Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)

1984-08-01 / 180. szám, szerda

Washington veszélyes illúziói A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikke---------------------------KOMMENTÁRUNK---------------------------­Rendíthetetlen ren itensek A moszkvai Pravda tegnapi számában Washington veszélyes illúziói címmel szerkesztőségi cik­ket közöl. A lap a cikkben többek között megállapítja: Washington abban látja a nagy hatótávolságú szárnyas rakéták „stabilizáló“ szerepét, hogy azok még inkább veszélyeztetik a Szovjetunió és más államok biztonságát, és saját fegyverarzenáljába újabb elsőcsa- pásmérő nukleáris eszközöket igyekszik besorolni. Ez azonban korántsem a stabilitásról való gon­doskodás jele, hanem e fogalom tényleges tartalmának, valamint a nukleáris fegyverzetkorlátozás és csökkentés céljainak, feladatai­nak a kifejezett megcsúfolása. A kommentár a továbbiakban megállapítja, hogy az amerikai kormányzat alapvetően téved a lé­nyegben; ugyanis a Szovjetunió­val szembeni erőfölény megszer­zését célzó tervei - beleértve a megnövelt hatótávolságú szár­nyas rakéták terén is - nemcsak veszélyesek, hanem illuzórikusak is. Washington annak idején a bal­lisztikus rakéták terén akarta meg­előzni a Szovjetuniót, de nem vált be ez a számítása. Elsőségre tört az egyenként kilőhető több töltetet tartalmazó robbanófejek terén is, de ez a terve sem vált valóra. Ezúttal sem lesz másként. Te­kintettel arra, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó lemon­dani az említett legújabb fajta Konstrukciós hiba az F-18-asoknál (ČSTK) - John Lehman, ame­rikai haditengerészeti minisz­ter kénytelen volt tegnapra virra­dóan leállítani az F-18-asok, a legkorszerűbb amerikai vadász­gépek további vásárlását. Az emlí­tett bombázókon ugyanis bizo­nyos körülmények között repülés közben megrepednek a tehertar- tók a gép törzsének dupla falú hátsó részében. Tizenegy vadász­gép annyira megrongálódott, hogy felszállásukat megtiltották, és visszaadják őket a gyártó cégnek. Haditengerészeti szakértők szerint ezt konstrukciós hiba okoz­za. Elemzéseikből az derült ki, hogy a gépeket gyártó McDonnel - Douglas konszern a mielőbb befolyó nyereséget előnyben ré­szesítette a prototípus alapos ki­próbálásával szemben. Ha nem került volna sor a gépek meghibá­sodására, a cég 40 milliárd dollá­ros bevételre tett volna szert 1366 vadászgép eladásából. fegyver gyártásáról, a Szovjet­unióban is folyamatban van a megnövelt hatótávolságú szárnyas rakéták kipróbálása. Ami a Pentagon által kiszemelt „irányszögeket“ illeti: az amerikai stratégák ne gondolják azt, hogy kizárólag egyetlen célpont létezik - a Szovjetunió. Keleten, Nyuga­ton, Északon és Délen számos olyan irányszög található, amelyek az Egyesült Államok területe felé mutatnak. A szárnyas rakéták wa­shingtoni híveinek jól az eszükbe kellene vésniük egy igazságot, azt, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti hozzá­vetőleges egyensúly jellemezte jelenlegi katonai erőviszonyok mellett, a másik fél biztonságá­nak veszélyeztetésére irányuló törekvés szükségképpen árt az illető ország saját biztonságá­nak is. Az Egyesült Államokban a szárnyas rakéták változatlanul a figyelem középpontjában állnak. A közvélemény sorozatos tiltako­zásai ellenére az amerikai szár­nyas rakéták megjelentek Euró­pában, bombázókra telepítették azokat és ilyenekkel szerelik fel a Szovjetunió közelében cirkáló hajókat, folynak a velük végzett kísérletek a „behavazott szovjet területekre emlékeztető“ kanadai tartományokban is. Egyre szaporodik azonban azoknak a hangja, akik arra figyel­meztetnek, hogy a szárnyas raké­ta kétélű fegyver: naivság lenne azt hinni, hogy tömeges telepíté­sük válasz nélkül marad. Az is nyilvánvaló, hogy a szárnyas ra­kéták telepítése aláaknázná a nukleáris fegyverzetkorlátozási és csökkentési folyamatot, nagyon (ČSTK) - A The Times brit napilap tegnap beszámolt arról, hogy a TUC, a brit szakszervezeti szövetség közelgő kongresszusán a bányászszakszervezet állást foglal a nukleáris rakéták azonnali eltávolítása mellett Nagy-Britanni- ából, kiáll a nukleáris fegyverek nélküli Európáért és teljes mérték­ben támogatni fogja a brit béke­mozgalmat. A bányák bezárását tervező Thatcher-kormány ellen már négy és fél hónapja elszánt sztrájkhar­cot folytató bányászok ugyanilyen bonyolítaná a hatékony ellenőr­zést és fokozná a szerződések megkerülésének és megszegésé­nek a lehetőségét. A szovjet fél már nemegyszer figyelmeztette ezekre a veszélyekre az Egyesült Államok kormányzatát. Washington azonban konokul ragaszkodik a levegőből, a földről és a tengerről indítható nagy ható- távolságú szárnyas rakéták töme­ges telepítéséhez. Ez önmagában kifejezően tanúskodik arról, hogy az amerikai kormányzat elutasító álláspontra helyezkedik a nukleá­ris fegyverek bárminemű korláto­zásával és csökkentésével kap­csolatosan, s mindezt jelenleg állí­tólagos tárgyalási készségének hangoztatásával próbálja leplezni. Washington valójában nem kí­ván tisztességes párbeszédet, sem tényleges nukleáris fegy­verzetcsökkentést. A moszkvai Pravda éppen ezért kommentárjá­ban leszögezi, hogy az Egyesült Államok kormányzatának politi­kájában e tekintetben nincs semmilyen változás. A Fehér Házban tudatosítaniuk kellene, mennyire nincs perspektí­vája a nukleáris fegyverkezési haj­szában a győzelem megszerzésé­re való törekvéseknek, ezért el kellene távolítani azokat az aka­dályokat, amelyeket az amerikai fél gördített a nukleáris fegyverke­zés korlátozását célzó tárgyalások útjába és a tisztességes, igaz­ságos megállapodások keresé­sének az útjára kellene lépni, amelyek megfelelnének az egyen­lőség és az egyenlő biztonság elvének. Ez minden ország érde­keit szolgálná, beleértve az Egye­sült Államokat is. határozottan kiállnak a konzerva tív kormány militáns politikája el­len is. A Brightonban szeptember elején kezdődő TUC-kongresszu­son követelni fogják továbbá a brit területen levő számos amerikai katonai támaszpont felszámolá­sát. A küldötteket arra fogják fel­szólítani, hogy háborúellenes tün­tetésekkel és más eszközökkel is leleplezzék a Nagy-Britanniában terjesztett szovjetellenes propa­ganda hazug voltát és álljanak ki a béke és a feszültség enyhítése mellett. A bányászokhoz hasonló terve­ik vannak a vasutasoknak is. Kö­vetelni fogják, hogy a TUC kong­resszusa jelentse ki, hogy a Nagy- Britannia területén levő nukleáris támaszpontok nem járulnak hozzá az ország védelméhez, ellenkező­leg, nukleáris háború esetében feltétlenül célponttá változtatják Nagy-Britanniát. Követelik továb­bá, hogy az újonnan felszerelt kö­zepes hatótávolságú rakétákat küldjék vissza az USA-ba, állítsák le a Trident brit nukleáris progra­mot, az ország területén számolja­nak fel minden nukleáris támasz­pontot és utasítsák vissza a neut­ronfegyverek telepítését Nagy- Britanniában. ARAB EGYETEM BEZÁRÁSA (ČSTK) - Az izraeli katonai ha­tóságok hétfőn négy hónapra be­zárták a mégszállt Ciszjordániá- ban fekvő Nablusz város An Nad- zsa egyetemét. Az arab egyete­met, amelyen 3 ezer, többségé­ben palesztin diák tanul, Izrael- ellenes akciók központjának nyil­vánították. Az egyetemen végrehajtott raz­zia során bezárták a palesztin kiál­lítást, s az izraeli hadsereg szóvi­vője szerint három személyt letar­tóztattak és nagy mennyiségű iro­dalmat koboztak el. Egy másik palesztin egyetem, a Ramallah város melletti Bir Zeit tevékenységét Izrael-ellenes tün­tetések miatt a megszálló hatósá­gok februárban 3 hónapra füg­gesztették fel. Az arabközi, a szovjet-arab eszmecserék és az arab államok más, magas szintű tárgyalásainak az utóbbi hónapokban vissza­visszatérő témája volt egy nem­zetközi konferencia megtartásé - nak szükségessége a közel-keleti rendezésről. Ennek fontosságát hangsúlyozták több jelentős nem­zetközi fórumon is elsősorban a szocialista és az el nem kötelezett országok. Ilyen előzmények után tette közzé a TASZSZ hírügynök­ség vasárnap a Szovjetunió új ja­vaslatát, amely tartalmazza a kö­zel-keleti rendezés hat pontban foglalt elveit, továbbá a felhívást a nemzetközi konferencia össze­hívására, valamint a konferencia céljaira és megrendezési módjára tett konkrét, átgondolt, a valódi megoldásra törekvő országok számára feltétlenül elfogadható javaslatokat. Izrael és az Egyesült Államok éppen ezért idegenkedik a nem­zetközi konferencia összehívásá­tól a szovjet javaslat alaján és egyáltalán minden rendezési fó­rumtól, de még a rendezés gondo­latától is. Ebben nincs semmi el­lentmondás. A közel-keleti problé­ma megoldása ugyanis véget vet­ne Izrael korlátlan garázdálkodá­sainak, ami ellentétben áll Wa­shington, a bűnös izraeli politika fő-fő védelmezőjének önző, nagy­hatalmi céljaival. Ezért talált eluta­sításra a szovjet javaslat nemcsak Tel Avivban, hanem Washington­ban is, pedig az USA - a Szovjet­unióval együtt - a korábbi közel- keleti konferencia társelnöke volt. A washingtoni külügyminisztérium képviselője az elutasításhoz ezút­tal azt is hozzáfűzte: az Egyesült Államok nem tudja elképzelni, hogy a Szovjetunió részvétele egy ilyen konferencián milyen hasznot hozna. A közel-keleti eseményeket fi­gyelő embernek néha az a benyo­mása, hogy a sors „kegye“ foly­tán Izraelben él a politikai ambíci­ókkal megáldott összes rendíthe­tetlenül makacs ember. A szabályt erősítő kivételként pedig jutott né­hány renitens a Potomac-parti metropolisba is, a rokonlelkek pe­dig egymásra találtak. Nem vélet­len, hogy az izraeli kormány ma­gas rangú képviselője, amikor hét­főn elutasította a szovjet javaslatot - amelyet egyébként „komolyta­lannak“ minősített - mintegy in­doklásként az Egyesült Államok szintén elutasító álláspontjára hi­vatkozott. Az izraeli elutasításon az sem változtathat, hogy azt annak a kor­(ČSTK) - Az állandó megtorlások, a terror és az izraeli agresszorok önké­nye ellenére Dél-Libanon lakossága fokozza ellenállását a megszállókkal szemben. Nakura falu közelében a partizánok megsemmisítettek egy iz­raeli páncélozott járőrkocsit, Mardzs Ujun közelében pedig támadást intéz­tek egy izraeli katonai állás ellen. A megszállóknak mindkét akció során veszteségeket okoztak emberben és haditechnikában. A bejrúti sajtó a főváros biztonsága mánynak a képviselője jelentette be, amely jogilag még igen, de gyakorlatilag már alig képviseli Iz­raelt. A július 23-i parlamenti vá­lasztásokon a Likud-tömb nem szerezte meg a szükséges több­séget, de ugyanilyen sikertelen volt az ellenzéki Munkapárt is. Még folynak a koalíciós tárgyalá­sok, de kimenetelük egyszerűen megjósolhatatlan. Nagy a valószí­nűsége annak, hogy a kormány­alakítási egyezkedések kudarca után esetleg kiírt újabb választá­sok ismét csak béna parlamentet szülnének. A Likud vezérei szerint egyszerűen szóba sem jöhet egy nemzetközi konferencia összehí­vása. A Munkapárt nagy egyéni­ségei - például Abba Eban volt külügyminiszter is azt a nézetet vallja, hogy az arab országoknak nem a nemzetközi fórumokon, nem az ENSZ-ben kell keresniük a megoldást nyomasztó problé­máikra, az elhúzódó válság meg­oldására, hanem közvetlenül Izra­ellel kell tárgyalniuk. Ez azt jelenti, hogy a munkapárti vezetők a Camp David-típusú egyezmé­nyeket tartják helyesnek még an­nak ellenére is, hogy az Egyiptom­mal kötött különszerződés és a hasonló, Libanonra rákényszerí- tett egyezmény teljes csődöt mon­dott. Ami megkülönbözteti az el­lenzéki politikusokat a Likud veze­tőitől, az az, hogy elismerik: Izrael népe két nemzetből áll, az ország területét és a szuverenitást meg kell osztani. így a ,,hogyan“-ra kerül a hangsúly, de a mostani helyzetben éppen ez a meghatá­rozó. A tárgyalási készség nem elég, mert már a tárgyalás formái is magukban rejtik az eredmény milyenségét. Faruk Kaddumi, a PFSZ politi­kai osztályának vezetője Tunisz­ban üdvözölte a szovjet javaslatot, mint a Közel-Kelet helyzete igaz­ságos és átfogó rendezésének legjobb módját. Mondhatnánk, ez természetes, hiszen ami nem jó Izraelnek és az amerikaiaknak, az bizonyára jó a palesztinoknak és a többi arab nemzetnek. A közel- keleti válság rendezése pedig egyértelműen növelné a nemzet­közi biztonságot is. Márpedig Izra­el - legalábbis vezetői számos nyilatkozata szerint - szintén biz­tonságra vágyik, és a Reagan- kormány is ezt ígérgeti az ameri­kaiak millióinak. Ezúttal tehát is­mét azzal az amerikai és izraeli magatartással találjuk megunkat szemben, amikor a tettek homlok- egyenest eltérnek a szavaktól. GÖRFÖL ZSUZSA miujiicioaia ncuiyuló kormányprogram második szakaszának megvalósításá­val összefüggésben kommentárjaiban hangsúlyozza, hogy az összes szem­benálló fél megegyezése a fővárost megosztó demarkációs vonal meg­szüntetéséről azt bizonyítja, hogy mind­annyian Bejrút életének normalizálá­sát óhajtják. A Karami-kormánynak most egy újabb sürgető feladatot kell megoldania, mégpedig a fővárostól délkeletre fekvő hegyvidék biztonságá­nak garantálását, ahol szüntelenül fegyveres összecsapásokra, kerül sor. Elég&detlenség A DPA hírügynökség jelentése szerint a mostani olimpiai játékok helyszínén tartózkodó nyugatné­met turisták nosztalgiával gondol­nak Moszkvára. ,,Los Angelestól eltérően Moszkvában jól megszer­vezték az autóbuszközlekedést“- mondta a kommerni származású Kathrin Wollenweber. A turisták számára az egyik legnagyobb gon­dot az jelenti, hogy a szállodák és a sportlétesítmények között rendkí­vül nagy a távolság, s maguknak kell gondoskodniuk arról, hogyan jutnak el a sporteseményekre, mi­vel a rendezők nem foglalkoznak ennek megszervezésével. A hír­ügynökség emlékeztet arra, hogy Moszkvában az Inturiszt utazási iroda gondoskodik arról, hogy az Spitz és A müncheni olirppiai játékok hét­szeres aranyérmese, az amerikai Mark Spitz már 12 éve Los Ange­lesben él, most közönséges néző­ként tekintette mqg az olimpiai játé­kok nyitőunnepétyét. A megnyitó ünnepségen neki semmilyen szerepet sem szántak, és az olimpiai zászlót olyan sporto­lók vitték, illetve kísérték, akik nálá­nál jóval kevesebb olimpiai érem tulajdonosai. Vajon miért,,állították félre“ őt? Spitz az amerikaiak ezreihez ha­sonlóan a lehető legnagyobb pénz­ügyi hasznot akarta húzni a mos­tani olimpiából. S ezért egy üzlet­társával közösen ,,speciális olim­piai trikókat' ‘ akart gyártani és árusí­tani. Ez a terve azonban nem sike­egyes csoportok számára idejében biztosítsák az autóbuszokat. A nyugatnémet turisták azt is nehezményezik, hogy nincs mivel kitölteniük szabad idejüket. Aki lát­ta Hollywoodot és Disneylandet, nincs már mit megnéznie. Az egyik nyugatnémet turista, aki járt már a római és a moszkvai olimpián, úgy vélte, hogy a Los Angeles-i programkínálat a legszegényebb. A nyugatnémet sportrajongók más tekintetben is csalódottak. Nem válogathattak ugyanis az egyes sportversenyekre szóló be­lépőjegyek között, azokat kellett el­fogadniuk, amelyeket a szervező bizottság elküldött az NSZK-ba. A legjobb’helyeket természetesen a hazai nézőknek tartották fenn. a trikók rült, mert a játékok szervező bizott­sága kisajátította magának azt a jogot, hogy döntsön minden, olim’pai jelképpel ellátott termék sorsáról. A bizottság nem engedé­lyezte Spitz vállalkozását, de az egykori olimpiai bajnok a bíróság­hoz fordult, amely a döntést hatály­talanította. A Spitz-féle trikó tehát megjelent a piacon, de nem volt olyan kelendő, mint ahogy gyártói remélték, s ezért maguktól leállítot­ták további gyártását. Az olimpiai játékok szervező bi­zottságának tagjai azonban nem feledkeztek meg erről, és az emlí­tett módon ,,álltak bosszút“ egyik konkurrensükön, aki több milliós nyereségeik csekély részétől akar­ta őket megfosztani. (ČSTK) London Brit szakszervezetek a nukleáris fegyverek ellen KÖVETELIK AZ AMERIKAI TÁMASZPONTOK FELSZÁMOLÁSÁT Libanon Sürgető feladat a hegyvidék biztonságának garantálása

Next

/
Oldalképek
Tartalom