Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)
1984-06-22 / 146. szám, péntek
Hét testvér a Felkelésben Tizenkét éve, hogy nyugdíjas, de ma is dolgozik. A tejfeldolgozó üzemben portás. Fiatalosan mozog, kellő szigorral látja el a munkájából adódó kötelességeit. Gyermekkorában megszokta, hogy csak a jól végzett munkából lehet az embernek öröme. Čierny Balogban juhász családban született. A tizenegy gyerek között a hetedik volt a sorrendben. Még iskolába járt, amikor a szünidőben idősebb testvérével juhokat, teheneket legeltetett a klenóci gazdáknál. Az elemi iskola elvégzése után nem talált munkát. így 1933-ban, amikor az erdőmunkások sztrájkoltak, ó is közéjük állt. Ezért a tizenhét éves Anton Turňát a breznói járásbíróság tizennégy napi szabadságvesztésre ítélte.- A sztrájk után maguk közé vettek az erdei munkások, így lettem favágó - eleveníti fel fiatalkori emlékeit. - Szervezett munkásként dolgoztam az erdőben 1939- ig, amíg kézhez nem vettem a katonai behívómat. Amikor leszereltem, ott folytattam a munkát, ahol abbahagytam. Mivel nem voltam megbízható, az elkövetkező években gyakran behívtak gyakorlatra. 1944 márciusában a zvoleni helyőrségbe vonultam be. Egységünket hamarosan Kelet-Szlová- kiába helyezték. A katonaélet nem volt nehéz, csakhogy odahaza felesége és fia várta. Eltelt a nyár, közeledett az ősz, a tisztektől hallotta, hogy kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés. Másnap szemtanúja volt a szlovák katonai egységek lefegyverzésének. Gyorsan civil ruhát szerzett. Prešovból Margecanyig gyalog tette meg az utat. Ott ült fel a Brezno felé tartó személyvonatra. Útközben kétszer is igazoltatták és bár nem volt nála egy sor írás sem, szerencsésen átjutott a frontvonalon. Breznóból gyalog tette meg az utat hazáig, de másnap reggel már újra Breznóban volt, katonai szolgálatra jelentkezett.- Még aznap megkaptam a beosztásomat az aknavetós században - folytatja. - Másnap útnak indítottak bennünket. Malužná térségében foglaltunk tüzelóállást, azzal a céllal, hogy a Garam völgyébe ne engedjük be a fasisztákat. Csak október végén, amikor harckocsikkal, rohamlövegekkel támadtak ránk, vonultunk vissza. Ďumbier felé vettük az irányt. A tisztek elvesztették a fejüket, legtöbbjük szélnek eresztette egysége legénységét. Anton Turňa azonban nem esett pánikba. Egy tizenegy fős csoporttal útra kelt a szülőfalujába. Úttalan utakon napokig bolyongtak, eledelük egy csajka zsír volt, no meg a hegyi patakok tiszta vize. Esett a havas eső, zord idő volt, alig aludtak. Kimerültén, elcsigázva érkeztek meg Čierny Balogba, ahol meglepetésükre már fasiszták voltak.- Újra civil ruhát szereztem, aztán irány az erdő. Tudtam, hogy a Šaling völgyben favágók dolgoznak, s ott nem találnak meg. Ereztem, hogy szükség lesz még rám, s nem tévedtem - viszi tovább a szót. - Különböző megbízásokat teljesítettünk, felderítő munkát végeztünk, karácsony táján késő este a Vydrovoi völgyben voltunk, hogy eltorlaszoljuk a községbe vezető utat. Azon az éjszakán bátyámmal több mint negyven hatalmas szál fenyőfát vágtunk ki. Reggelre mintegy hét kilométernyi útszakasz járhatatlan lett, a fák mellé a partizánok aknát telepítettek. Bevették a polgárőrségbe. Čierny Balog ugyanis partizán falu lett. Több német járőrt lefüleltek. Január végén a Kýčerná és a Pá- leničná völgyben visszavonuló német csapatok jelentek meg. A falubeliek tudták mit jelent ez: ha eljutnak hozzájuk, felperzselik a települést.- Mindenki fegyvert ragadott - emlékszik vissza az akkor történtekre. - A fasiszták túlerőben voltak, de nem adtuk olcsón az életünket. Egész éjszaka folyt a harc s bizony nem tudom mi történik velünk, ha idejében meg nem érkeznek hozzánk a szovjet és a román csapatok. Ezt követően tovább teljesítette a feladatokat, amelyekkel a forradalmi nemzeti bizottság bízta meg. Miután a front tovább került nyugat felé, újra magára öltötte az egyenruhát. Az volt a feladatuk, hogy a környéken felszedjék az aknákat, megsemmisítsék a fel nem robbant légi és tüzérségi lö- vegeket. Veszélyes munka volt ez, de szükséges. Amikor Anton Turňa újra leszerelt, erdei munkásként folytatta az életét. Párttag lett.- Negyvenkilencben a nemzet- biztonsági testületbe hívtak szolgálatra - mondja. - Szót fogadtamkülönböző beosztásban szolgáltam ott huszonhárom évet. A bűnüldözés lett a hivatásom. Negyvenöt évvel ezelőtt történt Negyvenöt évvel ezelőtt, ezen a napon, június 22-én kezdődött el a fiatal kommunisták tömeges letartóztatása. Három hónapig tartott az üldözésük. A fiatal kommunisták illegális szervezetének, a Szlovákia Forradalmi Ifjúsága elnevezésű szervezetnek a központja Žilinában működött. Pravda címmel folyóiratot adott ki Jozef Opavský és Miloš Gosiorovský szerkesztésében. Martin mellett, Turanyban nyomtatták, de persze mindenfelé, Bratislavában is terjesztették. A hivatalosan betiltott kommunista pártszervezetek illegálisan folytatták tevékenységüket. S a kommunista fiatalok is, hiszen a párt programja szerint a nép, a nemzet öntudatának, lelkiismeretének és önbecslésének ébresztése, felkeltése sorskérdés volt. Hallatták szavukat a kommunista fiatalok is, szervezkedtek, pedig a polgári értelemben vett demokratikus intézkedéseket hatálytalanították, a demokratikus intézményeket felszámolták. Nem volt könnyű megelőző tapasztalatok nélkül az illegális tevékenység megszervezése, de a párt útmutatása alapján négy területi-körzeti központot létesítettek, és 3-6 tagú csoportokat szerveztek. Munkás és középiskolás fiatalok voltak a csoportok tagjai. Az illegális kiadványok terjesztésén kívül egyre több akciót is szerveztek. Sikeres akciókat. Fel is figyeltek működésükre a nyomozók, akik árulók segítségével megtalálták az illegálisan működő nyomdát, és a nyomozás széles körű kiterjesztésével egyidejűleg elkezdték a szervezet tagjainak letartóztatását. Három hónapig tartott a nyomozás, a fiatal kommunisták tömeges letartóztatása, üldözése. A fasiszták úgy vélték, hogy felszámolták a fiatal kommunisták mozgalmát. Csakhogy - mint azt a később történtekből tudjuk - akiket nem tartóztattak le, más, újabban szervezett illegális csoportokban folytatták a harcot, hiszen megalakult a párt 2. illegális központi bizottsága, s az ellenállási mozgalom fokozatosan, folyamatosan, népi, nemzeti jelleget öltve megerősödött, amely a Szlovák Nemzeti Felkelésben csúcsosodott ki. Történelmi távlatokból szemlélve az akkori eseményeket, joggal elmondhatjuk, hogy a kommunista fiatalok a sorsdöntő időben is becsülettel helytálltak, teljesítették feladatukat. HAJDÚ ANDRÁS (A szerző felvétele) Mint főhadnagy mentem nyugdíjba. A pártmunkából is mindig kivette a részét. Évekig volt az alapszervezet elnöke, s ma is az egyes számú utcai alapszervezet vezetőségi tagja, az Antifasiszta Harcosok Szövetsége alapszervezetében pedig az alelnöki tisztséget tölti be. Évente ezer óra társadalmi munkát dolgoznak a szervezet tagjai a breznói szövetkezetben, főleg a takarmány begyűjtésénél. A negyven év előtti harcokra több kitüntetés emlékezteti.- Életem nem tudom munka nélkül elképzelni - jelenti ki, majd így folytatja. - Mindig úgy érzem, adósa vagyok a társadalomnak, ezért amíg erőm s egészségem engedi, ha másként nem, legalább portásként hasznosítom magam. Igaz, van négy unokám, volna kivel az időt eltölteni, de ehhez még nem vagyok elég öreg. Büszke vagyok rá, hogy mindkét fiam párttag, elismert szakember. Gyakori vendég az iskolákban, a pionírtáborokban. Szülőfalujába is el-ellátogat, ott a temetőben alusszák örök álmukat hozzátartozói, harcos társai. A Szlovák Nemzeti Felkelésben hét Turňa fiú vett részt, s ma már csak ő él közülük.- Čierny Balogra alig lehet ráismerni, sokat fejlődött. Az egykori emlékeket féltő gonddal őrizzük, azt tartjuk, olyanok ezek, mint az egykori partizántüzek, kis lánggal égnek, de melegítenek. Vigyázni kell rájuk, hogy ki ne aludjanak, hiszen olyan kevesen vagyunk már azok közül, akik részesei lehettünk népünk dicső harcának. NÉMETH JÁNOS Ml VAN AZ EREDMÉNYEK MÖGÖTT? Félévkor se csak a számok beszéljenek Június 30-a, bár nem pirosbe- tüs ünnep, mégis sokak számára jelentős dátum. Elsősorban a diákok körében becses ez a nap, hiszen az iskolákban kiosztják a bizonyítványt, s ezzel megkezdődik a várva várt nyári szünidő. Ám június utolsó napja a vállalatoknál sem kisebb jelentőségű. Mérlegre kerülnek az elmúlt hat hónap eredményei, a kihasznált és kihasználatlan tartalékok, szóba kerül a vállalatok és üzemek közti kapcsolat, s persze az ilyenkor szokásos fogadalmak - például: ,,a következő félévben majd jobban csináljuk“ és hasonlóak - sem maradhatnak el. Az értékelés után természetesen nem a szünidő, hanem újra a tervfeladatok sokasága következik. De hát ma még nem itt tartunk. Egyelőre sok helyen csak „előrejelzésről“ lehet szó, hiszen az év első fele még nem ért véget. Pontos, számszerűsített eredményekről a holiči Len- és Kenderfeldolgozó Vállalat tanyi (Tôň) üzemében sem számolhatnak még be, de körvonalakban már tudják, mit várhatunk.- Néhány nappal a félév vége előtt már elmondhatom, hogy a tervet teljesíteni fogjuk - tájékoztat Paszterák Antal termelés- vezető. - Sajnos, jó ideig ez korántsem volt biztos, mert az üzem nyersanyaghiánnyal küzdött. Pontosabban, anyag volt elég, sőt több is a kelleténél, csak éppen nem olyan színű, amilyenre szükségünk volt. Bár, az anyagbeszerzés a vállalat feladata, s a megrendeléseket az egyes üzemek gyártási programja szerint intézik, mégis a jobb ellátás érdekében kénytelenek vagyunk másfél hónapos időközönként pontosítani anyagszükségletünket. Ez persze többletmunkát jelent, ami ugyan nem lenne baj, ha termékeinket az utolsó méterig értékesíteni tudnánk. Az idén például egymillió százezer méter bútorhuzatot kell gyártanunk, s ebből a mennyiségből körülbelül 880 ezer méter lesz első osztályú. Arra már van vevő, de a másodosztályú textíliának még nincs gazdája. És sajnos nem is könnyű vásárlót találni. A bútor drága, ezért a bútoriparnak másodosztályú szövet nem kell, így egyelőre növekszik a raktárkészletünk. A vállalat igazgatósága pedig a kioktatáson túl nem sokat tett az ügy érdekében. Azt mondták, ne gyártsunk másodosztályú árut. Csakhogy ez a mi esetünkben már az alapanyag nem egészen kielégítő minősége miatt sem lehetséges. Mi a gondok ellenére is teljesítjük a tervet, de sokkal nagyobb lelkesedéssel dolgoznánk, ha minden bútorhuzatot el tudnánk adni.- A tervfeladatoknak ez idáig is eleget tettek, ezért a vállalat igazgatósága bizonyára nagyra értékeli az üzem munkáját.- A vállalat vezetősége az eredmények alapján úgy látja, hogy Tanyon minden jól megy - mondja a termelésvezető. - Viszont a nyújtott műszakokról, meg a munkaszombatokról mit sem tudnak. Dolgozóink 60 százaléka nő, és rájuk otthon is nagy szükség van. De hát a vállalatnál csak a számszerűsített eredmények a fontosak, a mögöttük rejlő áldozatkész munkát már nem nagyon veszik figyelembe. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a szocialista munkaverseny, amelyben az utolsó alkalommal a hét jizem között a hatodik helyet értük el. Pedig 17 millió korona nyereséggel zártunk, míg a vállalat csupán 14 millió korona többletet könyvelhetett el. A veszteséges üzemek meg csaknem egytől egyig megelőztek bennünket. Azt hiszem, az első félév eredményeinek értékelésekor a Válla- latok és üzemek kapcsolatát is nagyító alá kéne vennünk. Tudom, sem az egyik, sem a másik népgazdaságban betöltött szerepét nem lehet hajszálpontosan körülhatárolni. De talán sok esetben nem ártana újra pontosítani feladataikat. Hiszen számonkérésről is csak akkor lehet szó, ha mindenki tudja, mit kell tennie. Az imént kiragadott példa ugyan nem általános jelenség, de néha előfordul, hogy az üzem magára marad, s aztán a szocialista munkaversenyben az utolsó, esetleg az utolsó előtti helyről nem tud feljebb kapaszkodni. A félévi értékelés jó alkalom arra, hogy a vállalatok e kérdésben is „önkritikát gyakoroljanak“. De a célt ne tévesszük szem elől. Jóllehet fontos szerep jut a szocialista munkaversenynek, mégse feledjük: első számú feladatunk a fogyasztók szükségleteinek lehető legjobb kielég íté- se KOVÁCS EDIT ORVOSI TANÁCSADÓ A nyári szabadság az orvos szemével Az idén volt már néhány szép nyári nap, de a szabadság fő szezonja mégis csak július és augusztus. Aki teheti, iparkodik jól kihasználni a szabadságát, az esetleges rossz időt is, új vidékek, műemlékek, képtárak látogatására. Akinek gépkocsija van, az természetesen ki is használja azt a nyári hónapok alatt. A gépkocsi kétségtelen előnyei mellett bizonyos veszélyforrást is jelent. A nyári hónapokra jellemző a népvándorlás.Túlzsúfoltak az utak, kellemetlen hőség gyötri a gépkocsi utazóit, sokan fölöslegesen sietnek, merészen kockáztatva vezetik kocsijukat. A fegyelmezetlenek gondot okoznak a többi gépkocsivezetőnek, gyakran közúti balesetet idéznek elő. Elindulnak a kevesebb gyakorlattal rendelkező vezetők is, az autókat alaposan megterhelik, a család magával viszi a sátort, felszerelést, élelmiszert stb. Sokan külföldre utaznak a tengerhez. Hosz- szú, veszélyes utazás áll előttük. A leírtak alapján alaposan, átgondoltan kell felkészülni az útra. Az a jó szabadság, amely megerősíti egészségünket, lehetővé teszi az aktív pihenést. Hogy ez valóban így legyen, néhány tanácsot szeretnénk adni olvasóinknak. • Csak tökéletes műszaki állapotban lévő gépkocsival utazzunk, vigyünk magunkkal pótkereket, égőket és a többi szükséges alkatrészt. • A nacjy meleg igen megviseli a gépkocsivezetőt. Ez rendkívül megterheli az agyrendszert, gyengül a vezetők reagálóképessége. Nem ajánlatos viszont a gépkocsiban ablaknyitással nagy kereszthuzatot teremteni. Izomgörcsöket kaphatunk és gyakran okoz torok- gyulladást, lázat. Szellőztessünk ésszerűen, inkább gyakran tartsunk szüneteket. A hosszú út folyamán minden két órában pihenjünk 15 percig. Járkáljunk, igyunk teát, ásványvizet, esetleg, ha éhesek vagyunk, együnk valamit. • Megterhelő a gépkocsivezetés az egésznapi fürdőzés után. Ezzel számolni kell, ilyenkor kerüljük a gyorshajtást. • Ne dohányozzunk az utazás alatt a kocsiban. • A nagy melegben száz kilométerenként igyunk két deci frissítő folyadékot. • Szokássá vált a nyaralás utolsó napját kis ünneppel zárni, ami alkoholfogyasztással jár. Ez nagyon veszélyes. A gépkocsivezető vérében sokszor még reggel is több az alkohol a megengedettnél, fáradt és így indul neki a hosz- szabb útnak. • Egészségünk érdekében törődjünk a személyi higiénia megőrzésével. Nagy veszélyt jelent az emésztőszervek fertőzése. Csak mosott gyümölcsöt, friss, jó állapotban lévő élelmiszert fogyasz- szunk. Ha főzünk, együk meg az ételt azonnal, ne raktározzuk azt. Ha konzervet nyitunk fel, győződjünk meg kifogástalan állapotáról és ne felejtsük, hogy tilos a nyitott konzerv tárolása, például vacsoráig. Vigyázzunk a fagylalt fogyasztásával. Az edényeket mossuk meleg vízben, használjunk mosogatószereket. • A napozás nagy megterhelést jelent az érrendszerre, veszélyes a napszúrás és a hőguta, az égési sebek. Napozzunk óvatosan, fokozatosan, ne felejtsük, hogy a tengernél a napozás még veszélyesebb. Ott nem véd kellően a test olajozása vagy krémezése sem. • Ha autóbaleset történik, mindenekelőtt ki kell szabadítani az utasokat a kocsiból, elállítani az esetleges vérzéseket, gondoskodni arról, hogy a sérült légzését ne akadályozza semmi. Fontos, hogy küzdjünk a sokkos állapot beállta ellen. Az elsősegélynyújtást annál a személynél kell elkezdeni, akinek az élete veszélybe került. • Gépkocsikban legyen az elsősegélynyújtáshoz szükséges felszerelésünk és természetesen sajátítsuk el az elsősegély gyakorlatát. • Szabadságunk módjának tervezésekor figyelembe kell vennünk életkorunkat, erőnlétünket és egészségi állapotunkat is. Dr. RÉPÁSSY BÉLA ÚJ szú 4 1984. VI. 22.
