Új Szó, 1984. július (37. évfolyam, 154-179. szám)
1984-07-31 / 179. szám, kedd
FOKOZZUK AZ ÁRAK INTENZIFIKÁCIÓS SZEREPÉT A GAZDASÁGBAN Társadalmi mérce és norma írta: Michal Sabolčík, a Szövetségi Árhivatal vezetésével megbízott miniszter ÚJ szú 1984. VII. 31. Gazdaságunkban az intenzifi- kációs folyamatok végrehajtása - amint azokat a CSKP XVI. kongresszusa meghatározta - rendkívüli igényeket támaszt az árak helyes érvényesítésével és kihasználásával szemben az egész irányítási rendszerben. A CSKP Központi Bizottságának a tudomá- nyos-műszaki fejlesztéssel kapcsolatos nyolcadik ülése, valamint a CSKP KB 9. és 10. ülése is további feladatokat tűzött ki a népgazdaságunk fejlesztésében elért pozitív eredmények megszilárdítására és kiszélesítésére. Ezeket az eredményeket elsősorban a termelés intenzifikálásával értük el. Gustáv Husák elvtárs a CSKP KB 9. ülésén elhangzott zárszavában ezzel kapcsolatban megjegyezte: „Gazdaságunknak a kiépített kapacitásokban, az emberek tapasztalataiban és szakképzettségében megvannak a feltételei és lehetőségei ahhoz, hogy a további években gyorsabb ütemben fejlődjön, s az igényesebb feladatokkal is megbirkózzon“. Tapasztalataink is bizonyítják, hogy az intenzifikáció megvalósítása nem könnyű feladat. Ugyanakkor ez az egyetlen járható út, amely nemcsak a mi céljaink eléréséhez vezet, hanem a KGST minden további tagországának a fejlődését is biztosítja. A tagországok kommunista és munkáspártjainak vezető képviselői, valamint a kormányelnökök, akik ez év júniusában Moszkvában részt vettek a KGST legmagasabb szintű tanácskozásán, az egyik legfontosabb feladatként hangsúlyozták „a gazdaság gyorsított ütemű átállításának szükségességét az intenzív fejlesztés útjára, s hatékonyságának növelését a társadalmi termelés szerkezetének javításával, a rendelkezésre álló anyagi ós munkaerőforrások észszerű és gazdaságos kihasználásával, az állóalapok és a tudományos-műszaki potenciál jobb hasznosításával.11 Ezen az úton haladva a jövőben az árak területén is újszerúen oldjuk meg az érett problémákat és feladatokat. Ehhez elsősorban igényesebb mércéket kell érvényesíteni az eredmények értékelésében. A gazdasági növekedést fokozatosan az intenzifikáció útján kezdjük elérni. Fokozódik az anyagi javak hasznosulása a fel- dolgozási folyamatokban. Ez minőségi javuláshoz vezet a gazdasági mutatók területén és a végtermékek értékesítésében. Ezeket a folyamatokat árakban fejezzük ki, s az árak hatással vannak rájuk. A következő időszakban az árpolitika fő feladata az lesz, hogy az árak fokozódó aktív hatást gyakoroljanak gazdaságunk intenzifikációs folyamatainak elmélyítésére. Ebben az alapvető irányzatban kell növelni az árpolitika hatékonyságát a gazdasági gyakorlatban. A technika és a technológia, valamint á munkatermelékenység színvonalában bekövetkező gyors változások mellett (különösen a végtermékeknél), valamint a behozatal ismert korlátaival és a beruházások szabályozásával összefüggésben - amint arra a CSKP KB 8. ülése is figyelmeztetett - nem könnyű feladat a nemzeti jövedelem dinamikus növelésének a megtartása. Ennek igényességét az is fokozza, hogy fejlődésünk ezzel párhuzamosan megköveteli a termelési szerkezet módosítását, a befektetett eszközök hatékonyságának a növelését, valamint az állami terv céljainak a teljesítésében a szociálispolitikai és gazdasági szempontok figyelembe vételét. Mint ismeretes, a csehszlovák gazdaságban a befektetési árak 1977 óta igen jelentős hatást kezdtek gyakorolni. Ez számos intézkedést tett szükségessé. A tárgyi feltételek változásaival összhangban sor került az értékviszonyok fokozatos ésszerűsítésére az egész újratermelési folyamatban. ' Az árpolitikának az ártervezés és az árképzés szakaszán az egész eltelt időszakban aktívan kellett