Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)

1984-02-04 / 30. szám, szombat

ŕ kis : V NYELVŐR. Egy hét a nagyvilágban január 28-től február 3-ig Szombat: Vientiane-ban megkezdődött a három indokínai ország - Laosz, Kambodzsa és Vietnam - külügy­minisztereinek 8. tanácskozása Vasárnapi Reagan amerikai elnök tévébeszédében bejelentet­te: indul a novemberi elnökválasztáson - Ecuador­ban elnökválasztást tartottak, amelyen egyik jelölt sem szerezte meg a szavazatok abszolút többségét Hétfő: Bolívia elnöke, Siles Zuazo bejelentette, kormány­zata kilencpontos megállapodást kötött a Bolíviai Munkásközponttal, amely vezetői előzőleg éh­ségsztrájkkal adtak nyomatékot gazdasági jellegű követeléseiknek Kedd: George Shultz amerikai külügyminiszter karibi és latin-amerikai kőrútjának első állomásán, Salva­dorban folytatott tárgyalásokat Szerda: AndreÍ Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szov­jetunió Minisztertanácsának első helyettese, kül­ügyminiszter vezetésével Bukarestben tárgyaló szovjet párt- és kormányküldöttség befejezte láto­gatását Csütörtök: Beiktatták hivatalába Jaime Lusinchi venezuelai államfőt - Francois Mitterrand francia köztársasági elnök megbeszélést folytatott Helmut Kohl nyugat­német kancellárral Péntek: Margaret Thatcher brit miniszterelnök Budapesten megkezdte hivatalos tárgyalásait Szovjet állásfoglalások Feltűnően sok szovjet hivatalos állásfoglalás látott napvilágot az elmúlt héten a nemzetközi élet legfontosabb kérdéseit - a nukleá­ris fegyverekről folytatott tárgyalá­sokat, az azokon tanúsított ameri­kai magatartást, s általában az enyhülési politika helyzetet - ille­tően. Ez nyilván azzal függ össze, hogy az Egyesült Államok vezetői különböző alkalmakkor az utóbbi időben ,.derűlátóan“ nyilatkoznak a megegyezés lehetőségéről, a szovjet-amerikai kapcsolatokról, a leszerelési tárgyalásokról, han­goztatva, hogy „van lehetőség előrelépésre kölcsönös engedmé­nyek alapján“. Nos, ez az „optimizmus“ in­kább eltorzítja a valós helyzetet, mégpedig tudatosan. Nem nehéz válaszolni arra a kérdésre sem, hogy miért. Ronald Reagan vasár­nap hivatalosan is bejelentette, in­dul a novemberi elnökválasztá­son, s környezete tisztában van azzal, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatok kulcsszerepet játsza­nak a kampányban. Moszkvában azonban helyére teszik a dolgokat, s az amerikai vezetők állásfoglalásaival kapcso­latban elsősorban a szavak és a tettek közötti szakadékra hívják fel a figyelmet. A szovjet televízió 9-es stúdió című, múlt szombaton sugárzott műsorában Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB nemzet­közi tájékoztatási osztályának ve­zetője foglalkozott többek között Reagan elnöknek a szovjet-ame­rikai párbeszéd felújításáról szóló legutóbbi kijelentéseivel is. A nemzetközi tekintélyű szovjet politikus úgy ítélte meg, hogy a szavakat kivéve nem látható semmiféle új, érdemi megközelí­tés, márpedig - mondotta - az amerikai pozíciót a tettek alapján kell értékelni. Épp ezekre a „tettekre“ hívja fel a figyelmet az az emlékeztető, amelyet a Szovjetunió washingto­ni nagykövetségén keresztül az elmúlt napokban juttatott el az USA kormányához. A dokumen­tum határozottan leszögezi, hogy az Egyesült Államok mind több olyan negatív lépést tett, amelyek a jelenlegi amerikai kormányzat militarista politikájának általános összefüggésében kiváltképp ko­mollyá váltak. Az USA-ban az 1980-as évekre példátlan méretű, „átfogó stratégiai programot“ fo­gadtak el és valósítanak meg, amely új hadászati-támadó rend­szerek (MX és Mitgetman inter­kontinentális ballisztikus rakéták, új stratégiai bombázók stb.) gyor­sított kifejlesztését irányozza elő. Az emlékeztető példákat hoz fel annak bizonyítására is, hogy az amerikai fél kitér az általa is elfo­gadott konkrét jogi és politikai kö­telezettségek szigorú megtartása elől, azoktól eltérő módon cselek­szik, sőt egyenesen megsérti azo­kat. A dokumentum a SALT II szerződésben foglalt kötelezettsé­gek kijátszását említi az olyan amerikai próbálkozások között, amelyek a szovjet-amerikai kap­csolatok megrontására irányuló közvetlen lépésnek minősíthetők. Az emlékeztető az atomfegyver­kísérletekre, a vegyi fegyverekre és más témakörökre vonatkozó - ezek befagyasztását, illetve be­tiltását célzó - szovjet javaslatok­kal kapcsolatos amerikai elutasító álláspontra is felhívja a figyelmet, s végzetül leszögezi, hogy az Egyesült Államok mindezekkel a lépéseivel elsősorban a Wa­shington iránti bizalmat ássa alá. Az amerikai katonai előkészüle­tek méreteit bizonyítják a hatal­mas hadikiadások, amelyeket nem indokolnak a védelem éssze­rű követelményei. Épp a héten terjesztették az amerikai törvény- hozás elé az 1985-ös költségveté­si tervezetet, amely a katonai ki­adásoknak békeidőkben példátlan emelését irányozza elő. A szovjet fővárosban kemény bírálattal rea­gáltak erre, s amint azt a TASZSZ hírügynökség elemzése megálla­pította: újra bebizonyosodott, mennyire nem esik egybe az utób­bi időben Washingtonból hallható békeretorika a Reagan-kormány- zat valóságos politikájával. Jurij Andropov, a szovjet párt és állam vezetője az UNESCO fő­igazgatójának levelére adott, szer­dán nyilvánosságra hozott vála­szában, akárcsak Andrej Gromiko külügyminiszter a héten tett buka­resti látogatása során ismételten rámutatott, hogy a békére nézve a fő veszély az USA imperialista politikája, amely a fegyverkezési hajsza fokozására, a katonai fö­lény elérésére irányul. Kelet-nyugati párbeszéd A jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben természetes, hogy a testvéri országok együttműkö­désük szorosabbra vonására tö­rekszenek. Ehhez kétségkívül hozzájárulnak a szocialista orszá­gok vezetőinek rendszeres talál­kozói, mint például az Andrej Gro­miko vezette szovjet párt- és kor­mányküldöttség e heti romániai tárgyalásai. A szocialista országok azonban a kiélezett világpolitikai körülmények közepette sem zár­kóznak magukba, hanem keresik a párbeszéd lehetőségeit a nyu­gati államokkal, azt vallva, hogy az alapvető nézetkülönbségek elle­nére is eredményes lehet ez a dia­lógus. A stockholmi értekezlet meg­kezdése, a svéd fővárosban tartott szovjet-amerikai külügyminiszteri találkozó, majd Trudeau kanadai miniszterelnök prágai és Cheys- son francia külügyminiszter ber­lini tárgyalásai után ezen a héten is több alkalom nyílt a Kelet és Nyugat képviselőinek párbeszé­dére. Ivan Arhipov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első helyet­tese Párizsban, Pierre Trudeau az NDK fővárosában és Bukarestben folytatott, Margaret Thatcher brit kormányfő Budapesten folytat tár­gyalásokat. A gazdasági kapcsolatok jelen­tik azt a területet, amelyen még a leghűvösebb időszak is gyümöl­csöző együttműködés valósul meg a tőkés és a szocialista országok között. Ennek előnyeit nem akarja feladni egyik fél sem. Másrészt viszont a gazdasági, kereskedelmi együttműködés bővítése olyan alapot is teremthet, amelyre építve a jelenlegi helyzetben a politikai párbeszéd is eredményesebb le­het. Ivan Arhipov elsősorban a Szovjetunió és Franciaország gazdasági kapcsolatainak fejlesz­téséről tárgyalt Párizsban. A fran­cia vezetőkkel folytatott megbe­szélései során rámutatott, hogy a kölcsönös kereskedelem bővíté­se - amely a most megkötött szer­ződésekben is konkrét formát ölt - a két ország közötti megértést is erősíti, s kedvező feltételeket te­remt a politikai jellegű kérdések megvitatásához. Moszkvában mellesleg nagy létszámú francia kereskedelmi delegáció kezdett hétfőn tárgyalásokat a hosszú tá­vú gazdasági együttműködés ki­bővítésének lehetőségeiről. A szovjet fővárosban örömmel nyugtázzák, hogy a kétoldalú kap­csolatokban a megélénkülés jelei tapasztalhatók. A Szovjetunió és Franciaország a hatvanas és het­venes években az enyhülés úttö­rője volt, s amint azt a Pravda kommentárja is leszögezte, a két­oldalú viszonyt sikeresen fejleszt­ve Moszkva és Párizs eredmé­nyes politikai párbeszédet is foly­tathatna, hogy megállítsák a nem­zetközi helyzet romlását. Ugyancsak a Kelet és a Nyugat közös érdekei kaptak hangsúlyt a kanadai miniszterelnök NDK-be­li és romániai megbeszélésein. Nevezetesen az, hogy a nukleáris katasztrófa megakadályozása ma minden ország feladata. Trudeau figyelmét ezzel kapcsolatban fel­hívták a Varsói Szerződés tagálla­mainak prágai és moszkvai javas­lataira, kiemelve, hogy azok jó alapot teremtenek a nemzetközi helyzet javításához. A kanadai kormányfő pozitívan nyilatkozott ezekről a javaslatokról, s megálla­pította, hogy Nyugaton nem fordí­tanak rájuk kellő figyelmet. Akár­csak Prágában, Berlinben és Bu­karestben is vázolta elképzeléseit a feszültség csökkentéséről, a ke­let-nyugati párbeszéd intenzíveb­bé tételéről. Thatcher brit miniszterelnök bu­dapesti látogatására is olyan idő­ben kerül sor, amikor a legfonto­sabb annak keresése, miképpen lehetne a nemzetközi kapcsolato­kat ismét normális, gyümölcsöző fejlődési pályára terelni. Az amerikai és a hondurasi hadse­reg mintegy hétezer katonáját a hét elején Honduras keleti részébe szál­lították át, ahol az egységek a Big Pine 2 közös hadgyakorlat utolsó szakaszában vesznek részt. A gya­korlatokat ezúttal is a nicaraguai határ közelében hajtják végre. Ké­pünkön: amerikai ejtőernyősök gya­korlata. (Telefoto-ČSTK) Összeállította: PAPUCSEK GERGELY Mondhatta volna szebben? Egyik lapunkban nemrégiben a következő mondatot olvastam: „A termelés volumenének növekedését a termelékenység szín­vonalának 100 %-os emelkedése mellett valósítottuk meg.“ A volumen helyett az Idegen szavak és kifejezések szótára három kifogástalan megfelelőt is ajánl: térfogat, terjedelem, mennyiség. Közülük mondatunkba a harmadik illik bele: „A termelés mennyiségének növekedését...'“ A legjobb azonban az lenne, ha se volumen-t, se mennyiség-et nem írnánk, hanem egyszerűen így kezdenénk a szöveget: „A termelés növekedé­sét...“ Vagyis azokkal értünk egyet, akik a divatszót minden teketória nélkül kiseprúzték. Most már tehát nyugodt lelkiismerettel hozzáláthatunk a terme­lés növekedésének megvalósításához?! Szó sincs róla! Ne érjük be a volumen kigyomlálásával, tüntessük el a fenti hosszadalmas, szükségtelenül körülményeskedó szókapcsolatot is! Egyik korábbi számunkban már esett szó a sápadt, elnyűtt töltelékigé­ből és -ás, -és képzős elvont főnévből álló terpeszkedő kifejezésekről. Ez a szerkesztésmód személytelenné, nehéz­kessé, életidegenné teszi hivatalos stílusunkat, ráadásul fölösen szaporítja az egyforma végződésű névszókat. Ahelyett, hogy „Megvalósítottuk a termelés növekedését“, fogalmazzunk így, tömörebben: Növeltük a termelést. De hogyan is növeltük? „A termelékenység színvonalának 100 %-os emelkedése mellett.“ A mellett névutónak efféle, átvitt értelmű használatát olykor germanizmusnak minősítik, túl szigo­rúan. Itt inkább az okoz gondot, hogy többértelművé, homályossá teszi a közlést. Első olvasásra hihetnók azt is, hogy megengedő jelentésárnyalatú szerkezetes határozóval van dolgunk, mint pl. ebben a mondatban: „Tervünket állandóan növekvő munkaerőhi­ány mellett (azaz: ellenére, dacára) teljesíthettük.“ Mivel azonban a termelés és a termelékenység aligha van - akár csak részleges - ellentétben egymással, ezt az értelmezést nyomban el kell vetnünk. Lehet, hogy egyszerűen csak egymásme//ett/ségerfejez ki itt a névutó, „valamin kívül“ jelentésben: „A termelésen kívül a termelékenységet is fokoztuk.“ Esetleg ok-okozati összefüggés van e két mozzanat: a termelékenység fokozása és a termelés növekedése között. Ez a magyarázat a legvalószínűbb, noha az eredeti szöveg ezt támogatja a legkevésbé. Akik így okoskodtak, ilyen vagy hasonló megoldásokat ajánlanak: „A termelékenység színvonalának 100 %-os emelkedése lehetővé tette, hogy (meg)- növeljük termelésünket“. Persze, finomítanivaló még ezen is akad, hisz jól meglennénk mi a színvonal meg a 100 %-os emelkedés nélkül is, nemde? Pl. így: Kétsžeresére emeltük (még szebben: Megkétszereztük) a termelékenységet, így vállalatunk termelése is megnövekedett. Vagy: Növeltük a termelést, (többek között) azáltal, hogy megkétszereztük a termelékenységet. Dr. Kémény Gábor Palimadár Többször felfigyeltem a címbeli szóösszetételre. Mindig bizal­mas beszédhelyzetekben, tréfás, humoros vagy éppen gunyoros szövegösszefüggésben bukkant fel. Rokon értelmű megfelelői: ' tapasztalatlan, könnyelmű, becsapható, lóvá tehető, hiszékeny ember; könnyen kiszipolyozható férfi; az éjjeli mulatóhelyek balekja. A Pál személynévből, illetőleg a Pali becenévből köznevesült előtagot jól ismerjük az ilyen alakokból, szólásformákból: bepaliz, palira vesz, palinak nézi (rászedi, becsapja) stb. Mai költőink versmondataiban is gyakran jelentkezik az össze­tétel előtagja: „Holnap este is akadjon / horgára egy pénzes pali“ (Bóka László: Vallomások és jegyzőkönyvek); „Annak, aki palira vett, / adom boldog perceimet“ (Szilágyi Domokos: Árverés); „Sorát az autós paliknak / szerte csaholni láthatod“ (Csanády János: Vázlatok az elveszett szerelemről). Szóljunk most összetételünk utótagjáról is! Hogyan juthatott a madár köznév sajátos szerepéhez? A helyes válasz megtalá­lására a múlt század végén megjelent alábbi két versrészletet kell megidéznünk és értelmeznünk: „Az ifjú lány is más, mint hajda­nában / Pompásan tudja, hogy kell csalni lépre / A férjnek való gimpli-madarat“ (Ujváry Béla: Század vége); „Telt zsebekkel, puha zsöllyeszéken / Meddig ültök gimpli-madarak?“ (Újváry Béla: Szövetkezetek). A gimplimadár összetétel apáink nyelvhasználatában ponto­san azt jelentette, amit ma a palimadár jelent. A német Gimpel (gimpli: süvöltő madár) szónak átvitt értelme: ostoba ember, tökfilkó, balek, könnyen rászedhető férfi. Bakos József Stílusunk eldurvulása Jókaitól tudunk az esetről. Petöfiéknél egy kis társaság gyűlt össze. Egy férfi arra „vetemedett“ - a háziasszony jelenlétében-, hogy a fene szót használta. Petőfiné Szendrey Júlia sértődötten kiment. - Mai fiataljaink, öregebbjeink jót kacaghatnak ezen a biedermeier érzékenységen, azok, akik „röhögnek“, amikor nevetnek, „bőgnek“, amikor sírnak; azok, akik öreglánynak emlegetik édesanyjukat, pacáknak, tagnak, vén szivarnak mond­ják édesapjukat; azok, akiknek szóhasználatában a „Te hülye“! már-már baráti becézés. Régóta panaszkodnak levélíróink, hogy nagyon eldurvult íróink nyelve, eljasszosodik a magyar nyelv. Menten javítsuk ki ezt a tévedést, mármint azt, hogy a nyelvünk bárdolatlanná, nyerssé „aljasodik“. Ó, dehogy! Nyelvünk angyali finomsággal zendül, ízléses választékossággal kényeskedik - vagy gátlástalan sze­mérmetlenséggel hányja-veti magát, bűzhödt ocsmánysággal vartyog, aszerint, hogy kit s milyen célt szolgál. Ne a nyelvet hibáztassuk, hanem azt, aki nem illendően veszi szájára, tollára! Korunknak egyik fő jellemvonása a nyers őszinteség; ennek lecsapódása az irodalomban, a közízlésben a kevésbé válogatós stílus. Nemcsak nálunk, szerte az egész világon. Számolnunk kell ezzel. De azért úgy véljük, legalább íróink, toliforgatóink jobban mérsékelhetnék magukat, különösen, ha a durva szavakkal láthatóan nincs sajátos művészi céljuk. Ferenczy Géza ÚJ SZÚ J 1984. II. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom