Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)
1984-08-06 / 184. szám, hétfő
ÚJ szó 3 1984. VIII. 6. A gazdálkodás mozgatórugói ÉVKÖZI FEJTEGETÉS SZLOVÁKIA ÉPÍTŐIPARÁRÓL M anapság Szlovákia építőiparát két szempontból szokták értékelni. Az első azt taglalja, miként reagál a tárca a gazdasági környezet hatásaira, s ennek következtében mi játszódik le a termelési-gazdasági egységekben és vállalatoknál; vajon a megkívánt mértékű-e az exten- zív fejlesztésről az intenzívre való átmenet; mennyivel sikerült leszorítani a befejezetlen építkezések számát. Másodsorban azt mérlegelik különösképpen, hogy mit eredményez az anyagi források jelentősnek mondható beszűkülése, e jelenség mennyire tartalékfeltáró hatású, s mindez miként jelentkezik az építőipar teljesítő- képességében. Ehhez még általában hozzáveszik azoknak az útmutatásoknak a teljesítését is, amelyeket a CSKP KB Elnökségének két évvel ezelőtti állásfoglalása tartalmaz és politikai feladatként állít az építőipar elé. Az elmúlt esztendő és az első félév eredményeinek ismeretében most néhány más rendelet életbelépése a gazdálkodás eme útjára kényszeríti őket. Fokozatosan konkrét programokat dolgoznak ki, összehasonlító felméréseket végeznek a CSSZK vállalataival, sőt azt is fontolgatják, nem lenne-e hasznos, ha Szlovákián belül műszakigazdasági dolgozók cseréjét valósítanák meg a hasonló adottságú vállalatok között. V annak tehát különbségek a vállalatok gazdálkodásában. Felszámolásuk az emberi tényező szerepének tárgyilagos felmérését sem kerülheti el. Közvetlenül ezzel függ össze az anyagi érdekeltség kérdése is. Mint ez idáig és ezentúl úgyszintén a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás elterjedése jelenti azt az irányvonalat, amely valamelyest előrelendítheti az érdekeltség elmélyülését. Alkalmazásának kétéves tapasztalatai ugyanis igazolták, hogy következetes végrehajtása kedvezően befolyásolja a dolgozók munkakezwm7 43 Lakásépítés Bratislava-Petržalkában (ČSTK-felvétel) próbáljunk rávilágítani a tárca gazdasági mechanizmusára, arra, hogy milyen összefüggések húzódnak meg a puszta számadatok mögött. A kárcsak az elmúlt években, napjainkban is - képletesen rqondva - két jelszó van építőiparunk zászlaján: a teljesítőképesség növelése és a kapacitások szerkezetének átalakítása. Ez utóbbi a társadalmi megrendeléshez igazodik, s a mostani időszakban a gazdaságosság és minőség kérdéseit helyezi előtérbe. A tárca gazdálkodása tanulságos fejlődést mutat. Mai jellemzője: a konszolidáció tüneteinek gyarapodása és a növekvő nyereségképzés. Nem véletlen tehát, hogy a tárca vezetői már az év elején bejelentették: 1984-ben a termelés és a beruházások tekintetében megszűnik az állami költségvetéstől való függőségük, vagyis az eddig veszteséges gazdálkodás eléri az önállóság szintjét. Félévig állták szavukat, de még ezentúl is lesz mit tenniük, hogy az esztendő végére eredményekkel igazolják célkitűzésük megalapozottságát. Minek köszönhető ez az előrelépés9 Elsősorban a magas- és ipari építészet felzárkózásának. Mindkét szal^gaz^J konszolidációs program arie^mlósításán fáradozik és több sikerrel, mint a korábbi időszakban. Jelenleg mindössze három lemaradó vállalat akad: a kassai ((Košice) Kohóépítő Vállalat, a humennéi Chemkostav és a žilinai Közép-Szlovákiai Építővállalat. Nélkülük alighanem jóval előbbre tartanának. Célkitűzéseik között szerepel a veszteséges gazdálkodásból a nyereségesre való áttérés. De nem csupán globálisan, vagyis a tárca egészét illetően, hanem vállalatonként is külön-külön. Ennek érdekében minden számításba jöhető gondot, akadályt fel kell számolniuk, mivel sorsdöntő kérdésről van szó. Kiváltképp azóta, hogy a komplex intézkedések és demenyezését, és fordítva: ahol van kezdeményezőkészség, ott a brigádrendszerü munkaszervezés bevezetése sem várat sokáig magára. Két feltételt azonban mindenképpen meg kell hozzá teremteni: a jó műszaki felkészültséget és a megbízható termelési kalkulációt. Beigazolódott ugyanis, hogy a termelési programnak mindösz- sze 80 százalékáról készül előkalkuláció, s ami még szembetűnőbb: az építkezés befejeztével csupán 30 százalékáról készül végső értékelés. Az előrelépésnek egyik nagy tartaléka rejlik ebben. Szintén az emberi tényező közvetlen függvénye a dolgozók munkakezdeményezése és felajánlási mozgalma. Szlovákia építőiparában négy szervezet példával szolgált a többiek előtt. A žilinai Váhostav, a bratislavai Könnyűbeton Építőányagok Vállalat, a Bratislavai Építőipari Művek és az ugyancsak bratislavai Stavoindustria az SZNF 40. évfordulója tiszteletére felajánlást tett a 7. ötéves tervidőszak feladatainak határidő előtti teljesítésére. Példájukat azóta 31 szervezet követte, sőt ez a kezdeményezés a legfelsőbb párt-, társadalmi és állami szervek felhívása nyomán népgazdaságunk minden területére kiterjedő mozgalommá terebélyesedett. Tehát az építőiparban ezt az irányvonalat már korábban maguk elé tűzték a vállalatok. És amivel máshol nem nagyon találkozni: a munkatermelékenység terven felüli növelését vállalók ösztönzésére bérkeretet is hoztak létre, s a vállalatok egy dolgozóra számítva így 29 koronás átlagbérnövekedést érhetnek el. Tehát nem kis ösz- szegről van szó. Dušan Mikiének, szlovák építőipari miniszter a versenymozgalomról beszélve legutóbb így summázott: ,,Nem engedhetjük meg, hogy munkakezdeményezésünk új hullámába is belopakodjon a formalizmus, s általa a mozgalom leértékelődjön. Tőlünk függ tehát, hogy az építőipari szervezetek és munkakollektívák eddig páratlan kezdeményezését következetesen megszervezzük, irányítsuk és ellenőrizzük. Ez mindnyájunk, az egész társadalom érdeke.“ F olytatódik tehát a tárca gazdasági konszolidációja. Menet közben azonban más kérdések is felmerülnek. A legújabb gond a tégla akadozó értékesítése körül támadt. Jelentősen csökkent az egyéni lakásépítés, mert a nemzeti bizottságok a tervezettnél kevesebb beépíthető területet készítenek elő, s így az építkezési engedélyek kiadásával is késnek, mondják a tárca vezetői. Jelenleg mintegy 50 millió téglaegységnyi építőanyagfeleslegük van. Tavaly 805 millió téglaegységet adtak el, de az év vége felé már akadozott az értékesítés. Emiatt 735 millióra csökkentették a téglagyártás idei szlovákiai tervét, de még ez iránt sincs teljes mértékben kereslet, mert ebben az évben a tavalyinál 150 millió téglaegységgel kevesebbre van igény Csehországban hasonló a helyzet, ezért más lehetőség híján olyan intézkedésekhez folyamodtak, amelyek átmeneti megoldást jelentenek. Gépsorokat állítanak le, az embereket az építőipari termelésbe irányítják át, kisebb és régi téglagyárakat zárnak be, számolva az alkalmazottak elhelyezkedési lehetőségeivel. Mindenütt más-más módon, konkrét program alapján járnak el. B eléptünk az esztendő harmadik negyedébe. Ilyen tájt a mezőgazdasági dolgozók mellett az építők is „aratnak“, mégpedig a munka „mezején“. Sok függ attól, hogy mit sikerül a nyári hónapokban elvégezniük. Nem véletlen tehát, hogy ezekben a hetekben gyakori körükben a kívülről érkező segítségnyújtás, sőt az elárvult építkezések száma is ritkább, mint máskor. A tárca vezetőinek ígéretében ez áll: mindent megtesznek azért, hogy a nyarat minél jobban kihasználják. Hogy ez majd miben mutatkozik meg egy-egy lakótelepen, nagyberuházáson vagy kis építkezésen, arról leginkább az érintetteknek lesz alkalmuk meggyőződni. Szlovákia-szerte sok helyen. J. MÉSZÁROS KÁROLY A belső erőforrások jobb hasznosításáért Galántán egyszerűen kefegyárnak nevezik a Nyugat-szlovákiai' Bútorgyár 07-es számú üzemét, mert korábban, egy kisebb műhelyben, valóban csak keféket készítettek itt. Amióta azonban bővítették az üzemet és további műhelyeket, raktárakat is építettek, másféle, bútoripari, félkész terméket is gyártanak. Az idei év első felében 2,5 millió korona volt a vállalat haszna, ezt az év második felében 3 millió koronára növelik. Amiről Pavol Široký mérnök, az üzem igazgatója így vélekedik:- Nem elérhetetlen, de nagyon igényes feladat. Teljesítése az eddigieknél még fegyelmezettebb munkát követel az üzem minden dolgozójától, és a rendelkezésünkre álló termelési eszközöket a lehető legjobban, leghatékonyabban kell kihasználni. Nyilvánvaló, hogy a belső erőforrások jobb hasznosításával, a dolgozók mozgósításával. Az üzemi pártbizottság és a szak- szervezeti mühelybizottság legutóbbi, közös megbeszélésén ilyen értelemben került napirendre a módosított tervjavaslat, melyet Jozef Kriho pártelnök terjesztett elő.- Az adott helyzet ismeretében ugyanis közös érdekünk - magyarázza - a lefontosabb tennivalókra irányítani a figyelmet és bátorítani a kezdeményezőket , az újat akarókat. Ehhez a pártbizottság minden segítséget megad. A pártszervezetnek 23 tagja, 2 tagjelöltje van. A párttagok a legnehezebb munkaterületeken is póldát mutatnak, kiemelkedő munkát végeznek. A munkaverseny legutóbbi értékelésekor többen vállalati kitüntetést kaptak. Mária Ormandíková pedig minisztériumi kitüntetést kapott. A kommunisták segítenek a szocialista munkabrigádok szervezésében is.- Ami azért jelentős - folytatja a pártelnök mert a belső erőforrások jobb hasznosításáért sokat tehetnek a szocialista munkabrigádok. Az üzem 194 dolgozójának 90 százaléka nő. A szocialista munkabrigádok száma hét. Czafík Márta, a vállalati munkaverseny idei, egyéni győztese is ebben az üzemben dolgozik. Szelecky Károly, a szakszervezeti mühelybizottság elnöke, eddigi tapasztalatára hivatkozva mondja:- A brigádok valóban jól dolgoznak, s mi rendszeresen értékeljük a munkájukat. S ha segítségre van szükség, megkapják. A segítség pedig nagyon elkel, kivált most, hogy a legutóbbi, közös beszélgetésen vállalták a termelés hatékonyságának a növelését.- Az igyekvők, a szorgalmasak- érvel a mühelybizottság elnöke- nem elégednek meg az átlagos teljesítménnyel.- Mi pedig nem feledkezünk meg az anyagi juttatásról - fűzi hozzá a pártelnök. HAJDÚ ANDRÁS „ÉLETBEN MARADTAM...“ Látogatásunk, sajnos, egyben beteglátogatás is volt. Petrinec Gyulát, a Rozsnyói (Rožňava) Városi Nemzeti Bizottság alelnö- két lakótelepi lakásán kerestük fel. Alig két hónapja esett át az infarktuson, ennek ellenére a régi vidámsággal, tetterővel, fizikai és szellemi frisseséggel fogadott. A kezdeti érdeklődő és udvarias kérdések után megtaláljuk a régi hangot, mely mindig a lényegre tapint, problémát boncol, hol vidáman, hol homlokráncoltatón.- Az élet útja sem egyenes- mondja, s mosolyogva hozzá teszi - mint a közutaink. Érdekes, s merem remélni, termékeny életet éltem eddig, s ha minden jól megy, ezután is. Azt nem tudom, hogy meddig vezethetném vissza családunkban a bányászmesterséget, azt azonban tudom, hogy nagyapám, apám is bányász volt. Mi lehetett egy gyerekből, aki itt nőtt föl a kormos, vasporos bányászkolónián? Bányász! Egész fiatalon baleset ért. Egyik kezem négy ujját elvesztettem. Minden rosszban van valami jó. Nem vittek el katonának emiatt, bányásznak azonban megfeleltem, dolgoztam tovább. Sok ember él meg olyan sorsdöntő pillanatokat, melyek egy csapásra megváltoztatják addigi életét, meghatározzák további sorsát. Petrinec Gyula életében ez a meghatározó sorsfordulat tragikus volt.- 1944 augusztus végén- mondja - értesítést kaptam, hogy Béla bátyám, aki csatlakozott a Szlovák Nemzeti Felkeléshez, a felkelés első napjaiban hősi halált halt. Elképzelhető a fájdalmunk. Ez azonban nem volt elég! A sors tartogatott még megpróbáltatást számunkra. Még jóformán alig fogtuk föl a családomat ért tragédiát, amikor két hét múlva értesites érkezett, hogy András testvérem is elesett. Az ilyen csapások megbénítják az embert, de csak rövid időre. Később döntő lépésre, komoly elhatározásra sarkallják. Abban az időben Rozsnyó Magyarországhoz tartozott. Elhatároztam, hogy átlépem a határt és csatlakozom a Felkeléshez. Négyen indultunk útnak. Gunda László, Lipták László, Novotný Ferenc, és én. Az Ivágyon keresztül, erdőkben bujkálva érkeztünk Čierna Lehotára, ahol harcra jelentkeztünk. Kozlov parancsnoksága alá tartozó csoportba osztottak be Hosszabb kiképzésre nem volt idó. Menet közben, a harcok alatt tanultuk meg a partizánháború fortélyait. Nem tudnám pontosan megmondani, hogy hány akcióban vettünk részt. Nem telt el nap, hogy kisebb nagyobb harcok ne lettek volna. A mi feladatunk az volt, hogy minél nagyobb károkat okozzunk az ellenségnek. Hidakat, vasutat, vasúti szerelvényeket, raktárakat robbantottunk. Egy akciónk folyamán Lipták Lászlót és Novotný Ferencet elfogták a fasiszták. Mindkettőjüket halálra kínozták. Alig voltak húszévesek. A barátok iránti szeretetet, a haláluk okozta fájdalmat az eltelt negyven év sem tudta enyhíteni.- Mi tovább folytattuk a harcot, egyre több veszteséget okozva az ellenségnek. Igaz, az erdők tisztásain szaporodtak a partizánsírok is. November végén Peisőcön (Plešivec) röpiratokat terjesztettünk. Rajtunk ütöttek. Tűzharcba kerültünk, én megsebesültem, és elfogtak. Először Miskolcra, majd Budapestre szállítottak, a hírhedt Margit körúti fogházba. Innen a saksenchauseni koncentrációs táborba vittek. A negyvennyolcezer ember közül egynek sem lehetett reménye a túlélésre. Naponta végig kellett néznünk, ahogy megölik majd elégetik társainkat. Mikor a halálmenetbe is besoroltak, elszakadt az utolsó reményszál is. Csodálatos, hogy életben maradtam. Sajnos nem sokan mondhatjuk el ezt.- Táborunkat 1945. május 6-án szabadították föl - folytatja kis szünet után. - Nem hittünk a szemünknek, amikor gépkocsik és páncélozott járművek vették körül a tábort, s azokról hatalmas, koromfekete fiúk ugráltak le. Csupa néger volt, még a parancsnokuk is. Elneveztük őket „fekete angyaloknak". Húszéves és huszonhét kiló voltam akkor. Innen Hamburgba szállították kórházba, hogy egy kissé felerősítsék, s július 27-én elindulhatott haza. Ez volt Petrinec Gyula második születése. A felszabadulást követően bányász volt, majd a munkásigazgatók politikai iskolájának vezetője. 1951 -tői tizenhárom éven keresztül a bányász szaktanintézet igazgatója. 1971-től a városi nemzeti bizottság alelnöke. Nem könnyű a feladata, de aki végigmegy Rozsnyó utcáin látja az épülő, szépülő várost, amelynek fejlődéséhez Petrinec Gyula is hozzájárd FECSÓPÁL Az ellenőrzés módját is megbeszélik. Balról jobbra: Szelecki Károly, a szakszervezeti műhelybizottság elnöke, Jozef Kriho pártelnök. A szerző felvétele
