Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)
1984-02-20 / 43. szám, hétfő
A szocialista államok irodalomtudósai körében érdekes kezdeményezés született: feltérképezni Latin-Amerika kultúráját és irodalmát, amely világszerte egyre nagyobb megbecsülésnek örvend, nem feledkezve meg azonban a politikai és gazdasági háttérről - az elmaradottság felszámolására tett erőfeszítésekről, eszmék és téveszmék kibékíthetetlen harcáról és a gazdasági „kiegyenlítődés“, irányában történő mérhetetlen erőkifejtésről sem. A XX. századi latin-amerikai irodalmi művek új kifejezésformákat keresnek eredeti nemzeti és népi sajátosságaik bizonyítására. Ez a törekvés mindinkább megnyikívüli valóság művészi módszerét vizsgálják, az 1910-től 1917-ig tartó mexikói szabadságharctól kezdődően az 1959-es győzelmes kubai forradalmon, meg az 1970/73 közötti chilei Népi Egységfront tapasztalatán keresztül, egészen a Közép-Amerikában jelenleg folyó nemzeti-felszabadító és antiimperialista harcig. A szocialista államok hispanis- tái munkacsoportokban dolgoznak A realizmus és forradalmi mozgalmak Latin-Amerikában és a Karib- térségben a 60-as és 70-es években című tervezeten. A tervezetet a Kubai Tudományos Akadémia Irodalom- és Nyelvtudományi Intézete koordinálja, és 20 spanyol szakos vesz részt benne a Szovjetunióból, Magyarországról, Csehszlovákiából, Kubából, az NDK-ból és Bulgáriából. A munka- csoportok három témakörben tevékenykednek. Az első csoport a forradalmi folyamat és az eszmei-esztétikai álláspont összefüggéseit taglalja; szembeállítja a forradalmi jelen szellemi tapasztalatait a latin-amerikai regény újító jellegével, szól a tényirodalom jelentőségéről, s végül tárgyalja a kritika fontosságát és útmutató A szülőföld vonzásában Érdekes kezdeményezés latkozik a hatvanas és hetvenes évek prózatermésében, Asturias, Carpentier, Rulfo, Cortazár, Sába- to, Márquez vagy Llosa munkásságában. A modern latin-amerikai művészet és irodalom szintetikus jellegű, ami annyit jelent, hogy a hazai hagyományokat egybeolvasztja a Kolumbusz előtti idők és a gyarmatosítás időszakának jegyeivel, valamint a világirodalom tartós eredményeivel. A latin-amerikai feltételek között évszázadokon át fajok, kultúrák és civilizációk keveredtek; minden esetben alárendelve a gyarmatosító és újgyarmatosító társadalmi-gazdasági törekvéseknek. A hangsúly természetesen a latin-amerikai összefüggésen van, ugyanis a szerzők égyúttal szervesen, funkcionálisan átvesznek eltérő vagy idegen nemzeti vonásokat, s művészetüket ennek alapján is a nemzeti felszabadító és antiimperialista harc szolgálatába állítják. A néger motívumok például egyes szerzők munkáiban nemcsak az exkluzivitást, egzotikumot és a fantáziát jelentik, hanem szociális tanúbizonyságul is szolgálnak a neoko- lonializmus és a faji megkülönböztetés ellen. Az eszmei-esztétikai sajátosságok szükségessé teszik, hogy a latin-amerikai realizmust, mint az empirikus, objektív, irodalníonjelentőségét a realizmus folyamatában. A második csoport, amelyben csehszlovák és kubai szakemberek is részt vesznek, az 1959- es győzelmes kubai forradalom utáni fejlődési folyamatokat tárgyalja, különös tekintettel Nicolas Guillén és Alejo Carpenf/er munkásságára, s értékelik a kubai szocialista irodalom vallomásos és tényjellegét. A harmadik csoport kizárólag a többi spanyol nyelvterületú ország politikai, gazdasági és kulturális összetevőit boncolgatja, mindenekelőtt a 60-as 70-es évek felszabadító mozgalmait és antiimperialista törekvéseit. Figyelemmel kísérik a Karib-térség irodalmaiban a néger motívumokat, a nikaraguai költészetet, a prózában a kolumbiai banánültetvények munkásainak gyötrelmes és feszültségekkel, sztrájkokkal terhes, már-már elviselhetetlen életét; új utakat vélnek felfedezni a modern perui, chilei, uruguayi'és argentin irodalmakban, valamint bemutatják a diktátor természet- és fejló- désrajzát a latin-amerikai regényben. A felmérések és módszertani összegezések már befejező szakaszukhoz érkeztek. A munkák befejezésének határideje: 1984. A tanulmányokat Kubában adják ki spanyol nyelvű kötetben KÖBÖLKÚTI JÓZSEF Hazai könyvek külföldön Hazánkban 57 cseh és szlovákiai kiadó évente több mint 7000 könyvet ad ki, s ezek példányszá- ma eléri a 95 milliót. Minden tizedik könyv és minden hatodik példány a fordításirodalomhoz tartozik. A kiadványok 50 százaléka szépirodalom és gyermekkönyv. A hazai könykultúra ezt a termést számos külföldi kiállításon és vásáron mutatja be. A világban megszámlálhatatlan ilyen jellegű- rendezvényt tartanak minden évben. A hazai kiállítók elsősorban a szocialista országokban megtartott könyvvásárokra összpontosítanak. Ezek közül legjelentősebbek a moszkvai, a varsói, a lipcsei, a szófiai, a havannai és a belgrádi. Ugyanakkor nagy jelentőséggel bírnak a tőkés és a fejlődő országokban megtartott bemutatók is. Frankfurtban, Brüsszelben, Bolognában, Delhiben és Kairóban. Ezek között kiemelt helyet foglal el a moszkvai nemzetközi könyvvásár, amelyet kétévenként 90 ország részvételével rendeznek meg. Hazánk kiadóinak termését idén 6000 kiadvány képviselte. A szovjetunióbeli kiállításon kívül jelentős a varsói is, ahol a szak- és tudományos irodalmat mutatják be. Hagyományok tekintetében különleges funkciót tölt be a lipcsei könyvvásár, amely az ismert tavaszi fogyasztási javak vásárán belül üzemel. A tókésországokbeli bemutatók sorában legjelentősebb a frankfurti, amelyet idén 36. alkalommal nyitnak meg. A csehszlovák anyagot 2000 könyv alkotja majd. Ezen belül is külön hangsúllyal kerülnek bemutatásra a kortárs irodalom alkotásai. Ugyanakkor kiállítják a világirodalom legújabb terméséből megjelent fordításköteteket is. Fontos helyet foglal el ezek sorában a bolognai vásár, amely gyermek- és ifjúsági könyvek, valamint a tankönyvek nemzetközi bemutatója. A hazai gyermekkönyvek minőségét jelzi az a tény, hogy évente több alkotónk illetve kiadónk kap Bolognában jutalmat. Itt állítják ki a Bratislavai Gyermek- könyv-illusztráció Biennálé győztes pályamunkáit is. Az ilyen jellegű nemzetközi szerepléseken túl egyes országokban önálló kiállításokon is bemutatkoznak kiadóink. így 1983-ban az NDK-beli Weimar és Potsdam, a magyarországi Budapest és Veszprém, illetve a mongol főváros Ulánbátor közönsége ismerkedhetett meg kiadványainkkal. A művelődéspolitikai céljainkkal és a kereskedelmi mutatókkal összhangban bővül az ilyen jellegű tevékenység. Ezeknek a bemutatóknak a feladatuk, hogy megismertessék a világgal kultúránk és tudományosságunk legújabb eredményeit. Ugyanakkor nagy mértékben szolgálják a kiadói szakemberek, könyvművészek, illusztártorok és irodalmárok tapasztalatcseréjét is. (d-n) A magyar néprajztudomány ebben az esztendőben ünnepelte egyik legnagyobb alakja, Györffy István születésének centenáriumát. A hálás utódok-tanítványok már a kilencvenedik születésnapot is tudományos ülésszakokkal, ünnepi kiadványokkal tették emlékezetessé; nyilván számíthatunk ilyesmikre az idén is. Mindezek előfutáraként tavaly őszei jelent meg a Maavar Néprajz Klasszikusai sorozatban a Selmeczi Kovács Attila szerkesztette Alföldi népélet című kötet, amely Györffy István életművének kíván keresztmetszete lenni. Mielőtt magáról a szóbanforgó kötetről szót ejtenék, néhány sorban idézzük föl a nagy néprajzkutató életútját, tudományos pályafutását. Györffy István saját bőrén is érezte a népélet viszontagságait, ami aztán későbbi munkásságán is visszatükröződik: a- népi kultúra minden kis eleméről olyan élvezetesen, plasztikusan ír, amire csak az képes, aki belülről is megismerte ezt az élétformát. Miután „kidőlt“ a paraszti életből (de ahhoz és szülőföldjéhez, a Nagykunsághoz hűtlen sosem lett!), először a kežmaroki gimnáziumba, majd a pesti egyetemre került természetrajz-földrajz szakra. Azonban még egyetemista korában elkötelezte magát a néprajzzal (abból is írta A nagykun tanya címmel doktori disszertációját), s tanulmányai befejeztével a Magyar Néprajzi Múzeum igazgatóőre lett csaknem három évtizedre, majd hirtelen bekövetkezett halála Jaroslav Havlíček: TAVASZ A HÁZBAN Tavasz a házban-Jaroslav Havlíček madáchi elírja Jaroslav Havlíček, a cseh irodalom nagy epikus tehetsége, ebben a pályakezdő elbeszélésben is már későbbi önmagát sejteti. A drámai felépítésű kisregény hamisítatlan Havlíček-írás: színtere egy ódon, körfolyosós bérház Prága valameiyik külvárosában, amely mellől hiányzik az utca, s amely a világtól éppolyan vigasztalanul távol esik, mint a benne tengődő, kisiklott életű kisemberek. Fábry Zoltán ÖSSZEGYŰJTÖTT ÍRÁSAI 4 Fábry Zoltán summám, «« i Összegyűjtött i írásai 4 madách előtt, 1939-ig a pesti egyetemen fölállított néprajzi tanszéknek volt rendes tanára. Akik e sorokat olvassák, azoknak nyilván nem kell különösebben bizonygatnom, hogy néprajzi kutatótevékenysége során kapcsolatba került a mai szlovákiai magyar tájakkal is. Ha másból nem, Móra Ferenc: A honti igricek című bájos történetéből (ill. a témát tudományosabban is földolgozó Csáky Károly, Kosa László és Zalabai Zsigmond írásaiból) biztosan tudnak Györffy 1910-es honti gyűjtéséről, ami nyjlván az 1909-ben feladatul kapeff szűrszabó mesterség tanulmányozásával függött össze (ebből született aztán 1930-ra példás monográfiája: A cifraszűr). Másik - kevésbé közismert - kapcsolata tájainkkal a sarlósokat útbaigazító-, tanácsadó tevékenysége. Mindvégig figyelemmel kísérte a csehszlovákiai magyar főiskolás fiatalok haladó mozgalmának alakulását, néprajzi pályázataik dolgozatainak elbírálásában aktívan részt vett, jelen volt a Sarló 1931-es néprajzi kiállításán s arról (Balogh Edgár visszaemlékezése alapján) „elismerően nyilatkozott“. Vidékeinkkel való kapcsolata az életmű szempontjából végül is járulékos momentum. Időzzünk inkább még (legalább egy fölsorolás erejéig) azoknál a néprajzi témaköröknél, amelyek tudományos munkásságában a legjelentősebbek. Elmélyülten, az interdiszciplináris kutatások határát súroló alaÚJ KÖNYVEK A hat-nyolc kötetre tervezett életműsorozat negyedik kötete Fábry Zoltán 1934-1937 között megjelent cikkeit és tanulmányait tartalmazza. E négy év írásai - mint maga írja Korparancs című kötetének előszavában - a szlo- venszkói magyar író küldetését példéizzák, aki csak itt, ezen a periférián - a népe és földje mindennapjából ki nem szakadva... - végezheti el korszerű feladatát: egy szabadabb, szociálisabb magyar mentalitás kialakítását... Az utolsó órában, amikor a fasizmus csizmaléptei mindenfelől szociális igenlésünk elfojtására indulnak, nem lehet igazabb és fontosabb feladatunk, mint a változtatni muszáj korparancsát a magyar szellemiség elfásult, antiszociális síkján is elvégezni. ÚJ MINDENES GYŰJTEMÉNY ^Mindenes Gyűjtemény 2 ra@ 'JSmI HU madách Az évszázados hagyományokat felélesztő Új Mindenes Gyűjtemény a fejlődő szlovákiai magyar tudományosság legjelentősebb eredményeinek rendszeresen megjelenő fóruma kíván lenni. Rendeltetése, hogy szakmailag és módszertanilag igényes, az ismeretterjesztés szintjét meghaladó pos sokoldalúsággal vizsgálta a magyar népi gazdálkodás (állattartás és földművelés) egész rendszerét, valamint az ezzel szorosan összefüggő településszerkezetet. Mindegyik részterületeken máig ható fölfedezéseket tett. Az egyes néprajzi jelenségeket elsősorban az Alföldön, s ezen belül szűkebb pátriájában, a Nagykunságon vizsgálta (a népi kultúra egészétől természetesen sosem elszigetelten). Ezzel függ össze a kunok származásáról, megtéréséről írott néhány tanulmánya, valamint a nagykun viseletről megjelent összefoglalása. Talán legnépszerűbb munkája a három kiadást megért Nagykunsági krónika, amelynek szilaj pásztorokról szóló fejezete Móricz Zsigmondot is „megihlette“, s A nagy fejedelem című regényében föl is használta (imitt-amott szinte szó szerint). Végezetül - valóban már csak jelzésszerűen - hadd mondjak el a szóbanforgó kötetről annyit, hogy a szerkesztő Györffy István tudományos-, ismeretterjesztő- és művelődés politikai dolgozataiból válogatva kívánta a nagy néprajz- kutató életművének keresztmetszetét nyújtani. A jobb megértést a könyvet nyitó, életművet elemző tanulmány, valamint a jegyzetek és bibliográfiai adatok segítik, amelyek szintén Selmeczi Kovács Attila munkáját dicsérik. E* kiadványnak minél több könyvespolcon ott kellene lennie! LISZKA JÓZSEF írásokat közöljön nagyobb terjedelemben is, hogy ily módon ösztönözze szakembereink, kutatóink munkáját s elmélyítse nemzetiségi önismeretünket. Egy történeti és egy orvostörténeti tárgyú tanulmány mellett művészettörténeti, néprajzi és sajtó- történeti elemzéseket olvashatunk. A kötet valamennyi szerzője hazai tájakkal, Szlovákia, illetve Dél-Szlovákia területével kapcsolatos témát dolgoz fel. Egri Viktor: FÉNY ÉS KENYÉR nftcwJkáKiíi Egri Y?iktor FÉn\? é> K€n\?ÉR Egri Viktor egyike volt azoknak, akik két világháború szenvedései és megpróbáltatásai után vállalták a húszas években a kezdés, majd 1948 februárja után az újrakezdés nehezét, felelősségét. E reprezentatív novellaválogatás, mely a csehszlovákiai magyar irodalom nesztorának meg nem élt 85. születésnapjára készült, a szerző elbeszéléseinek legjavát tartalmazza, azokat az írásait, melyekben hitet teszí az erkölcsi tisztaság és az emberiesség eszméje mellett. A kötet befejezéseként adjuk közre az író Fény és kenyér című, élete utolsó heteiben megírt, hagyatékban maradt visszaemlékezéseit. ÚJ SZÓ 4 1984. II. 20.
