Új Szó, 1984. március (37. évfolyam, 52-78. szám)
1984-03-26 / 73. szám, hétfő
EJ A Tanúk nélkül, amely a Moszfilm-stúdióban készült, arról szól, amit a mindennapi szóhasználatban „a kapcsolatok tisztázásá-nak“ neveznek. Nyikita Mihalkov mindent kirekesztett belőle, ami akadályozná azt, hogy a néző figyelemmel kísérje két ember kapcsolatának alakulását. A filmben csak egy absztrakt Férfi és Nő szerepel - Mihail Uljanov és Irina Kupcsenko alakításában. A film cselekményének színhelye egy kétszobás modern lakás, időpontja pedig valamelyik este. Maga a cselekmény nem több, mint ennek a két embernek a párnyitja, hogy a Férfi azelőtt más volt? A film alkotói is ezt a gondolatot sugallják - de a téma ellentétben áll ezzel. Azt a bizonyos névtelen levelet ugyanis a Férfi a közös életük elején írta. A mai Férfiban halvány nyoma sincs annak, hogy valamikor becsületes ember lehetett. A forgatókönyv szerint a Férfi olyasvalaki, aki éveken keresztül aljasságot aljasságra halmoz, mégsem tartja magát gazembernek. Alázatosan meghunyászkodó lelkiismerete már régen hozzászokott mindenféle kompromisszumhoz. Ő szentül meg van győződve a maga igazáról, meg arról, hogy mindenki más is úgy él, mint ó. Ha pedig mégsem - akkor csakis önnön tehetetlensége és gyengesége következtében. A Férfi volt feleségét is az ilyen emberek közé sorolja. Hirtelen azonban - akár a mesében - ráeszmél a tulajdon aljasságára, sőt, be is vallja. De hát mi történt? Csak az, hogy meggyőződött róla: a Nő valóban hozzámegy ahhoz a másikhoz. Továbbá: sem a nő, sem az a másik férfi nem sejti, ki írta azt a névtelen levelet. így neki egyáltalán semmitől sem kell tarIrodalmi kapcsolatok a fordítás tükrében TANUK NÉLKÜL Nyikita Mihalkov új filmje beszéde és monológja. Ilyen „játékszabályok“ mellett a jellemábrázolásban különös mélység és pontosság, a cselekedetek megin- doklása terén pedig az várható el, hogy ezek teljesen összhangban legyenek a szereplők jellemével. Ami azonban a filmben látható - az több kérdést vet fel. Azon a bizonyos estén a volt férj különösen „kényes“ céllal látogat el volt feleségéhez: meg akarja tudni, hogy a Nő csakugyan férjhez akar-e menni ahhoz az emberhez, aki ellen ő régebben névtelen levelet írt, és aki most majdnem a közvetlen főnöke lett. A Férfi azt is tudni szeretné, vajon a volt felesége és az a másik ismerik-e a névtelen levél íróját. A Férfi az első perctől kezdve úgy viselkedik, mintha nem konkrét céllal keresné fel volt feleségét, ízetlen tréfákat süt el, és igen hamar közönségességbe süllyed. Szemlátomást egy goromba és erőszakos ember áll a nézők előtt. A volt házasok között folyó beszélgetésből egy nehezen megmagyarázható dolog is kiderül. Nevezetesen az, hogy a Nő - aki okos, intelligens és sebzett lelkű asszony - hét évig boldogan élt a Férfival. Sőt, még akkor is, amikor a Férfi faképnél hagyta őt, és karrierista indokból egy akadémikus fiatal lányát vette feleségül, az asszony kilenc évig még mindig szerette és mindennap visszavárta. Lehet, hogy itt egy asszony drámájáról van szó - egy régi boldogságról. De elhinni nehéz, jóllehet a boldogságot idilli képek és visszaemlékezések érzékeltetik a filmvásznon. Talán az a dolog tania. A Férfi csak azon lepődött meg, hogy a Nő, akitől szerinte semmi sem várható, egy ilyen kiválóságot hódított meg. A Férfi elámul. És azután mi következik? Az az ember, akit a filmen láthatunk, a tulajdon erkölcsi veresége váratlan felismerésének okát sem tudja meggyőzően megmagyarázni. Körülhatárolni a cselekmény helyét és idejét, kiiktatni minden egyéb szálat, a figyelmet teljesen a két hős kapcsolatára összpontosítani - ez volt az alkotók célja, tehát a hangsúlyt főként a drámai elemre helyezték. Úgy érezzük, az ilyen „fényűzés“ akkor engedhető meg, ha kitűnő drámai történet áll rendelkezésre, olyan, amely nagyobb megterhelést is elbír. Az élet sokkal bonyolultabb, mint ami egy drámától elvárható... De mégsem: a film alkotói kétségtelen azon fáradoznak, hogy ezt a művet komoly témájú, lélektani drámaként fogadtassák el. De nem követik az ilyen műfajnak megfelelő „játékszabályokat“; például nem keresik a gonosz emberben a jót, sem a jóban a gonoszt - mint ezt annak idején Sztanyiszlavszkij örökül hagyta. Nyikita Mihalkov rendezői tevékenysége iránt indokolt módon állandó érdeklődés mutatkozik. Filmjeit a gondos témaválasztás és a magas fokú mesterségbeli tudás jellemzi. Kár, hogy a Tanúk néikülben ezek az erényei nem nyilvánulnak meg világosan. Úgy látszik, az elért színvonalon maradni nehezebb, mint oda eljutni. TATJANA MITYINA A szófiai statisztikák szerint Magyarországon eddig mintegy 100 bolgár irodalmi alkotást jelentettek meg. Ezek a kötetek jól illusztrálják a bolgár irodalom történetét és fejlődését a kezdetektől napjainkig. Tavaly például az év egyik sikerkiadványának bizonyult a Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó gondozásában közzétett Mars ir- galma című antológia, amely a bolgár irodalom legjobb katonaelbeszéléseiből nyújt válogatást. A 31 novella szerzői sorában olyan jelentős nevekkel találkozhat az olvasó, mint Ivan Vazov, Georgi Sztamatov, Elin Pelin, Jordan Jovkov, Emiljan Sztanev, Ivaj- lo Petrov, Jordan Radicskov és a fiatalabbak közül Rasko Szuga- rev. 1984-ben a magyar kiadók - köztük az Európa, a Gondolat és a Kossuth - 7 bolgár mű közreadását tervezik. Előkészületben van egy Georgi Dimitrov-kötet kiadása. Dimitar Blagoevről, a marxista forradalmárról, a Bolgár Kommunista Párt egyik alapítójáról emlékeznek meg válogatott műveinek megjelentetésével. Valószínűleg még ebben az évben a boltokba kerül Alexander Föl oktatási miniszternek és Ivan Ma- ronovnak a trákok történetét, valamint Cvetkovának a várnai csata eseményeit feldolgozó kötete. A budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ számos új kezdeményezéssel élénkíti a kulturális cserét. Részt vesz a Költészet Napjának megünneplésében. Ekkor nyílik meg Felsőiszkázon, Nagy László szülőházában a költő emlékmúzeuma, amelyben egy rodopei szoba utal majd a művész bolgár kapcsolataira. Tervezik a Magyar Népköztársaságba látogató bolgár írók és költők meghívását is. így a központban is találkozhatnak magyar kollégáikkal és a közönséggel a delegációk tagjai. A vidéki városok irodalmi orgánumaival is szoros kapcsolatok kiépítésére törekednek. A békéscsabai Új Auróra folyóirat szerkesztőségével közösen Ébredés Bozsenciben címmel válogatást tesznek közzé magyar költők bolgár vonatkozású verseiből. Az 55 vers az 1944. szeptember 9-i antifasiszta fegyveres népfelkelés 40. évfordulója tiszteletére jelenik meg. Kötet kiadásán dolgoznak a kaposvári Somogy folyóirat szerkesztőségének közreműködésével is. Ebben az antológiában azoknak a bolgár és magyar költőknek a vertseit gyűjtik egybe, akik a Magyarország felszabadításában részt vevő bolgár csapatoknak állítanak emléket. Antológia készül a szombathelyi Életünk folyóiratnál is. Ez a kötet válogatást ad a folyóiratban az utóbbi évek folyamán közölt bolgár versekből. A központ gondolt a minikönyvek gyűjtőinek népes táborára is. Nagy László fordításában tíz bolgár népdalt ad ki díszes miniatűrkönyvben. Bulgáriában a magyar irodalom értékeinek felfedezése a negyvenes évek végén kezdődött meg. Megindult a tervszerű könyvkiadás, fiatal, tehetséges műfordítók láttak munkához. Olyanok, mint Nevena Sztefanova, Nikolinka Atanaszova, Katja Kamenova, Georgi Krumov, Nino Nikolov és Dimo Boljarov. A bolgár olvasóközönség az ő munkásságuk révén ismerhette meg Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Tersánszky, Krúdy, Németh László, Nagy Lajos, Karinthy Frigyes, Szabó Pál, Veres Péter legjobb műveit. Az első magyar költészeti antológiát 1952-ben adták ki. A fiatal magyar költőkét az Égi tüzek című gyűjtemény mutatta be 1978-ban. Ugyanebben az évben került az olvasókhoz az az összeállítás, amely a felvilágosodás magyar költőitől a mai középnemzedék képviselőiig tekinti át két évszázad magyar líráját, önálló kötetben adták ki József Attila és Nagy László verseit, 1983-ban pedig elkészült a Radnóti-kötet is. Petőfi mindmáig a legnépszerűbb magyar költő Bulgáriában. Az első Petőfi-válogatás 1923-ban jelent meg. Müvei eddig 18 kiadást értek meg, s már készül a legújabb is. Érdekes kezdeményezés volt 1977-ben az a bolgár-magyar közös kiadvány, amely Hriszto Botev és Petőfi Sándor címmel egyszerre jelent meg magyarul és bolgárul. A legutóbbi évtizedben Örkény István, Déry Tibor, Sütő András, Szabó Magda, Galgóczi Erzsébet, Cseres Tibor, Karinthy Ferenc, Jókai Anna, Moldova György, Fekete Gyula könyveit adták ki. Míg régebben 4-6 ezer, ma 12-20 ezer példányban jelentetik meg a magyar alkotásokat. A Narodna Kultura Könyvkiadó felvetette egy 20 kötetes Magyar Könyvtár című sorozat tervét. Ebben régi és élő klasszikusok műveit mutatnák be. 1985-ig Bulgáriában kiadnak három Jókai-re- gényt, tervezik Kosztolányi kisprózájának és Nagy László prózájának megjelentetését. (B-Sz) A tűz anyja és egyéb mesék A ROMÁNIAI MAGYAR GYERMEKIRODALOM 1983-BAN A romániai A hét idei 10. számában Rózsa Mária csaknem egész oldalas összefoglalóban mutatja be a Ion Creangá Könyvkiadói múlt évi, magyar nyelven megjelent termését. Terjedelmes írása bevezetőjében a kritikus áttekintést ad a gyermek- és ifjúsági irodalom kiadásának általános elveiről, bepillantást ad a kiadói politikába. Egyebek között megállapítja, hogy a publikációk műfaji megoszlása megfontolt tervezésre vall. Több a prózai kiadvány, mint a verskötet, jelen van a meseirodalom, a hagyományos és a modern gyermekvers, sőt a természettudományos, a művelődéstörténeti és a tudományos-fantasztikus műfaj is. A legörvendetesebb- nek azt tartja, hogy a kitűnő verskötetek mellett elbeszélés-füzé-' rekből álló, lineáris cselekményű gyermekkönyvek és meseregények láttak napvilágot, összesen 18 művet adott ki 1983-ban magyar nyelven (kétszáznál több kiadói ívnyi terjedelemben) az Ion Creangá Könyvkiadó. A könyvek közül kilenc eredeti munka, öt fordítás, három antológia és egy a világ- irodalmat képviselő ifjúsági regény. A továbbiakban a szerző külön- külön ismerteti és elemzi az egyes műveket, kiemelve azok formai és Sólem Áléchem emlékezete „Béke veletek“ ezt az ősrégi rituális keleti köszöntést jelenti szószerint a világszerte ismert és becsült népszerű jiddis nyelvű orosz-zsidó író, Sólem Áléchem álneve, aki 125 éve született az ukrajnai Perejaszlav kisvárosban. Az évfordulót a Szovjetunióban és az egész világon megünneplik. Ki volt hát Sólem Áléchem, s mit jelent műve az orosz-, a zsidó-, az európai- és a világirodalom számára? Kortársai megkülönböztető tisztelettel „Bölcs ne- vettetőnek“ nevezték és már életében klasszikussá emelték, mert bizony a világirodalomban is ritka példa, hogy valaki annyira egyéni hangvételű humorral, józan megértéssel és szeretettel ábrázolja az európai (főképp kelet-európai) kisvárosok nyomorgó, egyszerű embereinek a mindennapjait, mint ő. írásaiban derűt, együttérzést és a jövőbe vetett töretlen hitet ábrázolja. Irodalmi hírnevét az első világháború előtti kelet-európai zsidóságról írt elbeszéléseivel és regényeivel szerezte. Megértő humorral és szeretettel írt erről a népről, miközben figyelme elsősorban az egyszerű, elesett, nyomorgó emberre irányult. Ezért nem véletlen, hogy kritikusai és az irodalomtörténészek nemegyszer második Mark Twainnak nevezték. Szegény családban született. Édesanyját korán elvesztette. Előbb nagyszülei nevelték, majd apja újból megnősült. Mostohaanyjával nem tudott jó viszonyt kialakítani és ezért inkább elment hazulról. Fiatalon magántanári állást vállalt. Lapot szerkesztett és egy irodalmi almanach kiadását tervezte, de a vállalkozás pénzügyileg csődbe jutott, pedig a legjobb jiddis nyelvű írókat szólaltatta meg benne. Életének további állomásai Svájc, majd az USA. írásainak, melyeket a legjelentősebb oroszországi, európai és amerikai lapok közölték, egyre nagyobb a visszhangja. Néhány színdarabot is írt, melyek nagy hatással voltak a századelő oroszországi színházára, többek között a neves Vahtangov-együttes is játszotta őket. Röviddel az első világháború előtt jelenik meg életének legjelentősebb műve, a Tóbiás, a tejesember című regénye. A könyv világsiker lett, s később az Egyesült Államokban meg is filmesítették. A Hegedűs a háztetőn című népszerű zenés film, musical, milliókat vonzott a moziba mindenütt a világon, s Sólem Áléchem iránti érdeklődés új hullámát váltotta ki. A Szovjetunióban, ahol eddig az ország huszonnégy nyelvén 542-szer jelentették már meg Sólem Áléchem műveit (összesen mintegy 9,5 millió példányszámban), az idei jubileumról különböző rendezvényekkel emlékeznek meg. Emlékülések lesznek Moszkvában, Kijevben és több más szovjet nagyvárosban is. A moszkvai Hudozsesztvennaja lityeratura és a Szovjetszkij piszatyel kiadó oroszul, a kijevi / Dnyipro kiadó pedig ukránul jelentet meg egy nagyobb terjedelmű válogatást az író novelláiból, elbeszéléseiből és emlékirataiból. A Szovjetunióban megjelenő jiddis nyelvű irodalmi folyóirat, a Szovjetis gejmland (Szovjet Haza) pedig reprezentatív külön- számot szentel a jubileumnak. A szovjet sajtó, amely sokat foglalkozik az évforduló alkalmával az íróval, hangsúlyozza: Sólem Áléchemnek, a jiddis nyelvű irodalom klasszikusának a művei ma igen megbecsültek a Szovjetunióban, és az ország népeinek közös szellemi kincséhez tartoznak. KOKESJÁNOS Bálint Tibor könyvének címlapja tartalmi jellegzetességeit, meghatározva a gyermekkönyvek eszmei és esztétikai értékeit s helyüket a tárgyalt író, költő eddigi életművében. Hogy mit keresett a kritikus az egyes alkotásokban, azt összefoglalójának már a címe is jól sejteti: A ,,nagy élmény“ az ,,igaz történet“ vagy amit szerettek. Dicséretes és a mi kritikusaink számára is példaadó, hogy Rózsa Mária, mielőtt hozzálátott volna beszámolója megírásához, vette a fáradságot és egy tizenegy éves gyermekközösséggel megbeszélte és elemezte Kenéz Ferenc Esőben könnyen rámtaláltok című verskötetét. Persze előtte a gyerekek elolvasták a kötetet, kiválasztották azt a verset, amely a leginkább megragadta a képzeletüket s meg is tanulták könyv nélkül. És az eredmény: „... valóságos élménybeszámoló szintjén mondták el, hogy a választott vers milyen gondolatokat ébresztett bennük. Úgy megszerették a versbeli kisfiút, hogy (...) minden élményét és vágyakozását magukénak érezték. A versbeli kisfiú megfigyeléseit és töprengéseit, sok-sok hétköznapi apróságot, a világról alakuló véleményét azonosulással kísérték...“ (A fönt elmondott „megbeszélés“, úgy vélem, a mi iskoláinkban működő irodalmi körök pedagógus-vezetői által is megvalósítható, s biztosra veszem, hogy haszonnal.) A kritikus az eredeti művek közül még a következő köteteket ismerteti, méltatja, értékeli: Bálint Tibor Én voltam a császár, Markó Béla Szarka-telefon, Fodor Sándor Csipike, Bajor Andor Egy bátor egér viszontagságai, Méhes György Egy tucat léggömb című könyvét és Majtényi Erik Jánoska Tükörországban című hátrahagyott meseregényét. A fordítások közül a kritikus kiemeli a szovjet népek meséiből készült A tűz anyja című antológiát, A teknősbéka ti linkója című egzotikus mesegyűjteményt, az újra kiadott Lehunyt szemmel című Sadoveanu-kötetet. A legfontosabb kiadványok között említi Al. Mitru, az Akadémia nívódíjjal kitüntetett Az Olümposz legendái című, a görög mitológiát az ifjúságnak elmesélő könyvét. A tudományterjesztő irodalomból Aureli- an Bätäreu Száz természeti ritkaság című érdekes munkáját jelentette meg magyar nyelven a kiadó. K.J. iííi“ Al. Mitru: Az Olümposz legendái \ ÚJ szó 4 1984. III. 26.