reagálnia a társadalmilag szükséges költségek színvonalában ós arányaiban bekövetkezett változásokra, valamint a szükségletek kielégítésének a mértékére. A jövőben is így kell eljárni, s a gazdasági fejlődésre szocialista céljainkkal összhangban kell hatást gyakorolni. Az egész irányítási rendszerrel együtt az áraknak is részt kell venniük a források és a szükségletek anyagi és főleg értékben kifejezett összhangjának folyamatos kialakításában. Az ár gazdasági lényege lehetővé teszi a társadalmi érdekek érvényre juttatását az egész termelési folyamatban, egészen a termékekig. Erről azonban az eddiginél térv- szerúbben kell gondoskodnunk. Hogyan akarjuk érvényesíteni az árpolitikában ezt az irányzatot? Elsősorban növelni kell az árak szerepét a tervek kidolgozásánál. A jövőben esedékes árak tervezése már a tervek kidolgozásánál lehetővé teszi a további fejlődés arányainak és tárgyi problémáinak mélyebb mérlegelését, valamint a megoldás változatainak komplexebb felmérését. Elősegíti az optimális utak keresését a tervezett célok eléréséhez szükséges források képzésében és elosztásában. Mindezzel összefüggésben magasabb minőségi szinten kell kialakítani az anyagi és az értékviszonyok összhangját. Ehhez azonban kifejező módon kell javítani és bővíteni a jövőben esedékes árak tervezésének egész horizontját és fokozni ennek gyakorlati hatását. Olyan viszonyokat kell kialakítani, hogy az állami végrehajtási terv már az új árakban fejezhesse ki a feladatokat és teljesítésük feltételeit. Ezekben a folyamatokban na- gyoq igényes feladatot jelent az ár társadalmi normaként és kritériumként való helyes kihasználása. Mi szükséges ehhez? Elsősorban nem engedhetünk meg olyan feltételeket, amelyek elszigetelnék a termelőt az árváltozások egyenes következményeitől. Az áraknak tartós mérceként kell hatniuk a társadalmi költségek és az elért eredmények közötti viszonyokra. Ez egyaránt vonatkozik a gazdasági befektetésekre és a bevételekre. Az intenzifikáció folyamata megköveteli, hogy a társadalmi források sokkal hatékonyabb területen legyenek felhasználva, s ne a nem objektív befektetési árak okozta eltérések fedezésére szolgáljanak. Ez azonban az árrendszer kritériu mi szerepének csupán az egyik, méghozzá a könnyebbik oldala. Sokkal nehezebb ós igényesebb feladat az áraknak helyes társadalmi mérceként való érvényesítése a feldolgozás és a fel- használás folyamataiban, amihez már hozzáfogtunk, s aminek a fontossága növekedni fog. Más szavakkal mondva, az árakkal olyan aktív hatást kell gyakorolni, hogy a csehszlovák gazdaságban a társadalmi ráfocdítások és a munkatermelékenység viszonya összhangban legyen a társadalmi szükségletek kielégítésének a színvonalával, nemcsak nálunk, hanem világviszonylatban is. A gazdasági eredmények objektív árszínvonalának a költségek és a nyereség terve, a kalkulációk és a normák útján meghatározó hatást kell gyakorolnia az árak fejlődésére a feldolgozó iparban. A normák a társadalmilag szükséges költségek objektivizálásának egyik alapvető feltételét képezik. Ez nehéz feladat. Megköveteli, hogy nemcsak a központi szervek, hanem minden termelési-gazdasági egység és vállalat anyagi és értékszempontból összehangolt fejlesztési tervet valósítson meg, amelyet a munkatermelékenység, növelésével, a termelés koncentrálásával és a költségek csökkentésével támaszt alá. Mindezt az össztársadalmi célokkal és az irányítási rendszerben kialakított fel tételekkel <x jzhangban kell megvalósítani. Olyan feltételek között, amikor a világon mindenhol növekednek az árak, a mi árpolitikánk az irányítási rendszerrel együtt az árak szükségszerű emelkedése mellett aktívan törekedett a következmények kiegyenlítésére. A termelőket a munkatermelékenység növelésére, a termelés tömeges jellegének fokozására, s a termelési költségek csökkentésére ösztönözte. A kiegyenlítés mértéke a hetedik ötéves tervidőszakban körülbelül 26 milliárd koronát tesz ki. Gyakran tesszük fel a kérdést, hogy elégséges-e a kiegyenlítésnek ez a mértéke. Ha termelésünk anyag- és energiaigényességét más iparilag fejlett országokhoz hasonlítva értékeljük, megállapíthatjuk, hogy még jelentős tartalékaink vannak a gazdaságunkban. A fejlődés jelenlegi szakaszában az árpolitikának kiszélesedő és elmélyülő aktív hatást kell gyakorolnia a feldolgozó iparban megvalósuló intenzifikációs folyamatok meggyorsítására, mégpedig az irányítási rendszer hatásával összhangban, a felhasznált eszközök hatékonyságának növelésével, a befektetések hasznosulásának a javításával, s a szocialista gazdasági integráció fejlesztésével, elsősorban a Szovjetunióval folytatott együttműködés területén. Mit jelent ez a gyakorlatban? Aktívabb hatást kell kifejtenünk az irányítási rendszerrel, s ennek keretében az árakkal is, hogy a termelők gyorsabban alkalmazkodjanak a termelés és az értékesítés igényesebb feltételeihez, főleg a munkatermelékenység növelése és a költségek csökkentése területén. Tudatában vagyunk annak, hogy ennek az eljárásnak összhangban kell lennie az ésszerűsítéshez szükséges feltételek tervszerű kihasználásával, az egész feldolgozóiparban valamint a megrendelő igényeivel. Mindez nem szubjektív óhajunkból, hanem a világban tapasztalható objektív feltételekből következik. Ezért a párt és az állami szervek kiemelten hangsúlyozták az innovációk, a termelés és a fogyasztás hatékonysága gyorsabb ütemű növelésének a szükségességét. E feladatok teljesítéséhez azonban időre van szükség. Társadalmunk lehetővé teszi, hogy a termelésben megvalósuljon az innovációs termékcsere s érvényesüljenek a termelés koncentrálásával a költségek csökkentésével, a minőség, a műszaki színvonal és a hatékonyság javításával szemben támasztott igények. Az időtényezőt azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem véletlen, hogy a CSKP KB 10. ülése éppen a gépipar és az elektronika területén hangsúlyozta az intenzifikációs folyamatban elért pozitív eredmények gyorsabb ütemű továbbfejlesztésének szükségességét. Az említett célok eléréséhez számos további feltételről is gondoskodunk. Az egész társadalom igyekezetének köszönhetően kialakítjuk a feltételeket a feldolgozó- ipar energetikai alapjának kiépítéséhez. A feldolgozóiparban eszközölt befektetéseknek azonban az egész gazdaság javát szolgálva még jobb eredményekben kell megtérülniük. Ezt az árpolitika is elő fogja segíteni. Ott, ahol a társadalmi munkatermelékenység ma nem éri el a kellő színvonalat, a termelő szervezeteknek előbb utóbb objektív összeütközésbe kell kerülniük az árakkal, amelyeknek ki kell fejezniük a termeléssel, a gazdaságossággal ós a társadalmtyaté- konysággal szemben támasztott fokozott követelményeket. Az ilyen ellentétek megoldásához csak egyetlen út vezet - a termelési költségek csökkentése, a munkatermelékenység növelése, s a termékek műszaki-gazdasági színvonalának a javítása. Ezért a termelés és a felhasználás szakaszán egyaránt javítani kell a tervezéssel, a normázással és a kalkulációkkal összefüggő munkákat. Erre kell építeni az egész gazdasági mechanizmus hatékonyságának a növelését. Továbbra is olyan feltételek kialakítására kell törekednünk, amelyek a dolgozókat a lehető legjobb munkára serkentik, támogatják a kezdeményezésüket és megfelelően értékelik az eredményeiket. A hatékonyságért ós a jó minőségért folytatott harcban az erkölcsipolitikai szempontok mellett döntő szerepe van a gazdasági érdekeltségnek, a javadalmazás lenini alapelvei érvényesítésének, hogy azok mozgósítsák a dolgozókat, megnyerjék őket az alkotó munkához. Ez egy bonyolult kérdés, amelyre V. I. Lenin már a szocializmus építésének kezdeti szakaszában rámutatott, megállapítva, hogy a szocializmus legnehezebb problémáját az embereknek a munkára való megnyerése jelenti. Szavai ma sem veszítettek az időszerűségükből. Lenin említett alapgondolatát ma különösen előtérbe helyezi az a körülmény, hogy a CSKP KB 10. ülése ebben az évben a nemzeti jövedelem mozgósítóbb ütemű három százalékos növelését, az eddigi tervhez viszonyítva a munkatermelékenység további egy százalékos növelését, valamint az anyagi költségek 3,5 milliárd koronás csökkentését adta feladatul. A legfelsőbb szintű párt- és állami képviselők a KGST-országok júniusi moszkvai tanácskozásán megállapodtak abban, hogy még a jelenlegi ötéves tervidőszak végéig keresni fogják a lehetőségeket a tagországok kölcsönösen előnyös kereskedelmének kiszélesítéséhez, a hosszú távú egyezményekben előirányzott kereteken felül. E cél elérésével kialakulnak a tárgyi feltételek ahhoz, hogy az árak gyorsabban reagáljanak a gazdaságban kialakult új helyzetre, s hatékonyabban segítsék elő a kifejezőbb eredmények elérését. Éppen a KGST-országok közötti együttműködés gyorsabb ütemű fejlesztésében rejlik az a tényező, amely a szakosítás, a kooperáció és a közös vállalkozás útján fokozza a tagországok termelési és tudományos-műszaki potenciáljának a kihasználását. Az 1984-85-ös évekre előirányzott progresszívebb tervek mozgósító feladatainak teljesítése lehetővé teszi, hogy a tiszta jövedelem egy részét, amihez a magasabb szintű innováció érdekében hozott árleszállítások is hozzájárultak, a kiviteli termelés gyorsabb ütemű fejlesztésére stb. használjuk fel. Ezért a jövőben arra fogunk törekedni, hogy a nagykereskedelmi árak fokozatos leszállításával a korszerű technika ós technológia érvényesítését, az ehhez szükséges alkatrészek gyártását, a kiviteli termelést, valamint a szocialista integráció fejlesztését támogassuk. Ez tovább fokozza az említett folyamatok hatékonyságát. Az is igaz, hogy ott, ahol a nagykereskedelmi, a felvásárlási és a tarifaárak növekedni fognak, igényeket támasztanak arra, hogy az áremelkedés következményeit össztársadalmi forrásukból fedezzék. Már ma is több tfzmilliárd koronával támogatjuk a kiskereskedelmi árakat. Ezért a saját munkánkkal mindannyiunknak a termelési költségek csökkentésére .és a munkatermelékenység növelésére kellene törekednünk, hogy kaiakuljanak a feltételek az árak leszállításához. Csak azt oszthatjuk el, amit megtermeltünk. A társadalmi vagyont csak gazdaságunk hatékonyságának fokozásával növelhetjük, a tudomány és a technika következetes érvényesítésével a termelési folyamatokban. • Feladatunk az, amint azt Konsztantyin Csernyenko elvtárs az SZKP KB főtitkára és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke kifejtette: „hogy a termelést a legkorszerűbb tudomány és technika szellemében építsük, s bevezessük minden újat és haladót.“ Ez szükségessé teszi tartalékaink mozgósítását, hogy a felhasznált eszközök hatékonyságának növelésével és a lehető legmagasabb szintű gazdaságosság elérésével további forrásokhoz jussunk. Gazdaságunknak elegendő belső forrása van ahhoz, hogy sikeresen teljesítsük a CSKP XVI. kongresszusának irányelveit V dolgozóink eddigi életszínvonalának megtartását és további minőségi fejlesztését. Ehhez kifejezőbb haladást kell elérni termékeink műszaki-gazdasági paramétereinek fejlesztésében, s törekedni kell a minőség és a hatékonyság állandó javítására. A novákyi bányaüzem Lehota pod Vtáčnikom-i részlegének dolgozói felajánlották, hogy a földmozgatás tervét 5 ezer köbméterrel túlteljesítik. Az idei első félévben 103 ezer tonna lignitet termeltek, s ezzel tervüket száz százalékra teljesítették. A képen: Dušan Tučan az E-2,5 típusú kanalas kotrógépet kezeli. (Peter šimončík felvétele: - ČSTK)
