Új Szó, 1984. szeptember (37. évfolyam, 207-231. szám)
1984-09-18 / 221. szám, kedd
Ú J szó 5 1984. IX. 18. Az igényesség nem puszta szó A csoport tagjai Ludvík Svoboda mellszobra előtt (Vladimír Hák felvételei) A 40 év előtti duklai harcok színhelyén Tisztelgés a hősök emléke előtt Az első mondat, amit a jičini járási pártbizottság vezető titkára, Slavoj Brokeš mondott beszélgetésünk alkalmával arról, miképpen lehetrie a járásban a mezőgazda- sági termelés intenzitását növelni- Így hangzott: „Jičin vidéke turistaparadicsom, de a mezőgazdászok számára pokol.“ Nem mintha ebben a hangnemben folytatódott volna a beszélgetés, de bizonyos mértékben az embereknek a természettel vívott harcára utalt e megállapítás. Brokeš elvtárs így folytatta:- A mezőgazdasági üzemek jelentős része kötött talajon gazdálkodik. A dolgozók ezt tudják. Sajnos, az elnökök, agronómusok, technikusok nem mindenütt képesek mozgósítani az embereket és teljes mértékben kihasználni a kedvező napokat. Ez elsősorban a szervezőkészség hiánya. Tudatában vagyunk ennek, s fokozatosan igyekszünk kiküszöbölni. • Kikivánkozik a kérdés: hogyan?- Határozottan nem úgy, hogy megmondjuk a mezőgazdasági dolgozóknak, mikor kezdjenek vetni, betakarítani, aratni. Ezt ók tudják a legjobban. A mi feladatunk, a pártszervek és -szervezetek feladata elsősorban az, hogy megfelelő feltételeket teremtsünk a gazdálkodás számára, hassunk a kollektívákra, hogy becsület és becsvágy dolga legyen a legjobbak között lenni. A kommunistáknak döntő szerepet kell játszaniuk és nemcsak a szövetkezet, illetve az állami gazdaságok vezetőségében levő kommunistáknak, hanem az összes párttagnak. A szövetkezet eredményeiért ugyanúgy felelősséggel tartoznak. • Ez egyrészt a párt ellenőrző szerepének következetes alkalmazását jelenti, másrészt az emberekkel való napi kapcsolatot.- Természetesen. Az ellenőrzési jog gyakorlásában a pártszervezeteket arra figyelmeztetjük, hogy ne egyszerűsítsék le az ellenőrzést. Ügyelünk rá, hogy felelősséget érezzenek az eredményekért. Ilyenformán a pártszervezet nemcsak az igazgatóval szemben támaszt követelményeket, hanem megérti az igazgatónak a pártbizottsággal szemben támasztott követelményeit is, hiszen az igazgatónak joga és kötelessége helyes döntései számára politikai támaszt kérni. Az elvtársak így járnak el a žlunicei, a Staré Mésto-i egységes földművesszövetkezetben, a Jičini Állami Gazdaságban. Ellenkezőleg, a problémák megoldásának igényesebb megközelítése - főleg az állattenyésztésben- hosszabb ideje nem sikerül a Horicei Állami Gazdaságban. És még valamit. Amennyiben a pártbizottság a tagság elé tárja a gazdasági eredmények értéke- . lését, úgy annak valóban a pártbizottság véleményét kell tükröznie, nem pedig az igazgató vagy az elnök véleményét. Egyes vezető gazdasági dolgozóknak az ilyesmi nincs az ínyükre, és igyekeznek előre kitérni, némelyik pártszervezet pártbizottsága pedig elfogadja és kapható erre a kétes játékra. • S a kérdés másik része?-Talán csak annyit: a mindennapos kapcsolat az emberekkel többet ér, mint a papíron kiadott parancs. Magyarázni és védelmezni a párt politikáját, személyes példával elöljárni bizonyára nem megszokott jelenség minden kommunista számára. A drahorazi Anna Lajbanerová elvtársnő, tehéngondozó, például ezt a feladatot úgy végzi, mint kevesen. Több ilyen ember kellene. A kommunista gazdasági vezetőknek példával kell elöljárni. A bašnicei szövetkezet elnöke a járási pártbizottság elnökségi tagja, Vladimir Štoviček. Gazdag tapasztalatokkal rendelkezik, a szövetkezet mégsem ért el jó eredményeket a vezetése alatt. A pártalapszervezet és a járási pártbizottság feltette a kérdést: hogyan dolgozol mint kommunista? Štoviček elvtárs részletesen elemezte a kérdést. Javaslatot tett az orvoslásra, fáradhatatlanul dolgozott a megvalósításért. És mi a helyzet ma? Kitűnőek az eredmények. Tudatosította, hogy másképpen nem volna erkölcsileg joga a kollektíva élén állnia és a párt funkcionáriusának lennie. • Mindenkinek megvan erre a joga? Hiszen a járásban van néhány úgynevezett intenzifikációs programú szövetkezet.- Ha nem volna ehhez mindenkinek joga, akkor nehezen dolgoznának. Igaz, hogy 13 mezőgazdasági üzemünk van, melyek a járás mezőgazdasági földterületének hatvan százalékán gazdálkodnak, s amelyek intenzifikációs program szerint működnek. De annál inkább rátermett vezetőknek kell állniuk ezen gazdaságok éién, olyan embereknek, akik bíznak önmagukban, s lelkesedésükkel másokat is magukkal ragadnak. A járási pártbizottság elvárja, hogy azokban a szövetkezetekben, ahol kommunisták dolgoznak, a mező- gazdasági termelés intenzifikálása gyorsabb ütemű legyen, mint a járási átlag, s ugyanúgy a befektetések megtérülése is jobb legyen. 0 Nem túlzott követelmények ezek? Gyorsabb előrehaladást követelni a gyengébbektől, mint amilyet az élenjáró szövetkezetek elérnek?- Kérdéssel felelek. Alacsonyra tegyük a mércét? Akkor hogyan emeljük ezeket a szövetkezeteket magasabb színvonalra? • Mit jelent ez konkrétan?- A járási mezőgazdasági igazgatóság részéről elmélyültebb és hatékonyabb irányítást, a párt- alapszervezetek részéről az elért eredmények negyedévenkénti ellenőrzését, a járási pártbizottság részéről a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak még hatékonyabb politikai vezetését, a káderek jobb kiválasztását és felkészítését. • Vagyis a káderhelyzet megoldását?- Azt mondtam, hogy az élen rátermett szervezőnek kell állnia. Ez a legalapvetőbb követelmény. Például a Bystricei Egységes Földművesszövetkezetben hosz- szú évekig Válek elvtárs volt az elnök, s mi nagyra értékeltük munkáját. A fejlődés bizonyos fokán azonban a szövetkezet megtorpant, s az irányítási hatáskör már nem segített rajta. A szövetkezet vezetését a fiatal Hrdina elvtárs vette át és sokkal nagyobb eredményeket ért el a kollektívával. Nem fél az összezördüléstől, a megismétlődő hibákkal szemben kérlelhetetlennek bizonyult, az ellenőrzésre helyezte a fő hangsúlyt. A beosztott gazdasági vezetőket rávezette, hogy a leghétköznapibb ügyeknél kezdjék, sorra vették a legalapvetőbb hibákat, amelyeket elkövettek és amelyek üzemvezetési tudatlanságból származnak. Fontos, hogy ezekre a hibákra rámutassanak, és megmondják az embereknek, hogy így nem lehet dolgozni. Fel kell rázni az embereket, egészséges öntudatot kell bennük ébreszteni. A szövetkezet az új vezetés alatt két évvel korábban fejezte be a konszolidációs folyamatot, mint feltételeztük. • Beszélgetésünk elején azt mondta, titkár elvtárs, hogy a járási pártbizottságnak igyekeznie kell jó feltételeket teremteni a gazdálkodás számára.- Ez igaz. Ha el akarjuk érni a mezőgazdasági termelés nagyobb intenzifikálását, nem nélkülözhetjük az üzemen belüli hoz- rascsot és a munkaszervezés és javadalmazás brigádformáját. Sokat beszélünk róla, de mostanáig keveset teszünk érte. Brigádrendszerű munkaszervezéssel dolgozik a Horicei Állami Gazdaság tre- boveticei farmjának kollektívája. Egyes ágazati vezetők korábban fanyalogtak, nem akarták megvalósítani, hiszen a központ sikeres, akkor hát minek bevezetni. Megtárgyalta a kollektíva, s miután megismerték a feladatokat és a jutalmazás formáját, csak azután derült ki, hogy stabil feltételek között is egész sor probléma merül fel. Az elvtársaknak át kellett értékelniük az állatgondozók és műszaki-gazdasági dolgozók normáit, munkaköri kötelességeit és felelősségét. Jelenleg az elfogadott irányelvek szerint dolgoznak, és szépen haladnak. A nagyobb intenzifikálás növelésének feltételeihez soroljuk a következetes jutalmazást is. A párt- szervezeteknek harcolniuk kell az egyenlősdi, a munkafegyelem megsértése ellen. Az elvégzett munka ellenőrzése során a vezető dolgozóktól jobban meg kell követelni a bíráló igényességet és az élenjáró dolgozókat és kollektívákat anyagilag és erkölcsileg is értékelni kell. Ez év márciusától a mezőgazdaságban működő valamennyi alapszervezet közvetlen ellenőrzése alatt tartja a gabona- és cukorrépatermelést. • Miért?- Ezekkel a terményekkel vagyunk legnagyobb mértékben adósai az államnak. • Pótolják a mulasztást?- Ez a célunk. A cukorrépatáblák mentén - és több mint ötven hektárnyit vetettünk - ebben az évben táblákat helyeztünk el, amelyen feltüntetjük azoknak a szövetkezeti dolgozóknak és vezetőknek a nevét, akik felelnek érte. Hadd lássa mindenki, milyen minőségű a munkájuk. 0 Jičin vidéke tehát turistaparadicsom, de a mezőgazdaság szempontjából pokol.- A mondat másik felét természetesen nem gondoltam komolyan. Elvégre vannak ennél sokkal rosszabb minőségű földek is, s azoknak, akik művelik, nem kell szégyenkezniük az eredményekért. Röviden szólva: az eredmények jelentős mértékben függnek attól, mennyire értik meg az emberek a társadalom szükségleteit. A kommunistáknak pedig mindenben segíteniük kell, ami a mező- gazdasági termelést hatékonyabbá teszi. Ez azt jelenti, hogy önmagukkal szemben is igényesebbek lesznek. Csak így törleszthet- jük, amivel a gabonaneműek és a cukorrépatermelés terén adósai vagyunk az államnak. 0 Köszönjük a beszélgetést. VÁCLAV PREGL A feltartóztathatatlanul közelgő őszt feledtetni képes időjárás, a felhőtlen égboltról sugarait bőkezűen osztogató nap melege fogadta szeptember elején Svidnik- től északra, a 40 év előtti duklai harcmezők felé igyekvő látogatókat. Ahogy közeledik október ha- todika, a kárpát-duklai hadművelet 40. évfordulójának napja, egyre több ember érkezik ide. Vannak, akik a harcokban elesett hozzátartozók, családtagok sírjára hoztak virágcsokrokat, mások kegyelettel tisztelegni jöttek azok emléke előtt, akik életüket áldozták, hogy mi szabad hazában élhessünk. öt autóbusszal érkeztek ide több veterán harcos kíséretében azok a pártpropagandisták, előadók, akik részt vettek az SZLKP KB által Svidníkben megrendezett szlovákiai szemináriumon. Michal Sabadoš ezredes emlékezik Az egyik csoporttal jött Michal Sabadoš nyugalmazott ezredes, volt duklai harcos, a második világháború egyik legnehezebb és egyben a felszabadulásunk szempontjából legjelentősebb harci akciójának, a duklai hadműveletnek élő krónikása. Nem véletlen hát, hogy az autóbuszból kilépve mellé szegődtem és úgy folytattam utamat a duklai hősök emlékműve, illetve temetője felé. Az ezredes tudta, a vele érkezett csoportban olyanok is vannak, akik Szlovákia távolabbi részeiből első ízben látogattak a Duklára és azt csak a könyvekből ismerik. Ezért tájékoztatóját elsősorban nekik címezte:- Barátaim, szinte furcsa, milyen békés csend honol ma ezen a vidéken, ahol negyven esztendővel ezelőtt, a fasizmus elleni ádáz harcok idején minden négyzetméter földet vér áztatott. Nyolcvan nap és éjjel folyt a harc, amelyben igen sok szovjet és csehszlovák katona áldozta az életét. A fasizmus elleni közös harcban így vérrel pecsételődött népeink örök barátsága... Ezeken a helyeken, ahonnan a szülőföld már, úgymond, egy kőhajításnyira volt, sok barátom vesztette életét. Alig kétszáz méterre az országhatártól halt hősi halált égő harckocsijában a bátor parancsnok, Rudolf Jastok, harcostársaival, Alek- szejjel és Agapenkoval együtt. Gábor hadnagy, Logejda, Polák őrmesterek, Svaliga, Stuchlej, Švec, Sidej, Pinkala, Hagara, Po- lončák katonák is itt estek el. Velük együtt halt meg Aiekszej Ivan- csenko hadnagy, Ivan Hutin, Dmiťrij Rjabcev őrmester és több más szovjet bajtárs. Michal Sabadoš ezredes megállt az egyik sírkő előtt és hátraszólt:- Gyertek ide elvtársak, elmondom nektek Jirí Hroudának, a fiatal alhadnagynak esetét... Itt nyugszik immár negyven éve. Annak idején róla nevezték el az egyik, korábban névtelen magaslatot. Ukrajna nyugati részébe, a volinyi körzetbe települt cseh család fia volt. Részt akart vállalni • szülőföldje felszabadításában, ezért jelentkezett a Szovjetunióban megalakult csehszlovák hadseregbe. Jirí Hrouda 1944 október elején súlyos lábsérülést szenvedett, hadikórházba került. Teljes felgyógyulása előtt felkérték, maradjon ott írnokként. Nem fogadta el az ajánlatot, alig épült fel, elhagyta a kórházat és egy szép napon váratlanul megjelent az első vonalban harcoló bajtársai között. Kemény harc folyt a Nižný Ko- márnik melletti egyik névtelen magaslatért. Hrouda alhadnagy a 2. rohamzászlóalj egyik alegységének élén indult harcba. Az ellenség szüntelenül tüzelt, az alegység tagjai csak méterről méterre haladhattak előre. De bátran, elszántan, szilárd elhatározással: a harci feladatot mindenképpen teljesítik. Egy német nehézgépfegyer golyói pásztázták a terepet. Hrouda alhadnagy és harcostársai még szorosabban lapultak a földhöz, úgy kúsztak előre. Egy bunker körvonalai bontakoztak ki előttük. Annak lóréséből tüzelt a gépfegyver. Hrouda alhadnagy látcsövön át figyelte a golyók becsapódási helyét, majd a lövésszögön kívül kerülve, megközelítette az erődítményt. Megpihent, újból felmérte a helyzetet, célba vette a lőrést és már repült is a kézigránát. A robbanás után porfelhő takarta el az elnémított gépfegyverfészket. A csehszlovák katonák kis csoportja rohamra indult és birtokába vette a névtelen magaslatot. Ki tudja, a fiatal alhadnagy ezzel a bátor tettével hány bajtársának mentette meg életét?! Sajnos, ő maga nem ért fel a magaslatra. Onnan néhány méterre akna robbant s halálra sebezte. A névtelen magaslat bevételéért ő hozta a legnagyobb áldozatot, s így méltán viseli az ő nevét. Jirí Hrouda itt nyugszik a duklai hősök temetőjében. Az elesett hősök: Sázavský, Vrána, Popovič, Jasiok, Hrouda és a többi harcos sírhantján, az acélba, kőbe vésett nevek ma is emlékeztetnek rájuk és azokra a harcokra, amelyekből szabadságunk született. Sabadoš ezredes megtörölte izzadt homlokát, körültekintett a hősök temetőjén s halkan megszólalt:- Hát így történt ez, barátaim, negyven esztendővel ezelőtt. Olyan történet ez, amelyet nem tudok és nem is lehet soha elfelejteni. De az áldozat nem volt hiábavaló. 1944. október 6-án reggel, egy gyors támadás eredményeként sikerült megtörni a németek ellenállását és átlépni a csehszlovák országhatárt. Azon a napon szabadítottuk fel Vyšný és Nižný Komárnik községeket... KULIK GELLÉRT A poprádi Zápo- tocký utcai gimnázium a komputer- rendszerek programozásának, valamint az elektrotechnika és az építészet alapjainak oktatására szakosodott. Laboratóriumát RPP 16 S számi tógéppel szerelték fel. A tanév kezdetén kibővítették a programozás alapjainak oktatását. A képen: Štefan Straka mérnök az iskola számítástechnikai laboratóriumában. (Svätopluk Písecký felvétele - ČSTK)
