Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)
1984-09-28 / 230. szám, péntek
A világbéke megőrzésének legfőbb biztosítéka: a Szovjetunió és szövetségesei (Folytatás az 5. oldalról) ellenesség ideológiája és gyakorlata. 1945-től kezdve az USA a katonai konfliktusok többségének kezdeményezője vagy résztvevője volt, a világ különböző térségeiben indított harci akciókat - a Földközi-tenger térségében, a Közel-Ke- leten, Afrikában, Ázsiában, Latin- Amerikában. Washington durva beavatkozása a szuverén államok belügyeibe, az újabb intervenciók előkészítése tovább folytatódik. Washington nyíltan kitűzte a feladatot - el kell nyomni Latin-Amerika országainak felszabadító mozgalmait. Agresszió készül Nicaragua ellen, hadüzenet nélküli háború folyik a salvadori hazafias erőkkel szemben, újabb provokációk vannak előkészületben Kuba ellen. Fokozódik az USA agresszivitása Afrikával szemben és főleg a Közel-Keleten. Mindenütt bővül a „gyorsreagálású erők“ támaszpontjainak hálózata. Az USA monopoltókés körei minden irányban támadnak. Nincsenek tekintettel senki érdekeire, még a szövetségeseikére sem. Az „atlanti szövetség“ erősítésének és a nem létező „szovjet fenyegetés“ elleni harcnak a leple alatt az USA szüntelenül aláássa a nyugat-európai országok állami szuverenitását és nemzeti függetlenségét. Alárendeli őket saját nagyhatalmi érdekeinek, rájuk kényszeríti akaratát. Ez minden területen megnyilvánul - gazdasági, politikai, katonai és szellemi téren egyaránt. Az USA és Nyugat-Európa közötti nem egyenjogú viszony alakulásában új szakaszt nyitott az elsőcsapásmérö nukleáris fegyverek rendszerbe állítása néhány NAJO-ország területén. Számos nyugat-európai politikus tudatosítja, hogy az USA politikája nemcsak a nemzeti függetlenséget és állami szuverenitást, hanem az adott állam biztonságát is aláássa. Washington nagyhatalmi'politikája NATO-beli szövetségeseivel szemben nagy társadalmi megrázkódtatásokat okozott ezekben az országokban. Példaként említhetjük a hatalmas háborúellenes és rakétaellenes mozgalmakat, amelyek szüntelenül terebélyesednek és tovább fejlődnek. Az Egyesült Államok így nemcsak hogy nem járul hozzá pozitívan a nemzetközi helyzet alakulásához, hanem ellenkezőleg, a nemzetközi kapcsolatokban destabilizáló tényezőként lép fel. Az USA kormányzó körei politikájukban abból indulnak ki, minél rosszabb és feszültebb a nemzetközi helyzet, beleértve az egyes régiókban urlakodó helyzetet, annál jobb az amerikai imperializmusnak, annál jobban érvényesít- .hetök az imperialista érdekek. Jól látható tehát, hogy amennyiben az amerikai imperializmusnak mindeddig nem sikerült nukleáris háborúba sodornia az emberiséget, amennyiben a nemzetközi reakció erőfeszítései ellenére folytatódik a nemzetek felszabadításának folyamata az imperializmus és a gyarmatosítás béklyói alól, s ugyancsak folytatódik a felszabadult nemzetek függetlenségének erősödése, ez mindenekelőtt a Szovjetuniónak és szövetségeseinek, annak a hatalmas befolyásnak köszönhető, amellyel a szovjetek országa és békepolitikája rendelkezik a világ jelenlegi fejlődésére nézve. A Szovjetuniónak a nemzetközi kapcsolatokban játszott történelmi szerepét definiálva elsősorban arra kell összpontosítani a figyelmet, milyen befolyással volt a szovjetek országa és annak kommunista pártja az emberiség szociális és társadalmi haladására. A Szovjetuniónak köszönhetően alapvetően megváltozott a világ arculata, létének, a gazdasági, politikai és kulturális területen elért sikereinek befolyása alatt fejlődik az emberi társadalom, s valósulnak meg az alapvető forradalmi változások. Az SZKP politikája és gyakorlata megnyitotta az utat a nemzetek haladása előtt, megteremtette a döntő feltételeket az államok és nemzetek közötti gazdasági és politikai kapcsolatok forradalmi átépítéséhez. Ennek köszönhetően a világ forradalmi megújulása állandó jelleget öltött, visszafordíthatatlanná vált. A marxizmus-leninizmus elvei alapján épültek ki a testvéri szocialista államok kapcsolatai. A szocialista országok nemzetközi szervezetei, különösképp a KGST és a Varsói Szerződés, a szabad és szuverén államok és nemzetek testvéri szövetsége lenini eszményét testesítik meg; tevékenységük teljes mértékben megfelel az egész szocialista közösség érdekeinek, a szocializmus nagy vívmányai védelme érdekeinek. A gyarmati rendszer széthullása, a nemzetek felszabadítása az imperialista rabszolgaság alól - ez olyan történelmi győzelem, amelyet Ázsia és Afrika népei a Szovjetuniónak a szocializmus és a kommunizmus építése során elért nagy sikerei közvetlen, befolyása alatt, aktív támogatásának és szolidaritásának köszönhetően vívtak ki. Az által, hogy a Szovjetunió erős, iparilag fejlett hatalommá vált, olyan erős katonai-gazdasági potenciált hozott létre, amely szavatolja az ország és a szocialista közösség biztonságát, védi nagy vívmányait. És ez az egyik leglényegesebb tényező, amely meghatározza a nemzetközi erőviszonyokat, a Szovjetunió szerepét és helyét a nemzetközi porondon. Az SZKP-nak és a szovjet népnek köszönhetően a helyzet ma lényegesen a béke és a haladás javára változott meg. A szovjet nép a gazdasági, szociális és politikai fejlődés hatalmas terveit valósította meg, országából erős államot teremtett, amely biztosította az USA-val való hozzávetőleges egyensúlyt a katonai-stratégiai területen. A létező szocializmusnak épp ez a történelmi győzelme kényszerítette az USA-t és más nyugati országokat arra, hogy tudatosítsák: a békés együttélés objektív szükségszerűséggé vált. Az enyhülési politika mély gyökerei Az enyhülés mély gyökereket eresztett a jelenlegi nemzetközi kapcsolatokban, s a nukleáris háború hívei részéről dühödt támadások célpontjává vált. Bár az USA kormányzó körei lemondtak az enyhülésről, az enyhülééi folyamat eléggé szilárdnak mutatkozik. Az USA és a NATO imperialista köreinek dühödt támadásai ellenére az enyhülés megőrzött bizonyos potenciált. Erről tanúskodnak a madridi találkozó pozitív eredményei, a stockholmi konferencia folytatása stb. Ezt elsősorban azzal lehet magyarázni, hogy a békés együttélés, amelyet következetesen és kitartóan szorgalmaz a Szovjetunió, egyre nagyobb befolyással van a nemzetközi kapcsolatokra, s azzal is, hogy az európai és a világhelyzetre vonatkozó mesz- szemenó szovjet külpolitikai kezdeményezések jótékony hatással vannak más államok bel- és külpolitikájára is. A nyugat-európai országok, az USA-val való osztályszolidaritásuk ellenére, végeredményben ezért szállnak síkra az enyhülési politika folytatásáért, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal kiépített normális gazdasági és politikai kapcsolatok fenntartásáért. Ebben ugyancsak tükröződik az a befolyás, amellyel a Szovjetunió lenini békepolitikája objektíve bír a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerére és az egyes államok politikájára nézve. Az imperializmus agresszív kül- és katonapolitikájával szemben a Szovjetunió határozottan a béke megőrzésének és megszilárdításának, valamennyi állam és nemzet biztonsága megerősítésének irányvonalát követi. Az SZKP és a szovjet állam külpolitikai erőfeszítései az átfogó nemzetközi helyzet stabilizálására, jelenkorunk létfontosságú problémáinak megoldására - a fegyverkezési verseny megfékezésére, külünös tekintettel a nukleáris fegyverekre, a leszerelési problémák elsőként való megoldására irányulnak. Nehezen lehetne olyan nemzetközi politikai kérdést találni, amelyben a Szovjetunió ne állt volna elő konstruktív kezdeményezéssel. A nukleáris fegyverek korlátozására és csökkentésére irányuló szovjet javaslatok olyan egységes akcióprogramot alkotnak, amely célja a nukleáris világháború elhárítása. Ez a program a nemzeteknek és a kormányoknak nemcsak azt teszi lehetővé, hogy megismerkedjenek a Szovjetunió véleményével, hanem azt is, hogy lássák a nagy veszélyt, amelyet a nukleáris fegyverkezési verseny imperialista politikája és az atomháború anyagi előkészítése jelent az emberiség számára. A Szovjetunió külpolitikai tevékenységének, a tőkés országok népeinek gondolkodására és érzelmeire gyakorolt befolyásának fontos eredménye, hogy az anti- kommunista és szovjetellenes hisztéria nem érte el és nem éri el célját. Még a burzsoá ideológusok közvetett vagy közvetlen beismerése szerint sem gyengítette a Szovjetunió nemzetközi befolyását, amely ellenkezőleg: tovább nő. S hogy ha a nemzetközi imperializmus továbbra is az antikom- munizmus és a szovjetellenesség ideológiáját és gyakorlatát folytatja, az csak a burzsoá ideológia és politika csődjét bizonyítja. A szovjet külpolitikai akciók hatékonysága abban is megmutatkozik, hogy a gyakorlatban is segítenek leleplezni az USA és a NATO imperialista kizsákmányoló politikáját, s ezáltal hatnak a néptömegek tudatára mindenütt a világon. A béke és a nemzetközi biztonság szavatolását célzó széles körű szovjet kezdeményezések olyan erős tényezőként lépnek fel, amelyek magukban az imperialista országokban is mozgósítják a tömegeket a háború és az agresszió politikája ellen, a nukleáris veszély elhárításáért vívott küzdelemben. Erről tanúskodik a Nyugaton kibontakozott hatalmas háborúellenes mozgalom, amelynek általános demokratikus jellege fokozatosan szociális jellegűvé változik. Néha hallani hangokat a közepes és kis államok valamiféle különös szerepéről a jelenlegi időszakban. Eszerint ezeknek az országoknak állítólag azon kell munkálkodniuk, hogy elháruljon a nagyhatalmak, vagyis az USA és a Szovjetunió közötti nézeteltérés. Ennek kiéleződése állítólag még az amerikai elsőcsapásmérö rakéták elhelyezése előtt megkezdődött. Oka állítólag az, hogy a helsinki Záróokmány szellemében fogant enyhülés a két nagyhatalom esetében nem eresztett olyan mély gyökereket, mint a kis és közepes országokban. Úgy véljük, hogy ezek olyan nézetek, amelyek tagadják vagy nem oldják meg a nemzetközi helyzet kiéleződésének lényegét, amely az imperializmusnak a Szovjetunió, a szocializmus, általában a forradalmi haladó és demokratikus mozgalmak ellen folytatott agresszív politikájából fakad. Ugyanakkor világos, hogy itt éles osztályharc folyik a kapitalizmus és a szocializmus között. A nemzetek reménykedve néznek Lenin országára, a béke és a haladás megdönthetetlen bástyáját, a nemzetközi kapcsolatok hatalmas haladó erejét látják benne. A Szovjetunió nagy nemzetközi tekintélye, az egész emberiség sorsára gyakorolt nagyfokú befolyása törvényszerű jelenség. A Szovjetunió a többi szocialista országgal, köztük Csehszlovákiával együtt az emberiség haladásának meghatározó tényezőjévé, a béke és a földi élet tényezőjévé vált. A fasizmus szovjet hadsereg általi szétverése az emberiség történelme új szakaszának kezdetét jelentette, és erős ösztönzést adott számos nemzetnek a szabadság és a nemzeti megújulás útján. A mi népeink számára különös jelentőséggel bír az a körülmény, hogy a fasizmus felett aratott győzelem napja egyben felszabadulásunk napja is. A felszabadulás kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy országunk a szocializmus felé vezető forradalmi fejlődés útjára lépjen. A háborúban született őszinte testvéri barátság, a nemzeteink és államaink között szüntelenül mélyülő sokoldalú együttműködés olyan alapvető biztonságot jelent, amely minden nap lehetővé teszi számunkra, hogy békés feltételek között alakíthassuk szocialista jelenünket és jövőnket. A CSKP XVI. kongresszusán kifejezően jellemezte ezt Gustáv Husák elvtárs, amikor kijelentette: „A Szovjetunióval való szövetségben népünk legelemibb érdekei és vágyai teljesülnek be... Szövetségünk és szoros együttműködésünk a Szovjetunióval számunkra nemcsak forradalmi hagyaték, hanem élő jelen is, olyan biztonság, amelyre terveinket és további fejlődésünk távlatait építjük.“ Ma kezdődnek a bratislavai zenei ünnepségek A Bratislavai - keleti rendező pályaudvaron csaknem 500 vasutas dolgozik. Naponta számos teherszerelvóny érkezik ide minden irányból és különféle rendező pályaudvarokról - Kútybói, Štúrov óból, Kassáról (Košice), Breciav- ból, Česká Tfebovából. A képen: Jozef Porubský, Stanislav Novanský és Pavol Bajmóczy, a Győzelmes Február Szocialista Munkabrigád vezetője, valamint Jozef Opold operátor a GAC-ARC típusú irányítópultot kezelik. Innen az összes váltót ellenőrizni tudják. (I. Lužák felvétele - ČSTK) A Csehszlovák Rádió új bratislavai hangversenytermében ma délután ünnepélyesen megnyitják hazánk egyik legrangosabb kulturális eseményét, a jubileumi, XX. zenei ünnepségeket. Számos nevezetes évforduló jegyében kerül sor az idei fesztiválra. Olyan jelentős politikai évfordulókra emlékezünk, amelyek az alapvető társadalmi változásokkal együtt megfelelő feltételeket teremtettek a kultúra demokratizálásához, a szocialista közművelődés fejlődéséhez, s többek 'között ahhoz is, hogy a komolyzene a széles tömegek között is minél több hívet szerezzen. A komolyzene népszerűsítésében fontos szerepe volt és van a bratislavai zenei ünnepségeknek, amelyek az utóbbi évek óta tulajdonképpen szlovákiai méretűvé növekedtek, hiszen az elkövetkező két hétben nemcsak Szlovákia fővárosában, hanem számos más városban, többek között Kassán (Košice), Rimaszombatban (Rimavská Sobota) és Komáromban (Komárno) is lesznek rangos koncertek. Az idei fesztivál a cseh zene évében kerül sorra, s ez a tény is meghatározza a rendezvény programját. Bratislavában és más szlovákiai városban plakátok, falragaszok, szórólapok sokasága hirdeti az egyes rendezvényeket, s ezért a komolyzene hívei már jó ideje tájékozódhattak a műsorról. A bőség zavarával kell megküzdenie mindannak, aki a kéthetes rendezvénysorozatból néhány kiemelkedő programot akar kiemelni. A mai ünnepi nyitóhangversenyen Dezider Kardoš, Leoš Janáček és Vitézslav Novák müvei csendülnek föl a Csehszlovák Rádió bratislavai Szimfonikus Zenekarának előadásában, Ondrej Le- nárd vezényletével. A hangverseny szólistája Ferdinand Kiinda lesz. Ugyancsak ma este jelentős esemény színhelye lesz a Szlovák Nemzeti Színház is, ahol Bohuslav Martinu Botocska című balettjét mutatják be. A koreográfus és a rendező cseh vendég: Miroslav Kura. A mai harmadik zenei esemény színhelye a Szlovák Filharmónia hangversenyterme. Itt a Szlovák Filharmónia Dvorák-, Csajkovszkij- és Moyzes-műveket ad elő Bystrík Režucha vezényletével. Az estnek japán zongoraművész szólistája lesz Kazune Si- mizu személyében. Holnap és vasárnap neves lipcsei zenekar, a Gewandhausor- chester lép a hangversenydobogóra. Nagy érdeklődéssel várjuk, különösen a vasárnapi hangversenyüket, amelyen közreműködik a Szlovák Filharmónia énekkara, továbbá Magdaléna Blahušiako- vá, Viktória Stracenská, František Livora, Ján Galla és František Chudik. Beethoven és Ján Cikker zeneműve lesz hallható ezen az estén. A további napok műsorkínálatából a leningrádi Sosztakovics Szim- fónikus Zenekar és a Pécsi Balett fellépése iránt rendkívül nagy az érdeklődés. S hasonló felfokozott várakozás előzi meg a bécsi filhar- mónikusok fellépését, élükön Lórin Maazel karmesterrel, s minden bizonnyal Bratislavában is kivételes élményt jelent majd Jelena Obraz- cova, Jevgenyij Nyesztyerenko és Kincses Veronika fellépése. Immár hagyományosan fórumot kapnak a fiatal előadóművészek és a zenetudósok is. E napokban valóban Szlovákia fővárosa lesz az európai komolyzenei élet egyik központja. A műsort ismerve bízvást mondhatjuk el, hogy az elkövetkező két hét a zene ünnepe lesz. Remélhetően Szlovákia szerte a közönség érdeklődése is azzá teszi a jubileumi bratislavai zenei ünnepségeket. Sz. J. ÚJSZn 6 1984. IX. 28.
