Új Szó, 1984. március (37. évfolyam, 52-78. szám)
1984-03-22 / 70. szám, csütörtök
Minél többet beszéljenek |,|||||||||||||||n|||,||||,||||||||||||||||||,||,||||||H Az orosz nyelv oktatása a magyar tanítási nyelvű iskolákban Az orosz nyelv oktatása napjainkban - a múlt év novemberében Bratislavában megtartott országos tanácskozás óta - még inkább a figyelem középpontjába került. A konferencián értékelték az orosz nyelv iskolai oktatásában elért eredményeket és körvonalazták azokat a feladatokat, melyeket a jövőben meg kell oldani. Az alábbiakban vizsgáljunk meg néhány sajátos kérdést, melyeknek teljesítése magyar tanítási nyelvű iskoláink orosz szakos pedagógusaira vár. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy az orosznyelv-oktatás színvonala a magyar tanítási nyelvű iskolákban is örvendetesen emelkedett. Ma már az alap- és középiskolák többségében szakképzett pedagógusok oktatják az orosz nyelvet, s ez az egyik biztosítéka az eredményes oktatásnak. Persze csak egyik, de nem egyetlen előfeltétele. A pedagógusok folyamatos továbbképzésére, színvonalas tankönyvekre, az oktatás folyamatának intenzitását és hatékonyságát fokozó korszerű segédeszközökre is nagy szükség van. Az illetékesek e feltételek biztosításáról is gondoskodtak. A lehetőségekhez mérten folyik az orosz szakosok rendszeres továbbképzése, több intézmény, mint például a Nyugat-szlovákiai Kerületi Pedagógiai Intézet színvonalas módszertani kiadványokkal teszi lehetővé az orosz szakos pedagógusok szakmai továbbképzését és tankönyvkiadónk magyar szerkesztősége is gondoskodott- ha nem is a legkorszerűbb- orosz nyelvkönyvek kiadásáról. Ma már azonban - úgy tűnik- mindez nem elegendő. Az idegen nyelvek - köztük az orosz nyelv - oktatásának módszertana rohamlépésekkel fejlődik. Az orosznyelv-oktatás metodikája is „levetkőzi“ régi hibáit és alapvető célkitűzéseit a világszerte elismert és elfogadott (a szovjet szakemberek által is jelentős mértékben tökéletesített) „kommunikáció-elméletre“ építi, melynek általánosan ismert vezérmotívuma: ne a nyelvről, hanem a nyelvet tanítsuk! A kommunikáció-elméletre épülő gyakorlati orosznyelv-oktatás tehát azt jelenti, hogy tanulóinknak az iskolában el kell sajátítaniuk a gyakorlati (kommunikatív jellegű) orosz nyelvet. Tudniuk kell nehézségek nélkül használni az orosz nyelvet a legkülönfélébb kommunikációs szituációkban, mégpedig szóban és írásban. Ez nem könnyű, ám egyáltalán nem megvalósíthatatlan feladat. A magyar tanítási nyelvű iskolákban az orosz szakos pedagógusoknak figyelembe kell venniük egy nem elhanyagolható körülményt, mégpedig azt, hogy az orosz nyelv óráin tulajdonképpen három nyelvvel kell dolgozniuk, pontosabban fogalmazva: három nyelv (orosz, szlovák, magyar) kölcsönhatásaival. Az oktatási folyamat pszichológiájában ezzel a jelenséggel az interferenciáról szóló fejezet foglalkozik. Az orosz nyelvi órákon megfelelő gyakorlatok rendszeres beiktatásával az idegen nyelvi transzfer negatív hatásait semlegesíteni kell, nehogy tanulóink valamiféle „keveréknyelven“ beszéljenek: orosznak vélt szöveget mondjanak szlovák szavak és magyar szórend alkalmazásával. A kommunikáció-elmélet következetes érvényesítése egyébként is sok gyakorlást, sok-sok olyan orosz órát követel meg, amikor a tanárnak tulajdonképpen csak irányító szerep jut. S itt felmerül egy újabb igény: a kommunikáció-elmélet elvei alapján elkészített korszerű tankönyvek bevezetése. A gimnáziumokban például jelenleg magyarországi szerzők által írt és hazai szakemberek által korrigált, hazai viszonyainkhoz, követelményeinkhez „idomított“ tankönyveket használunk. Ezek a maguk idejében megfeleltek és bár nem minősíthetők hibátlan, minden didaktikai és metodikai követelménynek megfelelő tankönyveknek, feladatukat teljesítették. Az idegen nyelvoktatás új koncepciójának azonban korántsem felelnek meg. Ezekből a tankönyvekből ugyanis hiányoznak a bevezető, motivációs szövegek, az olvasmányok aprólékos feldolgozását lehetővé tevő fonetikai, lexikai, szé- mantikai, társalgási, fogalmazási, a fogalmazási és beszédkészséget fejlesztő gyakorlatok stb. Igen kevés bennük az olyan feldadat, mely a szótárhasználat gyakorlását, a szótárral való bánni tudás készségét segítenék kialakítani. A fentebb említett transzfer-hatások kiküszöbölését célzó gyakorlatok pedig teljesen hiányoznak. A hatékony orosznyelv-oktatás egyik fő célja a nyelv kommunikatív funkciójának hangsúlyozása. Ehhez rendkívül fontos a gyakorlókönyv jellegű színvonalas tankönyv, amely természetes (tehát nem konstruált) kommunikációs helyzetek sokaságát teremtve, a nyelvtudás különböző szintjeit is figyelembe vevő differenciált gyakorlatok formájában tenné lehetővé az alapelv (ne a nyelvről, a nyelvet tanítsuk!) következetes érvényesítését. A kommunikatív funkción kívül nevelési és művelődési szerepe is van az iskolai orosznyelv-oktatás- nak. Ezek következetes érvényeA könyves szakma becsülete Noha az alábbiakban nem irodalomról lesz szó, hanem csupán arról, hogyan védhet- jük a könyvet (végsósoron az irodalmat) az idő enyésztó hatásával szemben - lévén március, a könyv hónapja talán mégis érdemes róla beszélni. Miről is van szó? Egy pedagógus - a nevének közlésétől szándékosan eltekintek - februárban elvitte Komáromba (Komárno) beköttetni a Természet és Társadalom című folyóirat 1982-es évfolyamát; bizalommal, abban a reményben, hogy időtálló, kemény fedelű, ízléses könyvet készít belőle a könyvkötő mester. Szándékosan emeltem ki a mester szót, minthogy a könyvkötészet - mesterség (legalábbis régen az volt), mégpedig a javából. Ha ugyan nem művészet! Éppen ezért a megrendelő mestermunkát várt el a szolgáltató üzemtől. És joggal. Csakhogy nem azt kapott. Ugyanis a Komáromi Városi Szolgáltatóüzem könyvkötő műhelye úgy kötötte be a folyóiratot, hogy munka közben a lapszámozást elejétől a végéig levágta. így hát hiába lapozgatja, nézegeti a pedagógus a folyóirat tartalomjegyzékét, egyik cikket sem tudja annak alapján megtalálni, mert hiszen egyik lapon sincs szám. - Reklamáljak?- kérdezi. - Nincs hozzá bátorságom, mert a tavalyi évfolyam (és más folyóirat is) itt áll, azt is szeretném beköttetni, de félek, hogy ha reklamálnék, az új megrendelést el se fogadnák, vagy netán még jobban elbabrálnák - esetleg csak azért is. Miért nem az aljából vágott le a mester, ha már kellett?- bosszankodik, joggal. A fontiekhez nem kell különösebb kommentár. Egy - Gutenberg óta - köztiszteletnek örvendő szakma becsületéről van itt szó, ami ma is csak tisztességes, hozzáértő, szép és precíz munkával óvható meg. K. J. sítésében rendkívül fontos az a tananyagrész, melyet országismeret (oroszul) sztranovegyenyi- je) néven ismerünk. Régebben sokan úgy értelmezték az országismeretet, hogy annak keretében a szovjetországgal csupán földrajzi értelemben kell megismertetni a tanulókat. Aki azonban gondosan áttanulmányozta a szakirodaimat, az tudja, hogy országismereten nem csupán a földrajzi ismereteket értjük. Az orosz nyelvi órákon meg kell ismertetnünk a tanulókat a Szovjetunió történelmének legfontosabb eseményeivel, a kultúra, technika, tudomány, a művészetnek, a sport kimagasló eredményeivel, az orosz ember szokásaival, életvitelével, a Szovjetunió lüktető életének ezernyi apró mozzanatával. Ez rendkívül szép és hálás feladat. Teljesítése által lehetővé válik az orosznyelv-oktatás három fő célkitűzésének (nevelési, művelődési, kommunikatív) egyidejű, párhuzamos realizálása. Igen kívánatos lenne összes iskolánk részére valamiféle országismereti olvasókönyv kiadása, amely rendszerbe foglalná azokat az ismereteket, melyeket az országismeret keretében a tanulóknak el kell sajátítaniuk. Ugyancsak szükségesnek mutatkozna az orosznyelv-oktatás módszertanának kibővítése az országisrrteret oktatásával, a kommunikáció-elmélet követelményeit is figyelembe vevő fejezettel. Szép és komoly feladatok állnak az orosz nyelvet tanító pedagógusok előtt. Tudatosítanunk kell azt a helyesen hangoztatott elvet, hogy a pedagógus szerepe az orosz nyelv oktatásában megváltozott. A tanulók kezdeményező készségére, aktivitására, kreativitására és - ne féljünk kimondani - játékosságára építve, megfelelő motiválás után az irányító (nem könnyű és bizony sokszor nagyon is fárasztó) szerepet kell vállalnunk, hogy tanulóink minél többet beszéljenek, tevékenykedjenek az orosz nyelv óráin, [gy hatékonyan elsajátíthatják az iskolában azt a nyelvet, mely mindannyiunk számára oly fontos. SÁGI TÓTH TIBOR Andrássy Tibor: Dombtetőn (Nagy Zoltán felvétele) Lenin halhatatlan öröksége A Szovjetunióban megjelent lenini müvek példányszáma összesen mintegy 600 millió. Ötször adták ki Lenin összes Műveit. Az első sorozat még Vlagyimir lljics Lenin életében indult, és 20 kötetből állt. Az ötödik, legteljesebb, 55 kötetes kiadás pedig körülbelül 9000 művet és dokumentumot tartalmaz. Lenin munkáit külön brosúrákban és tematikai gyűjteményes kötetekben is kiadják, időnként újra megjelenik Lenin válogatott műveinek háromkötetes kiadása. Mellesleg szólva, a Szovjetunióban Lenin életrajzi krónikájának 12 kötete is napvilágot látott. Az UNESCO adatai szerint, Lenin könyvei az idegen nyelvű fordítások között mennyiségben első helyen állnak bolygónkon. A szocialista államok marxista-leninista pártjai sokat tettek Lenin munkáinak népszerűsítése érdekében. Valamennyi fontos munkáját nagy példányszámban kiadták ezen országok népeinek nyelvein. Azonkívül Bulgáriában, Magyarországon, Romániában, Vietnamban és Jugoszláviában már megjelent, Csehszlovákiában és Lengyel- országban pedig megjelenés előtt áll összes műveinek 55 kötetes kiadása. Egy művész sokoldalúsága Platzner Tibor kiállításáról Lehetetlen megállapítani, hogy két évtizedes képzőművészeti pályafutása alatt hányán látták a különböző műfajokban tárgyiasult munkáit, hány emberre hatottak vonalba, síkba, térbe kivetített, gondolatai. A dél-szlovákiai színházlátogatók egy-egy előadáson anélkül is a hatásuk alá kerültek, hogy tudatosították volna. Platzner Tibor díszletterveit, festményeit és kollázsait a bratislavai Filmklub helyiségeiben állították ki, az előbbi felsorolás szerint csoportosítva. A Magyar Területi Színházban két évtizede alkotó képzőművész sokoldalúságát bizonyítja ez a tárlat. Persze túlzó leegyszerűsítése lenne a pályájának delelőjén levő művész világát csupán a színház, a tájoló társulatot befogadó falusi művelődési házak „színpadi terei“ környékén keresni. A szuverén gondolatokat a groteszk grafika műfajában tálaló kollázsai a világról, az emberiségről mondanak véleményt. Festményei, amelyeket a művész minimal artnak mond, a két dimenziós síkon is teret, levegős térségeket ábrázolnak. A vízszintes horizontok, amelyek a formává növesztett színek találkozási pontjaiból állnak össze vonallá, föld és ég találkozásai. Platzner Tibor alkotói világa összetettebb annál, minthogy efféle összefoglalások általánosításai verbálisán valamit is tükrözhetnének belőle. A most kiállított díszlettervei elsősorban a tervek ikonográfiái értékével tűnnek ki. Ezek a különböző technikával készített nagyméretű tablók a drámáktól elvonatkoztatva is képviselik azt a gondolatot, amelynek szolgálatában készültek. A tőkés országokban Lenin munkái mintegy 4000 kiadásban jelentek meg. A tőkés országok haladó kiadói manapság nem csupán egyes lenini munkák megjelentetésére szorítkoznak. Lenin összegyűjtött műveinek több kötetes kiadása jelent meg Franciaországban, Nagy-Britanniában, müveinek negyedik kiadása napvilgot látott Olaszországban és Japánban, amely egyébként a lenini művek közlésének számát tekintve első helyen áll a tőkés országok között. A lenini munkák egyre szélesebb körben terjednek el a felszabadult ázsiai, afrikai és latin-amerikai oj-szágokban. Kiadásaik száma tekintetében Ázsiában India, Latin-Amerikában pedig Argentína áll az első helyen. Lenin könyvei összesen 63 országban, 134 nyelven jelentek meg. Sean O’Casey-töl, a híres regényírótól származnak ezek a sorok: „Kiválasztani Lenin művei közül azokat, amelyeket a legjobban szeretek - túl nehéz feladat. Valamennyi felbecsülhetetlen értékű kincs mindenki számára, akit érdekel a szocializmus, és az emberi nem gazdasági haladása“. SZERGEJ SAROV Bár olykor mértani pontossággal, léptékben készült műszaki rajzok vonalait idézik, minden esetben felfedezhető rajtuk a képzőművészeti alkotás ihletettsége. Nem tűnhet fel ünneprontásnak, ha megjegyzem, hogy a díszlet- és jelmeztervek szebbek, gondolatgazda- gabbak, invenciózusabbak, mintáz egy-egy esetben a színpadon viszontlátott kivitelezés. Nem a tervező-művész hibája, hogy az anyagi lehetőségek, a műszaki feltételek a papírra vetett elképzelést a színházban olykor a felis- merhetetlenségig redukálják, megváltoztatják. Nem is szólva némely körülhatárolatlan, felis- merhetetlen rendezői elképzelésről. A grafika népszerű műfajába tartozó kollázsok már-már a pik- togrammok tömör közérthetőségével közvetítenek felénk, nemegyszer aforizmatikus tömörségű véleményt önmagunkról. A művek többségén egy-egy jellemet, típust, tulajdonságot ábrázol. Nem „beszéli“ túl a témát, csak néhány határozott vonal, két-három odaillő nyomtatott kép, újságkivágás, rajz és fotó felhasználásával tálalja. Valamennyi kollázsról bölcsesség, megértő és szeretettel teli humor sugárzik. Olyan jelenség ez, ami oldja görcseinket, s hibáinkat, gyengeségeinket láttatva megvigasztal. A festményeiből ezen a tárlaton láthatók egyetlen pontosan meghatározható elgondolást tükröznek. A nagy felületű, J<ét-három színre redukált foltokat, egy, legfeljebb két függőleges, vagy vízszintes egyenes töri meg. Van amikor ezek elválasztanak, de egyben a felületek - a TEREK Platzner Tibor kollázsa- érintkezési pontjai is. A kiállított festmények első vagy utolsó (a belépő nézópotja szerint) darabja a Kép nélkül. Az alumínium keret fehér mezőt zár be, amelyből egy kontúrjaiban elmosódó sárga téglalap üres felületet metsz ki. A meglátást itt a nézőre bízza. Nem fenegyerekeskedés ez, hiszen az ominózus szúzien fehér papírlapoknál ez már két dologgal is több. A keret dekorativitása és a sárga téglalap határozottan kijelöli a síkon azt a helyet, ami „kép nélkül“ kell, hogy sugalljon érzést, gondolatot. Ettől a képtől szemlélve a látszatra egyszerű formák, a nagy színes felületek, a súlypontokat meghatározó függőlegesek és egyenesek és érthetőbbek: ÉREZHETŐBBEK. DUSZA ISTVÁN ÚJ SZÚ 6 1984. III. 22.
