Új Szó, 1984. március (37. évfolyam, 52-78. szám)

1984-03-09 / 59. szám, péntek

ÚJ szú 3 (984. III. 9. A Nyugat kitér a szocialista országok javaslatainak megvitatása elől (ČSTK) - A stockholmi konfe­rencián a szocialista országok kül­döttségvezetői ismét olyan javas­latokat tettek, amelyek megvalósí­tása hozzájárulna az európai biztonság és bizalom megszi­lárdításához. Ljuben Petrov bolgár nagykö­vet a Balkán atommentesítésére vonatkozó javaslatot indokolva hangsúlyozta, hogy a stockholmi konferencia résztvevőinek támo­gatniuk kellene az atommentes övezetek létrehozását, és tiszte­letben kellene tartaniuk státuszu­kat. Az atomhatalmaknak kötelező Hartnak kedvez Mondale csökkenő népszerűsége (ČSTK) - Az amerikai Harris intézet legutóbbi közvéleményku­tatása arról tanúskodik, hogy a Demokrata Párt jelöltjére sza­vazni kívánók többsége még min­dig Walter Mondale egykori alel- nököt támogatja. A közvélemény­kutatás New Yorkban tegnap nyil­vánosságra hozott adatai azonban megmutatták, hogy Mondale nép­szerűsége az elnökjelöltségre pályázó demokraták között az elmúlt hónapban jelentősen megcsappant. Míg februárban a választók 49 százaléka támo­gatta, most ez az arány csak 37 százalék volt. A másik potenciális demokrata párti elnökjelölt - Gary Hart coloradói szenátor - pozíciói ezzel szemben megerősödtek. A mostani közvélemény-kutatás kimutatta, hogy a megkérdezettek 27 százaléka az ő jelölését támo­gatja, míg februárban csupán a szavazók 4 százalékát tudhatta maga mögött. Rakétaellenes tüntetés (ČSTK) - A brit hadügyminisz­térium épülete előtt tüntetők tilta­koztak az amerikai robotrepülö- gépek nagy-britanniai rendszer­be állítása ellen. A tüntetők a ra­kétatelepítést „erkölcstelen és ér­telmetlen“ lépésként ítélték el. A londoni rendőrség négy tüntetőt letartóztatott. Általános sztrájk (ČSTK) - Franciaországban tegnap 24 órás általános sztrájkot tartottak a közalkalmazottak. Becslések szerint a 7 millió állami alkalmazott 60 szá­zaléka vett részt a tiltakozó akció­ban. A dolgozók a vásárlóerő csökke­nése ellen tiltakoznak, s azt követelik, hogy a kormány jobban hangolja össze a bérek növekedését az infláció üte­mével. A sztrájk elsősorban Párizsban és a többi francia nagyvárosban okozott tegnap reggel óta kritikus helyzetet. Párizsban megbénult az autóbuszköz­lekedés, csak néhány metrószerelvény indult útnak, a postahivatalok, takarék- pénztárak, a múzeumok, az iskolák zárva tartottak, több helyütt szünetelt az áramellátás. A vonatoknak tegnap reggel csupán az egynegyede indult el a pályaudvarokról, s nagy zavar volt a légi közlekedésben is. nemzetközi jogi garanciákat kelle­ne vállalniuk ezen övezetekkel kapcsolatban. Oleg Grinyevszkij, a szovjet küldöttség vezetője felszólalásá­ban ismét hangsúlyozta, hogy az atomfegyverek elsókénti alkalma­zásáról való lemondás nagymér­tékben hozzájárulna a nemzetközi helyzet javulásához. A nyugati nukleáris hatalmakat ugyanilyen kötelezettségvállalásra szólította fel. Constantin Éne román nagy­követ támogatta a katonai erő al­kalmazásáról való lemondásra irá­nyuló szerződés megkötését. Hangsúlyozta, hogy a stockholmi konferencia résztvevői megvitat­hatnák a kérdést és kidolgozhat­nák e szerződést. A román küldött rendkívül jelentősnek nevezte a Varsói Szerződés tagállamainak javaslatát a katonai kiadások be­fagyasztására és csökkentésére. A NATO-országok képviselői ismét tagadták, hogy az amerikai rakétatelepítés új helyzetet terem­tett Európában. Kitértek a szocia­lista országok elvi jelentőségű ja­vaslatainak megvitatása elől, és a tanácskozás figyelmét a részlet- kérdésekre igyekeztek irányí­tani. Kádár—Markovics találkozó (ČSTK) - Kádár János, az MSZMP KB első titkára, aki hiva­talos baráti látogatáson tartózko­dik Jugoszláviában, tegnap dél­előtt folytatta megbeszéléseit Dra- goszlav Markoviccsal, a Jugosz­láv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Elnökségé­nek elnökével. A két politikus a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseivel foglalkozott. Kádár János ugyancsak tegnap találkozott Mika Spiljakkal, a JSZSZK Elnökségének elnö­kével. Bonni parlamenti képviselők Berlinben (ČSTK) - Horst Sindermann- nak, az NDK Népi Gyűlése elnö­kének meghívására tegnap Berlin­be érkezett a nyugatnémet Szoci­áldemokrata Párt parlamenti cso­portjának küldöttsége. A delegáci­ót Horst Ehmke, az SPD-frakció alelnöke vezeti. A nyugatnémet parlamenti kép­viselők kétnapos látogatásuk so­rán találkoztak az NDK törvényho­zásának elnökével és a parlament több bizottságának képviselőivel. A politikai bizottság megállapí­tása szerint az a tény, hogy a kül­dötteket csaknem teljes egyhan­gúsággal választották meg, vala­mint az új Legfelsőbb Tanács tár­sadalmi és nemzetiségi összeté­tele kedvező feltételeket teremt a Szovjetunió legfelsőbb államha­talmi szervének munkájához, az előtte álló feladatok elvégzéséhez. Az SZKP pártszervezeteiben mintegy fél éven át tartó különbö­ző szintű beszámoló és választó gyűlésekről szólva a politikai bi­zottság megállapította, hogy azok a kommunisták magas fokú tuda­tosságát és aktivitását, a párt egy­ségét és a központi bizottság kö­rüli egybeforrottságát tanúsították. A gyűlésekre és konferenciákra az igényesség, az elvszerű kritika és önkritika volt jellemző. Több mint 3 millió kommunista szólalt fel rajtuk, és fontos eredménynek te­kinthető az is, hogy jelentős mér­tékben megújultak, új erőkkel gazdagodtak a választott párt­szervek. Az újjáválasztott pártbizottsá­goknak most biztosítaniuk kell a taggyűléseken elfogadott hatá­rozatok maradéktalan végrehajtá­sát - szögezte le az SZKP KB Politikai Bizottsága. A helyi pártbi­zottságok és pártszervezetek fel­adata, hogy javítsák a gazdasági Noha az Egyesült Államok egyre töb­bet költ a salvadori partizánellenes elit alakulatok kikép­zésére és felszere­lésére, a kormány­hadsereg sikerte­lenül harcol a geril­lák ellen, ezért újabban a felége­tett föld taktikájá­hoz folyamodnak. Reagan elnök azt kérte a Kongresz- szustól, hogy a kö­vetkező pénzügyi évre a salvadori rendszernek nyúj­tandó katonai se­gélyt 312 millió dollárra emelje. - A képen: az Egyesült Államok­ban kiképzett geril­laellenes egység egyik katonája. (Telefoto - ČSTK) LIPCSÉBEN tegnap megkez­dődött az NSZEP KB kétnapos szemináriuma az ipari, építőipari és közlekedési kombinátok vezér- igazgatóinak és pártmunkásainak részvételével, melynek fő témája a népgazdaság hatékonyságának növelése. NYUGAT-BERLINBEN öt sze­mélyt elítéltek 32 hónaptól 36 hó­napig terjedő börtönbüntetésre, amiért részt vettek 1982 júniusá­ban a Reagan amerikai elnök láto­gatása elleni tüntetésekben. Az akkori tiltakozó akciók során több mint 280 embert tartóztattak le Nyugat-Berlinben. A libanoni államfő múlt heti damaszkuszi útja nem is annyira azt a szándékát tükrözte, hogy megbékéljen az országa helyzetének rendezésében jelen­tős szerepre hivatott Szíriával, mint inkább annak beismerése volt, hogy az Izraellel, de elsősor­ban az Egyesült Államokkal közö­sen szőtt, tisztességesnek éppen nem nevezhető tervei kudarcot vallottak. Magyarán: Gemajel ka­pitulált. Nem volt ez valami heroi­kus tett, de még mindig jobbnak bizonyult, mint kivárni, hogy el­lenfelei elsöpör­jék. Bizonyára akkor ért meg benne az elhatá­rozás, amikor a nemzeti hazafi­as erők a baabdai elnöki palota közvetlen közelébe verekedték magukat, és a kötelező tiszteletet mellőzve fenyegették az államfő életét. A büszke Gemajelnek biz­tosan nem volt könnyű fejet hajta­nia ellenzéke és a szíriaiak előtt, de könnyebb, mint eleget tenni Valid Dzsumblatt, a drúzok vezére és Nabih Berri, a síita Amal veze­tője követelésének, hogy mondjon le elnöki tisztségéről. Amin Gemajel valójában vélet­lenül lett Libanon elnöke. Pierre papa, a falangisták fő-fő vezére népes famíliája minden tagjának kiosztotta a feladatokat: a ked­venc, Basir a miliciák kegyetlen parancsnoka volt, Amin a párt fő- ideológusa, s az is kellett volna, hogy maradjon. A pártnak Izraellel és az USA-val folytatott titkos (?), a Libanon elleni izraeli inváziót megelőző alkudozásai eredmé­nyeként az eróskezű Basirra várt az elnöki hivatal. Az övé is lett, de nem sokáig élvezhette, öccse meggyilkolása után Amin kapta feladatul, hogy elméleteit a gya­korlatban érvényesítse. A terv már adott volt, csak meg kellett valósítani: Izrael lerohanja a palesztinokat, megsemmisíti, ki­űzi őket Libanonból, majd - termé­szetesen a jobboldali miliciák részvételével - felmorzsolja a liba­noni hazafias erőket, s végül meg­semmisítő csapást mér az ország keleti részében állomásozó izraeli egységekre. A tervnek volt még egy fontos mozzanata: a tűzijáté­kot Washington pénzeli, amiért cserébe a Gemajel-klán hozzájá­rul, hogy egy nagy támaszponttá változtassa Libanont. Márpedig Reagan számára az új támasz­pontok ígérete az a mézesmad­zag, aminek nem tud ellenállni. E bbe a „körültekintően“ ki­módolt tervbe csak azt fe­lejtették el bekalkulálni, hogy a pa­lesztinok nem ólomkatonák, hogy a megosztott libanoni hazafias erőket éppen egy ilyen egyeztetett támadás kovácsolhatja össze, hogy a szíriaiak pont azért vannak Kelet-Libanonban, hogy a hasonló tervek megvalósítását megakadá­lyozzák. A palesztinok, elsősorban a harcosok jobbára ugyan elhagy­ni kényszerültek Libanont, de a mozgalom megsemmisüléséről szó sincs. A Nemzeti Megmentési Frontba tömörült falangistaellenes libanoni ellenzék pedig sorra arat­ta győzelmeit a jobboldali befolyás alatt álló kormánycsapatok és a falangista miliciák ellen a Súf- hegységben, Bejrút déli külváro­saiban és Nyugat-Bejrútban. Dél- Libanonban fokozódó erővel folyik a qerillaháború az izraeli megszál­lók ellen. Kelet-Libanonban szilár­dan tartják állásaikat a szíriai csa­patok, s néhányszor már meglec­kéztették az izraeli, sőt az ameri­kai légierőt is. Viszont az amerikai tengerészgyalogosok kénytelenek voltak „átcsoportosulni“ a partok­nál horgonyzó hadihajóikra, s ki­vonják az olasz és a francia egy­ségeket is Bejrútból. Ilyen a jelenlegi hadihelyzet Li­banonban, amelyet a jobb- és bal­oldal közti, hosszabb-rövidebb ideig tartó tűzszünetekkel meg­Mit ér a „nem“, ha Gemajel mondja? szakított csatározások tesznek mozgalmassá. Ez az egyértelmű­en a nemzeti hazafias erőknek kedvezőbb helyzet késztette Amin Gemajelt arra, hogy nemet mond­jon Izraelnek és az Egyesült Álla­moknak, hatálytalanítsa a tavaly május 17-én Khaldéban amerikai gyámkodással kötött libanoni-izra­eli csapatkivonási egyezményt, amely - mint láthatjuk - sok min­dent eredményezett, csak éppen a megszálló egységek kivonását nem. Az már szinte biztos, hogy hét­főn a svájci Lausanne-ban össze­ül a tavaly novemberben Genfben megtartott libanoni nemzeti meg­békélési konferencia második sza­kasza. Az ellenzéki Nemzeti Meg­mentési Front és a vele szövetsé­ges Amal mozgalom közösen ter­jeszti elő reformjavaslatait Liba­non jövőjét illetően. Csak találgat­ni lehet, de a szövetséges szerve­zetek vezetőinek korábban el­hangzott nyilatkozataiból ítélve a közös javaslatok minden bizony­nyal az eddigi, nagyon is elavult felekezeti államrend gyökeres megváltoztatását követelik majd. Gemajelt a hétfőn kimondott „nem“ talán megmenti; megőriz­heti elnöki pozícióját. Ennek leg­biztosabb jele, hogy a szíriai veze­tés Valid Dzsumblattot és Nabih Berrit felkérte, ne támadják az el­nök személyét, ne tegyék még bonyolultabbá a libanoni hely­zetet. Érdemes felidézni, hogyan rea­gált Izrael és az USA az egyez­mény felbontására, amit az arab világ egyöntetűen helyeselt. Tel Aviv nyilatkozata vészjósló volt: „Libanon kimondta a halálos íté­letet függetlensége és szuvereni­tása felett“. Washingtonban meg­lehetősen higgadtan fogadták a hírt. A külügyminisztérium csak „sajnálkozott“. Nyilván a kárba veszett erőfeszítések miatt. Akár­honnan nézzük is, ez okos lépés volt Washington részéről, hiszen ha háborog, beismeri, hogy Liba­nonban kudarcot vallott. Ezt pedig a Fehér Ház nem engedheti meg magának, mivel vészesen közele­dik az elnökválasztás időpontja. Egyes vélemények szerint az iráni kudarc volt Carter elnökösködésé- nek sírásója. Reagan - érthetően - nem szeretné, ha Libanon az ő Iránja lenne. T alálgatni, jósolgatni a külpoli­tikában - nem a legoko­sabb dolog. Gemajel ,,nem“-jének valódi értéke is csak akkor lesz meghatározható, ha már tudni fogjuk, mire mond Lausanne-ban ,,igent“-t. GÖRFÖL ZSUZSA FRANCIAORSZÁG aláírja a bio­lógiai és vegyi fegyverek gyártá­sa, fejlesztése és raktározása be­tiltásáról, valamint e fegyverek megsemmisítéséről szóló, 1972- ben született nemzetközi megálla­podást - közölte Max Gallo, a kor­mány szóvivője. Az egyezmény 1975-ben lépett érvénybe, és már több mint 60 ország csatlakozott hozzá, köztük a Szovjetunió és az Egyesült Államok. LONDONBAN közzétették az Afrikai Népi Kongresszus (ANC) közleményét, amely követeli, hogy -a Dél-afrikai Köztársaságban azonnal bocsássák szabadon a politikai foglyokat. A dokumen­tum hangsúlyozza, hogy Pretoria már 20 éve tartja fogva az ANC olyan vezetőit, mint Nelson Man­dela, Walter Sisulu, Govan Mbeki és másokat. AZ INDIAI HATÓSÁGOK teg­nap feloldották az éjszakai kijárási tilalmat, amelyet három héttel ez­előtt léptek érvénybe Pandzsáb szövetségi állam 6 legjelentősebb városában a szikh szeparatisták zavargásai miatt. A NICARAGUAI ÁLLAMTA­NÁCS jóváhagyta azt a törvényt, amely szerint az ország minden 16. életévét betöltött állampolgára aktív szavazati jogot nyer. Az ed­digi választási korhatár 21 év volt. RODOLFO SEGUEL, a chilei ellenzék egyik vezető személyisé­ge, a rézbányászok szakszerve­zetének elnöke tárgyalásokat kez­dett a két legbefolyásosabb chilei ellenzéki szervezet, a Demokrati­kus Szövetség és a Népi Demok­ratikus Mozgalom vezetőivel vala­mennyi ellenzéki szervezet egye­sítése céljából. Biztosítani kell a taggyűléseken elfogadott határozatok végrehajtását Az SZKP KB Politikai Bizottságának ülése (ČSTK)'- A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak Politikai Bizottsága összegezte a március 4-én megtartott legfelsőbb tanácsi választások és az SZKP pártszervezeteiben január végén véget ért beszámoló és választó taggyűlések tapasz­talatait. munka irányítását. Állandóan el­lenőrizniük kell, hogyan folyik a január 1-én beindult, a vállala­tok önállóságának és felelőssé­gének növelése érdekében kez­dett országos gazdasági kí­sérlet. A politikai bizottság ülése meg­vitatott néhány más kül- és belpo­litikai kérdést is. Madrid magyarázatot kér Párizstól (ČSTK) - Francia - spanyol diplo­máciai konfliktushoz vezetett a francia parti őrség fegyveres beavatkozása két spanyol halászhajó ellen, amelyek a Vizcayai-öbölben, a Franciaország által ellenőrzött közöspiaci vizeken ille­gálisan halásztak. A fegyveres beavat­kozás során 9 spanyol tengerész meg­sebesült. Fernando Mórán Lopez spanyol külügyminiszter Franciaország madridi nagykövetétől kért magyarázatot az in­cidensre. Kijelentette, még az enge­dély nélküli halászás sem indokolja, hogy fegyvert használjanak egy ,,baráti ország" hajói ellen. A spanyol külügy­minisztérium nyilatkozata megállapítja ,,a spanyol hajók elleni erőszak alkal­mazása nehezen magyarázható lépés volt, s igen komoly következmé­nyekkel járhat a két ország közötti kapcsolatokra“. A francia közlekedési és tengerügyi minisztériumi államtitkár szóvivője Párizsban ezzel szemben kijelentette: Franciaország ebben az esetben jogo­san járt el, mivel a spanyol hajóknak nem volt engedélyük arra, hogy ebben a térségben halásszanak, s ezzel meg­sértették a Spanyolország és az Euró­pai Gazdasági Közösség közötti meg­állapodást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom