Új Szó, 1984. március (37. évfolyam, 52-78. szám)

1984-03-23 / 71. szám, péntek

„ Valóra váltak az álmaim“ Csemiczky László hetvenöt éves BACH MŰVEI HANGLEMEZEN „Ki kell jelentenem, és még hozzá őszintén tudatosítva a szó valódi értelmét, hogy az életem kivételesen boldognak mondható, mert valóra váltak az álmaim, be­teljesültek az eszményeim, ame­lyekért harcoltam. Ez nem kevés és csak kevesen dicsekedhetnek el az ilyesmivel. A másik oldalon meg kell állapítanom, hogy a kor­szak, amelyet átéltem, olyannyira zsúfolt volt történelmi események­kel, annyira mozgalmas volt, hogy életművembe csak vázlatosan ke­rülhetett bele. A végleges, lezár­ható megoldásoktól mindig eltérí­tettek a történelmi események, az újabb és újabb gondolatok és csak ritkán sikerült elmondani mindazt, amit gondoltam és formailag is megoldani, befejezni azokat az el­képzeléseket, amelyeket meg akartam rajzolni vagy festeni. Egész életem alatt nem akartam feladni gondolkodásom, érzelmem egyenességét és őszinteségét és sohasem akartam nagyobbnak látszani, mint amilyen valójában vagyok...“ Ezeket a sorokat a hetvenöt évvel ezelőtt született Csemiczky László nemzeti művész vetette papírra. A vallomás, amely több mint húsz évvel ezelőtt született és látott napvilágot, jól mutatja a művész különös helyzetét és egyéniségét. Már a harmincas évek elejétől tagja a kommunista pártnak, tevékenyen részt vett nemcsak a szociális harcokban, hanem a Szlovák Nemzeti Felke­lésben, majd pedig az új rend megteremtésében is. Ennek elle­nére néha mégis magyarázkodás­ra kényszerül, részben mert a mozgalmi munkában részt válla­ló Csemiczky nem tudja azt az egyenletes művészi színvonalat és folyamatos fejlődési vonalat mutatni, mint a csak a művészet­nek élő egyéniségek, mésrészt mert származása, múltja, különös temperamentuma, romantikus be­állítottsága is hol a hullámok hátá­ra veti, hol pedig az örvények mélyébe taszítja. Jellemző ilyen szempontból, hogy a hatvanas évek elején megjelent A paletta szlovák mesterei című album még nem veszi fel a névsorába, holott nemcsak művészete, hanem élet­kora miatt is a mesterek között lett volna a helye. Ekkor már mögötte vannak nemcsak az igazi, szociá­lis tartalmú szénrajzai és nagy hatású olajfestményei (Tátra szimfóniája, Anya gyermekével, Menekülő, Mosónő, Háború, Ki­hallgatás), hanem az új valóságot tükröző kiegyensúlyozott, friss hangulatú festményei is. Cse­miczky majd csak a későbbi mo­nográfiákban kapja meg a méltó helyét, mint amilyen például a ta­valy megjelent Jelenkori cseh és szlovák művészet reprezentatív albuma. Vagyis a többrétűbb egyéniséget nehezebb a helyére tenni. De van egy másik tényező is. Nemcsak Gustáv Mallý, Martin Benka, Ľudovít Fulla tanult Prágá­ban, hanem az ifjabb nemzedék, tehát Csemiczky kortársai közül Ján Želibský, Vincent Hložník stb. is Prágából tért haza. Csemiczky viszont, az ízig-vérig liptói, az ősi nemesi család egyik utolsó leszár­mazottja tőlük eltérően, bár már a húszas évek végét írjuk, Buda­pest felé veszi az útját, hogy a ré­gi, de elszegényedett nemesi csa­lád sarját az ottani tehetősebb ro­konai vegyék szárnyaik alá. Sú­lyos örökség ez, a művészi esz­ményei miatt is. Más eszménye­ket, példaképeket vall, más elve­ket „importál“ a szlovák művé­szetbe. Csemiczkynek ugyanis az ereje teljében levő, alkotó energiá­tól duzzadó Csók István a tanára. Más vonatkozásban is bonyo­lultabb Cseminczky útja, egyéni­sége. A család már régtől elje­gyezte magát nemcsak a képző­művészettel, hanem a zenével is. Nagyanyja testvére például festő­művész volt. Egy másik őse zene­szerző, Beethoven barátja. A köz­vetlen ősök közül pedig nagyapja a müncheni festőművészeti aka­démián tanult, így a művészet már régen a családi hagyományok ré­sze, arról nem is beszélve, hogy Rudnay Gyula és Bartók Béla is rokona a művésznek. Budapesti tartózkodása idején viszont nem a közvetlen és tehetősebb roko­nokkal volt bensőséges kapcsolat­ban, hanem az egyszerűbb és szegényebb ággal. így gyakran kijárt Kelenföldre a jóságos Gyula bátyjához és nemcsak Csók Ist­ván, hanem Rudnay Gyula és Mednyánszky László művészeté­ből is sokat merített. Van egy másik érdekes vonat­kozása is Csemiczky életének, s ez szintén nagy hatással volt a művészetére. Már budapesti tar­tózkodása alatt is tudatosan és belső kényszerből tért haza újra és újra Cemicébe, ez a bensősé­ges kapcsolata szülőfalujával ké­sőbb is megmaradt. Sőt, évek múltával csak elmélyült, s bármer­re is sodródott, Martinból, Bratisla- vából, Budapestről, Kassáról (Ko­šice), Bécsből és Párizsból is min­dig visszatért szülőföldjére, ahol újra és újra elbűvölte Liptó szép­sége és a gyermekkori élmények táplálták. A liptói tartózkodások már bu­dapesti tanulmányai alatt emléke­zetessé váltak és tulajdonképpen ezeknek köszönheti Csók István igazi barátságát. Az első nyári va­káció után olyan friss és érdekes munkákkal jelentkezett az akadé­mián, hogy maga Csók is felfigyelt rá és ettől fogva megkülönbözte­tett érdeklődéssel kísérte tevé­kenységét. Ezek a munkák szén- és vízrajzok voltak. Az utóbbi technikában később olyan virtuo­zitást ért el, amilyet csak olyasva­laki képes elérni, aki nemcsak a szakmai fogásokat sajátítja el, hanem a tájat is tökéletesen isme­ri, szereti, és ha fest, tulajdonkép­pen bensőséges kapcsolatát vetíti ki magából, az ember pedig úgy érzi, hogy ennél már nem is lehet tökéletesebben művelni a műfajt. Csemiczky László a felszaba­dulás után részben ott folytatta a munkáját, ahol a Szlovák Nem­zeti Felkelés alatt abba kellett hagynia, de ugyanakkor megpró­bálta nemcsak emberileg, hanem művészileg is megkeresi az új idők új mondanivalóját, kifejezési for­máit. Ez természetesen a realizmus­hoz való visszatérés, a realista stílus szocialista tartalommal való megtöltése volt. Ekkor is, mint azelőtt, sok és nagyon érdekes portrét fest. Köztük számtalan re­mekbe szabott önportrét is. Az arcokról eltűnik a gondterheltség és életképei is vidámabbak, köny- nyedebbek. A súlyos örökséget közvetlenebb és líraibb hangula­tok váltják fel. És persze továbbra is szinte ontja a szebbnél szebb, tökélete­sebbnél tökéletesebb vízfestmé­nyeket, amelyeket olykor már a ja­pán festményekhez hasonlítanak az emberek. Néha, mint ahogy azt életrajzírója, Vojtech Tilkovský fel­jegyezte: háromezernél több raj­zot, festményt is készít egy nyár folyamán. Mint főiskolai tanár sokat fára­dozott a fiatal csehszlovákiai ma­gyar festőművészek érdekében. Azt mondja az idézett vallomásá­ban, hogy sohasem akart nagyobb­nak látszani, mint ami volt. Lássuk hát őt mi is annak, ami, és aminek a mai napig megmaradt: Cse­miczky László élete különös ala­kulása folytán ugyanis kapocs volt a magyar és a szlovák nemzet között, mert nemcsak megőrizte, amit Csók Istvántól, Rudnay Gyu­lától és Mednyánszky Lászlótól örökölt, hanem tovább is építette és a valóságban is megelevenítet­te. NÉMETH ISTVÁN A bratislavai OPUS zeneműkia­dó nagyszabású tervet dolgozott ki Johann Sebastian Bach, a zenei világirodalom nagy alakja életmű­vének kiadására. Bach szerzemé­nyeit Ivan Sokol, a Kassán (Koši­ce) élő neves szlovák orgonamű- vész játssza majd hanglemezre. Az imponálóan merész művészi­kiadói vállalkozás rövidesen teljes ütemben beindul, úgyhogy a jövő esztendőben, Johann Sebastian Bach születésének 300. évfordu­lója alkalmából már több felmutat­ható eredménye is lesz, s a tervek szerint 1990-ben fejeződik be. A barokk zene koronázatlan ki­rályának életművét 14-15 hangle­mezen szándékozik megjelentetni a kiadó. Az életmű-sorozat mint­egy 250 szerzeményt foglal majd magába, s képviselve lesznek benne a zeneszerző által művelt legkülönbözőbb műfajok (prelúdi­umok és fúgák, szonáták, toccá- ták, zenei fantáziák, koncsertók, orgonára írt korálok, triók és így tovább). A digitális fölvételeket több színhelyen, a szakemberek által leginkább elismert hangszerek al­kalmazásának készítik majd el. Mindenekelőtt a kassai Művésze­tek Házának, a Csehszlovák Rá­dió bratislavai új hangversenyter­mének, a prágai Művészetek Há­za Dvorák-termének, az olomouci Szt. Móric-templom orgonájával számol a kiadó. Az életműsorozatból ez idáig két lemez készült el. Az egyiken a Kanonikus variációk (g-moll té­tel) és a C-Dúr prelúdium és fúga, a másikon a BWV 525-530. sz. Trio-szonáták találhatók (mindkét hanglemez még az idén a boltok­ba kerül). (k) Gertler-életműsorozat a tévében Gertler Viktor filmrendező élet­művéből keresztmetszetet adó so­rozat vetítését kezde meg vasár­nap délután a Magyar Televízió. A következő hetekben bemutatják egyebek között a Díszmagyart, a Gázolást, a Dollárpapát, a nép­szerű Jókai-mü, Az aranyember filmváltozatát, a Mikszáth-regény- ból forgatott A Noszty-fiú esete Tóth Marival című alkotást, az 1952-ben készült, nagy sikerrel játszott Állami áruházat, az 1954- es Én és a nagyapámat, az 1958- ban rendezett Felfelé a lejtőnt, s egyik filmjét, a Szász Péterrel közösen írt És akkor a pasast. Zalka Máté-emlékmúzeum Moszkvában Moszkvában megnyílt a Zalka Máté Irodalmi Emlékmúzeum, amelynek kiállítási anyagában egyedülálló dokumentumok és fényképek láthatók. Jelentős ré­szük eredeti. Ezek közül sokat az író lánya, Natalja Zalka adott át a múzeumnak. ♦ Hogyan alakítja át a forradalom az embert és az emberiséget?- ez volt az internacionalista író alkotó tevékenységének fő témá­ja. Zalka Máté hőseinek életét él­te. Az ó sorsukban, akárcsak a sa­ját sorsában, Október döntő sze­repet játszott, új tartalommal vilá­gította meg sorsukat. Ezt mondta a múzeum megnyitásakor Vlagyi­mir Karpov, a Szovjetunió Hőse, a Szovjet írók Szövetsége elnök­ségének titkára. Ugyanezt a gondolatot - hogy Zalka Máté sorsa szoros kapcso­latban volt az internacionalisták egész nemzedékének sorsával- fejezte ki Alekszej Ejszner író. Ö jól ismerte Zalka Mátét, segéd­tisztje volt a spanyolországi pol­gárháború idején. Zalka akkor mint Lukács Pál tábornok, a 12. Nemzetközi Hadosztály parancs­noka volt, amely Guadalajara kör­nyékén harcolt a fasiszták ellen. Ejszner idézte, amikor egyszer, a harcok közötti szünetben, Zalka közölte vele irodalmi terveit. % „Amikor befejezzük a háborút- mondotta Zalka Máté nekifo­gok egy regénynek. Szerkezete olyan lesz, mint egy kérdőív, ame­lyet a pártba való belépéskor kell kitölteni. így nem csupán az élet­rajzomat, hanem a politikai életraj­zomat is elmesélem majd művészi formában. Annak a története lesz, hogyan valósul meg a kommunis­ta eszme az egyés személyiség dialektikájában..."- Ez a terv nem válhatott valóra - mondta Ejszner. - 1937-ben az író elesett... - És ma a Zalka Máté Múzeum sajátságos kérdőív lett, amely egy internacionalista útjáról számol be. + Zalka „rövid életrajzában“, ma­ga is közölte, ó polgári környezet­ben nevelkedett. Ennek a környe­zetnek sok előítéletét és szokását kellett leküzdenie, mielőtt - ő, az osztrák-magyar hadsereg vitéz- ségi éremmel kitüntetett és Oroszországban hadifogságba esett tisztje - internacionalista­kommunista lett. Fogolyéletét Zalka Máté később „hideg egyetemeknek“ nevezte. Ezek az egyetemek azonban, tette hozzá, jóra tanítottak. Az egyik felvételen az író a habarovszki hadifogolytáborban látható. Sze­gényesnél kevesebb élelmiszera­dag, szűk földkunyhó. Télen ke­gyetlen fagyok. Akkor ezek a táborok sok fog­lyot megtörtek, Zalka Mátét azon­ban nem. Agya feszülten műkö­dött. Erre az időre esnek irodalmi szárnypróbálgatásai: elbeszélése­ket, meséket, sőt színdarabokat írt. Az egyiket - a plakátja megma­radt - bemutatták a műkedvelő hadifogoly-színészek. A kiállítá­son a jövendő írónak a táborban készült, eredeti rajzai is láthatók. A múzeum anyagában szerepel egy egyedülálló fénykép, amely az illegális kommunista kiadványok szerkesztő bizottságának tagjait ábrázolja - már egy másik, a krasznojarszki hadifogolytábor­ban. A középen Zalka Máté. A kol- csakisták uralma idején ó közre­működött az Ember és a Jenyiszej című kézzel írott folyóirat megje­lentetésében. Ezeket a kiadvá­nyokat nem kevesebb mint negy­ven példányban lemásolták és ter­jesztették a barakkokban. A fog­lyok rongyosra olvasták őket. Ép­pen akkor, Szibériában lett Franki Béla (ez az író igazi neve) Zalka Máté - Mátészalka kisvárosnak, ahol valamikor iskoláit végezte, a nevét alakította át irodalmi álne­vévé. 1919 júliusában Zalka orosz hadifoglyokkal együtt részt vett a Kolcsak elleni felkelésben. Az üldözés elől menekülve, a Jenyi­szej menti fakitermelő telepekre megy és a volt hadifoglyokból ott osztagot szervez - ez beleolvadt Kravcsenko-Scsetyinkin partizán- hadseregébe. Zalka osztaga 1920 januárjában, Krasznojarszkban egész ezredeket fegyverzett le. A múzeum kiállítási anyagában Zalka Máténak ugyanabból az év­ből, 1920-ból való fényképét is láthatjuk. Zalka még osztrák, négy- zsebes zubbonyt visel, de ujján már a Vörös Hadsereg rangjelzé­se van. Ilyen volt, amikor a Krasz­nojarszkban alakított, a III. Inter- nacionáléról elnevezett nemzetkö­zi hadosztály egyik zászlóaljának parancsnoka lett. Ez a zászlóalj Szibériából Kazanyba kísérte az ország aranykészletét szállító vo­natot, amelyet harc árán ragad­tak el a fehérektől. Azután a len­gyel és a Vrangei-féle front, a ban- ditizmus ellen folytatott harc kö­vetkezett ... A Harci Vörös Zászló Rend, egy tábori táska és néhány golyó, amelyet a vörös parancsnok testé­ből vettek ki a sebészek - mintegy összegezi a kiállításnak ezt a ré­szét. A 20-30-as években sem volt kevésbé tartalmas az író életrajza. Ezeken a fényképeken a közép­ázsiai kollektivizálás idején látha­tó, a dnyeperi erőműnél, az uráli munkások között, a forradalmi írók konferenciáján és ott van mint dip­lomáciai futár, mint a moszkvai Forradalom Színház (a mai Maja­kovszkij Színház) igazgatója. Azután a Spanyolországban készült felvételek. Lukács Pál tá­bornok a hadállásban, köztársa­sági hadvezérekkel, tanácsadók­kal, magyar internacionalis­tákkal ... Átadjuk a szót Alekszej Ejsz- nernek, aki az író mellett volt éle­tének utolsó napjaiban:- ... Zalka Máté a harc zord hétköznapjaiban, hazájától távol is, ahol húsz év óta nem járt, magyar maradt. Ószintén irigyelte tolmácsát, aki nemrég érkezett Budapestről, Spanyolországba. „Milyen friss, népi, színes nyelven beszél - mondta szomorúan Zal­ka, és hozzátette: - Nem úgy, mint én... újságírónyelven“. A múzeumban arról is vannak dokumentumok, amikor Zalka - már holtan - „visszatért“ a szo­cialista Magyarországra. Ezek a fényképek bemutatják, amint az író földi maradványait Spanyolor­szágból Budapestre szállították, és ott a munkásmozgalom hősei­nek panteonjában temették el. Még 1920-ban, a Vörös Hadse­reg kérdőívében szereplő „Sza­badságon volt-e?“ kérdésre vála­szolva, Zalka Máté ezt írta: „Nem voltam és a világforradalom befe­jezéséig nem is szándékozom szabadságra menni" Ó most sincs szabadságon. Zalka Máté könyvei folytatják a harcot. ZSAN KACER Játék a dimenziókkal Tud-e még újat, érdekeset, el- bűvölőt és elgondolkoztatót alkotni egy szobrász, aki előtt Michelan­gelo, Rodin és a többiek olyan magasra emelték a mércét, hogy azt túlszárnyalni - mondjuk csak ki: egyszerűen lehetetlen. Tud-e ma márványból, bronzból, agyag­ból, fából vagy akár üvegből szív­hez szólót teremteni egy képző­művész, aki úgy akarja megérinte­ni a lelkünket, hogy közben nem hajt fejet a reneszánsz vonalak, a klasszikus formák előtt? Blanka Adensamovát nem aka­rom hasonlítani senkihez sem, hi­szen egészen más utakon jár, mint nagy elődei és mások a kife­jezőeszközei is. De aki megnézi alkotásait Prágában, a Mladá Fronta kiállítótermében, azt ugyan­úgy elbűvölik az ott látható üveg­ből készült női fejek, mint például Rodin Danaidája. Mert ahány arc­ba, annyi lélekbe nézhetünk bele. öröm, szomorúság, szerelem, magány, pillanatnyi boldogság és mély fájdalom sugárzik ezekről az arcokról, mégha csukva is a szem. Megilletődve, felkavart érzelmek­kel járjuk körbe a két termet, s örömmel fedezzük fel, hogy a harmincöt éves szobrász nem­csak a formákkal - a dimenziókkal Blanka Adensamová: Kocka- levéllel is jól tud játszani. Mert ahány fej, annyi mikrovilág tárul elénk. Az egyikben vörösen izzó fa, a másik­ban tarka pillangó, a harmadikban őszi levél közvetíti a gondolatot. Blanka Adensamová alkotásaiban az alkotó féltve őrzött titkait is megsejthetjük. Tavaly tizenhárom kiállítása volt a nagyvilágban. Üvegfejei Los An­gelesben, Tokióban, Amszter­damban, Londonban, Nürnberg- ben, Berlinben, Havannában arat­tak sikert az érdeklődők körében. Mindig van új a nap aŕatt... - sz ­ÚJ SZÚ 6 1984. Ili. 2?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom