Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)
1984-06-09 / 135. szám, szombat
,y*r Egy hét a nagyvilágban (Június 2-töl 8-ig) Szombat: A TASZSZ nyilatkozatot adott ki az USA és a NATO politikájáról Vasárnap* Spanyolország történelmének egyik legnagyobb NATO-ellenes tüntetésére kerüft sor Madridban - Wojciech Jaruzelski zárszavával Lodzban befejezte kétnapos kibővített ülését a LEMP Központi Bizottsága Hétfő: Legfelsőbb szintű szovjet-román tárgyalások voltak Moszkvában - Ronald Reagan, aki nyugateurópai körútra indult, beszédet-mondott az ír parlamentben Kedd" A libanoni törvényhozás megkezdte a kormánynyilatkozat vitáját - Szívroham következtében meghalt Mohieddin egyiptomi kormányfő - Kohl nyugatnémet kancellár fogadta a nyugat-európai körúton levő Pieter Botha dél-afrikai kormányfőt . Szerda: A szaúdi légierő vadászgépe a Perzsa-öböl fölött lelőtt két iráni harci repülőgépet - Ünnepségeket rendeztek Franciaországban a normandiai partraszállás 40. évfordulója alkalmából Csütörtök: ^ észak-indiai Amritsarban az Arany Templomot megszállva tartó szikh terroristák megadták magukat a hadseregnek - Véget ért Helsinkiben az orvosok nemzetközi békekonferenciája - Londonban megnyílt a hét vezető tőkés ország csúcstalálkozója Péntek: A szaúdi Taifába összehívták a Perzsa-öböl országainak kőolajipari és külügyminisztereit A szovjet állásfoglalások Az elmúlt héten újabb szovjet hivatalos állásfoglalások láttak napvilágot a leszerelési tárgyalásokról, a szovjet-amerikai viszonyról, illetve általában a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről. A TASZSZ szombaton közzétett nyilatkozata a múlt heti washingtoni NATO-ülésre reagált, megállapítva, hogy a külügyminiszteri tanácskozás eredményei azt mutatják: az észak-atlanti tömb folytatni kívánja militarista politikáját, nem óhajtja a nukleáris szembenállás szintjének csökkentését. Ezen a tényen mit sem változtatnak a „párbeszéd szükségességét“, a „tárgyalási készséget“ bizonygató propagandaszólamok, mivel ezek mögött semmi konkrétum sincs. A Szovjetunió és a többi szocialista ország számára elfogadhatatlan az a NATO-álláspont, hogy az amerikai rakéták nyugat-európai telepítését figyelmen kívül hagyva kellene folytatni a genfi tárgyalásokat. Márpedig Washingtonban és a vNATO-közponíban ezt nevezik „tárgyalási készségnek“. Konsztantyin Csernyenko a Nicolae Ceausescu tiszteletére hétfőn adott díszvacsorán ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a szocialista országok biztonsága szempontjából legalábbis óvatlan lépés lenne, ha a közösség tagállamai csökkentenék fegyverzetüket, miközben fennmarad a lehetőség arra, hogy határaik mentén növeljék az előretolt állomásozta- tású amerikai nukleáris eszközök számát. „Az amerikai rakéták folytatódó telepítésével párhuzamosan megtartott tárgyalások csak arra lennének jók, hogy a biztonság illúzióját keltsék az emberekben és szabad kezet adjanak a fegyverkezési hajsza híveinek“ - szögezte le az SZKP KB főtitkára, á szovjet állam vezetője. A nukleáris fegyverekről folytatott tárgyalások folyamatának szétzilálását az amerikai vezetők politikája idézte elő, úgyhogy a konstruktív tárgyalások feltételei is csak akkor jöhetnek létre, ha megszűnik az a közvetlen veszély, amely az amerikai rakéták nyugateurópai megjelenésével fenyegeti a békét. A legfelsőbb szintű szovjet-román tárgyalásokon arra a rendkívül fontos körülményre is rámutattak, hogy ebben a kiélezett helyzetben tovább kell erősíteni a testvéri szocialista országok egységét és egybeforrottságát, még szorosabbra kell vonni együttműködésüket a nemzetközi téren. A TASZSZ-nyilatkozatban és a Csernyenko-pohárköszöntőben elmondottakat - nyilván akaratán kívül, - megerősítette maga Ronald Reagan is. Az amerikai elnök az ír parlamentben mondott beszédében u. i. a „béke apostolának“ tüntette fel magát, miközben a rakétatelepítés megszüntetéséről nem ejtett szót. A moszkvai Pravda csütörtöki szerkesztőségi cikkében (ez ugyancsak hivatalos állásfoglalásnak tekintendő) propagandaszólamok újabb adagjának nevezte a Reagan-beszédet, amely azt a célt szolgálta, hogy lecsillapítsa az amerikai politika miatt mind nyugtalanabb nemzetközi - és a választásokra való tekintettel a hazai, az USA-beli- közvéleményt. Valójában azonban Washington megmarad a békével ellenséges pozíciókon, bár ezt szóözönnel igyekszik elfedni- mutatott rá a Pravda. Szikh szenvedélyek Hivatalos jelentések szerint 308 ember (köztük 49 katona) veszítette életét az indiai hadsereg által a pandzsábi Amritsar város Arany Temploma ellen végrehajtott akció során. A fegyveres erők fellépését a múlt hét végén a rendkívüli állapot elrendelése, majd a kijárási tilalom bevezetése, az állami intézmények bezárása, a közlekedés és a távközlés szüneteltetése előzte meg. Ezekre a szigorú intézkedésekre azért volt szükség Pandzsábban, mert a szikh vallási kisebbség (csak ebben a szövetségi államban van többségben a hindukkal szemben) szélsőséges erői a templomokban meghúzódva politikusok, tisztviselők, de ártatlan személyek ellen is követtek el gyilkosságokat, s a terror az utóbbi napokban tűrhetetlen méreteket öltött. A szikh terrorszervezet, a Dal Khalsza 1978-ban alakult és zászlajára Pandzsáb Indiától való el- szakítását, s az önálló állam- Khalisztán - kikiáltását tűzte ki. Százakra tehető a szikh szepara- tisták áldozatainak száma. E vallási csoportnak van egy hivatalos, a parlamentben is képviselt pártja- az Akaii dal -, s ennek vezetése, de legalábbis mérsékelt szárnya a központi kormánnyal folytatott tárgyalások híve - volt. Indira Gandhi kormánya hajlandó lenne akár nagyobb autonómiát is biztosítani a szikheknek, de azt nem tűrheti, hogy Pandzsáb elszakadjon Indiától. Két okból sem: egyrészt azért, mert ez a szövetségi állam fejlett mezőgazdaságával az ország éléskamrája, másrészt pedig a szikh szélsőségesek követeléseinek teljesítése láncreakciót indíthatna el több - ugyancsak soknemzetiségű és -vallású - államban, amelyek közül sokban (pl. Kasmír, Asszám) szintén élnek a szeparatista tendenciák. Delhi tehát szó szerint az Indiai Köztársaság egységének létét látja fenyegetve, ami pedig elég indok a határozott fellépéshez. A katonai akciók veszélye azonban abban rejlik, hogy az Arany Templom minden szikh szemében sérthetetlen, még az állami hatalom által is érinthetetlen szentély, s így most a mérsékelt szikh lakosság (melynek képviselői nagy számban megtalálhatók a hadsereg és az állam vezető posztjain) a szélsőségesek mögé sorakozhat föl. Az Akaii dal máris tiltakozott a fegyveres akció miatt, s több helyütt - Pandzsábon kívül is - sztrájkokat és tüntetéseket próbált szervezni. Incidensekre került sor egyebek között Madras- ban és Bombayben, s a gyújtogatásoknak ezúttal is voltak halálos áldozatai. Kérdéses, hogy a rendkívüli intézkedések nyomán lecsillapodnak-e a szikh szenvedélyek, főleg azután, hogy az Arany Templomban lelte halálát Bhindranval, a szeparatisták vezéregyénisége (aki Pakisztántól és az amerikai titkosszolgálatoktól kapott ösztönzést a terrorcselekményekhez). _______________________________ Ös szeállította: PAPUCSEK GERGELY ■:r A képen látható harcok színhelyén, Normandiában szerdán ünnepséget rendeztek a szövetséges csapatok partraszállásának 40. évfordulója alkalmából. Ezen több ország magas szinten képviseltette magát. Mitterrand francia államfő beszédében nagyra értékelte mindazok helytállását, akik részt vettek az invázióban, miközben megemlítette a csehszlovák katonákat is. Szólt arról, hogy röviddel a partraszállás után a Szovjetunió a keleti fronton hatalmas offenzívába kezdett, ámely a fasiszta német hadsereg katonáinak millióit kötötte le. A nyugati tájékoztató eszközök és főleg az amerikai propagandagépezet egyébként az évfordulót arra igyekezett kihasználni, hogy - a történelmi tényekkel ellentétben - csökkentse a Szovjetunió második világháborúban játszott döntő szerepét. KIS _ NY ELVŐR Az „alatt“ és a „belül“ névutóról Zavaros időmeghatározásával vonta magára a figyelmem egy sporttudósításnak ez a mondata: „Tegnap elutazott az NSZK-ba az I. liga éllovasa, a Bohemians Praha, amely hat napon belül négy mérkőzést játszik.. A „hat napon beiül" azt jelenti, hogy a hatodik nap a végső határa a mérkőzések lejátszásának, de ezen belül esetleg két nap is elegendő lesz rá. A dolgok ismeretében azonban ez nyilvánvaló képtelenség. A fogalmazónak tehát olyan időhatározót kellett volna használnia, amely világosan utal arra, hogy a mérkőzések lejátszása kitölti a teljes hatnapos időszakaszt. Erre leginkább az alatt névutós kapcsolat alkalmas. A mondatban egyebet is módosítva, így tehető pontosabbá az időmeghatározás: „Tegnap elutazott az NSZK-ba az I. liga éllovasa, a Bohemians Praha, és hat nap alatt négy mérkőzést játszik...“ A belül névutót használják még egyéb, elvontabb körülmény jelölésére is. Ki ne hallotta volna a különféle értekezletek, ünnepélyes összejövetelek szónoki emelvényéről és a hivatalosan nyilatkozó közéleti személyiségek ajkáról elhangzó „a csehszlovák-szovjet barátsági hónap keretén belül megrendezzük“; „a Z-akció keretén belül elvégezzük“-féle kifejezéseket. Helytelen lenne az efféléket csupán idegen hatásra visszavezetni, bár a „v rámci mesiaca priatel’stva“-hoz hasonló szlovák fordulatok ösztönzik terjedésüket. Gyakoriságuk fő oka a hivatalos hangzás, tévesen nagyobbnak érzett kifejezőerő. Talán ennek tulajdonítható, hogy nemcsak a beszélt nyelvben, hanem igénytelenebb írásokban is találkozhatunk olyasfélékkel, mint ez: ,,A Kodály-ünnepségek keretén belül az iskola énekkara is föllépett.“ A körülményes, idegenszerű névutós kapcsolat helyett jobb az egyszerű ragos alak. Mondjuk és írjuk: „A csehszlovák-szovjet barátság hónapiéiban megrendezzük“; „a Z-akcióban elvégezzük“. Utolsó példamondatunkban pedig: „A Kodály-ünnepségeken az iskola énekkara is föllépett.“ MORVA Y GÁBOR Ne változtassunk az állandó szókapcsolatokon Irodalmi tanulmányban olvastam - sajnos - ezt az elrontott állandó kifejezést: hamvába hullt, e helyett hamvába holt. Nyilvánvaló, hogy a két szó - a holt és hullt - valamelyest hasonló hangzása tévesztette meg azt, aki a hamvába hullt-at leírta. De tegyük hozzá, az illető aligha gondolkodott el egyszer is azon, miből is származik ez a kifejezés, különben ugyanis tudná: nem arról van itt szó, hogy valami (vagy valaki) belehullt a hamuba. Aki csúnyán, feltűnően vagy ok nélkül nevet, vigyorog, röhög, arra azt szoktuk mondani: röhög, vigyorog vagy nevet, mint a fakutya. A mondás eredetét többféleképpen magyarázzák, de leginkább a fakutyának nevezett csizmahúzóval hozzák kapcsolatba. De akármi legyen a mondás eredete, a fakutya szót nem lehet benne többes számban használni. A katonák röhögtek, mint a fakutyák vagy: Mit röhögtök, mint a fakutyák? - ez így kétségkívül helytelen, mert ezzel elvész ennek á szólásnak az átvitt értelme. Ha a mondat alanya többes számú, a hasonlatban szereplő fakutya akkor is egyes számban marad. Tehát: A katonák röhögtek, minta fakutya. Mit röhögtök, minta fakutya? MAYER JUDIT Evődjünk vagy évődjünk inkább? Elgondolkozhatunk azon miért is évódünk napjainkban oly ritkán, hogy egyik levélírónk figyelmét éppen szokatlanságával ragadta meg ez a szó. Mivel olvasónk felismerte, hogy az évödik az esziknek a származéka, furcsállja ,enyeleg‘ jelentésű használatát. Pedig különlegessége ellenére szabályos fejleményről beszélhetünk. Az alapszó valóban az eszik, ez a több tövű ősi igénk (éh, étel, eszem, evő, evés stb.), amely konkrét jelentésein kívül régóta él átvitt értelemben is. 1. Az ember eszi a húst, a moly a szövetet. 2. A rozsda eszi a vasat, a por a szőnyeget. 3. A harag, a bánat eszi az embert. A visszaható igeképzós alak (evódik) is konkrét kezdetben: valami valamibe evődik, azaz beleeszi, belerágja magát, valamibe, például: a sav az ember bőrébe. Később ez a valóságos tartalom bővülni kezdett (más szavakkal is így történik), s elvontabbá vált: eszi, emészti valaki önmagát, tépelő- dik, rágódik valamin. „Gyászán evódik, felhőkben borong“. (Arany Shakespeare-fordításában). Maga a visszaható képző is több szerepű és a kölcsönös cselekvés hordozója is lehet, kifejezheti tehát az igealak azt, hogy ketten, esetleg többen egymást gyötrik, vagyis civódnak, kötekednek egymással. Az ingerkedés azonban tréfából, játékosan is folyhat, s lassan kialakult a könnyedebb hangulatú ,enyeleg(nek)‘ jelentés. Jókai például többnyire így él vele: „Újonc jurátus jutott a körme közé, az ilyenekkel legjobban szeretett evődni.“ Az eredeti evódik hangalaknak már évszázadokkal ezelőtt megjelent az évódik változata, de a régi tartalomtól nem különült el azonnal. Még Mikszáth is ,tépelődik‘ értelemben alkalmazza: „...nyugtalanul hánykolódott fekhelyén, töprengve, évódve." Móricz Zsigmond írásaiban azonban már új szerepében látjuk: „Házas ember nem alázza meg magát odáig, hogy csitri lányokkal évődjön.“ A hangalaki kettéválás tehát idővel teljes jelentésmegoszlást hozott létre. A táj nyelvekben még keveredik ugyan, de a köznyelvben ma már az evődik annyi mint: beleeszi magát valamibe, fölemésztődik, önmagát eszi valami miatt; az évódik meg csupán azt jelenti, hogy tréfásan incselkedik, enyeleg (!) egymással két vagy több személy. Baj csak akkor támad, ha valaki a tréfás szándékot félreértve evódik azon, hogy a másik évódik vele. EGEDY MÁRIA ÚJ sző 4 1984. VI. 9.
