Új Szó, 1984. március (37. évfolyam, 52-78. szám)

1984-03-08 / 58. szám, csütörtök

[ VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG 1 A kereskedelmi mérleg a nemzetgazdaságban Az egyes országok külföldi gaz­dasági kapcsolatainak az alakulá­sát legjellemzőbben a nemzetközi mérlegek (fizetési mérleg, keres­kedelmi mérleg, elszámolási mér­leg, nemzetközi teljesítmények mérlege stb.) mutatják ki. Ezeknek a mérlegeknek a jelentősége évről évre nő - nem utolsósorban a nemzetközi gazdasági együtt- müködés gyorsuló mélyülésével összefüggésben. Ezért szeretném röviden ismertetni a kereskedelmi mérleg szerepét a nemzetgazda­ság nemzetközi gazdasági kap­csolataiban. A kereskedelmi mérlegben a ki­vitel és a behozatal különbsége fejezi ki egy bizonyos ország kül­földhöz való kapcsolatát. Ez azt jelenti, hogy a kereskedelmi mér­leg felállításánál többnyire a kül­kereskedelem számbeli feljegyzé­seiből indulnak ki, vagyis ebbe jegyzik az egyes államok kivitelé­nek és behozatalának értékét, te­kintet nélkül a számla kiegyenlíté­sének időpontjára és módjára. Ez azt jelenti, hogy ha egy bizonyos államnak aktív a kereskedelmi- mérleg-szaldója, nem lesz ugyan­abban az esetben aktív a fizetési pozíciója a külföldhöz mérten is, és fordítva. A kereskedelmi mér­leg nem mutatja ki közvetlenül egy bizonyos államnak a fizetési pozí­cióját a külföldhöz mérten. A nemzetgazdaság külföldhöz viszonyított fizetési pozícióját a fi­zetési mérleg mutatja ki. A fizetési mérleg pénzmozgásainak az alap­ja egy anyagi ekvivalens (de nem minden esetben), mely a kereske­delmi mérlegben van bejegyezve. Természetesen a pénzmozgások­nak egy része a fizetési mérleg­ben nem disponál adekvált tétellel a kereskedelmi mérlegben (ezek nemkereskedelmi fizetségek: tu­ristaforgalom, vagyonátutalások, nemzetközi létesítmények fenn­tartására szolgáló fizetések stb.). A kereskedelmi mérleg egy­részt valuta-territoriális szempont­ból, másrészt áruösszetétel sze­rint osztódik fel. A burzsoá köz­gazdaság kezdeti korszakában az egyes nemzetgazdaságokban a kereskedelmi mérleget tulajdon­képpen egy külgazdasági mérleg­nek tartották. A kereskedelmi mérleg valójá­ban - amint már említettük - áru- szemléletű, a naturális folyamato­kat tükröző összeállítás, amely a valóságos árumozgásokat kí­vánja bemutatni. Ez azonban csak értékben történhet, s így felvetődik az ár és a paritás kérdése. A ke­reskedelmi mérleg összeállításá­nál a tényleges árakat alkalmazzák. Az árak természetes számos költ­ségelemet tartalmaznak, s lehet­nek alacsonyabbak vagy maga­sak, attól függően, hogy pl. a fu­varköltséget az exportőr vagy az importőr viseli-e. Ez adja az ún. paritás lényegét. A kereskedelmi mérleg szám- szerűségeiben, közelebbről a kivi­tel és a behozatal szintjében, volu­menének, áruösszetételének, egyenlegének alakulásában igen összetett gazdasági és pénzügyi összefüggések testesülnek meg. Ezek közül érdemes néhányat ki­emelni. 1. A kivitelnek és a behozatal­nak a volumene, a nemzeti jöve­delemhez mért részaránya jelzi, hogy az adott ország milyen mér­tékben vesz részt a nemzetközi munkamegosztásban, milyen mértékben függ más országok piaci helyzetétől. Ha kivitelének részaránya magas, a belföldi ter­melés, foglalkoztatottság, jövede­lemképzés, felhalmozás igen nagymértékben a külföldi értéke­sítési lehetőségek alakulásának függvénye. Vannak országok, amelyeknek a kereskedelmi mérlege passzív, ami azonban még nem feltétlenül a gazdasági egyensúlyhiány jele. Problémát ez általában akkor je­lent, ha a behozataltöbblet olyan mértékűre duzzad fel, amit már nem fedez a nemkülkereskedelmi jellegű külföldi bevételek összege. A gazdasági fejlődés szempontjá­ból átmenetileg előnyös is lehet a kereskedelmi mérleg hiánya, ha az pl. beruházási gépek behozata­lából származik, s a fejlődés hosz- szabb távon kiegyensúlyozottá, avagy gyorssá vált. 2. Amikor a külföldi piacokon nagy a fizetőképes kereslet, az exportőr országok kivitele általá­ban dinamikusan bővül, kereske­delmi mérlegükben nő az aktívum, gyarapodnak devizatartalékaik. Ha a piacokon dekonjunktúra van, nehezül az értékesítés, a kivitel stagnál vagy visszaesik. Az, hogy egy ország hogyan tudja kihasz­nálni a konjunktúrát, vagy mennyi­re ellenálló a külföldi kereslet csökkenésekor, elsődlegesen a versenyképességének függvé­nye. A versenyképesség kompli­kált fogalom - a szállítókészség, minőség, termelékenység, árak, határidők, csomagolástechnika, szerviz, adott esetben hitelnyújtási készség mellett sok minden ide­tartozik. 3. Vannak olyan esetek is, ami­kor egy ország kereskedelmi mér­lege tartósan és jelentős összeg­ben aktívummal zárul. Bár devizá­lis oldalról ez egyértelműen ked­vezőnek látszik, pénzügyi szem­pontból mégsem minden esetben az. Ilyenkor ugyanis az a veszély áll fenn, hogy devizabevételek for­májában túl sok pénz áramlik be az országba és a bankokon ke­resztül hazai valutára váltódik át. Ez idővel inflációs veszélyt jelent­het (importált inflációról van szó). Az említettek tulajdonképpen bizonyítják, hogy az államnak a külkereskedelmi helyzete, azaz a külkereskedelmi politikája szoro­san összefügg pénzpolitikájával is. Természetesen a külkereske­delmi politikának megvannak a sajátos eszközei, mint például: a kivitel és behozatal dotálása, sokféle pénzpolitikai eszközök, vámpolitika stb. Persze, ahogy a kereskedelmi mérlegnek általában megvan a maga fontossága, megvan a szerepe a szocializmusban is. Ez volt többek között az oka, hogy a fentiekben foglalkoztunk lénye­gének ismertetésével, tartalmával és a nemzetgazdaságra gyakorolt hatásával. GEORGINA MARTINOVA docens, a bratislavai Közgazdasági Főiskola tanára Szovjet-jugoszláv automatizálási együttműködés A Ljubljana belvárosában levő erőd törésein keresztül tisztán lát­ható a szlovén főváros egész ké­pe. A lakónegyedeken túl, észak­nyugat felé, a Siska gyárkerület tárul a néző szeme elé. Jugoszlá­via egyik legnagyobb vállalatának, az ,,lszkrá“-nak néhány üzeme is itt van. Ez az egyesülés elektroni­kai, automatizálási, hírközlési esz­közöket gyárt. A tudomány és a technika gyor­sított ütemű fejlesztése széles kö­rű nemzetközi együttműködés nél­kül nem képzelhető el. Éppen ezért törekszik a cég arra, hogy - mint azt Miloš Kobe vezérigaz­gató-helyettes megállapította - bővítse az együttműködést a szovjet partnerekkel, közös kon­strukciókat, korszerűbb terméke­ket és technológiai eljárásokat dolgozzon ki. Ezek a szavak jutottak az eszembe, amikor ellátogattam a vállalat egyik üzemébe - a Sis­kában levő „Iszkra-automatiká“- ba. Ennek a kollektívája nemrég tágas, új épületet kapott, korszerű INNEN - ONNAN Idegenforgalom az ázsiai országokban Az ázsiai országok kormányai nagy gondot fordítanak a turistaforgalom nö­velésére, amiből egyre jelentősebb a valutabevételük. Ezeknek az orszá­goknak gazdaságuk fellendítéséhez és a lakosság életszínvonalának emelé­séhez nagy szükségük van valutára. Indiában például a turizmusból szár­mazó bevétel összege már meghalad­ta az évi 750 millió dollárt. 1983-ban Indiába 12 millió külföldi turista látoga­tott, s a jövőben kiépítik utazási irodáik külföldi hálózatát, hogy a vendégekért eredményesebben versenyezhesse­nek a nyugat-ázsiai országokkal. berendezésekkel, technológiával és műszerekkel látták el.- Itt születnek azok a bizonyos LJUMO garnitúrák, amelyek olyan népszerűek voltak az „Automatizá­lás ’83“ moszkvai kiállításon- mutat az egyik világos, tágas műhelycsarnokra dr. Bruno Stig- lec, a vállalat egyik vezetője.- Igaz ugyan, az első mintapéldá­nyokat a fejlesztőknél konstruál­ták, akik a szovjet szakemberek­kel együtt dolgoztak e fontos téma megvalósításán. Gyakran előfordul, hogy a szekrénykülsejú kiállítási tár­gyak nem keltenek figyelmet a lá­togatók körében, és csak az üzemi dolgozókban keltenek élénk ér­deklődést. A LJUMO-val is így volt. Az „Iszkra“ kiállítási boxában két egyszerű, sorozatban gyártott szerszámgép működött, szovjet szakmunkások kezelték őket. Nem véletlenül álltak ott: azoknak a programvezérlő és számkijelző rendszereknek az új, eredeti min­tapéldányaival látták el őket, ame­Növekvő m űtrágyagy á rtás Indiában sikerrel valósítják meg a hazai műtrágyagyártás programját. Mielőbb hazai termékekkel akarják fe­dezni az ország mütrágyaszükségletét. Az utóbbi három évben a műtrágya importja jelentősen csökkent. 1981- ben az állami fejlesztési programmal összhangban három új vegyiüzem kezdte meg a termelést. Ugyanakkor a kormány 19 üzemet jelölt ki, melyek­ben a hatodik ötéves tervidőszak végé­ig (1985) bevezetik a műtrágyagyár­tást, illetve a meglevő vegyi üzemeket mütrágyagyártó részlegekkel bővítik ki. (Azija i Afrika) lyeket a szovjet és a jugoszláv szakemberek közösen konstruál­tak. A rendszerek a két főváros - Ljubljana és Moszkva - neve után a LJUMO elnevezést kapták. Egyesek úgy vélhetik, hogy a LJUMO - az elektronikus számí­tógépekkel felszerelt, fémmeg­munkáló központok egyik válfaja, de tévednek. Az ilyen központok számára speciális technológia szükséges, szuperpontos adogató szerkezetek, motorok stb. kelle­nek. A LJUMO pedig a közönsé­ges, sorozatban készült szer­számgépekkel művel csodát. Al­kalmazása módot nyújt arra, hogy kiváló minőségű termékeket kap­janak, és jelentősen megkönnyíti a gépkezelő munkáját. Ugyanak­kor a berendezés termelékenysé­ge növekszik: a marógépeké 60, az esztergapadoké pedig mintegy 140 százalékkal lett nagyobb. A LJUMO-rendszerek bevezetése lehetővé teszi a közönséges, so­rozatgyártású szerszámgépek au­tomatizálásának operatív elvégzé­sét - ez pedig a maga részéről lehetőséget teremt arra, hogy mind nagyobb arányban ki lehes­sen elégíteni a népgazdaságnak a nagy teljesítményű, modern be­rendezések iránti szükségletét. És nem szabad elfelejteni azt, hogy a LJUMO-rendszerek sokkal-sok- kal olcsóbbak, mint a program­számvezérlésű szerszámgépek... A két szocialista ország szak­embereinek kooperációja a Szov­jetunió és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság közötti együttműködés egyik fontos té­nyezője. Ehhez nagymértékben hozzájárul az „Iszkra“ vállalat sokezres kollektívája. PJOTR ALJOHIN (APN) KOMMENTÁLJUK Egymástól is kell/ene/ tanulni Hónapokkal ezelőtt az egyik gép- és traktorállomás újítá­sokért felelős előadója mondta: „Amikor megbíztak az újító tevékenység szervezésével már ismert újító voltam, de irá­nyító tapasztalatokkal nem rendelkeztem. Éppen ezért nem szégyelltem elmenni olyan üzembe, ahol hatékonyan és eredményesen dolgoztak az újítók, mert ösztönzően és rugalmasan irányították őket. Amit láttam, megtanultam, azt saját munkámban is hasznosítottam“. Tegyük hozzá, hogy nem akármilyen eredménnyel, hiszen a szóban forgó gép- és traktorállomás sikeres újítómozgalmáért az utóbbi években kétszer is kapott minisztériumi oklevelet. Időben és térben máskor s másutt mondta az egyik, ugyancsak országos viszonylatban is élenjáró állami gazda­ság üzemi pártbizottságának elnöke az új tehéntelep átadá­sával kapcsolatosan. „Az új telep újszerű munkaszervezést, adatrögzítést, állatvédelmet és ösztönző bérezést igényel, amit nem lehet csak úgy kitalálni. Éppen ezért felkerestünk olyan üzemeket, ahol már vannak hasonló telepek, s jó eredményeket érnek el. A tapasztaltakat átvesszük és a saját viszonyainkra módosítva alkalmazni fogjuk.“ Mindössze pár hete jegyeztem füzetembe az egyik gépsze­relő, egyben élenjáró újító szavait, aki egy minden tekintet­ben kimagasló eredményeket elérő egységes földművesszö­vetkezet komplex racionalizációs brigádjának a tagja. „A zöldségkertészet vezetője említette, hogy a szomszédban átalakították a kazánt és szénnel fognak fűteni. Meg kellene nézni. Természetesen elmegyünk, és ha jó, akkor mi is átalakítjuk kazánunkat, hogy a korábbiaknál olcsóbban fűt- hessük ki az üvegházat és a fóliasátrakat.“ A példákból a tanulságot nem nehéz levonni, sőt az egyik járási gazdaságpolitikai aktívaértekezleten a járási pártbizott­ság vezető titkára ezt meg is tette helyettünk. Hangsúlyozva, hogy: „Az 1984-es feladatok igényesek, de teljesíthetők. Feltéve, hogy sehol és semmit sem bíznak a véletlenre, ugyanakkor megragadnak minden hasznosnak ígérkező kez­deményezést. A korszerű és gazdaságos eljárást a szom­szédtól sem szégyen ellesni...“ Vannak persze, akiket biztatni sem kell. Már korábban és önmaguktól rájöttek, hogy érdemes mások munkájára is odafigyelni, a közelebbi, távolabbi szomszédtól ezt-azt ellesni. Mert ha különbözőek, mások is a saját viszonyok, azért nem annyira, hogy némi módosítással és átalakítással ne lehetne hasznát venni a máshol bevált módszernek, eljárásnak. Ugyanígy az is természetes, sőt törvényszerű, hogy egy adott helyen mindent nem lehet kitalálni, amivel ellensúlyoz­hatják a hiányzó alkatrészek, gépek stb. okozta problémákat. Az viszont már elképzelhető, sőt tény és való, hogy valamit azért mindenütt kigondolnak, korszerűsítenek és fejleszte­nek, az egyik helyen így, a másikon úgy próbálkoznak, keresve és meg is találva a járhatóbb utat. A sok egyéni, de ugyanakkor mindmegannyi jó és hasznos ötlet természetesen annál érdekesebb, minél nagyobb kör­ben és többen hasznosítják azokat. Ezért lényeges és fontos, hogy a feltaláló ne titkolja el az újat, hanem propagálja, hogy mások is tudomást szerezhessenek róla. Az éremnek azon­ban ezúttal is két oldala van. Ugyanis amilyen fontos és szükséges a kellő propagáció, legalább annyira kívánatos az átvevő kezdeményezőkészsége. Ne várja senki, hogy nógas­sák, hívják, menj, gyere el, nézd meg már, hogy mi hogyan csináljuk. És a tény se riasszon senkit vissza, hogy az új bevezetésével esetleg többletgondjai és feladatai lesznek, hiszen a haszon mindezt sokszorosan ellensúlyozza. Ugyanis valóban igaz, hogy érdemes (és ráadásul nem is szégyen), sőt kimondottan kötelező mások jó példáiból tanulni. S úgy igaz, hogy az okosak ezt meg is teszik. Tettük helyességét pedig eredményeik bizonyítják. EGRI FERENC A strakonicei Cseh Motorkerékpár Gyár legkorszerűbb szerkezetű, kipufogógázokkal meghajtott turbótöltő berendezéseit többnyire a LIAZ tehergépkocsiknál és különféle típusú traktoroknál alkal­mazzák. E berendezések segítségével a motor teljesítménye 35 százalékkal növelhető, miközben az üzemanyag-fogyasztás nem csökken. A korszerű gépsor segítségével évente 46 ezer darabot gyártanak. A képen: Jaroslav Kudlata az új berendezéseket próbálja ki. (Jaroslav Sýbek felvétele - ČSTK) ÚJ SZÓ 4 1984. III. 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom