Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)

1984-06-14 / 139. szám, csütörtök

Kulturális kapcsolatunk további elmélyítéséért A MADÁCH KIADÓ A MAGYARORSZÁGI KÖNYVHÉTÉN A minőség tükrében A szlovákiai tájoló színházak seregszemléje A könyv ünnepe a Magyar Nép- köztársaságban immár több mint fél évszázados múltra tekint visz- sza. Az első alkalommal 1929-ben - könyvnapként - megrendezett könyvünnep az elmúlt évtizedek folyamán a magyarországi kultu­rális és irodalmi élet jeles esemé­nyévé vált, amit az idei nagy ér­deklődés is kézzelfoghatóan tanú­sított. A könyvünnep - hagyományai­nak megfelelően - elsősorban a kortárs magyar irodalom sereg­szemléje. Az idei könyvhéten a 19 könyvkiadó által megjelentetett mintegy 130 mü nagy része a mai magyar irodalmat reprezentálta, számos értékes és érdekes meg­lepetéssel szolgálva. A könyvhétnek minden évben az ad országos jelentőséget, hogy Budapesten kívül egyazon időben más nagyobb városokban is felütik a könyvsátrakat. E hagyományos nagyszabású szemle persze nemcsak a ma­gyarországi könyvkultúra számára fontos, hanem a nemzetiségi ma­gyar irodalmak számára is, hiszen a magyarországi írók alkotásai mellett rendszeresen jelen vannak a könyvhéten a csehszlovákiai, a romániai, a szovjetunióbeli és a jugoszláviai magyar írók művei is; az érdeklődő irodalomkedvelő közönség megismerkedhet velük, s a hazai könyvekkel együtt meg is vásárolhatja őket. Az egy hétre ünnepi díszbe öl­tözött Váci utcában (melyet ilyen­kor „átkeresztelnek“ Könyv utcá­vá) az olyan nagy nevű országos könyvkiadók mellett, mint amilyen a Kossuth, a Szépirodalmi, a Mag­vető, a Gondolat, az Európa Kia­dó, a Móra Ferenc Ifjúsági Könyv­kiadó stb., ott volt a bratislavai Madách és. a jugoszláviai Fórum Kiadó önálló, valamint a romániai Kriterion, Dacia, Ion Creangá, Facla és az Eminescu Kiadó kö­zös könyvsátra is. A könyvhét lé­nyegét igen találóan ragadta meg A pártunk XVI. kongresszusán kitűzött legjelentősebb célok egyi­ke szocialista hazánk biztonságá­nak erősítése és védelmi képes­ségének biztosítása. Ezért fontos, hogy tovább építsük a csehszlo­vák néphadsereget, mely a Varsói Szerződés tagállamai hadseregei­nek szövetségében - a Szovjet­unió vezetésével - részt vállal a szocializmus, a béke védelmé­ben. Néphadseregünk a Varsói Szerződés hadseregeivel közösen hazafias és internacionalista köte­lességet teljesít. így járul hozzá a népünk és a szocialista közös­ség békés és alkotó munkájához szükséges feltételek megteremté­séhez. A védelemmel kapcsolatos fel­adatok azonban nem csupán a néphadseregre, hanem az egész társadalomra, tehát a szo­cialista iskolára is vonatkoznak. Az alap-, a középiskolák és felső- oktatási intézmények egyik fontos teendője, hogy hatékonyan készít­sék fel a fiatalokat a katonai pá­lyákra. Ezért a honvédelmi neve­lés terén a tanulókban öntudatos viszonyt kell kialakítani a szocia­lista hazához, fejleszteni kell hon­védelmi ismereteiket és jártassá­gaikat, éberségre kell nevelni őket. Fontos, hogy erősítsük az ifjúság szocialista meggyőződését, a szocialista közösség szüksé­gességébe vetett hitét, fejleszteni kell a honvédelmi szakköri tevé­kenységet és javítani a tanulóknak a katonai iskolákba való irányí­tását. A minisztériumnak az 1983-84- es tanévre szóló feladatai megha­tározzák; a fiatalokat győzzék meg, hogy tanulmányaikat katonai isko­Fekete Gyula, a neves magyar író, a Magyar írók Szövetségének alelnöke, megnyitójában: ,,Az iro­dalom annyiban létezik, amennyi­ben az irodalmon kívül van jelen: a szellemi, a társadalmi élet, a köz­élet, más dimenzióiban, a köz­gondolkozásban - jelen van, tehát szétsugározza közérzetét is. Gyó­gyít vagy roncsol, mint a rádium. E jelenlétnek évente ismétlődő próbája a könyvhét." A bratislavai Madách Kiadót Sárkány Árpád igazgató és Hupp- mann Ferénc, a kereskedelmi osztály vezetője képviselte.- Kiadónk - nyilatkozta az igaz­gató - rendszeresen ott van kiad­ványaival a magyarországi könyv­héten. Az idén Budapesten kívül Székesfehérvárott a Technika Há­zában megrendezett könyvvásá­ron is kaphatók voltak könyveink. Véleményem szerint fontos, hogy részt vehetünk publikációnkkal e jelentős szemlén és vásáron, mert lehetőséget biztosít, hogy a baráti Magyarországon jobban megismerhessék a szlovákiai ma­gyar irodalom, valamint a cseh és a szlovák irodalom alkotásait. Kia­dónk egyébként a Gondolat Kiadó vendége volt a könyvhéten. Siklós Margit igazgató nagy szeretettel kalauzolt bennünket Budapesten és Székesfehérvárott is. Mindkét városban úgy láttuk, van érdeklő­dés kiadványaink iránt.- Mennyi könyvvel vett részt a Madách a magyarországi könyvhéten? - kérdezzük Hupp- mann Ferenctól.- Az idén hatvanhét művet küldtünk Magyarországra közel kétezer ötven példányszámban, mintegy negyvenezer korona ér­tékben. Könyveink nagyobb része a budapesti könyvsátorban várta a vásárlókat. Más vendégkiadók­hoz hasonlóan mi sem csupán az idei kiadványainkat hoztuk Ma­gyarországra, könyvheti „ajánla­tunkat“ az utóbbi négy év termé­séből válogattuk. Legnagyobb Iákban folytassák tovább, s válja­nak hivatásos katonákká. A kerü­leti és járási iskolairányítási szer­vek az utóbbi években ennek a feladatnak kellő figyelmet szen­teltek és e téren jó eredményeket értek el. A legtöbb alap- és közép­iskolában a tanulóknak a katonai pályára való irányítását helyesen, a pedagógiai munka fontos része­ként értelmezik. A pályairányítás eredményei aztán visszatükröződ­nek a katonai iskolákba jelentke­zők számában. Ez nem csupán a honvédelmi nevelés hatékony­ságának, hanem az oktató-nevelő munkának, pedagógusaink és szocialista iskoláink tevékenysé­gének is egyik fokmérője. Már évek óta a legjobb eredményeket éri el ezen a téren a kelet-szlová­kiai kerület. A kerületi nemzeti bi­zottság oktatási osztálya kidolgoz­ta azokat a hosszú távra szóló intézekdéseket, melyek révén tel­jesítik ezt a feladatot, megvalósí­tását rendszeresen ellenőrzik, szükség esetén pedig kellő intéz­kedéseket hoznak. Nagyon jónak mondható az oktatásügy együtt­működése a kerület katonai szer­veivel. Kassa (Košice) jár az élen ezen a téren. 1976 óta rendszeresen sikeresen teljesíti ezt a feladatot. Jó eredményeket mutathatnak fel a michalovcei, a rozsnyói (Rožňa­va), a svidníki, a töketerebesi (Tre­bišov) járások is. Sajnos, nem szólhatunk ilyen kedvezően min­den szlovákiai járásról. Sok helyütt ezt a teendőt nem értelmezik he­lyesen. Vannak olyan járások és iskolák, melyek ennek a feladat­nak a teljesítéséért semmit vagy csak nagyon keveset tettek. Hogy ez nem teljesíthetetlen célkitűzés, számban a tavalyi kiadású művek kerültek el a könyvhétre.- Persze nemcsak a kiadó által küldött Madách-könyveket árusít­juk a sátorban, az imént említett hatvanhét művön kívül további negyven mű budapesti „eredetű“, részben az Állami Könyterjesztő Vállalat raktárából, részben a könyvesboltunk saját készleté­ből kerültek a sátorba. - Ezt már Faggyas János, a Rózsavölgyi Könyvesbolt (a védnök) hangle­mezrészlegének vezetője mondja, aki a sátorbeli eladók munkáját irányítja. Tőle kérdeztük azt is, mely könyvek a legkelendőbbek.- Ez relatív. A „törzsvevők“ a számukra ismert szerzők új könyveit keresik. Az irodalmárok jól tájékozottak, ők pontos listával jönnek. Többen keresték Grendel Lajos és Zalabai Zsigmond új könyvét, de ez nem volt. Tőzsér Árpád kötetének néhány példánya hamar gazdára lelt. Jól fogyott a Gondok könyve, Duba Gyula örvénylő idő cimü regénye, Szombathy Viktor Száll a rege várról várra című műve. Viszony­lag sokan érdeklődtek a fiatalok Főnix Füzetei iránt. A cseh iroda­lomból Comenius A világ útvesz­tője, Karéi Čapek Az irodalom margójára, Egy tisztes polgár, Jan Neruda Történetek a régi Prágá­ból című műve és a Hány színű a szivárvány című prózaantológia volt a legkapósabb. A szlovák könyvek közül Vincent Šikula A sárgarigója, Mogyoróbokrokja, Jozef Puškáš Negyedik dimenzió­ja, Johanides Letagadott varjakja és Rúfus esszékötete volt a legsi­keresebb. Átlag öt-hat ezer forin­tos forgalmat bonyolítottunk le napjában. A könyvhéten írókból és műfor­dítókból álló öttagú csehszlovák írószövetségi küldöttség is részt- vett, jelenlétével tovább mélyítve a csehszlovák-magyar szellemi barátságot és kulturális kapcsola­tokat. KÖVESD! JÁNOS arról tanúskodik a Bratislavai Fő­városi Nemzeti Bizottság oktatási osztályának munkája; itt szorosan együttműködnek a katonai pa­rancsnokságokkal, rendszeresen ellenőrzik feladataik teljesítését s fáradozásuk az utóbbi két évben nem maradt eredménytelen. Mielőtt megkezdődne a nyári szünet, még egy s más tehető azért, hogy emelkedjen a katonai főiskolákra pályázók száma. Az alap- és középiskolák azon tanu­lói, akik valamely középiskolában vagy felsőoktatási intézményben sikeresen felvételiztek, de hely­szűke vagy egyéb okok miatt kí­vülrekedtek, még mindig jelent­kezhetnek valamely katonai középiskolába vagy felsőoktatási intézménybe. A katonai főiskolá­kon való továbbtanulás iránt ér­deklődők kérelmét a középiskolák igazgatói a kerületi, illetve járási katonai parancsnokságnak küld­jék el. Amint már több ízben is hang­súlyoztuk, a fiatalok katonai pályá­ra való irányítása nem lehet kam­pányjellegű, eredmény csupán olyan céltudatos nevelómunkával érhető el, melyben mindenkinek megvan a maga feladata és helye, az iskolaigazgatótól kezdve a pe­dagógiai dolgozókon át a társadal­mi szervezetekig. Fontos, hogy e társadalmilag jelentős hivatásra olyan fiatalokat válasszunk ki, akik erkölcsileg szilárdak, előmenete­lük és egészségi állapotuk lehető­vé teszi, hogy 'sikeresen teljesít­hessék hazafias és internaciona­lista kötelességüket. PETER JURIŠTA, az SZSZK Oktatási Miniszté­riumának munkatársa A Nyitrai (Nitra) Színházi Május '84 fesztivál - tájoló színházaink seregszemléje - tizenkét eszten­dős fennállása alatt több szerve­zési és tartalmi változáson ment át. Az inkább informatív jellegű szemlének fokozatosan alakult ki a verseny jellege, amikor is újkori történelmünk aktuális politikai illet­ve társadalmi évfordulóira figyelő produkciókat neveztek be. A Nyit­rai Színházi Május koncepciója az elmúlt két évben alapvetően meg­változott. Ezeket a változásokat az előző esztendők pozitív és negatív gyakorlati tapasztalatai kényszerí­tették ki. Az idei szemlén a porešovi Uk­rán Nemzeti Színházat leszámít­va, mindegyik tájoló színházunk részt vett. Az említett együttes azzal indokolta távolmaradását, hogy az idén nincs olyan produk­ciója, amely méltóképpen képvisel­né művészi törekvéseiket. így ver­senyen kívül a nyitrai színház SZISZ szervezete színházi stúdió­jának kísérleti produkciója szere­pelt, amit Két lélek címmel Csehov novelláiból rendezett Jozef Bed- nárik. A fesztivál műsorát minden társulat valami sajátossal, tipikus­sal és jellemzővel gazdagította, így az egyes előadások megmu­tatták az együttesek helyzetét, s azokat a gondokat és jelensége­ket is, amelyekkel az egyes szín­házakban küzdenek. Színházi életünk komoly problémájának mu­tatkozik a generációk párbeszéde a színészi alkotómunkában. Ez leg­inkább a nyitrai, zvoleni és komá­romi (Komárno) társulatokban volt tapasztalható. A feltörő generáció programszerű inszcenációjának is mondhatjuk a prešovi Jonáš Zá­horský Színház Kleist Az eltört korsó című drámájának előadását, amelyet J. Pražmáry rendezett. Ebben a hatalom agresszív me­chanizmusáról van szó, amelyben a manipulált egyén nagy erőfeszí­tések árán tud megmaradni. Kleist története Pražmáry felfogásában csupán történelmi háttérként szol­gál az erkölcs felbomlásának ab­szurd magyarázatához. A rende­zői elképzelés konstruktivizmusát sok tekintetben aláhúzta J. Za- varský díszlete is, amelynek ta­goltsága és variabilitása nemegy­szer rendkívüli fizikai igénybevé­telnek tette ki a színészt. Saulius Saltenis mai litván drá­maíró finoman és érzékenyen megírt színműve a Sicc, halál! amely a maga kompozíciós meg­oldásaival nagyon közel áll a dísz­lettervezői gyakorlathoz. Az epizó­dok mozaikszerű kapcsolódása, a visszapillantó képek és az ala­kok összeütközései a felbontott idősíkokban, sok tekintetben meg­mutatta azt, amivel M. Kákoš ren­dezőnek a színészekkel végzett munkájában meg kelllett birkóz­nia. Plasztikusabbra sikerültek a fiatalabb figurák, elsősorban Maroš Kramár Andriusa, amiért a legjobb férfi alakítás díját is megkapta. Ez a fiatal színész első nagyobb szerepe, bár gyermek­színészként több filmszerepet is játszott.. A cseh realista drámát a Mrštík- fivérek Marisa című darabja képvi­selte. A martini színház történeté­ben különleges helyet foglal el, hiszen két évvel a prágai bemuta­tó után, 1896-ban szlovákul elő­ször a martini műkedvelők mutat­ták be. A cseh színház évében a Szlovák Nemzeti Felkelés Szín­ház ismét elővette ezt a darabot. Ezzel kapcsolatban ismét beiga­zolódott, hogy a Marisát csak ab­ban az esetben lehet színpadra állítani, ha a társulatnak nagy tragi- kája van. J. Svoboda vendégren­dező irányításával Marisa alakjá­ba Olga Solarová annyi expresz- szivitást, örömet és szenvedést vitt, hogy a vagyon farkastörvé­nyeivel manipulált ember drámáját a nagy antik tragédiák magasába emelte. A rendező érzékeny pon­tossággal indította a drámát egy (a nézőtérről a színpadra érő) regru- tabál expozíciójából. Az emberi cselekvés szilárd pontjait szimbo­lizálják az előttünk földbevert karók, amelyek faeródítménnyé növe­kednek, ahonnan nincs menek­vés, kiút csak a lázadás lehet: halál vagy gyilkosság. Solarová- nak ítélte a zsűri a legjobb női alakítás díját, s az előadás rende­zőjét a seregszemle legjobb ren­dezéséért jutalmazta. Külön kell értékelni, hogy a Ma­gyar Területi Színház a ' nyitrai fesztiválról a legjobb dramatizálás díjával tért haza. Az előadást a fia­tal, ambiciózus Miroslav Procház- ka rendezte. Helytelen lenne el­hallgatni, hogy az együttesnek az előző évadokban a fesztiválon lá­tott előadásai nemegyszer viharos kritikai állásfoglalásokat eredmé­nyeztek. Ezért is jelentős a komá­romi társulat idei sikere. Bukovčan ma már klasszikusnak számító Mi­előtt a kakas megszólal című drá­máját Miroslav Procházka kisebb beavatkozásokkal (Fanka és Ond­rej bevezető dialógusa, az egyes jelenetek cselekményívét össze­kötő kommentár, stb.) állította színpadra. Ezek azonban mellé­kes, technikai beavatkozásnak is tűnhetnek. Sokkal komolyabb dol­gokat eredményezett az a mód­szer, amivel a rendező a mű filozó­fiai üzenetét közvetíti felénk. Ez a rendezés újra felfedezte Bukov­čan drámáját, feltárta a szöveg többrétegűségét, a színészi kifeje­zőeszközök exprešszív dimenzió­it. A dráma csomópontjait képileg is pontosan megkomportálta (egyebek között a tömegpszichó­zis kicsúcsosodását). Figyelemre méltó az áldozatvállalás motívuma is: az író egyetlen embert küld a puskacsövek elé, de Procházka ezt mint hiábavaló gesztust értel­mezi, hiszen a fasizmus semmi­lyen jogi és erkölcsi normákat nem akceptál. A túszok lemészárlása, ezért tűnik fel logikusnak. A befe­jező kép rádióban felolvasott hírei az eseményeket a Szlovák Nem­zeti Felkelés időszakából az időt­lenségbe emeli. A rendező képi következetességeit bizonyítja az ártatlan áldozatokra hulló újság­papírdarabkák látványa is. Az inszcenáció metaforikus befejezé­se a köd, amely lassan elönti a színpadot; a valóságos tárgyak, emberek és a tér körvonalai las­san elmosódnak, s a színpadi el­vonatkoztatás akkor tetőzik, ami­kor a nézőtér első sorai is a go- molygó ködbe vesznek. Ez erős számonkérés: az alaktalan fasiz­mus deformálta tömeg vagyunk, vagy olyan erő, amely szembe­száll vele? A. Ny. Osztrovszkij Farkasok és bárányok című színművét a zvole­ni Tajovský Színház mutatta be. Ez M. Ol’ha, a színművészeti főis­kola hallgatójának a vizsgarende­zése volt. Bár a színészvezetés néhány eredeti ötleten alapult, a rendezői koncepció a műfaj el­méleti értékeléséből eredő tisztá­zatlanságokról árulkodott. Hason­ló, de sokkal kifejezőbb és mar­kánsabb művészi eredményt hozó stíluskísérlettel próbálkoztak a trnavai Gyermek- és Ifjúsági Színház alkotói. Brecht Kaukázusi krétakörét O. šulaj az epikus szín­ház modelljátékaként rendezte meg, de rendezése megragadt az illusztráció síkján, a szöveg felszí­nes értelmezésénél. A XII. Nyitrai Színházi Május fesztivál részeként megrendezték a fiatal díszlettervezők kiállítását is. A tájolószínházak aktuális dra- maturgiai-rendezői együttműkö­désének kérdéseiről tartott szemi­nárium témája mindenegyes tár­sulatot, színházat érintett. Vagyis a járulékos rendezvények azokra a kérdésekre kerestek választ, amelyek nagyvonalakban színházi kultúránk egészét is jellemzik. Elemzésük és megoldásuk köz­ben azonban nem téveszthetjük szem elől, hogy - Marxot szaba­don idézve - a művész által létre­hozott tárgy megteremti befoga­dóját,- míg a befogadó e tárgyon keresztül létrehozza a maga mű­vészét. GIZELA MIHÁLIKOVÁ Céltudatos nevelőmunkával Több fiatalt a katonai iskolákra ÚJ szú 6 1984. VI. 14.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom