Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)
1984-08-24 / 200. szám, péntek
A múltból merítve a jelennek él- Már nyugdíjas vagyok, de mindig találok magamnak elfoglaltságot - fogadott Karol Fra- ňo. - Szívesen dolgozgatok a kertben, ápolgatom a gyümölcsfákat, vagy a méhek körül teszek- veszek. Nyáron az unokákkal is sokat foglalkozom. Pihenésképp a folyóiratokat, újságokat nézem át és főképp történelmi könyveket olvasok. Ez utóbbiakat nagy érdeklődéssel. Elsősorban a második világháborúval foglalkozó irodalmat forgatja: a történetírók műveit és az egykori harcostársak visszaemlékezéseit. Felidézi a múltat, fiatalkorát, a nehéz esztendőket.- Sok mindent átéltem - mondja megnyugvóan. - A szomorú dolgokra nem szívesen emlékszem, de örülök, hogy a nehézségek előtt nem hátráltam meg, becsületesen kiálltam az igazságért. Munkáscsaládból származom, Podbrezovában születtem. Banská Bystricában végeztem el az ipari iskolát, majd a podbrezovái vasműben dolgoztam. A katonai szolgálat letelte után a katonai akadémiára kerültem. Soha nem gondoltam, hogy valamikor egyenruhát fogok viselni. Igaz, a háborút sem akartuk... Az ún. szlovák állam idején a keleti frontra vezényelték, ahol a biztosító hadosztályban szolgált. Ekkor kapcsolódott be az Ukrajnában szerveződő partizánmozgalomba.- Főhadnagy voltam. Sokszor átmentem a szovjet oldalra, ahol megtudtam, hogy hírszerzőkre van szükségük. Nagy előnyömre volt, hogy viszonylag jól beszéltem oroszul, el tudtam olvasni az illegális sajtót és a lakossággal is közelebbi viszonyba kerültem. Ebben az időszakban kezdtem Ján Nálepka kapitánnyal együttműködni. Látta az elnyomott lakosság nehéz helyzetét, s ahogyan tudott, úgy segített. A partizáncsoportoknak híreket továbbított, s a hozzá hasonlóképpen gondolkodó fasisztaellenes katonákból és tisztekből illegális ellenállási csoportot hoztak létre. Mihail Donszkij fedőnév alatt adta át a partizánveze- tőknek a fontos információkat a fasiszták terveiről, állásaikról, az egységek mozgásáról és felszerelésükről. Nálepka kapitánnyal együtt szervezte a szlovák katonák átállását a fehérorosz partizánokhoz.- Sokszor hajszálon múlott az életem, de akkor, a veszélyhelyzetekben ezt nem is tudatosítottam. Nálepka kapitánnyal az volt a jelszavunk, hogy élni akarunk, de ha meg kell halnunk, azzal a tudattal akarunk meghalni, hogy jó ügyért vesztjük életünket. Az akkori itthoni szegénység és a Szovjetunióban látott nyomor is arra a felismerésre vezetett, hogy ezen az áldatlan helyzeten mindenképpen változtatni kell. Az őszinte hazaszeretet és a szovjet nép iránti tisztelet is erre ösztönzött. Órákig tud beszélni azokról az eseményekről, melyek igen jelentősek voltak életének említett sza(ČSTK felvétele) kaszában. Arról*, hogyan engedték szabadon az elhurcolt szovjet partizánokat, hogyan kísérte Michal Petrowal az egyik összekötőnőt a befagyott folyón keresztül, hogyan sérült meg és miképp sikerült életét megmenteni. Elmondja azt is, hogy az irodalmat tanulmányozva sok-sok, akkor számára ismeretlen összefüggésre jön rá. Megtalálta például az egyik összekötő nevét, akit ő indított útnak, de az ellenség gyilkos golyója kioltotta életét. Azóta gyakran eszébe jut, ha akkor nem küldi... Könyörtelen, kiszámíthatatlan napok, órák voltak. Akkor sem változott sokkal jobbra a helyzete, amikor visszatért Szlovákiába. Megfigyelés alatt tartották, a megbízhatatlanok közé sorolták. Nemcsak neki, hanem családjának is kijutott a megaláztatásból. Később az illegális katonai vezetés megbízásából szervezte a trnavai helyőrség átállását a felkelőkhöz. A járási katonai parancsnokság mozgósítási előadója volt, biztosította a fegyverek és az élelmiszer továbbítását a felkelési területre. A Dunaj ezred parancsnokaként Hronský Beňadik, Nová Baňa, Žarnovica, Hámre és Jánovská Lehota környékén harDtszáz új tanterem Az iskolaügyi tárca beruházási programja ebben az évben közel 800 millió korona ráfordítással számol, aminek eredményeként több mint 1200 óvodai és alapiskolai osztály, illetve tanterem felét az új iskolai év megkezdéséig kellene befejezni. Szeptember elsejére pontosan 500 új tanterem átadásával számolnak Szlovákiában, mindegyik iskola azonban nem készül el teljesen. A hátralévő több mint 700 tantermet az év utolsó harmadában fejezik be. Az építőipari szervezetek eddig hét óvodát és bölcsődét adtak át: Komáromban (Komárno), Breznó- ban, Bratislava-Lúky nyolcas lakótelepén, Prešovban és Prievidzá- ban. Három alapiskola is elkészült már: Moravský Jánban, Necpaly- ban és Rača-Záhumenicében. Bratislava-Lúkyban befejezés előtt áll két óvoda és bölcsőde, a nyugat-szlovákiai kerületben ugyancsak a tanévnyitóra készül el a 22 tantermes alapiskola Galántán (Galanta) és Komáromban. A közép-szlovákiai kerületben a .Žilinai Magasépítő Vállalat 18 osztályos alapiskolával készül el Dubnica nad Váhomban, Považská Bystricában 12 tanteremmel bővítenek egy alapiskolát, Martin Ľadoveň lokalitásában 22 osztályos alapiskolát fejeznek be. Ugyancsak megígérték, a Tvrdo* šín na Orave-i Elektrotechnikai Szakközépiskola létesítményének befejezését, eközben azonban colt. A Felkelés részbeni elnyomásakor bebörtönözték.- Trnavába a Vörös Hadsereggel együtt tértem vissza. A felszabadulás után a csehszlovák néphadseregben szolgáltam. Az egyenruhát 1948 nyarán megromlott egészségi állapotom miatt vetettem le. Úgy éreztem, kötelességemet teljesítettem. Ebben az évben kértem felvételemet a kommunista pártba. Családjával véglegesen Nyitrán (Nitra) telepedett le. A zsérei (Ži- rany) mészbánya kiépítésével bízták meg. Tizenkét évig irányította az üzemet. Nemrég, az alapítás 25. évfordulója tiszteletére szervezett ünnepségen örömmel nézett körül nemcsak a volt munkahelyén, hanem a községben is, melynek sokat adott az üzem. Nyugdíjba menéséig a nyitrai Azbesztcement Üzemek igazgatója volt.- A megérdemelt pihenésnek nevezett évek első napjai nem voltak könnyűek. Hozzászoktam, hogy mindig emberekkel vagyok körülvéve, s ez nagyon hiányzott. A városban sok-sok ismerősöm van, sétáim során elbeszélgetek velük. De azt sem tudom tétlenül nézni, ha házunk körül nincs rend. Ilyenkor hívom, szervezem a többi lakót, gyerünk, csináljuk meg ezt vagy azt. Sokat járok a pionírok közé. örülök, amikor őszinte kíváncsisággal érdeklődnek a múlt iránt. Igyekszem egyszerű szavakkal elmondani nekik mindazt, amit átéltem. Közülük többnek a szülei, nagyszülei is emlékeznek a szomorú eseményekre. Minden fellengzóség nélkül beszélek nekik arról, mit jelent a hazaszeretet, melynek napjainkban, igaz más formában, mint a háború éveiben, is meg kell nyilvánulnia. A múltból merítve a jelennek él és mindig vannak tervei. Ugyanúgy, mint akkor, a harcok idején, amikor bizonytalan volt a holgap, de mégis bíztak az igazság győzelmében. Társadalmunk Karol Fraňo sokrétű tevékenységének elismerését sok kitüntetéssel, oklevéllel nyilvánította ki. Szerényen mutatta ott- járttunkkor a hadikereszteket, a Szlovák Nemzeti Felkelés Érdemrendjének I. fokozatát, A bátorságért kitüntetést és a továbbiakat. Gondosan őrzi ezeket a számára felejthetetlen többi emlékkel együtt. DEÁK TERÉZ a Kysucán évek óta nem tartják meg több iskola átadási határidejét. A Banská Bystrica-i és a zvoleni építők jól vizsgáznak a Zvoleni Erdészeti és Faipari Főiskola létesítményeinek építésén, s úgyszintén a közép-szlovákiaiak érdeme, hogy a bratislavai Malomvölgyben 576 férőhelyes diákotthont fejeztek be. A žilinai építők 360 férőhellyel átadásra készítettek elő egy žilinai diákotthont, és fokozatosan befejezik Bratislavában a Szlovák Műszaki Főiskola Vegyi-Technológiai Karának új épületegyüttesét. A nyitrai magasépítők a bratislavai Malom-völgyben rövidesen elkészülnek a Szlovák Műszaki Főiskola Villamosmérnöki Karának újabb épületeivel, a kassaiak (Košice) pedig az ottani műszaki főiskola számára adnak át 1300 főrőhelyes diákotthont. A Banská Bystrica-i magasépítők saját utánpótlásuk nevelésére Losoncon (Lučenec) szakmunkásképző intézetet fejeztek be. Szlovákia tavaly 327 óvodai és 410 alapiskolai osztállyal gazdagodott. Idén ez a szám a tanévnyitóig eléri az 500-at, az esztendő hátralevő részében pedig további 700 tanteremmel lesz több ebben az országrészben. A főiskolások számára 50 ezer négyzetméterrel nagyobb területen folyik majd az oktatás, a diákotthoni kapacitás pedig 2500 férőhellyel bővül. IVAN SCHWARZ Gyári diákélet Ahol a fiatalok nyári aktivitása nemcsak a SZISZ ügye A Szlovák Nemzeti Felkelés és a szlovákiai antifasiszta ellenállási mozgalom több mint nyolcezer résztvevője vett részt eddig gyógykezelésen a kuneradi gyógyfürdőben, amelyet tíz' éve nyitottak meg. A kuneradi kastélyban, a második Štefánik-partizán- dandár törzskarának egykori központjában, amelyet a fasiszták a partizánok visszavonulása után felgyújtottak, korszerűen felszerelt szanatóriumot létesítettek. Az Antifasiszta Harcosok Szlovákiai Szövetségének tagjai részesülnek benne orvosi ellátásban. Főként mozgási és légzőszervi megbetegedéseket s égyes idegbetegségeket kezelnek itt. A kuneradi gyógykezelés kiegészítéseként a Rajecké Teplíce-i állami fürdőben is kezelésben részesülnek. S rehabilitációs tornagyakorlatokon vesznek részt a kuneradi szanatóriumban és környékén. A képen: a betegek a szanatórium körül. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) A kapustól kezdve az igazgatóig mindenki tudja az oroszkai (Pohronský Ruskov) konzervgyárban: diákok nélkül aligha lehetne zökkenőmentesen lebonyolítani a nyári idényt. Hiányzó munkaerőt pótolnak. Nélkülük akadozna a feldolgozás üteme, a kényszerű várakozás miatt a befőzésre kerülő zöldség és gyümölcs minősége romlana. Velük viszont még a konzervgyári szempontból kedvezőtlen időjárás ellenére is zavartalan a munka, biztosított a tervteljesítés. . Az idénymunkás diákok alkalmazásának előnyét Burin György, az üzemi pártbizottság elnöke így magyarázza:- Előny az is, hogy könnyen módosítható a szükség szerinti csoportosításuk, ami munkavállalásuk kezdetében, időtartamában nyilvánul meg. És ez fontos az üzemelés hatékonysága szempontjából. Példa rá a Zselizi (Želiezovce) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium munkacsoportjának esete. A tervezettnél, mert kedvezőtlen volt az időjárás, egy héttel később kezdték a munkát. Természetesen, a gyár vezetőségének kívánságára. Ugyanakkor a tervezett, kéthetes munkavállalás helyett a valóságban immár a harmadik héten is dolgoznak.- Megértették - folytatja a pártelnök -, hogy szükséges a módosítás. Nekünk csak a változásokról kellett értesítést küldeni, a többit, ami a szervezéssel kapcsolatos, elintézte a gimnázium igazgatósága és ifjúsági szervezete. A harmadik hete dolgozó, 32 fős munkacsoport vezetője Gerő János, a gimnázium nyugdíjas igazgatója, aki együtt dolgozik a fiatalokkal.- Ismételjem el - kérdi -, hogy munkára nevelni csak munkával lehet? Sokszor megbeszéltem már velük ezt, hát most itt vagyunk. És nemcsak mi. A többi iskolából is eljött a fiatalokkal egy- egy lelkes, kommunista pedagógus. Nem hagyjuk magukra a fiatalokat. A Lévai (Levice) Óvónőképző Pedagógiai Iskola munkacsoportjának a vezetője Alžbeta Laškaio- vá. A Vágsellyei (Šaľa) Gimnázium 40 fős munkacsoportjának vezetője Helena Pálková, szlovák -francia szakos pedagógus. Két, ipari tanulókat képző szaktanintézetből is eljött 20 fiú. (gy tehát a fiatalok nyári aktivitása részeseként 140 diákmunkás dolgozik jelenleg a konzervgyárban. Véleményük, tapasztalatuk felől tudakozódom, ahogy a rakodótól kezdve a raktárig végigjárjuk a munkahelyeket, ahol idénymunkás diákok dolgoznak. Dánó Erzsébet: - Nekem, mert kitüntetett tanuló vagyok, itt is bizonyítanom kell, ezért iskolának tartom a gyárat. Urbán Emőke: - Tetszik, vagy nem, mindenkinek vállalnia kell a közösséget. Kárász Zsolt: - Nem is olyan nehéz itt a munka, keresünk is. Most miénk a gyári sportpálya meg a klub. Csak az a baj, hogy gyorsan telnek a napok. Maholnap ránkcsengetnek. Dalmadi Ágnes: - Másodikos vagyok. Nem volt szó róla, hogy eljövök, de üzentek értem, eljöttem. Miért ne? Dalibor Šebo: - Igyekszem, szorgoskodom persze, különben „megeszik“ az embert a többiek. Ha már itt vagyok, ráhajtok, rám ne mutogasson senki. Menura Ilona: - Keresni akarok. Nem szégyen az. Aki lusta, az szégyenkezzen. Zuzana Packová: - Szokatlan volt kezdetben ez a munka. Üvegmosás egész nap, de már megszoktam. Szabadidőnk pedig jól telik. Gabriela Petrosová: - Jól telik a szabadidőnk, mert itt könnyebb a többieket az akciókra toborozni, mint tanításkor az iskolában. Nem kétséges, hogy a véleményekből következtetni lehet az előzetes tájékoztatáskor kapott ismertetés tényekben megmutatkozó valós mivoltára is, nemcsak az idénymunkás diákok hangulatára. Mintegy igazolják ázt is az elhangzott vélemények, amiről a pártelnök beszél:- Sohasem tekintettük csak és kizárólagosan gazdasági feladatnak az idénymunkás diákok alkalmazását. Ezért például az év eleji taggyűlésünkön is napirenden szerepelt az ifjúsági szövetség akciójának, a fiatalok nyári aktivitásának ügye. Az előző években csak az volt a lényeg, hogy minél szélesebb út épüljön a fiatalok számára a munka felé. Az idén már arra is jutott a figyelemből, hogy milyen ez az út. Elszállásolásuk kérdésétől kezdve a szabadidős programok megszervezéséig mindent megbeszéltünk, és annak értelmében határozatot fogadtunk el, megbízásokat, pártfeladatokat adtunk ki. A szomszédos üzem, a malom kommunistáitól is segítséget kapunk, főleg a szabadidős programok megszervezésében. Ügyelünk, nagyon ügyelünk a fiatalok nyári aktivitásának a menetére ... Ez a menet azzal kezdődött, hogy a gyár gazdasági vezetése olyan szerződést kötött az érdekelt iskolák igazgatóságával, melyet megvitatott, megtárgyalt, jóváhagyott és aláírt mind a gyár üzemi pártbizottsága, ifjúsági szervezete, mind az iskolák pártbizottsága, ifjúsági vezetősége. Nem véletlen tehát, hogy kommunista pedagógusok dolgoznak a fiatalokkal. Az sem, hogy Mihály Kálmán, a gyári szállónak felelőse, Dušan Galata, az üzemi ifjúsági szervezet elnöke, Kovács Ferenc, az ifjúsági klub vezetője pártfeladatot teljesítve irányítják, szervezik az idénymunkás diákok demokratikusan, szótöbbséggel megválasztott törzskarának tevékenységét. És az sem, hogy távozásomkor a gyárkapunál szolgáló Klobusický Béla, az üzemi őrség parancsnoka, aki pártelnöki tisztségét három évvel ezelőtt adta át a mostaninak, helyeslő választ várva kérdi:- Ugye, egyre érdekesebb, egyre tartalmasabb nálunk a gyári diákélet? Bizony, nem véletlen, mert minden fontos, jelentős, szóra érdemes ügyről, általános szokás szerint, már a gyárkapunál is tudnak HAJDÚ ANDRÁS Minden mozdulatukat figyeli Végh Ludmilla (a jobb oldalon a legszélső) a gépsor mestere, aki betanította őket A szerző felvétele