Új Szó, 1984. május (37. évfolyam, 103-127. szám)

1984-05-29 / 125. szám, kedd

író, költő, drámaíró Jirí Šotola hatvanéves ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ - ÚJ FILMEK ­■■■■■■■■H■■■■■■■■■■ Keserű ősz mangóillattal (cseh) A második írókongresszus után felnőtté vált cseh költők egyik leg­jelentősebbike az 1924 májusá­ban született, Hradec Králové vi­dékéről származó Jiŕí Šotola, aki a Prágai Konzervatóriumot elvé­gezve a Károly Egyetem bölcsé­szeti karán folytatta tanulmányait, s végül is a prágai Zeneművészeti Akadémia (AMU) színházművé­szeti karán szerzett diplomát 1951-ben. Az eltelt bő három és fél évtized alatt több verses köte­tet, színjátékot és regényt adott közre. Azonfelül különféle tisztsé­geket is ellátott a Csehszlovákiai írók Szövetségében. Jirí Šotola költőként 1946-ban debütált, ebben az évben két ver­seskötetet is kiadott, ám csak hat­nyolc évvei később (a Za život - Az életért; Červený kvét - Piros virág, 1955 című kötetekben) pub­likált versei révén sorolható be az ötvenes évek költészetébe. Ezek­ben a verseiben a hidegháború ellen emeli fel hangját, hangsú­lyozva az új népi demokratikus rend életképességét, s a béke ak­tív védelmére való készségét ugyanakkor már felsejlenek ben­nük a kor cseh emberének min­dennapi érzelmi drámái is. Művé­szileg ezek a versek még nem mutatják szerzőjük teljes vérteze- tét, de már ott munkál bennük az igazi tehetség költői ereje. A Kvé- ten köré csoportosuló költők leg­markánsabb egyéniségévé ötödik, K jéhány éve nagyszabású /V vállalkozásba kezdett a Madách Kiadó. Fokozatosan ad­ja ki Fábry Zoltán összes írásait, kronológiai sorrendben. Néhány hete jelent meg a negyedik kötet, a szerkesztők már dolgoznak a to­vábbiakon is. Végre, mondták, ír­ták sokan, amikor hírét vették a ki­adó tervének, itt a nagyszerű alka­lom megismerni antifasiszta írónk életművét; nyomon követhetjük emberi, írói fejlődését. Fábryt szü­lőföldjén már nemcsak idézni (fel) emlegetni fogják, hanem ismerni is - főleg toliforgatók, pedagógu­sok és talán mások is. Sajnos, úgy tűnik, hogy ez a re­mény, ez a bizakodás még ma is csak ábránd marad. Az eddig megjelent négy kötetből ugyanis nagyon sok a raktárokon poroso­dik, fájóan gyér az érdeklődés a sorozat iránt. S nemcsak az olvasók körében: hazai magyar sajtónk is szinte alig vett tudomást erről a vállalkozásról, néhány szokványos propagáló szöveget olvashattunk, értékelő-elemző írást még kevesebbet. Kell-e hangsúlyozni, mennyire méltatlan Fábryhoz, életművéhez ez a visszhangtalanság, ez a kö­zöny? Emlékszem, volt idő, ami­kor szinte mindenki ót idézte, in­dokoltan és még többször indoko­latlanul, ,, divat“ volt Fábryt emle­getni, rá hivatkozni, nemegyszer - mondjuk ki - visszaélni a ne­vével. Néhány éve mind nagyobb a csend körülötte. A Fábry-napo- kat sehogy sem sikerül névadójá­hoz méltóvá tenni, az általa képvi­selt szellemiséget felidézni, ébren tartani. A Fábry-napoknak például évek óta alig van hallgatósága. S most itt az újabb lehangoló tény: nincs kellő érdeklődés Svét náš vezdejší (Evilágunk), 1957) című, határkőnek számító kötete révén lesz. O az, akinek értékeit František Buriánek, a ne­ves irodalomtörténész is felfedezi: ,,rávilágít a világ ellentmondásos­ságára és csaknem hivalkodóan kritikus önelemzést hajt végre. A gyötrő szkepszis a szerelmi ér­zelmeket sem kíméli. Az emberi jellem morális felülvizsgálata, mely a moralizálástől sem mentes - könyörtelen. Ám e költemények­ben a lázadás és az iróniával át­szőtt gúny gesztusainál, a dezillú- zió érzésénél - erősebb magának az életnek és az élet édes és keserű ajándékainak szeretete, az ember alkotómunkája iránti tiszte­let, a közös sors vállalása, a hódí­tó kedv a világgal való harc megví­vására. Šotola kötetének e pozitív tulajdonságai meghatározták mind a szerző művészetének, mind pe­dig egész költészetének további fejlődését." Ebben az életfontosságúan po­zitív szellemben fejlődött Šotola szerelmi lírája is, és tett szert a po- lifonikus teljességre, ami már a Venuše z Mélu (A méloszi Vé­nusz, 1959) című kötetben is nyo­mon követhető. Költészetének első korszakát szinte összegzi a Ročník 24 (A 24-es évjárat, 1961) című vers­válogatása, s a következő évben a Hvézda Ypszilon (Az Ipszilon összegyűjtött írásai iránt sem. Pe­dig ha csak az említett szakem­berek, a népkönyvtárak és az is­kolai könyvtárak megvásárolnák, már akkor is jóval több elkelt volna e kötetekből. Az iskolákban, a mű­velődési klubokban és más fóru* mokon az eddiginél többet kellene tennünk Fábry Zoltánért. Hogy életműve ne legyen holt érték, ha­nem példamutató, tudatot, jelle­met, erkölcsöt formáló. A mai és az elkövetkező nemzedékek szá­mára is. X X X 0 " nnep előtti a hangulat a kis­városban, pattogó zene szól a hangszóróból, majd a helyi híradós kör összeállítása hangzik fel. Lendületes, közhelyektől men­tes a szöveg, meggyőzően szól eredményeinkről, többek között e kisváros dinamikus fejlődéséről. Igazán nem a szerzők tehetnek róla, hogy ezek a szép szavak itt és most merőben más hatást vál­tanak ki, mint amire az összeállí­tók számítottak. Ebben a kisváros­ban ugyanis mire a háziasszonyok hazaértek a munkából, elfogyott a kenyér. Az egyik élelmiszerbolt­ban maradt ugyan néhány, de azt esetleg baltával lehetne kettészel­ni, olyan kemény. Nem először történt mindez, főleg hétvégeken, többnapos ünnepek előtt gyakori az eset. Csoda-e, hogy az embe­rek dühösek, elégedetlenek, s most a hangszóróból hallható szöveg is ingerli őket? Jogos a bosszúságuk, hiszen sok-sok országgal ellentétben ná­lunk van elegendő kenyér, hús, tej, más élelmiszer. Csak néha a szállítók késnek, néha keveset rendelnek, néha... folytathatnám csillag) című verskötettel új sza­kasz nyílik költészetében, amire jellemző, hogy itt már levetkőzi a személyes ingerültség hangját, felülemelkedik a nemzedéki ellen­téteken és megállapodik az élet és a halál, az emberi lét és létezés értelmének alapvető, szokszor shakespeare-i komolysággal és mélységgel fölvetett kérdéseinél. Költői és egész írói munkásságá­nak középpontjában az ember, az egyszerű emberi sors kerül. Erről olyan verseskötetek tanúskodnak, mint a Poste restante, a Co a jak (Hogy s mint). Jirí šotola 1969-ben a Jézus­társaság című (magyarul is ki­adott) nagyszabású történelmi re­génnyel prózaíróként is bemutat­kozik, minden kétséget kizáróan demonstrálva, hogy a prózaírás­nak is kiváló mestere. 1620: a cseh történelem közismerten legtragikusabb éve. A fehérhegyi csata után Csehország elveszti önállóságát, a Habsburgok koro­natartományává süllyed. Az ellen- reformácóinak ezt a legsötétebb korszakát az újjáébredés korában a cseh írók és történészek a nem­zeti öntudat erősítésére úgy ábrá­zolták, mint a cseh nép hősi és töretlen ellenállásának korszakát, melyből mindig erőt lehet meríteni. A mű címével ellentétben nem vallástörténeti regény, hanem a cseh nemzet szuverenitásáért, önálló létéért folytatott küzdelem regénye, mely a 17. század máso­dik felébe vezeti el az olvasót. A regény (a Nyársra húzva és a Svätý na mosté - Szent a hídon, 1978, címűekkel kiegészítve) a későbbiekben trilógiává kereke­dik. E regények írójának költő és drámaíró mivoltáról nemcsak fe­szes szerkezetük, a korhű és emelkedett, költői nyelv, hanem elsősorban a dialógusok tanús­kodnak. Valóságos kis drámai re­mekmű majd minden párbeszéde; a leíró részek között fel-felszipor- kázva valójában ezek az össze­csapások, „az ellentétes pólusok e szellemi viadalai“ adnak a cse­lekménynek igazán izgalmas sod­rást. Šotola drámaíróként (eddig hat színjátékot írt), filmíróként és szovjet költők ihletett tolmácsoló­jaként is elismert. KÖVESDI JÁNOS az úgynevezett szubjektív ténye­zőket. Magyarán: emberi mulasz­tásokat, a felelőtlen munka követ­kezményeit, amelyek sok-sok vá­sárló életét keserítik, nemcsak itt és most, más munkaszakaszokon is. A folyamatos ellátás, a jól szer­vezett szolgáltatás alapvető politi­kai kérdés, hiszen befolyásolja a dolgozó tömegek véleményét, hangulatát - olsvashattuk több pártdokumentumban. Itt az ideje ezeknek az elveknek szellemében értékelni azok munkáját, akik fele­lősek a közellátásért. Kisvárosa­inkban és falvainkban is... xxx L abdarúgómérkózés. Két szomszéd falu csapata küzd egymással, a nézőtéren még­is kevés az ember, azokat sem hozzák lázba a látottak, szótlanul, egykedvűen szemlélik a játékot.- A focistáknak több mint a fele nem helybéli, hanem nagyobb csapatok kiöregedett játékosai. Pénzért fociznak itt is, nem kis összegért, idevalósit alig talál a csapatban, nincs kinek drukkol­nunk - mondja az egyik idősebb szurkoló. Sajnos, falvainkat, kisvárosain­kat is elérte napjaink egyik káros jelensége: kiscsapatok is játéko­sokat vásárolnak, fizetnek, s keve­set törődnek a helybéli gyerekek­kel, akik lassan már nem tudnak hol mozogni, játszani, focizni. A leg­többször csak akkor döbbenünk meg, amikor azt tapasztaljuk, hogy a fiatalok kondíciója, fizikai teljesítőképessége egyre alacso­Egzotikus a címe ennek a cseh filmnek, távoli földrész hangulatát sugalló; s valóban egzotikus tájak­ra kalauzol el bennünket ez a cseh alkotás, oda, ahol a mangófa ho­nos. Jirí Sequens művének cse­lekménye Indiában játszódik, s az alkotók ezzel a munkájukkal Neh­ru emberi és államférfiúi nagysága előtt kívántak tisztelegni, bár nem kimondottan Nehruról szól a film; nem is szólhat, hiszen a történet mai, a neves indiai politikus, Gandhi legközelebbi munkatársa pedig már húsz éve halott. A cselekmény egy cseh filmren­dezőnőről szól, aki indiai kollégá­jával dokumentumfilmet készít Nehruról. E történet foglalja keret­be az indiai politikus életét megö­rökítő archív felvételeket, ezek a kevésbé ismert felvételek az 1938-as eseményekről tudósíta­nak, arról az időszakról, amikor Európában rákfeneként kezdett terjedni a fasizmus. A dokumen­tumfilm egyes kockáiból képet al­kothatunk Nehru emberi tartásá­ról, államférfiúi magatartásáról. Az indiai politikus a müncheni áru­lás előtt érkezett Párizsba, s rövi­desen Prágába látogatott. Szinte érezte a levegő­ben az árulás előszelét, s éles­látó politikus lé­vén sejtette, mi­lyen súlyos és szörnyű követ­kezményei lesz­nek a fasiszta terjeszkedésnek, hatalmi vágynak, a német totalita­rizmusnak. Láto­gatása azt a célt követte, hogy a tapasztaltakról őszintén tájékoztathassa az indiai közvéleményt, s állasfoglalását nyíltan kifejezésre juttathassa a vi­lág előtt. Nem véletlen hát, hogy Nehru 1938 őszén visszautasítot­ta a nácik hivatalos meghívását Németországba. Két síkon mozog a film történe­nyabb. Úgy vélem, végre gátat kellene .vetni az alacsonyabb osz­tályokban is mind inkább elharapó­dzó rejtett profizmusnak. Fel kelle­ne számolni semmire, senkire sem várva az úgynevezett ,,fekete pénzt“, amelyből néhány ember jogtalanul nagy hasznot húz. Fel kellene éleszteni a sport, a sporto­lás igazi szellemét, vissza kellene állítani a tömegsport rangját. Mert e nélkül nincs élsport sem, s mi több: egészséges fiatal nemzedék sem. xxx H ajnalig tartott a vita, az érté­kelés, fáradtan hunyorgok a felkelő napba a kormány mellett. Néhány órás alvás után indulok hazafelé, végig a Csallóközön. A pompázó természet most is gyógyír szemnek, léleknek, de van most még szebb látvány is: a föl­deken emberek dolgoznak, talán a legnehezebb munkát végzik: cu­korrépát egyelnek. Verejtékes, ke­mény dolog órákat a tűző napon hajlongani, mégis tele a határ, most vasárnap reggel is. Vajon akadna-e festő, aki ilyen felemelő képet tudna festeni, amilyen most elém tárul, lesz-e egyszer író, aki megírja e dolgos nép munkasze- retét, munkabírását, páratlan eredményeit a mezőgazdaság­ban, a kultúrában, sportban és máshol, amelyeknek az alapja ép­pen ez a becsületes, serény mun­ka? Ezen meditálok, s úgy érzem, múlóban a fáradságom. Szívet melengető érzés e napsütéses va­sárnap reggelen dolgos embere­ket, autókat, korszerű házakat, közlétesítményeket látni. Különö­sen így van ez, ha a szülőföldjén jár az ember. SZILVÁSSY JÓZSEF te; az egyik a filmrendezőnő sor­sa, egyéni tragédiája (a svájci for­gatás során az asszony autóbal­esetet szenved, állapota válságos, s kilátástalan helyzetében elhagy­ja a férje), a másik Nehru él^te és filozófiai elmélkedései. Az asz- szonynak reménytelennek hitt helyzetében indiai munkatársai nyújtanak segítőkezet és Nehru emberi nagysága, személyes pél­dája segíti őt hozzá, hogy ismét magára találjon és visszatérjen az életbe. Jirí Sequens filmjének hőse jól megrajzolt mai figura; önálló, intel­ligens, érzékeny nő, a férfiak egyenrangú partnere, de nem nagyhangú feminista. A rendező Jana Šulcová személyébén találta meg méltó megtestesítőjét. Jana Šulcová visszafogottan alakítja a filmrendezőnő szerepét, jól sá­fárkodik színészi eszközeivel, szűkszavú és befelé forduló, arc­játéka viszont annál beszédesebb és kifejezőbb. Cseh és indiai szí­nészpartnereinek jellemrajza saj­nos eléggé halványra, felszínesre sikeredett. A film egyenletes rit­musát meg-megzavarja egy-egy érzelgős jelenet (az asszony há­zasságával, kislányával kapcsola­tos részek), mely nem épül szer­vesen a filmbe. A cseh, indiai és svájci közös vállalkozásban készült film nem csupán tanulságos, hanem látvá­nyos is. A néző megcsodálhatja a Himalája óríáscsúcsait, a svájci Alpok rideg szépségét és gyö­nyörködhet a Magas-Tátra vadre­gényes tájaiban. Határvonal (amerikai) Nem új keletű témát dolgoz fel Jenőid Freedman rendező Határ­vonal című kalandfilmjében; a me­xikói munkások átcsempészése az Egyesült Államokba aránylag gyakori téma az utóbbi évek ame­rikai filmművészetében. Ismert és kevésbé ismert rendezők - mint a mostani film alkotója is - nyúlnak e témához, hogy bemutassák az emberkereskedelem olajozottan működő gépezetét, s ki-ki egyéni­ségének megfelelően kalandfilmet vagy társadalombíráló elemekkel átszőtt drámát kerekítsen belőle. Míg Tony Richardson, a neves angol rendező vagy Robert M. Young független amerikai rendező az utóbbi elemekre helyezte a súlyt, addig Jerrold Freedman a Határvonalban inkább a kaland­elemeket hangsúlyozta. Nem ar­ra törekedett, hogy bemutassa az illegális határátlépés előkészíté­sét, körülményeit, a vállalkozás kockázatosságát (bár ezeket is megismerhetjük), hanem az újkori embercsempészés szervezői utá­ni nyomozást beszéli el - a téma kínálta feszültséggel, izgalommal. A film hőse, a határőrség parancs­noka - a figurának Charles Bron­son kölcsönözte markáns egyéni­ségét, s a tőle megszokott művé­szi színvonalon alakítja szerepét - szívós kitartással és következe­tességgel, szinte fanatikusan nyo­moz a „fejkereskedők“ bűnszö­vetkezete után, s bár kiterjedt há­lózatukat felfedi, s ezzel feladatá­nak eleget tesz, a bűnösöket még­sem juttathatja rács mögé... -ym­Gyökeres György felvétele a Nemzedékek sorozatból NOTESZLAPOK Jana Šulcová (középen) a cseh film főszerepében ÚJ SZÚ 4 1984. V. 29.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom