Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)

1984-09-20 / 223. szám, csütörtök

ÚJ szú 3 1984. IX. 20.----------------------------------- NICARAGUA----------------------------------­Fo kozódik az Egyesült Államok agressziója A salvadori hazafiak készek a harcok beszüntetésére és a párbeszédre (ČSTK) - A nicaraguai kormány tiltakozott az amerikai kormánynál amiatt, hogy szeptember 17-én az amerikai haditengerészet három fregattja behatolt Nicaragua fel­ségvizeire, ezzel durván megsér­tette az ország szuverenitását és területi egységét. A kormányzóta­nács ezzel kapcsolatos nyilatko­zata, amelyet Managuában hoztak nyilvánosságra, rámutat: Nicara­gua ezt az akciót az USA ag­ressziója fokozásának megnyil­vánulásaként értékeli. Ezek az ellenséges akciók megzavarják a Contadora-csoport tagállamainak a térségben felgyü­lemlett problémák politkai rende­zésére irányuló erőfeszítéseit, to­vábbá azokat a tárgyalásokat, amelyeket Nicaragua folytat Me­xikóban az Egyesült Államokkal. Managuában sajtóértekezletet tartott a nemzetvédelmi miniszté­rium egyik munkatársa, s többek között elmondta, hogy szeptember első felében az ellenforradalmi bandák több mint 50 különböző fegyveres provokációt hajtottak végre. A zsoldosok emellett két nagyobb szabotázsakciót is végrehajtottak. Az említett idő­szakban 150 ember, közülük 95 somozista veszítette életét a har­cokban. Az ellenforradalmárok erőszak alkalmazásával 60 polgári személyt hurcoltak el. A miniszté­rium képviselője arra is felhívta a figyelmet, hogy a két legna­gyobb ellenforradalmi szervezet, az ún. Nicaraguai Demokratikus Erő és a Demokratikus Forradalmi Szövetség a közelmúltban egye­sült, és jelenleg átcsoportosítja erőit. Hondurasban nagy létszámú zsoldoscsapat készül arra, hogy behatoljon Nicaraguába. Az or­NÉHÁNY AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK újabb sikertelen kísérletet hajtott végre az Utah állambeli sivatagi rakétakilövő ál­lomáson a Tomahawk-típusú rakétá­val. A rakéta röviddel a kilövés után lezuhant. A Tomahawk-rakétákat nuk­leáris robbanófejekkel is elláthatják. SRÍ LANKÁN a kormány tegnap újabb egy hónappal meghosszabbítot­ta a tavaly május óta érvényben levő rendkívüli állapotot. Erre hivatalos tájé­koztatás szerint azért van szükség, mert a szigetország északi részén a ta­mil fegyveres csoportok újabb terrorak­ciókat hajtottak végre. Colombói érte­sülések ^szerint a hadsereg és a rend­őrség folytatja a harcot a tamil szélső­ségesek ellen. A KÖZÖS PIAC tagállamaiban egy­re emelkedik azoknak a száma, akik tartósan munkanélküliek. Az Európai Közösségek Bizottságának legfrissebb adatai szerint a tavalyi év végén több mint 4,3 milliónyian voltak több mint egy éve munkanélküliek, ami az összes állástalan csaknem egyharmada. A kétmilliót is meghaladta azoknak a száma, akik már több mint két éve hiába keresnek állást. A Reagan-kormány közép-amerikai politikája ellen az Egyesült Államokban is egyre többen tiltakoznak. Képünk San Franciscóban készült, ahol egy nagyszabású tüntetés résztvevői a vietnami kalandhoz hasonlították a térségben folytatott amerikai politikát. (ČSTK-felvétel) szág területén jelenleg mintegy 6500 ellenforradalmár tartózkodik, további 2000 a szomszédos or­szágokban vár bevetésre. A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front továbbra is kész azonnal megszüntetni az összes fegyveres akciót és megkezdeni a párbeszédet a salvadori konfliktus politikai rendezéséről, amennyiben ugyan­ezt teszi a Duarte-kormány is. Ramon Suarez, az FMLN egyik magas rangú parancsnoka ezt rá­diónyilatkozatában erősítette meg hozzátéve, hogy a tárgyalásokra akár Salvadorban, akár valamelyik más országban sor kerülhetne, s a tűzszüneti megállapodást még a párbeszéd előtt meg kellene kötni. Az UPI hírügynökség a salva­dori fővárosból jelentette, hogy az USA a közeli napokban újabb 10- 15 UH 1H típusú katonai helikop­tert szállít Salvadornak. Az ilyen helikoptereket a salvadori hadse­reg eddig a polgári lakosság elleni gyors támadásokra használta, ró­luk ugyanis könnyű volt golyószó­rókkal lőni a partizánok által ellen­őrzött területeken levő települése­ket. A helikoptereket abból a 196 millió dollárból vásárolják meg, amelyet a Reagan-kormány nyomására a Kongresszus ha­gyott jóvá salvadori pótsegély­ként. Kadhafi a líbiai—francia megállapodásról Washington továbbra is beavatkozik a csádi belügyekbe (ČSTK) - Moamer Kadhafi lí­biai államfő kedden este nyilatko­zott a francia televíziónak. Közöl­te, hogy a múlt vasárnap megkö­tött francia-líbiai egyezmény - melynek alapján szeptember 25- től megkezdik a francia egységek kivonását Csádból, Líbia viszont leállítja az ideiglenes nemzeti egy­ségkormány támogatását - jelen­tős lépés a Csád újjáépítéséhez vezető úton, s a Csád és szom­szédai közti együttműködés idő­szakának az előjele. Kadhafi meg­erősítette, hogy Líbia megtartja az egyezményből rá háruló kötele­zettségeket. Líbia azt szeretné, ha a határai térségében béke uralkodna, s az észak-afrikai feszültség fő for­rásaként az Egyesült Államokat jelölte meg. Hozzáfűzte, hogy épp az amerikai imperializmus, amely tönkreteszi a kis országo­kat, a nemzetközi terrorizmus for­rása. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője tegnap közölte, hogy az Egyesült Államok továbbra is ka­tonai támogatásban részesíti Has- séne Habré kormányát Csádban. Ezzel közvetlen megerősítette, hogy az USA továbbra is kész beavatkozni katonailag is az afri­kai ország belső konfliktusába. Véres incidens egy Johannesburg melletti aranybányában (ČSTK) - A dél-afrikai sajtó teg­nap közölte, hogy Johannesburg­tól 40 kilométerre, Westonariá- ban a rendőrség brutálisan lépett fel a sztrájkoló aranybányászokkal szemben. A rendőrségi akció kö­Ci vücmoífébűi nPABfíA= Az európai realitások visszafordíthatatlanok A moszkvai Pravda tegna­pi száma kommentárban foglalkozik Giulio Andreotti olasz külügyminiszter múlt szombati kijelentésének visszhangjával. Mint ismere­tes, Andreotti a Ľ Unité fesz­tiválján megállapította: két német állam létezik, s ezt a helyzetet fenn kell tartani, a páhgermanizmust pedig rendkívül veszélyesnek ne­vezte. A lap egyebek között megállapítja: Az olasz külügyminiszter tulaj­donképpen az általánosan elis­mert és visszafordíthatatlan euró­pai realitásokat állapította meg, amelyek a kontinens biztonságá­nak feltételeit képezik. Bár az európai közvélemény és az NSZK lakosságának jelentős ré­sze Andreotti állásfoglalását meg­értéssel fogadta, Bonn-nak nem tetszett. Diplomáciai tiltakozások követték, és az indulatok felkorbá­csolásához hozzájárult a szövet­ségi kancellár, a külügyminiszter, a kormánypártok és mások. A saj­tó hírei szerint az olasz-nyugatné­met szövetségi véleménycsere után az incidenst lezártnak tartják. A kérdések azonban megma­radnak. Vajon miért nem tetszik a jelen­legi bonni koalícióban képviselt politikai erőknek, ha valaki az euró­pai határok sérthetetlenségéről, il­letve annak a helyzetnek a vissza­fordíthatatlanságáról beszél, amely a második világháborúban aratott nagy győzelem, majd a há­ború utáni fejlődés eredménye? Mire törekszenek a Rajna menti politikusok? Ha figyelembe vesz- szük az Andreotti kijelentése miatti bonni reagálást, akkor legalábbis a Német Demokratikus Köztársa­ság felszámolására. Az NSZK kormánykörei elhatá­rolják magukat a revansizmustól és azt hirdetik, jószándék vezeti őket. Hogyan hozható azonban összhangba ez a hivatalos Bonn mostani polémiájával? vetkeztében hét személy életét vesztette és több mint 140 meg­sebesült. A rendőrök gumilövedé­kekkel, sőt sörétes puskákkal tá­madták a bányászokat. Az UPI hírügynökség szerint a bányászok nem szálltak szembe a rendőrök­kel, de a rendőrség még azokra is tüzet nyitott, akik a műszakot be­fejezve éppen feljöttek a bá­nyából. A westonariai véres incidens időben majdnem egybeesik hét más aranybánya több mint 40 ezer bányászának sikeresen be­fejeződött sztrájkjával, akik bér­emelést és munkafeltételeik javí­tását követelték. Szíriai-JNDK csúcstalálkozó (ČSTK) - Ali Nasszer Moham­med, a Jemeni Szocialista Párt KB főtitkára, a JNDK Legfelsőbb Népi Tanácsa Elnökségének és Minisztertanácsának elnöke befe­jezte szíriai látogatását, amelynek során Hafez Asszad szíriai állam­fővel a haladó arab országok egy­ségének megszilárdításáról és az arab nép nemzeti felszabadító harca fokozásáról tárgyalt a folyta­tódó imperialista beavatkozás el­len a Közel-Keleten. Ali Nasszer Mohammed Da­maszkusziról Algírba repült, ahol az algériai vezetőkkel az arab vi­lág problémáiról fog tárgyalni.-----------------------------------KANADA-----------------------------------­Ko nzervatív korszaknyitány? R eálisnak látszik az a feltéte­lezés, hogy az új kanadai konzervatív kormány, amelyet keddre virradóan iktattak be, nem lesz tiszavirág-életű, mint ahogy az négy évvel ezelőtt, a liberálisok uralmát csak kilenc hónapra meg­szakító Clark-kabinet esetében volt. A Haladó Konzervatív Párt, ez a furcsa, ellentmondásos nevű politikai szervezet ugyanis akkora vereséget mért szeptember 4-én, az előrehozott parlamenti válasz­tásokon a korábban csaknem két évtizedig kormányzó Liberális Pártra, hogy azon maga is megle­pődött. (Miközben a liberálisok harmadannyi mandátumot sem szereztek, mint amennyivel koráb­ban rendelkeztek - 147-ról 40-re estek vissza a konzervatívok több mint kétszeresére - százról 211 -re - növelték parlamenti kép­viselőik számát. A liberálisoknak emellett az ellenzéki vezető szere­pért is meg kell küzdeniük az őket csaknem behozó kisebb baloldali Új Demokrata Párttal, amelynek harminc mandátuma van.) A Liberális Párt több hibát is elkövetett a rövid választási kam­pány során, de páratlan vissza­esését lényegében az ország gaz­dasági helyzete okozta, ami pedig hosszabb folyamat végeredmé­nye. Az elmúlt esztendőkben ui. igen magasra nőtt a munkanélküli­ek száma (12 százalék), a költ­ségvetés hiánya pedig ma megha­ladja a 20 milliárd dollárt is. A nagy déli szomszédból - az USA és Kanada gazdaságának szoros összefonódása miatt - a hanyat­lás átáramlott, de a jelenlegi lassú fellendülés már nem. Pierre Eliot Trudeau, aki rövid megszakítással tizenhat évig volt kormányfő, a ,,kanadizálás“ jelszavával igye­kezett korlátozni az amerikai cé­gek befolyását. Ez bizalmatlansá­got okozott a tőkés körökben, ami a fellendüléshez olyannyira szük­séges beruházások csökkenésé­hez vezetett. Kanada befelé for­dult, így lekésett, nem tudott lé­pést tartani a világgazdasági vál­tozásokkal. J ohn Turner, Trudeau utóda a Liberális Párt és a kor­mány élén a beiktatása és a vá­lasztások közötti valamivel több mint két hónap során nem volt képes feledtetni a felgyülemlett gazdasági gondokat. Már az egyébként csak jövőre esedékes választások előrehozása sem bi­zonyult helyes lépésnek, pedig a liberálisok épp ettől remélték, hogy megőrizhetik pozícióikat. Turner emellett a korábban a kon­zervatívok által uralt, főképp angol ajkú nyugati tartományokra kon­centrált, s elhanyagolta a hagyo­mányosan liberális bázisúnak tar­tott keleti tartományokat. Ez sem jött be, mivel a konzervatív párt nyugaton megőrizte vezető szere­pét, s még a franciák lakta Que- beckben is a maga oldalára állítot­ta a szavazók túlnyomó több­ségét. A Liberális Párt, amikor június­ban Tűmért választotta Trudeau utódjául, azt remélte, hogy a párt konzervatív szárnyához tartozó politikus kifoghatja a szelet a Ha­ladó Konzervatív Párt vitorlájából. Ez szintén nem sikerült, s a vá­lasztási csatában Turner a szemé­lyiségjegyeket illetően is alul ma­radt a most már miniszterelnök Brian Mulroney-ve\ szemben. Igaz, mindketten anyanyelvi szin­ten beszélik a franciát és az an­golt, mindketten sikeres jogászok és üzletemberek, azonban Mulro- ney jóval nagyobb szónoki képes­ségekről tett tanúbizonyságot a té­véviták során. Jobban el tudta hi­tetni, hogy az ő vezetése alatt az ország kilábalhat a gazdasági ba­jokból, bár a két párt ilyen irányú- egyébként