Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)

1984-02-23 / 46. szám, csütörtök

Kockázat és felelősség BEMUTATÓ ELŐTT BORÁROS IMRÉVEL Ivan Bukovčan Mielőtt a kakas megszólal című drámájának be­mutatására készül a Magyar Terü­leti Színház komáromi (Komárno) társulata. Holnap lesz a bemutató. Miroslav Procházka rendező min­den percet kihasznált, hiszen a darab rendkívülien igényes szí­nészi feladatokat kíván, s az ár­nyalt karakterek és bonyolult belső folyamatok megmutatása komoly alkotói munkát követel. A színház ezzel a bemutatóval a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulóját köszönti. Egy-egy színházi évad mindig tartogat a színház, a színész szá­mára meglepetéseket: kudarcokat és örömöket egyaránt. Boráros Imrének ez az évad lehetőséget kínál arra, hogy sokoldalú tehetsé­gét emlékezetes alakításokban kamatoztassa. Vörösmarty Mihály Czillei és a Hunyadiak című drá­májának Czillei Ulrikjaként olyan feladatot sikerült jól megoldania, amely véleményem szerint más színészi alkatot kíván. Boráros Im­re színpadi teljesítménye azonban elfeledtette ezt az „előítéletet“. Brecht világhírű Koldusoperájá­ban Tigris Brown rendőrkapitányt játssza. A kivételes muzikalitással megáldott színész ezt a „másfajta hatalmasságot“ és intrikust is megújult erővel játssza el. S az évad harmadik fontos szerepe: Bukovčan drámájának kulcsfigu­rája, Uhrík borbély.- Mit jelent számodra ez a sze­rep? Mi teszi tanulságossá ma, ,,itt és most“ Uhrík személyét, sorsát?- Egy karakterben egy emberi sorsot kell felmutatnom. A tíz em­ber az összezártságban elveszti önmaga emberségét. Viselkedé­süket, így Uhríkét is - a körülmé­nyek határozzák meg. Uhrík gyön­ge idegzetű ember, akinek a keze gyorsabban jár, mint az esze. Min- denapjaink során gyakran ta­lálkozunk hasonló helyzetekkel; olykor magunk is kerülünk olyan szituációkba, amikor nagy szük­ség van a józanságunkra, s társa­inkra.- Találtál-e hasonlóságot a sze­rep és a pályád során alakí­tott más figurák között, esetleg találkoztál-e hasonló ,,egyéniség­gel“ az életben?- Hasonló szerep... ? Az az igazság, hogy hosszú időn át pozi­tív hősök egész sorát játszottam el. A pozitív hősök általában se- matikusabbak, mint a negatív figu­rák. A közönségsiker szempontjá­ból pozitív hőst alakítani kedve­zőbb feladat. A színész számára azonban más szempontok is fon­tosak. A negatív figura megeleve- nítése mindig izgalmasabb fel­adat. Ez persze sarkított fogalma­zás, bár a negatív hős, ha jól megírt figura, tartalmazza az em­beri lét minden megnyilatkozását.- Hogyan tudsz estéről estére feltöltődni? Czillei bőréből Brow- néba s utána Uhrikéba bújni?- Szeretek nyitott szemmel járni a világban... Sztanyiszlavszkijt idézve: nem elég, hogy nézel, lát­nod is kell! Hallanod is kell a part­nered. S az ember mindennap annyi újdonsággal találkozik... Az emberek, így a színészek sem tudják mindig levetkőzni hétköz­napi gondjaikat. Pedig ezt kellene elérni. A színházban a színész a legkiszolgáltatottabb: a technika, a díszlet adott és „változatlan“, egyedül a színész az, aki estéről estére „vásárra viszi a bőrét“. Sztanyiszlavszkij tanítása az is, hogy meg kell tanulni kívülről fi­gyelni önmagunkat. Hogy ne ra­gadhasson el az indulat, mert tönkretehetsz egy előadást.- A közönség sanzonénekes­ként, előadóművészként is ismer. Emlékezetes önálló estek vannak mögötted. Úgy tudom, jelenleg is van egy műsorod...- Igen. Egy a jelszónk, a béke címmel. Egyébként nem énekes­nek, hanem éneklő színésznek tartom magam. Igaz, imádok éne­kelni. A prózai szövegben is min­dig a dallamot keresem először. A fülem a szöveg dallamát fogja föl, s még a színeit is meghatáro­zom. Kék, sárga, kármin... Min­den jó színházi szövegnek dalla­ma és színe van... Harminchárom éves koromban készítettem el el­ső önálló műsoromat. Ilyenkor az ember csak önmagára hagyatkoz­hat, csak önmagában bízhat. Megnő a kockázat és a felelősség.- Milyen szempontok alapján készítesz el egy-egy ilyen műsort?- Az alapvető szempont: mit akarok elmondani a világról. Eh­hez választok anyagot. Csak olyan verset, prózát, dalt választok ki, amellyel „közös nevezőre“ ju­tottam. Nagyon fontos, hogy min­den szó, minden gondolat úgy hasson, mindha akkor és ott fogal­mazódott volna meg. Egyetlen népdalt vagy sanzont sem énekel­tem pusztán zenei betétként. Csak akkor énekelek egy műsorban, ha a dal szervesen illeszkedik a köz­ponti gondolatban.- Terveid?- Hosszabb ideje foglalkoztat egy monodráma. Ez azonban a je­lenlegi objektív körülményeket fi­gyelembe véve körülményesebb, mint ahogy azt az ember hiszi... Éppen a külső tényezők miatt a színházi emberekből kihaló fél­ben van a hév, hogy a kötelező mindennapi normán kívül még va­lamit vállaljanak. Igaz, ezek a deszkák nem jelentik ugyan a vi­lágot, de mégis: akit egyszer elbű­völt a rivaldafény, aki megérezte a masztix-szagot, annak ez a világ kellene hogy meghatározza az életét. Csak így érdemes...- A színház stúdiója két szóra­koztató műsort is kínál a közön­ségnek. Nagy sikerrel. Okait most ne feszegessük. Úgy érzem, te ezekbe is megpróbálsz belevinni valami többletet, túl a szimpla szó­rakoztatáson. Lehet, hogy nem vagy mindig elégedett e műsorok színvonalával?- Valóban nem vagyok elége­dett. Nincsenek saját szerzőink, zeneszerzőink. Hozott anyagból dolgozunk. Egyébként ahhoz, hogy a közönséget áthangoljuk, ahhoz is szív és lélek kell.- Az évadban hátra van még Goldoni Legyezőjének bemutatója is. A klasszikus olasz vígjátékok­ban aratott sikereidre gondolva ta­lán szívesen játszanál ebben is... Négy produkció, négy szerep. Ho­gyan lehet ezt jól csinálni?- Azt vallom: ha nem vagyok képes teljes emberként csinálni, akkor abba kell hagyni. A színész kétfajta lehet: vagy abszolút hideg, vagy abszolút forró. Középút nincs. Mihail F^pmm idézetével élek: Segítsd a tehetségest, mert a tehetségtelen amúgy is megta­lálja a számításait! KISS PÉNTEK JÓZSEF Merre tovább a gimnáziumból? Pályaválasztás - gondokkal A füleki (Fiľakovo) gimnázium három végzős osztályából - kettő­ben magyar, egyben szlovák nyel­vű oktatás folyt - az elmúlt évben a tanulók 55,68 százaléka kívánt továbbtanulni az ország különbö­ző felsőfokú oktatási intézményei­ben. A nemes szándékot végül is 28 diáknak, az érettségizők 32,56 százalékának sikerült megvalósí­tani - ennyien kerültek főiskolákra, egyetemekre. Az idei tanítási év­ben a negyedikesek 56 százaléka jelentkezett továbbtanulásra, a helyzet tehát hasonló a tavalyi­hoz. Vajon elégedett-e ezzel Ben- kó József, a gimnázium igazga­tója?- Az elmúlt esztendő tovább­tanulási statisztikájával nincs külö­nösebb dicsekedni valónk, koráb­ban viszont éveken keresztül a legjobbak közé tartoztunk kerü­leti viszonylatban. Sajnos, a je­lentkezések és a tanulók tudás­szintje alapján az idén sem szá­míthatunk lényegesen jobb ered­ményekre. Mindezt nem tulajdoní­tanám az iskolában folyó munka fogyatékosságainak, sokkal in­kább a megváltozott körülmények­nek. Amíg ugyanis korábban lé­nyegesen nagyobb volt az érdek­lődés a gimnáziumunk iránt, s je­lentős válogatási lehetőségünk volt, az utóbbi években már jófor­mán minden jelentkezőt felvet­tünk. Lényegesen megnőtt viszont tanulóink érdeklődése a műszaki pályák iránt, s ez kedvező válto­zás. Tavaly már 19 diák került a különböző műszaki főiskolákra, s jócskán teljesítettük a katonai pályák keretszámát is. Hasonló­képpen eleget tettünk kötelezett­ségeinknek ez utóbbi ágazatban a korábbi esztendőkben is, amiért a kelet-szlovákiai katonai körzet parancsnokságától elismerő okle­velet kaptunk. A kedvező változás a gimnáziumunkban folyó színvo­nalas matematika-, biológia- és kémiaoktatás eredménye. Különö­sen ez utóbbi tantárgy tanítását fémjelzik a különböző versenyek, olimpiák győzelmei, kiváló helye­zései. Évek óta nincs gond a nyelvoktatással, tanulóink szlovák nyelvtudásával sem.- Nem tett még említést a diá­kok mintegy kétharmadáról, akik nem folytatják, vagy nem folytat­hatják tovább tanulmányaikat.- El kell mondanom, hogy a végzős növendékek többsége leánytanuló, akik közül többen még azok sem vállalkoznak to­vábbtanulásra, akiknek erre esé­lyük lenne. Az okok nagyon prózai­ak; a lányok többsége ebben a kor­ban már a férjhez menésregondol, s inkább dolgozik néhány évet szakképesítés nélkül különböző adminisztratív munkakörökben, esetleg bolti eladóként vagy a szolgáltató iparban. Az említett munkaterületeken évek múltán mindig adódik alkalom a teljes szakképesítés megszerzésére; nagyon sokan az érettségi után azonnal a különböző szakközépis­kolák szakosító tagozatain esti iskolákban szereznek képesítést.- Nem okoz-e gondot a tovább nem tanulók elhelyezése?- De igen! Tapasztalataink sze­rint a gimnáziumi érettségivel ren­delkező fiatalokkal szemben egy­fajta előítélet, mondhatnám káros szemlélet alakult ki. Sok esetben még azok a munkahelyek sem szívesen alkalmazzák végzős di­ákjainkat, amelyek ezt megtehet­nék, hiszen bizonyos munkakörök ellátására a növendékeink feltétlenül alkalmasak lennének. A gépészeti alapismereteket például a Kovo- smalt szakemberei oktatják - igen jó színvonalon, a mezőgazdasági alapismereteket pedig egyrészt a gyakorlatban, másrészt a helyi állami gazdaság agrármérnökeitől sajátítják el diákjaink. Nagyon re­méljük, hogy e téren a jövőben változásokra kerül sor, s a gimná­ziumok növendékei az említett ágazatokban jó eséllyel pályáz­hatnak majd a különböző munka­helyekre. Tegyük az elmondottakhoz, hogy a gimnáziumok a sokolda­lúbb szakmai, gyakorlati felkészí­tés ellenére elsősorban a tovább­tanulást szolgálják, oktató-nevelő munkájuk színvonalának megmé­rettetésére - ezután is - a főisko­lák, egyetemek felvételei termei­ben kerül sor.. HACSI ATTILA P ali harmadikos - szülei és tanárai elégedetten könyvelték el, hogy csendes, szorgalmas, förekvő gyerek. Ki­csit félénk ugyan, de a bátorító szóra szépen felel. S most harmadikban min­den egyszerre megváltozott: Pali hanyag, nemtörődöm, az órák alatt kibámul %z ablakon, vagy a holmija közt matat. ,,Eb­ben az osztályban már komolyabb köve­telmények vannak“ - mondja a tanító néni. „Biztosan otthon érte valami sérü­lés“ - véli a szomszédasszony, aki már járt pszichológusnál a kislányával, amikor váltak. „Az új tanító néni az oka, nehezen tud vele megbarátkozni, még mindig a ré­gihez ragaszkodik“ - súgja Pali szülei­nek az egyik osztálytárs mamája. A kisfiút végül is beutalták pszichológiai rendelésre, ahol megállapították, hogy értelmileg megfelelően fejlett, otthon min­der? a régiben, a tanító néni igaz, hogy szigorúbb és keményebb, mint a régi volt, de azért Pali nem idegenkedik tőle. ,,Milyen emlékei vannak a saját iskolás koráról?" - kérdi a pszichológus az apát, aki Palival tanulni szokott.,,Őszintén szól­va, nem a legjobbak - hangzik a válasz. - Szegény gyerek voltam s a tanító kivételezett a módosabbakkal. Később, a felsőbb osztályokban is csak megré­mültem, ha a sok betűvel telenyomott könyvet a kezembe kellett venni. Még a szakmunkásképzőben is éppen hogy csak átcsúsztam fizikából. De azóta a magam embere vagyok, megbecsülnek és mondhatom, jól keresek.“ - feleli az apa eleinte zavartan, aztán öntudatosan s hozzáfűzi: ,,Gondolom, a fiammal is hasonlóképpen lesz, bár mi szeretnénk, ha jobb élete lenne. De hát ehhez tanulni kellene..." A pszichológus kérdésére elmondta az apa, hogy esténként ‘„előveszi“ a fiút s addig mondatja vele a leckét, amíg nem fújja. Másnap mégsem tud jól felelni. Mi lehet az oka? A pszichológus is nehéz helyzetben van: Hogyan értesse meg a jószándékú Meddig üljön a könyv előtt a gyerek? apával, hogy éppen túlbuzgóságával árt a gyereknek? Hogy ilyen módon soha­sem fog megtanulni tanulni? Próbáljunk meg segíteni a pszicholó­gusnak és Pali apjának! Első kérdésünk, amire meg kell felelni: mióta is tanul egyáltalán Pali, illetve mióta tanulunk mindnyájan? A válasz nagyon egyszerű: amióta megszülettünk! Pszichológusok megfi­gyelték a csecsemő fejlődését követő filmek tanulmányozásával, hogy az új­szülöttek már a harmadik szoptatáskor is másként, okosabban viselkednek, mint első alkalommal - megtanultak szopni! De hát ez olyan magától értetődő! - gon­dolhatjuk. Igen, de csak az egészséges, jól alkalmazkodó újszülötteknél. (Hogy milyen bonyolult művelet a szopás, azt csak akkor vesszük észre, ha egy kora­szülöttet, vagy mozgássérült, esetleg ér­telmi fogyatékos gyereket figyelünk.) Ugyanilyen könnyedén oldja meg az egyes újabb feladatokat a jól fejlődő kis­gyerek, amikor megtanul járni, beszélni, hintázni, verseket felmondani, vagy a lo­gikai készlettel sorokat alkotni. De figyel­jük csak meg: néhány fejlődési ponton- például az iskolába lépés idején vagy a felső tagozatos osztályokba érkezéskor- mindig vannak lemaradók, akik nem tudják mindjárt teljesíteni az iskola, vagy esetleg a szülői ház követelményeit. Pali a első két osztályban nagyon jól teljesített s most ugyanezt várják tőle a szülei. Pedig most valóban nehezebb a helyzete. Talán nem történtek olyan rendkívüli események az életében, mint a szülők válása, de az apróbb, alig észre­vehető fokozati különbségek felhalmo­zódtak s a gyerek nem tud velük boldo­gulni. Több órája van az iskolában, keve­sebb időt tölt szabad levegőn, keveseb­bet játszik, édesapja pedig esténként is „befogja“ s neki fel kell mondani a leckét, amíg csak nem „fújja“. De a legfőbb baj talán a szülők hangu­lata: idegesek, félnek, hogy Pali lemarad. Az apának sok ilyen élménye volt, ezek­ről hallgat, mert azt akarja, hogy fia „szeressen tanulni“. A rossz emlékeknek azonban sajátos légköre van s az érzé­keny gyerek megérzi ezt. Nemcsak sza­vainkkal és tetteinkkel, hanem a mögöt­tük rejlő érzületekkel, a motívumok rej­tett hálózatával is erősen hatunk gyere­künkre. Az apa átplántálja szorongását a fiára - legjobb akarata ellenére is. D e hát mit lehet tenni? Szülőnek és gyereknek egyaránt meg kell ta­nulnia a tanulást! Először a szülőnek! De< hiszen, ha egész életünkben tanulunk, akkor hogyan lehet, vagy miért kell a ta­nulást megtanulni? A tapasztalással való tanulás több lé­nyeges vonásban különbözik a szoro­sabb értelemben vett tanulástól, attól, amit az iskolában követelnek. Az iskola nem tud mindent közvetlen cselekvéssel, sőt még szemléltetéssel sem megtaníta­ni. Igaz, hogy a gyerekek logikai sorokat alkotnak a kis színes lapocskákkal - de ebből még nem következik teljes bizo­nyossággal, hogy ugyanazt meg tudják csinálni elvont számokkal is. S hiába mutatnak be érdekes Afrika filmeket az órán, azért még nem biztos, hogy Afrika hegy- és vízrajzi adatait fiunk könnyeb­ben jegyzi meg. Az is különbség, hogy az iskolai tanu­lás anyagát számon is kérik. Persze, a gyakorlati életben is van „számonké­rés“ - például a közlekedési szabályokat „számonkérik“ az adódó helyzetek, ami­kor közlekedünk. De az iskolai számon­kérés, nagyrészt szóbeli (verbális) felelés formájában megy vébe, vagy esetleg ép­penséggel írásban kell bizonyítani tudá­sunkat. Mindkét forma különféle részfel­adatokat tartalmaz, amik sok gyerek szá­mára a rejtett nehézségek forrásai. Mit tehet hát a szülő? Példánkban: hogyan segíthet Palinak apja, aki maga sem szeretett annak idején felelni az iskolában? _y * ^ N agyon merész ajánlat, ha azt java­soljuk, hogy beszéljen őszintén a fiával. Mondja el neki, hogy ő milyen nehézségekkel birkózott az iskolában s hogy mennyire szeretné, ha a fia job­ban, s főleg könnyebben tanulna nála. Jelentse ki, hogy tudja: a jó felszerelés, a kényelmes életmód még nem elég ehhez. Kérje a fia közreműködését - a segítségét. Az őszinteség mindig vonzó, sőt magával ragadó. A gyerek egyszerre érzi, hogy szülei, tanítói s egyáltalán az egész felnőtt világ nem támad neki, hogy „Tanulj fiam, mert kü­lönben mi lesz belőled!“ - hanem a fel­nőttek is esendő emberek, akiknek lám ő is, ebben is segíthet. A tanulási kudarcok is a felnőttek titkai. Nem kell félnünk, hogy ezzel negatív példát adunk a gyereknek, ha kellő ko­molysággal beszélünk saját élményeink­ről, gyenge eredményeink következmé­nyeiről az életben. Mindez azonban csak egy esetleges akadály elhárítása. A tanulás első lépése a vidám kíváncsiság fölébresztése: ugyan mire is való mindez, mi lehet a feladat célja? R égen sokféle példával érzékeltet­ték, hogy mit is jelent nehéz fel­adatokat megoldani, igényes dolgokat megtanulni. Ezek közül talán a legtalá­lóbb a hegymászó példája. A völgyből is látjuk falunkat - de milyen más a csúcs­ról! Mi mindent tudunk meg a világról madártávlatból! A nehézségek legyőzé­sének diadalmas öröme - ez a tanulás sikerének első feltétele. G. ZANUER ÉVA ÚJ SZÓ 6 1984. II. 23.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom