Új Szó, 1984. május (37. évfolyam, 103-127. szám)
1984-05-14 / 112. szám, hétfő
ÚJ KÖNYVEK Vozári Dezső: VARÁZSLAT NÉLKÜL Vozári Dezső költészete a két háború közti csehszlovákiai magyar lírában mindenekelőtt nyelvi kultúrájával, formaművészetével loz/Íri Dezső Ihrrizslat nélkül . \ hu/ml) tűnt ki. A költő kezdeti, romantikus időszakában keletkezett zsengéit éles választóvonal határolja el a húszas évek közepétől ért-verseinek időszakától. Ekkor, Prága vitalitással és demokratizmussal telített légkörében kiszélesedett Vozári látóköre, világképe új motívumokkal gazdagodott, s lírájában a társadalmi lelkiismeret önemésztő hangja és a polgári kiábrándultság cinizmusa sajátosan keveredik, valóság és költői vízió groteszk módon ötvöződik. De költészetében a villoni hetykeség csak álarc, amely mögött mindenkor a nép sorsáért, a jövőért való aggódás rejlik. Nem volt tipikusan csehszlovákiai magyar költő, nem volt az a lírikus, aki minden idegszálával a csehszlovákiai magyarság sorsát, problémáit fejezte volna ki, sokkal inkább az elnyomott, a jogfosztott, a nincstelen kisemberért szállt síkra, tekintet nélkül nemzetiségére. Kendi Mária: TÜNDELEVÉNY Kendi. Wiriű Tündelevény Alagutat vájok abban, ami vagyok tibennetek. . Madrid) Kendi Mária bemutatkozó verseskötete igazolja annak a várakozásnak a jogosságát, amelyet a fiatal költőnek a Megközelítés című antológiában közzétett versei keltettek három évvel ezelőtt. Verseit ezúttal is a látásmód szinte gyermeki üdesége, a kérdezés elfogulatlansága jellemzi, amely a megszokott tényeket és igazságokat, a közhelyeket is megújítja, az eredeti rádöbbenés és a személyiség hitelét kölcsönözve nekik. A kötet lírai felfedező útnak tekinthető a költője által megismert világban és az átélt időben: a gyermekkortól a jelenig. Egész irodalmunkat is gazdagító újdonsága a versek szerkesztésmódja és nyelve. A versek nagy teret engednek az olvasó értelmező, összefüggéskereső tevékenységének. A kötet egészét mégis összefogják az ismétlődő motívumok és a párhuzamok. A tiszta, érzékletes nyelv hatását a rejtett kapcsolatok felmutatása és a meglepő fegyelem magyarázza. írói jelentés a Garam mentéről Romániában kiadták a Vajúdó parasztvilágot Aldous Huxleynak, a XX. századi angol irodalom ma már klasz- szikusnak számító alakjának az elmúlt két évben egymás után jelentek meg könyvei magyarul a Kozmosz és az Európa kiadók gondozásában. Két műve a Szép új világ és a Pont és ellenpont könyvesboltjainkban is kapható volt. Századunk egyik legjelentősebb angol regényírója (1894-1963) 1932-ben jelentette meg a Szép új világot, amely még ötven év múlva is bestseller; ebben tett tudományos, fantasztikus jóslatai, figyelmeztetései ma is aktuálisak. A meg-megújuló viták bizonyítják mondanivalója frisseségét, kritikája érvényességét. A hírneves Huxley-családból származó, filozófusként és esszéistaként is kiváló Huxley a Szép új világban Morus és Swift nyomdokain haladva a keserű polgári társadalomkritikát elegyíti a sciense fiction irodalmi eszközeivel. Huxley ironikusan pesszimista látomása ma is elgondolkodtató. Az általa előrevetített, elgépiesedett, manipulált modern világ karikatúrája megdöbbentően szemléletes. Fokozott aktualitását az adja, hogy a megjelenése óta eltelt fél évszázad alatt sok tudományos és fiktív elem valósággá vált. Ami 1932-ben elképzelhetetlennek tűnt: a lombikbébi, a genetika drasztikus eszközökkel történő befolyásolása, ma már lassanként megszokott lett. A kábító szóma tablettái kísértetiesen emlékeztetnek a ma oly „divatos“ alkohollal történő önkábításunkra, tapi mozijai pedig a csupáncsak szórakoztatni vágyó mozikra. Mondanivalója tehát a mai ember számára is van. A Pont és ellenpontban tovább őrzi az angolszász realista hagyományokat, de már a modern próza, Joyce, Proust, Gide eredményei is ott munkálnak benne. Regényében az értelmiséget vonultatja fel, hasonlóan Hemingway Fiestájához. Mindig is az értelmiségi lét volt a fő élményanyaga, de az angol intelligencia ezúttal nem az önmagába révült holdkórosok, az élvhajhász unatkozók, a valódi és álkretének személyében jelentkezik, hanem sokágú és átgondolt magatartás-változatokban. Alakjaiban ezúttal nem az a fő, hogy élnek; bennük magatartás-formá- kat, eszméket, életelveket ütköztet az író. Alakjai többet beszélgetnek, filozofálnak, mint cselekednek. Huxley nemegyszer, mint Brecht, közbeékel egy-egy megjegyzést, határozottan figyelmeztet arra, hogy figuráit csak úgy „vette“, hogy képviseljenek egy gondolatot, egy filozófiát. Néha önmaga bocsátkozik fejtegetésekbe, mintegy „erről jut eszembe“ módon. Ezek a fejtegetések számunkra néha hátborzongatóak, hiszen figurái nemegyszer a legemberibb dolgokat, a szépet, a szerelmet, a munkát tagadják, boncolják cinikusan , „ľart pour ľart“ pusztán a vita kedvéért. A nagy igényű, terjedelmes regény negatív hitvalás a világról, az általunk kevéssé ismert „húszas évekről“, a velejéig romlott nyugati társadalmakról, melyeket már sem mozgalmak, sem politikai pártok nem menthetnek meg, ahol maga az ember is rommá lett, melynek nihilizmusa várhatóan háborúba torkollott. A regények érdekessége éppen az, hogy egy idegen, furcsa világgal ismerkedhetünk meg egy nagy műveltségű, mondhatni szuper-in- telligens író tolmácsolásában, ha fejtegetéseivel nem is értünk mindig egyet. HORVÁTH MÁRTA A nemzetiségi szellem alkotó- műhely kereteiből kitörni a széles körben jól ismert objektív és szubjektív okok miatt mindig nehéz. Teljes mértékben vonatkozik ez a csehszlovákiai magyar irodalomra is. Mert akár tetszik akár nem, vitathatatlan tény és valóság, hogy íróink műveit, eltekintve most a közös csehszlovák-magyar kiadásoktól, csak elvétve jelentetik meg önállóan külföldön. Ennek tudatában örvendetes jelenségnek kell tekintenünk, hogy a hatvanas évek közepétől a csehszlovákiai magyar irodalom csúcsteljesítményeinek önálló szlovák nyelvű, magyarországi és más országbeli kiadásai is bár nagyon lassan, de mégis egyre szaporodnak. Kimutathatóan megnövekedett a sajtóvisszhang is. Szellemi termésünk néhány darabja tehát az utóbbi időben nemzetközi fórumokon is „megmérettetett“ és „jónak találtatott“. Ezen értékes művek közé tartozik Duba Gyula Vajúdó parasztvilág című irodalmi szociográfiája is, melynek újabb, ezúttal romániai magyar kiadását, a bukaresti Kriterion jóvoltából a napokban vehettük kézhez. Duba Gyula a népszerű és nagy példányszámú Horizont világ- irodalmi sorozatban jelent meg. A könyv borítólapja tipikus és szép, papírja jó, s a grafikai kivitele is minőségi. A műhöz csatolt írói jelentés a Garam mentéről című tartalmas és értékes esszé-utószót Be ke György írta. A neves romániai magyar író és riporter szerint a Vajúdó parasztvilág ,, megrázó szociografikus vallomás“, amely ,,művészi sajátosságai révén új vonásokkal gazga- ditotta a szlovákiai magyar literatúra valóságirodalmi hagyományait“. Beke György Duba Gyula szociográfiájának az előzményeit a harmincas évek szlovákiai magyar valóságirodalmában látja. ,,Ha a szlovákiai hajdani valóságirodalomban keresek előzményt, amelyhez mai replikaként odamérhetném Duba Gyula írói szociográfiáját, a tehetségük között levő nagy különbség ellenére is Sellyei József munkásságát említhetném. A vágsellyei parasztivadék rokon Dubával annyiban, hogy ő is belülről ismerte, élte, látta a kisparaszti világot, annak minden keservét, léleksorvasztó drámáját. “ Hangsúlyozza, hogy a két háború közti valóságiroda- lom életképes hagyományai mindinkább beépülnek a szlovákiai magyar művekbe, s nem utánzásképpen: ,,Nem leegyszerűsítés és harsogás, hanem felfokozott társadalmi és nemzeti felelősségvállalás lett az átvállalt örökség. “ A romániai magyar irodalomból Duba Gyula könyvének párhuzamaként Sütő András Anyám köny- nyü álmot ígér című riportregényét és Horváth István Mogyorózdi toronyalja című falurajzát említi. Szlovákiai viszonylatban Gál Sándor Mesét mondok, valóságot című könyvét idézi. Úgy véli, hogy ,,Míg Duba a régi parasztvilág vajúdását vetíti elénk, Gál e világ halálának következményeit is“. Beke György besorolásával csak kevés helyen vitatkoznék. Egyetértek azzal, hogy a Vajúdó pa- rasztvilág ,,mélyen közösségi fo- gantatású“ és „az egész szlovákiai magyarság sorsérzékelése“. Beke György azt állítja, hogy ,,Duba Gyula újat hoz az egész valóságirodalomba, nem is annyira a közös gazdálkodás mindent felkavaró, átrendező hatásának bemutatásával, hanem a középparaszt történelmi helyének és szerepének megrajzolásával.“ Duba Gyula a Vajúdó parasztvilág megírásával egyszeriben a valóságiro- dalom mesterei közé került. Végül hangsúlyozza: „Századok üzenetét foglalja szavakba Duba Gyula: a benne élő falu - nemzedékek egymást követő láncolata - számító mérlegelésre és taktikázásra nem csábít, csupán azt sugallja, hogy önmagam legyek: az-, akinek születtem." Duba Gyula Vajúdó parasztvilágának romániai magyar kiadása irodalmunk számára jelentős esemény. Köszönet illeti érte a bukaresti Kriterion Kiadót, s elsősorban annak igazgatóját Domokos Gézát, aki a könyv megjelentetését vállalta és keresztül vitte. Nem volt könnyű. Helyénvaló megjegyezni, hogy Domokos Géza „bábáskodása" alatt a Kriterion 1979-ben már kiadott egy csehszlovákiai magyar regényt, s 1973-ban pedig a népszerű Téka sorozatban egy Fábry Zoltán monográfia látott napvilágot Balogh Edgár előszótanulmányával. Másrészt a mi Madách Kiadónk is megjelentetett már romániai magyar műveket, például Sütő András már említett Anyám könnyű álmot ígér című művét. Reméljük egyszer majd tető alá kerül a két könyvkiadó közvetlen együttműködése is, s rendszeressé válik szellemi értékeink cseréje, szolgálva ezzel mindkét ország szocializmust építő népének érdekeit. KOKES JÁNOS M. Bandello igaz históriái A csehszlovák-magyar közös könyvkiadás keretében jutott el könyvesboltjainkba Matteo Bandello A pajzán griffmadár című novellagyűjteménye. A kétkötetes könyv immár második magyar kiadása, a Világirodalom remekei kilencedik sorozataként, az Európa Könyvkiadó (Budapest, 1983) és a Madách Könyvkiadó (Bratislava, 1983) gondozásában jelent meg. A nagy utat megtett, „világhódító“ Ban- dello-novellák bizonyára tájainkon is megtalálják „az irodalomban a ritka értékeket és a felüdülést egyaránt kereső“ olvasót. Bandello novellái ugyan eddig sem jelentettek fehér foltot a magyar fordítás-irodalomban (Bolyai Farkas, Honti Rezső, Gom- bocz Zoltán, Rónai Mihály, Benyhe János és Lontay László néhány fordítása), de mindmáig ez a legterjedelmesebb és legrangosabb vállalkozás (Barna Imre, Benyhe János, Kotzián Tamás és Romhányi Ágnes munkája), amely napvilágot látott. E negyvenkilenc novellát Herceg Gyula válogatta és látta el (tanulmánynak is beillő), de az egyszerű olvasót is fölöttébb lázba hozó és lebilincselő, eligazító - és ismereteinket kötelezően gazdagító, igényességében is közérthető - utószóval és jegyzetekkel. Bandello novellái, az első kiadástól (1554) kezdve mind a mai napig, tehát több mint négyszáz éven át, kiállták és túlélték az idő, olvasó és műbírálat, olykor bizony romlandónak (is) minősíthető „vasfogát“. S ha valóban „csak jó“ (?) és „csak rossz“ (?) könyvek léteznek, akkor A pajzán griffmadár a szó legigazibb értelmében, egy jó (!) könyv. Szó szerint ide kell másolni, hogy szerzőnk: Matteo Bandello (1458-1562), ,,A Boccaccio utáni olasz próza első igazi nagy alakja". A ,,boccaccioi próza", realista hagyományaira építkező írásművészet továbbvivője, fejlesztője, aki a másoktól hallott történeteket, vagy személyes élményeit, a lüktető és pergő-, de a múlandó valóság papírra vetett dokumentumaként rögzíti az „utókor számára". A Bandello-novellákat, az egyetemes no- vellisztika reprezentatív és nagybecsű alkotásai közé emelik színes nyelvezetük, éltető humoruk, mese-valóságuk és realizmusuk, fordulatos olvasmányosságuk, megjelenítő korrajzuk. Minden egyes elbeszélése „pay- zán" epizódtörténetként fogható fel, amelyek élő tudósításként olvashatók a XVI. századi Itália és a korabeli Európa egy részének „erkölcseiről“ és erkölcstelenségeiről, kis és nagy emberekről (úrasszonyoktól kezdve, szerzetesek, elcsapott flótások, kurtizánok és lovagok zsibongó hadán át a Mediciekig), ki kapós asszonyságokról és felszarvazott férjekről, a fejedelmi udvarok életviteléről és a perifériára, a csapszékek falai tövébe szorult köznép édes-keserű hétköznapjairól. Mindezt a szándékát maga Bandello így fogalmazta meg Az erőszak és erény című novellájának ajánlásában: ,,Ha napjainkban is oly gondosan és akkora buzgalommal jegyeznének le mindenfajta emlékezetes dolgot, ahogyan hosszú időkön át a rómaiak és görögök cselekedték, szilárd meggyőződésem, (...), hogy a mi korunk sem vallana szégyent ama régi korok mellett, melyeket az írók olyannyira magasztalnak és dicsőítenek. (...) Csak az a baj, hogy mostanában nem akad olyan, aki elhivatottságot érezne arra, hogy a jelenkori események krónikása legyen: ezért vész el aztán sok szép meg jeles mondás, és süllyed el sok nemes és emlékezetes cselekedet a feledés homályában. Pedig naponta csodálatos dolgok mennek végbe, amelyek méltók arra, hogy az utókor számára kegyelettel megőrizzék." Bandello ennél is többet tett. Mert pontos látója és „igaz“ krónikása az ellenpéldáknak. Nem rejti véka alá az amberi tévelygéseket, a bűnt, és a rosszat sem. A kötet negyvenkilenc novellájának bármelyikét felelőtlenség lenne kiemelni, mert az olyanná tenné a gyűjtemény egészét, mint amilyen egy szándékosan megbontott mozaikkép esztétikai összhatása. Ennek ellenére hihetünk Herczeg Gyula értékítéletének, aki Bandello egyik legszebb elbeszélésének A gazzuolóbeli leány történetét nevezi meg. Természetesen, e sorok csupán kedvcsináló könyvismertetésként íródtak, de ezt is megteszi helyettünk Bandello, egy másik novellájának ajánlásában: az én novelláim, ha ugyan be nem csapott a mesélőjük, nem mesék, hanem igaz históriák... Nem tagadom, hogy vannak olyan novelláim is szép számmal, melyek nemcsak hogy nem erkölcsösek, hanem készséggel elismerem, hogy mélységesen erkölcstelenek... azt azonban nem vagyok hajlandó elismerni, hogy ezért megrovást érdemelnék. Megróni, megbélyegezni azt kell, aki e bűnöket elköveti, nem pedig azt, aki ír róluk. VÖRÖS PÉTER (ČSTK-felvétel) Kritikával méltatva új szú 4 " 1984. V. 14.
