Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)

1984-06-07 / 133. szám, csütörtök

Megnyerni a legjobb tanulókat Beszélgetés a Szlovák Műszaki Főiskola rektorhelyettesével Az érettségit követően középis­kolásaink nagy része újabb nehéz feladat előtt áll. A jövő héten or­szágszerte megkezdődnek az egyetemi felvételi vizsgák. Erről és több más időszerű kérdésről be­szélgettünk Božena Bušová pro­fesszorral, a Szlovák Műszaki Fő­iskola rektorhelyettesével, aki írásban válaszolt kérdéseinkre. 0A társadalmi realitások és igények azt követelik meg, hogy fokozatosan növekedjék, s mind nagyobb legyen azoknak a tanu­lóknak az aránya, akik műszaki főiskolára járnak. Mi a helyzet e téren jelenleg?- A tudományos-technikai for­radalom és a páratlan műszaki fejlődés korában élünk, s ez a tény arra kötelez bennünket, hogy egy­re több és mind jobban felkészített műszaki szakembereket nevel­jünk, mert csak így tarthatunk lé­pést a technikai fejlettségben élen járó országokkal. E társadalmi igények szabják meg az egyes főiskolai intézmények államilag jó­váhagyott keretszámait, amelyek kötelező érvényűek.' Ezekből az igényekből adódik, hogy növel­nünk kell a műszaki főiskolák hall­gatóinak arányszámát a többi egyetemistához képest. Például az 1977/78-as tanévben a Szlo­vák Szocialista Köztársaság egye­temistái közül 40,7 százalék járt műszaki főiskolákra, tavaly ez az arány már 48,7 százálékra emel­kedett, miközben a műegyete­mekre fölvett hallgatók aránya eb­ben az időszakban 49,22-ről 55,2 százalékra nőtt. Sajnos, a szlovákiai helyzetről nem tudok pontos információval szolgálni; annyi viszont tény, hogy évről évre növekszik a műszaki főiskolákra jelentkezők száma, ha nem is a kívánt mértékben. A fel­sőoktatási intézményekbe jelent­kezők pálya-orientációjával még mindig nem lehetünk teljes mér­tékben elégedettek. Vannak még olyan fiatalok, s nem is kevesen, akik nem számolnak a társadalmi realitásokkal, divatos szakokra, főiskolákra jelentkeznek, talán ab­ban bíznak, hogy a keretszámot szinte a végtelenségig lehet nö­velni. Említettem már, a keret­szám minden intézmény számára kötelező, ezért bizony sok fiatalt csalódás ér, amikor kezébe veszi a felvételi vizsga eredményéről szóló értesítőt. • Párt- és állami szerveink kü­lönösen az elmúlt években jelen­tős erőfeszítéseket tesznek azért, hogy növekedjék a magyar nem­zetiségű egyetemisták száma, el­sősorban a műszaki főiskolákon. Milyen érdeklődést tanúsítanak a magyar nemzetiségű fiatalok a Szlovák Műszaki Főiskola iránt. ?- Főiskolánk keretszáma az 1977/78-as tanévtől számítva ál­landósultnak mondható. Ami az iskolánk iránti érdeklődést illeti, a helyzet javult, bár még mindig nem vagyunk teljes mértékben elégedettek. Engedje meg, hogy statisztikát idézzek. 1977-ben egy helyre 1,3 jelentkező aspirált, ez az átlag ma 1,68-ra emelkedett, a műépítészeti és a vegyészmér­nöki karon 1,8-ra. Ugyanakkor ez az átlag a villamosmérnöki karon mindössze 1,62, a gépészetin pe­dig csak 1,45, holott erre a karra vehetünk fel legtöbb hallgatót. A jelentkezők között kiváló, kö­zepes előmenetelű és gyenge ta­nuló is akad. Mi szeretnénk, ha minél többen jelentkeznének hoz­zánk, hiszen így javul a válogatás lehetősége és több a valószínűsé­ge annak, hogy rátermett tanuló­kat veszünk fel. Iparkodunk meg­nyerni a legjobb tanulókat, s ezért évről évre meglátogatjuk a gimná­ziumokat, tájékoztatjuk a tanulókat főiskolánk oktató-nevelő és tudo­mányos munkájáról, s minden más, általunk vagy a tanulók által fontosnak vélt kérdésről. Kérésre lehetővé tesszük azt is, hogy a kö­zépiskolások ellátogassanak főis­kolánkra, megtekintsék a labora­tóriumokat, a számítógépeket és más berendezéseket. Szeretnénk, ha a magyar tanítási nyelvű gim­náziumok és más középiskolák pedagógusai a jövőben jobban él­nének ezzel a lehetőséggel is. örülnénk annak is, ha nemcsak a negyedikesek, hanem a másodi­kos, harmadikos gimnazisták is ellátogatnának hozzánk, hiszen a középiskolákban jórészt ezek­ben az években formálódik és ál­lapodik meg a tanulók pályaorien­tációja. Az idén mintegy 20 százalékkal nőtt a jelentkezők száma az 1977- es adatokhoz képest. A magyar nemzetiségű tanulók száma ennél is kedvezőbb, hiszen amíg 1977- ben 206-an jelentkeztek hozzánk, ebben a tanévben 341 a magyar nemzetiségű jelenkezők száma, vagyis a növekedés 70 százalék. Arányszámuk 7,1 százalék, ami bizonyos növekedést mutat, de a magyar nemzetiségű fiatalok arányszámához képest ez még mindig nem elegendő. A magyar nemzetiségű tanulók közül legtöb­ben a vegyészmérnöki karra je­lentkeznek, főleg leányok. Kétszer annyi magyar nemzetiségű leány szeretne itt tanulni, mint fiú. Pedig mi az utóbbiakat látnánk szíve­sebben, mert a vegyiparban olyan ágazatok, munkahelyek is létez­nek, ahol nőknek tilos dolgozni. Még egy gondról szeretnék szólni, éspedig a jelentkezők elő­meneteléről. Sajnos, műszaki főis­kolánkra és különösen a gépészeti karra még mindig kevés kiváló tanuló jelentkezik. Őket, szlovák és magyar nemzetiségüeket egy­aránt, szinte kivétel nélkül mind fölvettük, többüket a vonatkozó előírások értelmében fölvételi vizsga nélkül. Sajnos, nem kevés a gyengébb előmenetelű jelentke­zők száma. Ők nem felelnek meg a felvételi vizsgákon, rendszerint már az írásbeli vizsgájuk is elégte­len, s így természetesen nem ve­hetjük fel őket. Ez a megállapítás szlovák és magyar nemzetiségű jelentkezőkre egyaránt vonat­kozik. • A felvételi vizsgák alapján milyen vélemény alakult ki önök­nél azoknak a tanulóknak a felké­szültségéről, akik magyar tanítási nyelvű középiskolákban érettsé­giztek?- Erre a kérdésre nem tudok pontos választ adni, hiszen idáig nem értékeltük a tanulókat asze­rint, hogy milyen tanítási nyelvű iskolákból jöttek. Mi idáig csupán arról vezetünk statisztikát, hogy milyen a tanulók szociális és nem­zetiségi összetétele. Megállapítot­tuk, hogy a magyar nemzetiségű jelentkezők közül viszonylag so­kan nem jelennek meg a felvételi vizsgákon, az okot sajnos nem tudjuk. Tavaly például a gépész- mérnöki karra 71 magyar nemzeti­ségű tanuló jelentkezett, közülük 12 nem jelent meg a felvételin, ez 17 százalék. Főiskolánkon a je­lentkezők közül átlagosan 10 szá­zalékuk nem jelenik meg. A gépé­szeti karon tavaly egyébként vi­szonylag sok magyar nemzetisé­gű fiatal nem oldotta meg megfe­lelően a két írásbelit, s ezért nem felelt meg a felvételi vizsgán, és őket a törvényeknek megfelelően a fellebezés után sem vehettük fel. E magyar nemzetiségű jelentke­zők közül a középiskolákban egyi­kük sem volt kitüntetett, kettőjüket kivéve csak megfeleltek az érett­ségin, tehát ez is azt bizonyítja, hogy különösen a gépészeti karra gyengébb előmenetelű tanulók je­lentkeznek. Még mindig kevés a műszaki főiskolákra jelentkező kiváló magyar nemzetiségű tanu­lók száma. • Véleménye szerint mik a szubjektív és esetleges objektív okai annak, hogy az önök főiskolá­ján viszonylag sok magyar nem­zetiségű hallgató nem fejezi be a tanulmányait?- Legtöbben a gépészeti karon hagyják abba a tanulmányaikat, tehát ott, ahová kevés kiváló elő­menetelű magyar nemzetiségű ta­nuló jelentkezett, habár ugyanez elmondható a szlovák nemzetisé­gű hallgatókról is. Tavaly például az elsőévesek harminc százaléka nem folytatta tanulmányait, a ma­gyar nemzetiségű elsőéves hall­gatóknak viszont csaknem negy­ven százaléka hagyta ott a főisko­lát. Ebben a tanévben, úgy tű­nik, hogy jobb lesz a helyzet, hi­szen ez idáig mindössze négy ma­gyar nemzetiségű hallgató hagyta abba idő előtt tanulmányait. Nem tudom, vajon a műszaki főiskolá­kon nehezebb-e a tanulás, de ezek a számok figyelmeztetőek minden középiskolai pedagógus számára, akiknek felelősségtelje­sen el kell gondolkodniuk arról, hogy milyen előmenetelű, felké­szültségű tanulókat küldenek hoz­zánk, miként készítik fel őket első­sorban matematikából és fiziká­ból. Ugyanígy el kellene érnünk, hogy a kiváló előmenetelű magyar nemzetiségű tanulók közül mind többen jelentkezzenek műszaki főiskolákra. Elsősorban ők képe­sek helytállni, hiszen a szakem­berképzést nem a gyenge előme­netelű tanulókhoz kell igazítani, hanem a kiváló tanulók színvona­lához. El kell mondanom azt is, hogy néhány magyar nemzetiségű hallgató egy ideig bizonyos nyelvi nehézségekkel is küszködik. • Néhány nap múlva a Szlovák Műszaki Főiskolán is megkezdőd­nek a felvételi vizsgák. Mit tesznek önök azért, hogy minden jelentke­ző - beleértve a magyar nemzeti­ségüeket is - lehetőleg tudásá­nak, felkészültségének megfelelő­en szerepeljen?- A főiskolai felvételi vizsga az első olyan esemény a fiatal életé­ben, amelyre nem az iskola is­mert, meghitt környezetében kerül sor. Talán ezért is több jelentkező túlzottan lámpalázas, ideges, nem képes teljes tudását nyújtani. Pe­dig higgyék el, a túlzott idegeske­désre semmi ok. Szerintünk ele­gendő idő áll a rendelkezésükre az írásbeli feladatok megoldásá­hoz, csak nem szabad pánikba esni, ésszerűen kell gazdálkodni az idővel. Ha valaki nem érti egé­szen pontosan a szöveges példát, a jelenlevő pedagógustól magya­rázatot kérhet, ebben a tanévben magyarul is. Mi mindent megte­szünk annak érdekében, hogy a-felvételi vizsgákhoz nyugodt lég­kört teremtsünk. Szigorú rendel­kezések írják elő, hogy az adott napon melyik szöveges példát kapják a tanulók, s az írásbelik értékelésénél pedagógusaink nem tudják kinek a dolgozatát javítják. Ez a teljes titoktartás is hozzájárul a tárgyilagossághoz. Valamennyi jelentkezőt az idén sem tudjuk felvenni. Akiket felve­szünk, azt kívánom nekik, hogy felelősségteljesen, örömmel kezd­jék el egyetemi tanulmányaikat. Azoknak, akiket viszont nem vet­tünk fel, azt ajánlom, reálisan mér­legeljék szereplésüket, s higgyék el, náluk jobbak kerültek az egye­temre. Ezeknek a fiataloknak tud­niuk kell azt is, hogy nem ez az utolsó vizsgájuk az életben, ezért ne veszítsék el a fejüket, találja­nak magukban erőt, elszántságot ahhoz, hogy kitűzött céljukat a kö­vetkező tanévben elérjék. SZILVÁSSY JÓZSEF És virágba szökken a hiúság... (avagy: teljesítmény és pedagógia) Van ma egy gyakorta emlege­tett varázsszó: a teljesítményköz­pontúság. A felnőttek életében a teljesítmény közismerten köz­ponti probléma, elsősorban per­sze gazdasági értelemben, de ki tagadná, aki gyermeket nevel, hogy lépten-nyomon szembe ta­lálja magát a teljesítmény kérdé­sével? A teljesítményt a pszichológia az idegrendszeri és „pszichikus“ működés és folyamat eredménye­ként értelmezi, a pedagógia vi­szont a tanuló személyiségében a pedagógiai folyamat eredmé­nyeként bekövetkező változások értékelhető körét érti ezen a fogal­mon. Azt, hogy milyen teljesít­ményt kell elérni egy-egy iskolai osztályban, azt a tantervek, neve­lési programok követelményszin­tek formájában határozzák meg. A nevelő dolga, hogy a követel­ményszintet és a tényleges telje­sítményszinteket egybevesse, lé­nyegében ez az értékelés alapja. Kétségtelenül nagy szerepet ját­szik a teljesítmény létrejöttében az a körülmény, hogy a pedagógus mi mindent tesz, hogyan jár el annak érdekében, hogy a tanulók teljesítménye a lehető legoptimáli­sabb legyen. Rengeteg múlik a kérdéseken (szóbeliken és írás­beliken egyaránt), az utasítás hangnemén, a megfelelő pedagó­giai szituáció megteremtésén, az ösztönzésen, az értékelésen. A teljesítményt azzal mérjük, amivel lehet. A felnőttek legtöbb­ször pénzzel vagy pénzen megvá­sárolható tárgyakkal, de címekkel, kitüntetésekkel, beosztással, ha­talommal is - miért mi jár és kinek mi a legfontosabb. Azt írja a Pedagógiai Lexikon, hogy az értékelés akkor éri el a célját, ha egyre értékesebb cse­lekedetekre, jobb teljesítményre ösztönöz, fejleszti a társadalmi fe­lelősségtudatot, az ellenőrző és az önértékelő képességet. Az értékelés az ellenőrzéshez hasonlóan a gyermek- és az ifjú­korban nagyobb szerepet játszik, amikor a kötelességtudat még gyengébben fejlett, s bizonytalan­ságok vannak a célirányos cselek­vés motívumaiban. Mi mindent ronthat el a felnőtt a gyerekek, a fiatalok helyes értékrendjének kialakulási folyamatában akkor, amikor igazán a legjobbat sze­retné? Délután vagy estefelé a gondos szülő megkérdi, mi volt ma az iskolában. Vegyünk szemügyre egy olyan esetet, amikor a gyerek kitűnő tanuló, de nem elbizako­dott, akinek maga a teljesítés az öröm, élvezi a feladatok megoldá­sát. A szülőnek vidáman válaszol: egyes lett az „irtó“ nehéznek be­harangozott „matek-doli“. Vajon hány szülő nem érez kísértést, hogy tovább ne akarná élvezni az örömét és ne kérdezné meg: raj­tad kívül sikerült-e még valakinek egyesre? A gyerek, aki egy csep­pet sem „stréber", először azt válaszolja: nem is tudom, nem figyeltem oda (bár örül a saját jó teljesítményének, nem akar má­sokon felülkerekedni). A hiú gyer­mek azonban boldogan részletezi „vetélytársai“ kudarcait és ponto­san felsorolja, kinek hány hibája volt, miben fogott mellé. A sikerrel kapcsolatos beállító­dás formálásában tehát rejtett buktatók fenyegetnek. A szülői el­fogultság nem megbocsáthatatlan vétek, ki ne örülne talpraesett gye­rekének, de az ösztönzést nagyon differenciáltan kell alkalmazni. Azokat, akiket nem nagyon érde­kel az eredmény, közömbösek az osztályzatok iránt, kényelmesek, sót lustaságra hajlamosak, dicsé­rettel, buzdítással biztatni kell. A túlságosan törekvő, a jó értéke­lést mindennél fontosabbnak tartó gyermekek szülei azonban két­szer is gondolják meg, milyen ser- kentési módokat használnak, ne­hogy egy-egy megjegyzésükkel a hiúság egy csöppet sem tetsze­tős virágát szökkentsék szárba. A legjobbnak, a legkiválóbbnak lenni buzgó igyekezetében már a kisiskolás fiú vagy leány is köny- nyen elszigetelődhet környezeté­ben. Tévedés ne essék: nem a versenyszellem kiiktatása a cél, ó nem! Csak éppen arról ne feled­kezzünk meg, hogy a teljesít­ményre törekvésben nem hagyha­tó figyelmen kívül a felelősségtu­dat, a segítőkészség, az önértéke- lőképesség fejlesztése. Ne feled­kezzünk meg az iskolai sikerek hallatán egy szinte spontán meg­jegyzésről: „És a pajtásodnak, padtársadnak nem segítettél, hogy neki is jobban sikerüljön az a »doli«...?“ SZEBERÉNYI JUDIT kandidátus Kulturális hírek □ Az utóbbi években Jevge­nyij Jevtusenko a fényképezés, a filmművészet (rendező és fősze­replő egyaránt) meg a próza elle­nében látszólag „hűtlen lett“ a költészethez. Most viszont azt nyilatkozta, hogy első és mind ez idáig legnagyobb „szerelme“ mégis a költészet. Eddig harminc­négy verseskönyve jelent meg, s mintegy hatvan nyelven kelt el különböző országokban. □ Lazióban az idén alapították meg az Egy film a békéért díjat, amelyet ezután évenként fognak kiosztani. Bemutató a Thália Színpadon Cseh szerző mesejátéka - először magyarul Ma tartja évadzáró bemutatóját a Magyar Területi Színház Thália Színpada Kassán (Košice): a tár­sulat tagjai a népszerű cseh szín­padi szerző, Jan Jílek A csodála­tos Borbála-ág című mesejátékát adják elő Horváth Lajos rendezé­sében, aki az idén fejezi be tanul­mányait a prágai Színművészeti Akadémia rendezői szakán. S bár Horváth Lajosnak nem ez lesz az első rendezése, valamiképpen azért mégiscsak debütál, méghoz­zá műfordítóként, tudniillik az ő nevéhez fűződik a színmű fordí­tása is. Először tűnik fel színhá­zunk házatáján Balla Kálmán neve is, aki a mesejáték verseinek egy részét ültette át magyarra. Jan Jílek neve egyébként nem ismeretlen színházi nézőink előtt: a Magyar Területi Színház komá­romi (Komárno) társulata néhány évvel ezelőtt már bemutatta az egyik színmüvét, a Szilvesztert. Mostani mesejátéka színpadra ál­lításának az említettek mellett egyéb érdekességei is vannak. Mindenekelőtt az, hogy egyszerre lesz magyar nyelvű és szlovákiai ősbemutató is ez a mostani. Ugyanekkor újdonságnak számít az is, hogy a színmüvet két egy­mástól némileg eltérő változatban mutatja be a kassai társulat: me­sejátékként a gyermekek, népi já­tékként pedig a felnőttek számára. S talán nem érdektelen az sem, hogy fennállása alatt első ízben kerül bemutatásra cseh szerző mesejátéka a Magyar Területi Színházban. A népmesei ihletésű és a cseh folklór kimeríthetetlen kútjából me­rítő mesejáték az évszakok válta­kozása segítségével az emberélet fordulóit kíséri figyelemmel a szü­letéstől a halálig. Középpontjában a Jó és a Rossz összecsapása, valamint az ember békességóhaj­tása és elmúlással szembeni küz­delme áll. A cseh folklóranyag nagy részét azonban magyarral cserélték fel a mesejáték színpad­ra állítói, s ugyanígy tettek - Ko­dály Zoltán, Járdányi Pál, Gágyor József és mások gyűjtését fel­használva - a darabban szereplő cseh népköltészeti anyag jelentős részével is. Jan Jílek darabjának főbb sze­repeiben a kassai színpadon Gombos Ilonát, Kövesdi Szabó Máriát, Kádek Ritát, Várady Bélát, László Gézát és Pólós Árpádot láthatja a közönség, s rajtuk kívül szerepet kapott még Danyi Irén, Érsek György, Molnár László és Bocsárszky Attila is. -ász­újszó 6 1984. VI. 7. Gyökeres György felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom