Új Szó, 1984. augusztus (37. évfolyam, 180-206. szám)
1984-08-02 / 181. szám, csütörtök
'■mm'; KARLOVY VARY ’84 A humánum jegyében Az Arbuzov-stúdió Kezdő filmesek és világsztárok. Több milliárddal gazdálkodó filmnagyhatalmak és szerény, alig ismert stúdiók. Témák, gondolatok, társadalmi analízisek nyugtalan világunkból, valóságunkból és az elmúlt évtizedek, évszázadok történelméből. Dokumentumok, drámák, komédiák, szatírák, szkecs- csek... Már a nevek, a címek, a témák is jelzik, hogy Karlovy Vary az idén sem ismerte a földrajzi, műfaji határokat és korlátokat. Hiszen a XXIV. filmfesztivál műsorfüzete épp olyan hangsúllyal kínálta például Szergej Geraszimov, Sidney Lumet, Kejszuke Kinosita, Kovács András, Janusz Kidawa, Jirí Svoboda, Charles Sturridge, Lothar Warneke, Ivanka Grabcseva legújabb alkotásait, mint az ázsiai, afrikai, ausztráliai vagy új-zélandi pályakezdők munkáit. Mert a Karlovy Vary-i fesztivál jelmondata - A népek közötti nemes kapcsolatokért, a nemzetek tartós barátságáért - egyrészt arra utal, hogy e seregszemle rendezői elismernek minden, humanizmust sugalló, a népek, nemzetek közötti közeledést és megértést segítő filmes törekvést, másrészt azt is jelzi, hogy e találkozó elsősorban politikai eseménynek számít a nemzetközi fesztiválok döm- pingjében, hiszen azoknak a fóruma, akik vallják: a művészet hozzájárulhat a békés és boldog életért folyó harchoz. öt földrész, 64 ország, 170 film; 2200 vendég; 100 ezer néző, verseny két kategóriában, vetítések reggeltől késő éjszakáig. A XXIV. filmfesztivál méreteit, a szűk két hét alatt látható filmek és az itt megfordult szakmabeliek számát tekintve tehát az eddigi legnagyobb volt. A játékfilmek versenyében 37, az első filmes alkotók vetélkedőjében pedig 23 művet tűztek műsorra. Ez azt jelenti, hogy minden előzőnél zsúfoltabb volt az idei rendezvény, mely iránt a vártnál is nagyobb érdeklődés nyilvánult meg. Mivel e seregszemle a világ hat legnagyobb fesztiválja közé tartozik, természetes, hogy nem kerülheti el a szinte áttekinthetetlen zsúfoltságot, s mert párhuzamosan többféle esemény is zajlik, a tudósító ezért jobbára csak a főversenyben vetített filmeket követhette figyelemmel. * Milyen is volt ezek után az idei filmfesztivál? Ha nem is a nagy, az átütő erejű filmek személje volt az idén Karlovy Vary, s ha nem láttunk is igazán kiemelkedő, hibátlan alkotást vagy új, izgalmas egyéni szemléletet és sajátos alkotói stílust tükröző művet, annyi bizonyos, hogy e seregszemle hű maradt jelmondatához, hiszen az itt bemutatott alkotások valóban a haladást, a népek közötti jobb megértést szolgálták. S ez nem kevés akkor, amikor a világ filmtermésének jó része antihumánus, s az erőszak, a pusztulás képsorait öncélúan villantja föl. S ha az idén viszonylag szürkébb filmek versenyeztek is ezen a fesztiválon, mégis elmondhatjuk, hogy olyan műveket láthattunk, amelyek a jobbra, a szebbre törekvő, a társadalmi haladásért, az emberibb életért, az emberhez méltó jogokért küzdő egyénekről szóltak. Olyanokat, amelyeknek alkotói felemelték szavukat a pusztítás, a rombolás, a háború, az értelmetlen öldöklés, a fasizmus, a fizikai és a lelki terror ellen. Ha a versenyfilmeket nagyító alá tesszük, kirajzolódik néhány jellemző vonás. Az egyik a rendezők történelmi érdeklődése. Sok alkotó merített témát a történelemből, hogy a közeli vagy a távoli múltat megidézve segítse eligazítani a ma emberét napjaink bonyolult valóságában, s figyelmeztessen korunk aggasztó világeseményeire. Ezeknek az alkotásoknak a többsége történelemábrázolásában az embert helyezi középpontjába, az emberi cselekedetek, magatartások okát, következményeit mutatja. A versenyben e filmek skálája széles volt, hiszen az ábrázolt történelmi időszakok is évszázadokat ölelnek át. Erről tanúskodik a fesztivál nagydíjával kitüntetett szovjet alkotás, a Lev Tolsztoj, a zsűri külön nagydíjával jutalmazott csehszlovák mű, A Berhof-tanya végnapjai, a Sztrájkedzett emberek című ausztrál film, mely az egyik fódíjat kapta. Nagy vállakózás Szergej Gera- szimovnak, a szovjet filmművészet iskolateremtő egyéniségének a filmje, a Lev Tolsztoj. Filmkrónika ez a kétrészes alkotás, a nagy orosz író életének utolsó három évét eleveníti fel, azt az időszakot, amikor Tolsztoj számot vet életével, fiatalságának eszméivel, visz- szatekint munkásságára, s kiteljesedik jellegzetes filozófiája. Emlékképekben idéződik fel a múlt, a gyermekkor, az ifjúság; e kockákon Tolsztoj eszméi a való élettel, a 19. század világával ütköznek össze. A lelkiismeret nagy drámája az első rész, a második pedig az író életének utolsó két hetéről szól, amikor Tolsztoj elhagyja Jasznaja Poljanát, majd nemsokára meghal. A szlovák filmesekkel közösen készített mű főszerepét maga a rendező játssza, ő írta a forgatókönyvet is. S ha az alkotás lassúdad ritmusa, a részletek sokasága miatt fenntartásaink lehetnek is, egy biztos: a filmben érzékletesen rajzolódik ki a sajátos orosz légkör, a tolsztoji gondolat ellentmondásossága. A második világháború után, a szabadság első hónapjaiban játszódik A Berhof-tanya végnapjainak cselekménye; akkor, amikor a csehszlovák-lengyel határon még fasiszta bandák garázdálkodnak. A drámai fordulatokban gazdag filmmel Vladimir Körner író és Jirí Svoboda rendező határozott állást foglal az erőszak minden formájával, a militarizmus szellemével szemben. Emlékezetes film a Nagaszaki gyermekei című japán alkotás, mely egy japán orvos memoárja alapján az atomtámadást hozza életközeibe. Megdöbbentő és figyelmeztető dokumentum Keiszuke Kinosita munkája, tiltakozás mindenfajta nukleáris fegyver, erőszak ellen. A spanyol Jaime Chavari egy, a polgárháborús Madridban élő család mindennapjainak tükrében mutatja meg a történelmi eseményeknek áldozatul eső vagy azokat inkább elszenvedő emberek drámáját, azt, hogy mit jelentett még a spanyol középosztály tisztességes tagjai számára is a népfrontkormány bukása és Franco hatalomra jutása. A kerékpár nyárra való főszerepéért Augustin Gonzaíest a férfi' alakítás díjával tüntették ki. A múlt század politikai eseményei közé helyezte szerelmi történetét a Kamila című argentin film. Maria Luisa Bemberg úgy ábrázolja a megtörtént eseményt, hogy közben máig ható érvénnyel felvázolja a dél-amerikai katonai diktatúrák mechanizmusának természetrajzát. Susu Pecoraro, a főszerep megszemélyesítője a női alakítás díját nyerte el. A Sztrájkedzett emberek a harmincas évek Ausztráliájának egy szénmedencéjébe viszi el a nézőt, oda, ahol bányászok egy csoportja az ország első sikeres sztrájkját szervezte meg. Richard Lowenstein fődíjas filmje ennek a sztrájknak a történetét dolgozza fel, kerülve a hasonló témájú filmek sablonjait. Az idei fesztiválon - a történelmi, politikai témák mellett - olyan filmeket is láthattunk, melyek az ember belső világával, magánéletével foglalkoztak. Az egyéni gondok a legtöbb esetben azonban csak látszólag tartoznak a magánélet szférájába, hiszen gyakran aktuális társadalmi problémává szélesednek. Ilyen kérdéseket vetett fel Lothar Warneke, az NDK fődíjjal kitüntetett filmjének rendezője is. Furcsa szerelem című munkájában egy magányos asz- szony és egy szintén magányos, középkorú villanyszerelő szerelmét mutatja be. Szerelem, házasság, válás, boldogság, boldogtalanság, a nő kiszolgáltatottsága - ez az eleven kérdéskör foglalkoztatta Kovács Andrást is, Szeretők című elgondolkoztató filmjében. A rendező - Cserhalmi György és Kiss Mari közreműködésével - két harmincéves értelmiségi közérzetéről rajzol árnyalt képet, úgy, hogy felvillantja az élet realitásait is. Ezzel szemben az indiai Govind Mihalani alkotása, a Féligazság a szerelmi alapbonyodalmat, két nem egymásnak szánt fiatal romantikus kapcsolatát komoly társadalmi gonddal, a rendőrség korruptságával és brutalitásával ötvözi. On Puri a fiatal rendőrtiszt megszemélyesítője a férfi alakítás díját érdemelte ki. Sidney Lumet, a nálunk is jól ismert amerikai rendező E. L. Doctorow világhírű író regényéből készítette a Daniel című filmet. A történetet a Rosenberg házaspár sorsa inspirálta, bár a szerzők szándéka nem a boszorkányüldözések idején kémkedés vádjával ártatlanul perbe fogott majd kivégzett Rosenberg házaspár esetének megidézése volt. Arra törekedtek, hogy bemutassák, miként tud az újabb generáció egy ilyen törvénytelenség emlékével megküzdeni. Az alkotók elemzik a politikai hatalom mesterkedéseit a hidegháború éveitől egészen napjainkig. A tisztességes és őszinte szándékú mű rendezőjét a zsűri különdíjjal jutalmazta. Rekonstruált dokumentum A Bachmeier-ügy című NSZK-film. Hark Bohm rendező egy nagy vihart kavart bűnügyet vitt vászonra: egy fiatal nő a bírósági tárgyaláson agyonlőtte kislánya gyilkosát. Az izgalmas filmben nyomon követhetjük azt az utat, amelyet az anya (megformálásáért Marie Colbin a nói alakítás díját kapta) a teljes kétségbeeséstől a bosszúállás végrehajtásáig tett meg. Az idei filmfesztivál szervező bizottsága magasra állította a mércét, amikor az információs vetítéseken a legjobbak legfrisebb munkáiból adott válogatást. E bemutatósorozatban láthattuk Franco Zeffirelli, Ettore Scola, Federico Fellini, Emil Lotjanu, Pjotr Todo- rovszkij, Ingmar Bergman, Rainer Werner Fassbinder, Carlo Lizzani, a Taviani-fivérek, Paul Newman, Francois Truffaut, Werner Herzog, Claude Lelouch, Carlos Saura, Barbra Streisand filmjeit, melyek azt a meggyőződésünket erősítik meg, hogy ma már az igazán nagyok sem szívesen kísérleteznek, nem törekednek új formai megoldásokra, bár műveik kiegyensúlyozottak, szakmailag magas színvonalúak és alkotóik személyisége szinte behatárolja a filmművészet jelenét. S ha majd visszagondolunk erre a fesztiválra, rajtuk és a rendezvény rangját jelenlétükkel is emelő egyéniségeken (Szergej Geraszimov, Tamara Makarova, Ljudmila Csurszina, Pjotr Todorovszkij, Irina Kupcsenko, Kovács András, Monica Vitti, Jean Claude-Brialy, Peter Fonda, Ion Popescu-Gopo, Lev Kulidzsanov, Erland Joseph- son, E. L. Doctorow, Jerzy Hoffman és még sokan mások) kívül elsősorban az itt felvonultatott filmek becsületessége, emberközpontúsága, elkötelezett humanizmusa marad meg emlékezetünkben. S az idei Karlovy Vary-i fesztiválnak ez a legnagyobb értéke, így gazdagíthatta most is a saját régebbi és frissebb nemes hagyományait. TÖLGYESSY MÁRIA Aleksztej Arbuzov, a modern szovjet dráma egyik megteremtője a húszas évek elején tűnt fel a moszkvai színházi világban. Kezdetben színészként és rendezőként működött kis színházakban, amatőr és avantgarde társulatoknál. Ebben a korszakban születtek meg első jelenetei, színpadi dialógusai. Rövidesen vígjátékokkal jelentkezett. Ezek a művek- bár nem emelkedtek ki az átlagból - a színház alapos ismeretéről tanúskodtak. Az átütő sikert az 1939-ben írott Tánya hozta meg Arbuzov számára. Az eddigi írói munkásságát alkotó mintegy 30 darabját azóta mindenütt játsszák a Szovjetunióban, s néhányat- köztük a Tányát - külföldön is bemutatták. Arbuzov legjobb műveit 34 ország színházlátogató közönsége ismerhette meg az elmúlt évtizedekben. A Tánya a kritikusok szerint mind a mai napig a legjobb Arbu- zov-mű, s hasonlóképpen vélekedik a közönség is. A darabot először a moszkvai Forradalmi Színházban adták elő. A rendező Aiekszej Lobanov, a címszereplő Marija Babanova volt. Ez a részben Ibsen Nórájára emlékeztető dráma meghódította a szovjet közönséget. T ánya dalát Moszkva-szerte énekelték, sokan többször is megnézték a nevezetes előadást. Azután a darab valóságos diadalutat járt be a szovjet és a külföldi színpadokon. A Nagy Honvédő Háború idején Arbuzov frontszínházat szervezett. Ez a színházi stúdió igen népszerű volt a katonák körében. A színház Arbuzov drámái mellett más szovjet szerzők darabjait is műsorán tartotta. A háború után a stúdió megszűnt, a társulat feloszlott. Arbuzov azonban nem lett hűtlen a színházhoz. Sorra születettek új drámái, közülük az Ir- kutszki történet a legismertebb. A Tyeatr című moszkvai folyóirat nemrég közölte Kegyetlen játékok című drámáját. A darab a fiatal kollégáknak és tanítványoknak szánt összefoglaló számvetés az életről, a tapasztalatokról és az életműről. (B) Nyár a Károly-hídon „Na még egyszer! Nézz rám és mosolyogj!" Kattan a gép, fény éri a filmet, a fiú felnevet. „Figyeled? A galambok most is olyan ráérősen tollászkodnak a hullámtörőn, mint tegnap. A tornacipős festő is itt van. Ott ücsörög a batyuján a lámpa alatt. Fáradt vagy? Ha akarod, megpihenhetünk. Mi van veled? Elárulnád, mit nézel? Engem vagy a hattyúkat? Kevélyek, tudhatod. Vagy a halászokat bámulod? Ha akarod, bérelhetünk csónakot. Odanézz! Ott, a hídtorony melletti házból valaki kenyérdarabokat dobál a vízbe. Ki lehet az? Egy csintalan gyerek, akinek nem ízlik az ebéd? Vagy egy magára maradt öregember, aki hűvös szobájában mereng a múlt felett? Sehol egy arc, sehol egy kéz, csak a nyitott ablak a negyedik emeleten. Most mi van veled? Figyelsz rám egyáltalán? Hát persze, te a zenét hallgatod. Szerinted honnét jöttek ezek a srácok? Neked tetszenek a barokk dalok?" A lány hallgat. Szemében bánat, arcán szomorúság. A kezét szorongatják, mégsem érez semmit. Szenvtelen tekintete könnyedén siklik ' át a Moldván. Nyár van. Ma hűvös, haragos, kiengesztelhetetlen.-szabóA felkelés a képernyőn A Csehszlovák Televízió képernyőjén már az elmúlt hónapokban is több műsor szerepelt a Szlovák Nemzeti Felkelésről, illetve a felkelés 40. évfordulójának a tiszteletére. Augusztus 29-hez közeledvén,'természetszerűleg' növekszik ezeknek a műsoroknak a száma, és az eddigieknél is változatosabb televíziós formákban kerülnek a néző elé az egykori történelmi események. A felkelési történet című nyolcrészes tv-filmsorozatról már szóltunk korábban, itt néhány további SZNF-műsort szeretnénk kiemelni, amelyek augusztusban láthatók majd a képernyőn. A Szóval és kamerával a felkelésről című publicisztikai műsorban művészek találkoznak a Banská Bystrica-i SZNF Katonai Gimnázium diákjaival, (mondanunk sem kell, hogy a felkelés városából és városáról több más adás is lesz). Az Életem legszebb zenéje című műsorban Ottó Ferenczy nemzeti művésszel hangzik el beszélgetés az SZNF-ről és a felszabadulásról; ezenkívül közvetítenek ünnepi hangversenyt és képernyőre kerül Tibor Andrašovan érdemes művész Visszatérés című operája. Egy következő műsor címe: Az SZNF, ahogy a filmművészek látják. A felkelés résztvevői a szereplői a Találkozás című riportnak, a színhely Humenné. Dokumentumösszeállítás készült azokról a sporteseményekről, amelyeket az SZNF tiszteletére rendeztek korábban. Viszont egyenes adásban közvetíti majd a televízió az očovái repülőnap eseményeit és ugyanúgy a jubileumi ünnepi rendezvényeket.-bor ÚJS£Ó 6 ľ* Dúdor István: Terezin - a tábor udvara (tus, 1975)
