Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)

1984-06-05 / 131. szám, kedd

Milyen volt? II. Színjátszócsoportok az idei Jókai-napokon öröm és üröm - mondhatnám összegezésképpen arról a teljesít­ményről, amit amatőr színjátszó­csoportjaink nyújtottak az idei Jó­kai-napokon. Mindanyian örültünk annak, hogy több ambiciózus di­ákszínpad mutatkozott be Komá­romban (Komárno). Reméljük, lé­tük nem lesz tiszavirág-életű és új színekkel, ötletekkel, értékekkel gazdagítják a mozgalmat. Jóleső érzéssel fogadtuk a két lévai (Le­vice) együttes fellépését, s habár az egyik előadás sem volt hibát­lan, úgy vélem, bízhatunk abban, hogy e nagy színjátszóhagyomá­nyokkal rendelkező városban van jelene és jövője a magyar amatőr színjátszásnak is. A pozitív mér­leghez tartozik az is, hogy a már ismert és elismert együtteseken kívül két ambiciózus csoport is bemutatkozott Nyárasdról (Topoľ­níky), illetve Štúrovóról. Gond, kérdőjel akadt a színját­szóknál is bőven. A sürgősen or­voslásra váró problémák közül is talán a legégetőbb az együttesek döntő többségének hiányos dra­maturgiai munkája. Nálunk ennek az előkészületi fázisnak alig szen­telnek kellő figyelmet, kevés he­lyen mérik föl az együttes adottsá­gait, képességeit, nem nagyon iparkodnak alapos és minden te­kintetben elfogadható választ adni a mit?, miért?, hogyan? alapvető dramaturgiai kérdésekre. A rendezők, szereplők az őszi hónapokban - tehát amikor alap­jában véve eldől, milyen lesz az előadás - eléggé magukra vannak hagyva, nem kapnak módszertani segítséget, legtöbbször nincs partnerük, akikkel megbeszélhetik dilemmáikat. Az érem másik olda­la az, hogy sokan nem is nagyon keresnek, kérnek segítséget. Va­kon bíznak a szövegben, nincs kü­lönösebb elgondolásuk arról, hogy itt és most mit szeretnének hang­súlyozni a választott darabban. Beállítják a jeleneteket, amelyek vagy összeállnak kerek egésszé vagy nem. A legtöbbször termé­szetesen nem, s létrejön a fele­más, minden rendezői elgondo­lást, ötletet nélkülöző előadás. Kimondhatjuk bátran, hiszen ná­lunk például a szlovák és a cseh amatőrök erre már régen rájöttek: megfelelő dramaturgiai munka és kellő időben (tehát az olvasópró­báknál, a színpadraállítás első fá­zisában) érkező módszertani, szakmai segítség nélkül nem le­het, nem lesz korszerű, színvona­las amatőr színjátszásunk. Ehhez természetesen egyéb feltételek is kellenek, most csupán a legalap­vetőbbeket említettem. Régi igazság, hogy a színját­szásban, miként más művészeti ágazatban, nincsenek jó és rossz, netán alacsonyabb rendű műfajok, csak jó és rossz előadások, ren­dezések vannak. Nem szabad te­hát száműzni amatőr színpadja­inkról sem a könnyű műfajt bele­értve a zenés komédiákat sem, hiszen jó értelemben vett szóra­koztatás iránt nagy az igény. Ám ez az úgynevezett könnyű műfaj sem adhat semmilyen felmentést egyetlen rendezőnek, szereplőnek sem. A színjátszás törvényszerű­ségeit, esztétikai kritériumait min­denkinek, aki a világot jelentó deszkákra lép, meg kell tartani és tartatni. Az idei Jókai-napokon új­ra tudatosítottuk e régi igazságok érvényességét. A színjátszók közül számomra a legkellemesebb meglepetést a nagykaposi (Veľké Kapušany) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázi­um színjátszói szerezték, akik Gé- czi Lajos rendezésében vérbó, öt­letes előadásban vitték színre a Túvétevóket. Nagyszerűen használták ki a helyzet- és jellem­komikumok adta lehetőségeket, játékuk szellemes és jól pergő volt. Fájlaltuk viszont, hogy a rossz beszéd a jelek szerint elérte az Ung vidékét is, annyi volt a hadarás, a rossz hangsúlyozás ebben az előadásban. Kellemes színfoltot jelentett a kassai (Košice) Schönherz Zol­tán Magyar Tanítási Nyelvű Szak- középiskola IKSZ színpada is, amely sokat fejlődött tavaly óta. Alekszandr Vologyin időszerű gondolatokat (a nemzetek, népek közötti gyűlölködés értelmetlensé­ge, káros következményei) tartal­mazó színművét invenciózus ren­dezésben (Pásztó András mun­kája), a fényeffektusokat tudato­san kihasználva vitték színre. A hetényi (Chotín) Csokonai Kis­szí npad egyfelvonásos bohózatot választott, méghozzá e műfajon belül a jobbak közül. Heltai Jenó sziporkájában van logika, bizo­nyos lélektani motiváció, s termé­szetesen bőven akadnak szelle­mes szövegek, nagyszerű jelene­tek. Kiss Péntek József rendező élt is a lehetőséggel, ötletes elő­adást kreált, amelynek egyetlen hi­bája az volt, hogy a színészi telje­sítmények eléggé kiegyensúlyo­zatlannak tűntek. Kimagasló és halvány játékot egyaránt láttunk, s ez kissé lerontotta a hatást, olykor lassította a játék tempóját. A komáromi színjátszók Görgey Gábor tragikomédiáját tudatosan vígjátékként adták elő, pedig ez a csoport és rendezője (Tarics János) ennél alaposabb művészi feladatok megoldására is képes: A CSEMADOK lévai (Levice) helyi szervezetének színjátszói viszont érzésem szerint túlságosan ma­gasra tették a lécet. Kell-e hang­súlyoznom, Örkény István Tóték- ját milyen roppant nehéz feladat színre vinni? Újvári László rende­ző és több szereplő tehetségét dicséri, hogy az előadásnak bizo­nyos (főleg színészi) kidolgozat­lanságai ellenére voltak erős per­cei, emlékezetes jelenetei is. A nyárasdiak sem vallottak szé­gyent, előadásuknak közönségsi­kere volt, de rájuk is érvényes a megállapítás: alaposabb drama­turgiai munkával többet elérhettek volna. Miként a štúrovóiak is, akik húztak ugyan Molnár Ferenc ze­nés játékából, de még így is akad­tak az előadásnak üresjáratai, de természetesen ötletes jelenetei is. Ez a megállapítás érvényes a lé­vai Garamvölgyi Színpad ugyan­csak közönségsikert megért elő­adására, amelyet a hazai magyar amatőr rendezők doyenje, Nagy Lászó rendezett. Az idei fesztivál megmutatta, hogy mozgalmunk életképes, de a jobb, színvonalasabb jövő érde­kében változásokra, korszerűsí­tésre van szükség. El kell gondol­kodnunk, mi az oka annak, hogy több élenjáró csoportunk (Duna- szerdahely - Dunajská Streda, Vágkirályfa - Králová nad Vá- hom), Királyhelmec - Kráľ. Chlmec) már több éve nem ad életjelt magáról; mindenképpen hatékonnyá kell tenni a csoportok hatékony módszertani segítségét; s végezetül még egy fontos tenni­való: a megfelelő kategorizáció ki­dolgozása ugyancsak sürgető fel­adat. Felelősségteljesen kell hát munkához látni, és időben, hogy a fejlődés érdekében lenyessük amatőr mozgalmunk vadhajtása­it. SZILVÁSSY JÓZSEF Hét témakörben Szakközépiskolások diákköri szaktevékenységéről Ilyentájt minden évben a kassai (Košice) Schönherz Zoltán Ma­gyar Tanítási Nyelvű Gépészeti és Elektrotechnikai Szakközépiskola valamelyik tanterme vagy folyosó­szárnya néhány napra rendszerint „kiállítási csarnokká“ alakul. A ta­nítás zavarmentesen folyik, ám a szünetekben a diákok útja ide vezet. S nem csupán azért, hogy a negyvenöt perc gépelemzés, számolás, rajzolás, üzemterve­zés, fogalmazás vagy műhely­munka után pihenésképp meg­hallgassanak egy-két népszerű könnyűzenei lemezfelvételt, ha­nem talán azért, mert szinte min­denki kíváncsi az ott látható diák­munkákra, arra, hogy társa sza­bad idejében min törte a fejét, miért járt olyan gyakran a tudomá­nyos könyvtárba, meg az iskola tanműhelyébe... A kassai „iparisták“ a diákköri szaktevékenységben nem restek és ötletességért, ‘leleményessé­gért, munkakedvért nem kell a szomszédba menniük. Hogy ez A „lényeg“ a dobozban van, ám a külalak sem lényegtelen (A szerző felvétele) a helyi „hagyomány“ az idei tan­évben sem tört meg, s most is elevenen él, azt az említett ren­dezvény hűen igazolta. A Szocia­lista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága által meghirdetett ver- senyjellegű mozgalomba ennek az iskolának a tanulói az idén hét témakörben több tucat olyan önál­ló munkával kapcsolódtak be, amelyek közül néhánnyal minden bizonnyal a verseny további fordu­lóiban is öregbíteni tudják majd iskolájuk jó hírnevét. Hogy melyik munka kapja a leg­nagyobb elismerést - a Kukoricás József tervezte és szerkesztette szimmetrikus szabályozható sta­bilizált tápforrás és egyben akku­mulátortöltő, Kosár Dezső 6 wat­tos erősítője, Máté Albert távirá­nyítású hajómodellje, a negyedik A osztályosok csészehúzó készü­léke, illetve az integrált áramkörű logikai panel, vagy Kőmíves Attilá­nak, Spegár Gizellának és Szanyo Gyulának tanárukat, a Szlovák Nemzeti Felkelésben részt' vett Gömöri Istvánt bemutató terjedel­mes közös dolgozata, esetleg másl ügyes munka - ez egyelőre még rejtély. Az viszont már most is köztudott, hogy ebben a szakkö­zépiskolában a tudományos-mű- szaki fejlődéssel és annak alap­kérdéseivel nemcsak az elméleti oktatásban foglalkoznak színvo­nalasan. _ , ____ GA ZDAG JÓZSEF- UJ FILMEK­Érett ifjúság (szlovák) Klement Gottwald életének aránylag rövid szakaszát, szlová­kiai tartózkodásának öt esztende­jét mutatja be ez a film, melyet Martin Ťapák rendezett, Maximi- lián Nitra és Pavel Gejdoš forgató- könyve alapján. Bár az alkotás a kommunista harcosról szól, mégsem kimondottan életrajzi film, hiszen az akkori történelmi­politikai események szélesebb összefüggéseit is a néző elé tárja. A vásznon az 1921-től 1926-ig ter­jedő időszak eleve­nedik meg, Klement Gottwald életének valóban rövid, de annál jelentősebb fejezete. Újságíró­ként, a Hlas ľudu szerkesztőjeként ér­kezett Banská Bystricába, később Vrútkyba, tevékeny­sége azonban sok­rétűbb volt; agitált, szervezett, a forra­dalmi mozgalom ki­bontakoztatásán fá­radozott. A film nem csupán politikai­szerkesztői vagy pártszervezői mun-, kája során láttatja őt, Daniel Díté hanem felvillantja magánéletének fontosabb mozza­natait is, találkozásait, kötetlen be­szélgetéseit a munkásokkal. Ezek az összejövetelek nemcsak a szlovák kommunistákra voltak nagy hatással, hanem magára Gottwaldra is, hiszen formálódott politikai arculata, éleslátása. Külö­nösen az osztályszempontból el­térő táborokhoz tartozó emberek­kel való találkozásai segítették hozzá, hogy megfogalmazza az uralkodó osztály, a burzsoázia el­leni harc formáiról szóló tanait. A fiatal Gottwald alakját nem a kor osztályellentéteinek, küzdel­meinek hátterében rajzolják meg az alkotók, hanem ezek része­ként. Olyan emberként ábrázolják őt, aki kijár az életbe, hogy isme­reteit szüntelenül gyarapítsa; a szociális politikai és osztályhar­cot nem az íróasztala mellől szer­vezi, hanem személyes példájá­A vadon legendája val, magatartásával, meggyőző munkájával hat munkatársaira, s az egyszerű munkások ezreire. Nem arra törekedtek tehát a szer­zők, hogy Gottwaldot piedesztálra emeljék, ellenkezőleg; olyannak mutatják ót, amilyen volt: egy a sok közül, aki azért járt az embe­rek közé, hogy megismerje őket és életüket. E nemes szándék azonban csak részben vált valóra! Gottwald- Klement Gottwald szerepében alakját az alkotóknak ugyan sike­rült életközeibe hozniuk, és hiteles képet adniuk a húszas évekről, az akkori politikai és szociális viszo­nyokról, ennek ellenére maga a film nem elég egységes és el­uralkodik benne a leíró jelleg. Adia- lógusok nem egy esetben megket­tőzik a képi információt, vagyis az alkotók nem elégszenek meg az­zal, hogy egy-egy mozzanatot megjelenítsenek, ugyanazt még párbeszéd formájában is elmon­datják. Mindenképpen a film javá­ra vált volna az is, ha a Gottwaldot körülvevő egyéneket színesebbre rajzolják. Ezekre a kérdésekre a forgatókönyvirás és dramatur­giai munka során kellett volna job­ban ügyelni. E fogyatékosságok ellenére tisztességes vállalkozás, becsüle­tes munka az Érett ifjúság, fősze­repét Daniel Díté brnói színész játssza. (kanadai) A múlt század Eszak-Ameriká- jának nyugati részében, a festői erdőségekben, állatokkal teli való­ságos paradicsomban éli kemény, férfias életét James Capen Adams, akiről az a hír járja, hogy minden veszedelmet túlél. Grizzly Adams - így emlegették őt az emberek - azért menekült a va­donba, hogy szabadon, háborítat­lanul élhessen távol a civilizáció­tól, s eltűnjön a világ szeme elől, mely alaptalanul emberöléssel vá­dolta. Holott a férfi soha a légynek sem ártott. Grizzly Adamsnak a vadont cserkészve, naponta próbára kell tennie erejét, meg kell küzdenie a vad természeti erőkkel, s a fe­nyegető vadállatokkal. Bátorsága, ügyessége soha nem hagyja cser­ben, s persze mindig számíthat társai és medvebarátja, Ben segít­ségére is. Kissé gyermekdedre si­került Harry Morris filmje, de amint arra munkájának címe is utal, le­gendát mesél el, így a történet eltúlzása és kiszínezése talán megbocsátható. Egyébként is Ja­mes Capen Adams - mint arról a film narrátora tájékoztat - már életében legendává nemesedett, hihetetlen történetek forogtak köz­szájon erejéről, bátorságáról. S nem alaptalanul. Sok-sok em­bert védelmezett meg a vadálla­toktól, s mentett meg a pusztulás­tól. S ha helyenként megmoso­lyogjuk is az egyébként lebilincse­lő mesét, a káprázatos tájak, a ro­mantikus vadon látványa kárpótol bennünket.-ym­A múlt héten megkezdődött nyári filmszemlén láthatják a nézők Juraj Herz legújabb munkáját, az Édes gondok című vígjátékot is. ÚJ SZÚ 4 1984. VI. 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom