Új Szó, 1984. július (37. évfolyam, 154-179. szám)

1984-07-03 / 155. szám, kedd

Indira Gandhi nyilatkozata a pandzsábi zavargások hátteréről „Az USA, Kanada és Nagy-Britannia csendes beleegyezésével • Kijárási tilalom Dzsammu és Kasmír fővárosában (ČSTK) - Indira Gandhi indiai kormányfő a Dagens Nyheter svéd napilapnak adott nyilatkoza­tában kijelentette, hogy a szélső­ségesek összeesküvését Pand­zsáb indiai Szövetségi államban az Egyesült Államokból, Kanadá­ból és Nagy-Britanniából pénzel­ték és irányították a szeparatista szervezetek az említett országok kormányainak csendes beleegye­zésével. Hangsúlyozta, hogy a pandzsábi zavargásokért és összecsapásokért teljes mérték­ben a szélsőséges erőket és mind­azokat terheli a felelősség, akik támogatják a vallási fanatizmust és ezt az indiai helyzet destabili- zálására akarják kihasználni. Pandzsábban a biztonsági erők a terrorista akciókban való részvé­tellel gyanúsított további szemé­lyeket tartóztattak le. Szombaton és vasárnap 70 szikh szeparatistát vettek őrizetbe és nagy mennyisé­gű fegyvert koboztak el. Az amrit- sari Aranytemplomban, a szikhek fő vallási központjában, ahol a közelmúltban leleplezték és fel­számolták a szélsőségesek bázi­Sztrájkok, tüntetések Izraelben (ČSTK) - Tovább duzzad az izraeli dolgozók sztrájkhulláma. A béremeléseket követelő sztráj­kok az ország gazdaságának több ágazatára terjedtek ki. A WAFA palesztin hírügynökség szerint a sztrájkmozgalomhoz vasárnap csatlakoztak az energetikai üze­mek dolgozói is, akik elhatározták, mindaddig nem veszik fel a mun­kát, amíg nem teljesítik törvényes követeléseiket. Az izraeli belső helyzetet súlyos­bítja a megszállt területek lakos­ságának elégedetlensége is. A törvénytelenül bekebelezett Go- lan-fennsík lakossága az izraeli hatóságok terrorja és megtorló in­tézkedései ellen tüntetett. A tünte­tők szíriai állami zászlókkal vonul­tak fel és transzparenseiken az izraeli börtönökben fogva tartott valamennyi arab szabadonbocsáj- tását, a megszállás beszüntetését és a Golan-fennsikról az izraeli csapatok kivonását követelték. Az izraeli katonai és rendőregy­ségek fegyverrel és könnyfakasz­tó gázzal léptek fel a tüntetők ellen és több mint 20 személyt letartóz­tattak. sát, újabb robbanóanyagokat ta­láltak. Srinangarban, Dzsammu és Kasmír indiai állam fővárosában tegnap éjszakai kijárási tilalmat rendeltek el, bezárták az üzleteket és az iskolákat. A városban meg­erősített rendőregységek cirkál­nak. Az intézkedések elrendelésé­re azért volt szükség, mivel a ha­tóságok zavargásoktól tartanak azt követően, hogy a helyi kor­mány 12 tagja megvonta a bizal­mat Faruk Abdallah főminisz- tertól. Dzsammu és Kasmír állam az India és Pakisztán közti érzékeny területen fekszik, s a múltban már több ízben az indiai-pakisztáni el­lentétek gyújtópontjába került. Nyugalom La Pazban (ČSTK) - A Bolíviai Munkásközpont (COB), az ország legnagyobb szak- szervezete tegnap felvonulásokat ren­dezett az országban a demokratikus folyamat támogatására és a reakció tervei ellen, amely szombaton puccsot kísérelt meg. A fővárosban, La Pazban a puccskí­sérlet meghiúsítása után nyugodt a helyzet, a hadsereg és a rendőri egységek folytatják a nyomozást az összeesküvők, elsősorban Rolando Saravia ezredes, a kábítószerkereske­delem elleni harcra kiképzett speciális egység parancsnoka után, akit a siker­telen puccs vezetőjének tartanak. A kor­mány szóvivóje'közölte, hogy eddig 50 összeesküvőt tartóztattak le. Hernan Siles Zuazo államfőt, aki 1982 októbere óta áll a baloldali pártok és a kereszténydemokraták koalíciós kormányának élén, most otthonában ápolják, mivel szombati elrablása so­rán a puccsisták eltörték egy bordáját. A Bolíviai Köztársaság 159 éves fennállása alatt a szombati puccskísér­let a 190. volt. TASZSZ-jelentés a szovjet fegyveres erők hadgyakorlatáról (ČSTK) - A TASZSZ hírügy­nökség közölte, hogy Dmitrij Usz­tyinov marsall, szovjet honvédel­mi miniszter vezetésével az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia területén, valamint a Balti-tenger térségében folytatódik a szovjet fegyveres erők tagjainak hadgya­korlata. A manővereket irányító szervek és a részt vevő alakulatok a harci feltételekhez rendkívül ha­sonló bonyolult körülmények mel­lett tökéletesítik az egyes alakula­tok közötti egybehangolt tevé­kenységet a különböző típusú har­cok során. A hadgyakorlat első szakaszá­ban a szárazföldön, a levegőben és a tengeren végrehajtott akciók során beigazolódott, hogy a pa­rancsnokok, a törzskarok és a po­litikai szervek aktívan, felelősség­teljesen és magas politikai színvo­nalon teljesítik a harci feladatokat. A katonák és tisztek egyaránt tisztában vannak a jelenlegi nem­zetközi helyzet súlyosságával és az imperialista körök, de mindenekelőtt az Egyesült Álla­mok kormányzatának háborús előkészületeiben rejlő veszélyek­kel. Ezért a hadgyakorlaton nagy­fokú éberségről adnak tanúbi­zonyságot és arról, hogy készek bármikor szembeszállni az ag- resszor intrikáival. A manőverek során a szovjet katonák találkoznak a baráti had­seregek tagjaival és a lakosság részvételével nagygyűléseket tar­tanak. Ezeken az összejövetele­ken megnyilvánul a szocialista or­szágok népének és hadseregei­nek megbonthatatlan barátsága és egysége, az a szilárd elhatáro­zásuk, hogy készek a béke és a szocialista vívmányok megvédé­sére. Őrségváltás a Közös Piac élén (ČSTK) - Őrségváltásra került sor a Közös Piac élén. Az év első hat hónapjában Franciaország töltötte be az elnöki tisztet, míg most a következő fél évben Íror­szág foglalja el ezt a posztot. Az első fél év nagy feszültségek jegyében telt el, amit főleg Nagy-Bri­tannia és a többi kilenc tagállam közötti költségvetési vita okozott. A vitát az váltotta ki, hogy London kitartóan kö­vetelte a közös költségvetéshez való hozzájárulásának a csökkentését, ami politikai válsággá fajult. A brit kormány a közelmúltban megtartott Párizs mel­letti csúcsértekezleten belátta, hogy a viták további élezése könnyen meg­pecsételheti a nyugat-európai integrá­ció sorsát, s ezért ésszerűbbnek tűnt kompromisszumos megállapodást kötni. Annak ellenére, hogy a közöspiaci csúcson megállapodás született ebben a kérdésben, mégsem mondható el, hogy a váltóbotot Párizstól átvevő Dublin helyzete könnyebb lesz. Az ír politikusokra ugyancsak súlyos gondok várnak, többek között a már 2,3 milliárd ECU-ra (közöspiaci elszámolási egy­ség) tehető költségvetési deficit felszá­molása. Ezenkívül szeptember végén fejeződnek be a tárgyalások Portugáliá­val és Spanyolországgal, tervezett kö­zöspiaci csatlakozásukról, éz is nehéz diónak ígérkezik, mivel főleg Madrid nem helyesli azokat a belépési feltéte­leket, amelyeket Brüsszelben számára megszabtak. ÚL väcmajtébúi THE NEW YORK TIMES = Nemzetközi adósságválság: túl komoly ügy a bankároknak Fenyegető problémaként tor­nyosul a harmadik világ, a fejlő­dő országok eladósodása. So­kan közülünk ezt képtelenek sú­lyának megfelelőképpen felfogni - irja a The New York Times pedig ezek olyan komoly kérdé­sek, amelyeket nem szabad csu­pán a bankárokra bízni. Mexikó például 90 milliárd dollárral tartozik más országoknak. Az idén a közép-amerikai ország 3,8 milliárd dollárt kénytelen volt kölcsönvenni, hogy a legszükségesebbekre pénzt fordíthasson; egyúttal ' 1984-ben 12 milliárd dollárt kell visszafizetnie - ez tehát több mint nyolcmilliárd dolláros elméleti pénzkiáramlást jelent annak a fejlődő országnak, amely éppen hogy pénzbeáramlást, tökét igényel. Jövőre pedig az adósságszolgálat (az esedé­kes tartozásrész plusz a kamatok) összege eléri a 22 milliárd dollárt. Ezek a számok azt jelentik, hogy a legtöbb latin-amerikai országban csökken az életszínvonal, a munkaal­kalmak száma, csökken a fejlesztésre szánt összeg, hogy eleget tehessenek fizetési kötelezettségeiknek. Latin- Amerikában, amelynek országai a fej­lődök közül a legtöbb adósságot hal­mozták fel, az utóbbi három évben 12 százalékkal csökkent az egy főre jutó jövedelem. De ha egy állam arra kény­szerül, hogy kevesebbet fordítson ipar­fejlesztésre és beruházásra, hosszú távon hogyan teremti meg azt a gazda­sági alapot, amelyre támaszkodva visszafizetheti adósságait? Ez az a kérdés, amely a gazdasági világot leginkább aggasztja. A hasonló gondokkal, tehát fizetési- mérleg-problémákkal küszködő fejlett országok, például Nagy-Britannia, ed­digi tapasztalata azt igazolja, hogy az iparfejlesztés feláldozása, a termelés visszaszorítása sokkal rosszabb politi­ka, mint ha az iparfejlesztés útján ex­porttöbbletre törekednének. Harold Lever, a kérdés egyik neves angol szakértője egyik könyvében kiemeli: „A fejlődő országok az adósságaikat nem fogják kifizetni.“ Ha drákói szigorú intézkedéseket léptetnek életbe a fejlődőkkel szem­ben, ez a gazdag hitelezőket is sújtja. A fejlődök ugyanis csak úgy tudnak fizetni, ha drasztikusan csökkentik az iparosodott, hitelező államokból szár­mazó importjukat. Ennek következté­ben például a Latin-Amerikába irányu­ló USA-export 1981 és 1983 között 40 százalékkal csökkent, ami az amerikai kereskedelmi minisztérium becslései szerint 400 ezer amerikai állás elvesz­tését jelentette. Ezenfelül nagy politikai árat fizethetnek azok a fejlődök, ame­lyeket a hitelező országok pénzügyi kényszerzubbonyba öltöztetnek. Erre Argentína a legjobb példa. Alfonsin elnök népszerűséget nyert azzal, hogy helyreállította az emberi jogokat. De félelmetes gazdasági problémákkal néz szeri ibe, az infláció most évi 500 százalék, és nagyon nehéz lesz fenn­tartani a jelenlegi demokratikus irány­zatot, ha a pénzügyi szorítókat meg­húzzák. Henry Kissinger így fogalmazta meg a lényeget: „Ezeket az adósságokat lehetetlen behajtani. Egyetlen jelentős adós ország sem lesz képes kifizetni tartozását, s egyúttal növelni gazdasá­gát, fejleszteni termelését, valamint fenntartani politikai és társadalmi egyensúlyát.“ V V események margójára ▼ ,,A jelenlegi helyzetben átvenni a hatalmat egyenlő lehet az ön- gyilkossággal. Sikerült azonban győznünk a katonai diktatúrával szemben, s ez a fontos“. Hernán Siles Zuazo ázavai ezek, mintegy 2 éve hangzottak el, rögtön az­után, hogy az ismert politikus Bolí­via első civil elnöke lett a 18 évig tartó katonai kormányzat után. Valóban fontos volt, hogy eb­ben a dél-amerikai országban tá­vozásra lehetett kényszeríteni a hadsereget a hatalomból, s nemcsak Bolívia, hanem a kör­nyező országok számára is. Ez utóbbiak példát láthattak benne, hogyan lehet megszabadulni a diktátoroktól. Argentínában nem sokkal azután szintén polgári kor­mány került hatalomra, s nem két­séges, hogy e két példa is befolyá­solja a brazil demokratizálási ten­denciák erősödését vagy a chilei és az uruguayi nép diktatúraelle­nes harcát. De mit hozott Bolíviának az, hogy a hadsereg 1982 októberé­ben oda vonult vissza, ahová való: Puccs-csőd a kaszárnyákba? Először persze azt kell számba venni, mit hagytak maguk után az egymást szinte rendszeres időközönként - pucs- csal! - váltogató tábornokok. Bolí­via bruttó nemzeti terméke 2 éve a nulla körül mozgott, az infláció elérte a 280 százalékot, s a külföl­di adósságok 3,8 milliárd dollárra rúgtak. A lakosság jövedelmei olyan alacsonyak voltak, hogy tö­megek szegényedtek el hónapok leforgása alatt. Piaci ellátásról alig lehetett beszélni. A hadsereg ve­zetői és barátaik kizárólag a ko­kainüzlettel foglalkoztak, ami per­sze csak nekik hozott busás hasznot. Ilyen helyzetben Siles Zuazo (aki az elmúlt évtizedekben több­ször volt államfő, illetve alelnök, s demokratikus beállítottságáról vált ismertté) az országban ural­kodó állapotok normalizálása szempontjából az utolsó reményt testesítette meg. Azonnal hozzá­látott a gazdasági tevékenység új szabályainak kidolgozásához. Megszilárdította a peso árfolya­mát, az élelmiszereken, a gyógy­szereken és az ipar újjáépítésé­hez szükséges legfontosabb alap­anyagokon kívül megtiltotta az im­portot, ugyanakkor ösztönözte a nem hagyományos termékek ki­vitelét (Bolívia szinte kizárólag cínexportból élt). A kormány csök­kentette az alacsony jövedelmek adóját, kedvezményekben része­sítette a földműveseket, s a bá­nyászok - a társadalom hagyomá­nyosan legharciasabb rétege - számára lehetővé tette, hogy részt vegyenek a két legnagyobb állami bánya-, illetve kőolajipari vállalat vezetésében. A polgári kormány nekilátott a hadsereg megtisztításához a szélsőjobboldali, reakciós pa­rancsnokoktól, harcot hirdetett a korrupció és a kokain-maffia ellen. Feloszlatta pl. a kábító­szerellenes hivatalt, amely nevé­vel ellentétben épp a kokaincsem­pészeknek adott védelmet. (Ugyanakkor némi következetlen­ségre vall, hogy a speciális kábító­szerellenes alakulatok élén ma­radhatott Rolando Saravia, a mos­tani puccsista ezredes.) A gazdaság helyreállításának programja törvényszerűen tartal­mazott olyan kényszerű és nép­szerűtlen intézkedéseket is, mint több közszükségleti cikk vagy az élelmiszerek árának emelése. A lakosság szegényebb rétegei­nek élete tehát rohamosan nem javulhatott, ugyanakkor a nagytő­kések, a szélsőjobboldali erők, po­zícióik megnyir­bálását látva, lassan ismét szervezkedni kezdtek, s ennek eredményeképp több államcsíny-kísérletre is sor került. Ezeket azonban időben le­leplezték, illetve a mostanit meg­hiúsították. A szélsőjobboldal hívei mind a politikai körökben, mind a had­seregben azt igyekeznek a maguk javára fordítani, hogy a legna­gyobb szakszervezet, a Bolíviai Munkásközpont (COB) soraiban az utóbbi időben a kormánypoliti­kával való elégedetlenség is meg­nyilvánult. Kifelé - az USA irányá­ban - pedig azzal érvelnek, hogy „kommunista veszély“ fenyegeti Bolíviát (mint ismeretes, a KP-nak két minisztere van a koalíciós kor­mányban), s így próbálnak támo­gatást szerezni. A bolíviai nép mindazonáltal megérti, hogy az ország nehéz helyzetben van, s támogatja a kor­mány által megkezdett demokrati­zálási folyamatot. La Pazban, va­sárnap együttes ülést tartott a kor­mány, a kommunistákat is magá­ban foglaló Demokratikus és Népi Egység tömörülés országos vég­rehajtó bizottsága, továbbá a Bolí­viai Munkásközpont vezetősége, valamint a hadsereg és a rendőr­ség képviselői, s ezen azt hangsú­lyozták, tovább kell folytatni a de­mokratikus változásokat, határo­zottan fel kell lépni a reakciós fordulatokra tett kísérletekkel szemben. Fontos körülmény, hogy a fegy­veres erők hűek maradtak a kor­mányhoz, ami már önmagában is bizonyítja: a két éve megkezdett úton Bolívia eredményeket ért el. A hét végén meghiúsított állam­csíny-kísérlet azonban azt is jelzi, hogy „puccsországban“ (az el­múlt másfél évszázadban joggal érdemelte ki ezt a jelzőt Bolívia) a kísértet csak elaludt, s bármikor ismét felébredhet... PAPUCSEK GERGELY Sikertelen hiteltárgyalások után: „A ta­xi még visszavihet minket a hotel­be?“ (A londoni Punch karikatúrája) Bohuslav Chňoupek befejezte latin-amerikai körútját Közlemény a kolumbiai tárgyalásokról (ČSTK) - A Kolumbiai Köztár­saság kormányának meghívására Bohuslav Chňoupek csehszlo­vák külügyminiszter június 26-a és 30-a között hivatalos látogatást tett az országban,. A látogatásról kiadott közlemény megállapítja, hogy a csehszlovák külügyminisz­ter Rodrigo Lloredo Caicedo ko­lumbiai külügyminiszterrel nem­zetközi kérdésekről és a két or­szág közti kapcsolatokról folytatott tárgyalásokat. A külügyminiszterek elemezték a nemzetközi helyzetet, amelyben a feszültséggócok jelentős mér­tékben veszélyeztetik a békét. Hangsúlyozták, kormányaik kész­ségét, hogy minden eszközzel hozzájáruljanak a feszültség eny­hítéséhez és valamennyi vitás kérdés tárgyalások útján való megoldásához. Szükségesnek minősítették, hogy konkrét intéz­kedéseket tegyenek a lázas fegy­verkezési verseny, elsősorban a nukleáris fegyverkezési verseny beszüntetésére. Részletesen foglalkoztak a kö­zép-amerikai helyzettel. Ezzel összefüggésben a csehszlovák külügyminiszter nagyra értékelte azt a szerepet, amelyet Kolumbia játszik a Contadora-csoportban. A miniszterek megvitatták a két ország közti gazdasági, kereske­delmi, kulturális és tudományos­műszaki kapcsolatok helyzetét. Hangsúlyozták ezek továbbfej­lesztésének és elmélyítésének szükségességét. Megállapodás született a rendszeres kölcsönös konzultációk megvalósításáról. Bohuslav Chňoupek csehszlová­kiai látogatásra hívta meg kolum­biai kollégáját. A látogatást köszö­nettel elfogadták.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom