Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)
1984-09-21 / 224. szám, péntek
Ő J szú 5 1984. IX. 21. A sajtónapot ünnepeljük. Ebből az alkalomból értékeljük munkánkat, felmérjük eredményeinket, rámutatunk fogyatékosságainkra és további tennivalóinkra. Ismételten tudatosítjuk, hogy az újság kollektív munka gyümölcse. Egy nagy közösség összehangolt tevékenységére van szükség ahhoz, hogy a napilapok és folyóiratok rendszeresen eljussanak az olvasók kezébe. Nem könnyű az újságírók munkája, de a legnagyobb igyekezetük is hiábavaló lenne, ha nem lennének segítségükre a nyomdászok, a lapot szállító közlekedési dolgozók, a hírlapszolgálat munkatársai, a postások, a lapterjesztők. Külön meg kell említeni a tudósítókat és levelezőket, akik híradásaikkal a társadalmi élet fontos eseményeire, jelenségeire figyelmeztető soraikkal pótolhatatlan szolgálatot nyújtanak a szerkesztőségeknek. Ezért a mai nap az ő ünnepük is. Elmaradhatatlan társuk Meggyőződéssel Kissé körülményes volt elcsípnem azon a csütörtök délelőttön. Hiszen immár tizenöt esztendeje a Magyar Területi Színház színésze, s ez egyet jelent a tájolás, a vidékjárás cseppet sem könnyű feladatának a vállalásával is. Hétfőn érkeztek meg egyhetes keletszlovákiai útjukról, amelyen Ivan Bukovčan Mielőtt a kakas megszólal című darabját mutatták be. Szerdán már Nagymegyer (Calo- vo) fogadta őket ugyanezzel az előadással. Itt a szokásosnál is jobban átérezték a kultúra fáklyavivőinek felelősségét. Két tény magyarázza ezt. Az egyik, hogy itt színházszerető, lelkes közönségük van és becsülik a járás egyik legjobb művelődési háza élén állók hozzáértő munkáját. A másik pedig az, hogy a szerdai és a csütörtök kora délutáni előadást rögzítette, illetve rögzíti a Magyar Rádió is, hogy egy későbbi időpontban bemutassa. A hét végén pedig „nagyüzem“, több községben érdeklődéssel várják őket s erre Bertolt Brecht Koldusoperája méltán ad okot. A 37 éves Póthe Istvánt szorgos munkában találom. A több évtizedes színészi múltra visszatekintő Fazekas Imrével együtt a MATESZ pártalap- szervezetének havi jelentésén dolgoznak. Pöthe másfél éve vette át tőle a pártelnöki „váltóbotot“. S ennek keretében azt a feladatot is, amelynek teljesítése felől érdeklődöm - a lapterjesztés irányítását. E tekintetben is mindketten meg- állták a helyüket. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a pártszervezet ezzel kapcsolatos munkáját a minap elismerő szavakkal nyugtázták a járási pártbizottság ideo- lóqiai osztályának aktívaértekezletén.- Nem volt nehéz meggyőzni elvtársainkat, de a pártonkívüli dolgozóinkat sem arról, hogy szükségünk van a sajtóra. S így egy folyamat részeként elértük azt, hogy nemcsak a színház járatja lényegében az összes fontosabb hazai magyar sajtótermékeket, és néhány szlovák lapot is, hanem az egyének is szinte kivétel nélkül előfizetőkké váltak vagy a standokon veszik meg az Új Szó-t és a kedvükre való folyóiratokat - magyarázza Pőthe István. Szép, szép. De őszintén szólva, az előfizetési számoknál jobban érdekel, hogy tulajdonképpen milyen hasznát is veszik a sajtónak, milyen a minőségi vetülete a lap- terjesztés mennyiségi sikerének?- Talán azzal kezdeném, hogy huszonegy tagú pártalapszerve- zetünkben A fejlett szocialista társadalom építésének elmélete és gyakorlata kétéves pártoktatási alakulatban főleg a pártsajtó nélkülözhetetlen. Annál is inkább, mivel viszonylag kevés a magyar nyelvű pártoktatási anyag, brosúra. A tisztségviselők ezen túlmenően fontos pártszervezési információkra tesznek szert a Pártéletből. Persze általában is tisztában vagyunk a sajtó minden vonatkozásban látóhatárt tágító szerepével. Nem mellékes körülmény, hogy művészi tevékenységük sem bontakozhat és bontakozik ki légüres térben. Elképzelhetetlen egyebek mellett anélkül, hogy ne követnék nyomon nemcsak a sajtónak, hanem egyben a rádiónak és a tévének is kiváltképp a kulturális élettel foglalkozó cikkeit, illetve műsor- számait. így például gondosan archiválják a róluk megjelenő kritikákat. Ezeket azután évente kétszer tüzetesen megtárgyalják, értékelik a pártcsoport és a művészi vezetőség ülésén. A bemutatók után csakúgy, mint ez alkalomból néha (Gyökeres György felvétele) ugyan bosszankodnak, ha úgy vélik, hogy a bírálat nem eléggé tárgyilagos. Néha fájdalmasan éri őket egy-egy minősítő jelző ridegsége, de azért egy pillanatra sem vonják kétségbe, hogy a kritika szükséges, és többnyire kiszűrhető belőle az, ami a művészi fejlődést előmozdítja.- S nemcsak erről van szó - teszi hozzá a pártelnök. - A tömegtájékoztató eszközök közönségünket is orientálják, hatással vannak rá. Például néhány évvel ezelőtt, amikor a Magyar Televízió a mi előadásunkban bemutatta Ján Solovič Meridiánját, szinte ugrásszerűen megnőtt a nézőszámunk. Persze egy egy elmarasztaló kritika ezzel ellentétes hatást vált ki. Mindenképpen tehát érdemes odafigyelnünk. Ezért becsüljük nemcsak a sajtó, hanem a csehszlovákiai magyar rádió, illetve a Csehszlovák Televízió magyar adása nekünk szentelt figyelmét is. A népszerűsítést, az elismerő szót csakúgy, mint a megalapozott, szakszerű, segíteni kész bírálatot. Megkérdem tőle, hogy ő személy szerint mit olvas el elsősorban - a kultúra anyaga mellett - az Új Szóban.-Az elsó oldallal kezdem. Kimondottan szeretem az időszerű kérdésekre rávilágító egyhasábos vezércikkeket. Utána fordítok egyet a lapon és a hátsó oldal híreit böngészem át. S miben van hiányérzetem? Nos, úgy hiszem, hogy a lap hasábjain többet kellene foglalkozni a magyarlakta területekkel. Nemcsak a kulcskérdésekkel, hanem az élet olyan apró- cseprő jelenségeivel, fényeivel, eseményeivel is, amelyek nélkülözhetetlenek az összképhez. GÁLY IVÁN A Rimaszombati (Rimavská Sobota) Járási Szakszervezeti Tanács korszerű székházában könyvek, szaklapok, folyóiratok és a napi sajtó birodalma az a két helyiség, melynek gazdája immár több mint egy évtizede Alžbeta Hlaváčová elvtársnó. Viszonylag fiatalon, tanulmányainak befejeztével bízták meg a szakszervezeti tagok továbbképzésével, a járási tanács kabinetjének vezetésével. Csaknem ezzel egyidőben lett tagja a járási sajtóbizottságnak, és őt bízták meg a szakszervezeti sajtóbizottság vezetésével is. Az elmúlt két évtizedben mindkét fronton bizonyította rátermettségét. Tavaly a Szakszervezetek Központi Tanácsa ismerte el eredményes munkáját oklevéllel és jutalommal, az idei sajtónap alkalmából pedig a járási pártbizottság ideológiai osztálya javasolta kitüntetésre. A sajtótermékek népszerűsítése és terjesztése nemcsak munkahelyi megbízatásomból adódik, hanem nyugodtan mondhatom, kicsit a kedvtelésem is - vallja a sajtóbizottságban végzett munkájáról. - A napisajtó, a rádió és a televízió, a hírközlés korszerű eszközei számomra olyanok, mint a mindennapi kenyér, ablak, kitekintési lehetőség a nagyvilágra, s azt szeretném, ha mások számára is az volna, örülök, hogy szakszervezeti vonalon és közvetlen környezetemben is mind többen gondolkodnak hasonló módon. Ennek eredménye, hogy járásunkban a párt és a szakszervezet sajtótermékeinek előfizetése, olvasottsága sokkal kedvezőbb a kerületi átlagnál. Nem is egy alkalommal foglaltuk el az előfizetési versenyben az elsó helyet. Persze problémáink azért vannak. Korábban a Pravda, tavaly pedig a Pártélet előfizetőinek tábora csappant meg, szerencsére azonban idejében felfigyeltünk a jelenségre, s ma már ismét minden rendben van. Elárulhatná-e a jó propaganda módszerét?- Én azt hiszem nincs egy célravezető recept. Emberek vagyunk, különbözőek, és a módszereink is eltérőek. Ebből kiindulva én az egyénenkénti beszélgetések, vagyis a személyes agitáció híve vagyok. Leggyakrabban szakszervezeti bizalmik- kal, vezetőkkel kerülök kapcsolatba, s mondhatom, túlnyomó többségük megértő, politikailag fejlett funkcionárius, így nincs nehéz dolgom. Tízéves gyakorlati munkám alatt még sohasem kellett az utasításos módszerhez folyamodnom. Ennek egyébként értelmét sem látom az agitátorok, a propagandisták munkájában. A szónak persze csak akkor van kellő ereje, akkor meggyőző, ha azt a propagandista is hittel és meggyőződéssel vallja. S még valami, amit nagyon lényegesnek tartok: a fejlődésben, a tanulásban a propagandista sem állhat le. A gyakorlat mindig hoz valami újat, s aki akár egy kis időre is kimarad a történésből, könyörtelenül lemarad. Márpedig a propagandista hatásos munkájához elengedhetetlenül szükséges az új információ.,Mi odahaza havonta 320 koronát költünk újságokra, folyóiratokra, szaklapokra. Emellett persze tanulok is. Munka mellett elvégeztem a propagandisták kétéves tanfolyamát, egyéves szakszervezeti továbbképzőn is részt vettem, hat szemesztert fejeztem be a közgazdasági főiskolán és pillanatnyilag a marxizmus-leninizmus esti egyetemének harmadéves hallgatója vagyok. Persze nem lenne teljes a rokonszenves fiatalasszonyról és családanyáról alkotott kép, ha nem tennénk említést a magánéletéről, kedvelt időtöltéséről. Mert Erzsiké azt vallja, hogy jó beosztással a munka és a tanulás mellett a kikapcsolódásra, a szórakozásra is marad egy kis ideje.-Rengeteget olvasok. Különösen a történelmi regényeket kedvelem. Házi könyvtárunkból azonban nem hiányzanak a magyar, a szlovák és a cseh szerzők mai témájú alkotásai sem. Másik kedvenc időtöltésem a „csavargás“, az autózás. Korábban a Honvédelmi Szövetség keretében versenyeztem is, most azonban inkább csak közlekedési eszközként használom a gépkocsit, amikor télen sízni, nyáron úszni járunk a családdal. Szerencsére orvos férjem is hasonló beállítottságú, így mind az olvasás öröme, mind a kirándulások nyújtotta élmények közösek, maradandóak.- S mit szól a sajtónapi kitüntetéshez?- Hogy nagyon őszinte legyek, nem számítottam rá, hiszen a korábbi esztendőkben nálunk általában a lapterjesztők, a sajtó és a posta dolgozói részesültek benne. Kétségtelenül jóleső érzés, és megerősíti az embert hitében: érdemes jól, odaadóan dolgozni. HACSI ATTILA Kedvtelése az írás Szállítólevelek fölé hajolva fogadta köszönésünket, s szinte ijedten kérdezte, rólam írni? Amikor látta, hogy nincs menekvés, Méri István vallott önmagáról, munkájáról, életéről.- Tizennegyedik éve dolgozom a nagymagyari (Zlaté Klasy) Agroprogres vállalatnál. Mint a szállítási részleg vezetője tizenhat ember munkáját irányítom. Nemcsak a munkám érdekel, hanem minden, ami a vállalaton belül történik; vallom, hogy az embernek érdeklődnie kell mi történik körülötte.- Mikor kezdett írni, tudósítani? - faggattuk, hiszen elsősorban tudósítói minőségében kerestük fel.- Talán 20-25 éve is van annak, hogy az első írásom megjelent. Hogy is kezdődött? Természetesen versírással, de a rímfaragásról hamar lemondtam. Mindig érdekelt a körülöttem élók élete, a kis és a nagy sikerek, de a kudarcok okai is. Az volt az érzésem, hogy az emberekről - a hétköznapok hőseiről - szólnom kell. Szeretem Csallóközt, az itt élő szorgalmas, dolgos embereket. Szeretek utazni, megismerni más tájakat, embereket, szokásokat - írásaimban megpróbálok visszaadni valamit abból, amit átéltem. Megtudtuk, hogy Méri István már nem tud elképzelni olyan napot (pontosabban estét), hogy ne fogna tollat a kezébe, vagy ne ülne írógép mögé. Elmondta, hogy egy tudósító élete nem könnyű. Hogy miért nem az?- Reggeltől délutánig a munkahelyemen dolgozom, nem mehetek a téma után. Igaz, ha a vállalaton belül történik valami, ami megérdemli, hogy többen tudjanak róla, az anyagot felvehetem helyben. Számomra a délután és az este az anyagszerzés ideje. Beülök az autómba és irány a határ - nevette el magát, majd ismét komolyra fordítva a szót megjegyezte, hogy kedvtelése, az újságírás - időigényes.- Szerencsésnek mondhatom magam, a családom messzemenően támogatja ,,második hivatásom“ űzését. Feleségem és lányom megértése nélkül nem lehetnék sem az Új Szó, sem a Csallóköz tudósítója. Pedig egy-egy újságcikk, riport, vagy csak tudósítás anyagának beszerzése, megírása sokszor a családi élet rovására megy. De enélkül szegényebb lenne az életem! Néha az ismerőseim megmosolyogják, hogy mindenhova fényképezőgéppel megyek. Pedig az és az írógép a legjobb pajtásaim - közölte komolyan. Méri István elmondta azt is, hogy a filmeket saját maga hívja elő, érdekli őt a fényképek elkészítése. Azt tartja, hogy a fényképek élőbbé teszik írásait, tudósításait. Hogy költséges ez a hobbi?- Az, de nem sajnálom sem az időt, sem a pénzt. Sőt, ahhoz, hogy az ember publikálni tudjon, tanulnia kell. A szakirodaimon, stilisztikán, nyelvészeti tanulmányokon kívül a szépirodalom és a műszaki irodalom érdekel, ezen belül főleg az autós könyvek. Az autómat is én tartom karban, hiszen a munkaeszközöm - mondotta. S ha mindezek után marad egy kis szabad ideje? - kérdeztük.- Kertészkedem, tévét nézek, főleg a sport érdekel. De az igazi kedvtelésem az újságírás. PÉTERFI SZONYA .wm
