Új Szó, 1984. április (37. évfolyam, 79-97. szám)
1984-04-19 / 94. szám, csütörtök
A CSKP KB Elnökségének beszámolója (Folytatás a 3. oldalról) irányzott elő a gépipar és az elektrotechnikai ipar termelésében. Úgy véljük, hogy az elektrotechnikai iparnak arra lehet és kell törekednie, hogy körülbelül fele arányban növelje a termelését s ezzel elérje a XVI. kongresszuson kitűzött feladatának felső határértékét. Az általános gépipartól meg kell követelni, hogy 28 százalékos arányban növelje a termelését. A nehézgépiparnak az idén és a jövő évben maximális igyekezetet kell kifejtenie, hogy csökkentse a terv teljesítésében mutatkozó eddigi lemaradást, s minél jobban megközelítse a hetedik ötéves tervben eredetileg előirányzott dinamikát, vagyis a 22 százalékos növekedést. E célok eléréséhez a gépiparnak adva vannak a szükséges feltételei, mind a fejlett munkás- és műszaki káderek, mind pedig a termelési kapacitások és a műszaki ellátottság szempontjából, melynek kihasználása számos esetben egyenlőtlen mértékű. Ezt azok a jelentős különbségek bizonyítják, amelyek a termelés és a termelékenység színvonalában, a gyártási területek és berendezések kihasználásában tapasztalhatók az egyes szakágazatok és vállalatok között. A munkaidő jobb kihasználására, a különböző veszteségi idők csökkentésére, valamint a termelés fokozottabb egyenletességére irányuló rendszeres törekvésben jelentős lehetőségek vannak a termelés és a hatékonyság növelésére. Ugyancsak jobban ki kell használni azokat a nagy korszerű kapacitásokat is, amelyek főleg az utóbbi években épültek ki a gépiparban. A műszakszám is alacsony szintű maradt a gépiparban, mégpedig egyes új, korszerű üzemegységekben is. A gépipari minisztériumoknak, a termelési- gazdasági egységeknek és a vállalatoknak felül kell vizsgálniuk kapacitásaik kihasználását, s progresszív normák alapján konkrét feladatokat és intézkedéseket kell meghatározniuk a rendelkezésre álló munkahelyek jobb kihasználására. A termelés és a munkatermelékenység növekedésében még nem eléggé jutnak kifejezésre azok a jelentős eszközök, amelyeket a gépiparba fektettünk. Az állóeszközök bruttó termeléssel mért hatékonysága a nehézgépiparban az 1980-as évhez viszonyítva 8 százalékkal, az általános gépiparban 7 százalékkal csökkent, scsupánaz elektrotechnikai iparban volt az elmúlt évben csekély mértékű növekedés. Ebből a szempontból az egyes szakágazatok és vállalatok között jelentős különbségek vannak. Amíg például a ZŤS Martin, az Aero Praha és a Tesla Rožnov termelési-gazdasági egységekben az állóeszközök hatékonysága némileg növekszik, ugyanakkor a termelési-gazdasági egységek jelentős részében, például a Škoda Plzeň, a ZVL Považská Bystrica, a ČKD Praha és mások esetében csökken. Az alacsony müszakszámot és a munkahelyek elégtelen kihasználását számos esetben a munkaerőhiánnyal indokolják. Az ilyen indoklások azonban elfogadhatatlanok. Azért, mert az irányítás és a termelésszervezés fogyatékosságairól tanúskodnak, tükrözik a tervezési és az ágazatok, termelési gazdasági egységek, illetve vállalatok beruházási tevékenységében tapasztalható hibákat, azt, hogy nem értékelik eléggé a rekonstrukciók és korszerűsítések jelentőségét, esetenként pedig, hogy lassú az elavult gépek kiselejtezése és fogyatékosságok vannak a munkásutánpótlás felkészítésében is. A legfejlettebb országok hasonló gépipari vállalatainak munkatermelékenységéhez viszonyított néhány összehasonlítás bizonyítja, hogy nálunk átlagosan 20 százalékkal több a munkaerő. Aránytalanul sok dolgozót kötnek le azonban a különböző raktározási, anyagmozgatási és egyéb munkák, melyeket gyorsabban kell gépesíteni. Nem megfelelően bővítik a sorozatgyártás növelésével összefüggő progresszív technológiákat sem. Ez gépiparunk keretében alacsony színvonalú. Alacsony színvonalú a törődés az együttműködés bővítéséről is, nem szentelnek megfelelő figyelmet az unifikációnak és főleg a részegységgyártó szakágazatokban nem egy esetben ennek az*a következménye, hogy számos vállalatnak gyakran nagy költségek árán saját magának kell különböző alkatrészeket előállítania; olyanokat, melyeket sokkal gazdaságosabban termelhetnének és szállíthatnának a szakosított vállalatok. Ezek a tények az irányítás és a tervezés alacsony színvonalú koncepciózusságában nyilvánulnak meg és jelentős tartalékokat jelentenek a munkatermelékenység növelésében, a gépipari ágazatok, termelési gazdasági egységek és vállalatok számára. Ennek a ténynek ösztönző erőként kell hatnia, hogy hatékonyabban oldják meg ezeket a problémákat. Egyértelműen hangsúlyozni kell, hogy miközben nagyobb ütemű fejlesztésre törekszünk, el kell érni, hogy főleg a progresszív szakágazatok és termelés növekedjen differenciáltan és gazdaságilag célszerűen. Sehol sem engedhető meg, hogy raktárra termeljenek, vagy keressék a „minden áron“ való áruértékesítés lehetőségeit. A termelés gyorsabb növekedésének feltétlenül az intenzív fejlesztési tényezők kihasználásán, az adott nyersanyag-energetikai erőforrások jobb hasznosításán kell alapulnia, és jobban hozzá kell járulnia az erőforrások hatékonyabb kihasználásához, összhangban a terv szándékaival. A belkereskedelem és a külföldi piac igényeinek változásai és a lassúbb ütemű beruházás együttvéve élesebbé teszi annak a követelménynek a sürgetőbb kielégítését, hogy módosítani kell a termelés szerkezetét. Ez minden vállalattól megköveteli: termelési programját rendszeresen és időelőnnyel úgy fejlessze és innoválja, hogy biztosítsa termékeinek hatékony értékesítését, a kapacitások optimális kihasználása mellett. Ehhez a gépipari minisztériumoknak és vezérigazgatóságoknak is hatékonyabb irányító munkával, mindenekelőtt a termelőerők és -eszközök rugalmasabb és gyorsabb átcsoportosításával kell hozzájárulniuk - tekintet nélkül az ágazati és szakágazati akadályokra. Nem elég csupán megállapítani, hogy egyrészt számos fontos szükséglet fedezése nem megfelelő, beleértve az előnyös exportlehetőségek kihasználását is, másrészt pedig néhány kapacitás kihasználása elégtelen. E probléma megoldásához a gépipari vállalatoknak jobban együtt kell működniük a megrendelő ágazatokkal és a kereskedelemmel, jobban kell ismerniük a hazai és a külgazdasági távlatokat. A nagy, főleg az egycélú termelőkapacitások optimális kihasználása - hosszú termelési ciklussal - ugyanakkor megköveteli az ágazatokat irányító felettes szervek koordinált cselekvését. Nagyobb figyelmet kell fordítani e kérdések megoldására a hosszú távú terveinkben, jobban kell koordinálni az exportszándékok és a hazai beruházási programjaink összehangolását, hogy ily módon biztosítsák a szakágazatok szükséges távlatainak megvalósítását. Az egész gépiparban és elektrotechnikai iparban fokozott mértékben kell ügyelni a megrendelők igényeinek jobb kielégítésére, mégpedig a megfelelő választékban szállított gépekről és berendezésekről, részegységekről és pótalkatrészekről van szó. A komplettizáláshoz szükséges megrendelések kielégítését hasonlóan kell értékelni és ellenőrizni, mint a végtermékek gyártását. Hasonlóan, mint a Szovjetunióban, érvényesítenünk kellene az alapelvet, miszerint a tervet nem tekintik teljesítettnek, ha nem tesznek eleget a gazdasági szerződésekben szereplő megrendeléseknek. Erősíteni kell a gazdasági szerződéseknek a szerepét és tekintélyét, mint a szerződéses kapcsolatok eszközének szerepét; e téren eddig még nagyon sok a termelés folyamatosságát akadályozó zavar. A szerződéses kötelezettségek pontos respektálása fontos részét képezi az állami- és tervfegyelem megtartásának, melynek a pártszervek és -szervezetek részéről is megfelelő figyelmet kell szentelni. A pótalkatrészekből való jobb ellátás érdekében - a XVI. kongresszus által kitűzött feladat értelmében - számos intézkedést foganatosítottak. A pótalkatrészek gyártásában elért részeredmények ellenére továbbra is jelentős fogyatékosságok vannak főleg a választékukat illetően. Az illetékes gépipari és elektrotechnikai termelési gazdasági egységektől és vállalatoktól, de a cseh és a szlovák ipari minisztériumok által irányított alszállító vállalatoktól is a helyzet határozott javítását kell megkövetelni. A termelők kötelessége, hogy a termelőkapacitásokat ne csupán a végtermékek gyártására állítsák be, hanem a pótalkatrész-igények kielégítésére is, mégpedig a termékek egész élettartamára megállapított objektivizált normák alapján. A felhasználóknak is nagyobb gondot kell fordítaniuk a gépek és berendezések rendszeres és jó minőségben végzett karbantartására. Sok gondot okoz az importból származó pótalkatrészek biztosítása is, e téren az illetékes külkereskedelmi szervezeteknek kell aktívabban hozzájárulni a problémák megoldásához. A jobb gazdálkodásért, az energia- és fémmegtakarításokért Elvtársak! Az energia, a fémek és más anyagok jobb értékesítése kulcsfontosságú feladat a kohászat és a gépipar számára. Az anyag- és az összköltségek csökkenésének köszönhetően növekedtek a gépiparikohászati komplexumban a saját termelési értékek, mégpedig az elmúlt három évben gyorsabban és nagyobb hatékonysággal, mint ahogy azt a 7. ötéves terv feladatul adta. Túlteljesítették a nyereség és a termelőalapok jövedelmezőségének tervét. Megtartották a tervezett arányt a bérek és a saját termelési érték alapján kiszámított munkatermelékenység fejlődése között. A termelés növekedését á tüzelőanyagok és az energia, az ipari vasak és a színesfémek mérsékelt felhasználásával biztosították. Tavaly az árutermelésre átszámított fajlagos fogyasztás 1980-hoz viszonyítva tüzelőanyagból és energiából 9 százalékkal, ipari vasakból 11 százalékkal és színesfémekből 17 százalékkal csökkent. Ily módon fokozatosan áttérünk a hatékonyabb gazdálkodásra, noha a végeredmények az egyes vállalatok között e téren is jelentős különbségeket takarnak. Az elért megtakarításokhoz hozzájárult a dolgozók nagyobb kezdeményezése is. Ezt elősegítette a társadalmi ellenőrzés, a X. szakszervezeti kongresszus felhívásának teljesítése, valamint az állami célprogramok feladatainak teljesítése és a tökéletesített irányítási rendszer érvényesítése is. Amint az elemzések és a nemzetközi összehasonlítások bizonyítják, a gépipari-kohászati komplexum még mindig aránytalanul anyag- és energiaigényesen dolgozik. Ezért a gazdaságosságot és az erőforrások jobb hasznosítását még nagyobb erőkifejtéssel kell elérnünk, hogy főleg a tüzelőanyag-, energia-, kőolaj- és fémmegtakarításban túlteljesítsük a XVI. pártkongresszus által kitűzött feladatokat. Különösen bírálóan kell rámutatni arra a tényre, hogy a jobb tüzelőanyag- és energiaellátás helyenként gyengítette a fel- használások ésszerűsítésére irányuló figyelmet. Ezt bizonyítják azok az esetek is, amikor durván megsértették az áramfogyasztási kereteket és a gazdaságossági elveket. Ezekre az esetekre az állami energetikai felügyelőség derített fényt. Hangsúlyozni kell, hogy főleg az idén szigorúan kell gazdálkodni az árammal, mivel az iparban a termelés növelését gyakorlatilag az 1983-as évi szintű áramfogyasztással kell biztosítani. Ezért semmilyen ok nincs arra, hogy gondtalanul cselekedhessünk. Ismét teljes intenzitással ki kell bontakoztatni a társadalmi ellenőrzést, halaszthatatlanul aktivizálnunk kell az energetikai bizottságok és aktívák tevékenységét, biztosítani kell az összes eredményesnek bizonyult ötlet megvalósítását. Az elmúlt hónapokban a Rudé právo egy sorozatban, a Hospodárske noviny pedig a 15. számában konkrét tüzelőanyag- és energiatakarékossági ötleteket sorolt fel, melyeket az egyes munkahelyek konkrét feltételei között aktívan érvényesíteni kell. A vezető dolgozóktól megköveteljük, hogy lényegesen nagyobb következetességgel teremtsék meg az állami energia- és tüzelőanyagtakarékossági célprogram teljesítésének és túlteljesítésének feltételeit úgy, hogy ne csak az idei feladatnak tegyenek eleget, hanem hogy 1985-ig legalább 14,5 millió tonna kőszénegyenértékű tüzelőanyag relatív megtakarítását érjükel, sezzel túlteljesítsük a 7. ötéves tervben, valamint a XVI. kongresszuson kitűzött feladatokat is. Hasonlóan nagyobb figyelmet kell fordítanunk az ipari vasak és a színesfémek ésszerű felhasználására és jobb hasznosítására is. Noha a nagy fogyasztás részben gépipari termelésünk szerkezetéből adódik, jelentős lehetőségek vannak még a gyorsan mozgósítható megtakarítások növelésére is. Világviszonylatban például előretört a progresszív technológiák bővítése, mint például az alakítás, a pontos öntés és hasonlók, melyek jelentősen csökkentik a fémek felhasználását. A megmunkálás részaránya nálunk például 30 százalékát teszi ki az egész munkaigényességnek. Gépipari termékeink átlagosan mindig 20-30 százalékkal súlyosabbak a külföldi konkurrencia által gyártott hasonló termékekhez viszonyítva, ami kedvezőtlenül hat kilogrammáraink alakulására. Azt, hogy ezen a helyzeten lényegbe- vágóan változtatni lehet, bizonyítja a Brnói Villamosgépek Kutatóintézete és a Mohel- nicei Elektrotechnikai Művek közötti együttműködés példája. Az automata mosógépek eddigi motorjának elektronikus szabályzással felszerelt új motorral való cseréje azt eredményezte, hogy az eredeti 14,5 kilogrammról nem egész 7 kilogrammra csökkent a tömege, miközben energetikai teljesítménye egyharmaddal növekedett. Az ilyen és a további hásonló példák megkövetelik, hogy gépipari és elektrotechnikai szakágazatainkban mindenütt követésre találjanak. Az anyagköltségek csökkentésének hangsúlyozása semmi esetre sem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyhatjuk a többi területen megkövetelt gazdaságosságot, például a készletgazdálkodásban, illetve az aránytalanul növekvő rezsiköltségek vonatkozásában. Ezek fejlődését a gépipari minisztériumoknak, termelési-gazdasági egységeknek és vállalatoknak bírálóan kell elemezniük és intézkedéseket kell foganatosítaniuk a helyzet javítására. A gazdaságosságra való nevelés állandóan szerves részét kell hogy képezze politikai nevelő munkánknak is. Ez kell hogy legyen az egyik alapvető irányvonal a munkakezdeményezésben, a szocialista versenymozgalomban, a szocialista munkabrigádok és az újítók tevékenységében. Bízunk abban, hogy a pártszervezetek és a kommunisták ennek az igyekezetnek az élére állnak. Javítsuk a gyártmányok minőségét, szilárdítsuk a műszaki ellenőrzést Elvtársak! Nemcsak a gépipari-kohászati komplexumoknak, hanem az egész iparnak és a népgazdaságnak egyik legfontosabb feladata következetesebben eleget tenni a XVI. kongresszus követelményének, javítani a termelés és a gyártmányok minőségét. Az építés kezdeti éveiben előtérben állt a mennyiség kérdése. Ekkor számos vezető dolgozó megszokta, hogy a termelést túlnyomórészt ennek szemszögéből ítélje meg és kevesebbet törődjön a minőséggel. Úgy gondolták, az értékesítés biztosított, függetlenül attól, hogy milyen gyártmányokat állítanak elő. Az ilyesfajta, helyenként még előforduló nézeteket következetesen ki kell küszöbölnünk. Noha a minőség javításában sok szakágazatban bizonyos eredményeket értek el, még mindig alacsony fokú a magas műszaki-gazdasági színvonalat elérő termékek hányada. A selejt és a reklamációk következtében számos szakágazatban még aránytalanul nagy a veszteség. Mind gyakrabban tapasztalható a szervizszolgáltatás megbízhatatlansága és rossz minősége, ami nemcsak a hazai szállításoknál nyilvánul meg, hanem - és ez rendkívül komoly dolog - az exportnál is. Ott, ahol a vezető irányító dolgozók következetesen érvényesítik a minőségirányítást, ahol elmélyült a műszaki ellenőrzés, ott javulás következik be. Ez vonatkozik például Brnóban a traktorok gyártására és néhány további vállalatra. Más vállalatoknál és termelési-gazdasági egységekben viszont a helyzet nem javult. Az alacsony fokú igényességről tanúskodik, hogy a gépipari minisztériumok 1982-höz képest 1983-ban a termelési-gazdasági egységek egy harmadában nem csökkentették a selejt limitjét. A minőség fogyatékosságaiért nagymértékben hibáztatható a technológiai fegyelmezetlenség, a személyi felelősségrevo- nás hiánya, a rossz minőségű munka elégtelen bírságolása és a fogyatékosságok megtűrése. Mi több, előfordul, hogy tudatosan elnézik a rossz minőségű gyártmányok szerelését és szállítását, csakhogy „teljesítsék a tervet“. Helyenként a felettes szerveket helytelenül vagy pontatlanul tájékoztatják a terv teljesítéséről és különféleképp spekulálnak, csakhogy „kedvezőbb“ legyen a terv kiindulási bázisa. Az ilyen esetekből mindenütt következetesen le kell vonni a következményeket. Magától értetődővé kell válnia annak, hogy a termelésbe nem kerülnek hibás alkatrészek, rossz minőségű anyag, nem folytatják a rossz minőségű termelést és ilyen gyártmány sem hagyja el az üzemet. A vállalatoknál a legjobb tapasztalatok alapján érvényesíteni kell a minőségirányítási rendszereket, ki kell dolgozni a gyártmányok minőségi javításának komplex programjait. Ügyelni kell arra, hogy a műszaki ellenőrzést rendszeresen ellássák jó minőségű műszerekkel, szervezésileg és személyzeti leg megerősítsék őket. A párt központi bizottságának elnöksége és a szövetségi kormány néhány héttel ezelőtt foglalkozott általában az ellenőrzés és különösképpen a műszaki ellenőrzés kérdésével. Bírálták azt, hogy egyelőre nem valósítják meg következetesen a minőség és az ellenőrzés javítására 1982-ben elfogadott intézkedéseket. Hangsúlyozták, hogy az ellenőrzés elveinek erélyes érvényesítése a gyakorlati életben kell hogy az irányítás hatásfoka növelésének, a fegyelem és a felelősségérzet megszilárdításának szerves részévé váljon. (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÓ 4 1984. IV. 19
