Új Szó, 1984. március (37. évfolyam, 52-78. szám)

1984-03-16 / 65. szám, péntek

MOZART BERTRAMKÁJA Elcsattan egy pofon A Smíchovon, alig negyedórá­nyira a Palacký-hídtól, festői csen­des utcácskában felkapaszkodva jutunk el a Mozart utca 169-es számú házához. Helyén a 17. szá­zadban présház állt, a mostani kastélyt egy gazdag serfőző épít­tette a 17. és 18. század forduló­ján, s nevét - Bertramka - egyik tulajdonosnőjétől, Františka Bert- ramskától kapta. De hogy a Bert­ramka bevonult a zenetörténetbe, az a Dušek házaspárnak köszön­hető. František Xavér Dušek a tizen­nyolcadik század jelentős cseh zeneszerzője volt, kiváló zongora- és csemballómüvész, „szabad foglalkozású zenetanárként“ élt Prágában. Negyvenöt évesen nő­sült, a felkapott, tehetséges éne­kesnőt, Josefína Hambacherovát vette feleségül. 1777-ben Salz­burgban jártak - voltaképpen nász- úton akkor kerültek közelebbi ismeretségbe a Mozart család­dal, elsősorban az apával, Leo­pold Mozarttal. Wolfgang Amade­us huszonegy éves volt, amikor megismerte Dušekékat és élete végéig szoros barátság fűzte hoz­zájuk. František Dušek Mozart leg- odaadóbb és legönzetlenebb ba­rátja lett. Mozart közös hangversenyeket adott Josefína Duškovával, zon­gorán kísérte az énekesnőt, elő­ször 1786 márciusában, Bécsben. Akkor mutatták be Bécsben a Fi­garo házasságál, mérsékelt siker­rel, bár a premiert még nyolc elő­adás követte. A házaspár látta Mo­zart hihetetlen és hiábavaló küz­delmét, a meg nem értést, a gán- csoskodást, mely naponta érte, s hogy még abban az évben szín­re vitték Prágában a Figarót - pél­dátlan sikert aratva az nagy­részt az ő érdemük. Dušekék többszöri meghívásá­ra Mozart 1787 januárjában érke­zik először Prágába. Forró szere­tettel fogadják. Január 19-i hang­versenyén nem is álmodott ün­neplésben van része. Akkor nem a Dušek házaspárnál szállt meg, ugyanis az énekesnő Drezdában koncertezett, de még ugyanabban az évben másodszor is elláto­gatott Prágába, feleségestül - a Szénpiac téri Három Aranyorosz­lánhoz címzett fogadóban lak­nak, majd átköltöznek a Bertram- kába, (amelyet Josefína asszony néhány évvel korábban vásárolt meg). Itt fejezte be Mozart a Don Giovannit, (ma Don Juan címen játsszák); ezt az operát a prágai­aknak szánta; az ősbemutató még az év őszén, november 29-én volt a Rendi Színházban (ma Tyl Szín­ház), óriási sikerrel. A hagyomány szerint akkori tar­tózkodása idején komponálta Mo­zart a Bella mia fiámmá, addio! című áriát, ajándékul a háziasz- szonynak. A dal születéséhez kedves történet fűződik: a zene­szerzőt állítólag bezárták a lugas­ba, s azt mondták neki, addig ki nem jöhet, amíg nem komponál valamit. Harmadik látogatásakor, 1789- ben Mozart a kisoldali Arany Egy­szarvú' fogadóban szállt meg, s el­ső útja természetesen ismét Du- šekékhez vezetett. Feleségének, Constanzának így ír erről: ...... mi dőn megborotválkoztam, meg- fésülködtem átöltöztem; elmentem a városba. Canalnál akartam ebé­delni; s mivel Dušekék mellett vitt el az utam, bejelentettem magam náluk - megtudtam, hogy a mada­me tegnap utazott Drezdába, ott majd találkozom vele! Dušek Leli- bornál ebédelt, én is gyakorta et­tem ott - azonnal indultam utána. Kihívattam (mintha valaki beszélni akarna vele). Képzelheted, meny­nyire örült!“ Drezdából Josefína asszonnyal folytatták útjukat Lipcsébe, ott koncerteztek, aztán a zeneszerző Potsdamba ment, egyedül, útban hazafelé megállt Prágában. Már negyedszer. ötödször és utoljára halála évé­ben élvezte a Bertramka vendég­szeretetét. Otthon, Bécsben, már súlyos betegen komponálja a Va­rázsfuvolát és a Requimet, amikor sürgős megrendelést kap a prágai rendektől: zenésítse meg Metas- tazio La Clemenza di Tito-ját. Az alkalmi díszoperát, a Titusz ke­gyelmét, II. Lipót császár koroná­zási ünnepségei alkalmából kí­vánják bemutatni. A megbízatás sürgős, Mozart lázasan dolgozik, augusztusban érkezik Prágába, kimerültén, de szeptember 6-án maga vezényelte a művet a Rendi Színházban. A siker azonban igen langyos. Két és fél hónappal később, december 5-én, 36 éves korában Bécsben hal meg. Másnap a ko­porsóját csak néhány jó barát kí­sérte. A legolcsóbb temetést kap­ta: 8 forint 30 krajcárba került a szertartás, plusz 3 forintba a ko­csi. Közös sírba tették, mert a „fe­leségek felesége“ elfeledkezett ar­ról, hogy 5 forintért sírhelyet ve­gyen..’. egyébként ő sem vett részt a szertartáson, lázban fe­küdt, de pár nappal később már segélyért folyamodott a császár­Könyvhónap van. Elgondol­kozhat az ember, hogy is van hát, hogyan állunk az olvasási kultúrával manapság, amikor a technikai fejlődés követése, a növekvő információsanyag befogadása másként nem le­hetséges, csak ha az ember utánajár, utánaolvas a dol­goknak. Régen öregjeink, a világtól elszigetelten, csak úgy értesül­hettek a világ dolgairól, ha egy- egy vándordiák, mesterlegény elvetődött hozzájuk, és az éj­szakai szállásért hírekkel fize­tett; a kedves vendég hetekre ellátta témával az egész kör­nyéket. Ma egy hét alatt száz és száz új információt kell fel­dolgoznunk. Hivatali ügyeink, ügyes-bajos dolgaink elintézé­se is általában írásos úton tör­ténik. Tehát írunk, olvasga­tunk. Olvasunk felszólítást, kérvényt, tájékoztatót, haszná­lati utasítást, újságot. De föl­merül az emberben a kérdés, hogyan állunk a szépirodalom­mal. Sokan tudják, hogy köny­vesboltjainkban a kínálat elég jó. A csemegére vágyókat, bú­várkodni kedvelőket csendes antikváriumok várják, másokat a könyvtárak látják el olvasni­valóval. Mégis vannak olyan családok, ahol nem ,.divat“ az olvasás. Nem érünk rá, felelik sokan, örülök, ha este leülhe­tek végre a televízió elé. Hallottam már olyan kijelen­tést, hogy a televízió olyan, hoz, s II. Lipót ki is utalt az özvegy­nek 600 forint járadékot. Constan- za férje kéziratait jó pénzért elad­ta, viszont megsemmisítette azo­kat a leveleket, amelyek az ő viselt dolgait hánytorgatták fel. Mozart jóvoltából jólétben élt - második férjével. Prága volt az, mely elsőként áldozott a géniusz emlékének; de­cember 14-én nagyszabású gyászmisét mondattak érte a Szent Miklós székesegyházban. Josefína Dušková szólót énekel. A Dušek házaspár Mozart árváiról sem feledkezett meg, anyagilag is támogatta őket, az idősebbik fiú, Kari, apja halálát követően 1792- től 1797-ig Prágában élt Némeček professzornál, kosztot és zenei neveltetést pedig Dušekéktôl ka­pott, a kisebbik fiú, Xavér, pedig fél évig lakott a házaspárnál, híres zongoravirtuóz lett. Karlovy Vary- ban halt meg, ott is temették el. Josefína Dušková férje halála után, 1799-ben eladta, s egy árve­résen 1838-ban Lambert Popelka, Mozart tisztelője megvette a Bert- ramkát azzal a céllal, hogy Mo- zart-emlékhellyé alakítsa. Adolf nevű fia folytatta, amit apja elkez­dett. Mozart születésének 120. év­fordulóján kis ünnepséget rendez­tek: a Bertramka első emlékköny­vébe olyanok írták be nevüket, mint Tomáš Seidan (az ő műve a Mozart szobor a nyárilak kertjé­ben), s a Don Giovanni bemutató­jának'100. évfordulóján Dvorák és Fibich is ellátogattak a Bertramká- ba. Az utolsó tulajdonos, Matylda Slivenská 1925-ben a salzburgi Mo- zarteumra hagyta a házat, amely elfogadta ugyan az örökséget, de karbantartásával nem sokat törő­dött. Csehszlovákiában 1927-ben megalakult a Mozart Társaság, amely fontolóra vette a villa visz- szavásárlását. Szándékát azon­ban csak akkor tudta megvalósíta­ni, amikor a prágai városi takarék- pénztár 190 ezer koronát bocsá­tott a rendelkezésükre. A zene­szerző születésének 200. évfordu­lóján nyitották meg a rekonstruált Bertramkát, nyaranta kamara- hangversenyeket tartanak a park­ban, s 1971 óta itt rendezik a fiatal előadóművészek versenyét, a Du- šek-versenyt, azok számára, akik zenei pályára készülnek. A kastély ma múzeum - Mozart és a Dušek házaspár emlékmúze­uma KOPASZ CSILLA mint a mézes cucli, amíg a ,,szánkban van“, észre sem vesszük, amikor nincs, hiány­zik. Ez így megfogalmazva ta­lán túlzásnak tűnik fel, de van benne valami.. Nem szabadna annyira kényelmesnek len­nünk, várnunk a készet. Las­san leszokunk arról, hogy önállóan keresgessünk, lassan a „felfedezés öröme“, a véle­mény első megfogalmazása sem lehet már a miénk... Az olvasásra neveléssel is problémák vannak. Ismerek egy családot, ahol a szigorú apuka kivette a tizenegy éves gyermeke kezéből a mese­könyvet, hogy ,,te ehhez már nagy vagy, kisfiam“. Később hasonló történt az ifjúsági re­gényekkel is. A végeredmény az lett, hogy a gyermek telje­sen ,,leszokott“ az olvasásról, állandóan bűntudata volt, mert nem olvashatta azt, amit sze­retett volna. A másik példa egy olyan családból való, amely­ben nem volt divat az olvasás, így hurrogták le a ,,különc“ fiatalt: ,,Miért nem csinálsz in­kább valami értelmes dolgot?“ Természetesen ennek az ellenkezőjére is van bőven pél­da. A villamosban, vonaton, buszban mindnyájan látunk ol­vasgató embereket. Nekik üzenem: otthon, munkahelyü­kön ajánlják mások figyelmébe is a könyvet. HORVÁTH MÁRTA Szép arcú kisfiú, mondjuk Pisti, érkezik édesanyjával az óvoda öl­tözőjébe, ahol már többen vetik le kabátjukat, cserélik cipőjüket. Közben szüleikkel beszélgetnek, nevetgélnek és elbúcsúznak a mai napra. Pisti is öltözni kezd. Aztán teljesen váratlanul pofon vágja az édesanyját. A pillanat ritka, annál is inkább, mert általában fordítva szokott történni a dolog. A mama ideges, türelmetlen, a gyerek nem engedelmeskedik, hát búcsúzóul kap egy fülest. Ez mindenképpen elítélendő. De ami most történt, az valami más. Figyelem a mama arcát, vajon mit tehet most, a többi szülő és gyerek előtt? Visszaadja a pofont, esetleg megdorgálja a gyerekét, talán sírva fakad? Egyiket sem tette. Nem jött zavar­ba. Tovább öltöztette a gyere­ket, mintha nem történt volna semmi, s csak annyit jegyzett meg: ,, Anyukát nem szabad meg­verni, kisfiam!“ Pisti pedig tombol­ni kezdett, most láttam csak, mi hozta ki a sodrából. A mama ma­gas szárú cipőt akart ráhúzni, ami szemlátomást kicsi volt a gyerek­nek, s ez indította el a lavinát. De így, ennyire? Ilyen drasztikusan! Mire mi felocsúdtunk, megszólalt egy nagymama: ,,Hogy neveli ma­ga ezt a gyereket. Hogy tűrheti, A fenti címmel - The Immortal Art of Jan Kubelík - jelent meg az a Supraphon-lemez, mely száza­dunk első évtizedei jeles cseh he­gedűművészének, Jan Kubelíknak valóban halhatatlan művészetét mutatja be a mai zenekedvelők­nek. Jan Kubelík 1880-ban szüle­tett Prágában. Tizenkét éves volt, amikor beiratkozott a prágai kon­zervatóriumba és a nem minden­napi tehetséggel megáldott cso­dagyerek Otakar Ševčík profesz- szor tanítványa lett. A századfor­dul ó utáni években az egész vilá­gon ismertté vált a neve a hang- versenykedveló közönség köré­ben. A „cseh Paganini“ - 1940- ben bekövetkezett haláláig - sikert sikerre halmozott. Utolsó hazai hangversenysorozatára az 1939-40-es évadban került sor, amikor tíz alkalommal lépett fel Prágában művészi pályafutásá­nak 40. évfordulója alkalmából. Négy hangversenyén a Cseh Fil­harmónia, a továbbiakon pedig Alfréd Holeček zongoraművész ki-, sérte. E hangversenyeken reper­toárjának közel félszáz darabját emlékezetből játszotta el a világhí­rű művész. A Csehszlovák Rádió számos felvételt készített Jan Kubelík hangversenyeiről, fellépéseiről, ezáltal vált lehetővé a zenetörté­neti értékű kitűnő Supraphon-le­mez kiadása. A lemez Antonín Schubert válogatásában 15 szá­mot tartalmaz Jan Kubelík gazdag repertoárjából. Annak idején Ku­belík remek érzékkel és hozzáér­téssel válogatta össze műsorának darabjait. Ezek szinte kivétel nél­kül olyan kis remekművek, melyek az interpretáló művész részéről Csótó László: Ikarosz hogy megüti magát? Mit lát ez a gyerek otthon?“ Most jött zavarba a fiatalasz- szony. Nem válaszolt, csak belök­te a még bőgő gyereket a csoport­ba és gyorsan kisietett az öltö­zőből. Kézen fogva vezettem be Pistit, aki egy jól irányzott rúgással en­gem is, az óvó nénijét, majdnem harcképtelenné tett. Amikor végre megnyugodott, az ölembe véve kérdezgetni kezdtem. Tudja-e, ha megvernek valakit, az fáj? Meg­verték-e őt már? ,,Meg hát!“ volt a válasz. ,,Meg az anyut is. Mert az apu olyan, de olyan erős, még a nagypapát is meg tudja verni!!!“ Meg szokta? „Meg hát, amikor berúgik, akkor nagyon erős. De majd én is iszok bort, ha nagy leszek és én is megverem őt. “ xxx Nincs hát rejtély Pisti pofonja mögött, a családban is vereked­nek, s főleg az anyát ütik. Mit lehet most tenni? Talán nincs még ké­ső. Beszélnem kel az anyával, s külön foglalkozni Pistivel. Bíz­nom kell abban, hogy jó példával, sok segítséggel még megváltoz­hat a gyerek - talán még a szülei is. Báli Györgyné minden vonatkozásban mesteri tudást, virtuozitást követelnek meg. Ami egyedülálló értékké avatja Kubelík produkcióját, az nem csupán a virtuozitás és han­gulatteremtő készség, a bravúros technika és a művek mondaniva­lójával való tökéletes azonosulás, hanem inkább az utánozhatatlan egyszerűség, a játék tökéletes tisztasága, a páratlan intonáció és hangzás. A lemezen felhangzik Pablo de Sarasate három műve (Zapatea- do, Spanyol tánc, Op. 26 No. 2, Cigánydallamok, Op. 20), H. Wie- niawski két müve (Scherzo-Ta- rantella, Dudziarz Mazurka), Fran­tišek Drdla A-dúr szerenádja és Souvenir D-dúr című szerzemé­nye, Dvorák ismert Humoreszkje, Rivader Nochez Magyar tánca, valamint Randegger, Ries, Paga­nini, Donizetti egy-egy müve és Canzonetta című saját szerzemé­nye is. SÁGI TÓTH TIBOR Kulturális hírek • Drámát, irodalmi estet, zenés játékot, operettet, bohózatot - vál­tozatos, különleges élményt is kí­náló, új produkciókat láthat a kö­zönség a napokban zajló buda­pesti tavaszi fesztivál rendezvé­nyeinek sorában. Tizenhárom be­mutatót tartanak, klasszikus és modern külföldi szerzők, jeles ma­gyar alkotók darabjait viszik szín­re, s bemutatkozik a magyar szín­házlátogatóknak a Svéd Királyi Drámai Színház és a Cullberg- balett, valamint a bécsi Volksthe- ater. + • Raffaello építészeti munkás­ságáról nyílt a közelmúltban kiállítás a római Museo Capitolinó- ban. Külön rész foglalkozik Raffa­ello jelentőségével a régészet szempontjából: ő kezdte meg az ókori Róma műemlékeinek mód­szeres számbavételét. Ezt a mun­káját halála félbeszakította, ered­ményei pedig - néhány kivétellel - a XVI. század óta veszendőbe mentek. + • A varsói Teatr Powszechny bemutatta a Mephisto című Klaus Mann-regény színpadi változatát. + A mongol nép forradalmáról szól az Ulánbátor-i televízió két­részes filmje, amely az 1921. évi harcokat idézi fel. + • Pao/o és Vittorio Taviani fil­met tervez Garibaldi életének Dél- Amerikában töltött időszakáról: „Nem a mítoszról, nem a szentről: az igazi Garibaldiról“ - mondják. Ma múzeum (ÖSTK-felvétel) OLVASUNK (?) LEMEZ Jan Kubelík halhatatlan művészete ÚJ szú 6 1984. III. 16.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom