Új Szó, 1984. október (37. évfolyam, 232-258. szám)
1984-10-02 / 233. szám, kedd
ÚJ szú 3 1984. X. 2. Az állami szintű terrorizmus teljes eltiltásáról ANDREJ GROMIKO LEVELE A VILÁGSZERVEZET FŐTITKÁRÁHOZ ÉS AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS HATÁROZATI JAVASLATA (ČSTK) - A TASZSZ szovjet hírügynökség nyilvánosságra hozta Andrej Gromikónak, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének és külügyminiszterének Javier Pérez de Cuellar ENSZ- fötitkárhoz intézett levelét és az ENSZ-közgyülés határozati javaslatát az állami szintű terrorizmus politikájának, valamint a szuverén államok társadalmi-politikai rendszerének aláaknázására irányuló akciók teljes eltiltásáról. A levél szövege a következő: Tűz és víz... Tisztelt Főtitkár Úr, a Szovjetunió javasolja, hogy az ENSZ-közgyűlés XXIX. ülésszakának napirendjére fontos és sürgető kérdésként vegyék fel az állami szintű terrorizmus politikájának, valamint a szuverén államok társadalmi-politikai rendszerének aláaknázására irányuló akciók teljes eltiltása kérdését. E kérdés előterjesztése azért szükséges, mert néhány olyan állam, amely a katonai erőfölény megszerzését és a nemzetközi kapcsolatokban a terrorizmus politikájának az érvényesítését tűzte ki céljául, mind gyakrabban hajt végre akciókat más államok társadalmi és politikai rendszerének aláaknázására és nem tartózkodik a fegyverek alkalmazásától sem. Ez a politika, s az olyan akciók, amelyek a nemzetközi viselkedési és erkölcsi normák alapjait sértik, különösen veszélyesek a nukleáris évszázadban, amikor nemcsak a nemzetek szabadságára, hanem puszta létükre nézve is katasztrofális következményekkel járhatnak. Nyilvánvaló, hogy az államok közötti kapcsolatokban bármilyen, a társadalmi és politikai rendszer aláaknázására irányuló akció az ilyen kapcsolatok békés jellege és a kölcsönös bizalom megteremtése biztosításának a meghiúsításához, a feszültség rohamos éleződéséhez, a háborús fenyegetés növekedéséhez vezetnek. A Szovjetunió meg van győződve arról: a béke megőrzésének érdekei megkövetelik, hogy az államok közötti kapcsolatokba utólagosan ne vonják be az ideológiai ellentéteket, s hogy ezek a kapcsolatok az ENSZ Alapokmányának, s ugyancsak a nemzetközi viszony általánosan elismert alapelveinek és normáinak szigorú betartása alapján épüljenek, amit megerősít az európai biztonsági és együttműködési konferencia Záróokmánya, az ázsiai és afrikai „Elnök úr, kérem, az apukám ismét dolgozni akar!" Ez a szöveg olvasható a kisfiú nyakába akasztott táblán, aki szüleivel együtt az USA-beli Pennsylvania államban levő Betlehemben részt vett egy munkanélküliségelleni tüntetésen. Ez az akció egyike volt azoknak, amelyekkel USA-szerte elítélik a Reagan- kormányzat népellenes politikáját. Az országban jelenleg a munkaképes lakosság mintegy 8,5 százaléka állástalan, és csaknem 35 milliónyian élnek a hivatalosan megállapított nyomorszint alatt. (Telefoto-ČSTK) országok bandungi konferenciájának és az el nem kötelezettek mozgalma konferenciáinak határozatai, az Afrikai Egységszervezet Alapokmánya és más nemzetközi dokumentumok. Az „erő pozíciójából“ folytatott politika, ,,a keresztes hadjárat“, a „lélektani háború“ koncepcióit és további olyan koncepciókat, amelyek célja a más államok társadalmi és politikai rendszerének aláaknázására irányuló akciók igazolása kategorikusan el kell utasítani. Ebből kiindulva a Szovjetunió javasolja, hogy a Közgyűlés, kifejezve az Egyesült Nemzetek akaratát, határozottan ítélje el az állami szintű terrorizmus politikáját és gyakorlatát, mint a más államokkal és nemzetekkel szembeni viselkedés módszerét. A Közgyűlésnek jogában áll azt követelni valamennyi államtól, hogy ne kezdjenek semmilyen akciót, amely szuverén államok társadalmi és politikai rendszerének erőszakos megA Közgyűlés, komoly aggodalmát kifejezve afelett, hogy az utóbbi időben az államközi kapcsolatokban mind gyakrabban érvényesül az állami szintű terrorizmus, és katonai és más akciókat hajtanak végre szuverén államok társadalmi és politikai rendszerének aláaknázására, megállapítva, hogy mindez komoly fenyegetést jelent az államok független létére és meghiúsítja a békés jellegű államközi kapcsolatok, valamint az államok közötti kölcsönös bizalom megteremtésének a lehetőségét és a feszültség rohamos éleződéséhez és a háborús veszély növekedéséhez vezet, megerősítve minden nemzet megvonhatatlan jogát, hogy maguk döntsenek sorsukról és önállóan válasszák meg fejlődésük útját, n eggyóződve arról, a béke megőrzésének érdekei megkövetelik, hogy az ideológiai ellentéteket utólagosan ne érvényesítsék az államközi kapcsolatokban, amelyeket az ENSZ Alapokmánya, s ugyancsak a nemzetközi kapcsolatok általánosan elismert alapelvei és normái szigorú betartása alapján kell építeni, amit megerősít az európai biztonsági és együttműködési konferencia Záróokmánya, az ázsiai és afrikai országok bandungi konferenciájának és az el nem kötelezett országok mozgalma konferenciáinak változtatására vagy aláaknázására, törvényes kormányaik destabi- lizálására és megdöntésére irányulnak, s mindenekelőtt, hogy semmilyen ürüggyel ne kezdjenek olyan katonai akciókat, amelyek ezt a célt szolgálják, s hogy azonnal vessenek véget a már folyamatban levő ilyen akcióknak. A Közgyűlés egyben felszólíthatná az államokat, tartsák tiszteletben és szigorúan tartsák meg a nemzeteknek azt a jogát, hogy szabadon és külső beavatkozás nélkül válasszák meg társadalmi és politikai rendszerüket, s valósítsák meg önálló politikai, gazdasági, szociális és kulturális fejlődésüket. Az ENSZ ezáltal jelentős mértékben hozzájárulna a béke politikai biztosítékainak létrehozásához, az egyes államok biztonságának megerősítéséhez és egészében véve a nemzetközi biztonság megszilárdításához. Kérem önt, Főtitkár Úr, hogy ezt a levelet az ENSZ-közgyűlés ügyrendjével összhangban minősítse emlékeztetőnek, s a hozzá csatolt határozati javaslattal együtt a Közgyűlés hivatalos dokumentumaként terjesszék. határozatai, az Afrikai Egységszervezet Alapokmánya és más nemzetközi dokumentumok, kategorikusan elutasítva az „erő pozíciójából“ folytatott politika, a „keresztes hadjárat“, a „lélektani háború“ koncepcióit és további olyan koncepciókat, amelyek célja a más államok társadalmi és politikai rendszerének aláaknázására irányuló akciók igazolása, az Egyesült Nemzetek nevében 1. Határozottan elítéli az állami szintű terrorizmus politikáját és gyakorlatát, mint a más államokkal és nemzetekkel szembeni viselkedés módszerét; 2. Követeli valamennyi államtól, hogy ne hajtsanak végre semmiféle olyan akciót, amely szuverén államok társadalmi és politikai rendszerének erőszakos megváltoztatására vagy aláaknázására, törvényes kormányaik destabilizá- lására és megdöntésére irányulnak, s mindenekelőtt, hogy semmilyen ürüggyel ne indítsanak olyan katonai akciókat, amelyek ezt a célt szolgálják, és hogy azonnal vessenek véget a már folyamatban levő ilyen akcióknak; 3. Sürgetően felszólítja az összes államot, tartsa tiszteletben és szigorúan tartsa meg a nemzeteknek azt a jogát, hogy szabadon és külső beavatkozás nélkül válasszák meg társadalmi és politikai rendszerüket, s valósítsák meg önálló politikai, gazdasági, szociális és kulturális fejlődésüket. a lázas fegyverkezés ellen, az említett körülményből le kell vonnia a szükséges következtetéseket. A tömegpusztító fegyverek korlátozása, fokozatos csökkentése, majd végül teljes felszámolása csak az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének szigorú tiszteletben tartása mellett lehetséges. Ezt az elvet egyébként lefektetik az 1972 és 1973 között kötött szovjet-amerikai megállapodások, amelyeket az amerikai kormány jelenleg megtagad. Mindenki számára világos kell hogy legyen, az atomfegyver alkalmazása esetén az agresszor- nak számolnia kell a megsemmisítő ellencsapással. Ennek a figyelmen kívül hagyása az öngyilkossággal lenne egyenlő - írja a Pravda. P ár nap választ el bennünket a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 35. évfordulójától. Ahogy közeledik október 7-e, úgy szaporodnak a Német Szövetségi Köztársaságban az európai határok második világháború utáni elrendezését és a demokratikus német állam létét megkérdőjelező revansista hangok. Nem csoda, hogy napjainkban a két német állam viszonya hűvösebb, feszültebb, hiszen az NDK és az NSZK kapcsolatai meghatározó mértékben függnek az általános nemzetközi légkörtől. Az amerikai rakéták telepítésének megkezdése az NDK közvetlen szomszédságában nemcsak az európai helyzetet változtatta meg, hanem rányomta bélyegét Berlin és Bonn viszonyára is. Az NSZK folytatódó fegyverkezésének mintegy kísérőjelenségeként egyre erőteljesebben hallatják hangúkat az „egy német nemzet, egy Németország“ revansista elméletet hirdető erők. Megmásíthatatlan történelmi tény, hogy Európában két szomszédos, azonos nyelvet beszélő ország, a kapitalista NSZK és a fejlett szocialista társadalmat építő NDK létezik. Németország felosztása a második világháborút követő bonyolult folyamat eredménye, Európa békéjének és biztonságának alapja. Ma is időszerű és tanulságos felidézni a két német állam létrejöttét eredményező eseményeket: a második világháború győztes nagyhatalmai (a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Francia- ország) 1945. június 5-én aláírt nyilatkozatukban jelentették ki, hogy Németországot négy megszállási övezetre osztják fel. A Szovjetunió már akkor javasolta, hogy hozzanak létre egy össznépi német kormányt. A három nyugati szövetséges ezt elutasította, azt azonban megígérte, hogy a legfontosabb kérdésekben a négy övezetet egységes egészként kezelik. A német kérdés átfogó rendezésének programját a Potsdamban aláírt megállapodás rögzítette. A nagyhatalmak megegyeztek abban, hogy kiirtják a német militarizmust és nácizmust, elősegítik a demokratikus alapokon nyugvó újjáépítést. Röviddel a potsdami konferencia után már nyilvánvalóvá vált, hogy a nyugati nagyhatalmak épp az ellenkezőjét teszik, mint amiben megállapodtak. Előbb az amerikai és a brit kormány egyesítette gazdaságilag a két megszállási övezetet, majd csatlakozott a francia megszállási övezet is. A potsdami elvekkel szöges ellentétben álló folyamat eredményeként 1949 szeptemberében megalakult a Német Szövetségi Köztársaság. Válaszként erre október 7-én a szovjet megszállási övezetben létrehozták a történelem első német munkásparaszt államát, a Német Demokratikus Köztársaságot. (ČSTK) - A nicaraguai Chinandega tartományban a Honduras felől támadó ellenforradalmárok pénteken három gyereket megöltek. A managuai nemzetvédelmi minisztérium hétfői közlése szerint a banditák egy csoportja egy mezőgazdasági települést akart elfoglalni. A fenti esettel csaknem egyidóben Costa Rica-i területről lőtték Penas Blancas nicaraguai határőrállomást. A nicaraguai külügyminisztérium ezzel összefüggésben jegyzékben tiltakozott a San José-i kormánynál, rámutatva, hogy a provokatív akció célja a középamerikai országok, a Contadora-csoport, valamint a Közös Piac külügyminiszterei részvételével a múlt heti konferencia eredményeinek aláaknázása. Az amerikai kormány nyomást gyakorol a közép-amerikai országokra, hogy megakadályozza a Contadora- csoportnak a térségben kialakult feszültség politikai rendezésére irányuló béketervezete elfogadását - írja a Washington Post. A lap szerint Harry Schlaudeman, Reagan elnök középamerikai különmegbízottja és más diplomaták az elmúlt két hét során arra igyekeztek rábírni Salvadort, Hondu- rast és Costa Rica-t, hogy utasítsák el A Szovjetunió többször is kísérletet tett Németország kettészakí- tásának megakadályozására. Eredménytelenül. Az NSZK megalakulása után az ország fokozatosán beépült a NATO-ba és a Közös Piacba. Minden eszközzel próbálta akadályozni, hátráltatni a szomszédos ország szocialista fejlődését. Hosszú évek huzavonája után volt csak hajlandó elismerni keleti szomszédját, s aláírni 1972-ben a két állam kapcsolatait meghatározó alapszerződést. A dokumentumban mindkét fél kötelezte magát arra, hogy a jószomszédi kapcsolatok kiépítésére fog törekedni, elismeri a határok sérthetetlenségét. Megállapodott abban, hogy a vitás kérdéseket kizárólag békés úton rendezi, s nemzetközi téren egyik fél sem képviseli a másikat. Ezzel létrejött a két német állam kapcsolatainak jogi alapja, legalábbis elméletben. A gyakorlat ugyanis mást mutat. Az NSZK vezető körei ismét azt hangoztatják, hogy a „német kérdés még nincs lezárva“. Egyre-másra rendezik a revansista megmozdulásokat, amelyeken nem ritka vendég a bonni kormány egyik-másik tagja sem. Mindezt tudva, mégis meghökkenéssel párosuló meglepetést keltett a hír, hogy az „elül- dözöttek“ braunschweigi találkozóján Kohl kancellár is részt vett. Bár korábban az NDK-val való jószomszédi kapcsolatok mellett kardoskodott, itt „békeellenesnek“ nevezte Németország megosztottságát, s hozzáfűzte, hogy a bonni kormány ebbe nem nyugszik bele. Jogos és indokoTt a felháborodás, amit ez a beszéd kiváltott. Ha az NDK léte „békeellenes“, akkor minek nevezhetnénk a szocialista közösség határának közvetlen közelében felállított amerikai rakétákat? Sajnos, az utóbbi időben mind gyakoribb ilyen színezetű hangok egyre jobban bizonyítják, hogy a revansizmus a hivatalos bonni politika szerves része. E rich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke az utóbbi időben többször is figyelmeztetett a veszélyre, (ezért halasztotta el tervezett bonni útját), és kifejtette az NDK világos, elvi álláspontját: Berlin kész a kapcsolatok bővítésére, de csakis a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének elvei alapján. Az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok központi kérdése a béke biztosítása, hiszen a két német állam közötti ésszerű kapcsolatok jótékony hatást gyakorolnak a béke megőrzésére, zavarásuk viszont fokozza a nemzetközi feszültséget. Az NDK államfője „Németország újraegyesítésével“ kapcsolatban kijelentette: A két ország egyesíthetetlen, mint ahogy a tűz és a víz is az... a Contadora-tervet. Diplomáciai forrásokat idézve a !ap elmondja, a három említett országnak el kellett volna érnie a béketervezet tartalmának megváltoztatását, mégpedig úgy, hogy a dokumentum hatékonysága csökkenjen. Az FMLN egységeinek eredményes taktikája (ČSTK) - A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front harcosai elfoglaltak két salvadori várost, s egyikükből rádió útján sugározták a Duar- te-rezsim politikáját elítélő nyilatkozatukat. A fővárostól csupán 35 kilométerre fekvő Tejutepeque várost a partizánok csupán egy nappal azután vették birtokukba, hogy a kormányerők befejezték a térségben széles korú partizánellenes hadműveletüket. Usulután tartományban a hazafiak San Augustin városát foglalták el. A városok és falvak ideiglenes elfoglalása a salvadori partizánok taktikájának egyik alapvető eleme. így akarják a kormánycsapatokat gyors és fárasztó átcsoportosításokra kényszeríteni. Az ENSZ-közgyűlés határozati javaslata az állami szintű terrorizmus politikájának, valamint a szuverén államok társadalmi-politikai rendszerének aláaknázására irányuló akciók teljes eltiltásáról. KOVÁCS ILONA KÖZÉP-AMERIKA Próbálkozások a helyzet békés rendezésére irányuló törekvések aláásására (X idcmajfôM hpabra — Kit terhel a felelősség? A moszkvai Pravda tegnapi számában Jurij Zsukov kommentárban foglalkozik azzal a Nyugaton terjesztett hazug tézissel, miszerint a lázas fegyverkezésért a Szovjetunió és az USA „egyenlő felelősséget“ visel. A szerző egyebek között megállapítja: Ezt a káros koholmányt, amelyet a hazugságokra szakosodott csalók terjesztenek, azok használják ki, akik gyengíteni akarják a háborúellenes mozgalmat, meg akarják fosztani céltudatosságától, és legalább részben a szocialista országok ellen szeretnék a mozgalmat irányítani. A válasz arra a kérdésre, ki a felelős a lázas fegyverkezésért, teljesen egyértelmű. A teljes felelősség az Egyesült Államokat terheli. Aki őszintén harcolni akar
