Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)
1984-08-25 / 201. szám, szombat
r kis : v NYELVŐR, Egy hét a nagyvilágban Augusztus 18-tól 24-ig Szombat: Erich Honecker interjút adott az NDK központi tömegtájékoztató eszközeinek a két német állam viszonyáról és a nemzetközi helyzetről - Izrael újabb korlátozó intézkedéseket vezetett be az átkelési pontoknál azzal a céllal, hogy teljesen elszigetelje Dél-Libanont Vasárnap: A palesztin felszabadítási szervezetek találkozóján szeptemberre összehívták a Palesztin Nemzeti Tanács (parlament) 17. ülésszakát Hétfő' Csehszlovák-finn szakszervezeti tárgyalások kezdődtek Helsinkiben - Alkotmánynapi ünnepségeket tartottak Magyarországon - Befejeződött az ENSZ iparfejlesztési szervezetének (UNIDO) 4. világkonferenciája - Dallasban megkezdődött a Republikánus Párt kongresszusa Kedd: Nyilvánosságra hozták Nicaraguában a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front választási programját - A genfi leszerelési konferencián felszólalt a szovjet küldöttség vezetője Szerda: Angolába utazott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége - A libanoni kormány úgy döntött, a BT összehívását kéri az Izrael által megszállt déli országrész ügyében Csütörtök: A Mon9°l Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának rendkívüli ülésén Dzsambin Batmönh elvtársat választották a KB új főtitkárává Péntek: Megkezdődött az afganisztáni-pakisztáni tárgyalások 3/ fordulója Genfben Romániában a felszabadulás 40. évfordulója alkalmából együttes ünnepi ülést tartott augusztus 22-én az RKP KB, a parlament és a Szocialista Demokrácia és Egység Frontja. Az ünnepségeken résztvevő csehszlovák küldöttséget Josef Kempný, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Cseh Nemzeti Tanács elnöke vezette. (ČSTK-felvétel) UNIDO-konferencia Kevés gyakorlati eredmény, sok politikai tanulság. így lehetne talán a legtömörebben jellemezni az ENSZ iparfejlesztési szervezete (UNIDO) negyedik világkonferenciájának hétfőn véget ért közel három héten át tartó tanácskozását. A fejlődő országok által kidolgozott határozati javaslatot végül nagy szótöbbséggel elfogadták, csupán az USA szavazott ellene. Éles politikai viták zajlottak a záró- dokumentum megfogalmazása körül, ezt jelzi az a tény, hogy két nappal elhúzódott a tanácskozás, eredetileg szombaton kellett volna véget érnie. A vezető tőkés országok Washingtonnal az élen nem voltak hajlandók hozzájárulni a fejlődő országok egyetlen problémájának a megoldásához sem. Az USA hallani sem akar az új, igazságos gazdasági rend megteremtéséről, a multinacionális monopóliumok ellenőrzéséről, az egyenjogú kereskedelmi feltételek megteremtéséről. Az amerikai pénzpolitika, a magas kamatlábak, a különböző diszkriminációs és vámintézkedések tovább emelik a fejlődők szinte már fullasztó adósságait. A 139 ország és számos nemzetközi szervezet részvételével megtartott konferencia eredményeiről szóló jelentésében az MTI megállapítja: az elfogadott határozati javaslatból kitűnik, hogy a korábbi, limai és új-delhi UNIDO- konferenciák céljait nem érték el. Az 1975-ös limai döntés szerint az ezredfordulóra 10 százalékról 25 százalékra kell növelni a fejlődő országok részesedését a világkereskedelemben. A rendkívül lassú fejlődési ütem alapján azonban Caz arány ma 11,9 százalék) legfeljebb 15 százalékról lehet szó 2000-re. . A legégetőbb világgazdasági problémákról szóló határozati javaslatok az ENSZ Közgyűlésének szeptember második felében kezdődő ülésszaka elé kerülnek. Azonban ettől sem várhatunk csodát, éppen a Nyugat elutasító magatartása miatt. Eljárásuk homlok- egyenest ellentétes azzal, amire a fejlődő országoknak szükségük volna, a fejlesztési segélyeket csökkentik. Az Egyesült Államok és több más NATO-ország képviselője a konferencia vitájában azzal vádolta a szocialista országokat, hogy nem nyújtanak kellő támogatást a fejlődő világnak. Határozottan félrevezető jellegű propagandafogásról van itt szó, hiszen a szocialista országok a jelentős támogatás mellett a fejlődő országokkal szemben a gyakorlatban alkalmazzák azt, amire a tőkés országok soha nem voltak hajlandók. Mi ugyanis kölcsönös kapcsolatainkban egyenrangú félként kezeljük őket, a gazdasági segítség ürügyén sosem akartunk beavatkozni más országok belügyei- be, sosem tekintettük a kereskedelmet a politikai zsarolás eszközének. Werner Leibig, a KGST-titkár- helyettese felszólalásában bizonyította: a KGST tagállamainak külkereskedelme 1980-1983 között átlagosan tíz százalékkal emelkedett, s a növekedés a fejlődő országok viszonylatában 26 százalékos volt. Figyelembe kell venni, hogy a szocialista országok fejlettségében is jelentős eltérések vannak, ezért a támogatás számottevő részét például Vietnam, Kuba és Mongólia kapja, amelyek szintén fejlődőknek tekintendők. A Nyugat pedig fejlesztési segélyként könyvel el kifejezetten üzleti vállalkozásokat, amelyek ugyancsak a fejlődők eladósodottságát fokozzák. Még egy jellemző adat • a szocialista országok segítség- nyújtásáról: A KGST-országokban eddig 30 ország 6Ó0 ezer munkását és 57 ezer technikusát képezték ki. S még egy mondat a felelősség kérdéséhez. A KGST-országok a múltban soha nem voltak gyarmattartók. A fejlett tőkés országok pedig nem kis mértékben annak is köszönhetik jelenlegi fejlettségi / szintjüket, hogy évszázadokon keresztül embertelenül kizsákmányolták - s teszik ezt ma is - volt gyarmataikat, vagyis a mai fejlődők jórészét. Show, show, show- profi színvonalon kivitelezve, léggömbökkel, nagy csinnadrattával, csillogó díszletekkel, 2235 statisztával. Ennyien vettek részt a Republikánus Párt dallasi kongresszusán, melynek egyedüli célja volt Reagan személyének és politikájának népszerűsítése. ,,Az amerikai elnököt Dallasban a győzelmes kapitalizmus királyává koronázták“ - írta csípősen a szerdai L’Humanité. Más lapok szerint olyan színjátékot rendeztek Dallasban, amelynek a végét mindenki jóelóre ismerte. Vagyis azt, hogy a republikánusok ismét a Reagan-Bush duót jelölik a következő négy évre a Fehér Ház élére. A hetvenoldalas pártprogram közzététele után az amerikai sajtó is kénytelen volt megállapítani, hogy a legkonzervatívabb erők váltak hangadóvá, s a párt „jobbról szélsőjobbra igazodott“. A program minden rosszért az előző kormányra hárítja a felelősséget, figyelmen kívül hagyva, hogy Reagan kormányzása alatt a költségvetés deficitje rekordszintet ért el. Adókedvezményeket helyez kilátásba a leggazdagabbaknak és a szociális kiadások további csökkentését. S azt már igazán csak az érdekesség kedvéért érdemes említeni, hogy az iskolai imádság kötelezővé tételével is számol. A választási platform külpolitikai része az eddigi reagani irányvonal szentesítésével azonos. Ismét leporolták a „szovjet fenyegetésről“ szóló tézist, állást foglalva a leszerelési tárgyalások ellen. A dokumentum szerint az USA-nak nagyobb erőre, azaz: erőfölényre kell törekednie. Ebből adódóan a fegyverkezési programokat is támogatja, beleértve a világűr militarizálá- sát célzó terveket. A kongresszus szónokai Mondale-t, a demokrata elnökjelöltet például azért támadták a legbőszebben, mert nem helyeselt bizonyos szovjetellenes kijelentéseket, s bírálta a kormány Közép-Amefrikában folytatott politikáját és Grenada lerohanását. A szovjet lapértékelések rámutatnak: a program - amely a Szovjetunióval szembeni konfrontációs erópolitikát szorgalmazza - kidolgozásában a jelenlegi washingtoni kormányzat vezető politikusai vettek részt. Ami igazolja azt is, hogy az utóbbi hónapokban Washingtonban elhangzott békülékenyebb kijelentések csak megtévesztésül szolgáltak, az elnökválasztási kampány tartozékai voltak. Reagan hírhedt atomvicce után most a republikánus pártprogram is tanúsítja, hogy valójában milyen szellem uralkodik a Fehér Házban. Míg Dallasban a hidegháborús politika hívei ünnepeltek, másutt éppen az ilyen irányvonal ellen emelték fel szavukat. Ez alkalommal nem a számos békerendezvényre, hanem kétkormánynyilat- kozatra hívjuk fel a figyelmet. Hidegzuhanyként érte a washingtoni héjákat, hogy Görögország lemondta a tervezett Zeusz fedőnevű görög-amerikai hadgyakorlatot, s Athén ősszel sem vesz részt a Display Determination fedőnevű NATO-hadgyakorlaton. A kormány szerint ugyanis nem a szocialista országok fenyegetik Görögországot, hanem a NATO- partner Törökország. A másik ilyen közlemény: az új-zélandi munkáspárti kormány ismét megerősítette, hogy megtiltják a nukleáris fegyverekkel felszerelt amerikai hadihajók behajózását az ország kikötőibe. Washingtonban azonnal és félreérthetetlenül közölték, hogy ezt nem engedik meg. Összeállította: MALINÁK ISTVÁN Melyik a helyes alak? Vannak nyelvhelyességi kérdések, amelyek úgyszólván csak időként vetődnek fel - olyankor, amikor valamilyen oknál fogva időszerűvé válnak. Ilyen az a kérdés is, hogyan nevezzük meg helyesen azt a nagy sportrendezvényt, amelyet ötévenként láthatunk: szpartakiáda, szpartakiád vagy spartakiád. A megrendezés évében rendszerint már tudjuk, hiszen sokat írnak róla a lapok, sokszor hallunk róla a rádióban. Kezdetben még nem egységes a megnevezése, később azonban kialakul az egységes szóhasználat. Igen, de a közben eltelő öt év alatt alig találkozunk ezzel a szóval, illetve magával a fogalommal, s mire újra időszerűvé válnék a névhasználat, elfelejtjük, melyik is volt a helyes alak, s kezdődik minden elölről. így voltunk, illetve vagyunk ezzel most is: latolgatjuk, melyik is az elfogadottabb alak a magyarban, hiszen a rendezés előtti évben vagyunk, s az újságíróknak írniuk, a pedagógusok közreműködnek a rendezésében, tehát beszélniük kell róla. A szlovák nyelvben a spartakiáda (ejtsd: szpartakiáda) alakot használják. Ezzel magyarázható, hogy olykor az itteni magyarság nyelvhasználatában is előfordul, talán felesleges is hangsúlyoznunk, hogy helytelenül. A szpartakiád és a spartakiád megítélése már nem ilyen egyértelmű. Vagyis mindkét alak előfordul a magyarban, az értelmező szótár is feltünteti mindkettőt, de a spartakiád alakot emeli ki, vagyis ez a használtabb, elterjedtebb alak nyelvünkben. Többen azért tartják ezt természetesnek, mert azt hiszik, Spárta ókori városállam nevéből származik a spartakiád szó. A Spárta névvel csak közvetett kapcsolatban van a spartakiád, közvetlen kapcsolatban a Spárta névből származó Spartacus (ejtsd: Szpar- takus) névvel van, a római rabszolgafelkelés vezetőjének nevével. Ugyanis ezt a sportjátékot a rabszolgafelkelés vezetőjéről nevezték el, nem Spártáról. De hiszen akkor itt ellentmondás van - állapítják most meg egyesek, s nem értik, miért a spartakiád alakot ajánlja a szótár - s mi is - használatra, rniért nem a szpartakiád formát. Valóban, Spartacus nevéből a szpartakiád forma keletkezett - s mint már utaltunk rá, olykor még használatos is -, de ebben is - mint annyi más idegen szóban a magyarban - az sz hang s-sé vált, illetve a többség' kiejtésében azzá változott. Gondoljunk csak arra, hogy a skála, skalp, skandalum, specialitás, spekuláció, spekuláns, spirituális, spiritusz, spongya, sport, stabilitás, stáció, stádium, staféta, standard, start, statikus, statisztika, státus, struktúra, stúdió, stúdium stb. szavakban az s valamikor sz-nek hangzott. A napjainkban meghonosodott angol stress (ejtsd: sztressz) is sfressz-nek, a spray (ejtsd: szpré) meg spré-nek hangzik már. Ez történt tehát a szpartakiád-da\ is: spartakiád lett belőle. Egyébként a Spartacus nevet is sokan ejtik már az elején s-sel (Spartakusz). A napjainkban szintén sokat emlegetett nagy nemzetközi sportrendezvénynek a nevével is gyakran van baj: keveredik a használatban az olimpiáda, az oiimpiász és az olimpia. Mivel szellemi vetélkedők neveként is használatos e sportrendezvény neve, a probléma nemcsak négyévenként egyszer jelentkezik, hanem állandóan: matematikai oiimpiász, kémiai olimpiáda- halljuk olykor. Az olimpiáda csak a csehszlovákiai magyarok szó- használatában fordul elő a magyar beszédben, s ez azzal magyarázható, hogy ezt az alakot használja a szlovák nyelv, s a két nyelvet ismerők néha nem tudják, hogy a magyarban ez ismeretlen. Az oiimpiász ismeretes ugyan, de ez meg a görögöknél a két sportjáték közti időszaknak volt a neve, s ma is ezt kellene jelentenie. Magának a sportjátéknak a neve a magyarban: olimpia. Ezzel a szóval kell megneveznünk a sportjátékról elnevezett szellemi vetélkedőket is: matematikai olimpia, kémiai olimpia stb. JAKAB ISTVÁN Lovagol, kutyagol... A szóalkotásnak a két legismertebben, a szó összetételen és a szóképzésen kívül számos egyéb módja is van. mozaikszóalkotás, elvonás, jelentéstapadás stb. A ritka szóalkotásmódok között tartjuk számon azt a fejlődési folyamatot, amelynek eredményeként egy szóvég valósággal megelevenedik, életre kel: önálló szóvá válik. így keletkezett például - igaz, nem a magyarban - a busz szó, amely az omnibusz végéről vált le. Más szavakhoz hozzátéve úgy viselkedik, mint a szóösszetétel második része: autóbusz, trolibusz, vagy tréfásan: lábbusz, illetőleg lábusz. így vált „modern művészeti, irodalmi irányzat“ jelentésben önálló szóvá az izmus is, holott ez eredetileg csupán egy szó végi (latin eredetű) képző volt nyelvünkben. Valamely szóvég nemcsak önálló szóvá, hanem képzővé is válhat. Például a már több évszázada élő lovagol ige utolsó szótagját elvonták, majd ezt egy-egy állatnévhez ragasztották; így alakult ki a félig-meddig még mindig alkalmi -goi képző. A szamaragol (= szamáron megy) kifejezés már egy évszázada ismeretes nyelvünkben. Útleírásokban találkozhatunk az elefán- togol (= elefánton ül, elefánton utazik) igével. Sőt, mi több! Ennek a „képzőnek“ kialakult a magas hangrendú párja is, hiszen aki tevén utazik, az tevegel. Valamennyi tréfás, humoros jelentésárnyalatú. Az így képzett szavak a mesékben is felbukkannak. Babszem Jankó cicagol, Hüvelyk Matyi egeregel (ez utóbbi ráadásul szójátékos indíttatású is). Mindez rendben volna, de akad egy ellenpéldánk is, egy ugyanígy képzett szavunk, a kutyagol. Ez bizony nem azt jelenti, hogy kutyán utazik! A szóban hasonlítás rejtőzik. Kutyagolni annyi mint kutya módjára menni; úgy menni, mint a kutya szokott (azaz: gyalog). Itt tehát nem a lovagol, hanem a gyalogol hatására kell gondolnunk! A -goi (-gei) képzójű, azaz - mondjuk még inkább így! - -goi, (-gél) végű szavak többsége alkalmi használatú. Szabálytalan képzésmódjuk a humor és a játékosság forrása, tehát még ha egészen szokatlan, alkalmi formával találkozunk is (tehenegel, csacsigoi), akkor is inkább csak mosolyogni van okunk, mintsem bosszankodni. Dr. MIZSER LAJOS % ÚJ ázó 1984. ’
