Új Szó, 1984. július (37. évfolyam, 154-179. szám)
1984-07-28 / 177. szám, szombat
y O J SZÓ 5 1984. VII. 28. A Szlovák Nemzeti Felkelésnek, a nemzeti felszabadító harc betetőzésének és Csehszlovákia szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordulója (Folytatás a 4. oldalról) elérésének döntő fontosságú előfeltétele a marxizmus-leninizmus alapelveihez való húség, a szocialista építés általános törvényszerűségeinek tiszteletben tartása és alkotó érvényesítésük. Bármiféle elhajlás ezektől az alapelvektől súlyos károkat és nehézségeket okoz. Csehszlovákia Kommunista Pártja és társadalmunk legnehezebb időszakán a hatvanas évek végén ment át, amikor helyt kellett állni hazánkban a szocializmus alapjait veszélyeztető ellenforradalmi erők támadásaival szemben. A Szovjetunió és további szocialista országok segítségével keresztülhúztuk a külföldi és a hazai reakció terveit, amelyeknek célja Csehszlovákiában a szocialista rendszer felszámolása és világviszonylatban a szocializmus helyzetének meggyengítése volt. A szocialista építés során az azóta eltelt több mint 15 esztendőben elért sikerek bizonyítják az ellen- forradalom legyőzésére elfogadott intézkedések helyességét és elkerülhetetlenségét, valamint jelentőségüket a CSSZSZK-ban a szocializmus további megszilárdítása és építése, a szocialista közösség egységének és összeforrottságá- nak s az európai békének megszilárdítása szempontjából. A csehszlovákiai tapasztalatok azt is megerősítik, hogy a szocialista társadalom építése, főleg a nyolcvanas években, a tudomá- nyos-technikai forradalom gyors, | dinamikus fejlődése időszakában, törvényszerűen számos új kérdést vet fel. Ezekre alkotó módon kell keresni a választ, általánosítva a gyakorlati tapasztalatokat és kísérletileg kipróbálva a különféle fontos feladatok megoldásának új módozatait. Ez megkívánja a lenini munkastílus kitartó alkalmazását és tökéletesítését. Ennek a munkastílusnak alapvető vonásai közé tartozik a szocialista fejlődéssel is velejáró ellentmondások és problémák idejében történő feltárása, elemzése és megoldása, társadalmunk adott fejlődési szakasza jellegének helyes meghatározása, az eredmények józan értékelése, az önelégültség és a szubjektivizmus elkerülése, igényes, de valós célok kitűzése, a szükségleteknek, de egyben a társadalom lehetőségeinek tekintetbe vételével és a nép kezdeményezésének hatásos mozgósítása e célok elérésére. A CSKP a XVI. kongresszus programja alapján cselekvően törekszik azoknak a feladatoknak és problémáknak a megoldására, amelyek összefüggnek a tudományos-műszaki haladás eredményeinek és a szocialista rendszer előnyeinek mind mélyebb összefonódásával, a gazdaság felgyorsult átállásával az intenzív fejlődés útjára. A kongresszusi irányvonal teljesítése összefügg a szocialista demokrácia további elmélyülésével, a politikai rendszer tevékenységének tökéletesítésével, a dolgozók megnyerésével és bevonásával a társadalom irányításába. Ennek változatlan követelménye a sokoldalú gondoskodás a szocialista ember neveléséről, a népgazdaság dinamikus fejlődése és a munkatermelékenység növekedése alapján a nép magas anyagi és kulturális színvonala biztosításáról. A CSSZSZK külpolitikájának alapköve a Szovjetunióval és a további szocialista országokkal való, az osztályérdekek, az eszmék és a célok egységére épülő szövetségünk sokoldalú szilárdítása. A Szovjetuniónak és az egész szocialista közösségnek léte, növekvő ereje, békepolitikája, egysége és együttműködése a Varsói Szerződés, valamint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében az alapvető tényezője annak, hogy Európa immár negyven éve békében él. A szocialista Csehszlovákia továbbra is sokoldalúan hozzájárul ahhoz, hogy szilárduljon a szocialista közösség politikai, gazdasági és védelmi ereje. Jelenleg, amikor az imperializmus agresszív militarista politikája következtében jelentősen kiéleződött a nemzetközi helyzet, közös igyekezetünk célja főleg az, hogy bolygónkon megőrizzük az élet békés feltételeit, hogy elérjük a nemzetközi feszültség enyhülését, a leszerelést, valamint a visz- szatérést a békés együttműködés politikájához. A csehszlovákiai kommunisták valamennyi feladat teljesítése során mindig szem előtt tartják a nemzeti és az internacionalista érdekek egységét. E magatartásunk alapja, hogy tudatában vagyunk mind az országunk munkásosztálya és népe, mind a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom iránti felelősségünknek, tudatosítjuk szolidaritásunkat a nemzeti felszabadító és az egyéb haladó mozgalmakkal. A csehszlovák nép napjainkban hazafias és internacionalista érzelmeit azzal juttatja kifejezésre, hogy nagy munka- valamint társadalmi aktivitást tanúsít a Szlovák Nemzeti Felkelés, a Cseh Nép Májusi Felkelése és hazánk szovjet hadsereg általi felszabadítása küszöbönálló negyedik évfordulójának tiszteletére. A szocialista építés feladatainak sikeres teljesítésében látja alapvető hozzájárulását a szocialista közösség szilárdításához, a békéért és a haladásért vívott harchoz. A csehszlovák nép antifasiszta nemzeti felszabadító harcának, a nemzeti és demokratikus forradalom győzelméért, a szocializmus építéséért és fejlesztéséért folytatott harcának története korunk történelme. A múlt forradalmi hagyatékából tanulságokat és erőt merítünk további előrehaladásunkhoz. S ahogy mi most joggal emeljük ki azoknak a küzdelmeknek történelmi szerepét és jelentőségét, amelyek lefektették a ma alapját és kiindulópontjait, úgy a jövő nemzedékei felelevenítik a mi igyekezetünket és a jövő számára ihletet merítenek belőle. Ez a tény jelenti a nagy kommunista célok eléréséért vívott harc folytonosságát. EgO hét a nagyvilágban AZ ANGOLAI PARLAMENT tegnap befejeződött ülésén a képviselők megvitatták és jóváhagyták az ország gazdasági és szociális fejlesztési tervének és költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentést. A törvényhozás javaslatot hagyott jóvá, amely szerint Angola csatlakozik különböző nemzetközi megállapodásokhoz, köztük az emberi jogok általános deklarációjához. FRED SINOWATZ osztrák kancellár a Qollfuss-diktatúra áldozatainak szentelt találkozón kijelentette, a világnak nem szabad megfeledkeznie a múlt tanulságairól, és mindig keményen szembe kell szállnia az újnácizmus megnyilvánulásaival. SPANYOLORSZÁG NATO-TAG- SÁGÁRÓL azonnal népszavazást kell tartani - hangsúlyozza az a kiáltvány, amelyet baloldali beállítottságú értelmiségiek, politikusok és szakszervezeti vezetők juttattak el János Károly királyhoz, González miniszterelnökhöz és a parlament két háza elnökéhez. URUGUAYBAN csütörtökön legalizálták a Kereszténydemokrata és a Szocialista Párt, valamint a baloldali Széles Frontba tömörült több kisebb párt tevékenységét. A katonai rezsim azonban közölte, a koalíció többi pártja, mindenekelőtt az Uruguayi KP továbbra sem lesz legális. A most engedélyezett pártok 11 évig nem fejthettek ki politikai tevékenységet. Montevideo utcáin mintegy 60 ezren ünnepelték az ellenzéki erők eme sikerét. A SZOVJETUNIÓ ÉS KÍNA közötti áruszállítás növelésének, illetve szervezése tökéletesítésének lehetőségeiről tárgyalt Harbin kínai városban a két ország képviselőiből álló, a vasúti közlekedéssel foglalkozó határbizottság. Július 21-töl 27-ig Szombat: Díszülést tartott a szejm a népi Lengyelország megszületésének 40. évfordulóján Vasárnap: Duarte salvadori elnök nyugat-európai körútját váratlanul befejezve Washigtonba utazott Hétfő: Izraelben idő előtti parlamenti választások voltak- Nemzetközi sajtóértekezleten ismertették Moszkvában a Szovjetunió új javaslatát a világűr militarizálásá- nak megakadályozásáról szóló tárgyalásokba . Kedd: A szocialista párti többségű francia parlament bizalmat szavazott az új Fabius-kormánynak Szerda: Libanonban végérvényesen felszámolták az izraeli ún. összekötő irodát, ami által megszakadtak a hivatalos kapcsolatok a két ország között - Szavickaja (a világ első úrhajósnójeként) Dzsanibekov társaságában kilépett a világűrbe Csütörtök: Jumzsagijn Cedenbal, Mongólia legfelsőbb párt- és állami vezetője a Szovjetunióba érkezett Péntek: Megkezdődött a Kongói Munkapárt III. kongresszusa Pontosított szovjet indítvány Moszkvában hétfőn közölték az ott akkreditált külföldi újságírókkal: a -Szovjetunió újabb indítványt tett az USA-nak, s pontosította azt a korábbi javaslatát, amely a világűr militarizálásának elhárításáról szóló tárgyalások megkezdésére vonatkozott. A Szovjetunió most arra szólította fel az amerikai félt, hogy hozzanak nyilvánosságra közös közleményt, amelyben leszögeznék: készek a világűr militarizálásának megakadályozására, pontosabban olyan tárgyalások megkezdésére, amelyek célja az erre vonatkozó megállapodás kidolgozása és megkötése. A dokumentum azt is magába foglalná, hogy a két fél hajlandó teljes mértékben lemondani a múholdelhárí- tó rendszerekről, illetve a tárgyalások megkezdésének napjától kész felfüggeszteni a kozmikus fegyverek kísérleteit és telepítését. Nos, a Szovjetuniót eddig sem érhette az a vád, hogy homályosan fogalmazza meg indítványait, s most sem azért pontosította korábbi javaslatát, mert az nem volt érthető és világos. Sokkal inkább arról van szó, hogy a címzett, vagyis az USA nem akart érteni a szóból, s szándékosan félremagyarázta az szovjet kezdeményezést, önkényesen értelmezte a tárgyalások témakörét. Washington ugyanis azt az előzetes feltételt támasztotta, hogy a szeptemberre Bécsbe javasolt tárgyalásokon az űrfegyverkezés kérdései mellett, ill. azokkal együtt vitassák meg a nukleáris fegyverek problémáit is. Nem mintha a Szovjetunió nem akarna tárgyalni a hadászati vagy a közepes hatótávolságú atomeszközök csökkentéséről, de egyrészt: az e témában folytatott genfi tárgyalások až amerikai rakéták nyugat-európai telepítésével váltak értelmetlenné, tehát felújításuk kizárólag a telepítés előtti helyzet visszaállításával képzelhető el; másrészt: a korábbi tapasztalatok is azt mutatják, hogy egy fontos problémát - jelen esetben az űrfegyverkezés megállítását - nem célszerű más, ugyancsak bonyolult kérdéskörrel összekapcsolni (márpedig aki erre törekszik, az aligha moshatja le magáról, hogy szándékosan halogatja a konkrét, érdemi megbeszéléseket). A Szovjetunió tehát világos, egyértelmű javaslatot tett a tárgyalásokra, s jogosan vár ugyanilyen választ. Ám a washingtoni reagálásokból ítélve egyhamar nem kap ilyen feleletet. Felelős amerikai vezetők ugyanis e heti sajtóértekezleteiken vagy nem reagáltak a szovjet javaslatra (pl. Reagan szerdai sajtókonferenciáján fontosabbnak tarotta a „lengyel kérdést, a nicaraguai ügyet“, s választási megfontolásokból inkább a Demokrata Párt ellen lendült támadásba), vagy igen homályosan fogalmazva csak annyit mondtak, hogy az űrfegyverkezés megakadályozásáról szóló tárgyalások témáját'„diplomáciai úton“ határozzák meg. Vajon mi az oka ennek az egyenesnek egyáltalán nem nevezhető magatartásnak? Hiszen mi sem lenne egyszerűbb annál, hogy Washington is kinyilatkoztassa: igen, készek vagyunk a világűr militarizálásának megakadályozását szolgáló szerződés kidolgozá-’ sára. Igenám, csakhogy a szándékot itt is konkrét tettekkel kellene alátámasztani, s az amerikai lépések éppenhogy ellentmondanak egy ilyen megállapodásnak. Salvador és Nicaragua Salvadorral és Nicaraguával kapcsolatban egyaránt történt egy s más a héten. Az előbbit véve: miközben a rezsim légiereje nagy erővel támadta a partizánok feltételezett állásait (leggyakrabban azonban polgári településeket, méghozzá vegyi bombákkal!) s a hazafiak újabb offenzívát indítottak a kormánycsapatok ellen, addig Jósé Napoleon Duarte elnök nevetségessé tette saját magát és persze rendszerét is. Történt ugyanis, hogy nyugat-európai kőrútjának utolsó állomásán, Lisszabonban szombaton baklövések sorozatát követte el: az eléje menő Eanes államfő helyett a repülőtéri fogadáson ugyancsak jelenlevő kormányfőt nevezte ,,Soares elnöknek", majd a tévének adott nyilatkozatában azt állította, már tárgyalt az elnökkel, ám a megbeszélésekre csak vasárnap került volna sor. Addigra azonban Duarte váratlanul elutazott Washingtonba. Igaz, később levelében kért bocsánatot Eanestől ám már nem tudta megakadályozni a világsajtó gúnyolódásait. Az egyik lap azonban vicc nélkül jegyezte meg, hogy Washington szempontjából Duarte nem követhetett volna el akkora hibát, amely miatt ne kapná meg a salvadori reszim az USA dollár- millióit a hazafiak elleni harchoz. Duarte tehát Reagan elnök feltétlen „odaadását“ élvezi, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az amerikai kormány hajlandó odaadni további milliókat, csak hogy megtartsa a térségben oly gondosan kiépített bástyáját. A törvény- hozás azonban más véleményen van, s egyelőre csupán csökkentett segélyt szavazott meg. A Duarte-látogatás egyébként többek között épp a honatyák megdolgozását célozta. Ami Nicaraguát illeti, a választási előkészületek jegyében telt el a hét. Július 25-én, szerdán járt le az a határidő, ameddig a különböző pártok bejegyezhették a novemberi elnökválasztáson induló jelöltjeiket. Ismeretessé vált, hogy a sandinista front, az FSLN Daniel Ortegát, az ország jelenlegi legfelsőbb vezetőjét elnökjelöltként, Sergio Ramirezt, a kormányzótanács tagját pedig alelnök-jelölt- ként indítja. A jobboldali pártok koalíciója viszont úgy döntött, nem indít jelölteket, tehát bojkottálja a választásokat. Ennek közvetlen előzménye, hogy Arturo Cruz, a jobboldalnak eddig az USA-ban élő vezéralakja (s a hót elején még valószínű elnökjelöltje) olyan feltételeket támasztott a sandinista kormányzattal szemben, amelyeket a jelenlegi körülmények között nem lehet teljesíteni, (gy pl. a rendkívüli állapot megszüntetése csak az amerikai agresszió befejezése után képzelhető el. Ba- yardo Arcé, az FSLN politikai bizottságának koordinátora managuai sajtóértekezletén ugyancsak elutasította az ellenforradalmi csoportokkal való egyezkedést, illetve az amnesztiát a Somoza-rendszer nemzeti gárdistái és a fegyveres ellenforradalom vezetői számára. Persze a jobboldal sem gondolhatta komolyan, hogy Managua teljesíti ezeket a követeléseket. Sokkal inkább arról van szó, hogy a feltételek csupán ürügyként szolgáltak, s azt sem nehéz kitalálni, kinek az ösztönzésére jártak el így a jobboldali pártok. Az USA köztudottan minden eszközzel a nicaraguai választások megtartásának megakadályozására törekszik, s a politikai erők egy részének bojkottjával a szavazásból győztesen kikerülők legitimitását akarja kétségbe vonni. Washington emellett az ellenforradalmi csoportokat is fokozott aktivitásra ösztönzi, s nyilván ennek eredményeképp a hondurasi, ill. Costa Rica-i bázisú fegyveres szervezetek között szerdán Panamában megállapodás jött létre az együttműködésről, a sandinista kormányzat elleni akciók egyeztetéséről. Kétségtelen, ezek az új fejlemények nehezítik a normalizálást Nicaraguában, de a managuai vezetők eltökélt szándéka, hogy ennek ellenére megvédik és továbbfejlesztik a forradalom vívmányait. Összeáll ította: PAPUCSEK GERGELY A fülöp-szigeteki rendőrség Manila egyik külvárosában tüntetőket zavart széf, akik az új partement első ülése alkalmából tiltakoztak a Marcos-rendszer politikája ellen. Képünkön: tüntető nők egy csoportja a rendőri beavatkozás után. (Telefoto - ČSTK)