konkrétan nem is­mertetett - elképzelései közel áll­nak egymáshoz. S zóval, Brian Bulroney-nak megvan minden esélye ar­ra, hogy Trudeau-formátumú poli­tikussá váljon - legalábbis ezt szeretnék a konzervatívok, akik körében rendkívül népszerű ez a 45 éves politikus. Pártja tavaly választotta elnökké, s már akkor azt mondták róla: ,,Nekünk is van Trudeau-nk“, pedig még képvise­lői mandátummal sem rendelke­zett. Látványos karrierjét nyilván annak köszönheti, hogy élvezi az üzleti körök bizalmát, hiszen a ka­nadai vasércvállalat egyik vezető­jeként és más hasonló posztokon már bizonyíthatta rátermettségét. Nos, erre vonatkozóan korai lenne valamiféle ítéletet mondani, annyi azonban bizonyos, hogy ne­héz dió lesz a munkanélküliség enyhítését összehozni a költség- vetési deficit csökkentésével, an­nál is inkább, mert valószínű, hogy Kanada nagyobb szerepet kíván játszani a NATO-n belül is, ami a korábbi években - viszonylag!- visszafogottabb fegyverkezési kiadások növekedését jelentheti. S itt már az új kormány külpoliti­kájának talajára értünk. Ez a téma érdekes módon másodrendű sze­repet játszott a választási küzde­lemben, de most már jobban oda kell figyelni a Mulroney-kormány nemzetközi politikai állásfoglalá­saira. Egyelőre például szóba sem került Trudeau-nak az a javaslata, hogy üljenek tárgyalóasztalhoz a Biztonsági Tanács állandó tagja­inak, tehát az atomhatalmaknak a legfelsőbb vezetői. Ottawában annál többet beszélnek a Wa­shingtonnal való katonai együtt­működés szorosabbra fűzéséről. Mulroney szeptember 5-én, tehát a választási győzelem másnapján már azt nyilatkozta a Newsweek- nek, hogy kormánya erősíteni fogja a NATO tagállamainak szövetsé­gét, s továbbra is engedélyezi az ország területén folyó amerikai ro- botrepülőgép-kísérleteket. (A két­ségeket az a tény is növelheti, hogy Joe Clark, az említett tiszavi­rág-életű egykori miniszterelnök lett a külügyminiszter. Akkor azt írták róla a lapok, hogy bár Kana­da legfiatalabb kormányfője- 1979-ben negyvenéves volt de egyben a legtapasztalatlanabb is, s főleg a nemzetközi politiká­ban járatlan...) V isszatérve a bevezetőben említett lehetőségre, neve­zetesen, hogy tartósabb konzer­vatív kormányzási korszak várha­tó Kanadában, annyi végezetül le­szögezhető:- mindenképp ennek kedvez a jelenlegi nemzetközi lég­kör, ám a konzervatív jelző - igaz, a párt nevében szerepel a „hala­dó“ is - mind a külpolitikában, mind a gazdaság területén nehe­zen egyeztethető össze a hala­dással. PAPUCSEK GERGELY Kubai-lengyel tárgyalások (ČSTK) - Fidel Castro, Kuba legfelsőbb párt- és állami vezetője tegnap fogadta a hivatalos látoga­táson a szigetországban tartózko­dó Stefan Olszowski lengyel kül­ügyminisztert. A baráti légkörű eszmecserén áttekintették a nem­zetközi helyzetet és a kétoldalú kapcsolatok alakulását. Havannában tegnap közzétet­ték az Olszowski látogatása végén kiadott kubai-lengyel közös köz­leményt. Ez hangsúlyozza, hogy a felek elítélik az Egyesült Államok veszélyes politikáját, amely mind jobban fenyegeti a világbékét. Ké­szek mindent megtenni a nukleá­ris katasztrófa veszélyének elhárí­tásáért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a különböző társa­dalmi rendszerű országok együtt­működésének felújításáért. A do­kumentum rámutat arra a veszély­re is, amelyet a Nyugat-Európá­ban telepített új amerikai rakéták jelentenek mind Európa biztonsá­ga, mind a világbéke szempontjá­ból. Aggodalmuknak adtak hangot a Német Szövetségi Köztársaság­ban tapasztalható revansista ten­denciák miatt is. Leszögezték, hogy Európa második világhá­ború utáni politikai és földrajzi térképe az európai kontinens biztonságának alapvető feltéte­le. A felek ugyancsak elítélték az USA közép-amerikai politikáját, és szolidaritásukról biztosították Afri­ka és Ázsia haladó kormányainak és mozgalmainak harcát az impe­rialista uralom ellen, a független­ségért, a békéért és a társadalmi haladásért. srnu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom