Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)
1984-06-05 / 131. szám, kedd
Milyen volt? II. Színjátszócsoportok az idei Jókai-napokon öröm és üröm - mondhatnám összegezésképpen arról a teljesítményről, amit amatőr színjátszócsoportjaink nyújtottak az idei Jókai-napokon. Mindanyian örültünk annak, hogy több ambiciózus diákszínpad mutatkozott be Komáromban (Komárno). Reméljük, létük nem lesz tiszavirág-életű és új színekkel, ötletekkel, értékekkel gazdagítják a mozgalmat. Jóleső érzéssel fogadtuk a két lévai (Levice) együttes fellépését, s habár az egyik előadás sem volt hibátlan, úgy vélem, bízhatunk abban, hogy e nagy színjátszóhagyományokkal rendelkező városban van jelene és jövője a magyar amatőr színjátszásnak is. A pozitív mérleghez tartozik az is, hogy a már ismert és elismert együtteseken kívül két ambiciózus csoport is bemutatkozott Nyárasdról (Topoľníky), illetve Štúrovóról. Gond, kérdőjel akadt a színjátszóknál is bőven. A sürgősen orvoslásra váró problémák közül is talán a legégetőbb az együttesek döntő többségének hiányos dramaturgiai munkája. Nálunk ennek az előkészületi fázisnak alig szentelnek kellő figyelmet, kevés helyen mérik föl az együttes adottságait, képességeit, nem nagyon iparkodnak alapos és minden tekintetben elfogadható választ adni a mit?, miért?, hogyan? alapvető dramaturgiai kérdésekre. A rendezők, szereplők az őszi hónapokban - tehát amikor alapjában véve eldől, milyen lesz az előadás - eléggé magukra vannak hagyva, nem kapnak módszertani segítséget, legtöbbször nincs partnerük, akikkel megbeszélhetik dilemmáikat. Az érem másik oldala az, hogy sokan nem is nagyon keresnek, kérnek segítséget. Vakon bíznak a szövegben, nincs különösebb elgondolásuk arról, hogy itt és most mit szeretnének hangsúlyozni a választott darabban. Beállítják a jeleneteket, amelyek vagy összeállnak kerek egésszé vagy nem. A legtöbbször természetesen nem, s létrejön a felemás, minden rendezői elgondolást, ötletet nélkülöző előadás. Kimondhatjuk bátran, hiszen nálunk például a szlovák és a cseh amatőrök erre már régen rájöttek: megfelelő dramaturgiai munka és kellő időben (tehát az olvasópróbáknál, a színpadraállítás első fázisában) érkező módszertani, szakmai segítség nélkül nem lehet, nem lesz korszerű, színvonalas amatőr színjátszásunk. Ehhez természetesen egyéb feltételek is kellenek, most csupán a legalapvetőbbeket említettem. Régi igazság, hogy a színjátszásban, miként más művészeti ágazatban, nincsenek jó és rossz, netán alacsonyabb rendű műfajok, csak jó és rossz előadások, rendezések vannak. Nem szabad tehát száműzni amatőr színpadjainkról sem a könnyű műfajt beleértve a zenés komédiákat sem, hiszen jó értelemben vett szórakoztatás iránt nagy az igény. Ám ez az úgynevezett könnyű műfaj sem adhat semmilyen felmentést egyetlen rendezőnek, szereplőnek sem. A színjátszás törvényszerűségeit, esztétikai kritériumait mindenkinek, aki a világot jelentó deszkákra lép, meg kell tartani és tartatni. Az idei Jókai-napokon újra tudatosítottuk e régi igazságok érvényességét. A színjátszók közül számomra a legkellemesebb meglepetést a nagykaposi (Veľké Kapušany) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium színjátszói szerezték, akik Gé- czi Lajos rendezésében vérbó, ötletes előadásban vitték színre a Túvétevóket. Nagyszerűen használták ki a helyzet- és jellemkomikumok adta lehetőségeket, játékuk szellemes és jól pergő volt. Fájlaltuk viszont, hogy a rossz beszéd a jelek szerint elérte az Ung vidékét is, annyi volt a hadarás, a rossz hangsúlyozás ebben az előadásban. Kellemes színfoltot jelentett a kassai (Košice) Schönherz Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Szak- középiskola IKSZ színpada is, amely sokat fejlődött tavaly óta. Alekszandr Vologyin időszerű gondolatokat (a nemzetek, népek közötti gyűlölködés értelmetlensége, káros következményei) tartalmazó színművét invenciózus rendezésben (Pásztó András munkája), a fényeffektusokat tudatosan kihasználva vitték színre. A hetényi (Chotín) Csokonai Kisszí npad egyfelvonásos bohózatot választott, méghozzá e műfajon belül a jobbak közül. Heltai Jenó sziporkájában van logika, bizonyos lélektani motiváció, s természetesen bőven akadnak szellemes szövegek, nagyszerű jelenetek. Kiss Péntek József rendező élt is a lehetőséggel, ötletes előadást kreált, amelynek egyetlen hibája az volt, hogy a színészi teljesítmények eléggé kiegyensúlyozatlannak tűntek. Kimagasló és halvány játékot egyaránt láttunk, s ez kissé lerontotta a hatást, olykor lassította a játék tempóját. A komáromi színjátszók Görgey Gábor tragikomédiáját tudatosan vígjátékként adták elő, pedig ez a csoport és rendezője (Tarics János) ennél alaposabb művészi feladatok megoldására is képes: A CSEMADOK lévai (Levice) helyi szervezetének színjátszói viszont érzésem szerint túlságosan magasra tették a lécet. Kell-e hangsúlyoznom, Örkény István Tóték- ját milyen roppant nehéz feladat színre vinni? Újvári László rendező és több szereplő tehetségét dicséri, hogy az előadásnak bizonyos (főleg színészi) kidolgozatlanságai ellenére voltak erős percei, emlékezetes jelenetei is. A nyárasdiak sem vallottak szégyent, előadásuknak közönségsikere volt, de rájuk is érvényes a megállapítás: alaposabb dramaturgiai munkával többet elérhettek volna. Miként a štúrovóiak is, akik húztak ugyan Molnár Ferenc zenés játékából, de még így is akadtak az előadásnak üresjáratai, de természetesen ötletes jelenetei is. Ez a megállapítás érvényes a lévai Garamvölgyi Színpad ugyancsak közönségsikert megért előadására, amelyet a hazai magyar amatőr rendezők doyenje, Nagy Lászó rendezett. Az idei fesztivál megmutatta, hogy mozgalmunk életképes, de a jobb, színvonalasabb jövő érdekében változásokra, korszerűsítésre van szükség. El kell gondolkodnunk, mi az oka annak, hogy több élenjáró csoportunk (Duna- szerdahely - Dunajská Streda, Vágkirályfa - Králová nad Vá- hom), Királyhelmec - Kráľ. Chlmec) már több éve nem ad életjelt magáról; mindenképpen hatékonnyá kell tenni a csoportok hatékony módszertani segítségét; s végezetül még egy fontos tennivaló: a megfelelő kategorizáció kidolgozása ugyancsak sürgető feladat. Felelősségteljesen kell hát munkához látni, és időben, hogy a fejlődés érdekében lenyessük amatőr mozgalmunk vadhajtásait. SZILVÁSSY JÓZSEF Hét témakörben Szakközépiskolások diákköri szaktevékenységéről Ilyentájt minden évben a kassai (Košice) Schönherz Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Gépészeti és Elektrotechnikai Szakközépiskola valamelyik tanterme vagy folyosószárnya néhány napra rendszerint „kiállítási csarnokká“ alakul. A tanítás zavarmentesen folyik, ám a szünetekben a diákok útja ide vezet. S nem csupán azért, hogy a negyvenöt perc gépelemzés, számolás, rajzolás, üzemtervezés, fogalmazás vagy műhelymunka után pihenésképp meghallgassanak egy-két népszerű könnyűzenei lemezfelvételt, hanem talán azért, mert szinte mindenki kíváncsi az ott látható diákmunkákra, arra, hogy társa szabad idejében min törte a fejét, miért járt olyan gyakran a tudományos könyvtárba, meg az iskola tanműhelyébe... A kassai „iparisták“ a diákköri szaktevékenységben nem restek és ötletességért, ‘leleményességért, munkakedvért nem kell a szomszédba menniük. Hogy ez A „lényeg“ a dobozban van, ám a külalak sem lényegtelen (A szerző felvétele) a helyi „hagyomány“ az idei tanévben sem tört meg, s most is elevenen él, azt az említett rendezvény hűen igazolta. A Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága által meghirdetett ver- senyjellegű mozgalomba ennek az iskolának a tanulói az idén hét témakörben több tucat olyan önálló munkával kapcsolódtak be, amelyek közül néhánnyal minden bizonnyal a verseny további fordulóiban is öregbíteni tudják majd iskolájuk jó hírnevét. Hogy melyik munka kapja a legnagyobb elismerést - a Kukoricás József tervezte és szerkesztette szimmetrikus szabályozható stabilizált tápforrás és egyben akkumulátortöltő, Kosár Dezső 6 wattos erősítője, Máté Albert távirányítású hajómodellje, a negyedik A osztályosok csészehúzó készüléke, illetve az integrált áramkörű logikai panel, vagy Kőmíves Attilának, Spegár Gizellának és Szanyo Gyulának tanárukat, a Szlovák Nemzeti Felkelésben részt' vett Gömöri Istvánt bemutató terjedelmes közös dolgozata, esetleg másl ügyes munka - ez egyelőre még rejtély. Az viszont már most is köztudott, hogy ebben a szakközépiskolában a tudományos-mű- szaki fejlődéssel és annak alapkérdéseivel nemcsak az elméleti oktatásban foglalkoznak színvonalasan. _ , ____ GA ZDAG JÓZSEF- UJ FILMEKÉrett ifjúság (szlovák) Klement Gottwald életének aránylag rövid szakaszát, szlovákiai tartózkodásának öt esztendejét mutatja be ez a film, melyet Martin Ťapák rendezett, Maximi- lián Nitra és Pavel Gejdoš forgató- könyve alapján. Bár az alkotás a kommunista harcosról szól, mégsem kimondottan életrajzi film, hiszen az akkori történelmipolitikai események szélesebb összefüggéseit is a néző elé tárja. A vásznon az 1921-től 1926-ig terjedő időszak elevenedik meg, Klement Gottwald életének valóban rövid, de annál jelentősebb fejezete. Újságíróként, a Hlas ľudu szerkesztőjeként érkezett Banská Bystricába, később Vrútkyba, tevékenysége azonban sokrétűbb volt; agitált, szervezett, a forradalmi mozgalom kibontakoztatásán fáradozott. A film nem csupán politikaiszerkesztői vagy pártszervezői mun-, kája során láttatja őt, Daniel Díté hanem felvillantja magánéletének fontosabb mozzanatait is, találkozásait, kötetlen beszélgetéseit a munkásokkal. Ezek az összejövetelek nemcsak a szlovák kommunistákra voltak nagy hatással, hanem magára Gottwaldra is, hiszen formálódott politikai arculata, éleslátása. Különösen az osztályszempontból eltérő táborokhoz tartozó emberekkel való találkozásai segítették hozzá, hogy megfogalmazza az uralkodó osztály, a burzsoázia elleni harc formáiról szóló tanait. A fiatal Gottwald alakját nem a kor osztályellentéteinek, küzdelmeinek hátterében rajzolják meg az alkotók, hanem ezek részeként. Olyan emberként ábrázolják őt, aki kijár az életbe, hogy ismereteit szüntelenül gyarapítsa; a szociális politikai és osztályharcot nem az íróasztala mellől szervezi, hanem személyes példájáA vadon legendája val, magatartásával, meggyőző munkájával hat munkatársaira, s az egyszerű munkások ezreire. Nem arra törekedtek tehát a szerzők, hogy Gottwaldot piedesztálra emeljék, ellenkezőleg; olyannak mutatják ót, amilyen volt: egy a sok közül, aki azért járt az emberek közé, hogy megismerje őket és életüket. E nemes szándék azonban csak részben vált valóra! Gottwald- Klement Gottwald szerepében alakját az alkotóknak ugyan sikerült életközeibe hozniuk, és hiteles képet adniuk a húszas évekről, az akkori politikai és szociális viszonyokról, ennek ellenére maga a film nem elég egységes és eluralkodik benne a leíró jelleg. Adia- lógusok nem egy esetben megkettőzik a képi információt, vagyis az alkotók nem elégszenek meg azzal, hogy egy-egy mozzanatot megjelenítsenek, ugyanazt még párbeszéd formájában is elmondatják. Mindenképpen a film javára vált volna az is, ha a Gottwaldot körülvevő egyéneket színesebbre rajzolják. Ezekre a kérdésekre a forgatókönyvirás és dramaturgiai munka során kellett volna jobban ügyelni. E fogyatékosságok ellenére tisztességes vállalkozás, becsületes munka az Érett ifjúság, főszerepét Daniel Díté brnói színész játssza. (kanadai) A múlt század Eszak-Ameriká- jának nyugati részében, a festői erdőségekben, állatokkal teli valóságos paradicsomban éli kemény, férfias életét James Capen Adams, akiről az a hír járja, hogy minden veszedelmet túlél. Grizzly Adams - így emlegették őt az emberek - azért menekült a vadonba, hogy szabadon, háborítatlanul élhessen távol a civilizációtól, s eltűnjön a világ szeme elől, mely alaptalanul emberöléssel vádolta. Holott a férfi soha a légynek sem ártott. Grizzly Adamsnak a vadont cserkészve, naponta próbára kell tennie erejét, meg kell küzdenie a vad természeti erőkkel, s a fenyegető vadállatokkal. Bátorsága, ügyessége soha nem hagyja cserben, s persze mindig számíthat társai és medvebarátja, Ben segítségére is. Kissé gyermekdedre sikerült Harry Morris filmje, de amint arra munkájának címe is utal, legendát mesél el, így a történet eltúlzása és kiszínezése talán megbocsátható. Egyébként is James Capen Adams - mint arról a film narrátora tájékoztat - már életében legendává nemesedett, hihetetlen történetek forogtak közszájon erejéről, bátorságáról. S nem alaptalanul. Sok-sok embert védelmezett meg a vadállatoktól, s mentett meg a pusztulástól. S ha helyenként megmosolyogjuk is az egyébként lebilincselő mesét, a káprázatos tájak, a romantikus vadon látványa kárpótol bennünket.-ymA múlt héten megkezdődött nyári filmszemlén láthatják a nézők Juraj Herz legújabb munkáját, az Édes gondok című vígjátékot is. ÚJ SZÚ 4 1984. VI. 5.
