Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)

1984-09-04 / 209. szám, kedd

B J SZÚ 5 1984. IX. 4. A TRENČÍNI KOMMUNISTA SZABÓK TAPASZTALATAIBÓL A meggyőzés műszaki feltételei Több mint 100 kilomé­ter hosszú a dél-cseh­országi kerületben a Szovjetuniót Nyugat- Európával összekötő gáztávvezeték negye­dik ága. E szakasz épí­tését a fő kivitelező vál­lalatnak, a pardubicei Plynostavnak dolgozói a jövő év közepéig fe­jezik be. A hegesztők 1400 milliméter átmé­rőjű csöveket hegesz- tenek össze. A kép a vezeték építkezésén készült. (Jaroslav Sýbek felvétele - ČTK) Értékeink védelméért A Szlovák Állami Biztosító szolgáltatásai Kissé íalán szokatlan, hogy a meggyőzés kapcsán műszaki feltételekről beszélünk. A valóság­ban azonban nem is olyan ritka a jelenség: egy jól működő gép, berendezés, műszer, praktikus és hatékony műszaki megoldás töb­bet javít a munkahely légkörén, jobb közérzetet eredményez, mint száz szó. A trenčíni ruhagyár ter­melést előkészítő részlegeinek kommunistáit látogattuk meg, hogy megnézzük, alkalmazzák-e és hogyan a tettekkel végzett agi- tációnak ezt a felette hatékony módját. Ruhatervezés és ruhagyártás A konfekcióiparban van egy el­lentmondás, amely teljesen so­sem szűnik meg, mármint mindad­dig, amíg nagyipari ruhatermelés lesz. A ruhatervező szárnyaló fan­táziájának és a termelés meghatá­rozott műszaki és anyagi lehető­ségeinek természetszerű ellenté­téről van szó. Ez a helyzet gondol­kodásmód szempontjából kétféle végletet eredményezhet, s gyak­ran eredményez is: az egyik a ter­vezők elégedetlensége, mert úgy­mond bármit gondolunk ki, a tech­nológusok, gépészmérnökök, sőt sokszor a főkönyvelő és az anyag- beszerzők is egyszerűen lenyir­bálják alkotó fantáziánk szárnyait, s aztán csodálkoznak, hogy az eredmény szürke, alig kelendő, a divat élvonala mögött kullogó. A másik végletbe a túlzottan „megértő“ tervező esik, aki többet gondol az akadályokra, arra, amit nem lehet, mint a divatra, aki attól tart, hogy ezt úgy sem lehet nagy­üzemiig megvalósítani, fe­lejtsük el - s ugyanakkor szürke, alig kelendő, a divat élvonala mö­gött kullogó tervet készít - már önmagától. Mert számára az a fő, hogy a műhely átvegye, fusson ki a sorozat, s az ő terve érvényesül­jön. Ennek az utóbbi tervezői ma­gatartásnak is mi isszuk meg a le­vét - a vásárlók. Van-e valamiféle értelmes kö­zépút e két véglet elkerülésére? S ha igen, hogyan járnak rajta? Milan Mišech, a trenčíni ruhagyár üzemi pártbizottságának elnöke a kérdésekre azzal válaszol, hogy bemutatja Jarmila Pechová műve­lettervezőt, az üzemi pártbizottság tagját. Az ő munkáján keresztül találhatjuk meg a választ. Kollektív megoldások- A ruhatervező, a modellező, a műszaki osztály szakértői és mi, művelettervezők, természetesen a képzőművészeti szaktanács- adók közreműködésével, közösen határozzuk meg, mely terv hogyan valósul meg - mondja Jarmila Pe­chová. - Egyre nagyobb a műsza­ki fejlesztés szakembereinek sza­va ebben a jóváhagyási folyamat­ban. Tehát nemcsak egyoldalú a folyamat, nemcsak a tervező rajzlapja a kiindulópont, hanem néha éppen a műszakiak ösztön­zik a tervezőket bátrabb tervezés­re. Például a korszerű, könnyű, nagy tartósságú merevítő anya­gok alkalmazása a legügyesebb szabónak sem sikerülne, erre kü­lönleges gépünk van, csak az tud­ja bedolgozni a zakóba. Ez nagy lehetőséget kínál a tervezőknek, s ők ki is használják ezt. Van az ellenkezőjére is példa. Néha ha új elképzeléssel állnak elő, pontosan ehhez való célgépünk nincsen. Ilyenkor is a műszaki fejlesztés, a gépszakértők jutnak szóhoz. Van egy műhelyünk, ott a kívánal­makhoz igazítanak különféle gé­peket, új gépi megoldásokat eszelnek ki és valósítanak meg. A tervezőnek tehát semmiképpen sem kell attól tartania, hogy