Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)

1984-09-06 / 211. szám, csütörtök

A választható tantárgyak jelentősége TAPASZTALATOK EGY GIMNÁZIUMBÓL Néhány évvel ezelőtt a többi gimnáziumhoz hasonlóan nálunk, a Galántai (Galanta) Magyar Taní­tási Nyelvű Gimnáziumban is be­vezették a választható szaktantár­gyak oktatását. A gimnáziumok első és második évfolyamában a termelés és a szakképzés alap­jai mint önálló, kötelező tantárgy szerepel, harmadik és negyedik évfolyamban pedig az egyes szaktantárgyak közül lehet válasz­tani. A termelés és a szakképzés alapjai, valamint a választható tantárgyak elősegítik az általános politechnikai tudás növelését és a jobb felkészülést a műszaki főis­kolákra. A gimnázium után munkát vállaló tanulók számára pedig, ha e tantárgyak valamelyikéből sike­res érettségi vizsgát tesznek, ez az adott munkakörhöz megfelelő képesítést nyújt. Amikor e tantárgyak oktatására lehetőség nyílt, iskolánk vezetősé­ge fokozatosan négy szaktantár­gyat honosított meg. így jelenleg tanulóink a programozás és szá­mítógéprendszerek, az építészet, a gépészet és a mezőgazdaság alapjai közül választhatnak Az utóbbi egy-két évben roha­mosan nőtt azon tanulók száma, akik az érettségin a három kötele­ző tantárgy mellett a szaktantár­gyak valamelyikét választották ne­gyedikként. Sokan voltak olyanok is, akik ötödiknek választották az említett tantárgyat, úgy, hogy emellett még fizikából, kémiából vagy más tantárgyból érettségiz­tek. A választható tantárgyak ok­tatásakor fontos szem előtt tartani, hogy a tanulók az elméleti és gya­korlati ismeretek megszerzése mellett képesek legyenek az önál­ló munkára. Hogy mennyire képe­sek, arról az évfolyammunkák ta­núskodnak. A szóban forgó tantár­gyak oktatásában a legtöbb nehéz­séget a megfelelő szaktantermek kialakítása jelenti. Ez nem mindig oldható meg egyik napról a má­sikra. A társadalom fejlődése nagy­mértékben függ az építőipar mun­kájától és annak eredményeitől. Tehát nem kell külön hangsúlyoz­ni, hogy építőiparunkra a jelenben is, a jövőben is hatalmas feladatok várnak. Tehetséges szakmunká­sokra, mérnökökre, tervezőkre mindig szükség lesz. Miután isko • Iánkban is - a választható tantár­gyak közül elsőként - bevezették az építészet alapjainak oktatását, egyre több tanulóval sikerül meg­kedveltet™ az építészetet, vonzó­vá tenni ezt a pályát. Az elmúlt tanévben az építészet alapjaira 33 diák járt, 16-an a III. és 17-en a IV. évfolyamba. A negyedikesek kö­zül 13 tanuló érettségizett ebből a szaktantárgyból. Az érettségi je­gyek átlaga 2,15. öten kitűnő osz­tályzatot értek el. Azok a tanulók, akik céltudato­san választották ezt a szaktantár­gyat, és a jövőben is az építészet­tel kívánnak foglalkozni, megfelelő alapokra tettek szert a két év so­rán. Főleg az elméleti tudásuk jo­gosítja fel őket arra, hogy a képe­sítésüknek megfelelő beosztást kapjanak, vagy pedig főiskolán folytassák tanulmányaikat. A gim­náziumban szerzett ismeretek az építészmérnöki karon nemcsak támaszul szolgálnak, hanem - fő­leg az első időszakban - lényege­sen megkönnyíthetik dolgukat. A jövőben elsősorban gyakorla­ti téren kell magasabbra állítani a mércét. A jobb eredmények el­éréséhez mindenképpen hozzájá­rul majd a szaktanterem kialakítása és a harmadik évfolyamban levő kéthetes üzemi gyakorlat jobb megszervezése. Kevés még a szemléltető eszközünk, a tan­tárggyal összefüggő filmek száma viszont biztatóan gyarapszik. Az évfolyammunkák azt bizonyítják, hogy a tanulók többsége képes az önálló munkára, azonban egye­seknél éppen ezen a téren akad­nak a legnagyobb fogyatékossá­gok. Ezeket csak több rajzolással, nagyobb igyekezettel lehet kikü­szöbölni. Hárman jelentkeztek építészmérnöki karra, ók jó szín­vonalú rajzokat adtak be évfo­lyammunkaként, s mind a hármu­kat fel is vették. Napjainkban a műszaki ismere­tek bővítése mindnyájunk számá­ra elengedhetetlen. E téren jelen­tős feladat hárul a gimnáziumokra is. A diákok nagy részét műszaki pályára kell irányítani, illetve azon kell fáradoznunk, hogy felkeltsük érdeklődésüket e pályák iránt. Igyekezetünk nem volt , hiábavaló. Az elmúlt tanévben 30 tanuló vá­lasztotta a gépészet alapjait, fele­fele arányban a III. illetve a IV. évfolyamban. A 15 negyedikes ta­nuló közül 14-en sikeres érettségi vizsgát tettek e tantárgyból; 13-an gépésznérnöki karra jelentkeztek, s értesüléseink szerint 8 tanulót már fölvettek, örvendetes tény­ként könyvelhetjük el, hogy a diá­kok jelentős része a gépészet alapjain kívül fizikából is érettségi­zett, és azokat, akik mindkét tan­tárgyból kitűnően végeztek, felvé­teli vizsga nélkül vették fel. Az elméleti ismereteken kívül sokan figyelemre méltó gyakorlati tudás­ra tettek szert. Ezek a tanulók nemcsak megszerették ezt a tan­tárgyat, hanem az iskolán kívül is komoly érdeklődést tanúsítottak a gépészet iránt. Rendszeresen tanulmányozták a szakirodalmat, érdeklődtek a gépek, autók iránt. Ez nem is maradt eredmény nél­kül. Szinte valamennyi évfolyam­munka magas színvonalú, tartal­milag és formailag is kifogástalan volt. Az elért eredmények valóban kedvezőek, mégis a választható tantárgyak közül a gépészet iránt mutatkozik a legkisebb érdeklő­dés, főleg azért, mert a lányok közül nagyon kevesen választják, pedig a gépészet ma már nem csak férfi „szakma“. Modern társadalmunkban az in­formációtömeg begyűjtése, rend­szerezése, feldolgozása, tárolása hagyományos módszerekkel már nehezen lenne elképzelhető. Az utóbbi évtizedekben a mikroelekt­ronika soha nem látott fejlődése nyitott lehetőséget arra, hogy Képtelen képes ABC Egyfajta nagyon jellegzetes ké­peskönyv, melyben a rajz és a szöveg oly természetesen egé­szíti ki és igényli egymást, mint a folyó és medre, évtizedek óta Janikovszky Éva és Réber László nevéhez fűződik. Vannak azon­ban mások is, akik úgy érzik: ez a kifejezési mód, ez a formanyelv a legalkalmasabb a gyerekeknek szánt szellemes, játékos vagy ép­pen segítő szándékú gondolataik, mondadóik kifejezésére. Sok-sok színes rajzzal kísért, irodalmilag is gondosan kimunkált szöveggel megjelent könyveket ajánlunk most a gyerekeiknek szí­vesen mesélő szülők figyelmébe. Megformálásuk a fentebb említett neves szerzőpár könyveihez ha­sonló, és persze mégis más. Vár­ható sikerüket a kedvelt forma rrfellett az értékes tartalom is biz­tosítja - bár e kettő valójában elválaszthatatlan. Végh György: Képtelen képes ABC-jéhez Réber László készítet­te az illusztrációkat. A csupa dal­lam, édes és fanyar humorú, vi­dám mókákkal villogó versek akár az iskolai tanulás előkészítését (mert hisz ma már a legtöbb kis­gyerek óvodás korában érdeklődik a betűk iránt!), akár az elsősök betűtanulását is megkönnyíthetik: játékká varázsolhatják. Mert min­den betűre egy-egy versszak mond valami tréfás, kedves képte­lenséget, olyasféléket, amilyene­ket jókedvünkben szirae a gyere­kek is kitalálhatnának, illetve úgy érzik: ez az ő „szövegük“ - pél­dául: S betűvel seprő, sapka, a sárkánynak nincsen sakkja, sündisznó, sas és saláta, más a sóska, mint a sáska. Réber László pedig a megszo­kott módon, mégis másként, talán szertelenebbül rajzol, és a vers különös összevonásait pontos, tárgyias hűséggel, fegyelmezett színpompával mutatja be. V.M. e feladatokkal megbirkózzunk. Mi­után megszületett korunk ördön- gős masinája: a számítógép, a technika más területén nem ta­pasztalható fejlődési ütem lehető­vé tette a legszélesebb körű elter­jedését. Számítógépek vezérlik a termelési folyamatokat, a repü­lőket, űrhajókat, az emberek se­gítségére vannak a kereskede­lemben, az orvosi diagnosztiká­ban, a folyóiratszerkesztésben, a meteorológiai előrejelzésben, a videotechnikában, de még a szórakoztató iparban is. Mindennapos eszközeinkké válnak a számítógépek, de ehhez arra is szükség volt, hogy ne csak a méretek és az árak, hanem a programozás nyelve is közelebb kerüljön a hétköznapi emberhez. Ez ösztönözte iskolánkat arra, hogy bevezesse a programozás és a számítógéprendszerek alap­jainak oktatását. A feltételek is kedveztek, iskolánk kapott egy EMG-666 típusú asztali progra­mozható számítógépet, azonkívül Seredben heti két alkalommal rendelkezésünkre áll egy SM-3 típusú kisszámítógép. A diákok nagy érdeklődést mutatnak a tan­tárgy iránt, főleg azok, akik mate­matikából és fizikából kellő felké­szültséggel rendelkeznek. Az el­múlt tanévben 18 negyedikes és 16 harmadikos diákunk tanulta e szaktantárgyat; nyolcán érettsé­giztek belőle, és a negyedikes csoportból heten a tantárggyal szorosan összefüggő főiskolára jelentkeztek. Közülük négyet már fölvettek. A harmadikos tanulók kéthetes gyakorlat során készítik el az évfolyammunkát. A tehetsé­gesebbeknek a szakkörben van több idejük gyakorlásra, és az is­kola lehetőséget biztosít számuk­ra a különböző versenyekre való felkészülésre, sőt még nyári to­vábbképző tanfolyamon is részt vehetnek. Az elmúlt tanévben pél­dául három tanuló is bekapcsoló­dott a Komenský Egyetem informa­tika tanszékének levelező verse­nyébe. Az eddigi tapasztalatok azt mu­tatják, hogy e tantárgy is fokozza diákjaink vonzódását a műszaki pályák iránt. Még nincsenek vég­leges adataink a főiskolai felvételik eredményeiről, de azt már most megállapíthatjuk, hogy az 1983/84-es tanév sikeresebb, mint az előző. A szaktantárgyak tanulá­sa során szerzett ismereteknek különösen hasznát veszik a ter­mészettudományi karok számítás- technika, matematika, fizika tan­székein, az elektrotechnikai, köz­lekedési valamint a közgazdasági főiskolán. A számítástechnikával azonban azok is kapcsolatba ke­rülhetnek, akik erre nem is gondol­nak, mint például az orvosok, új­ságírók, kémikusok, mezőgazdá­szok, nyelvészek vagy éppen ad­minisztrátorok. Az előbbi három tantárgyhoz ha­sonlóan a mezőgazdasági terme­lés alapjaiból is szép számmal érettségiztek tanulóink. Érdeklő­désük a tantárgy iránt a galántai (Galanta) járás mezőgazdasági jellegéből adódik. Az elmúlt tanév­ben iskolánkban 19 negyedikes diák tanulta a mezőgazdasági ter­melés alapjait, és közülük 17-en érettségiztek ebből a tantárgyból. A csoportból öten jelentkeztek ag­rártudományi főiskolára. A tanulók a harmadik évfolyamban két hét termelési gyakorlaton vesznek részt kisebb csoportokra osztva, Galántán és a környező falvak­ban. A növénytermesztési kísérle­teket az iskola épülete mellett ki­alakított 60 négyzetméteres par­cellán végzik, itt megfigyelhetik az egyes növények fejlődését és az agrotechnikai műveleteket. Meg­felelő laboratóriumi berendezések hiányában az előírt gyakorlati fel­adatok megoldása gyakran sajnos nehézségekbe ütközik. Reméljük, ezen hamarosan sikerül változtat­nunk. Ennél a szaktantárgynál is, a többihez hasonlóan, a gyakorlat színvonalának emelése okozza a legtöbb gondot. Ezen egyrészt több, jól megszervezett tanulmá­nyi kirándulással igyekszünk javí­tani, másrészt a színvonal állandó emelésén fiatal, a főiskoláról pár éve kikerült gárda fáradozik. MORVAY BÉLA mérnök# Gyökeres György felvétele a Gyerkőcök c. sorozatból Sikeres évtizedek Harmincöt éves a Szlovák Filharmónia Harmincöt évvel ezelőtt, 1949 szeptember első napjaiban kezdte meg Bratislavában művészeti te­vékenységét a Szlovák Filharmó­nia, miután néhány lelkes muzsi­kus és kultúraszervezó - Eugen Suchoň zeneszerzővel az élen és az akkori iskolaügyi és kulturális megbízott, Laco Novomeský köz­benjárásával - hosszú hónapok után elérte az első örömteli ered­ményt: érvénybe lépett a Szlovák Nemzeti Tanács Szlovák Filhar­móniáról szóló törvénye. Habár Bratislava a múltban is élénk zenei élet élt, a Szlovák Filharmóniával első ízben létesült itt hivatásos szimfonikus zenekar. Az időpont persze nem véletlen: az 1948-as februári események, a csehszlovák munkásosztály győzelme tette lehetővé többek között a kulturális élet, a közműve­lődés fellendülését, politikailag és társadalmilag rendezett körülmé­nyek között. Tudjuk, a Szlovák Filharmónia nem az egyedüli ilyen jellegű kulturális-művészeti intéz­mény akkoriban, de egyike a leg­jelentősebbeknek. A hagyomá­nyokban gazdag Cseh Filharmó­nia után rangját és minőségét te­kintve a legelőkelőbb helyet foglal­ja el. Az eredetileg csupán szimfo­nikus zenekart jelölő név ma már a zenekaron kívül énekkart, fiú­kart, kamarazenekart, néhány ki­sebb kamaraegyüttest magába foglaló intézményt jelent. A Szlovák Filharmónia nélkül nehezen lehetne elképzelni Brati­slava zenei életét, egyszersmind egész Szlovákia kulturális életét. Néhány éve a Szlovák Filharmó­nia rendezésében működik Pieš­ťanyban a Művészek Háza; az intézmény együttesei pedig rend­szeresen látogatják a vidéki váro­sokat is. Ezek az együttesek és a zenekar állandó vendégei a Prá­gai Tavasznak és a Bratislavai Zenei Ünnepségeknek többek kö­zött. A Szlovák Filharmónia mQvelő- déspolitikánk szellemében igyek­szik kielégíteni a dolgozók esztéti­kai igényeit, formálni ízlését, meg­nyerni széles tömegeket, köztük fiatalokat a komoly zenének. Ugyancsak fontos célkitűzései kö­zé tartozik az eredeti szlovák ze­nei művek születésének ösztön­zése és interpretálása. Jelentős szerepet játszik, hangversenyso­rozatok szervezésével is, az ifjú­ság zenei nevelésében. A jeles szlovák zeneszerzők műveinek tolmácsolásával a Szlovák Filhar­mónia közvetlen serkentője új mű­vek születésének. Emellett együtt­működik az Opus hanglemezkiadó vállalattal, a Csehszlovák Rádió­val és Televízióval. Sikeresen együttműködnek külföldi hangle­mezkiadókkal, például a magyar- országi Hungarotonnal. Itthon és külföldön gyakran dolgozik együtt vendégművészekkel, kiváló kar­nagyokkal, szólistákkal. Pódiuma nyitva áll a fiatal tehetségek előtt, akik magas színvonalú együttes közreműködésével próbálhatják és fejleszthetik tehetségüket. A Szlovák Filharmónia zenei kultúránk kimagasló képviselője: a világ számos országában ven­dégszerepeit már. Itthon és külföl­dön egyaránt kivívta a közönség és a szakmai körök elismerését. DR. RAJTER ERZSÉBET Emlékművédő bizottság Lengyelországban Negyvenhétben a szejm jóvá­hagyta a háborús és mártíremlék­műveket védő bizottság megalakí­tását. Erre azért volt szükség, mert Lengyelország területén több mint 5000 olyan hely van, ahol koncentrációs tábor, fogolytábor, börtön volt, és húszezernél több a háború tragikus eseményeire emlékeztető tábla, emlékmű. Az emlékművédő tanács véleménye­ző és tanácsadó szerepet tölt be, minden egyes, a mártíroknak illet­ve a háború áldozatainak állítandó emlékmű állításában, illetve elhe­lyezésében.-Természetesen nemcsak a második világháború áldozatai­nak emlékműveiről van szó, a leg­nagyobb figyelem mégis erre irá­nyul - mondta dr. Bohdan Ryma- szewszki főtitkár. A vajdaságok­ban is működnek emlékmúvédő tanácsok, melyek tagjai különböző szervezetek képviselői, de vannak köztük építészek, politikusok, mű­vészek is. Varsóban például, hi­szen a legtöbb emlékhely itt talál­ható - egy-egy városrészben is külön bizottság működik. A tanács nemcsak a lengyel áldozatok em­lékműveit ápolja; más nemzetek fiainak -, akik Lengyelország terü­letén a fasizmus ellen küzdöttek, harcát éppúgy figyemmel kíséri és nyilvántartja mindazon helyeket külföldön, ahol a lengyeleknek állí­tottak emléket. A világ hatvankét országában kétezren felül van a lengyel hazafiak emlékműve. Egy emlékművet nem elég csak felállítani, állandó gondozást is igényel.- Nálunk nagyon erős a hagyo­mányőrzés, s ez nem véletlen. A hitlerista masinéria ügy tervezte, hogy Varsót megsemmisítik, s ve­le együtt mindazt, ami nemzeti. Számításba jött, hogy az Óvárost esetleg meghagyják - mert ami gótikus, az német -, de minden mást megsemmisítenek. Később aztán mindent leromboltak. A hit- leristák tudatosan akarták meg­semmisíteni a lengyel történelmet, egyszerűen eltörölni. A háború áldozatait nem sza­bad feledni. Különösen akkor, amikor még négy évtized múltán is előkerülnek a hitleristák eddig nem ismert gaztetteit bizonyító do­kumentumok. Néhány hónapja ta­lálták meg például a lodzi gettó létrehozásának tervét. A négyol­dalas dokumentum előírja, hogy a mintegy négy négyzetkilométer­nyi bekerített területre kell telepí­teni a lodzi zsidókat - szám szerint 160 ezret. Kevesen élték túl a get­tót... (ko) ÚJ SSfi 6 1984. IX

Next

/
Oldalképek
Tartalom