Új Szó, 1984. július (37. évfolyam, 154-179. szám)

1984-07-20 / 170. szám, péntek

ÚJ szú 5 1984. VII. 20. Újra talpra állnak A károk figyelmeztetnek Újsághír: „(ČSTK) - Az árvíz jelentős károkat okozott a nagykür­tösi (Veľký Krtíš) járásban. A felhőszakadás és a gyors zápor jégesővel keverve főleg Ipolynyéken (Vinica), Ipolykeszin (Kosihy nad Ipľom), Gyürkiben (Ďurkovce), Terbegecen (Terbušovce), inámban (Dolinka) és Nagycsalomiján (Veľká Čalomija) hagyott nyomokat. A zavaros ár a szabályozatlan Nagypatakban percek alatt közel 400 centiméter magasra emelkedett. A víz több mint 200 pincét árasztott el, beiszapolta a kutakat, 300 családi házat veszé­lyeztetett, vagy részlegesen megkárosított. Jelentős károkat oko­zott 11 vállalatnál és üzemben. Az ár, amilyenre a legöregebb lakosok sem emlékeznek, a járás délnyugati részén több mint 5 ezer hektáron okozott kárt a kapásnövényekben, a gabonában és a réte­ken. Az árvíz következményeit a tűzoltóegyesületek segítségével igyekeznek felszámolni.“ Ez a hír hívta fel a figyelmemet, és körülnéztem a járásban, hogyan igyekeznek újra talpra állni és a károkból okulva megteremteni a kedvező feltételeket a lakosság életkörülményeinek javítására. Amikor arra jártam, a Börzsöny hegység északi nyúlványainál szi­tált az eső. Kelet felé haladva egyre tisztult az égbolt, és előme- részkedtek a nap sugarai is. Re­ményt, bizakodást adva a még mindig elcsüggedt embereknek, akik félve nézték az ipolynyéki Koldus hegy fölött tornyosuló fel­hőket. Onnan, a čelovcei és a hru- šovi hegyekből zúdult le a víz azon az emlékezetes éjszakán. Június 21-ét, az első nyári na­pot a környék lakói sokáig megem­legetik. Akkor, az elemek elleni harc közben szorult beléjük a féle­lem. Igaz, helytálltak, bár úgy lát­szott, alulmaradnak. Most már csak a víztócsák, gátmaradvá­nyok, baggerekkel és bulldózerek­kel felhasított udvarok jelzik, hogy akkor a szó szoros értelmében elszabadult a pokol. Igaz, nem érte őket váratlanul a csapás, mert az ismétlődő felhőszakadások le­zúduló vize szinte jelezte, hogy a nagy erőpróba még hátravan. Hetekig ébren aludtak az embe­rek, ha szükséges, védekezhes­senek. Ipolykeszin a lakosok kérdezés nélkül is beszélnek. Gemer Ká­roly, a falu volt kisbírója így emlé­kezik:- A házam előtt folyó Nagypa­takban olyan magas volt a víz, hogy a híd tetején folyt át, és amikor kiképett medréből, betört a kertekbe, a házakba. Balla László, az egységes föld- múvesszövetkezet traktorosa szintén erről beszél:- Amikor a sógoromnál meg­néztem a juhokat és hazafelé igyekeztem, már térdig ért a víz a főúton, és kis híján a kerékpár­ral együtt elsodort. Amikor végre hazaértem, ismerőseimmel zsá­kokba dobáltuk a baromfit, a nyu- lakat és más aprójószágot, és a padlásra menekültünk. ítéletidő volt. Az események bekerülnek a fa­lu krónikájába. Most a különböző bizottságok a károkat becsülik fel, és a hibákon okulva mérlegelik, mit kellett volna tenni és mit tesz­nek a jövőben. Bodzsár Sándor, a helyi nemzeti bizottság elnöke így értékeli a helyzetet:-Tény, hogy a múltban mu­lasztások történtek. Nagy hibának tartom, hogy betemették a falu sáncát, amely a faluszélén elve­zette a dombokról lezúduló vizet. Szecsei Sándor mérnök, az efsz alelnöke Nem lett volna szabad megenged­ni, hogy a nagycsolomijai határból a falu keleti részében vezessék egy csatornán a vizet. Régen sza­bályozni kellett volna már a ka­nyargós Nagypatakot. Ez a három mulasztás az oka, hog a víz ennyi­re elárasztotta a falut. Ha például meg lett volna a falu sánca, akkor a burgonya, a kukorica és más kapásnövény. Kesereg és egyben ígéri, hogy többet tesznek a faluért. Eldöntöt­ték, hogy helyreállítják a falu sán­cát. Sürgetik a szabályozási mun­kák megkezdését. El akarják érni, hogy az efsz ne hordja tovább a nagyhízlaldából a trágyalevet a szőlőhegy tetejére, mivel a szennyvíz hamarosan becsor­dogál a faluba, és ihatatlanná teszi a kutak vizét. Szemlélgetjük a gátacskákat, a beiszapolt kutakat, a kertekben sárguló kukoricákat. Közben újabb ittlakók szólalnak meg. Dénes Sándorné panaszkodik:- Alig bírjuk már. Férjem közel két hónapig nem merte kivinni a személyautónkat a garázsból. Féltünk, hogy jön újra az ár. Május 9-én Dénes Vince személyautóját sodorta el a víz. Szerencséjük volt, hogy fennakadt egy hídon, és kimenekülhettek. Azóta hétszer öntötte el a víz a falunak ezt a ré­szét. Nincs egy nyugodt álmuk, ha megdördül az ég. Jelentős károkat okoztak a vi­harok és az árvizek az egységes- földmúvesszövetkezeteknek is. Szétszaggatott fóliaponyvák, bei­szapolt gabonatáblák tanúskod­nak a pusztításról. Szecsei Sán­dor agrármérnök, a Balogi (Balog nad Ipľom) Efsz alelnöke, fóagro- nómusa mondja, hogy mintegy 10-14 millió korona káruk van. A víz elsodort vagy megrongált 26 fóliasátrat, elöntött 490 hektár ré­tet és legelőt. A jég elvert 50 hektár szőlőt, 40 hektár cukorré­pát, és jelentős károkat okozott a gabonában. Éppen most, amikor rekordter­mésre számítottak, jött ez a nagy Ezen a kis, csatornának csúfolt árkon folyik le két falu határából az esővíz - mondja Bodzsár Sándor, a helyi nemzeti bizottság elnöke. számításom szerint legalább 30 százalékkal csökken a nyomás, és nem megy be a víz a családi házak pincéjébe. Nem kaptunk pénzt a szabályozási munkákra, ezért jártunk így. Becslésünk sze­rint mintegy 300 ezer korona kár keletkezett, de lehet, hogy egy félmillió. A kertekben tönkrement Ha megdördül az ég, már nem tudunk aludni - mondja Dénes Sándorné (A szerző felvételei) csapás. A viharok miatt legalább egy tonnával alacsonyabb lesz az átlagos hektárhozam. Siránkozás­ra most nincs idő. Ezért, ha egy kicsit csüggedten is, hozzáfogtak a helyreállítási munkákhoz. Az elárasztott területeken a talajmű­velési munkák után takarmányke­veréket vetnek. Az árpaszalmát takarmányozási célra bálázzák. Legyen mit adni az állatoknak, mert a biztosítótól kapott pénzt nem lehet megetetni velük. Ahol csak lehet, termelnek, hogy mér­sékeljék a károkat. Furcsa helyzet, hogy épp az árral való küzdelem után tárgyalnak arról, hogy a jövő évben kétezer hektáron üzembe helyezhessék az öntözőberende­zéseket. Mert a szabályozási munkákkal egyidejűleg meg akar­ják teremteni az öntözés feltételeit is, hogy többet teremjen a föld. Lassan felocsúdnak az embe­rek és az élet a régi kerékvágásba kerül. Gyűjtik a szénát, a gabona­táblákon megindultak a kombáj­nok. Ami megmaradt, azt a lehető leggyorsabban betakarítják, ne­hogy kárt tegyen benne az eső, az ár. Ha nehezen is, újra talpra áll­nak, mert az itt lakó emberek meg­szokták már a küzdelmet a termé­szet viszontagságaival. Tudják, hogy mindig felülkerekednek. BALLA JÓZSEF m'b ■v V i i*. i j j ítém­'Ifi ''5‘Ä ' " . *AV\ jm- . '-v* w. . ; ■ Jf f .H ' V Eredményes falufejlesztés KÖRSÉTA EGY BODROGKÖZI NAGYKÖZSÉGBEN Eső után van. Hazánk legala­csonyabban fekvő községének, Bodrogszerdahelynek (Streda nad Bodrogom) a főutcáján - ponto­sabban az úttest és a járda között - néhol virágsor díszeleg, néhol víztócsa nyújtózkodik. Ez utóbbi itt-ott szinte egészen a házak előtti kerítésig ér. A sok esővízzel telí­tett homokos talaj már torkig van, nem bírja magába szívni az újabb adagot, az út menti ároknak pedig se híre, se hamva.- Ott a hiba, kérem, hogy a pár évvel ezelőtt végzett járdaépítés során a régi árkot betemették, vi­szont helyébe csatorna nem ké­szült. .. Lehet, nem futotta rá a község pénzéből... - morfondí­rozik az egyik ház kapujában egy néni, majd megjegyzi: - Szeren­csére nem túl gyakcri itt a felhő­szakadás, a kisebb esők vizét pe­dig rendszerint hamar elnyeli a föld. A családi házak és középületek hosszú sorából „kilóg“ néhány üzemelő és most készülő létesít­mény. A takarékpénztáron, vala­mint a cipóboltban, a cipőjavító műhelyben, a drogérián, a tejcsar­nokon és egy-két további üzleten a kis méretek és a régiség a szembetűnő, a virágüzlet, a mű- kőfaragó műhely és a járási ruha- tisztító üzem helyi fiókja viszont újdonságnak számít ebben a köz­ségben. Az épülő létesítmények közül a művelődési otthon tűnik a legna­gyobbnak.- Itt kap majd helyet a postahi­vatal és a takarékpénztár is - vá­zolják a terveket az építők. Ha elkészül - amire talán már nem kell sokáig várni -, minden bizony­nyal ékessége lesz a Bodrog men­ti településnek. A várva várt üzletközpont is épül. Igaz, egyelőre csak az ala­pokat látni, de már ebből is arra lehet következtetni, hogy a rozo­ga, kis helyi boltoknak, üzleteknek meg vannak számlálva a napjaik. Az állami gazdaság bodrog­szerdahelyi gazdasági telepének rendezése most folyik. Az állatte­nyésztési ágazat már évekkel ezelőtt kiköltözött innen, s jelenleg a növénytermesztőké a telep.- Rövidesen a sártengert is fel­számoljuk, tisztább lesz az udvar és a gépek is katonásabb rendben sorakoznak majd, mint most - ecseteli a megvalósításra váró terveket Gál Dezső, növényter­mesztési ágazatvezető. A kétezerhétszáz lakosú köz­ség déli részében levő domb tete­jén áll a felújított régi kastély. Le­het, ma még nem olyan szép, mint hajdanán, de ha az udvarának és a melléképületeinek most folyó ta­tarozása is befejeződik, aligha lesz párja a széles környék mű­emlékei között. Pár hónapja újból élet van ben­ne. Itt talált megfelelő otthonra a helyi nemzeti bizottság, s az itt létesített, ugyancsak párját ritkító teremben tartják a házasságköté­seket, a névadókat és más társa­dalmi rendezvényeket. Négy he­lyiség a bodrogközi képzőművé­szeké - alkotásaikból állandó tár­latot akarnak itt nyitni. A falu büszke a rendbehozott régi épületre, s büszke rá a helyi nemzeti bizottság elnöke, Vancák István is.- Vétek lett volna lemondani er­ről az épületről. Igaz, a felújítása nem kis munka volt, meg nem is olcsó, de mindenképpen megérte. Szebbé, hangulatosabbá teszi községünk arculatát. A helyi párt­alapszervezet, az államigazgatási szervek és néhány tömegszerve­zet peíiig az eddiginél sokkal jobb körülmények között dolgozhat. A volt gazdasági épületben nyug­díjasklub lesz. Ha a többi épületet is sikerülne megjavítani, akkor egy kisebb szociális otthonnak is he­lyet tudnánk adni. Bejárjuk közben a kastélyt és minden helyiségében beigazoló­dik, hogy a Zilinai Műemlékhelyre­állító Építőipari Vállalat valóban szép munkát végzett.- A választási programot eddig sikeresen teljesítjük - tájékoztat a falufejlesztés eredményeiről az elnök. - Üzemel a múkófaragó műhely, virágüzletet nyitottunk, a tőketerebesi (Trebišov) mosodá­nak itt is létesült egy begyűjtője, a művelődési házat ez év augusz­tusában, a Szlovák Nemzeti Fel­kelés 40. évfordulójának tisztele­tére szeretnénk átadni rendelteté­sének, az üzletközpont épül, a közterületeken rengeteg dísz­bokrot és fát ültettünk. A tervekről is szól;- A közeljövőben a Bakhegy közművesítése lesz az egyik leg­fontosabb feladatunk, mivel ott öt­vennégy családi ház építését en­gedélyeztük. Ez év végén meg­kezdődik két hat lakásos lakóház, jövőre pedig az iskolai étkezde és négy új tanterem építése. Közben készül az üzletközpont, utána pe­dig jó lenne hozzáfogni a szolgál­tatóház építéséhez. Tudom, sok ez, de ha a helyi üzemek olyan aktívak és olyan készségesek lesznek, mint amilyen az igazgató­ikból álló tanács, akkor talán több­re is képesek leszünk. A kastély kerten, az egy-két év­tizeddel ezelőtti hangulatos nép­ünnepélyek színhelyén nem lát­szik nyoma a falufejlesztésnek. Legalábbis egyelőre. Vancák Ist­ván szerint ugyanis a helyi nemze­ti bizottság távlati terveiben a park felújítása is szerepel együtt az epreskerti találkozók újbóli műsor­ra tűzésével, a színjátszás, a kar­éneklés és a sportélet fellendíté­cpwp| GAZDAG JÓZSEF A faluszépítésbe a kicsik és nagyok egyaránt bekapcsolódnak (A szerző felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom