Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)

1984-08-24 / 200. szám, péntek

A múltból merítve a jelennek él- Már nyugdí­jas vagyok, de mindig találok magamnak el­foglaltságot - fo­gadott Karol Fra- ňo. - Szívesen dolgozgatok a kertben, ápolgatom a gyümölcs­fákat, vagy a méhek körül teszek- veszek. Nyáron az unokákkal is sokat foglalkozom. Pihenésképp a folyóiratokat, újságokat nézem át és főképp történelmi könyveket olvasok. Ez utóbbiakat nagy érdeklődés­sel. Elsősorban a második világ­háborúval foglalkozó irodalmat forgatja: a történetírók műveit és az egykori harcostársak vissza­emlékezéseit. Felidézi a múltat, fiatalkorát, a nehéz esztendőket.- Sok mindent átéltem - mond­ja megnyugvóan. - A szomorú dolgokra nem szívesen emlék­szem, de örülök, hogy a nehézsé­gek előtt nem hátráltam meg, be­csületesen kiálltam az igazságért. Munkáscsaládból származom, Podbrezovában születtem. Bans­ká Bystricában végeztem el az ipari iskolát, majd a podbrezovái vasműben dolgoztam. A katonai szolgálat letelte után a katonai akadémiára kerültem. Soha nem gondoltam, hogy valamikor egyenruhát fogok viselni. Igaz, a háborút sem akartuk... Az ún. szlovák állam idején a keleti frontra vezényelték, ahol a biztosító hadosztályban szolgált. Ekkor kapcsolódott be az Ukrajná­ban szerveződő partizánmozga­lomba.- Főhadnagy voltam. Sokszor átmentem a szovjet oldalra, ahol megtudtam, hogy hírszerzőkre van szükségük. Nagy előnyömre volt, hogy viszonylag jól beszéltem oroszul, el tudtam olvasni az ille­gális sajtót és a lakossággal is közelebbi viszonyba kerültem. Eb­ben az időszakban kezdtem Ján Nálepka kapitánnyal együttmű­ködni. Látta az elnyomott lakosság ne­héz helyzetét, s ahogyan tudott, úgy segített. A partizáncsoportok­nak híreket továbbított, s a hozzá hasonlóképpen gondolkodó fa­sisztaellenes katonákból és tisz­tekből illegális ellenállási csoportot hoztak létre. Mihail Donszkij fedő­név alatt adta át a partizánveze- tőknek a fontos információkat a fa­siszták terveiről, állásaikról, az egységek mozgásáról és felszere­lésükről. Nálepka kapitánnyal együtt szervezte a szlovák kato­nák átállását a fehérorosz partizá­nokhoz.- Sokszor hajszálon múlott az életem, de akkor, a veszélyhely­zetekben ezt nem is tudatosítot­tam. Nálepka kapitánnyal az volt a jelszavunk, hogy élni akarunk, de ha meg kell halnunk, azzal a tudattal akarunk meghalni, hogy jó ügyért vesztjük életünket. Az akkori itthoni szegénység és a Szovjetunióban látott nyomor is arra a felismerésre vezetett, hogy ezen az áldatlan helyzeten min­denképpen változtatni kell. Az őszinte hazaszeretet és a szovjet nép iránti tisztelet is erre ösztön­zött. Órákig tud beszélni azokról az eseményekről, melyek igen jelen­tősek voltak életének említett sza­(ČSTK felvétele) kaszában. Arról*, hogyan engedték szabadon az elhurcolt szovjet par­tizánokat, hogyan kísérte Michal Petrowal az egyik összekötőnőt a befagyott folyón keresztül, ho­gyan sérült meg és miképp sikerült életét megmenteni. Elmondja azt is, hogy az irodalmat tanulmá­nyozva sok-sok, akkor számára ismeretlen összefüggésre jön rá. Megtalálta például az egyik össze­kötő nevét, akit ő indított útnak, de az ellenség gyilkos golyója kioltot­ta életét. Azóta gyakran eszébe jut, ha akkor nem küldi... Könyör­telen, kiszámíthatatlan napok, órák voltak. Akkor sem változott sokkal jobbra a helyzete, amikor visszatért Szlovákiába. Megfigye­lés alatt tartották, a megbízhatat­lanok közé sorolták. Nemcsak ne­ki, hanem családjának is kijutott a megaláztatásból. Később az illegális katonai ve­zetés megbízásából szervezte a trnavai helyőrség átállását a fel­kelőkhöz. A járási katonai pa­rancsnokság mozgósítási előadó­ja volt, biztosította a fegyverek és az élelmiszer továbbítását a felke­lési területre. A Dunaj ezred pa­rancsnokaként Hronský Beňadik, Nová Baňa, Žarnovica, Hámre és Jánovská Lehota környékén har­Dtszáz új tanterem Az iskolaügyi tárca beruházási programja ebben az évben közel 800 millió korona ráfordítással számol, aminek eredményeként több mint 1200 óvodai és alapis­kolai osztály, illetve tanterem felét az új iskolai év megkezdéséig kel­lene befejezni. Szeptember else­jére pontosan 500 új tanterem át­adásával számolnak Szlovákiában, mindegyik iskola azonban nem készül el teljesen. A hátralévő több mint 700 tantermet az év utolsó harmadában fejezik be. Az építőipari szervezetek eddig hét óvodát és bölcsődét adtak át: Komáromban (Komárno), Breznó- ban, Bratislava-Lúky nyolcas lakó­telepén, Prešovban és Prievidzá- ban. Három alapiskola is elkészült már: Moravský Jánban, Necpaly- ban és Rača-Záhumenicében. Bratislava-Lúkyban befejezés előtt áll két óvoda és bölcsőde, a nyugat-szlovákiai kerületben ugyancsak a tanévnyitóra készül el a 22 tantermes alapiskola Ga­lántán (Galanta) és Komáromban. A közép-szlovákiai kerületben a .Žilinai Magasépítő Vállalat 18 osztályos alapiskolával készül el Dubnica nad Váhomban, Považs­ká Bystricában 12 tanteremmel bővítenek egy alapiskolát, Martin Ľadoveň lokalitásában 22 osztá­lyos alapiskolát fejeznek be. Ugyancsak megígérték, a Tvrdo* šín na Orave-i Elektrotechnikai Szakközépiskola létesítményének befejezését, eközben azonban colt. A Felkelés részbeni elnyomá­sakor bebörtönözték.- Trnavába a Vörös Hadsereg­gel együtt tértem vissza. A felsza­badulás után a csehszlovák nép­hadseregben szolgáltam. Az egyenruhát 1948 nyarán megrom­lott egészségi állapotom miatt ve­tettem le. Úgy éreztem, kötelessé­gemet teljesítettem. Ebben az év­ben kértem felvételemet a kom­munista pártba. Családjával véglegesen Nyitrán (Nitra) telepedett le. A zsérei (Ži- rany) mészbánya kiépítésével bíz­ták meg. Tizenkét évig irányította az üzemet. Nemrég, az alapítás 25. évfordulója tiszteletére szerve­zett ünnepségen örömmel nézett körül nemcsak a volt munkahe­lyén, hanem a községben is, melynek sokat adott az üzem. Nyugdíjba menéséig a nyitrai Az­besztcement Üzemek igazgatója volt.- A megérdemelt pihenésnek nevezett évek első napjai nem voltak könnyűek. Hozzászoktam, hogy mindig emberekkel vagyok körülvéve, s ez nagyon hiányzott. A városban sok-sok ismerősöm van, sétáim során elbeszélgetek velük. De azt sem tudom tétlenül nézni, ha házunk körül nincs rend. Ilyenkor hívom, szervezem a többi lakót, gyerünk, csináljuk meg ezt vagy azt. Sokat járok a pionírok közé. örülök, amikor őszinte kí­váncsisággal érdeklődnek a múlt iránt. Igyekszem egyszerű sza­vakkal elmondani nekik mindazt, amit átéltem. Közülük többnek a szülei, nagyszülei is emlékeznek a szomorú eseményekre. Minden fellengzóség nélkül beszélek ne­kik arról, mit jelent a hazaszeretet, melynek napjainkban, igaz más formában, mint a háború éveiben, is meg kell nyilvánulnia. A múltból merítve a jelennek él és mindig vannak tervei. Ugyan­úgy, mint akkor, a harcok idején, amikor bizonytalan volt a holgap, de mégis bíztak az igazság győ­zelmében. Társadalmunk Karol Fraňo sok­rétű tevékenységének elismerését sok kitüntetéssel, oklevéllel nyilvá­nította ki. Szerényen mutatta ott- járttunkkor a hadikereszteket, a Szlovák Nemzeti Felkelés Ér­demrendjének I. fokozatát, A bá­torságért kitüntetést és a továb­biakat. Gondosan őrzi ezeket a számára felejthetetlen többi em­lékkel együtt. DEÁK TERÉZ a Kysucán évek óta nem tartják meg több iskola átadási határ­idejét. A Banská Bystrica-i és a zvoleni építők jól vizsgáznak a Zvoleni Erdészeti és Faipari Főiskola léte­sítményeinek építésén, s úgyszin­tén a közép-szlovákiaiak érdeme, hogy a bratislavai Malomvölgyben 576 férőhelyes diákotthont fejez­tek be. A žilinai építők 360 férő­hellyel átadásra készítettek elő egy žilinai diákotthont, és fokoza­tosan befejezik Bratislavában a Szlovák Műszaki Főiskola Vegyi-Technológiai Karának új épületegyüttesét. A nyitrai magasépítők a brati­slavai Malom-völgyben rövidesen elkészülnek a Szlovák Műszaki Főiskola Villamosmérnöki Kará­nak újabb épületeivel, a kassaiak (Košice) pedig az ottani műszaki főiskola számára adnak át 1300 főrőhelyes diákotthont. A Banská Bystrica-i magasépítők saját után­pótlásuk nevelésére Losoncon (Lučenec) szakmunkásképző inté­zetet fejeztek be. Szlovákia tavaly 327 óvodai és 410 alapiskolai osztállyal gazda­godott. Idén ez a szám a tanévnyi­tóig eléri az 500-at, az esztendő hátralevő részében pedig további 700 tanteremmel lesz több ebben az országrészben. A főiskolások számára 50 ezer négyzetméterrel nagyobb területen folyik majd az oktatás, a diákotthoni kapacitás pedig 2500 férőhellyel bővül. IVAN SCHWARZ Gyári diákélet Ahol a fiatalok nyári aktivitása nemcsak a SZISZ ügye A Szlovák Nemzeti Felkelés és a szlovákiai antifasiszta ellenállási mozgalom több mint nyolcezer résztvevője vett részt eddig gyógykezelésen a kuneradi gyógyfürdőben, amelyet tíz' éve nyitottak meg. A kuneradi kastély­ban, a második Štefánik-partizán- dandár törzskarának egykori köz­pontjában, amelyet a fasiszták a partizánok visszavonulása után felgyújtottak, korszerűen felszerelt szanatóriumot létesítettek. Az An­tifasiszta Harcosok Szlovákiai Szövetségének tagjai részesülnek benne orvosi ellátásban. Főként mozgási és légzőszervi megbete­gedéseket s égyes idegbetegsé­geket kezelnek itt. A kuneradi gyógykezelés kiegészítéseként a Rajecké Teplíce-i állami fürdő­ben is kezelésben részesülnek. S rehabilitációs tornagyakorlato­kon vesznek részt a kuneradi sza­natóriumban és környékén. A ké­pen: a betegek a szanatórium kö­rül. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) A kapustól kezdve az igazgató­ig mindenki tudja az oroszkai (Pohronský Ruskov) konzervgyár­ban: diákok nélkül aligha lehetne zökkenőmentesen lebonyolítani a nyári idényt. Hiányzó munkaerőt pótolnak. Nélkülük akadozna a fel­dolgozás üteme, a kényszerű vá­rakozás miatt a befőzésre kerülő zöldség és gyümölcs minősége romlana. Velük viszont még a kon­zervgyári szempontból kedvezőt­len időjárás ellenére is zavartalan a munka, biztosított a tervtelje­sítés. . Az idénymunkás diákok alkal­mazásának előnyét Burin György, az üzemi pártbizottság elnöke így magyarázza:- Előny az is, hogy könnyen módosítható a szükség szerinti csoportosításuk, ami munkaválla­lásuk kezdetében, időtartamában nyilvánul meg. És ez fontos az üzemelés hatékonysága szem­pontjából. Példa rá a Zselizi (Želiezovce) Magyar Tanítási Nyelvű Gimná­zium munkacsoportjának esete. A tervezettnél, mert kedvezőtlen volt az időjárás, egy héttel később kezdték a munkát. Természete­sen, a gyár vezetőségének kíván­ságára. Ugyanakkor a tervezett, kéthetes munkavállalás helyett a valóságban immár a harmadik héten is dolgoznak.- Megértették - folytatja a párt­elnök -, hogy szükséges a módo­sítás. Nekünk csak a változásokról kellett értesítést küldeni, a többit, ami a szervezéssel kapcsolatos, elintézte a gimnázium igazgatósá­ga és ifjúsági szervezete. A harmadik hete dolgozó, 32 fős munkacsoport vezetője Gerő János, a gimnázium nyugdíjas igazgatója, aki együtt dolgozik a fi­atalokkal.- Ismételjem el - kérdi -, hogy munkára nevelni csak munkával lehet? Sokszor megbeszéltem már velük ezt, hát most itt va­gyunk. És nemcsak mi. A többi iskolából is eljött a fiatalokkal egy- egy lelkes, kommunista pedagó­gus. Nem hagyjuk magukra a fia­talokat. A Lévai (Levice) Óvónőképző Pedagógiai Iskola munkacsoport­jának a vezetője Alžbeta Laškaio- vá. A Vágsellyei (Šaľa) Gimná­zium 40 fős munkacsoportjának vezetője Helena Pálková, szlovák -francia szakos pedagógus. Két, ipari tanulókat képző szaktaninté­zetből is eljött 20 fiú. (gy tehát a fiatalok nyári aktivitása részese­ként 140 diákmunkás dolgozik je­lenleg a konzervgyárban. Véleményük, tapasztalatuk felől tudakozódom, ahogy a rakodótól kezdve a raktárig végigjárjuk a munkahelyeket, ahol idénymun­kás diákok dolgoznak. Dánó Erzsébet: - Nekem, mert kitüntetett tanuló vagyok, itt is bi­zonyítanom kell, ezért iskolának tartom a gyárat. Urbán Emőke: - Tetszik, vagy nem, mindenkinek vállalnia kell a közösséget. Kárász Zsolt: - Nem is olyan nehéz itt a munka, keresünk is. Most miénk a gyári sportpálya meg a klub. Csak az a baj, hogy gyorsan telnek a napok. Maholnap ránkcsengetnek. Dalmadi Ágnes: - Másodikos vagyok. Nem volt szó róla, hogy eljövök, de üzentek értem, eljöt­tem. Miért ne? Dalibor Šebo: - Igyekszem, szorgoskodom persze, különben „megeszik“ az embert a többiek. Ha már itt vagyok, ráhajtok, rám ne mutogasson senki. Menura Ilona: - Keresni akarok. Nem szégyen az. Aki lusta, az szégyenkezzen. Zuzana Packová: - Szokatlan volt kezdetben ez a munka. Üveg­mosás egész nap, de már meg­szoktam. Szabadidőnk pedig jól telik. Gabriela Petrosová: - Jól telik a szabadidőnk, mert itt könnyebb a többieket az akciókra toborozni, mint tanításkor az iskolában. Nem kétséges, hogy a vélemé­nyekből következtetni lehet az elő­zetes tájékoztatáskor kapott is­mertetés tényekben megmutatko­zó valós mivoltára is, nemcsak az idénymunkás diákok hangulatára. Mintegy igazolják ázt is az elhang­zott vélemények, amiről a pártel­nök beszél:- Sohasem tekintettük csak és kizárólagosan gazdasági feladat­nak az idénymunkás diákok alkal­mazását. Ezért például az év eleji taggyűlésünkön is napirenden szerepelt az ifjúsági szövetség ak­ciójának, a fiatalok nyári aktivitá­sának ügye. Az előző években csak az volt a lényeg, hogy minél szélesebb út épüljön a fiatalok számára a munka felé. Az idén már arra is jutott a figyelemből, hogy milyen ez az út. Elszállásolá­suk kérdésétől kezdve a szabad­idős programok megszervezéséig mindent megbeszéltünk, és annak értelmében határozatot fogadtunk el, megbízásokat, pártfeladatokat adtunk ki. A szomszédos üzem, a malom kommunistáitól is segít­séget kapunk, főleg a szabadidős programok megszervezésében. Ügyelünk, nagyon ügyelünk a fia­talok nyári aktivitásának a mene­tére ... Ez a menet azzal kezdődött, hogy a gyár gazdasági vezetése olyan szerződést kötött az érde­kelt iskolák igazgatóságával, me­lyet megvitatott, megtárgyalt, jóvá­hagyott és aláírt mind a gyár üze­mi pártbizottsága, ifjúsági szerve­zete, mind az iskolák pártbizottsá­ga, ifjúsági vezetősége. Nem véletlen tehát, hogy kom­munista pedagógusok dolgoznak a fiatalokkal. Az sem, hogy Mihály Kálmán, a gyári szállónak felelő­se, Dušan Galata, az üzemi ifjúsá­gi szervezet elnöke, Kovács Fe­renc, az ifjúsági klub vezetője pártfeladatot teljesítve irányítják, szervezik az idénymunkás diákok demokratikusan, szótöbbséggel megválasztott törzskarának tevé­kenységét. És az sem, hogy távozásomkor a gyárkapunál szolgáló Klobusický Béla, az üzemi őrség parancsno­ka, aki pártelnöki tisztségét három évvel ezelőtt adta át a mostaninak, helyeslő választ várva kérdi:- Ugye, egyre érdekesebb, egyre tartalmasabb nálunk a gyári diákélet? Bizony, nem véletlen, mert min­den fontos, jelentős, szóra érde­mes ügyről, általános szokás sze­rint, már a gyárkapunál is tud­nak HAJDÚ ANDRÁS Minden mozdulatukat figyeli Végh Ludmilla (a jobb oldalon a legszélső) a gépsor mestere, aki betanította őket A szerző felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom