Új Szó, 1984. február (37. évfolyam, 27-51. szám)

1984-02-18 / 42. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban Február 11 -—17. Szombati Olof Palme svéd kormányfő befejezte közép-ameri­kai körútját - A floridai Kennedy Űrközpont terüle­tén, fedélzetén öt űrhajóssal sikeresen leszállt a Challenger űrrepülőgép Vasárnap: Befejeződött a kétnapos francia-spanyol miniszte­ri tanácskozás Hétfő: Az SZKP KB rendkívüli ülésén Konsztantyin Usz­tyinovics Csernyenkót választották meg az SZKP KB főtitkárává Kedd ‘ A szovjet emberek mély gyásza, az egész világ őszinte részvéte mellett helyezték örök nyugalom­ra Moszkvában Jurij Andropovot, az SZKP KB február 9-én elhunyt főtitkárát, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának volt elnökét Szerda* Moszkvában számos magas szintű eszmecserére került sor a szovjet és külföldi államférfiak között - Franciaország kérésére Libanon ügyében össze­ült a BT Csütörtök: ,rán oHenziv3ba kezdett az iraki egységek ellen a front központi szakaszán - Bettino Craxi olasz kormányfő befejezte kétnapos látogatását Auszt­riában Péntek: Mengisztu Hailé Mariam, a Szocialista Etiópia leg­felsőbb vezetője hivatalos látogatásra Líbiába ér­kezett - Súlyos harcok folytak a kormánycsapatok és a FMLN partizánjai között Salvador középső részén kus lépett Jurij Andropov örökébe az SZKP Központi Bizottságának élén, aki sokéves politikai mun­kásságával nagy tiszteletnek és tekintélynek örvend a Szovjetunió­ban. A Jurij Andropov temetésére Moszkvába érkezett magas rangú külföldi politikusokkal folytatott tár­gyalásai, azok nemzetközi vissz­hangja bizonyítja, a szovjet bel- és külpolitika folytonosságának bizto­sítása elégedettséget vált ki szerte a világon. Ez a folytonosság a ga­ranciája annak, hogy az imperia­lizmus hideg- és forróháborús ter­vei kudarcra vannak ítélve. Libanon Megváltozott frontvonalak A héten is csatazaj kíséretében folyt a Libanon körüli diplomáciai nagyüzem. Szaúd-Arábia folytatta közvetítési erőfeszítéseit, megbí­zottja kétszer is járt Bejrutban, Szovjetunió Fájdalmas veszteség Jurij Andropov halálával fájdal­mas veszteség érte a Szovjetuni­ót. A párt és állam éléről egy energikus, határozott politikus tá­vozott, aki ugyan csak rövid ideig töltötte be az ország legmagasabb tisztségeit, de ez az időszak min­den bizonnyal úgy kerül be a Szovjetunió történelmébe, mint a további fejlődés szempontjából meghatározó pozitív változások kezdetének időszaka. A Jurij And­ropov nevével fémjelzett időszak alatt indult be a szovjet mező­gazdaságot új alapokra helyező élelmiszerprogram, az ipar - és az egész népgazdaság - irányítása struktúrájának megváltoztatása a hatékonyság és a minőség eme­lésének érdekében. A szocialista demokrácia fejlesztését szolgálja a munkáskollektívák szerepének növeléséről hozott döntés, amely már meghozta első pozitív ered­ményeit a munkahelyi légkör javu­lása terén, aminek közvetlen kö­vetkezménye a termelés és a munka termelékenységének gyorsabb ütemű növekedése. Jurij Andropov olyan időszak­ban állt a Szovjetunió élén, amely­ben veszélyesen kiéleződött a nemzetközi helyzet, az Egyesült Államok és a NATO militarista kö­reinek a fegyverkezési hajsza fo­kozására, a Szovjetunió és a Var­sói Szerződés fölötti katonai fö­lény megszerzésére irányuló ve­szélyes tervei a megvalósítás sza­kaszába léptek. Ebben a bonyolult világpolitikai légkörben Jurij And­ropov higgadt, konkrét, konstruktív állásfoglalásai, kezdeményező ja­vaslatai a leszerelésre és a béke megszilárdítására növelték a Szovjetunió nemzetközi tekinté­lyét és megerősítették az emberi­ség jövőjéért aggódó békeszeretó nemzetközi közvéleményt abban, hogy a Szovjetunió a béke valódi híve, és mindent megtesz annak érdekében, hogy elháruljon a nuk­leáris háború fenyegető veszélye. Konsztantyin Csemyenko sze­mélyében olyan tapasztalt politi­hogy megpróbálja megfékezni a mind magasabbra csapó polgár- háborús lángokat. Washingtonban Mubarak egyiptomi elnök és Husszein jordániai király Reagan elnökkel ugyancsak a libanoni rendezés lehetőségeiről és a pa­lesztin kérdésről folytatott tárgya­lásokat - minden konkrét ered­mény nélkül. Olaszország után Párizs is ja­vasolta, hogy az ún. multinacioná­lis erőket az ENSZ békefenntartó egységei váltsák fel. Franciaor­szág hivatalosan a Biztonsági Ta­nács elé terjesztette javaslatát, s szerdán kérésére össze is ült a testület, de egyelőre még nem született döntés az ügyben. Közben Libanonban jelentősen átrendeződtek a frontvonalak. Elő­ször Bejrútban állt helyre az „ősi rend“: a síita muzulmán Amal szervezet fegyveresei visszafog­lalták Nyugat-Bejrútot. A kor­mánycsapatok és a Gemajel-klán falangista milíciái (kérdés, hogy ki kit támogat?) ezután a vereség után azt próbálták elérni, hogy a főváros nyugati szektorát elzár­ják a Bejrút melletti hegyvidéktől, s ezzel elszigeteljék egymástól az ellenzéki Nemzeti Megmentési Front két legjelentősebb csoport­ját: a síitákat és a drúzokat, Nahib Berri Amal szervezetét és Valid Dzsumblatt Haladó Szocialista Pártját és fegyvereseiket. Amin Gemajel elnök katonáinak manő­vere balul ütött ki. A drúz milicisták őket zárták körül, majd űzték egé­szen a tengerpartig, Damur váro­sig. Ezzel az újabb harci sikerrel a muzulmán Nyugat-Bejrút hátor­szága egészen a szíriai határig terjed. A Bejrút közelében levő hegyvidéken már csak a stratégiai jelentőségű Szűk el-Gharb telepü­lés van a kormánycsapatok kezén, amely a baabdai elnöki palotát őrzi. A libanoni kormánycsapatok veresége közvetve a libanoni par­tok mentén horgonyzó hadihajók­ra visszavont amerikai „békefenn­tartó“ kontingens vereségét is je­lenti, hiszen a New Jersey csata­hajóval az élen mindvégig tevéke­nyen beavatkoztak a harcokba a kormánycsapatok oldalán. Wa­shington már egyáltalán nem tit­kolja, hogy Libanonban nem a bé­két - az ország minden egyes vallási és politikai csoportjának ér­dekeit egyenlő mértékben szolgá­ló megegyezést - szorgalmazza, hanem Gemajel elnök szófogadó kormányának megmentését, s ezáltal saját és Tel Aviv-i véden­cei érdekeit tartja szem előtt. Összeállította: GÖRFÖL ZSUZSA öt balkáni ország: Bulgária, Görögország, Jugoszlávia, Románia és Törökország képviselői hétfőn Athénban tanácskozást kezdtek a balkáni együttmúködés kérdéseiről. A nagyköveti, illetve szakér­tői szintű megbeszélés-sorozaton, amely a második ilyen jellegű tanácskozás ebben az évben, megvizsgálták a balkáni országok közötti együttmúködés lehetőségeit olyan területeken, mint a gaz­daság, szállítás, távközlés, tudomány és technika. Az értekezleten szerepel egy atomfegyverektől mentes balkáni övezet létrehozásá­ról szóló görög javaslat is. kis : NYELVŐR Kettő darab, hetesszáz... Bizonyára mindnyájan felfigyeltek már arra a jelenségre, hogy az utóbbi időben - főként az élőbeszédben - alig találkozunk a kettő számnévnek ezzel az alakjával: két. Tudjuk, hogy ezt jelzői helyzetben, valamint összetett számnevek előtagjaként használja a magyar nyelv: két ember, két könyv.; kétszáz, kétezer stb. Helyette most a kettő forma terjed, amelyet eddig csak a számsor tagjaként volt szokás használni: egy, kettő, három stb., vagy fjedig önállóan, tehát főnévi szerepben; pl. kettőt kérek, amin általában azt értjük: két darabot kérek valamiből. Mostaná­ban a két helyét is ez foglalja el a jelzői vagy összetételi elötagi szerepekben, vagyis ilyen jelzős szerkezeteket és összetételeket hallunk: „kettő ember, kettő könyv, kettőszáz, kettőezer“. Első­sorban a magyarországi nyelvhasználatra jellemző ez: a mi fülünknek még ma is furcsa, szokatlan, de mint minden nyelvi divatnak, ennek is akadnak már követői a csehszlovákiai magya­rok között is. Vajon szükség van-e erre? - tették fel már többen a kérdést. Mielőtt válaszolnánk rá, nézzük meg, milyen ok hozta létre a szóhasználatnak ezt a módját! Nyilván az a tény szülte, hogy a két és a hér nagyon hasonlít egymáshoz, tehát fennáll a félrehallás veszélye. Hogy a két ember, kétszáz helyett senki se értse ezt: hét ember, hétszáz, azért került a két helyére a kettő. Igen ám, csakhogy a félrehallás veszélye fordítva is fennáll: a hét ember, a hétszáz érthető így is: két ember, kétszáz Hogy ez be ne következzek, a héf-nek a melléknévi származékát, a hetes alakot teszik ilyenkor a hét helyére. Elsősorban az összetett számnevekben találkozunk vele: hetesszáz, hetesezer stb., de olykor jelzői helyzetben is előfordul; hetes korona - hallottam már a hét korona kifejezés helyett. Az ok tehát a félrehallás lehetősége, a cél ennek elkerülése. De vajon mennyire reális ez az ok? Hányszor okozott már félrehallást a megszokott és helyes forma az évszázadok fo­lyamán? Nincsenek rá adataim, de nem hiszem: oly sok félreértésre adott volna okot a régi szóhasználat, hogy kerékbe kellene törnünk miatta a magyar nyelvet. Ugyanis ezzel a tévedésmeg­előző eljárással nemcsak a helyesség elveit vesszük semmibe, hanem a nyelvi rendszert is torzítjuk. Nyilvánvaló, hogy ez az újfajta szóhasználat az úgynevezett szaknyelvekból indult el hódító útjára. Még talán érthető is, ha bizonyos - például a pénzügyi vagy a mérésekkel kapcsolatos - szakmák szóhasználatában - a pontosságra törekedve - élnek ezzel a módszerrel. A baj ott van, hogy a köznyelvet használók egy része - vagy talán többsége - azt gondolja, tájékozottabbnak látszik, ha szaknyelvi elemeket használ ott is, ahol erre semmi szükség nincs. Sőt megfelelő köznyelvi elemeket szorít ki vele. Tanúi vagyunk annak, hogy napjainkban erősen, a szükséges­nél túlzottabb mértékben hatnak a szaknyelvek a köznyelvre. Bizonyos mértékű hatás elkerülhetetlen, hiszen az ember általá­nos műveltsége egyre sokoldalúbbá válik, így olyan fogalmak is közismertté lesznek, amelyek régebben csak a szakmák berkei­ben voltak ismertek. Ezeknek a nevét ismernünk kell. De ne használjunk szakszókat ott, ahol vannak köznyelviek, s ezeket mindenki jobban megérti, mint a szakmai szavakat. Az építészet szókészletében bizonyára szükség van a nyílászáró szerkezet kifejezésre is, de nekünk, nem szakembereknek többet monda­nak az ajtó, az ablak szavak, mint ez a kifejezés. A szakemberek pontossága tehát a laikusok nyelvhasználatában fölösleges fon­toskodássá válhat, mint ez a kettő ember, kettőezer, hetesszáz stb. elemek használatának esetében is történt. Nem szükségből, hanem funkciótlanul, divatból használják ezeket az elemeket. Bizonyítja ezt az is, hogy olykor még az írott szövegben is találkozhatunk velük, ahol a félrehallás veszélye nem fenyeget. Sőt néha az élőbeszédben is előfordulnak félre nem érthető helyzetekben. Például ilyen szerkesztésű mondatot is hallottam: „Négy meg három egyenlő hetessel. “ Vajon ki értette volna félre, ha az illető így szerkeszti: „Négy meg három egyenlő héttel7‘ Ez bizony már nyelvi modorosság a javából! JAKAB ISTVÁN Funkciőtlan jelzők Közéleti és publicisztikai nyelvhasználatunkban gyakran buk­kanunk olyan jelzős szerkezetekre, amelyek meghatározó tagja felesleges: az alaptag jelentése ugyanis tartalmazza annak jelentését. Az ilyen jelző nem teszi pontosabbá a jelzett szó jelentését, csupán a mondatot nyújtja meg egy szóval, mint ebben a mondatban: „így például az embereket egyesíti a kölcsönös együttmúködés, miután felismerték annak jelentőségét...“ Ugyancsak a kölcsönös szerepel felesleges jelzőként itt is: „Lépésről lépésre újultak föl és szilárdultak meg hazánk és a testvéri szocialista ofszágok kölcsönös kulturális kapcsolatai, újabb kapcsolatok születtek... fejlődésnek indult és elmélyült a kölcsönös együttmúködés.“ Az idézett mondatok egyéb problémáit mellőzve, a kiemelt jelzős szerkezetekről megállapíthatjuk, hogy bennük a meghatá­rozó tag, a kölcsönös felesleges, hiszen az együttmúködés, a kapcsolat anélkül is kölcsönös, nem is lehet más. Az együttmúködés-en kívül nyelvhasználatunkban még a fejlő­dés és a tevékenység az az alaptag, amely fölösleges jelzőt szokott kapni. Újságjainkban lépten-nyomon találkozhatunk a kedvező fejlődés, pozitív fejlődés, az aktív tevékenység-\é\e szerkezetekkel. Ezekben a kapcsolatokban az említett meghatá­rozó tagok már-már állandó jelzőnek tűnnek fel, s emiatt a szóban forgó szerkezetek súlyukat vesztik, frázissá kopnak. Pedig az említett szavakhoz a funkciőtlan, elkoptatott jelzők helyett szám­talan olyan kapcsolható, amely pontosabbá, gazdagabbá teszi az alaptag jelentését. Az együttmúködés lehet élénk, gyümölcsöző, sokrétű, szoros stb. írhatunk gyors, nagy iramú, lendületes vagy lassú, nem kielégítő fejlődésről; a tevékenység is lehet lázas, megfontolt, serény, szorgos stb. Mindez nem kíván egyebet, csak annyit, hogy kifejezésmó­dunkban változatosságra törekedjünk, kerüljük az üres ballaszto­kat és a lafjos közhelyeket. MORVAY GÁBOR ÚJ SZÓ 4 1984. II. 18.1 Díszőrség Jurij Andropov sírjánál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom