Új Szó, 1984. június (37. évfolyam, 128-153. szám)
1984-06-15 / 140. szám, péntek
ÚJ szú 5 1984. VI. 15. Hűség a béke és a kommunizmus ügyében Hetven évvel ezelőtt született Jurij Vlagyimirovics Andropov Konsztantyin Csernyenko válaszai a moszkvai Pravda kérdéseire Becsületes párbeszédre és komoly tárgyalásokra van szükség (ČSTK) - A TASZSZ hírügynökség közzétette Konsztantyin Csernyenkónak a moszkvai Pravda kérdéseire adott válaszait, amelyeket a lap tegnapi száma közöl. M a emlékezünk meg Jurij Vlagyimirovics Andropov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet állam és a nemzetközi kommunista mozgalom kiváló személyisége születésének 70. évfordulójáról. Andropov elvtársnak vezető párt- és állami tisztségekben - többek között az SZKP KB főtitkáraként és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökeként végzett felelős munkájában - tett erőfeszítéseivel összefüggenek azok a történelmi sikerek, amelyeket a szovjet nép kommunista pártjának vezetésével ért és ér el a fejlett szocialista társadalom építésében. A csehszlovákiai kommunistáknak és nemzeteinknek szívében Jurij Andropov következetes marxista-leninistaként marad meg, aki minden erejét a szocializmus fejlesztésének jelenlegi szakaszában kitűzött feladatok alkotó megoldására, a szocialista országok összeforrottságának erősítésére és együttműködésük bővítésére, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének elmélyítésére, s a világ összes haladó és békeszerető erőinek egyesítésére fordította. Jurij Andropov elvtárs cselekedeteiből, beszédeiből, cikkeiből, és interjúiból pártunk is eszmei ösztönzést merít, amely a társadalomban betöltött vezető szerepének szilárdítására, a szocialista demokrácia fejlesztésére, az irányítás további tökéletesítésére és az új ember nevelésére irányul. Andropov elvtárs nagy jelentőséget tulajdonított a marxizmus-leni- nizmus alkotó fejlesztésének, általánosította az új társadalom építésének tapasztalatait: „Tapasztaltaink azt mutatják - írta Marx Károly tanítása és a szocializmus építésének néhány kérdése a Szovjetunióban című cikkében - hogy a szocializmus építése akkor hozza meg a várt sikereket, ha a kormányzó kommunista párt politikája szilárd, tudományos alapra támaszkodik. A marxista-leninista tudománynak és alkotó fejlesztésének minden lebecsülése, szerepének leszűkített pragmatikus értelmezése, az alapvető elméleti prpblémák figyelmen kívül hagyása, a konjunkturalizmus vagy a skolasztikus teoretizálás előtérbe kerülése súlyos politikai és eszmei következményekkel fenyeget“. Nagy súlyt helyezett Andropov elvtárs az ideológiai pártmunkára, mint a párt tevékenységének egyik fő irányára, a kommunista építés egyik legfontosabb alkotóelemére. Az SZKP KB 1983 júniusi ülésén kijelentette: ,,Egész ideológiai, nevelő és propaganda- munkánkat fel kell emelni azon nagy és bonyolult feladatok színvonalára, amelyeket a párt a fejlett szocializmus tökéletesítése terén old meg. A pártbizottságoknak és minden pártszervezetnek tudatosítania kell, hogy más, önök által megvitatott - gazdasági, szervezési és egyéb - nagy fontossága ellenére egyre inkább előtérbe kerül az ideológiai munka. Világosan látjuk, mennyire súlyos károkat okoznak e munka fogyatékosságai és az emberek elégtelenül fejlett öntudatának megnyilvánulásai. Már ma érezzük, mennyire gyorsul az előrehaladás, mivel növekszik az ideológiai munka hatékonysága, mivel a tömegek jobban megértik a párt politikáját, s e politikát saját ügyüknek tekintik, s mivel a politika megfelel a nép alapvető érdekeinek.“ Joggal mondhatjuk el, hogy a mi pártunk tapasztalatai is teljes mértékben megfelelnek ezeknek a következtetéseknek. A CSKP KB 15. ülésén 1980-ban a politikai nevelő és az ideológiai munkával kapcsolatban határozatok, valamint a CSKP XVI. kongresszusának határozatai ismét egyértelműen fejezik ki a csehszlovákiai kommunistáknak ezt a tapasztalatát. Új, ösztönző gondolatokat tartalmaznak Jurij Andropovnak a jelenlegi ideológiai harccal kapcsolatos fejtegetései: „Harc folyik több milliárd ember gondolkodásáért és érzelmeiért. Az emberiség jövője jelentős mértékben e küzdelem kimenetelétől függ.“ Ezzel összefüggésben megfogalmazta a propagandával szemben támasztott igényes követelményeket. Jurij Andropov fellépésére a nemzetközi kapcsolatokhoz való józan, reális viszony, valamint a szocializmus és a kommunizmus építése terén a Szovjetunióban elért eredmények és a további lehetőségek józan értékelése jellemző. Beszédében, amikor az atomháború veszélye elhárításának és a világbéke megőrzésének szükségességéről szólt, nem egyszer visszatért a második világháborúhoz, a náci Németország által a Szovjetunió ellen végrehajtott támadáshoz. Jurij Andropov jól ismerte a béke értékét. És a történelem legvéresebb háborújának kemény tapasztalatai beszédeiből rendkívül időszerűen szólnak a jelen számára is. Figyelmezteti az emberiséget, és személye tántoríthatatlan erőfeszítései az új, még pusztítóbb világégés veszélyének elhárítására irányulnak. „Abból indulunk ki - hangsúlyozta egyik beszédében hogy az emberiség nincs pusztulásra ítélve. A lázas fegyverkezésnek véget kell vetni. Az emberiség jobb sorsot érdemel, mint hogy konfliktusokkal teli világban éljen, és a halált hozó fegyverek súlya alatt roppanjon össze... Politikánk továbbra is a béke megőrzésére és erősítésére, a feszültség enyhítésére, a lázas fegyverkezés megállítására, az államok közötti együttműködés bővítésére és elmélyítésére irányul. Ez az SZKP és az egész szovjet nép rendíthetetlen akarata - hangoztatta. Ugyancsak élőek és ösztönző- ek maradnak számunkra Andropov elvtársnak a hatékonyság és az intenzifikáció növelésével, a gazdaságirányítás és a gazdaságfejlesztés javításával kapcsolatos gondolatai, mivel egyebek között ezek az ország védelmi képességének alapvető tényezői és a fejlett szocializmus sikeres előrehaladásának feltételei. I gen, a derűlátás, a béke és a haladás ügyének végső győzelmébe vetett hit, amely Jurij Andropov elvtárs életművét jellemzi, nagy támasz volt és marad mindazok számára, kik aktívan küzdenek az emberiség sorsát kockáztató erők ellen. A csehszlovákiai kommunistáknak, nemzeteinknek emlékezetében marad továbbá Andropov elvtársnak őszinte barátsága és forró viszonya kommunista pártunkhoz, országunkhoz és Csehszlovákia népéhez: az a gondoskodás és figyelem, amellyel a Szovjetunió és Csehszlovákia nemzetei közti testvéri kapcsolat fejlődését kíKérdés: A napokban Londonban került sor a hét legnagyobb tőkés ország vezetőinek találkozójára. Nézete szerint mi határozta meg e találkozó jellegét és tartalmát? Válasz: A „heteknek“ ezt a további találkozóját látszólag azért hívták össze, hogy gazdasági problémákkal foglalkozzon. A napirenden azonban elsősorban politikai kérdések szerepeltek. Ezt közvetlenül tanúsítják a Londonban elfogadott dokumentumok. Ugyanúgy, mint a NATO májusi ülésén, itt ismét sok szó esett a békeszándékokról és arról az érdekről, hogy csökkenjen a fegyverzetek, ezen belül az atomfegyverzetek szintje. Ismét párbeszédre, tárgyálásokra vonatkozó felhívások hangzottak el a Szovjetunió címére. Sajnos, mindezt azonban semmilyen reális dologgal sem támasztották alá. Miért? Egy magyarázat egészen kézenfekvő, s az amerikai sajtó erről állandóan ír. Ez pedig az, hogy az Egyesült Államokban elnökválasztás lesz. A mélyebb hátteret ott kell keresnünk, hogy a „hetek“ konferenciájának résztvevői az enyhülés, a leszerelés és a béke érdekeivel ellentétes koncepciót érvényesítettek. Párbeszédről és tárgyalásokról csak addig beszélnek, amíg ürügyre van szükségük, amellyel álcázni tudják számos nyugat-európai ország területének az új amerikai rakéták kilövőhelyévé való változtatását. A valóság az, hogy a rakétatelepítési törekvés változatlan, amint ezt az amerikai kormány többször is alátámasztotta. Washington és a NATO más központjai persze tudják, hogy ezzel egyre inkább elzárják a tárgyalások lehetőségét, és növelik az atomfegyverkezési szint csökkentésének útjában álló akadályt. Talán nem politikai képmutatás új amerikai rakétákat irányítani a Szovjetunióra és szövetségeseire, s egyidejűleg tárgyalásokra szólítani fel? Szükség van a tárgyalásokra és a párbeszédre? Ugyanúgy, mint tegnap, ma is azt mondjuk, igen. De becsületes párbeszédre és komoly tárgyalásokra. Erre bármikor készek vagyunk. A Szovjetunió javaslatokat terjesztett elő az atomfegyverek állományának lényeges csökkentésére; e javaslatok mégvalósítása senki érdekeit sem károsítaná. A mellett vagyunk, hogy ezeket a kérdéseket komolyan tekintsék át a tárgyalóasztal mellett, mihelyt az amerikai fél visszavonja lényegében ultimatív tárgyalási feltételeit. így az Egyesült Államok és szövetségesei álláspontjának valóban pozitív megváltozása részünkről nem maradna megfelelő visszhang nélkül. A Szovjetunió javasolja, hogy történjen megállapodás, olyan intézkedésekről, amelyek reálisan csökkenthetnék a katonai szembenállás szintjét, s a nemzetközi életből kizárhatnák az erő alkalmazását és a vele való fenyegetést. Ezek a javaslatok ismertek. Vegyük például a világűr milita- rizálása megakadályozásának problémáját. Az egész világ elismeri, hogy ez mennyire időszerű. A probléma megoldására vonatkozó javaslataink Washington asztalán fekszenek. Nekik azonban nem akaródzik ezt a problémát megvitatni, még foglalkozni sincs kedvük vele. Az amerikai kormánynak nyilvánvalóan csak saját ambiciózus állásfoglalásai tetszenek, amelyek célja, hogy a világűrt megnyissák a legfantasztikusabb fegyverfajták előtt, s így megpróbáljanak katonai fölényre szert tenni. Világos, hogy ezen a nagyon fontos területen sem találkoztunk komoly tárgyalások folytatására tett erőfeszítésekkel, annál kevésbé a megállapodásra irányuló igyekezettel. Ezt a tényt a párbeszéd hasznosságával kapcsolatos semmilyen beszéd sem leplezheti. Egyértelmű felhívással fordulunk az Egyesült Államokhoz és szövetségeseihez: itt az ideje, hogy konkrét tettekkel támasszák alá azt, hogy felelősek a világ sorsáért, tudatosítsák az erő pozíciójából követett politika és a lázas fegyverkezésre való támaszkodás kilátástalanságát, bizonyítsák valódi és nem csak formális készségüket a párbeszédre, a tárgyalásokra, hogy meg lehessen találni azon kérdések kölcsönösen elfogadható megoldását, amelyektől az emberiség jövője függ. A Szovjetunió elegendő készséget tanúsít ez irányban. Kérdés: Hogyan értékelhetjük azt, hogy a londoni konferencia napirendjébe iktatták a ,,nemzetközi terrorizmus“ kérdését? Válasz: Londonban ezt a problémát a visszájáról közelítették meg. Bizonyos műszaki részletekről beszéltek, de a legfontosabb dolgot elhallgatták, mégpedig tudatosan. A terrorista gaztettek az egész világ szeme előtt játszódnak le. Kicsi, közepes és nagy méretekben egyének és csoportok hajtják végre őket, sőt néha bizonyos országok fegyveres erőinek nagyszabású részvételével mennek végbe. így volt ez Grenada, Libanon és jelenleg Nicaragua esetében. Minderről a „hetek“ konferenciáján egy szó sem esett. Nyilván úgy döntöttek, hogy ha már hamisítanak, akkor nagyban. A Szovjetunió elítélte és elítéli a terrorizmus minden megnyilvánulását. Határozottan elítéljük az Egyesült Államok politikáját, amely a terrorizmust, a más országokkal és népekkel való tárgyalás módszerévé emelte. Azoknak, akik az „állami terrorizmust“ követik, nem illene nyilatkozatokat tenni bizonyos „demokratikus értékekről“, amint ez a londoni konferencián történt. Ez csak a „keresztes hadjárat“ kalandor koncepciójának más formája, további kísérlet arra, hogy az ideológiai szembenállást kiterjesszék az államközi kapcsolatokra. A terrorizmussal és a „demokráciával“ kapcsolatos nyilatkozat célja lényegében az, hogy még nagyobb mértékben bevonják a nagy tőkés országokat, köztük Japánt az amerikai kormány militarista politikájába. Kérdés: Hogyan értékelhetjük a világgazdasági problémákról Londonban folytatott tanácskozást? Válasz: Erről a témáról hosszadalmas nyilatkozatot fogadtak el. Sok szót tartalmaz, és azokat az égető szociális és gazdasági problémákat emlegeti, amelyek általában jellemzőek a tőkés rendszerre, és amelyek most még inkább kiéleződtek. Ezek közé soroljuk elsősorban a munkanélküliséget, az inflációt és az árak emelkedését, tehát mindazokat a jelenségeket, amelyek könyörtelenül sújtják a tőkés országok dolgozóinak széles rétegeit. Londonban nem javasoltak olyan komoly intézkedéseket, amelyek enyhítenék e problémákat. Már hogy is tették volna, ha az amerikai recept érvényesült, miszerint a gazdagoknak gazdagodniuk és a szegényeknek szegényedniük kell. Az is kiérezhető, hogy Washington erős nyomást gyakorol partnereire, és mások rovására igyekszik megoldani gazdasági problémáit és nehézségeit. Japán kereskedelmi és gazdasági terjeszkedése is megnyilvánul. Röviden szólva az imperialista államok ellentétei egyre jobban összebonyolódnak, és ezek az ellentétek ilyen vagy olyan módon a felszínre kerülnek. A gazdasági problémákat százszor könnyebben lehetne megoldani, ha nem lenne a lázas fegyverkezés, az a teher, amely felmérhetetlen szellemi és anyagi erőket emészt fel. De a „hetek“ konferenciája éppen ezt a központi kérdést mellőzte. Jellemző, hogy háttérbe szorítottak olyan problémákat is, amelyek mélyen érintik a fejlődő országokat. Az általános jellegű nagy szavak nem álcázhatják azt a tényt, hogy az iparilag fejlett tőkés országok, mindenekelőtt az Egyesült Államok könyörtelenül kizsákmányolják a gazdaságilag gyengébb afrikai, ázsiai és latinamerikai államokat. Minden jel arra utal, hogy ezt a politikát tovább akarják folytatni. Ennek eredménye kizárólag a gazdag és a szegény országok közötti szakadék elmélyülése lehet, s az utóbbiak a jövőben a jelenleginél is rosz- szabb helyzetbe kerülnek. És itt is a legközvetlenebbül megnyilvánul a Washington és NATO-szövetségesei által szított lázas fegyverkezés. Nem véletlen, hogy most az egész világ megkérdezi: egyáltalán az volt-e a célja a londoni konferenciának, hogy valamiképpen hozzájáruljon a fejlődő országok helyzetének javításához. Erre maguk a fejlődő országok egyértelműen negatív választ adnak. Tekintettel arra, ami a „hetek“ konferenciáján lezajlott, nyilván nem árt megemlíteni a Szovjetunió és a többi szocialista ország álláspontját, amely országok következetesen síkraszállnak a nemzetközi gazdasági kapcsolatoknak az igazságos és demokratikus alapokon történő átalakítása mellett. Ismételten alátámasztja ezt a KGST Moszkvában folyó legmagasabb szintű tanácskozása. Fáradhatatlan és - túlzás nélkül állítva - energikus harcunk a lázas fegyverkezés megállításáért a közvetlen célon, a háborús veszély enyhítésén kívül arra is irányul, hogy hatalmas felszabaduló anyagi eszközöket lehessen fordítani a népek életszínvonalának emelésére, az egészségügy, a kultúra, a művelődés szükségleteire, lakásépítésre. Az így felszabaduló eszközök jelentős részét a fejlődő országok népeinek támogatására lehetne fordítani. Ezt az irányvonalat követjük a kétoldalú kapcsolatokban, és védelmezzük a nemzetközi fórumokon, egyebek között az ENSZ-ben is. Továbbra is így fogunk eljárni. A moszkvai autógyár dolgozói az idén terven felül ötezer Moszkvics személygépkocsit akarnak gyártani és elérni az 1985 végére tervezett munkatermelékenységet. - A képen: a gyár egyik termelőcsarnoka (Telefoto: ČSTK)
