Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)
1984-08-06 / 184. szám, hétfő
r n SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA HETFO 1984. augusztus 6. XXXVII. évfolyam 184. szám Ára 50 fillér Mementó Harminckilenc éve ugyanígy zajlik le a mai nap Hirosimában: a békeparkban levő emlékmű talapzatára bevésik azoknak a nevét, akik az utóbbi egy évben az atomtámadás utóhatásai következtében haltak meg. Tavaly több mint 5000 név került fel a tragikus történelmi napra figyelmeztető emlékműre. A múltévi megemlékezésen részt vett Nakaszone Jaszuhiro japán kormányfő is, aki békefelhívást olvasott fel, majd közölte: Reagan elnökkel esedékes novemberi tárgyalásain kiemelten kezelik a nukleáris fegyverek korlátozásának kérdését. Ennél álszentebb nyilatkozat aligha hangozhatott volna el a kegyeletes megemlékezésen, hiszen a miniszterelnök köztudottan Japán újrafelfegyverzésének, az USA-hoz fűződő katonai szövetség erősítésének a híve. Reagan tokiói látogatásakor szó sem esett az atomfegyverek korlátozásáról, viszont annál többször hangsúlyozták az amerikai katonai jelenlét fokozását, az ott levő bázisok korszerűsítését, s Japán egyre nagyobb távol-keleti szerepvállalásának a szükségességét. Kissé, de nem véletlenül visszakanyarodva a történelemben, ugyancsak hasonló álszent kijelentésnek bizonyult Harry Truman amerikai alelnöknek az a beszéde, amellyel 1945 áprilisában az ENSZ alakuló ülésének résztvevőit így köszöntötte: „Ha nem akarunk együtt elpusztulni, meg kell tanulnunk békében együtt élni“. Ö mondta ezt, aki négy hónappal később utasítást adott a Hirosima és Nagaszaki elleni atomtámadásra. Történetírók azóta számtalanszor megerősítették, hogy az atombomba ledobása a két japán városra tulajdonképpen nem is annyira a második világháború utolsó nagy akciójának tekinthető, hanem a Szovjetunió elleni hidegháború nyitányát jelentette. A japán városok tragédiája már akkor rádöbbentette a háborús megpróbáltatásokba belefáradt, béke után áhítozó népeket: nem engedhető meg, hogy a világ bármely pontjára újra atombomba hulljon. Hirosima mindenképpen olyan mementó, amelyből a jövő nemzedékeknek, így puszta létünk érdekében nekünk is, le kell vonnunk a következtetéseket. Ezek a mondatok az atomkor döbbenetes nyitánya óta számtalanszor - de sohasem elégszer - elhangzottak a legkülönbözőbb fórumokon, számos politikus szájából. A nemzetközi események azonban az utóbbi években egyre inkább óvatosságra intenek bennünket, arra tanítanak, hogy különbséget kell tenni azok között, akik csak a közvélemény megnyugtatását célzó, saját nukleáris fegyverkezési terveik leleplezését szolgáló propagandacélú szónoklatoknak szánják ezeket a megnyilatkozásaikat. Megint más kategóriába tartoznak azok az állásfoglalások, sürgetések, amelyekben a világ sorsáért felelősséggel aggódó politikusok konkrét, kézzelfogható, egyik fél biztonságát sem veszélyeztető leszerelési megoldásokat ajánlanak a nukleáris és a hagyományos fegyverkezés korlátozása, majd a későbbi csökkentése érdekében. Nem vitás, kik tartoznak az előbbiekhez, kik pedig az utóbbiakhoz. Elegendő figyelmesen meghallgatni, elolvasni akár az ENSZ-ben, Genfben, Stockholmban avagy a Bécsben elhangzó felszólalásokat, javaslatokat, s a napnál is világosabb, hogy a Varsói Szerződésbe tömörült szocialista országok a Szovjetunióval az élen mindig a tartós békét, a valódi biztonságot szolgáló kezdeményezésekkel léptek fel és lépnek fel a jövőben is. A másik fél - az imperialista országok - az eltelt csaknem négy évtizedben nem változtatott politikájának alapmotívumán, amely változatlanul a katonai erőre, az erőfitogtatásra, a világuralmi tervek megvalósítására és a szocializmus megsemmisítésére épül. Az eszközök és a módszerek természetesen változtak, s amit negyven évvel ezelőtt az atombomba jelentett, ma Washington kezében azt jelentik a stratégiai és közepes hatótávolságú eszközök, a bináris és vegyi fegyverek, legújabban pedig az űrfegyverek. Sem Washingtonban, sem pedig a brüsszeli NATO-központ- ban nem adnak konstruktív választ a szocialista országok sorozatos leszerelést sürgető indítványaira. A legújabb példája ennek az a magatartás, amellyel az Egyesült Államok az űrfegyverkezés megakadályozását célzó szovjet javaslatra reagált. Washington szerint a felsorolt kategóriájú fegyverek a biztonságot fokozó, békefenntartó küldetésűek. Sót egy Pentagontisztségviselő azt állította a minap, hogy az űrfegyverek a leghu- mánusabbak, amelyek megakadályozzák, hogy a háború a Földre is kiterjedjen. Emlékezetes, voltak, akik a hirosimai bombát is „humánusnak“ minősítették annak idején... Hirosima a mai kiéleződött nemzetközi helyzetben mindenképpen olyan mementó, amely fokozott békeharcra mozgósít az imperialista háborús törekvések ellen. Jelenleg két dologra lenne szükség: az amerikai rakéták nyugat-európai telepítése miatt megszakadt párbeszéd érdemleges felújítására (amely elképzélhetetlen a telepítés előtti helyzet visszaállítása nélkül), valamint azonnali hatékony és kölcsönös leszerelési lépésekre. A Szovjetunió már példát mutatott: tett egyoldalú leszerelési lépéseket, rakétatelepítési moratóriumot vállalt, lemondott az atomfegyverek elsőkénti bevetéséről, s amíg az Egyesült Államok sem telepít műholdromboló fegyvereket, addig a Szovjetunió sem teszi ezt. Viszont azt sem engedheti meg, hogy az Egyesült Államok s a NATO javára módosuljon a stratégiai egyensúly, s ezért saját és szövetségesei biztonságának garantálása érdekében minden kihívásra megfelelő választ ad. A jó példa azonban nem talál követésre, a konstruktív javaslatok nem hullanak termőtalajba a tengerentúlon, üres frázisokban, békeszólamokban viszont nincs ott hiány, különösen most, a választások közeledtével. A Fehér Házban a jelenlegi vezetők is Truman elnökhöz hasonlón a szavak, s nem pedig a tényleges béketettek emberei, márpedig a szólamoktól, valamint újabb és újabb fegyverektől nem lesz biztonságosabb a világ. P. VONYIK ERZSÉBET A tanvaldi Seva vállalat SZISZ- szervezete a legjobbak közé tartozik az északcsehországi kerületben. A fiatalok számos újítási javaslatot nyújtanak be, s rendszeres tapasztalat- cserét folytatnak az OSZSZSZK Vlagyimiri területén levő egyik textilgyár ifjúsági kollektíváival. A képen a vállalat számítóközpontja, előtérben Šáŕ- ka Pácalová (Libor Zavoral felvétele - ČTK) BÉKEGYÜLÉSEK AZ ORSZÁG KÜLÖNBÖZŐ HELYEIN A csehszlovák-szovjet barátság szocialista fejlődésünk záloga (ČSTK) - A hétvégén az ország különböző helyein tartottak béke- és barátsági gyűléseket. Ezeken az összejöveteleken az emberek ezrei fejezték ki békevágyukat, elítélték az imperializmus agresszív politikáját, s teljes támogatásukról biztosították a Szovjetunió és a többi szocialista ország békeerőfeszítéseit. Békegyűlést tartottak tegnap a Havíŕovhoz tartozó Životicé- ben, ahol a nácik 1944. augusztus 6-án bestiálisán 36 férfit megöltek, további 41 helybeli lakost koncentSkandináv kezdeményezés ' (ČSTK) - Szombaton Oslóban a skandináv békeszervezetek képviselőinek részvételével megnyílt az észak-európai atomfegyvermentes övezetek létrehozásáért folytatott akciók éve. A nyitónapot a Hirosima elleni barbár atomtámadás 39. évfordulójának szentelték, s a zárónapot a jövő év augusztus 9-én tartják, akkor emlékeznek meg Nagaszaki tragédiájának 40. évfordulójáról. A norvég fővárosban megrendezett találkozó célja azon közös akciók programjának áttekintése, amelyek az atomfegyvermentes övezetek létrehozásáról szóló nemzetközi megállapodás megkötését szorgalmazzák. A találkozón leszögezték, hogy ezeket a gondolatokat a skandináv országok állampolgárainak a nagy többsége a magáénak vallja. rációs táborba hurcoltak. Az összejövetelen részt vett Jindrich Poledník, a CSKP KB titkára, Zdenék Krč cseh miniszterelnökhelyettes, valamint az észak-morvaországi kerület számos politikai és közéleti személyisége. Ott voltak a Szovjetunió brnói és Lengyelország ostravai főkonzulátusának képviselői. Beszédében Jindrich Poledník (Folytatás a 2. oldalon) Jókívánságok Bolíviába (ČSTK) - Gustáv Husák köz- társasági elnök táviratban fejezte ki jókívánságait Hernán Siles Zu- azónak, a Bolíviai Köztársaság elnökének az ország nemzeti ünnepe alkalmából. Ugyanebből az alkalomból Bohuslav Chňoupek külügyminiszter üdvözlő táviratot küldött Gustav Fernández Saavedrának, Bolívia külügy- és egyházügyi miniszterének. Üdvözlő távirat (ČSTK) - Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök táviratban gratulált Edward Philip Se- agnek, Jamaica miniszterelnökének az ország nemzeti ünnepe alkalmából. Ugyanebből az alkalomból Bohuslav Chňoupek külügyminiszter üdvözlő táviratot küldött Hugh Shearernek, Jamaica miniszterelnök-helyettesének, külügy- és külkereskedelmi miniszterének. Tanzániai pártküldöttség érkezett hazánkba (ČSTK) - A CSKP KB meghívására hivatalos látogatásra hazánkba érkezett a Tanzániai Forradalmi Párt küldöttsége Getrude Mongella asszonynak, a párt központi bizottsága politikai bizottsága tagjának vezetésével. A Ruzynéi repülőtéren a vendégeket Josef Kempný, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Cseh Nemzeti Tanács elnöke fogadta. Véget ért a 28. nemzetközi Rysy-túra Lelkiismeretes alkotó munkával a békéért (ČSTK) - Folytatódott szombaton a 28. nemzetközi Rysy-túra. Ezen a napon csaknem kétezer résztvevő indult útnak kora reggeli órákban, hogy megmássza a hegycsúcsot. Mint ismeretes, 1913-ban a csúcsra Lenin is feljutott. A fiatalok az igényes utat négy óra alatt tették meg. Azok, akik lent maradtak a táborban, számos eszmei-nevelési, kulturális és sportrendezvény közül választhattak. Egyúttal aláírták a CSKP KB, a Csehszlovák Nemzeti Front KB, és a szövetségi kormány által a felszabadítás 40. évfordulója alkalmából kiadott felhívást, és ezzel kifejezték azt az eltökéltségüket, hogy mindennapos lelkiismeretes és alkotó munkával járulnak hozzá a békéért, a haladásért és a szocializmusért folytatott küzdelemhez. A túra második napja a jelképes barátsági tábortűz meggyújtásával ért véget. A találkozón értékelték a SZISZ-tagok által a Tátrában végzett társadalmi munka ered(Folytatás a 2. oldalon) A Felkelés és Gömör (ČSTK) - A rozsnyói (Rožňava) járás nemcsak ásványgazdagságáról, természeti szépségeiről és néprajzi sajátosságairól ismert. Lakosai a Gömör- ben tevékenykedő két partizándandár tagjaiként vettek részt a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Vjacseszlav Antonovics Kvi- tyinszkij közismert dandárján kívül, amely a Felkelés egész területén tevékenykedett, ezen a vidéken működött a Rákosi partizándandár, amely Vaszil Mihajlovics Kozlovnak/a Vörös Hadsereg őrnagyának vezetésével nagy em- ber- és anyagi veszteségeket okozott a német hadseregnek Rimaszombat (Rimavská Sobota), Rozsnyó, Pelsőc (Plešivec) és Dobšiná térségében. A fasiszták réme volt a dandár egyik csapata, amely Petőfi Sándor nevét vette fel. Harci feladatainak teljesítésén kívül jelentős politikai és propagandamunkát végzett a környék magyar lakossága körében, kapcsolatba lépett az antifasisztákkal, s főként a bányászok körében tevékenykedett. Soraiba a Horthy- hadsereg számos szökött katonája is beállt. A csapat parancsnokát, a kommunista Adler Károlyt a fasiszták 1944 decemberében Vyšná Slanában foglyul ejtették, és Dobšinában kivégezték. Az esemény emlékét a községben egy tábla őrzi. A Szlovák Nemzeti Felkelés örökségét a rozsnyói járás dolgozói alkotó tettekkel váltják valóra. A felkelés 40. évfordulója tiszteletére csaknem 50 millió korona értékű járási kötelezettséget fogadtak el. Felvirágzott az a táj, ahol negyven éve Adler Károly, Vaszil Mihajlovics Kozlov, Vjacseszlav Antonovics Kvityinszkij, Ivan Jankovljevics Szvetlakov s a hazai és a szovjet partizánok százai tevékenykedtek. Míg a háború után a rozsnyói járásban csak öt üzem volt, a felszababulás óta 11 nagyobb iparvállalat épült, köztük a Szlovák Magnezitgyárak jolsvai (Jelšava) és lubeníki üzeme, a Revúcai Textilgyár, a gombaszögi (Gombasek) mészégető üzem és a rozsnyói Tatrasvit üzem. A járás ipari termelése jelenleg a háború előtti szint tizenötszörösét éri el. Az iparban dolgozók száma több mint a kétszeresére, a munkatermelékenység a háromszorosára emelkedett. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
