Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)
1984-02-02 / 28. szám, csütörtök
Megéri gimnáziumba menni A PÁLYAVÁLASZTÁSRÓL GALÁNTÁN Oktatási intézményeink korszerűsítésének egyik legjelentősebb szakasza zárul le ebben a tanévben, hiszen az alapiskolák átszervezése után a kor igényeinek megfelelő általános iskolákban folyik majd a tanítás. Természetes tehát, hogy az iskolák év eleji taggyűlésein - a pártmunka kérdései mellett - a legnagyobb figyelem a korszerűsítést kíséri. Erről győződhettünk meg Galántán is, ahol a szlovák és a magyar tanítási nyelvű alapiskola, a kisegítő iskola és óvoda kommunista pedagógusaiból és nevelőiből álló húsztagú alapszervezet a napokban adott számot arról, hogy a párt XVI. kongresszusa határozatainak értelmében hogyan tett eleget feladatainak. A beszámolóban - melyet Onódi József, a pártszervezet elnöke adott elő - elsősorban az kapott hangsúlyt, ami most az iskolák tevékenységében a legfontosabb: az oktató-nevető munka hatékonyságának fokozása, a jöyó nemzedék sorsáért vállalt és érzett felelősség.-Célunk, hogy eszmeileg fejlett, jó képességű, rátermett fiatalokat neveljünk - hangsúlyozza a beszámoló. - Fő feladatunk továbbra is a tanulók tudományos világnézetre, szociálist^ hazafi- ságra és proletár internácionaliz- musra nevelése. Megkülönböztetett figyelmet szentelünk a jövőben, is a honvédelmi nevelésnek; ’iskoláinkban több ilyen szakkör is működik, eredményesen. Kiemelt feladatként foglalkozunk a tanulók helyes pályaválasztásával, arra törekszünk, hogy összehangoljuk az egyéni és társadalmi érdekeket, hiszen munkánk csak akkor eredményes, ha kapcsolatban van az élettel. Ez a tanév új helyzet elé állít bennünket, az idén ugyanis az összes végzős növendéket el kell helyeznünk; ez azt jelenti, hogy a továbbtanulni nem szándékozóknak megfelelő szakmunkás- képzőt kell találni. i A beszámolót élénk vita követte; többen érintették a nevelés kérdését, amely szocialista társadalmunkban egyre inkább előtérbe kerül. Szó volt az érzelmi nevelés szerepéről, a szülői ház és az iskola kapcsolatáról, a családi és az iskolai nevelés egységének fontosságáról. A felszólálók felvetették az iskolán kívüli nevelés problematikáját is, nem hallgatva el, hogy a szülők nemégy esetben az iskolára hárítják a felelősséget, pedig a nevelés csakis közös erőfeszítéssel lehet eredményes. A pedagógusok beszámoltak a pio- nírszervezetek múhkájáról, jól működő szakköreikről. Megtudhattuk például, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolának tizenhárom szakköre van, tagjai sokrétű tevékenységet fejtenek ki. Énekkaruk és táncegyüttesük igazán jó hírű, de eredményes munkáról adhat számot a honvédelmi kör is. Tárgyilagosan szóltak a résztvevők a korszerűsítés során szerzett tapasztalataikról is. Az új oktatási program előnyei vitathatatlanok, szükT séges azonban mielőbb csökkenteni a tananyagot, mert kevés idő marad az ismeretanyag begyakorlására, rögzítésére. Sipos Béla, a magyar tanítási nyelvű iskola igazgatója növendékeik egyre javuló előmeneteléről, a magyar és a szlovák nyelv, a matematika tanításában, valamint a munkára nevelésben elért eredményekről számolt be - felszólalásában mégis az tűnt fel a leginkább, hogy iskolájukban évről évre nő a továbbtanulás, főleg a gimnázium iránti érdeklődés, holott más iskolákban éppen a gimnáziumot találják a legkevésbé vonzónak a tanulók. A miértre a tagsági gyűlés után kerestem választ. Először az igazgatónál, aztán a pályaválasztási felelősnél.- A hatvanas években nálunk is nehéz volt meggyőzni a szülőket a továbbtanulás fontosságáról- mondja Sipos Béla -, azóta azonban fokozatosan megváltozott a helyzet. Ma már egyre nagyobb az érdeklődés a szakközépiskolák és a gimnáziumok iránt, örvendetes, hogy az utóbbi iskolatípus a fiúk körében is népszerű. Ebben a tanévben is tizennégy gyerek - a továbbtanulni szándékozóknak egyharmada- jelentkezett gimnáziumba, huszonnyolcán pedig különféle szak- középiskolákba készülnek. Ez azt jelenti, hogy nyolcvan végzős tanulónknak 52,22 százaléka érettségivel végződő középiskolákban szeretne továbbtanulni. Több éves tervszerű munka eredménye az is, hogy a fiatalok nem rohamozzák ÚJ Supraphon-lemez: Codona2 A dzsesszmuzsika már keletkezésekor sem volt homogén zene, hiszen annak idején tulajdonképpen az afrikai és az amerikai népzenei motívumok ötvözeteként indult el világhódító útjára. Fejlődése során sem állt ellent újabb és újabb hatásoknak, ennek eredményeképpen is egyre színesebbé, sokrétűbbé, gazdagabbá vált. A hatvanas évek derekán lett „divattá“ a dzsesszmuzsikában, hogy a jazzszámok hangzását egy-egy egzotikus hangszer beiktatásával igyekeztek különlegessé, újszerűvé tenni. így szólalt meg némely együttesben a két jellegzetes indiai népi hangszer, a szitar és a tabla, az ázsiai salmaj és a legkülönfélébb latin-amerikai ütőhangszerek. Ezekkel indiai, latin-amerikai, az afrikai hangszerek alkalmazásával pedig jellegzetes afrikai hangzású számokat iktattak be repertoárjukba az együttesek. Ma már világszerte számos olyan jazzegyüttes van, amely az ilyen jellegű számok interpretálására specializálta magát. Ezek egyike a világhírű Codona-trió. A trió 1978-ban alakult. Az együttes nevét három tagjának - Collin Walcott, Donald Cherry, Nana Vasconcelos - keresztnevéből alakították ki. Az együttes alapítója Collin Walcott egy madrigálkórusban énekelt, majd a New York-i filharmónia és több más amerikai szimfonikus zenekar tagja volt. A „globális“ zenével, mely a Codona stílusában is érvényesül, az Oregon-kvartett tagjaként ismerkedett meg. Az indián származású Donald Cherry a „free jazz“ egyik jeles képviselője, kitűnően játszik a legkülönfélébb afrikai népi hangszereken, mint amilyen például a „doussn ’goni“, melynek apró fémlemezkéit az ujjakkal való pengetés által lehelt megszólaltatni. (Ez a hangszer is hallható a lemezen.) A trió harmadik tagja a brazil Nana Vasconcelos, aki nagyszerűen játszik az összes dél-amerikai ütőhangszeren, köztük a maximális kézügyességet igénylő „berimbaun“ is. A Supraphon és az ECM Records vállalat közös kiadásában jutott el a közelmúltban a Gramofon klub tagjaihoz a Codona-trió második nagylemeze, amely a dzsesszmuzsika legújabb irányzataiba, a globális zenébe is bepillantást nyújt. Az első oldalon három számot hallhatunk. Vasconcelos Que Faser című szerzeménye teljesen a latin-amerikai népzene hatását tükrözi. A másik két szám (Godumaduma és Malinye) az afrikai népzene elemeire épült, gyakran ismétlődő és némi monotóniától sem mentes motívumokkal. A lemez második oldala szintén három számot tartalmaz (Drip- Dry, Walking On Eggs, Again, and Again, Again), ezek a számok szintén rendkívül érdekesek, mert bennük a hagyományos dzsessz és a globális muzsika elemei egyaránt érvényesülnek. A Codona 2 című új Supraphon-lemez valódi különlegességet jelent mindazok számára, akik kedvelői a dzsessznek és a zenei különlegességeknek. SÁGI TÓTH TIBOR meg a divatos szakközépiskolákat. Nálunk az utóbbi években arányos a pályázók megoszlása, ma már nem történik meg, hogy tömegesen jelentkeznek egészségügyi, óvónői, közgazdasági vagy gépipari szakközépiskolába.- Igen, az elmúlt egy-két évben a tehetséges tanulók ismét rájöttek arra, hogy megéri gimnáziumba menni, hiszen a fakultatív tantárgyak vonzóvá teszik ezt az iskolát - veszi át a szót Onódi József pályaválasztási felelős. - Persze, ezeket a tantárgyakat színvonalasan kell tanítani, hogy azok a diákok, akik nem mennek főiskolára vagy egyetemre, kellő szakmai felkészültséggel vállalhassanak munkát. Tanulóink között csaknem minden évben akad olyan is, aki a katqpai középiskolát választja, de gyakran van jelent-, kezónk a népgazdasági szempontból fontos bányaipari szak munkásképzóbe is. A járás azon iskolái közé tartozunk, amelyek e téren is megfelelnek az elvárásoknak. Sokéves tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy növendékeink nemcsak a felvételiken, hanem a középiskolákban is helytállnak, a jelentkezők döntő többsége bejut oda, ahová készült. Tavaly például tizennyolcán pályáztak szakközépiskolákba, közülük tizenheten feleltek meg a felvételi vizsgán.- Milyen a kapcsolatuk a szülőkkel, hogyan működnek együtt a pályaválasztás idején?- Arra törekszünk, hogy lehetőleg minden jó elómenetelú gyerek továbbtanuljon; felkeltjük érdeklő-' désüket, s ha kell, a szülőket is meggyőzzük a taníttatás fontosságáról, a szellemi előbbre jutás értelméről. Ennek érdekében nemegy esetben családi látogatásokat is teszünk, főleg ha a szülői értekezleten nem sikeriilt célt érnünk. Mi nem időszakos tevékenységnek tekintjük a pályaválasztás előkészítését, hanem hosszú évek kitartó, céltudatos munkájának.- Pályaválasztási felelősünk igazán következetes, jó munkát végez - hangsúlyozza az igazgató. - A szülők mellett az üzemekkel, illetve a járási nemzeti bizottság munkaügyi osztályával is megfelelő kapcsolatot tart. Tevékenysége sokrétű és időigényes, ezért is lenne fontos, ha még jobban csökkentenék heti óraszámát. Úgy érzem, mi minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy rátermett tanulóink továbbtanuljanak, szellemileg gyarapodjanak. Hiszen egy oktatási intézmény eredményei azon mérhetők le igazán, hogy évente hány diákja tanul tovább, s milyen felkészültséggel folytatja tanulmányait. TOLGYESSY MÁRIA Hviezdoslav városában- í ic, c&mm f iSHMég az átlagosan kíváncsi turista számára sem közömbös, hogy az a vidék, amerre jár, vajon milyen volt egykoron, mert látható jelenét is könnyebb megérteni, ha megismer valamit múltjából. Nem tudom már, hol hallottam a bölcsességet, amely nagyjából úgy szól, hogy ha meg akarsz tudni valamit egy település múltjából, menj a temetőbe! Biztos, hogy találkozik ott az ember olyasmivel, ami fölkeltheti érdeklődését olyan dolgok iránt is, amelyekről különben aligha szerezne tudomást. Még azokról a helységekről is, amelyekről egyébként tankönyvekben meg turista kézikönyvekben lehet olvasni. Nos, nagyjából ezek jutottak az eszembe, amikor múlt évi nyaralásom idején Dolný Kubín temetője mellett haladtam, s ahová rögvest be is léptem, mert ha túl sokat nem is tud egy délvidéki honpolgár az egyik legészakibb szlovákiai járási székhelyről, annyit mindenképpen, hogy egy ideig ott élt a szlovák irodalom legnagyobb epikai költője, Pavol Or- szágh-Hviezdo- slav. Csakhamar rátaláltam síremlékére, de azt már a helyszínen tudtam meg, hogy itt nyugszik nem messze ettől a helytől Janko Matuška, arrébb pedig Ladislav Nádasi- Jégé is. Róluk azonban nemcsak a tankönyvek, hanem még az útikönyvek is szólnak, de a távolabbi múlt érdekes epizódjairól egyszerű sírhantok is mesélhetnek. Sétálok a sírok között, és még ott megfogadom: a lexikonokat hívom segítségül, hogy többet megtudjak arról, milyen is volt akkor ez a település, amikor itt élt a szlovák költőfejedelem. Szlovák, magyar és német nyelvű sírfeliratokba botiok a múlt századból és a század- fordulóról, amelyek alatt nyugszanak egyszerű polgárok, gyermek, ki csak két évet élt, de alispánok, főispánok, szolgabírók sírhantjai is megmaradtak, amelyek egyúttal arra is utalnak, hogy milyen volt a település egykori közéleti szerepe. A Révai Nagy Lexikon szerint Aisókubínnak a századfordulón 1674 szlovák, magyar és német ajkú lakosa volt, s az akkor még nagyközség járási székhely, benne az összes járási hivatallal. Volt járásbírósága, telekkönyve és adóhivatala, csendőr őr se, takarék- és hitelintézete, állami felső kereskedelmi iskolája, állami polgári fiú- és leányiskolája, 41 ezer kötetes nyilvános könyvtára, vármegyei kórháza, vasútállomása, posta- és táviróhivatala Aligha kell hangsúlyozni, hogy az Orava folyó bal partján fekvő város alaposan megnőtt, de így is minden a költőket - és még a szlovák irodalom számos nagyját - idézik. Terek, utcák viselik nevüket, a főutca természetesen Hviezdoslav nevét. Ott áll a szobra is a százéves fák árnyékában, mögötte a róla elnevezett múzeum, szemben vele a ház, amelyen emléktábla hirdeti, hogy egykor a költő otthona volt. Azt hittem, azon az augusztusi kora délutánon aligha találkozom sok látogatóval a múzeum falain belül, de diákok érkeztek-távoztak csoportosan, a környékbeli pionírtáborok ideiglenes lakói. Igaz, még javában tartott a vakáció, de a múzeumi irodalomóra alighanem többet nyújtott mindenféle klasszikus iskolai tanóránál. Én is sorra vettem a kiállított tárgyakat. A költő felsőkubíni szülőházának A púchovi szak- szervezeti művelődési otthon Makyta amatőr színjátszó együttesét tavaly az orosz és a szovjet művek példás propagálásáért a csehszlovák -szovjet barátság hónapja alkalmából a CSSZBSZ Központi Bizottságának oklevelével és érmével tüntették ki. Az együttes már csaknem 40 éve fejt ki sikeres tevékenységet; már hatszor megnyerte az amatőr színjátszó együttesek Spišská Nová Ves-i országos versenyét A képen: a legfiatalabb nemzedék - Katarina Chaloupková és Daniéi Veselovský - próba köztien. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) Emléktábla egykori lakóháza falán (A szerző felvétele) makettjével kezdve. Arrébb az üveg alatt a költő saját kezű írása a borítólapon: „Pályamunka. Czu- czor Gergely emlékezete. írta Or- szágh Pál, Kézsmárkon.“ Mellette a költő miskolci diákéveinek egyik dokumentuma, az algimnázium - amelynek három évig volt ösztöndíjasa - harmadik osztályából származó bizonyítványa, amelyben a csupa jelesek sorát csak egy ívben szakítja meg „dicséretes“ - írási gyakorlatból. Tanúsítja mindezt aláírásával Lippai Endre igazgatótanár. Szinte jelképesnek is tekinthető a költő miskolci diákéveinek ereklyéi között Petőfi 1848-as kiadású verseskönyve, majd Arany-kötet következik, mellette „Slovník -Szótár“ a fiatal költöjelölt szerkesztésében. A Német grammatika című tankönyvben magyar vers a tulajdonos tollából. És persze, szerelmeslevelek... Ugrás az időben, majd újra Petőfi- és Arany-kötetek, de már fordításban. Aztán Goethe-, Shakespeare-, Schiller-, Slowacki-, Lermontov- és Puskin-fordítások, az átültető A csősz feleségének költője. Az íróasztalon - ez is hitvallás - Shakespeare mellszobra. A falon emléktárgyak bizonyítják, hogy elóbb-utóbb az elismerés is kijutott a költőnek. Egy oklevél dátuma Hviezdoslav 60. születésnapja: 1909. február 2. Azóta már eltelt további 75 év. Kereken. így lett a nyári élményből téli riport. Mert az élmény maradandó. A kései utódok gondoskodnak róla, hogy a látogató ne távozzék újabb élmények nélkül. A Városi Galériában ugyanis a kiállításokban akár dúskálni lehetett. Akkor is hásom volt egyszerre: Mária Medvecká állandó kiállítása, egy fotótárlat és'a középkor németalföldi (!) festőinek műveiből egy fél délutánra való... Bizonyítva ezzel, hogy még egy vidéki kisváros kulturális életének sem kell feltétlenül „ístenhátamögötti- nek“ lennie. így távozhat a rövid időre érkező látogató is hosszan tartó élményekkel. A városról is meg költőjéről is. MÉSZÁROS JÁNOS ÚJ SZÚ 6 1984. II. 2.
