldalú kereskedelem bővítését, feltételezhető, hogy a csehszlovák áruk fontos értékesítési piaca lenne. Sok a súrlódási felület Míg az Egyesült Államok pillanatnyilag csak potenciális piacunknak számít, addig a Közös Piac már jelenleg is fontos eladási piacunk. Éppen ezért az Egyesült Államok és a Közös Piac viszonya szempontunkból nem lehet közömbös. Tekintsük át az alábbiakban, hogyan alakultak ezek a kapcsolatok a legfontosabb együttműködési területeken. A mezőgazdasági termékek terén az Egyesült Államok évek óta aktív mérleget könyvelhet el a Közös Piaccal fentartott kereskedelemben. Ez jórészt annak is köszönhető, hogy a tengerentúlon gyakran védővámok alkalmazásával teszik lehetetlenné a közöspiaci agrártermékek bejutását az amerikai piacra. Például az ide irányuló amerikai gabonaexport ötszörösen meghaladja a közöspiaci gabonakivitelt. Tavaly a gabonapiacon egyenesen hisztériát keltett közöspiaci körökben az Egyesült Államok magatartása, mivel a fejlődő országokba irányuló, többnyire politikai feltételekhez kötött tömeges gabonakivitellel szinte kiszorította a nyugat-európai konkurrenciát ezekről a piacokról. Az acélexport vonatkozásában az USA és az Európai Gazdasági Közösség problémákkal terhes viszonya továbbra is hátrányosan érinti a Nyugat-Európába irányuló csehszlovák acélkivitelt. A személygépkocsi-gyártás terén számos erélyes washingtoni figyelmeztetés után arra kényszerítették Japánt, hogy „önként“ korlátozza az USA-ba irányuló autóexportot, viszont emiatt jóval nagyobb nyomás nehezedik Japán részéről a nyugat-európai piacokra. Mindez rendkívül érzékenyen érinti a csehszlovák személygépkocsik Nyugat-Európába irányuló exportját. A nehézségeket tetézi, hogy a Közös Piac országaiban állandó kampányt folytatnak a csehszlovák és a szovjet gépkocsik behozatala ellen. A csúcsszintű technológiák terén a fejlődés az Egyesült Államokban és Japánban gyorsabb ütemű volt, mint a Közös Piac tagállamaiban. A Közös Piac azonban nem szeretné „lekésni a vonatot“, ezért várható, hogy ezen a területen is sok lesz a súrlódási pont. A cipőgyártás terén 1981 után, amikor az Egyesült Államok feloldotta a Tajvanból és Dél-Koreából származó cipó importját, a lábbelibehozatal átlagosan 28 százalékkal emelkedétt a következő évben. A Közös Piac ettől kezdve 15 százalékról 54, illetve 106 százalékra növelte az említett két ázsiai országba irányuló exportját. Az amerikai cipőipar is reagált erre a lépésre, mivel állandóan arra törekszik, hogy minél jobban megvédje saját piaci érdekeit. Az Egyesült Államok és a Közös Piac kereskedelmi kapcsolataiban meglevő feszültségek negatívan befolyásolják a csehszlovák exportérdekeket a textil- és cipőipari termékek terén. 1986 végéig ugyan a Közös Piaccal megkötött különleges megállapodás védelmezi a mi érdekeinket a textilkivitel terén, az illetékes szerveink azonban eddig hiába próbálták bővíteni cipóexport-lehetóségein- ket, e tekintetben továbbra is különböző intézkedésekkel a Közös Piac tagállamai korlátozzák ez irányú lehetőségeinket. Szögesen ellentétes érdekek Közismert, hogy a Közös Piac kereskedelmi forgalmában a szocialista országok részaránya 8 százalék, míg a szocialista országok mindössze két százalékkal részesednek az Egyesült Államok külkereskedelmi forgalmából. Az USA szocialista országokba irányuló exportja a bruttó nemzeti terméknek mindössze a 0,15 százaléka, mig a Közös Piac esetében ugyanez a mutató 0,76, az NSZK esetében pedig 1,15 százalék. Éppen ezért az Egyesült Államok és a Közös Piac eltérő módon ítéli meg a kelet-nyugati kereskedelem perspektíváit, s ebből adódnak nagyrészt a köztük felmerülő nézeteltérések. Az Egyesült Államok azzal, hogy a Szovjetunióval szemben a kereskedelmet politikai fegyverként próbálja kihasználni, tovább mélyítette a szocialista országokká! fenntartott kapcsolatokkal összefüggő nyugati megítélések közti szakadékot. Az Egyesült Államok és a Közös Piac kapcsolataira rendkívül negatívan hatott az, hogy miközben Washington a nyugat-európai országoktól megkívánta, hogy korlátozzák, illetve állítsák le a Szovjetunióba irányuló technológia-exportot, addig a Reagan- kormányzat 1981 áprilisában feloldotta a Szovjetunióval szemben korábban elrendelt gabonaszállítási tilalmat. Az embargó feloldásában kizárólag amerikai belső érdekek játszottak közre, s éppen ezért érthető, hogy a'nyugat-euró- pai országok ingerülten reagáltak. A Közös Piac ugyanis túlsúlyban gépipari termékeket és berendezéseket, míg az Egyesült Államok főleg gabonát exportál a szocialista országokba. Washingtonban azzal próbáltak érvelni, hogy miközben a technológia stratégiai fontosságú lehet a szovjet katonai programok szempontjából is, a gabona esetében ez nem áll fenn. (Érdemes megjegyezni, hogy a gabonaembargó elrendelésekor még azt állították, hogy a gabona is stratégiai fontosságú a Szovjetunió számára, mert behozatala olcsóbb, mint a saját termelés, s az így felszabaduló eszközöket a Szovjetunió fegyverkezésre fordíthatja). Á szocialista országokhoz fűződő tőkés kapcsolatokban újabb feszültségek forrása lett az az 1981 június 18-án hozott amerikai döntés, miszerint a szállítási tilalmat kiterjesztik az amerikai cégek külföldön működő leányvállalatai által kínált csúcsszintű technológiákra és műszaki berendezésekre, illetve az amerikai szabadalmak alapján gyártott, szocialista országokba irányuló berendezések szállítására is. Ha értékelni akarjuk a tőkés partnerek kereskedelmi kapcsolataiban fennálló feszültségeknek a csehszlovák kiviteli és kereskedelmi érdekekre gyakorolt hatását, akkor az egyértelműen negatív. Egyrészt méltányolni kell azt az elszántságot, amellyel a Közös Piac szembeszáll az amerikai nyomással, másrészt viszont látni kell, hogy egész sor dologban Brüsz- szelben mégiscsak engedményeket tesznek. Itt elsősorban a stratégiainak minősített áruk szocialista országokba irányuló kivitelét ellenőrző COCOM-bizottság által kidolgozott árulistára gondolunk, melynek összeállításában Washington mellett a nyugat-európai országok is részt vesznek. Közismert az is, hogy az önző amerikai pénzügyi és hitelpolitika milyen károsan hat Nyugat-Európa gazdasági életére. A Közös Piac gazdaságpolitikája eddig nem bír olyan eszközökkel, amelyekkel szembeszállhatna az amerikai pénzügyi expanzióval. összegezésül megállapítható, hogy bizonyos fokig összefüggés van a nyugat-európai csehszlovák exportérdekek - amelyek túlsúlyban a Közös Piachoz kötődnek - valamint az USA Közös Piaccal szembeni kereskedelmi-politikai magatartása között. A Csehszlovákia ellen már több mint 30 éve folyó önző kereskedelmi politika negatívan befolyásolja a mi exportlehetőségeinket nemcsak közvetlenül, de közvetve is. A Közös Piacnak az Egyesült Államokkal fennálló nézeteltérései éreztetik hatásukat más országokkal fenntartott kapcsolataikban, mindenekelőtt sokkal erőteljesebben a szocialista országokhoz fűződő együttműködésükben. Szeretnénk azonban remélni, hogy a Közös Piac szocialista országokkal fenntartott kereskedelmi politikájában tapasztalható reális elemek nemcsak fennmaradnak, hanem mindkét fél érdekeit szolgálva tovább bővülnek ezek a vonások. (A Hospodárske noviny alapján) INNEN - ONNAN • A legnagyobb nyugatnémet autógyár, a Volkswagen azt tervezi, hogy megállapodást ir alá Kínával, miszerint Sanghajban közösen gyártanák a cég autómárkáit. A Volkswagen azzal számol, hogy a szerződés keretében a két partner évente 20 000 darab Santana típusú személygépkocsit, illetve 100 000 személygépkocsiba való motort gyártana. Az autógyár vezetőinek elképzelése szerint a nyugatnémet, illetve a kínai fél fele-fele arányban járulna hozzá a terv költségeihez. • Egyesült Államok Japánnal folytatott kereskedelmében az év végéig az amerikai deficit valószínűleg eléri a 30 milliárd dollárt, míg tavaly ez a hiány „mindössze“ 20 milliárd dollárnyi volt. Ezt a becslést Lionel Olmer amerikai kereskedelmi miniszterhelyettes tette közzé, aki a két ország között fokozódó kereskedelmi szakadék legfőbb okának a japán elektronikai ipar termékeinek tömeges amerikai exportját minősítette. KOMMENTÁLJUK ÉPÍTŐIPAR ÉS SZOCIÁLPOLITIKA A Nemzetek Kamarája legutóbbi önálló ülésén nagyító alá került az építőipar. A főbeszámoló, amelyet Ladislav Gerle szövetségi miniszterelnök-helyettes terjesztett elő, átfogóan elemezte e fontos népgazdasági ágazat helyzetét és a fejlesztésével összefüggő feladatokat. A vitában felszólaló képviselők ugyanakkor az ipari, mezőgazdasági üzemekben, kutatóintézetekben, nemzeti bizottságokon, fontos építkezéseken és nem utolsósorban a választókörzetekben végzett felmérések során szerzett tapasztalatok birtokában mutattak rá az építőipar hatékonyabb teljesítményeinek új lehetőségeire, tartalékaira. Az építőipar egyik szinte állandó kísérőjelensége az átlagosnál nagyobb arányú munkaerő-vándorlás. Az építőipari vállalatok pedig nagy erőfeszítéseket fejtenek ki munkaerő- állományuk stabilizálására. A Nemzetek Kamarája szociálpolitikai állandó bizottságának tagjai felméréseik során elsősorban arra a kérdésre kerestek választ, hogy miként lehetne az építőiparban megtartani a szükséges létszámú munkaerőt? A képviselők felméréseiből egyebek közt az is kitűnik, hogy az építőiparban, más ágazatokhoz viszonyítva egyre szembetűnőbbek az átlagemberek közti különbségek. Az építőipari vállalatok tapasztalatai megegyeznek abban, hogy a munkaerő-toborzás során folyósított stabilizációs pótlék helyett célszerűbb lenne egyes további építőipari szakmák jutalmazási rendszerének kibővítése. A vállalatok ugyanis sokat költenek a toborzási pótlékokra, de sok alkalmazott, amint letöltötte a vállalt időt, „odébbáll“, általában olyan helyre, ahol ismét kap toborzási pótlékot. Božena Kociánová képviselő ezzel kapcsolatban nyíltan felvetette a kérdést: Nem lenne-e célszerűbb, ha ezeket az eszközöket a vállalatok a dolgozóknak meghatározott idő után hűségjutalom formájában fizetnék ki? Az építőipar sajátos munkakörülményei magas igényeket támasztanak egyes szociális szolgáltatásokkal szemben, különösképpen az étkeztetés, szállás, egészségügyi ellátás terén. A felmérések során az is bebizonyosodott, hogy az építőiparban sok helyen - különösen a helyi építőiparban - gondot okoz az üzemi étkeztetés - elsősorban a meleg étel rendszeres biztosítása. A prágai épületfelújító vállalatban^}!, a dolgozóknak csupán 6 százaléka étkezik üzemi konyhában. Ezen úgy akarnak javítani, hogy bevezetik az alufóliában mélyhűtött, s felmelegítés után kiváló melegétel-adagok kiosztását. Tény, hogy a meleg étel biztosítása közvetlenül a munkahelyen, a nagyon elterjedt zsemlye-szalámi helyett egészségesebb és ízletesebb is - és hozzájárulhat a munkaidő jobb kihasználásához, s nem utolsó sorban a munka stabilizálásához. A Nemzetek Kamarája 4. önálló ülésén jelen voltak az építőipari vállalatok képviselői is. Számukra is új ismeretek és tapasztalatok forrását jelentette a beszámoló fölötti vita. Hogy csak a szociálpolitikai kérdéseknél maradjunk, konkrét példák sokasága hangzott el a rendszeres preventív egészségügyi kivizsgálások hasznosságáról, vagy a bratislavai építővállalat tapasztalatairól az üdültetés és a gyógyfürdői kezelés egybekapcsolása terén. A képviselők rámutattak továbbá a munkabiztonsági feltételek megteremtésének fontosságára, de szóltak a szakmai, beosztási és fizetési távlatok jelentőségéről is, a munkaerő-stabilizációs bizottságok hatékonyabb módszereiről, az építőipari utánpótlás vonzóbb feltételeinek megteremtéséről. Az Itt említett néhány szociálpolitikai szempont érvényesítése szoros összefüggésben van az építőipar hatékonyságának növelésével. Hiszen az emberről való gondoskodás elválaszthatatlan a szocialista építömunka eredményeitől. SOMOGYI MÁTYÁS A sokolovi barnaszén medence Jiŕi Bányaüzemének dolgozói idei földmozgatási tervüket már szeptember 18-án teljesítették. Január eleje és szeptember közepe között több mint négymillió köbméter földet mozgattak meg, s az év végéig még további 1 millió 570 ezer köbmétert ígértek meg. A kiváló eredmény a jó munkaszervezésnek és a bányászbrigádok sikeres együttműködésének köszönhető. Például Stanislav Kubinec 70 tagú szocialista munkabrigádja a TC-2/16 gépcsoportot kezeli. A brigád tagjai négy csoportra oszlanak, és négy műszakban dolgoznak. A képen: a negyedik műszakban dolgozók egy resze rövid munkatanácskozást folytat. (Jirí Vlach felvétele - ČTK) ÚJSZIÍ 4 1984. X. 18.
