Új Szó, 1984. május (37. évfolyam, 103-127. szám)

1984-05-03 / 104. szám, csütörtök

Az SZLKP Központi Bizottsága ülésének vitája ÚJ SZÚ 5 1984. V. 3. , (Folytatás a 4. oldalról) Az említett berendezéssel kapcsolatban meg kell említeni a magas fokú termelési hatékonyságot is. A tömbbugák klasszikus előállítási módjához képest egy-egy ton­nájuknál 200 kg acélt takarítunk meg és 0,33 gigajouleval csökkentjük az energia- költségeket. Ennek a berendezésnek a végleges kifejlesztése és kapacitásának növelése után évente további 15 ezer tonna fémet fogunk megtakarítani. A tömb­buga gyártása klasszikus módjának korlá­tozásával évente számolunk 1,5 millió ko­rona értékű energiamegtakarítással. Ez a berendezés négy évi üzemeltetés után fedezni fogja a ráfordítási költségeket. Az általunk gyártott acél minőségének javításához hozzájárul a vákuumos acél­gyártás is. Ezt az elektrotechnikai ipar számára gyártott lemezek előállításában alkalmazzuk majd. Az ilyen lemezeket jel­lemzi a kisebb wattveszteség, vagyis na­gyobb használati értékük. A termelés minőségének és hatékony­ságának javítását célzó igyekezetben fon­tos szerepe van a dolgozók anyagi és erkölcsi ösztönzésének is. Az egyének és a kollektívák munkájának helyes értékelé­se fejleszti a munkakezdeményezést, elő­segíti a belső tartalékok feltárását és fel- használását. Üzemi pártszervezetünk tevékenységé­ben abból a meggyőződésből indulunk ki, hogy társadalmunk további előrelépése csak pártunk stratégiai irányvonalának kö­vetkezetes megvalósításával biztosítható. Ezért keressük és felhasználjuk a párt­munka hatásosabb formáit és módszereit. A hatékonyság mércéjét az eredmények képezik. Pártunk politikájának támogatása, valamint mindennapos gyakorlatunkban a CSKP KB 10. ülése határozatainak konk­retizálása kifejezésre jut abban, hogy a vállalat üzemei további szocialista felaján­lásokat tesznek a nemzeti felszabadító harc betetőzése és hazánk szovjet hadse­reg általi felszabadítása 40. évfordulójának tiszteletére. A kötelezettségvállalások célja a minőség javítása, a tervfeladatok igé­nyelt túlteljesítése, a tüzelőanyag, az ener­gia és az alapanyag további megtakarí­tása. Az acélműben ezekben a napokban elfogadtuk a megszilárdított szocialista kö­telezettségvállalást. Ennek keretében arra köteleztük magunkat, hogy a folyamatos acélöntés tervfeladatát az eredeti felaján­láshoz képest további 15 ezer tonnával túlteljesítjük. Ezzel további több mint 3000 tonna vastartalmú fémet, 70 terrajoulet meghaladó tüzelőanyagot és energiát ta­karítunk meg és több mint 4 millió koroná­val csökkentjük az anyagköltségeket. Erre egyrészt a termékek sorozatgyártásá­val párhuzamosan kerül sor, másrészt an­nak köszönhetően, hogy saját fejlesztési munkahelyeink - együttműködésben a szakosított kutatási és termelési szerve­zetekkel - teljesítenek egyes technológiai feladatokat. A tudomány és a technika fejlesztési feladatainak teljesítése során jelentős cé­lokat tűzünk ki magunk elé. Ezeknek eléré­se megkívánja az együttműködés olyan formáit, amelyek végső soron biztosítják a gyártmányok idejében történő színvonalas fejlesztését, hogy a lehető legnagyobb mértékben eleget tegyünk a fogyasztók követelményeinek. JÁN ŠULAJ elvtársnak, az SZLKP KB tagjának, a Detvai Nehézgépgyár összüzemi pártbizottsága elnökének felszólalása ONDREJ HORVÁTH elvtársnak, az SZLKP KB tagjának, a Zlaté Moravce-i Calex nemzeti vállalat dolgozójának felszólalása A Zlaté Moravce-i Calex nemzeti válla­latnál a termelési hatékonyság fontos mér­céinek egyike a magas műszaki-gazdasági színvonalat elérő gyártmányok fejlesztése és termelése. A 6. ötéves tervidőszak záró­részében az innovációs program jó ered­ményei lehetővé tették, hogy sikeresen kezdjük meg a 7. ötéves tervidőszak első évét. Gazdasági tervünkben elsőrendű fontossága van a tudomány és a technika fejlesztési tervének. Törekvésünk az, hogy az egész gazdasági terv tengelyévé váljon. A gyártmányok fejlesztése és műszaki elő­készítése egyes szakaszaiban lerövidítet­tük az innovációs ciklusok idejét. Évről évre mintegy 50 feladatot teljesítünk, s ezek­nek több mint a fele a gyártmányok innová­ciójával kapcsolatos. A műszaki fejlesztés követelményeit úgy állapítottuk meg, hogy megfeleljünk a hazai és a külföldi piac szükségleteinek. Vállala­tunk hűtőszekrényeket és mélyhűtőket gyárt, s mi tisztában vagyunk azzal, hogy egész társadalmunk figyelmének homlok­terében áll a gépipari fogyasztási árucikkek iránti kereslet kielégítése. Új gyártmányunk jobb minőségű, jobbak a használati tulaj­donságai és a technikai paraméterei. Ezért kedvezőbbek annak előfeltételei, hogy a piacon érdekessé és értékesíthetóvé váljon. Új gyártmányaink az utóbbi években öt aranyérmet kaptak a gépipari fogyasztási árucikkek brnói vásárán. Elnyerték a tárca és a szakágazat legjobb gyártmánya kitün­tetést is. Az ötéves tervidőszak három éve alatt 17 új és innovált gyártmány termelése kezdődött meg. Árutermelésünk értéke 3,6 milliárd korona volt. Az új gyártmányok termelési volumenje 67 százalékos hánya­dot képviselt, az első minőségi osztályba sorolt gyártmányok pedig 58 százalékban részesedtek az árutermelés értékében. Az állami minőségellenőrzés az első minőségi osztályba sorolt 19 gyártmányunk közül 11 -et. A Strojsmalt termelési-gazdasági egység első minőségi osztályba sorolt gyártmányainknak 62,78 százalékát mi ál­lítjuk eló. Az innovált gyártmányok esetében 10 százalékkal kell csökkentenünk az ener­giafogyasztást és 4 százalékkal az energia fogyasztását. Ezeket a feladatokat eddig teljesítettük, sőt a hűtőgépek és a mélyfa­gyasztók néhány innovált típusánál túltelje­sítettük. Megemlíthetem például a C 175 I típusú hűtőgépet, amelynek sorozatgyártá­sát ebben az évben kezdjük meg. Villamosenergia-fogyasztása 14 százalék­kal lesz alacsonyabb, s ez annyit jelent, hogy ennél a sorozatnál 6,6 millió kilowatt­óra villamos energiát takarítunk meg évente. Ehhez hasonló megtakarításokat érünk el a C 225 I és a C 225 I és a C 275 I típusoknál is. Tavaly megkezdtük a 70 literes mélyfa­gyasztó gyártását. Ennek az esztendőnek az első negyedében hozzáfogtunk a két- kompresszoros, kombinált 35 literes hűtő­gép és mélyfagyasztó sorozatgártásához. Ez a hűtőgépek új kombinált sorozatának első olyan gyártmánya, amelyetá konstruk­ció és a technológia szempontjából saját vállalati tudományos-kutatási bázisunk ter­vezett. A második negyedévben hozzáfog­tunk további új termékünk, a 130 literes mélyfagyasztó sorozatgyártásához. Ebben az esztendőben 4 típusban 155 ezer mély­hűtőt akarunk gyártani, ami a tavalyinál 50 ezerrel több, hogy növekedjen ennek a mindmáig hiánycikknek számító termék­nek a kínálata. A 7. ötéves tervidőszak innovációs terve szerint beindítjuk 28 gyártmány termelését, amelyek közül 17 innovált és 11 új lesz. Az ezzel kapcsolatos bonyolult feladatok csak önerőnkből nem oldhatók meg. Ezért együttműködésre kívánunk lépni különbö­ző intézetekkel és intézményekkel. Egyes importanyagok és alkatrészek pótlásával kapcsolatban együttműködésünket kiter­jesztjük olyan termelő vállalatokra is, ame­lyeknek termelési programjában szerepel­nek ilyen anyagok és alkatrészek. Nyíltan meg kell azonban mondanunk, hogy az együttműködés nem minden eset­ben színvonalas. Alapvető problémát okoz az egyes feladatok teljesítése határidőinek összehangolatlansága. Ez vonatkozik pél­dául a termosztatokat szállító prágai Mikro- techna vállalatra. Továbbá a šumperki Por­kohászati Kutatóintézetre, amely már né­hány éve fejleszti a kompresszorok egyik vezérlő berendezését. Az ilyen összehangolatlanság következ­tében a gyártmány kivitelezőjének az előáll í- tás zárószakaszában rögtönöznie kell. Mégpedig vagy úgy, hogy kevésbé tökéle­tes pótló megoldáshoz folyamodik, amely többnyire kedvezőtlenül hat a gyártmány minőségére, vagy importanyagot, illetve alkatrészt használ fel, ami viszont kedve­zőtlenül befolyásolja a gazdaságosságot. Szélsőséges esetben a megoldást saját kutatási-fejlesztési bázisunkra kell bíz­nunk. Ez azonban kapacitását leszűkíti. Az ilyen helyzet végső soron nem vet jó fényt azokra a szakosított intézetekre és vállala­tokra, amelyeknek hatáskörébe tartozik e feladatok megoldása. Az utóbbi időben viszonylag jó eredmé­nyeket értünk el a műanyagok tekinteté­ben, a Kralupy nad Vltavou-i Kaucsuk Kutatóintézettel folytatott együttműködés­ben. Itt kifejlesztették és gyártják a Krasten S/V 532-es polisztirént, amelynek minősé­ge megfelel a hasonló importanyagok pa­ramétereinek. Egyelőre azonban megol­datlan probléma, hogy termelése nem fe­dezi szükségleteinket. Ezt azzal magya­rázzák, hogy ennek a terméknek egy ré­szét nem szocialista országokba kell ex­portálniuk. Mi azonban termelési szükség­letünket kénytelenek vagyunk importtal fe­dezni - úgyszintén nem szocialista álla­mokból. Példaképp megemlítem, hogy 1983-ban összesen 1801 tonna polisztirént használtunk fel, s ebből 720 tonnát nem szocialista államokból importáltunk. Ebben az esztendőben a helyzet jóval jobb lesz, mivel az igényelt 1950 tonnából már csak 303 tonnát importálunk és hazai források­ból fedezünk 1647 tonnát. A prágai Tüzelőanyag- és Kenőolaj Ku­tatóintézettel, valamint a pardubicei Para­mo vállalattal együttműködésben végérvé­nyesen megoldottuk az ONF 22-es komp­resszor-kenőolaj előállításának kérdését. Ezzel teljes mértékben helyettesítjük a nem szocialista államokból importált ke­nőolajokat. Előállításával a vállalat tavaly 1 773 524 koronát takarított meg. Az innovációs tervnek részét képezi a termelési technológia korszerűsítése is. Amint arra a CSKP KB 10. ülésén el­hangzott elnökségi beszámoló rámutatott, egyre jobban figyelembe kell venni a meg­rendelők igényeit. A külföldi piacok a meg­rendelő piacát képezik, s itt csak az a ter­melő érvényesülhet, aki gyorsabban alkal­mazkodik ezekhez az igényekhez. Vállala­tunknál ezt már több éve tapasztaljuk. Az olyan ismert tényezőkön kívül, amilyen a termék minősége, megbízhatósága és a szerviz, az idő is egyre jobban előtérbe kerül. A megrendelők, főleg a külföldiek, saját elképzeléseiknek megfelelő termé­kekre tartanak igényt, s lényegesen rövi- debb határidőkön belül, mint ahogy azt eddig megszoktuk, ókét nem érdeklik a mi problémáink, hogy van-e elég kapacitá­sunk a termelés előkészítéséhez, a szer­számok gyártásához, hogy milyenek ná­lunk az alkatrészekre, alapanyagokra vo­natkozó szállítási határidők stb. Ha nem tudunk eleget tenni az igényeinek, a kon­kurenciához fordulnak. A gyártmányfejlesztés idejének lerövidí­tése érdekében a mi vállalatunknál is új módszerekhez kellett folyamadnunk. Át­fedjük a műszaki előkészítés szakaszait, a próbasorozatok gyártását már akkor el­kezdjük, amikor a tervrajzoknak csak egy része áll rendelkezésre, tehát még a komp­lex vizsgálatok elkezdése és a termék jóváhagyása előtt. Ebben nagyon jól bevált a konstruktőrök és a technológusok szoros együttműködése. Az ilyen eljárás termé­szetesen nagyobb követelményeket tá­maszt a munkaszervezéssel szemben, s bizonyos kockázatokkal is jár a doku­mentációban vagy a szerszámok előírásá­ban eszközölt utólagos változtatások szempontjából. De ha ezek a kockázatok elfogadható határon belül vannak, érde­mes ezen az úton haladni. Ez a lerövidített ciklus nagy igényeket támaszt a munkások szakképzettségével szemben is, mert a gyártás elkezdéséhez nem áll minden szerszám rendelkezésre, s a bedolgozási idő is lerövidül. A gyártmányfejlesztés idejének hatéko­nyabb lerövidítését azonban jelentősen fé­kezi a féltermékeket és alapanyagokat szállítók rugalmatlansága. Ezen a területen egyelőre nem tapasztalunk javulást, állan­dóan a megszokott szavakat ismétlik - „nincsenek kapacitásaink, az önök által igényelt mennyiség számunkra nem érde­kes, gondoskodjanak alapanyagokról, szerszámokról stb.“ Eddig a piaci követelményekre való ru­galmas reagálásról beszéltem. Vannak azonban más problémáink is. Az egyik legnagyobb megrendelőnk nem akarja át­venni az innovált rakodógépet, hanem az eredetihez ragaszkodik, amély neki jobban megfelel. Nálunk ezt a terméket „műszaki­lag elavultnak“ nyilvánították, mert a volt Szövetségi Műszaki-fejlesztési és Beruhá­zási Minisztérium hirdetménye értelmében befejeződött a műszaki-gazdasági élettar­tama. Habár itthon is lenne iránta érdeklő­dés és a gyártása is hatékony lenne, még a hazai piacot sem látjuk el ezekből a ter­mékekből. Úgy gondoljuk, hogy elsősorban ott van szükség az innovációra, ahol azt a piac megtartása megköveteli, vagyis ahol az a társadalmunk érdekeit szolgálja. Az innoválás kérdéséhez nem lenne szabad adminisztratív módon viszonyulni, minden áron megkövetelni, akkor is, ha az adott termék iránt nagy az érdeklődés és az hatékonyan exportálható. Az ilyen előírá­sokkal kierőszakolt gyártmányfejlesztés öncélú, inkább káros, mint hasznos. A gyártmányfejlesztéssel kapcsolatban szeretnék rámutatni még egy problémára, mégpedig a szükséges tartozékok, alkatré­szek minőségére és azok hozzáférhetősé­gére. Habár a CSKP XVI. kongresszusá­nak határozataival összhangban fejlődés­nek indultak egyes tartozékgyártó szaká­gazatok, amilyen például a hidraulika és az elektronika, a gépek és berendezések gyártói azonban még nem lehetnek elége­dettek ezek választékával és minőségével. Ugyanakkor ezek alacsony minőségi szín­vonala termékeink megbízhatóságában is visszatükröződik és kedvezőtlenül hat a külföldi értékesítésre. A Detvai Nehézgépgyárban a termelés növeléséről és a termékek műszaki-gazda­sági színvonalának javításáról a technoló­giai eljárások korszerűsítésével, robotokkal és manipulátorokkal ellátott automatizált technológiai munkahelyek létesítésével gondoskodunk, ami számos műszaki és szervezési jellegű problémával jár. Az au­tomatizálás és a robottechnika fejlesztésé­től azt várjuk a mi vállalatunknál, hogy az növelni fogja a munka termelékenységét, s javítani a termékek minőségét, valamint a dolgozók munkafeltételeit. Az eddigi gya­korlati tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a robotok eredményes alkalmazása feltét­lenül megköveteli az adott technológiai folyamat automatizálását. A robottechnika kérdéseiről az SZLKP KB legutóbbi ülésén már szóltam, ezért ezt most nem fogom megismételni. Az idő elteltével szeretnék azonban be­számolni arról, hogy milyen haladást ér­tünk el, s arról is, amit nem sikerült megol­danunk. A tervezett termelés biztosítása érdekében az év elején egy robotgyártó üzemet létesítettünk, s elhatároztuk, hogy amíg az erre szolgáló új objektum felépül, addig ideiglenes munkahelyeken fogjuk végezni ezt a termelést. Ez év márciusá­ban a felsőbb szervek jóvá is hagyták az új üzem beruházási céltervét. A brnói Robot ’84 kiállításon négy gyártmányt mutattunk be, ebből kettőt aranyéremmel tüntettek ki. Habár örülünk ezeknek a pozitív eredmé­nyeknek, továbbra is nehézségeket okoz az elektronikai elemek és a vezérlési rend­szerek nem kielégítő minősége. Ez főleg azért kellemetlen, mert ezekkel a problé­mákkal szorosan összefügg a robotizált munkahelyek megbízhatósága. Ezzel kap­csolatban a gazdasági vezetők szintjén számos megállapodásra és tanácskozásra került sor, ám ennek ellenére a Prešovi Ipari Automatizációs Művekből szállított RS-3-as vezérlőrendszer minősége nem javult kifejező mértékben. Továbbra is problémáink vannak e termékek hiányos szervizellátásából eredően. Megértjük az említett prešovi vállalat problémáit, de a je­lenlegi helyzettel nem lehetünk elégedet­tek, hiszen a robottechnika alkalmazásá­nak fő feltétele a megbízhatóság. Ez egyúttal az alkalmazók bizalmára is kihat. Az sem mellékes, hogy lehetőség mutatko­zik a robotok exportálására is a Szovjetuni­óba, de csak megfelelő minőségi színvo­nalon. Ezért a vezérlőrendszert gyártó vál­lalatnak kereskedelmi partnereivel és al- szállítóival együtt maximális igyekezetet kellene kifejtenie a megbízhatóság érdeké­ben, s a vezérlőrendszereket az „S“ kate­góriába tartozó elemekkel kellene ellátnia. A felsőbb szervünk, a Martini Nehézgép­ipari Müvek vezérigazgatósága által elő­irányzott feladatokat 1983-ban teljesítettük. A szocialista országokba előirányzott kivi­teli tervünket 101,2 százalékra, a nem szocialista országokba irányuló kivitel ter­vét pedig 119,1 százalékra teljesítettük. Ezeket a feladatokat az értékelés szigorí­tott kritériumai ellenére 1984 első negyed­évében is sikerült teljesíteni. A kiviteli terv teljesítésébe ugyanis csak azokat a termé­keket lehet beszámítani, amelyeket a bel­földi szállítmányozó vállalat a megrendelő­höz való eljuttatás céljából már végérvé­nyesen átvett. A gyakorlatban előfordulnak olyan esetek, hogy rakodási tilalom miatt a vállalat nem számlázhatja a termékeket, habár azok készen várakoznak a szállítás­ra. Ennek aztán kedvezőtlen gazdasági következményei vannak, a kivitel teljesíté­sének elmaradásáért, a nem egyenletes számlázásért, valamint a készletek enge­délyezett keretének túllépéséért, habár ilyen esetekben a vállalat erről nem tehet. E probléma megoldásához segítségre len­ne szükségünk a felsőbb szerveink, vala­mint a külkereskedelmi és a közlekedési minisztérium részéről. A vállalatnak az állami tervben előirány­zott fejlesztéséhez a munkaerő-ellátás te­rületén is meg kell teremteni a feltételeket. A 7. ötéves tervidőszak első három évében a dolgozók létszámnövekedési tervét úgy tudtuk teljesíteni, hogy teljes mértékben kihasználtuk az újonnan létesített üzem­egységeink környékén található szabad munkaerő-forrásokat. Jelenleg az új mun­kaerő fő forrását a középfokú szaktaninté­zet és a betanítási központok képezik. A tanulók toborzási kerete azonban nem felel meg vállalatunk szükségleteinek. A ta­nulók toborzásánál emellett nem csekély (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom