Új Szó, 1984. március (37. évfolyam, 52-78. szám)

1984-03-22 / 70. szám, csütörtök

A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának beszámolója programjának teljesítéséről A dolgozók alkotó kezdeményezésének fejlesztéséért Tudatosítjuk eközben, hogy az intenzifikálás döntő tényezője ma­ga az ember, akire ez a folyamat egyre nagyobb feladatokat ró. Az élet bizonyítja, hogy még távolról sem használtuk ki az összes lehe­tőséget, legyen szó akár a kezde­ményező tervezésről, a szocialista munkaversenyról, az újító mozga­lomról stb. A Szakszervezetek Központi Tanácsával együtt a kor­mány szükségesnek tartja, hogy ebben az időszakban - a Szlovák Nemzeti Felkelés és hazánk szov­jet hadsereg általi felszabadításá­nak 40. évfordulója alkalmából - széles körű kezdeményezést bontakoztassunk ki. Tavaly tájékoztattam önöket ár­ról, hogy a Szakszevezetek Köz­ponti Tanácsával közösen meg­kezdtük a Munka Törvénykönyv politikai jogi elemzését, ugyanezt kiterjesztettük a többi munkajogi előírásra is. Noha ezeket a mun­kákat még nem zártuk le, úgy tűnik, hogy az állampolgárok joga­inak teljes figyelembevételével jobb feltételeket kellene teremteni a hatékonyabb irányításhoz, a munkaerő kihasználásához és széthelyezéséhez, valamint stabi­lizálásához és javadalmazásához. Nem maradhat figyelmen kívül a társadalmi tulajdon hatékonyabb védelme sem, akárcsak egyéb kérdések. A szóban forgó elemzés megvitatása után a kormány a Szakszervezetek Központi Ta­nácsával úgy irányítja a további munkákat, hogy azok a végső fá­zisban az illetékes törvény módo­sításában csapódjanak le, és mó­dosítani kell a többi munkajogi előírást is. A jogrend tökéletesítésével és szilárdításával kapcsolatban a szocialista törvényesség szigo­rúbb megtartására, az összes szerv munkája hatékonyságának növelésére törekszünk. Azokról a szervekről van szó, amelyek állampolgáraink jogainak védel­mét és a közrendet szavatolják. A CSKP XVI. kongresszusának irányvonalával összhangban a szövetségi kormány a két nem­zeti kormánnyal együtt szüntelen figyelmet fordít a nemzeti bizottsá­gok tevékenységének tökéletesí­tésére is. Lebontottuk a CSKP KB 6. ülésének határozatait és koordi­náltuk az egyes ágazatok tevé­kenységét ezek végrehajtása során. Az eddigi tapasztalatok bizo­nyítják, hogy a nemzeti bizottsá­gok hatáskörének erősítése ked­vezően nyilvánul meg a lakossági szükségletek kielégítésében és a területi körzetek komplex fej­lesztésében. A nemzeti bizottsá­gok többet törődnek a lakásépí­téssel is, mégis nyíltan meg kell mondani, hogy a lakásépítés elő­készítése még számos városban nem kielégítő. Városainkban és falvainkban nagy politikai jelentősége van a fejlesztés szempontjából a Nem­zeti Front választási programjai­nak. A lakosok, a Nemzeti Front szervezeteinek és a vállalatok, il­letve intézmények dolgozóinak közös munkája e programok telje­sítése során számos eredményt hozott, melyek bizonyítják a nagy­fokú kezdeményezést és aktivi­tást. Mindezt joggal értékeljük nagyra és mindazok, akik ezért tettek valamit, őszinte köszonetet érdemelnek. Hiszen például a Z- akciók beruházási részében létre­hozott 3,8 milliárd korona értékű mű számos új, társadalmi szem­pontból szükséges létesítményt jelent. Tavaly léptek érvénybe a fize­tett szolgáltatások iránti kereslet jobb kielégítését célzó intézkedé­sek. Eddig kedvezően érvényesí­tik az irányítási rendszerükben fo­ganatosított módosításokat, főleg azokat, melyek egyszerűsítették a tervezést és javították a szolgál­tató szervezetek gazdasági irányí­tását. Ennek bizonyítéka, hogy növekedik a fizetett szolgáltatások volumene, bővül választékuk, nö­vekedik a szolgáltatási gyűjtőhe­lyek és részlegek száma. A lako­sok joggal mutatnak rá arra, hogy a szolgáltatások fejlesztésében helyenként még egy helyben topo- gás tapasztalható, az indokolt szükségletek kielégítése nem eléggé rugalmas. Joggal bírálják, hogy a szolgáltatási díjak emelése nem párosul mindenütt azok mi­nőségének javításával. Ezzel a helyzettel nem lehetünk elége­dettek, főleg azért, mert politikai­lag nagyon érzékeny területről van szó. A nemzeti kormányokkal való szoros együttműködésben a szol­gáltató vállalatok irányításának ja­vítására törekszünk, továbbá a fö­lösleges adminisztráció felszámo­lására, vagyis mindannak a fel­számolására, ami indokolatlanul bonyolítja és drágítja a szolgálta­tásokat. Végezetül szükséges, hogy a nemzeti bizottságok rugal­masabban és az eddiginél na­gyobb számban hozzanak létre egyszerűbb és olcsóbb szolgálta­tási formákat, hogy egészítsék ki a szolgáltatások fejlesztésére irá­nyuló koncepciókat. A szolgáltatá­sokat azonban nem biztosíthatják csupán a helyi gazdálkodási szer­vezetek és az ipari szövetkezetek; a gazdasági élet többi szakaszán is meg kell teremteni a feltételeket olyan szolgáltatások nyújtásához és bővítéséhez, melyekre az ilyen szervezetekben lehetőség van. Szüntelen mozgás tapasztalha­tó az iskolaügyben is, e téren már évek óta tart az oktatási-nevelési rendszer tökéletesítésének folya­mata. Az alapiskolákon ennek végső fázisához érkeztünk, s most a középfokú iskolák átépítésére kerítünk sort. Ez év szeptemberé­ben az ifjúság nevelése terén je­lentős lépéseket eszközlünk, be­vezetjük a tízéves kötelező iskola- látogatást. Ez olyan lépés, amely összhangban van az objektív irányvonalakkal és szocialista tár­sadalmunk szükségleteivel, amely megfelel társadalmunk eddig elért viszonylag magas szociális-gaz- dasági fokának. Ehhez megterem­tettük a szükséges anyagi és ká­derfeltételeket, illetve most fejez­zük be ezek megteremtését, most tetőzik a gimnáziumok új oktatási koncepciójának előkészítése, csakúgy mint a szakközépiskoláké és szaktanintézeteké. A kormány január elején jóvá­hagyta és a Szövetségi Gyűlés elé terjesztette az alap- és középisko­lák rendszeréről szóló új törvény­javaslatot. És ugyanebben a hó­napban a CSKP KB Elnöksége és a kormány megvitatta az oktatási­nevelési rendszer további tökéle­tesítése programjának teljesítésé­ről szóló részletes ellenőrző jelen­tést is, amely a pedagógusok ez évi júniusi országos konferenciája tanácskozásához ad alapot. Meg­állapíthattuk, hogy a nevelési-ok­tatási feladatok teljesítésében jó eredményeket érünk el. Az óvodákban, amelyek építé­sében és bővítésében nagy mér­tékben részt vesznek az üzemek is, ma az óvodáskorú gyerekek több mint 90 százaléka kap helyet. Szüntelen figyelmet fordítunk az ifjúság munkásszakmákra tör­ténő felkészítésére. Azt akarjuk, hogy összhangban a termelőerők fejlesztésével, a tudományos-mü- szaki haladás érvényesítésével és társadalmunk egész fejlesztésével a munkásifjúság nagyobb általá­nos műveltségre tegyen szert, s hogy szakmai szempontból is jobb legyen felkészültsége. Ezért nagy súlyt helyezünk a szaktanin­tézetek anyagi és káderellátására. Állandóan időszerűek azok a határozatok, melyeket a XVI. pártkongresszus a kultúra és a művészet vonatkozásában ho­zott. Igyekszünk megteremteni a sokoldalú feltételeit annak, hogy a kultúra és a művészet befolyá­solja társadalmunk emberének nézeteit, erkölcsét és állampolgári magatartását, hogy a kultúra és a művészet hozzájáruljon a szo­cialista életmód kialakításához. Éppen ezekben az összefüggé­sekben kerül előtérbe a követel­mény, hogy határozottabban lép­jünk fel a burzsoá kultúra negatív hatásai ellen. Az egészségügyben figyelmet fordítottunk az iparban és a mező- gazdaságban dolgozók rendelőin­tézeti ellátására. Napjainkban az üzemi orvosok a dolgozóknak mintegy a 60 százalékát látják el, és ezt a szolgáltatást úgy akarjuk bővíteni, hogy a kilencvenes évek elején a dolgozók háromnegyed része tartozzon az üzemi orvosok­hoz. Sokat tettünk a kórházi ellá­tás tökéletesítéséért is. A nemzeti bizottságok és az építőipari szer­vezetek címére azonban el kell mondani, hogy a régebbi kórházé­pületek nem kielégítő karbantartá­sa és a beruházási feladatok ugyancsak nem kielégítő teljesíté­se következtében még mindig sok kórházi ágy hiányzik. Javul, bár eddig lassú ütemben, az idős generációról való egész­ségügyi és szociális gondosko­dás, jó eredményeket érünk el a nőkről és a gyermekekről való gondoskodásban is. Tavaly újabb bölcsődéket adtunk át, számuk csaknem 123 000-re növekedett, és a hároméves kort még nem betöltött gyermekeknek mintegy a 23 százaléka kap helyet e léte­sítményekben. Engedjenek meg néhány meg­jegyzést a testnevelés fejlesztésé­vel kapcsolatban. Sportolóink ta­valy jó eredményeket értek el Hel­sinkiben, az idén pedig Göteborg­ban és kiváltképpen sikeresen szerepeltek a XIV. téli olimpiai já­tékokon. Mindez testnevelésünk emelkedő színvonalát bizonyítja. Ennek az irányvonalnak a megtar­tására ösztönöznek a CSKP KB Elnökségének azon határozatai és intézkedései, melyeket az élsport további fejlesztésével, illetve a testnevelés gazdasági biztosítá­sával kapcsolatban hozott. Él­sportolóink sikereinek természete­sen örülünk, ugyanakkor azonban tudatában vagyunk annak, hogy fejlesztenünk kell a tömegsportot, amelyben a lakosság széles réte­gei vehetnek aktívan részt. Az állami szervek és a nemzeti bizottságok az elmúlt időszakban ezen a téren hasznos munkát vé­geztek a társadalmi szervezetek­kel, főleg a Csehszlovák Testne­velési Szövetséggel, a Honvédel­mi Szövetséggel, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalommal és a Szocialista Ifjúsági Szövetség­gel együttműködve. A fő és leg­fontosabb feladat azonban még megoldásra vár. A közeljövőben foglalkozni fogunk a testnevelés és a sport további tömeges fej­lesztésének kérdéseivel. Ugyan­így megfelelő figyelmet akarunk fordítani az 1985-ben sorra kerülő spartakiád előkészítésére és lebo­nyolítására. Következetesen törekszünk a béke megvédésére A külpolitikában következete­sen, a CSKP XVI. kongresszusa irányvonalának elveihez és az 1981 -es kormánynyilatkozathoz tartottuk magunkat. A szövetségi kormány legfontosabb feladatá­nak az atomháború veszélyének elhárításáért, a fegyverkezés megállításáért és a fokozatos le­szerelésért, a nemzetközi feszült­ség enyhítéséért és a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért ki­fejtett törekvéseket tartottuk. A Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testülete 1983 januári prágai és a párt- és állami vezetők 1983 júniusi moszkvai találkozójá­nak szellemében jártunk el. Ezt az irányt mutatja a CSKP Központi Bizottságának az elmúlt év no­vemberében megtartott 9. ülése is, amely értékelte a nemzetközi helyzetet, és a jelenlegi igényes időszakra meghatározta a cseh­szlovák külpolitika alapvető fel­adatait. A nemzetközi helyzet az elmúlt évben - az imperializmus reakciós erői agresszív akcióinak fokozó­dása következtében - jelentősen megromlott, és továbbra is bonyo­lult. Az Egyesült Államokban és néhány más NATO-országban folytatódott a fegyverkezési ver­seny új fordulója azzal a céllal, hogy az említett országok katonai erőfölényre tegyenek szert a szo­cialista közösség országaival szemben. Az imperializmus ugyanakkor nemcsak a szárazföl­dön, hanem a tengeren és a világ­űrben is fegyverkezik, a zsarolás és a diktátum politikáját folytatja, ^ és önkényesen „amerikai érdek­övezeteket“ jelöl ki. Bebizo­nyosodott, hogy a washingtoni kormány már egyáltalán nem átall fegyveres erőt is bevetni a forra­dalmi felszabadító mozgalmak el­fojtására, amint arról a grenadai, a libanoni események és a Nicara­gua körül kialakult helyzet tanús­kodik. Nagy veszélyt rejt magában az, hogy megerősödött az ameri­kai katonai jelenlét az Indiai-óceá- non, a Perzsa-öbölben és a Föld­közi-tengeren. Rendkívül veszé­lyes helyzet alakult ki Európában, ahol az elmúlt év utolsó hónapjai­ban megkezdődött az új elsőcsa- pásmérö amerikai atomfegyverek telepítése három nyugati ország területén. A Szovjetunió és szö­vetségesei, beleértve Csehszlo­vákiát is, idejében figyelmeztettek arra, hogy az új rakéták telepítése a Varsói Szerződés tagállamai ré­széről nem marad válaszintézke­dés nélkül, hogy nem engedjük meg a stratégiai egyensúly meg­bontását és a közösség biztonsá­gának veszélyeztetését. Számos békekezdeményezést terjesztet­tünk elő, és valamennyi tanácsko­záson a létező problémák igaz­ságos rendezésére törekedtünk - az egyenlő biztonság elvének tiszteletben tartásával. Nem a mi hibánk, hogy az Egyesült Államok és néhány szövetségese teljesen közömbös maradt e jószándékú törekvésekkel szemben. Ezért óri­ási felelősséggel tartoznak Európa és a világ népeinek. Ilyen helyzetben meg kellett tenni a megfelelő intézkedéseket szocialista hazánk és a Varsói Szerződés többi tagállama védel­mének biztosítására. A Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió kormányának meg­egyezése után Csehszlovákia te­rületén harcászati-hadműveleti ra­kétakomplexumokat szerelnek fel. A CSKP KB Elnöksége 1983. ok­tóber 24-i állásfoglalásában kife­jezte, hogy ezek az intézkedések elengedhetetlenül szükségesek Csehszlovákia és az egész szo­cialista közösség védelmi képes­ségének megszilárdítása, a béke és a háború elhárítása érdekében. Okulva a keserű történelmi ta­pasztalatokból, nem nézhettük tét­lenül hazánk és a többi szocialista ország függetlenségének veszé­lyeztetését. Az elfogadott intézke­dések az egyensúly megőrzését, tehát az európai biztonságot szol­gálják, semmi esetre sem követ­nek olyan célokat, hogy katonai előnyökhöz jussunk általuk. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni sze­retném, hogy továbbra is teljes mértékben érvényesek békekez- dernényezéseink, amelyek a kato­nai erő alkalmazásáról való köl­csönös lemondásról, valamint a Varsói Szerződés és a NATO közötti békés kapcsolatok megőr­zéséről szóló szerződést indítvá­nyozzák. Továbbra is érvényesek javaslataink a fegyverkezés kor­látozására és a vegyi, valamint a világűrben elhelyezendő fegyve­rek betiltására, a katonai kiadások befagyasztására és fokozatos csökkentésére. Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára helyettünk is szólt, amikor az em­beriség létkérdéseiről, a nukleáris katasztrófa veszélyéről, a közel­múltban a következőket mondotta: Az atomháború veszélyének el­hárítását külpolitikánk fő céljának tartom, s szükséges, hogy az egyenlő biztonság elve alapján lé­pésről lépésre törekedjünk az atomfegyverkezés csökkentésére, egészen az atomfegyverek min­den fajtájának teljes felszámolá­sáig. Nincsenek illúzióink arra vonat­kozóan, hogy a közeljövőben csökkenne az imperializmus szán­dékainak agresszivitása. Ezért a szocialista közösség akcióegy­ségének és összeforrottságának megszilárdítását továbbra is nap­jaink legfontosabb feladatának tartjuk. A Szovjetunióval és a Var­sói Szerződés, valamint a KGST testvéri országaival internaciona­lista egységben és sokoldalú együttműködésben el lehet háríta­ni a veszélyt, és meg lehet találni az ésszerű kivezető utat a jelenle­gi bonyolult nemzetközi helyzet­ből. A hangsúlyt a testvéri orszá­gok külpolitikai fellépésének kö­vetkezetes összehangolására he­lyezzük. Óriási erőfeszítéseket tettünk, a szocialista országokkal együtt, a helsinki Záróokmányt aláíró or­szágok képviselői madridi találko­zójának sikeres befejezéséért. Az elmúlt év szeptemberében elfoga­dott madridi záródokumentum be­bizonyította, hogy az enyhülés po­litikája mély gyökereket eresztett, hogy ezek az eszmék tovább erő­södnek, s hogy még bonyolult helyzetben is van lehetőség a kü­lönböző társadalmi rendszerű or­szágok közötti tárgyalásokon köl­csönösen elfogadható eredmény elérésére. Ezért üdvözöltük az eu­rópai bizalom megerősítéséről, valamint a biztonságról és a lesze­relésről tanácskozó értekezlet összehívását, amely ez év január­ja óta tart Stockholmban. Az érte­kezletnek hozzá kellene járulnia Európában a bizalom légkörének megteremtéséhez, később pedig a leszerelési megállapodások megkötéséhez. A szocialista országok béke­kezdeményezései képezik a cseh­szlovák külpolitika alapját az ENSZ-ben, a genfi és a bécsi leszerelési tárgyalásokon, ahol az elmúlt héten ismét tárgyalóasztal­hoz ültek, és valamennyi más nemzetközi tanácskozáson is. A béke ügye az egész csehszlo­vák nép ügyévé vált. Elég emlé­keztetni az elmúlt év júniusára, amikor Prága látta vendégül a bé- ke-világtalálkozó résztvevőit. Szeretnék szólni a húsz elrabolt csehszlovák állampolgárról, akiket az UNITA kormányellenes szerve­zet Angola déli részén tart fogva. Már egy év telt el azóta, hogy ezeket a férfiakat feleségükkel és gyermekeikkel együtt elhurcolták Alto Catumbelából, ahol békés munkájukat végezték. Ez alatt az idő alatt a vezető párt- és állami szervek - személy szerint Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köz- társasági elnök is - óriási erőfe­szítéseket tettek megmentésükre. Hazatértek a nők, a gyermekek és néhányan a férfiak közül. A még fogva tartott húsz férfi hazatérésé­ért minden lehetséges diplomáciai eszközt igénybe veszünk. A jövő­ben sem fogunk semmit sajnálni azért, hogy megmentsük életüket, s hogy hazasegítsük őket. A CSKP XVI. kongresszusa irányvonalának szellemében ha­zánk külpolitikai aktivitásának fő feladata az elmúlt időszakban is a Szovjetunióval és a többi szocia­lista országgal való egység, szi­lárd szövetség és testvéri együtt­működés megszilárdítása volt. El­sősorban a Szovjetunióval folyta­tott sokoldalú együttműködéstől függ biztonságunk, függetlensé­günk és szocialista jövőnk. A Varsói Szerződés tagállamai­hoz és a többi szocialista ország­hoz fűződő kapcsolataink magas színvonalat értek el. Elsősorban a Bolgár Népköztársaság, a Ma­gyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Román Szocialista Köztársaság legfelsőbb vezetőivel való jelentős találkozókra gondolok. Párt- és ál­lami küldöttségünk tavalyi varsói látogatása során ismét kijelentet­tük, hogy támogatjuk a lengyel elvtársak törekvéseit, amelyek a szocializmus pozícióinak meg­szilárdítására irányulnak. Gondos­kodunk arról, hogy szüntelenül bő­vüljenek kapcsolataink a szocialis­ta Kubával, a Mongol Népköztár­sasággal, a Vietnami Szocialista Köztársasággal, a Kambodzsai Népköztársasággal és a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság­gal. A Koreai Népi Demokratikus (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 19P

Next

/
Oldalképek
Tartalom