Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)

1984-09-18 / 221. szám, kedd

Ú J szó 5 1984. IX. 18. Az igényesség nem puszta szó A csoport tagjai Ludvík Svoboda mellszobra előtt (Vladimír Hák felvételei) A 40 év előtti duklai harcok színhelyén Tisztelgés a hősök emléke előtt Az első mondat, amit a jičini járási pártbizottság vezető titkára, Slavoj Brokeš mondott beszélge­tésünk alkalmával arról, miképpen lehetrie a járásban a mezőgazda- sági termelés intenzitását növelni- Így hangzott: „Jičin vidéke turis­taparadicsom, de a mezőgazdá­szok számára pokol.“ Nem mintha ebben a hangnem­ben folytatódott volna a beszélge­tés, de bizonyos mértékben az embereknek a természettel vívott harcára utalt e megállapítás. Bro­keš elvtárs így folytatta:- A mezőgazdasági üzemek je­lentős része kötött talajon gazdál­kodik. A dolgozók ezt tudják. Saj­nos, az elnökök, agronómusok, technikusok nem mindenütt képe­sek mozgósítani az embereket és teljes mértékben kihasználni a kedvező napokat. Ez elsősorban a szervezőkészség hiánya. Tuda­tában vagyunk ennek, s fokozato­san igyekszünk kiküszöbölni. • Kikivánkozik a kérdés: ho­gyan?- Határozottan nem úgy, hogy megmondjuk a mezőgazdasági dolgozóknak, mikor kezdjenek vetni, betakarítani, aratni. Ezt ók tudják a legjobban. A mi felada­tunk, a pártszervek és -szerveze­tek feladata elsősorban az, hogy megfelelő feltételeket teremtsünk a gazdálkodás számára, hassunk a kollektívákra, hogy becsület és becsvágy dolga legyen a legjob­bak között lenni. A kommunisták­nak döntő szerepet kell játszaniuk és nemcsak a szövetkezet, illetve az állami gazdaságok vezetősé­gében levő kommunistáknak, ha­nem az összes párttagnak. A szö­vetkezet eredményeiért ugyanúgy felelősséggel tartoznak. • Ez egyrészt a párt ellenőrző szerepének következetes alkal­mazását jelenti, másrészt az em­berekkel való napi kapcsolatot.- Természetesen. Az ellenőr­zési jog gyakorlásában a pártszer­vezeteket arra figyelmeztetjük, hogy ne egyszerűsítsék le az ellenőrzést. Ügyelünk rá, hogy fe­lelősséget érezzenek az eredmé­nyekért. Ilyenformán a pártszerve­zet nemcsak az igazgatóval szem­ben támaszt követelményeket, ha­nem megérti az igazgatónak a pártbizottsággal szemben tá­masztott követelményeit is, hiszen az igazgatónak joga és kötelessé­ge helyes döntései számára politi­kai támaszt kérni. Az elvtársak így járnak el a žlunicei, a Staré Mésto-i egységes földművesszövetkezet­ben, a Jičini Állami Gazdaságban. Ellenkezőleg, a problémák megol­dásának igényesebb megközelíté­se - főleg az állattenyésztésben- hosszabb ideje nem sikerül a Horicei Állami Gazdaságban. És még valamit. Amennyiben a pártbizottság a tagság elé tárja a gazdasági eredmények értéke- . lését, úgy annak valóban a pártbi­zottság véleményét kell tükröznie, nem pedig az igazgató vagy az elnök véleményét. Egyes vezető gazdasági dolgozóknak az ilyesmi nincs az ínyükre, és igyekeznek előre kitérni, némelyik pártszerve­zet pártbizottsága pedig elfogadja és kapható erre a kétes játékra. • S a kérdés másik része?-Talán csak annyit: a minden­napos kapcsolat az emberekkel többet ér, mint a papíron kiadott parancs. Magyarázni és védel­mezni a párt politikáját, személyes példával elöljárni bizonyára nem megszokott jelenség minden kom­munista számára. A drahorazi An­na Lajbanerová elvtársnő, tehén­gondozó, például ezt a feladatot úgy végzi, mint kevesen. Több ilyen ember kellene. A kommunis­ta gazdasági vezetőknek példával kell elöljárni. A bašnicei szövetke­zet elnöke a járási pártbizottság elnökségi tagja, Vladimir Štoviček. Gazdag tapasztalatokkal rendel­kezik, a szövetkezet mégsem ért el jó eredményeket a vezetése alatt. A pártalapszervezet és a já­rási pártbizottság feltette a kér­dést: hogyan dolgozol mint kom­munista? Štoviček elvtárs részle­tesen elemezte a kérdést. Javas­latot tett az orvoslásra, fáradhatat­lanul dolgozott a megvalósításért. És mi a helyzet ma? Kitűnőek az eredmények. Tudatosította, hogy másképpen nem volna erkölcsileg joga a kollektíva élén állnia és a párt funkcionáriusának lennie. • Mindenkinek megvan erre a joga? Hiszen a járásban van néhány úgynevezett intenzifikációs programú szövetkezet.- Ha nem volna ehhez minden­kinek joga, akkor nehezen dolgoz­nának. Igaz, hogy 13 mezőgazda­sági üzemünk van, melyek a járás mezőgazdasági földterületének hatvan százalékán gazdálkodnak, s amelyek intenzifikációs program szerint működnek. De annál in­kább rátermett vezetőknek kell áll­niuk ezen gazdaságok éién, olyan embereknek, akik bíznak önma­gukban, s lelkesedésükkel máso­kat is magukkal ragadnak. A járási pártbizottság elvárja, hogy azok­ban a szövetkezetekben, ahol kommunisták dolgoznak, a mező- gazdasági termelés intenzifikálása gyorsabb ütemű legyen, mint a já­rási átlag, s ugyanúgy a befekteté­sek megtérülése is jobb legyen. 0 Nem túlzott követelmények ezek? Gyorsabb előrehaladást kö­vetelni a gyengébbektől, mint ami­lyet az élenjáró szövetkezetek elérnek?- Kérdéssel felelek. Alacsonyra tegyük a mércét? Akkor hogyan emeljük ezeket a szövetkezeteket magasabb színvonalra? • Mit jelent ez konkrétan?- A járási mezőgazdasági igaz­gatóság részéről elmélyültebb és hatékonyabb irányítást, a párt- alapszervezetek részéről az elért eredmények negyedévenkénti ellenőrzését, a járási pártbizottság részéről a mezőgazdasági üze­mek dolgozóinak még hatéko­nyabb politikai vezetését, a káde­rek jobb kiválasztását és felkészí­tését. • Vagyis a káderhelyzet meg­oldását?- Azt mondtam, hogy az élen rátermett szervezőnek kell állnia. Ez a legalapvetőbb követelmény. Például a Bystricei Egységes Földművesszövetkezetben hosz- szú évekig Válek elvtárs volt az elnök, s mi nagyra értékeltük munkáját. A fejlődés bizonyos fo­kán azonban a szövetkezet meg­torpant, s az irányítási hatáskör már nem segített rajta. A szövet­kezet vezetését a fiatal Hrdina elvtárs vette át és sokkal nagyobb eredményeket ért el a kollektívá­val. Nem fél az összezördüléstől, a megismétlődő hibákkal szem­ben kérlelhetetlennek bizonyult, az ellenőrzésre helyezte a fő hangsúlyt. A beosztott gazdasági vezetőket rávezette, hogy a leg­hétköznapibb ügyeknél kezdjék, sorra vették a legalapvetőbb hibá­kat, amelyeket elkövettek és ame­lyek üzemvezetési tudatlanságból származnak. Fontos, hogy ezekre a hibákra rámutassanak, és meg­mondják az embereknek, hogy így nem lehet dolgozni. Fel kell rázni az embereket, egészséges öntu­datot kell bennük ébreszteni. A szövetkezet az új vezetés alatt két évvel korábban fejezte be a konszolidációs folyamatot, mint feltételeztük. • Beszélgetésünk elején azt mondta, titkár elvtárs, hogy a járá­si pártbizottságnak igyekeznie kell jó feltételeket teremteni a gazdál­kodás számára.- Ez igaz. Ha el akarjuk érni a mezőgazdasági termelés na­gyobb intenzifikálását, nem nélkü­lözhetjük az üzemen belüli hoz- rascsot és a munkaszervezés és javadalmazás brigádformáját. So­kat beszélünk róla, de mostanáig keveset teszünk érte. Brigádrend­szerű munkaszervezéssel dolgo­zik a Horicei Állami Gazdaság tre- boveticei farmjának kollektívája. Egyes ágazati vezetők korábban fanyalogtak, nem akarták megva­lósítani, hiszen a központ sikeres, akkor hát minek bevezetni. Meg­tárgyalta a kollektíva, s miután megismerték a feladatokat és a ju­talmazás formáját, csak azután derült ki, hogy stabil feltételek kö­zött is egész sor probléma merül fel. Az elvtársaknak át kellett érté­kelniük az állatgondozók és mű­szaki-gazdasági dolgozók normá­it, munkaköri kötelességeit és fe­lelősségét. Jelenleg az elfogadott irányelvek szerint dolgoznak, és szépen haladnak. A nagyobb intenzifikálás növe­lésének feltételeihez soroljuk a kö­vetkezetes jutalmazást is. A párt- szervezeteknek harcolniuk kell az egyenlősdi, a munkafegyelem megsértése ellen. Az elvégzett munka ellenőrzése során a vezető dolgozóktól jobban meg kell köve­telni a bíráló igényességet és az élenjáró dolgozókat és kollektívá­kat anyagilag és erkölcsileg is ér­tékelni kell. Ez év márciusától a mezőgaz­daságban működő valamennyi alapszervezet közvetlen ellenőr­zése alatt tartja a gabona- és cukorrépatermelést. • Miért?- Ezekkel a terményekkel va­gyunk legnagyobb mértékben adósai az államnak. • Pótolják a mulasztást?- Ez a célunk. A cukorrépatáb­lák mentén - és több mint ötven hektárnyit vetettünk - ebben az évben táblákat helyeztünk el, amelyen feltüntetjük azoknak a szövetkezeti dolgozóknak és ve­zetőknek a nevét, akik felelnek érte. Hadd lássa mindenki, milyen minőségű a munkájuk. 0 Jičin vidéke tehát turistapa­radicsom, de a mezőgazdaság szempontjából pokol.- A mondat másik felét termé­szetesen nem gondoltam komo­lyan. Elvégre vannak ennél sokkal rosszabb minőségű földek is, s azoknak, akik művelik, nem kell szégyenkezniük az eredménye­kért. Röviden szólva: az eredmé­nyek jelentős mértékben függnek attól, mennyire értik meg az em­berek a társadalom szükségleteit. A kommunistáknak pedig minden­ben segíteniük kell, ami a mező- gazdasági termelést hatékonyab­bá teszi. Ez azt jelenti, hogy ön­magukkal szemben is igényeseb­bek lesznek. Csak így törleszthet- jük, amivel a gabonaneműek és a cukorrépatermelés terén adósai vagyunk az államnak. 0 Köszönjük a beszélgetést. VÁCLAV PREGL A feltartóztathatatlanul közelgő őszt feledtetni képes időjárás, a felhőtlen égboltról sugarait bő­kezűen osztogató nap melege fo­gadta szeptember elején Svidnik- től északra, a 40 év előtti duklai harcmezők felé igyekvő látogató­kat. Ahogy közeledik október ha- todika, a kárpát-duklai hadművelet 40. évfordulójának napja, egyre több ember érkezik ide. Vannak, akik a harcokban ele­sett hozzátartozók, családtagok sírjára hoztak virágcsokrokat, má­sok kegyelettel tisztelegni jöttek azok emléke előtt, akik életüket áldozták, hogy mi szabad hazá­ban élhessünk. öt autóbusszal érkeztek ide több veterán harcos kíséretében azok a pártpropagandisták, elő­adók, akik részt vettek az SZLKP KB által Svidníkben megrendezett szlovákiai szemináriumon. Michal Sabadoš ezredes emlé­kezik Az egyik csoporttal jött Michal Sabadoš nyugalmazott ezredes, volt duklai harcos, a második vi­lágháború egyik legnehezebb és egyben a felszabadulásunk szem­pontjából legjelentősebb harci ak­ciójának, a duklai hadműveletnek élő krónikása. Nem véletlen hát, hogy az autó­buszból kilépve mellé szegődtem és úgy folytattam utamat a duklai hősök emlékműve, illetve temetője felé. Az ezredes tudta, a vele érke­zett csoportban olyanok is vannak, akik Szlovákia távolabbi részeiből első ízben látogattak a Duklára és azt csak a könyvekből ismerik. Ezért tájékoztatóját elsősorban nekik címezte:- Barátaim, szinte furcsa, mi­lyen békés csend honol ma ezen a vidéken, ahol negyven eszten­dővel ezelőtt, a fasizmus elleni ádáz harcok idején minden négy­zetméter földet vér áztatott. Nyolc­van nap és éjjel folyt a harc, amelyben igen sok szovjet és csehszlovák katona áldozta az életét. A fasizmus elleni közös harcban így vérrel pecsételődött népeink örök barátsága... Ezeken a helyeken, ahonnan a szülőföld már, úgymond, egy kőhajításnyira volt, sok barátom vesztette életét. Alig kétszáz méterre az országha­tártól halt hősi halált égő harcko­csijában a bátor parancsnok, Ru­dolf Jastok, harcostársaival, Alek- szejjel és Agapenkoval együtt. Gábor hadnagy, Logejda, Polák őrmesterek, Svaliga, Stuchlej, Švec, Sidej, Pinkala, Hagara, Po- lončák katonák is itt estek el. Ve­lük együtt halt meg Aiekszej Ivan- csenko hadnagy, Ivan Hutin, Dmiť­rij Rjabcev őrmester és több más szovjet bajtárs. Michal Sabadoš ezredes meg­állt az egyik sírkő előtt és hátra­szólt:- Gyertek ide elvtársak, elmon­dom nektek Jirí Hroudának, a fia­tal alhadnagynak esetét... Itt nyugszik immár negyven éve. An­nak idején róla nevezték el az egyik, korábban névtelen magas­latot. Ukrajna nyugati részébe, a volinyi körzetbe települt cseh család fia volt. Részt akart vállalni • szülőföldje felszabadításában, ezért jelentkezett a Szovjetunió­ban megalakult csehszlovák had­seregbe. Jirí Hrouda 1944 október elején súlyos lábsérülést szenvedett, ha­dikórházba került. Teljes felgyó­gyulása előtt felkérték, maradjon ott írnokként. Nem fogadta el az ajánlatot, alig épült fel, elhagyta a kórházat és egy szép napon váratlanul megjelent az első vo­nalban harcoló bajtársai között. Kemény harc folyt a Nižný Ko- márnik melletti egyik névtelen ma­gaslatért. Hrouda alhadnagy a 2. rohamzászlóalj egyik alegységé­nek élén indult harcba. Az ellen­ség szüntelenül tüzelt, az alegy­ség tagjai csak méterről méterre haladhattak előre. De bátran, el­szántan, szilárd elhatározással: a harci feladatot mindenképpen teljesítik. Egy német nehézgépfegyer go­lyói pásztázták a terepet. Hrouda alhadnagy és harcostársai még szorosabban lapultak a földhöz, úgy kúsztak előre. Egy bunker körvonalai bontakoztak ki előttük. Annak lóréséből tüzelt a gép­fegyver. Hrouda alhadnagy látcsövön át figyelte a golyók becsapódási he­lyét, majd a lövésszögön kívül ke­rülve, megközelítette az erődít­ményt. Megpihent, újból felmérte a helyzetet, célba vette a lőrést és már repült is a kézigránát. A rob­banás után porfelhő takarta el az elnémított gépfegyverfészket. A csehszlovák katonák kis cso­portja rohamra indult és birtokába vette a névtelen magaslatot. Ki tudja, a fiatal alhadnagy ez­zel a bátor tettével hány bajtársá­nak mentette meg életét?! Sajnos, ő maga nem ért fel a magaslatra. Onnan néhány méterre akna rob­bant s halálra sebezte. A névtelen magaslat bevételéért ő hozta a legnagyobb áldozatot, s így mél­tán viseli az ő nevét. Jirí Hrouda itt nyugszik a duklai hősök temetőjében. Az elesett hő­sök: Sázavský, Vrána, Popovič, Jasiok, Hrouda és a többi harcos sírhantján, az acélba, kőbe vésett nevek ma is emlékeztetnek rájuk és azokra a harcokra, amelyekből szabadságunk született. Sabadoš ezredes megtörölte izzadt homlokát, körültekintett a hősök temetőjén s halkan meg­szólalt:- Hát így történt ez, barátaim, negyven esztendővel ezelőtt. Olyan történet ez, amelyet nem tudok és nem is lehet soha elfelej­teni. De az áldozat nem volt hiába­való. 1944. október 6-án reggel, egy gyors támadás eredménye­ként sikerült megtörni a németek ellenállását és átlépni a csehszlo­vák országhatárt. Azon a napon szabadítottuk fel Vyšný és Nižný Komárnik községeket... KULIK GELLÉRT A poprádi Zápo- tocký utcai gimná­zium a komputer- rendszerek progra­mozásának, vala­mint az elektro­technika és az épí­tészet alapjainak oktatására szako­sodott. Laboratóri­umát RPP 16 S számi tógéppel szerelték fel. A tan­év kezdetén kibő­vítették a progra­mozás alapjainak oktatását. A képen: Štefan Straka mér­nök az iskola szá­mítástechnikai la­boratóriumában. (Svätopluk Písecký felvétele - ČSTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom