Új Szó, 1984. március (37. évfolyam, 52-78. szám)
1984-03-02 / 53. szám, péntek
ÚJ szú 3 1984. III. 2. Hollandok a rakéták ellen (ČSTK) - A holland kormány megbízásából az ország statisztikai alapítványa közvélemény-kutatást végzett arról, hogyan viszonyulnak a hollandok az új amerikai közepes hatótávolságú rakéták tervezett hollandiai telepítéséhez. Nos az eredmény: az ország lakosságának mintegy 63 százaléka elutasítja a rakétatelepítést. Ajobb- oldali kormánykoalíció azonban a parlament júniusi ülésén bizonyára mégis a rakéták befogadása mellett dönt: a 150 tagú törvény- hozásban 81 mandátuma van. Banglades Eredményes sztrájk (ČSTK) - A bangladesi fővárosban tegnap eredményes nyolcórás általános sztrájkot tartottak a politikai ellenzék felhívására. A tiltakozó akció résztvevői követelték, hogy szüntessék meg a katonai kormányzást, és állítsák helyre a demokratikus szabadság- jogokat. Daccában zárva tartottak az üzletek és a hivatalok, szünetelt a városi közlekedés. A kormányzat megerősített rendőri és katonai egységeket vezényelt az utcákra, de az első jelentések szerint a sztrájk lefolyása nyugodt volt. Azzal a szándékkal, hogy korlátozzák a sztrájk hatékonyságát, a hatóságok a megmozdulás előestéjén számos ellenzéki politikust vettek őrizetbe, köztük Azizur Rahmant, a Bangladesi Muzulmán Liga elnökét, egykori kormányfőt. A Dél-afrikai Köztársaság rendőrsége csak 1982-ben - „kötelességének teljesítése közben“ - 252 felnőtt és 9 fiatalkorú személyt lőtt le. A fajüldöző rezsim rendőrségének módszerei az idén sem változtak - Atteridgeville városában az iskolai kínzások elleni tüntetés egyik résztvevőjét, a 14 éves Emma Sathekge-t lelőtték. Képünkön: az iskolás lány temetése 1976 óta az apartheid elleni legnagyobb megmozdulássá nőtt. (Telefoto - ČSTK) A jelenlegi nemzetközi helyzet nem megváltoztathatatlan SZOVJET-SVÉD TALÁLKOZÓ STOCKHOLMBAN (ČSTK) - A-stockholmi konferencián részt vevő szovjet küldöttség szerdán találkozott a svéd nyilvánosság képviselőivel. Oleg Grinyevszkij, a szovjet küldöttség vezetője a találkozón részletezte a bizalom és a biztonság megszilárdítására irányuló intézkedések programját, amelyet a stockholmi konferencián a Szovjetunió és a szocialista országok terjesztettek elő. Hangsúlyozta, a konferencia széles körű lehetőségeket teremt arra, hogy az államok jóakaratot tanúsítsanak az európai és a vílágbéke megszilárdítása érdekében. A Szovjetunió - mondotta Grinyevszkij - az európai katonai A Biztonsági Tanács nem fogadta el a francia javaslatot Nem küldenek ENSZ-erőket Bejrútba (ČSTK) - Az ENSZ Biztonsági Tanácsa tegnapra virradóan befejezte a vitát a Bejrútban kialakult helyzetről, amely a libanoni bel- ügyekbe való durva imperialista beavatkozás következtében alakult ki. Amint azt a vita során több felszólaló hangsúlyozta, az Egyesült Államok az elmúlt hónapokban levetette magáról „békeálarcát“ és azzal a szándékkal, hogy saját akaratát rákényszerítse a libanoniakra, az országot bombák és tüzérségi gránátok százaival borította el. India állandó ENSZ- képviselője rámutatott, hogy a közelmúlt libanoni eseményei bebizonyították az ún. többnemzetiségű erők jelenlétének tarthatatlanságát. A nicaraguai delegátus hangsúlyozta: megengedhetetlen, hogy Libanon továbbra is amerikai repülőgépek és hajóágyúk támadásainak célpontja maradjon. Oleg Trojanovszkij, a Szovjetunió állandó képviselője az ENSZ- ben emlékeztetett rá, miszerint a Biztonsági Tanács Izrael libanoni agressziójának megkezdése után azonnal világosan és egyértelműen szólított föl az agresszió megszüntetésére. Izrael azonban az USA-val kötött „stratégiai szövetség“ védelme alatt provokatív módon nem tartotta tiszteletben a BT felhívását. Azóta másfél év telt el, ám Libanonban a helyzet továbbra is bonyolult és feszült. Az Egyesült Államok úgy véli, megfelelő az idő arra, hogy letelepedjen Libanonban, és az országot „létérdekeinek szférájába“ foglalja. Épp ezek a hosszú távú elképzelések diktálták azt a döntést, hogy libanoni területen elhelyezik az ún. többnemzetiségű erőket,, amelyek magvát az amerikai tengerész- gyalogosok alkották - mondotta Trojanovszkij. A Biztonsági Tanács elé Franciaország olyan határozati javaslatot terjesztett, amely azt szorgalmazza, hogy ENSZ-erőket küldjenek Bejrútba. A javaslatból az Egyesült Államok nyomására egész sor olyan pontot húztak ki, amely a dokumentumot elfogadhatatlanná változtatta. Kihagyták mindenekelőtt azt a követelést, hogy meg kell szüntetni Libanon tüzérségi és légi bombázását. Erre abban az időben került sor, amikor az USA folytatja fegyveres támadásait a libanoni lakosság ellen. A határozati javaslat arról sem tesz említést, hogy az ENSZ-erők kiküldésének feltétele valamennyi közvetlenül érintett fél beleegyezése legyen. Az ENSZ-erők mandátumát a dokumentumtervezet olyan homályosan fogalmazta meg, hogy szerinte ezeket az erőket Libanon egész területén el lehetne helyezni. Amint azt az USA és Nagy-Britannia képviselőjének felszólalása is megmutatta, a nyugati hatalmak úgy tekintettek a határozati javaslatra, mint a libanoni belügyekbe való beavatkozás folytatását lehetővé tevő megbízatásra. A szavazás során a francia határozati javaslatot elutasították. A nyugati államok azzal, hogy kitartottak az elfogadhatatlan megfogalmazás mellett, meghiúsították a Biztonsági Tanács munkáját, és ezért teljes mértékben őket terheli a felelősség. konfrontáció szintjének veszélyes növekedése ellenére nem tartja megváltoztathatatlannak a jelenlegi nemzetközi helyzetet. Ma is megvannak a lehetőségek a lázas fegyverkezés megszüntetésére, az államközi kapcsolatok javítására és a béke megőrzésére. Az ENSZ-missziók biztonságáért (ČSTK) - Az ENSZ-nek a vendéglátó országgal fenntartott kapcsolatokkal foglalkozó bizottsága tegnapi ülésén határozottan elítélte a Szovjetunió állandó ENSZ-missziója ellen február 23-án elkövetett cionista terrorakciót. A bizottság tagjai megállapították, hogy az USA gyakorlatilag nem teljesíti a vendéglátó ország kötelezettségeit, s nem szavatolja a külföldi misszióknak és munkatársainak biztonságát. A bizottság olyan intézkedések elfogadására szólította fel az USA-t, amelyek biztosítanák az összes ENSZ-misszió zavartalan működését. Tanácskozás a tengerjogról (ČSTK) - Február 28-29-én Moszkvában tanácskoztak a szocialista országok külügyminiszterhelyettesei, akik részt vesznek a tengerfenék és a tengerjog problematikájával foglalkozó előkészítő bizottság munkájában. A tanácskozáson megállapították: biztosítani kell az előkészítő bizottság konstruktív és hatékony munkáját, ami jelentős mértékben hozzájárulna az ENSZ tengerjogi konvenciójából eredő célok és feladatok megvalósításához, az államoknak a világtengereken folytatott békés és gyümölcsöző együttműködése megszilárdításához, a nemzetközi biztonság és béke megerősítéséhez. Salvador A partizánok folytatják a városok ideiglenes elfoglalásának taktikáját POLITIKAI GYILKOSSÁGOK GUATEMALÁBAN (ČSTK) - Az elmúlt kilenc nap során a salvadori partizánok az ország különböző részein folyó harcok során mintegy 80 kormánykatonát öltek vagy sebesítet- tek meg - közölte a Radio Vence- remos. A forradalmárok nagy mennyiségű gyalogsági fegyvert és lőszert, köztük aknavetőket, ágyúkat és korszerű, amerikai gyártmányú távközlési eszközöket zsákmányoltak. A felkelők folytatják a salvadori városok ideiglenes elfoglalásának taktikáját. Ezekben a városokban népgyűléseket rendeznek, amelyeken a lakossággal megismerFöldművesek munkabeszüntetése (ČSTK) - Peruban tegnap háromnapos mezőgazdasági sztrájk kezdődött. Az agrárreform megszüntetése és a kormány gazdasági politikája elleni tiltakozó akciót néhány mezőgazdasági szervezet hirdette meg, amelyek a perui földművesek 70 százalékát tömörítik. A sztrájkolok követelik, hogy a kormány tegyen konkrét lépéseket a mezőgazdasági termelés felélénkítésére. tetik a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front politikai és katonai programját, s beszámolnak a partizánok harci sikereiről. Az utóbbi napokban Santa Ana, Libertad és San Miguel tartományok számos községében került sor ilyen nagygyűlésekre. A salvadori fővárosban eközben folytatódik a közalkalmazottak sztrájkja. Akciójukkal bérük emelését és a munkakörülmények javítását követelik. A közelgő elnök- választásra való tekintettel a sztrájknak nagy politikai jelentősége van. A Notisal hírügynökség a gua- temalai katonai rezsim emberi jogokat sértő akcióiról számolt be. Az elmúlt héten Guatemalában 15 embert gyilkoltak meg, 103-at törvényellenesen letartóztattak, s a rendszer ellenzői közül 80-at elraboltak, s később „eltűntnek“ nyilvánítottak. A hatóságok az elmúlt héten a fővárosban két nagyszabású razziát hajtottak végre azzal a céllal, hogy elrettentsék az ellenzéki erőket. A razziák során három személyre rálőttek. Ártatlan áldozatok A negyedik éve tartó iraki-iráni háborúnak köszönhetően a szorgalmas újságolvasó már kívülről fújja a korábban sosem hallott, kezdetben nyelvtörőnek tűnő közép-keleti földrajzi neveket. A lapok akár állandó rovatot indíthatnának Súlyos harcok az irak-iráni fronton címmel. Megszoktuk már azt is, hogy a hadijelentésekben fellelhető a hamisítatlan perzsa vásár hangulata: az ellenség veszteségeiről beszámoló teherá- ni jelentések igyekeznek túllicitálni a bagdadiakat - és fordítva. Az emberben menthetetlenül felmerül a kérdés: ha valóban annyi hadi- technika veszett mindkét oldalon, akkor még mivel harcolnak? Ha valóban annyi katona esett már el, akkor kik harcolnak? Még egy matematikai antitehetség primitív, durva számításai is meglepő eredményt szülhetnek. Nézzük csak: Iraknak kb. 10 millió lakosa van, Iránnak úgy 28, az annyi mint 38. Ha ennek fele férfi, az 19 millió. Mivel Irak és Irán is rendkívül fiatal ország - sok a gyerek, az átlagos életkor nem magas ennek a 19 milliónak a jó fele még nem, vagy már nem lehet hadköteles. Marad mondjuk 8-9 millió potenciális katona. De hát valakinek dolgozni is kell, nem lehet minden felnőtt férfi fegyverforgató! Annál is inkább, mivel ezekben az országokban csak a nők egy töredéke van munkaviszonyban, nekik hagyományosan a népes család ellátása a feladatuk. Márpedig mindkét oldalon a háborúskodás ellenére is szinte zavartalanul folyik az ipari és a mezőgazdasági munka. Pontosabban éppen azért, hogy legyen miből és mivel hadakozni. Közben az elesettek és sebesültek ezreiről számolnak be hetente - vagy éppen naponta - a hadijelentések már negyedik éve. Ha tehát számításba is vesszük, hogy Teherán és Bagdad igyekszik túllicitálni egymást, ha a közölt számadatok végéről - egy, a fentiekhez hasonló gyorsszámolás után - el is hagyunk egy-egy nullát, a végeredmény még mindig rendkívül elkeserítő. A jelek szerint döntő szakaszához érkezett ez az értelmetlen öldöklés, amelyről nem is tudni, hogy valójában miért is kezdődött- és miért folytatódik még. A kezdeti határvitákról már gyakorlatilag az egyik fél sem tesz említést, annál inkább kifogásolják egymás rendszerét, kormányát. Khomeini imám többször szólította fel lemondásra Szaddam Husszein iraki elnököt, de mivel az nem hajlott a szent férfiú szavára, később- csatasorba állítva az ajatollaho- kat, hodzsatoleszlámokat és Allah mindenféle rendű-rangú szolgáit- az iraki népet kezdték ösztönözni szent háborúra kormánya ellen. Mi sem természetesebb, hogy ez Bagdadnak nem tetszett, amit ki is nyilvánított. Erre ismét Teherán sértődött meg. És így „szépen“, körbe-körbe-karikába folytatódik a hadakozás, amely szorgalmasan szedi közvetlen és közvetett ártatlan áldozatait. Ha most valóban sor is kerül a döntő ütközetre, abban nem az fog eldőlni, hogy ki lesz a háború győztese, hanem az, hogy ki lesz a nagyobb vesztes. Az iráni vezetés azonban még egy másik fronton is kénytelen harcolni, mégpedig a belső politikai fronton. Es itt sem válogat az eszközökben. öt évvel a sah bukása után sem fejeződött be a hatalmi harc Iránban. A lakosság nem helyesli egyöntetűen a muzulmán papság kizárólagos uralmát. Annál is inkább, mivel az iszlám kormányzat számos politikai, gazdasági, társadalmi ígérete - tegyük hozzá: éppen azok, amelyek a legszélesebb néptömegek érdekeit szolgálták volna - csak ígéret maradt. Bizonyos fokú elutasítást váltott ki az is, hogy az ország életét minden területen az iszlám törvényeinek rendelték alá. A Khomeini-rezsim ádáz kommunista-gyűlölete és féktelen szovjetellenessége külföldön is elutasítást és elítélést váltott ki. A könyörtelen hajtóvadászat az Iráni Néppárt, a Tudeh ellen semmivel sem magyarázható. Az iráni kommunisták hosszú-hosszú évekig szinte egyedül harcoltak a Pahlavi család önkényuralma ellen, vállalva ennek az egyenlőtlen küzdelemnek minden következményét: az üldözést, a börtönt, a kínzásokat, a halált. A néptömegeknek a sah uralma ellen kezdett harcában is az első sorokban haladtak a kommunisták. Az össze- békíthetetlen ideológiai ellentétek ellenére a Tudeh csatlakozott az iszlám forradalom harcához, mivel úgy vélte, annak céljai valóban a tömegek érdekeit tartják szem előtt. Ezek a célok azonban megváltoztak, az iszlám rendszer korábbi szövetségeseit ellenségnek bélyegezte és kegyetlenül üldözni kezdte - épp úgy, mint a sah- rendszer és annak kegyetlenkedései által hírhedté vált titkosrendőrsége, a SAVAK. Tavaly kezdődtek a kommunisták letartóztatásai, a Tudeh több száz tagját és hívét vetették börtönbe, köztük Nureddin Kianurit, a párt főtitkárát. A bebörtönzötte- ket kegyetlenül megkínozták, megalázták, majd a teljesen összetört embereket arra kényszerítették, hogy „beismerő vallomást“ tegyenek a tévékamerák előtt. Az iráni hatóságok a Tudeh tagjainak több csoportja ellen már vádat emeltek. A zárt ajtók mögött lefolytatott tárgyalásokon már kimondták az első ítéleteket. Ezek alapján az elmúlt szombaton kivégezték a Tudeh 10 vezetőjét. A kormányzatnak azonban nem sikerült bizonyítania a vádat: a katonai és politikai jellegű kémkedést a Szovjetunió javára. Nem is sikerülhetett, mivel ez a vádaskodás teljesen alaptalan. Az országszerte mesterségesen szított kémhisztériával, az ennek következményeként jelentkező fizikai és lelki terrorral az uralkodó körök megpróbálják elterelni a tömegek figyelmét az égető társadalmi problémák megoldatlanságáról, a be nem váltott ígéretekről. Teheránban megerősítették pozícióikat azok a körök, amelyek bármi áron meg akarják rontani a korábbi jó kapcsolatokat a Szovjetunió és Irán között. Ha nincs ürügy - csinálnak. Ez a gátlástalan politikusok szokásos módszere. S főleg olyankor bizonyul hatásosnak, ha a legfelsőbb vezetők is hajlanak arra, hogy minden bajért másra hárítsák a felelősséget, népszerűtlen intézkedéseiket a „kommunista és szovjet veszélyre“ hivatkozva kényszerítsék az országra. Akik ilyen módszereket alkalmaznak, azoknak az sem számít, hogy a „mumus“ üldözése ártatlan áldozatokat követel. GÖRFÖL ZSUZSA