elkép­zelése a műszaki akadályokon fe­nekük meg. A pártcsoport felelőssége A műszaki termelés-előkészítő osztályon hattagú pártcsoport dol­gozik, 35 szaktársuk körében fejti ki tevékenységét. Ezekben a na­pokban a legutóbbi taggyűlés eredményeivel foglalkoztak. Az új jutalmazási rendszer előkészíté­séről volt szó. Eszerint nagyobb hangsúlyt kap a munka egyéni elbírálása. Štefan Fusek, a pár­csoport vezetője úgy látja, hogy a jutalmazási rendszert is „be kell fogni“ a termelés-előkészítés to- vábbjavításának „szekerébe“. Ez azt jelenti, hogy tovább kell mélyí­teni a gyakorlatot, miszerint nem a kifogásokat kell keresni, folyton azon rágódni, mi miért nem megy, hanem keresni kell a módját, ho­gyan lehetne a legcélszerűbb, leg­divatosabb ruhaterveket nagyüze­mi módon megvalósítani. Az egyéni elbírálás az előzetes szá­mítások szerint növeli a termelés­előkészítők jövedelmét. De a rendszer helyes alkalmazásán múlik, hogy a jutalmak elosztása aszerint történjék, ki milyen lele­ményesen, hozzáértőn és kez- deményezően segíti a legkelen­dőbb, legdivatosabb ruhák nagy­üzemi gyártásához a műszaki és egyéb feltételek megteremtését. Az ilyen gyakorlat politikai ered­ményt is hoz: növeli az emberek önbizalmát, felszámolja, illetve se­gíti felszámolni a megértő tervezői magatartást, új megoldások kere­sésére és megvalósítására bá­torít. Kádermunka és szakképzettség Milan Mišech, az üzemi pártbi­zottság elnöke jól tudja, hogy a politikai légkör, céljaink helyes­lése és kezdeményező munkával történő támogatása akkor érhető el, ha a kommunisták maradékta­lanul példát mutatnak. Megfontolt­ságban, szakértelemben, becsü­letes munkavégzésben. A politikai agitáció vonzó része a szakérte­lem. „Igenám, de szabófőiskola nem létezik“ - állapítja meg a nagy­üzemi ruhagyártás egyik sajá­tosságát Milan Mišech. Valóban, egy ruhagyárban főiskolai végzett­sége a gépészmérnököknek, a jo­gászoknak, esetleg a képzőművé­szeti szaktanácsadónak van, de szabónak hogy is lehetne? Pedig itt a szabó a legfontosabb ember. Legmagasabb szakképzettség a szabók körében a szakközépis­kolai érettségi. Igaz, a ruhákat so­sem varrták a tudományok dokto­rai, mindig a szabók, de nagyüze­mi vezető poszthoz mégiscsak megfelelő képzettségre van szük­ség. De a szabómesterség min­den összefüggésének ismeretére is. Ezért a szakmunkásképző vég­zettjeiből válogatják a kádertarta­lékokat. A tervezőket is* közülük válogatják ki. De csak olyanokat, akik nem félősek, nem gondolnak minduntalan arra, hátha az elkép­zelésük nagyüzemi méretekben nem valósítható meg. A szabó tanulók körében vannak tehetsé­ges fiatalok, de közülük is elsősor­ban azokra vár a továbbtanulás és politikai képzés, akik kitartnak el­képzeléseik mellett, végig képe­sek küzdeni javaslataik, terveik el­fogadtatását. Bátorítást a vállalat- vezetés kommunistái adnak: lehe­tővé teszik a fiatal tervezőknek és modellkészítőknek fantáziatervek elkészítését, sót, be is mutatják őket a kereskedelemnek. Megtör­ténik, hogy sorozatgyártásra is ke­rül egynéhány különleges modell. Ám a kereskedelem is a ruhák eladhatóságára gondol elsősor­ban. Ezért az ilyen modellek csu­pán egy-két fővárosi áruházba ke­rülnek. A legmerészebb modell sem vész el. S ez ösztönzően hat a fiatal - de nemcsak fiatal - ter­vezőkre, sikerélményt ad, s azt a meggyőződést szüli, hogy érde­mes volt. Ez pedig már politikai eredmény. Hiszen a munkához való viszonyt formálja, alakítja a párt kitűzte célok kezdeményező megvalósítása irányában. Mi mikor nevetséges? Egy bölcs divattervező mondta: a divat kezdetben és elavulóban nevetséges. Amikor még kevesen hordják és amikor már alig hordja valaki. De eközben tág a tere a nagyüzemi ruhagyártásnak. Ezt kell kihasználniuk a ruhaipar ter­melését előkészítő dolgozóknak. Ehhez elengedhetetlenek a tanul­mányutak, főleg Kölnbe és Párizs­ba. De ezek is csak akkor eredmé­nyesek, ha azt küldik ki, aki köz­vetlenül alkalmazhatja a látottakat a gyakorlatban. S az ilyen embe­rek közt is vannak különbségek. Nem elég megtudni, hogy jövőre a zakók egy centiméterrel rövideb- bek lesznek. A technológiai „trük­kökre“, megoldási módokra is ügyelni kell. Most például a köny- nyü ruhaanyagok divatja ível fel­veié. Ilyen anyagokat beszerezni, feldolgozásuk módját kidolgozni, a gépeket ehhez igazítani - ehhez kell a kiküldetésben járó szakem­bernek adatokat, ismereteket gyűjtenie. Példás jelentéssel érke­zett haza tanulmányútjáról Dušan Galúsek osztályvezető, aki még rajzolt vázlatokkal is kiegészítette beszámolóját. Galúsek elvtárs megértette, nem elég, ha a gyűlé­sen a lépéshátrány behozásáért lelkesen agitálunk, hanem ezért tenni is kell valamit - gépeket módosítani, új technológiákat al­kalmazni, ezek alkalmazási mód­jait elsajátítani. Ehhez sokoldalú, pontos információkra van szük­ség. Ezek beszerzésében és át­adásában mutatott kommunista módra példát. Ilyen magatartásra neveli tagjait a trenčíni ruhagyár pártszervezete. ÁDÁM PÉTER Még tart a nyári turistaidény. A lakosság egy része ugyan már kipihenten újra munkahelyén van, de vannak, akik most élvezik sza­badságukat. Minden üdülő, de kü­lönösen azok, akik az országhatá­ron túlra utaznak, s a szabadságra hosszabb ideig takarékoskodtak, zavartalan kikapcsolódásra vá­gyik. örvendetes, hogy az eluta­zás előtt egyre többen keresik fel a Szlovák Állami Biztosító kiren­deltségeit, hogy házukat, értéktár­gyaikat biztosítsák. A körültekin­tőbbek kihasználják a biztosító nyújtotta egyéb lehetőségeket is, hogy a külföldi tartózkodásuk ide­jén esetleg elszenvedett anyagi kárukat legalább részben megté- ríthetővé tegyék.- Legokosabban azok teszik, akik átfogó háztartási biztosítást kötnek, mert a hetekig lehúzott redőnyök, a kiürítetlen postaládák igencsak vonzzák a betörőket - mondotta Lívia Mitošinková mér­nök, a Szlovák Állami Biztosító vezérigazgatóságának osztályve­zetője. - Ez a biztosítás vonatko­zik a természeti csapások, a víz­vezeték meghibásodása okozta károkra is. Akik nagyobb értékekkel ren­delkeznek, az elmúlt év áprili­sától bevezetett, magasabb (300—400—500 ezer korona) érték­re vonatkozó háztartási biztosítást is köthetnek.- Az üdülők, hétvégi házak tu­lajdonosai is köthetnek biztosítási szerződést, sőt az épülőfélben lé­vő létesítmények is biztosíthatók. Betörések, lopások esetén a szer­ződésben rögzített feltételek telje­sítésétől függően fizetünk kártérí­tést. A Szlovák Állami Biztosító ezen a téren is igyekszik lépést tartani a társadalmi fejlődéssel és a la­kosság változó igényeinek kielé­gítésére törekszik. Áz utóbbi idő­ben növekszik a hétvégi házakban levő tárgyak értéke s olyan dolgok is találhatók ezekben, melyek a korábbi biztosítási feltételekben, szerződésekben nem szerepel­nek. Ezért július 1 -tői a biztosítási díj emelkedése nélkül biztosítják az üdülőkben (ha azok nem lakot­tak) a művészi és a történelmi értékű tárgyakat, egyenként 2000 korona értékben, a gyűjteménye­ket darabonként szintén 2000 ko­rona értékben, valamint a szőrmé­ket, a bundákat és a fényképező­gépeket. Ez a módosítás vonatko­zik azokra a kötvényekre is, me­lyeket július elseje előtt kötöttek, ha a biztosítási eset június 30-a után történt. Tulajdonképpen ki­egészíti a korábbi szerződéseket, melyek szerint a fent említett tár­gyakra, ha nem is tartózkodtak a tulajdonosok a hétvégi házban, nem vonatkozott a biztosítás.- Sok gépkocsitulajdonos hasz­nálja ki külföldre utazáskor a fele­lősségbiztosítást. Balesetbiztosí­tást is sokan kötnek ós a poggyá­szukat is biztosítják - folytatta az osztályvezető. - Azt majdnem minden gépkocsivezető tudja, hogy a kötelező biztosításhoz, ha azt akarja, hogy az a külföldi úton is érvényes legyen, plusz 20 koro­nát fizet. A szocialista államokban nem kell külön igazolás ennek bi­zonyítására, a tőkés országokban viszont szükség van az úgyneve­zett zöld kártyára, ezzel bizonyít­ható a biztosítás érvényessége. Bár a szerződések megkötése­kor a biztosító dolgozói megfelelő tájékoztatást nyújtanak ügyfeleik­nek, mégis sokan megfeledkez­nek arról, hogy a váratlan ese­mény bekövetkezte után melyek a legfontosabb tennivalók. Abban az esetben is fel kell keresni az illetékes rendőrséget, ha az ese­mény nem a mi állampolgárunk hibájából történt. Lényeges, hogy feljegyezzék a károsult nevét, cí­mét, az autó adatait és a baleset részletes körülményeit, esetleg fényképfelvételt is készíthetnek. Semmiképp ne fizessenek térítést a károsultnak, hanem a biztosító legközelebbi kirendeltségén kér­jék, hogy ezt ők tegyék meg. A ha­zatérés után mindjárt jelenteni kell az esetet az állami biztosító azon kirendeltségén, ahol a szerződést kötötték. Gyakran előfordul, hogy a külföldön felvett jegyzőkönyvet a károsultak, vagy a balesetet okozó anélkül írják alá, hogy tud­nák, mit is tartalmaz az. Ezt nem szabad megtenni, mert beláthatat­lan kellemetlen következményei lehetnek.-A balesetbiztosítás a gépko­csi megrongálására, tönkretételé­re és lopására is vonatkozik, s ez szintén megköthető az elutazás előtt. A biztosító kár esetén meg­téríti a meghibásodott gépkocsi feltétlenül szükséges javítását, amely nélkül nem lenne használ­ható az autó, vagy pedig a gépko­csi hazaszállítási költségét. Ha van poggyász- és balesetbiztosí­tásuk is és a meghibásodott autó­val nem térhetnek haza, a külföldi biztosítási hivatal vesz számukra másodosztályú vonatjegyeket egészen a csehszlovák államha­tárig. A feltétlenül szükséges javí­tás költségeire is vonatkozik, hogy azokat nem kell megtéríteni. Ab­ban az esetben, ha külföldön el­lopják a személygépkocsit az otta­ni rendőrhatóságoktól kell kérni a kivizsgálást igazoló iratot. Előfordulhat, hogy figyelmetlen­ségből valaki kárt okoz a megláto­gatott országban, s ezért az ott érvényes jogszabályok értelmé­ben kártérítést követelnek. Ilyen­kor is a biztosítóhoz kell fordulni, még abban az esetben is, ha a rendőrség letartóztatja az illetőt a figyelmetlenség következtében okozott kár miatt. Ilyen esetben a biztosítótól kérhetik a jogi vé­delmet. Érdemes megszívlelni azokat a tudnivalókat is, melyek a külföl­dön megrongált, illetve eltulajdoní­tott értékekre vonatkoznak. Ilyen esetekben a kártérítés legfonto­sabb feltétele, hogy ezek a tár­gyak szerepeltek-e a vámnyilatko­zatban a kiutazáskor. Ezt a vám­hatóságoknak kell igazolniuk.- A biztosító munkatársai gon­doltak az iskolai évre is. S hogy mit ajánlunk a tanulóknak és a ta­nítóknak? Köthetnek egy tanévre érvényes biztosítást, mely az isko­la épületében és a hozzá tartozó területen ellopott tárgyakra vonat­kozik - mondotta Lívia Mitošinko­vá. - Ide tartoznak például a ruhá­zat, a törülközők, az esernyők, a hangszerek, vagy például a kis számológépek, ha használatukat a tanító elrendelte. Az ilyen szerző­dést megkötheti az osztály és egyének is. Az iskola típusától függően 1—4 korona a biztosítási díj, ez 250-1000 korona értékű kár térítésére vonatkozik. Kérésé­re megkétszerezhető a biztosítási összeg. Ha a szülőknek háztartási biztosításuk van, az állami biztosí­tó az értékesebb tárgyak esetében a különbözetet ebből is megtérí­ti. DEÁK TERÉZ A nyári főidényben nyitva van a prágai vár déli kertje, amelyből szép kilátás nyílik az egész városra. (Karéi Vlček felvétele - ČTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom