Új Szó, 1984. március (37. évfolyam, 52-78. szám)
1984-03-08 / 58. szám, csütörtök
Termékeny írói kor JÁN SOLOVIČ ÖTVENÉVES Hivatásos katonák lesznek Látogatás a Banská Bystrica-i SZNF Katonai Gimnáziumban Hármas jubileumra készülődnek a Banská Bystrica-i SZNF Katonai Gimnáziumban. Nyáron lesz 35 éves a maga nemében egyedülálló szlovákiai iskola, ugyanakkor emlékeznek meg a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. és a megtisztelő elnevezés kiérdem- lésének 15. évfordulójáról.- Hazánk felszabadulása, majd főleg a munkásosztály februári győzelme után egyre fontosabD követelmény lett, hogy szakmailag sokoldalúan képzett, politikailag elkötelezett és nem utolsósorban magas műveltségű hivatásos Katonatisztek szolgáljanak a csehszlovák néphadseregben - mondja dr. Karol Surovec ezredes, az iskola politikai osztályának parancsnoka. - Mivel Szlovákiában korábban nem volt ilyen középfokú oktatási intézmény, párt- és állami szerveink döntést hoztak egy katonai gimnázium megnyitásáról. Az első tanulók 1949-ben Spišská Nová Vesben kezdték gyarapítani tudásukat. A Ján Žižka nevét viselő iskola később Bratislavában, majd onnan 1969-ben Banská Bystricába költözött. Akkor változott meg az elnevezése is. A Szlovák Nemzeti Felkelés az észak- és a dél-morvaországi kerületből, valamint más csehországi vidékekről is akadnak jelentkezők. Egyébként a csehországiak a prágai, az opavai vagy a Moravská Tŕebová-i hasonló gimnáziumot is választhatják. Akik mégis inkább hozzánk jönnek, azért döntenek így, mert iskolánk jó híre már messzire eljutott. Komoly eredményeinket több magas állami és katonai kitüntetés, valamint tömegszervezeti elismerés tanúsítja. Számunkra persze mindenekelőtt az a mérvadó, hogy tanulóink később a katonai főiskolákon is jól megállják a helyüket. Ugyanis az érettségi után mindannyian felsőoktatási intézményekben folytatják tanulmányaikat, hogy majd mint diplomások kerüljenek hivatásos tisztekként a csehszlovák néphadsereg kötelékébe. Jelenleg több mint negyven magyar nemzetiségű tanulója van a Banská Bystrica-i SZNF Katonai Gimnáziumnak. Közülük tizenegy első osztályos. Amint azt a parancsnokság tisztjei, dr. Karol Surovec ezredes, dr. Alojz Jurkovič ezredes, Bohuslav Hladík százados és Ivan Benčaj százados küazt is eldöntöttem, hogy az érettségi után a Kassai (Košice) Repüléstechnikai Katonai Főiskolára megyek továbbtanulni. Az imelyi (Imel) Gogola Igor ugyancsak tanulmányi sikerekben, élményekben gazdag három és fél évet tudhat maga mögött.- Mindenkinek csak jót mondhatok erről az iskoláról - összegezi tapasztalatait. - Egyáltalán nincs igazuk azoknak, akik azt hiszik, hogy szigorú kaszárnyái körülmények között élünk itt. A tanulást persze nem lehet elhanyagolni, de azután mindig a nap könnyebbik része következik. A kollégiumban két-, három és négyágyas szobákban lakunk. Korszerű berendezés szolgálja a kényelmünket. A hétvégeken rendszeresek a kimenők, ha pedig valaki hétközben akar bevásárolni vagy egyebet elintézni a városban, a szabad idejében erre is lehetősége van. Ugyancsak rendszeresek a mozilátogatások, az uszodai ingyenjegyek és a helyi egészségügyi szakközépiskola tanulóival közösen szervezett, különféle vetélkedőkkel egybekapcsolt társasszórakozások. Haza rendszerint kéthónaponként járunk. Olyankor az iskola még az útiköltséget is megtéríti. Az oktatás és teljes ellátás - beleszámítva az egyenruhát is - ingyenes. Karácsonykor és húsvétkor egy- egy, nyáron pedig hat hétig tart a vakációnk. Tanévközben szüléink és rokonaink bármikor eljöhetnek látogatóba.- Te hová készülsz az érettségi után?- Mivel különösen az elektrotechnika és a számítástechnika érdekel, a Liptovský Mikuláš-i Katonai Műszaki Főiskolára jelentkezek. Hogy az is sikerüljön, most szorgalmasan tanulok az érettségire; matematikából, szlovák és orosz nyelvből, valamint egy szabadon választható tantárgyból kell megfelelni a vizsgán. Attilával együtt a fizikát választottuk. egykori központjában eleinte egy fontos történelmi jelentőségű épületben, az ellenállási mozgalom partizántörzskara parancsnokságának falai között folyt a tanítás. Időközben korszerű, tágas, minden igényt kielégítő új tantermekkel, kollégiummal és sportpályákkal lettünk gazdagabbak. A bentlakásos iskola tanulói a csehszlovák néphadsereg egyenruháját viselik, de még nem katonák. Négy év alatt lényegében ugyanazzal a tananyaggal kell megbirkózniuk, mint az ország bármelyik más gimnáziumába járó fiúknak, csak honvédelmi nevelésből és tornából támasztanak irántuk jóval nagyobb követelményeket. Ezenkívül természetesen a katonai hivatásra fokozatosan előkészítő tantárgyak is szerepelnek az órarendben. Az elsősök és a másodikosok még csak a katonaélet alapvető szabályaival, a szolgálati előrásokkal ismerkednek. Az érettségi előtt álló harmadikosok a nyári vakáció alatt alapvető katonai kiképzésben is részesülnek. Olyankor egyébként két hetet minden osztály minden tanulója nyári sátortáborban tölt el a honvédelmi ismeretek gyakorlati részének elsajátítása és testedzés céljából.- Gimnáziumunk szelektáló iskola - folytatja a politikai osztály parancsnoka. - Minden évben az alapiskolát jó tanulmányi eredményekkel befejező, a pálya szigorú követelményeinek testileg és szellemileg egyaránt megfelelő fiúk kerülhetnek hozzánk.. Előbb persze felvételi vizsgát kell tenniük matematikából, fizikából, szlovák nyelvből, orosz nyelvből és testnevelésből. Tanulóink zöme szlovák nemzetiségű. Időnként azonban lön hangsúlyozták, egyaránt elégedettek a tanulmányi előmenetelükkel, a fegyelmezett magaviseletükkel, a SZISZ-alapszerveze- tekben végzett munkájukkal és a szakköri tevékenységük eredményeivel. Két dél-szlovákiai negyedikessel magam is elbeszélgethettem az iskolai életről. Azért „csak" kettővel, mert a többiek éppen sítanfolyamon, illetve otthoni látogatáson voltak. Nagy Attila Ipolyvarbóról (Vrbovka) került a katonai gimnáziumba. Kiváló magaviseletü, kitüntetett tanuló.- Kezdettől fogva biztos voltam abban, hogy jól választottam - mondja. - Már gyermekkoromban nagy vonzalmat éreztem a katonaélet iránt. Itt teljesülhet a vágyam. Azonnal és aránylag köny- nyen beilleszkedtem az iskola rendjébe. Nyelvi nehézségeim nem voltak. Jól megbirkózom a tanulással is. Ebből főleg most, az érettségi előtt jut ki bőven, hiszen a negyedikes tananyag elsajátítása mellett sorra át kell ismételnünk a korábban tanultakat is. Ennek ellenére jut elég idő a kikapcsolódásra, a kollektív szórakozásra és a szakköri tevékenységre. Iskolánkban harmincegy szakkör működik. Mindenki kiválaszthatja belőlük a kedvére valót. Nekem ezzel sem volt nehéz dolgom, mert amint megtudtam, hogy a második osztályból már az ejtőernyősök közé is lehet jelentkezni, mindjárt megragadtam az alkalmat. A kellő repüléstechnikai ismeretek elsajátítása után kipróbálhattam a vitorlázó gépet is az očovái repülőtéren. Azóta még nagyobb kedvvel és akarattal tanulok, hogy tavasz- szal, amint elolvad a hó, motoros géppel szintén felszállhassak. Már Az iskola parncsnokságán később még felsorolják a tanulásban, a fegyelmezett magaviseletben vagy szakköri tevékenységben jeleskedő magyar nemzetiségű fiúkat. Elégedettséggel, leplezetlen büszkeséggel mondják ki Döme Gyula, Fürjes Szilárd, Szo- moray Zorán, Rimóczi János és a többiek nevét.- Minden tanulónk tagja a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek- folytatja aztán témát váltva a beszélgetést Ivan Benčaj százados.- A SZISZ-alapszervezetekben megkülönböztetett figyelmet fordítunk a politikai nevelőmunkára is. Ennek eredményessége többek között azon mérhető le, hogy minden tanévben a tizennyolcadik életévüket betöltő legaktívabb fiúk 10-12 százalékát az ifjúsági szervezet és a pedagógusok ajánlása alapján tagjelöltnek felvesszük a pártba. Őket konkrét feladatokkal is megbízzuk. Legutóbb például - egyebek mellett - segítettek az idei jubileumokat köszöntő iskolai szocialista munkaverseny megszervezésében. Máskor egyéb megbízatásokat teljesítenek. Ezek közül az SZNF Emlékmű lektorszolgálatát kell megemlíteni. Ugyanitt tíz éve minden hét végén iskolánk tanulói kalauzolják az ellenállási mozgalom történelmére, harcainak lefolyására kíváncsi látogatókat. Ezenkívül fontos feladatokat teljesítenek a tö- megsport-rendezvényeken, és kiváló eredmények, teljesítmények dicsérik szorgalmukat a helyi alapiskolák pionírcsapatai felett vállalt védnökségben vagy a mezőgazdasági vállalatoknál a csúcsmunkák idején. Tanulóink szívesen végzik a többletfeladatokat, hiszen azt vallják, hogy ezek is a katonaélethez tartoznak. LALO KÁROLY Drámáit ezekben a napokban is több hazai színházban játsszák. A kortárs drámaíró műveinek értékét ez a jelenlét adja. Jelenlét, amely mindenekelőtt az elkötelezett, a szocialista társadalom változásaira figyelő, az eközben adódó gondokra érzékenyen és rugalmasan reagáló íróé. Ján Solovič azonban nem csupán a műveiben vállal felelősséget mindazért, ami körülötte történik. Közéleti tevékenysége többirányú. A Szlovákiai írók Szövetségének elnökeként aktív munkát végez az irodalmi élet irányításában. Ugyanakkor az SZLKP KB póttagja és az SZNT képviselője. A társadalmi aktivista és az író feladatainak össze- gyeztethetőségéröl nyilatkozta: ,,Nem mondhatom, hogy ez az együttélés nem inspirál. Már önmagában is feszültségekkel teli és drámai... Ugyanakkor mindez önként vállalt... Ami az írást illeti, egyszerű a helyzet: szombat, vasárnap szabad. Már évek óta... Az emberekhez és az élethez fűző kapcsolatom pedig nem gátol, sót segít a munkámban. A társadalmi megbízatásaim lehetővé teszik számomra, hogy a legkülönbözőbb hivatású emberekkel talál- kozhatom. Olykor maguk az emberek keresnek meg ügyes-bajos dolgaikkal". Természetesen ez a kapcsolat nem ilyen egyoldalú. Az elsősorban drámaíróként ismert és közkedvelt Ján Solovič művein keresztül azokhoz szól, akikért felelősséget érez. A Szlovákia szinte valamennyi színházában bemutatott társadalmi drámáin, színmüvein és komédiáin kívül, milliók ismerik rádió- és tévéjátékait. Az elmúlt évtizedben az ő drámái illetve az ezekből készült tévéjátékok nyomán kezdődtek meg a viták arról, hogy a kortárs drámamúvé- szet az adott körülmények között mennyire tudja kifejezni és ugyanakkor befolyásolni a szocialista társadalomban lejátszódó bonyolult változásokat... Ján Solovič kétségtelenül tehetséges fiatal íróként kezdte pályáját. Első rádiójátékát Kopernikusz- ról írta 1953-ban. Alig huszonegyéves, amikor az Állami Faluszínház 1955-ben bemutatja Utolsó mennydörgés (Posledná hrmavica) című darabját. Ezt követően négy drámát írt, amelyet különböző színházakban mutattak be. Az Ez aztán a meglepetés (Strašne ošemetná situácia) című vígjátékát a zvolení Tajovský Színház túzi műsorára. E művét a Magyar Területi Színház először 1969-ben mutatta be, majd a szerző által felújított változatát 1982-ben. A szerző sorrendben hetedik színpadi alkotását először a Szlovák Nemzeti Színház játszotta. A Kolduskaland (Žobrácké dobrodružstvo) 1970 óta már több mint tíz európai és ázsiai nyelven hangzott el különböző színpadokon. A MATESZ Thália Színpada 1971- ben mutatta be. A vágyak tornya (Veža nádeje) című vígjátékát bratislavai bemutatója után egy esztendővel már Komáromban (Komárno) is játszották. A teoretikusok mintegy innen számítják Ján Solovič drámaírói pályája zenitjének kezdetét. A kezdetek óta meglevő és töretlenül megőrzött elkötelezettség mindaz iránt, ami a szocialista társadalom és állampolgárának életében drámai erővel hathat, az ezt követő drámákban az eszmei érettséggel együtt teljes értékű művészi formákkal is párosult. A legteljesebb művészi szintézist a röviddel egymás után íródott Meridián, Ezüst jaguár (Strieborný jaguár) és az Aranyeső (Zlatý dážď) című drámákból formálódott trilógiában hozta létre. A Benedik család tagjainak életéről írt társadalmi drámák voltak az első darabjai az egyes teoretikusok által „állampolgári játékoknak“ nevezett Solovič-drámáknak. Rudolf Mrlian, aki értő kutatója az író életművének, erről a trilógiáról így írt: „A klasszikus színjátékokban az ötlet a játék valóságos magja: e körül bonyolódik a cselekmény, keletkezik a konfliktus és a dráma hőseinek különbözőképpen motivált élete. Solovič azonban itt más módszert választott. Úgy szélesíti ki a témát és a történetet, hogy az tulajdonképpen teljes képet ad mai társadalmunkról, persze, a téma szemszögéből láttatva azt“. Kétségtelen, hogy a hatvanas évek végére válságba kerülő hazai drámaírás az általa létrehozott művekben találja először meg új hangját. Az egyúttélő nemzedékek kialakult életszemléletének ütköztetésével Solovič a trilógia minden darabjában a társadalmi élet érzékeny pontjait érinti. Az életmű egészét tükröző drámákat a MATESZ 1974-ben, 1975-ben és 1978-ban mutatta be. Bár a pályakép további alakulása az addig elért eredményeket továbbra is tükrözte, Ján Solovič hűen önmagához, más, az embereket nem kevésbé foglalkoztató témákat keresett. A természet és az életkörnyezet az ember számára létfontosságúak, még akkor is, ha olykor akarva vagy akaratlanul WŠŠÉŠŠMŠŠŠŠT m * ‘ pusztítja, rombolja azokat. A Vigyázat, angyalok! (Pozor na anjelov), A tévedés joga (Právo na omyl) és az Éjkirálynő a kőrengetegben (Kráľovná noci v kamennom mori) címú drámáiban ezt a társadalmi gondot elemzi. A legnagyobb közönségvisszhangot A tévedés joga keltette, amelyben a természeti környezet szennyezése adja ugyan a történet alapmotívumait, a konfliktus azonban mélyebben, bizonyos társadalmi ellentmondásokban jelenik meg. Az egyéni felelősségvállalás és a közösség felelősségének mértéke napjaink sokat vitatott kérdése. Erről a darabjáról írta az író: ,,Nem egy olyan példát találunk környezetünkben, amikor milliós beruházások mentek tönkre, mert egy kritikus pillanatban összeroppanl az ember. Egy-egy érzéketlen vagy könnyelmű lépésével, ha olykor nem egyenesen felelőtlenségével okozhatja ezt. Az ökológiai katasztrófa hátterében lejátszódó történetet úgy is értelmezem, mint a kortársaim erkölcsének a tükörképét, akiknek tetteikért minden pillanatban mérhetetlen felelősséget kell érezniük azon a helyen, ahová a társadalom állította őket“. Ján Solovič nemcsak a színház varázsában él. Rádiójátékai, amelyek olykor mintegy előmunkálatai a később megírásra kerülő drámáknak, nagy népszerűségnek örvendenek. Ezzel együtt a tévéjátékai is, az öt perc múlva éjfél (Polnoc bude o päť minút), a Hárman a kilencedik emeletről (Traja z deviateho poschodia), a Veszteségek és leletek (Straty a nálezy) és az Élnek még jó emberek (Dobrí ľudia ešte žijú) nagy közönség sikert arattak. Az érdemes művész cím, a Klement Gottwald Állami Díj és Az építésben szerzett érdemekért kitüntetés a társadalom megbecsülését bizonyítják a most ötvenedik születésnapját ünneplő író iránt, önmaga azt a fajta művésztípust képviseli, aki képes a megújulásra, képes a felismert társadalmi problémák mélyére látni, s ezek ábrázolásával a nagyobb egész, az emberiség problémáira terelni a figyelmünket. Ezt a szándékot láthattuk megvalósulni a közelmúltban bemutatott Harang torony nélkül (Zvon bez veže)) című, Bél Mátyás életéről írt történelmi drámában is. Az író most is kutat és kérdez, semmit nem zár le, semmit nem nyilatkoztat ki. A gondol- kodtatás, a közös gondolkodásra késztetés Ján Solovič legsajátosabb alkotói tulajdonsága. DUSZA ISTVÁN ÚJ SZÓ 6 1984. III. 8 Felszállás előtt Gašpar Bartoš felvétele
