Új Szó, 1984. július (37. évfolyam, 154-179. szám)

1984-07-28 / 177. szám, szombat

A Szlovák Nemzeti Felkelésnek, a nemzeti felszabadító harc betetőzésének és Csehszlovákia szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordulója (Folytatás a 3. oldalról) ci megszállók ellen. 1944 nyará­nak kezdetétől. Szlovákiában is elmélyült a forradalmi helyzet. Megbomlott a klerikális-fasiszta állam hatalmi struktúrája. A parti­zánmozgalomnak tömeges jellege lett és egyes helyeken ura lett a helyzetnek. Mivel a fasiszta Né­metország érdekei veszélybe ke­rültek, úgy döntött, hogy közvetle­nül megszállja Szlovákiát, amely­nek stratégiai terveiben nagy je­lentőséget tulajdonított. Ebben a helyzetben meg kellett gyorsíta­ni a felkelés kitörését. A Szlovák Nemzeti Tanács 1944. augusztus 29-én megkezd­te a felkelést, ami a nemzeti és demokratikus forradalom kitörését jelentette Csehszlovákiában. A felkelő erőknek sikerült meg- dönteniük a klerikális-fasiszta rendszert, felszabadítani Szlová­kia területének egyharmadát, és ezen a területen kihirdetni a Cseh­szlovák Köztársaságot. A felkelés területén a hatalom képviselője a Szlovák Nemzeti Tanács lett. Felbomlott a régi hatalmi appará­tus, feloszlatták a klerikális-fasisz- ta intézményeket és szervezete­ket. A Szlovák Nemzeti Tanács törvényesítette a nemzeti bizottsá­gok, a néphatalom forradalmi szerveinek létezését és jogkörét. Megkezdődött az új, népi, valóban demokratikus politikai rendszer ki­alakulása. Szervezett, tömeges vezető politikai ereje az SZLKP volt. A munkásosztály akaratából már a Felkelés alatt a marxizmus -leninizmus elvei alapján egyesült az SZLKP a szociáldemokrata párttal. Ezzel jelentősen meg­erősödött a forradalmi munkás­pártnak a forradalomra gyakorolt befolyása. Ugyanilyen hatást gya­korolt a szakszervezeti szerveze­tek egyesülése, ami megalapozta • a szakszervezetek háború utáni egységét Csehszlovákiában. A felkelés területén az államha­talom forradalmi szervei széles körű és igényes feladatot teljesí­tettek a szlovák nép' nemzeti felszabadító harcának vezetésé­vel kapcsolatban. Rendkívüli fi­gyelmet szenteltek a felkelés terü­lete védelmének. Minden erőt mozgósítottak a forradalom fegy­veres erőinek megsegítésére. Az a tény, hogy a Szlovák Nem­zeti Tanács megoldotta a döntő fontosságú hatalmi, katonai, politi­kai, társadalmi, valamint más kér­déseket, mély demokratikus, anti­fasiszta jelleget adott a forrada­lomnak. Egyedülálló mértékben bontakozott ki a nép forradalmi ereje és kezdeményezése. Forra­dalmi fellépésével felszámolta a fasiszták és kiszolgálóik pozíció­it. A forradalom mélyen érintette vagyonjogi helyzetüket. A nemzeti bizottságok az üzemi bizottságok­kal együtt kezükbe vették az üze­mek igazgatását. Gondoskodtak a védelemről, a termelésről és az ellátásról. Felszámolták az egyhá­zak előjogait. Intézkedéseket foga­natosítottak a háborúban meggaz­dagodottak, a spekulánsok ellen és forradalmi rendelkezések szü­lettek a szociális biztosítás terén is. Demokratikus változásokat haj­tottak végre a kultúrában. A Szlo­vák Nemzeti Tanács legfontosabb intézkedései közé tartozott az ok­tatás államosítása. A Felkelés egyik kulcsfontossá­gú kérdése volt a cseh és a szlo­vák nemzet viszonyának igaz­ságos rendezése a felszabadított Csehszlovákiában. Ennek a kér­désnek a helyes megoldása volt az egyik legfontosabb feltétele a tömegek egységének és forra­dalmi ereje mozgósításának. A szlovák nép a Felkeléssel fel­számolta a szlovák burzsoázia re­akciós klerikális-fasiszta naciona­lizmusát, amely a hitlerista Német­ország szlovákiai uralmának esz­köze volt. Egyértelműen ellenezte a londoni burzsoázia azon törek­vését, hogy visszatérjenek a cse­hek és a szlovákok közti viszony kompromittált, antidemokratikus rendezéséhez a müncheni diktá­tum előtti burzsoá köztársaságból, amikor is az uralkodó cseh bur­zsoázia nem respektálta a szlovák nemzet önrendelkezési jogát. A szlovák nép a fegyveres harc­ban egyöntetűen kifejezte elhatá­rozását, hogy további sorsát az egységes Csehszlovák Köztársa­ságban egybefűzi a testvéri cseh nemzettel és hogy kapcsolataik az egyenlőség valamint az egyenjo­gúság alapelveire fognak épülni. Abból a mély meggyőződésből in­dult ki, hogy csak ilyen keretek között, ilyen alapelvek érvényesí­tésével jöhetnek létre a Cseh és a szlovák nemzet sokoldalú fejlő­désének és egységük szilárdulá- sának előfeltételei. A Szlovák Nemzeti Felkelés így lefektette nemzeteink új viszonyának alap­jait. A Felkelés tüzében formáló­dott a nemzetiségi kérdés követ- keaetesen lenini megoldásának módja, ez volt a kiindulópontja nemzeteink testvéri együttélésé­nek a közös államban. Ezt az együttélést később betetőzte Csehszlovákia föderatív elrende­zése. A Felkelés teljes két hónapon át képes volt megvédeni egy össze­függő szabad területet a náci harcvonal hátországában és hősi ellenállást tanúsított az ellenség katonai fölényével szemben. A fa­sizmus elleni harc nem csökkenő intenzitással tömeges partizán­harcba csapott át, miután a felkelő erők a hegyekbe húzódtak. A fel­kelés indította mélyreható forradal­mi változások megvalósultakasza- bad csehszlovák területen, ahol a Felkelésben létrejött szervek továbbfejlesztették tevékenységü­ket. A Felkelés lefolyása és ered­ményei nagy hatással voltak a csehszlovák nemzeti-demokrati-' kus forradalom programja, a Kassai Kormányprogram megfogalmazá­sára, jelentős mértékben előre je­lezték a háború utáni Csehszlová­kia fejlődését, annak előhírnökévé váltak. Klement Gottwald nagyrabe- csülte Csehszlovákia jövőbeli fej­lődése szempontjából a Szlovák Nemzeti Felkelés történelmi helyét és jelentőségét. A Felkelés ötödik évfordulója alkalából megállapítot­ta: ,, A Szlovák Nemzeti Felkelés legnagyobb vívmányának azt a tényt tekintem, hogy új köztársa­ságunk van, mely az egyenjogú csehek és szlovákok, a dolgozó nép állama, hogy olyan köztársa­ságunk van, amelyben a dolgozó nép tartja kezében az országnak és a nemzetnek a sorsát, megin­gathatatlan szövetségi kötelékben a hatalmas Szovjetunióval.“ (Kle­ment Gottwald Művei, XV. kötet, 357. oldal, Szlovákiai Politikai Könyvkiadó, Bratislava 1961) Az ellenállási mozgalomban, amely összeötvözte a politikai erők széles spektrumát, törvény­szerűen szembetalálkoztak egy­mással a forradalmi erők és a bur­zsoá csoportok ellentétes nézetei és koncepciói. Ez csakúgy vonat­kozott a nácizmus elleni harc stra­tégiájára és taktikájára, mint - fő­leg - a köztársaság háború utáni elrendezésére. Csehszlovákia számára különösképpen fontos volt külpolitikai irányvételének tisztázása és meghatározása. A kommunisták az antifasiszta harc győzelmes betetőzését egy­bekapcsolták a felszabadult állam Szovjetunióval való szövetségre épülő új külpolitikai irányvételének következetes érvényesítésével. A nép tapasztalataira támaszkod­tak, a népére, amely nem feledte el, hogy a müncheni diktátum ide­jén csak a Szovjetunió kelt Cseh­szlovákia védelmére. Csehszlovákia ezen új külpoliti­kai orientációja érvényesítésének fontos határköve lett a Moszkvá­ban 1943. december 12-én meg­kötött csehszlovák-szovjet barát­sági, segítségnyújtási és háború utáni együttműködési szerződés. Abban a körülményben, hogy ezt a szerződést elfogadta a külföldi burzsoá emigráció is, tükröződtek az erőviszonyokban bekövetke­zett mély változások mind az or­szágon belül, ami a kommunisták tekintélye növekedésének volt kö­szönhető, mind nemzetközi mére­tekben, a Szovjetunió növekvő sú­lyának és tekintélyének köszönhe- • tőén. A Szlovák Nemzeti Felkelés történelmi érdemeinek egyike, hogy egyértelműen síkra szállt a szocializmus első országával való szövetségi kapcsolatok elmé­lyítéséért és fejlesztéséért, Cseh­szlovákia új külpolitikai irányvéte­léért. Ezáltal a gyakorlatban kifeje­zésre jutott az antifasiszta harc nemzeti és nemzetközi vonatko­zásainak egysége. A Szovjetunió e szövetség szel­lemében a felkelési frontok, majd a partizánháború harcosainak döntő fontosságú anyagi, katonai, politikai és erkölcsi segítséget nyújtott. A Felkelés megsegítése volt a célja elsősorban a szovjet hadsereg 1944 szeptemberében megkezdődött kárpát-duklai had­műveletének, amely történel­münkben úgy szerepel, mint Csehszlovákia szovjet hadsereg általi felszabadításának a kezdete. A csehszlovák nép sohasem felejti el, hogy ezt a katonailag rendkívül nehéz és bonyolult hadműveletet a Kárpátok hegygerincein elhe­lyezkedő ellenség erős hadállása­ival szemben, a szovjet parancs­nokságnak az a törekvése moti­válta, hogy minél gyorsabban ha­tásos segítségben részesítse a felkelő szlovák népet. A közös harc, a szovjet katonáknak és a Szovjetunióban létrejött a szov­jet katonák oldalán egészen Prá­gáig az ádáz harc útját megjáró csehszlovák hadtest tagjainak kö­zösen ontott vére és áldozataik a Dukla-szorosban vívott harcok­ban örök időkre megpecsételték Csehszlovákia és a Szovjetunió népeinek megbonthatatlan barát­ságát és szövetségét. A szovjet hadsereg felszabadító küldetésének kifejezetten interna­cionalista jellege volt. Meghozta számos nemzetnek, köztük Cseh­szlovákia nemzeteinek szabadsá­gát. Lehetővé tette, hogy a felsza­badult országok népe saját akara­tából határozhassa meg a jövő társadalmi fejlődésének útját. A csehszlovákiai forradalomban, amelyet még a fasiszta leigázott- ság körülményei között nyitott meg a Szlovák Nemzeti Felkelés, kifejezésre jutottak a kapitaliz­musból a szocializmusba való át­menetnek általános törvényei. Ezt az átmenetet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom indította el. Ennek a forradalomnak ugyan­akkor olyan formái voltak, amelyek magukon viselték hazai viszonya­inknak, nemzeteink történelmi ta­pasztalatainak és hagyományai­nak jegyeit. A nemzeti felszabadí­tó harc mélysége és intenzitása, a nép új út felé történő forradalmi energiájának és akaratának ereje meghatározta a tömegek elszánt­ságát, hogy nem engedik meg a régi rend visszatértét és ér­vényt szereznek a társadalom igazságosabb elrendezésének. Ugyanakkor érthető, hogy a szov­jet hadsereg által felszabadítá­sunk, szövetségünk és barátsá­gunk a világ első szocialista or­szágával fontos osztályjellegű té­nyező volt, amely országunkban- csakúgy mint más országokban- elősegítette a forradalmi fejlő­dést. Ez gátolta meg a nemzetközi imperializmus intervencióját a bur­zsoá hatalom visszaállítása érde­kében. Több országban a nyugati hatalmak csapatainak jelenléte és fellépése végül is a forradalmi mozgalojn vereségéhez és a tő­kés rend visszaállításához veze­tett. Ez megerősíti, hogy az impe­rializmus a burzsoázia osztályér­dekeinek védelmében beavatkoz­va a felszabadult államok bel- ügyeibe, minden eszközzel támo­gatta a tőkés rend megőrzését és megszilárdulását. A Szlovák Nemzeti Felkelés, a megszállt Európában az egyik legtömegesebb méretű antifasisz­ta fegyveres fellépés, nagy mér­tékben hozzájárult a hitleri Német­ország vereségéhez. A háborús részvételből kiiktatta a klerikális fasiszta szlovák államot és lekö­tötte az ellenség nem csekély ka­tonai erőit. Jelentős mértékben megzavarta Közép-Európában a nemzetközi reakció antikommu­nista és szovjetellenes terveinek megvalósulását és a forradalmi folyamat további kibontakozása során hozzájárult a népi tömegek helyzetének megszilárdulásához. Az antifasiszta nemzeti felsza­badító harc győzelmét a Cseh Nép Májusi Felkelése tetőzte be, amely egy mederben egyesült Csehszlo­vákia felszabadításának befejezé­sével, 1945. május 9-ével, a szov­jet hadsereg nagy,prágai befejező hadműveletével. A fasizmus le­győzésével kialakult kedvező nemzetközi helyzet, a nemzeti és demokratikus forradalom fellendü­lése, a kommunisták által vezetett tömegek magas fokú forradal­mi aktivitása és szövetségünk a Szovjetunióval - mindez megte­remtette a forradalmi folyamat to­vábbi kibontakozásának előfelté­teleit. Több más országhoz hasonló­an a nemzeti és demokratikus for­radalom Csehszlovákiában is mély osztály-, szociális és gazda­sági változásokra vezetett a társa­dalomban. Hatalomra juttatta a városok és a falvak dolgozóinak s velük együtt a burzsoázia Hitler- ellenes orientációjú részének osz- tályjellegű szövetségét. Ebben a szövetségben vezető szerepe és kezdeményezése a kommunis­ta párt által vezetett munkásosz­tálynak volt és politikai kifejezésé­vé a Nemzeti Front vált. A régi államapparátust, amelyet a felsza­badítás és a forradalom idején szétzúztak, felváltotta a néphata­lomnak a nemzeti bizottságokra épülő új rendszere. Széles mére­tekben államosították a kulcsipart, a bankokat és a biztosítókat, meg­valósították a földreformot és to­vábbi intézkedéseket, amelyek a megszállók és az árulók tulaj­donviszonyait sújtották. Ez még jobban aláásta a burzsoázia politi­kai és gazdasági helyzetét. Nagy figyelmet fordítottunk a néphez hű új fegyveres testületek építésére. A burzsoázia, amelynek bizo­nyos hányada még részesedett a hatalomban, nem akart beletö­rődni a forradalmi változásokba. Azzal számolt, hogy fokozatosan apadni fog a forradalmi hullám és a helyzet a visszájára lesz fordít­ható. Ennek során azokra az im­perialista erőkre támaszkodott, amelyek nemzetközi méretekben is teljesen nyilvánvalóan feladták a második világháború antifasiszta koalíciója együttműködésének alapelveit és átálltak a szovjetelle- nesség valamint az antikommu- nizmus oldalára. Csehszlovákia Kommunista Pártja további harcának alapvető tartalma az a törekvés volt, hogy megőrizzük és megszilárdítsuk a bel- és külpolitika haladó jelle­gét, következetesen fejlesszük a nemzeti és demokratikus forra­dalmat. A kommunisták erre a cél­ra felhasználták a kormányban betöltött helyzetüket csakúgy, mint a tömegek kibontakozó forradalmi kezdeményezését.- A CSKP ennek során olyan taktikát választott, amely a dolgozóknak lehetővé tet­te, hogy S saját tapasztalataik alapján győződjenek meg a bur­zsoázia népellenes szándékairól. A forradalmi folyamat nálunk is törvényszerűen haladt a hatalom, vagyis miden forradalom alapvető kérdése végső megoldásának út­ján. Nyílt hatalmi összecsapásra először Szlovákiában került sor, 1947-ben. A népellenes reakciós erők veresége országos viszony­latban jelentősen meggyengítette a burzsoázia helyzetét. Csehszlo­vákiában a hatalom kérdése alap­vetően és végérvényesen 1948 emlékezetes februári napjaiban nyert megoldást. A burzsoá reak­ció kísérletet tett a nyílt ellenforra­dalmi összeesküvésre. Ez szerves része volt annak idején a nemzet­közi imperializmus törekvésének, hogy egész Európában leállítsa és a visszájára fordítsa a háború utá­ni forradalmi fejlődést. Erre az el­lenforradalmi kísérletre a dolgo­zók, élükön a kommunista párt által vezetett munkásosztállyal, azzal adtak választ, hogy tömege­sen és határozottan felléptek a forradalmi vívmányok védelmé­ben. A reakció politikai képviselői teljesen elszigetelődtek. Politiká­juktól elpártolt a nem kommunista pártok egyszerű tagjainak-túlnyo­mó többsége is. A politikai hata­lom teljes egészében és alkotmá­nyos úton átynent a dolgozó nép kezébe. Csehszlovákia nemzetei előtt megnyílt a szocializmus épí­tésének útja. A kommunisták által vezetett nép fasiszta iga ellen, a nemzeti szabadság és az állami független­ség megújításáért, a néphatalom megteremtéséért és a szocializ­mus felé vezető út szabaddá tété-' léért vívott forradalmi harcának tapasztalatai a tanulságoknak mindmáig időszerű, gazdag tárhá­zát képezik. A nemzeti és az osz­tályjellegű belső, valamint nem­zetközi feladatok teljesítése során, az egyes országokban a munkás- osztály hatalomátvételének válto­zatos konkrét formáiban tovább­fejlődött az októberi forradalom hagyatéka. A negyvenes évek nagy forradalmi küzdelmeinek ta­pasztalatai gazdagították a társa­dalmi forradalmak stratégiájának és taktikájának lenini elméletét. Jóllehet eltérő volt a gazdasági, a szociális, a politikai és kulturális fejlődés kiindulási szintje, eltérőek voltak az osztályok erőviszonyai, a forradalmi változások formái és üteme, ezen időszak minden for­radalmának azonos lényege kife­jezte korunk alapvető törvényét, a kapitalizmusból a szocializmus­ba való átmenetet. Barátság a Szovjetunióval - a CSSZSZK politikájának alapelve Joggal mondhatjuk, a szocializ­musban megvalósulnak azok az alapvető célok és követelmények, amelyekért a csehszlovák nép a tőkés rendszer éveiben valamint az antifasiszta nemzeti felszaba­dító küzdelemben harcolt. Cseh­szlovákia a szocialista építés idő­szakában mély forradalmi társa­dalmi, gazdasági és kulturális át­alakuláson ment át. A gyors és dinamikus társadalmi változások olyan feltételek között mentek végbe, amikor helyt kellett állni az imperializmus nyomást gyakorló és intervenciós kísérleteivel szem­ben, le kellett küzdeni az osztály­ellenség ellenállását, valamint az évszázadok alatt felgyülemlett előítéleteket és megrögzött szoká­sokat, és menet közben kellett tapasztalatokat gyűjteni. Cseh­szlovákiában ilyen körülmények között, történelmileg rövid idő alatt megoldottuk a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet fel­adatait, lefektettük a szocialista társadalom alapjait. Hazánk en­nek köszönhetően átlépte a fejlett szocialista társadalom építése szakaszának küszöbét. A társada­lom nem könnyű forradalmi át­építése során előfordultak hibák és tévedések is, amelyeket azon­ban sikerült helyrehoznunk. A szocializmus fiatal és dinami­kusan fejlődő társadalmi rendként csehszlovák földön is bizonyítja történelmi előnyeit és lehetősége­it. Valósan szavatolja a dolgozó ember minden alapvető politikái és szociális jogát, a nép magas élet- színvonalát, a gazdaság dinami­kus fejlődését, a szocialista de­mokrácia szüntelen elmélyülését, nemzeteink és nemzetiségeink igaz testvéri viszonyát és egyenjo­gú együttélését. Tartozásunk a szocialista közösséghez meg­bízható záloga az állam független­ségének és biztonságának. Tapasztalatink teljes mértékben megerősítik, hogy az új társada­lom építése programcéljai sikeres (Folytatás az 5. oldalon) újr 1 4 1984. VII. 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom