Új Szó, 1984. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-10 / 8. szám, kedd

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Közös felelősség Az élet első nagy döntése vár ezekben a napokban az alapiskolák nyolcadikosaira: pályát kell választaniuk. A feladat nem könnyű, hiszen a tizennégy éves gyerekeknek még nincsen elég önismeretük, kellő élettapasztalatuk, megfelelő ítélőképes­ségük, esetleg képességeik, készségeik sem alakultak ki telje­sen. Érezhetnek ugyan kedvet egy-egy foglalkozás iránt, de azt nem várhatjuk tőlük, hogy életre szólóan és felelősen egymaguk döntsenek jövőjükről. A pályaválasztás során ezért nő meg a felnőttek szerepe, főleg a szülőké, akik felelősek gyermekük sorsáért. Szlovákiában ebben a tanévben 74 350 gyerek hagyja el az alapiskolát. A gimnáziumokban 11 ezer, a szakközépiskolákban 14 955, a szakmunkásképző intézetekben pedig 48 395 férőhely várja az első osztályosokat. A tervszámok alapján bízvást állíthatjuk, hogy minden tanulónak jut hely valamilyen intéz­ményben, gond, nehézség mégis lesz; nem csak azért, mert a jelentkezők megoszlása évről évre egyenlőtlen, hanem azért is, mert 1984 szeptemberétől az alapiskola befejezése után egyetlen fiatal sem vállalhat azonnal munkát, hiszen az új oktatási törvény értelmében a tankötelezettség tizenhat éves korig fog tartani, aki tehát nem folytatja tanulmányait valamilyen középiskolában, annak legalább két évig szakmát kell tanulnia. Az előzetes felmérések szerint 1300-ra tehető azoknak a száma, akik nem szándékoznak továbbtanulni; sorsukról - a szülőkkel való megegyezés alapján - a kerületi, illetve járási nemzeti bizottságok illetékesei döntenek majd. Nagy feladat vár tehát az iskolavezetésre, a tantestületre, az osztályfőnökre és a pályaválasztási felelősre, hiszen sokféle motiváló tényezőt figyelembe Véve kell a tanulókat megfelelő pályára irányítaniuk. Még akkor is, ha az elképzelésük esetleg a szülők ellenállásába ütközik. Akadnak ugyanis akik minden­képpen tovább akarják taníttatni a gyermeküket, függetlenül annak adottságaitól és képességeitől. Ilyen esetben az iskolára, a nevelőre hárul a gond, hogy a tanulót a személyiségének legjobban megfelelő pályára, szakmára irányítsa. Gyakran elő­fordul azonban az is, hogy a tehetséges, rátermett gyereket a szülei nem engedik továbbtanulni, mert nem vállalják az iskoláztatás költségeit, vagy sokszor a szülök az anyagi hasznot fontosabbnak tartják, mint a szellemi értéket és az örömmel végzett munkát. Nemegyszer érvelnek azzal is, hogy az alacsony iskolai végzettségű fizikai dolgozó fizetése kétszer annyi, mint kezdetben az ajánlott pályán dolgozóké. Helytelenül gondolkod­nak és cselekszenek tehát az ekképpen mérlegelők, hiszen a pillanatnyi előnyért megfosztják a gyereket attól, hogy tehetsé­gét és képességét kibontakoztathassa. A tisztán anyagi szem­pontok szűklátókörűségre utalnak, figyelmen kívül hagyják a tanulás, az önművelés, a szellemi előbbre jutás értelmét, holott az anyagi boldogulásnak is végső soron ez az alapfeltétele. Hari\arosan eljön a végső döntés ideje. Érdemes hát még egyszer minden szülőnek, gyermeknek végiggondolnia, helye­sen határozott-e. A tavalyi felvételi eredmények ugyanis azt mutatják, hogy a tanulók vágyai, elképzelései nincsenek arány­ban az adott lehetőségekkel. A kelleténél még mindig jóval többen ostromolják a felkapott szakközépiskolákat (az óvónői, a közgazdasági, a művészeti, az egészségügyi szakközépiskolá­kat) s lényegesen többen jelentkeznek némely divatos, jól jövedelmező, borravalóval is kecsegtető mesterségre (fodrász, kozmetikus, autószerelő, tévé- és rádiójavító) is, mint amennyi a férőhely. Ugyanakkor a népgazdaságilag fontos szakmák (a bánya-, kohó-, építőipari, közlekedésgépészeti) munkaerő-után- pótlási gondokkal küszködnek. Csekély az érdeklődés - néhány szakközépiskola két-három- szoros tüljelentkezéséhez képest különösen az - a gimnáziumok iránt. A szlovák fővárost kivéve a jelentkezők száma a műit évben nem fedte a tervszámot, s a helyzet előreláthatólag az idén sem lesz jobb. A fiatalok - főleg a fiűk, s nem ritkán éppen a jó előmenetelűek - mellőzik a gimnáziumot, attól tartva, ha nem veszik fel őket egyetemre vagy főiskolára, nem tudnak majd mit kezdeni. Megfeledkeznek arról, hogy a gimnázium nem jelent zsákutcát azoknak sem, akik nem tanulnak tovább, hiszen a fakultatív rendszerű képzés bizonyos szaktudást nyújt, s ezál­tal lehetővé válik a diákok elhelyezkedése. Fontos lenne tehát, ha a rátermett, jó képességű tanulók gimnáziumba mennének, s az érettségi után a jelenleginél többen folytatnák tanulmányai­kat műszaki főiskolán, természettudományi karon vagy katonai főiskolán. Vonatkozik ez természetesen, sőt még fokozottabban a magyar tanítási nyelvű iskolák növendékeire, hiszen itt a továbbtanulásra jelentkezők száma még nincs összehangban a társadalmi igényekkel. Ahhoz, hogy a pályázók aránya megfe­leljen a lakosság nemzetiségi összetételének, a jövő tanévben a nyolcadikosok mintegy 20 százalékának gimnáziumban, 30 százalékának pedig szakközépiskolában kellene továbbtanulnia. A szülők vagy a fiatalok törekvéseit, elképzeléseit nem köny- nyü összhangba hozni a realitásokkal, a társadalmi elvárások­kal. Ehhez is körültekintő nevelőmunka szükséges. A szülői ház és az iskola közötti jó kapcsolat tehát e téren is eredménnyel járhat, mert ha a szülők érzik, hogy a pedagógusnak is a gyer­mek boldogulása a célja, akkor nemcsak igénylik, hanem el is fogadják a tanácsát. Hiszen a végső cél közös: a gyerek adottságainak leginkább megfelelő pálya kiválasztása. TÖLGYESSY MÁRIA Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke ma 71 éves Fogadás a bratislavai várban A barátság és a jószomszédi kapcsolatok fejlesztéséért (ČSTK) - Viliam Šalgovič, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke tegnap a bratislavai várban Peter Colotka szlovák miniszterelnök jelenlétében fogadta a bratislavai konzuláris hivatalok vezetőit. Nevükben Vagyim Sztyepa­nov szovjet főkonzul, a bratislavai konzuláris testület doyenje sok si­kert kívánt dolgozóinknak s Szlo­vák Nemzeti Felkelés 40. évfordu­lójának évében a fejlett szocialista társadalom építése programjának megvalósításához. Elismeréssel szólt népünk múlt évi sikereiről, és nagyra értékelte, hogy a szocialis­ta Csehszlovákia a világbéke megőrzésére törekszik. Viliam Šalgovič köszönetét mondott az őszinte jókívánságo­kért. Nagyra értékelte a konzuláris hivatalok vezetőinek hozzájárulá­sát az általuk képviselt országok­kal való barátság, együttműködés és jószomszédi kapcsolatok fej­lesztéséhez. Bár az 1983-as esz­tendő a nemzetközi helyzet alaku­lását tekintve nem hozta meg a várt enyhülést, hanem - az im­perialista körök irreális politikája következtében - a nemzetközi fe­szültség kiéleződéséhez vezetett, kifejezte azt a meggyőződését, hogy sikerül érvényesíteni a béke­politika elveit, és 1984-ben a nem­zetközi helyzet kielégítően alakul. Hozzáfűzte, hogy dolgozó népünk ezt országépítő munkájával moz­dítja elő, tudatosítva, hogy az em­ber boldog élete nemcsak kíván­ság, hanem reális cél. KEDD 1984. január 10. XXXVII. évfolyam 8. szám ★ Ára 50 fillér Munka Érdemrend átadása (ČSTK) - Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság elnöke Jirí Semínnek, a CSKP KB munkatársának átadta a Munka Érdemrendet, amelyet 60. születésnapja alkalmából a CSKP és a szocialista társada­lom javára kifejtett sokéves tevé­kenységéért adományoztak. Jókívánságok (ČSTK) - Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára jókívánságait fejezte ki Herbert Miesnek, a Né­met Kommunista Párt elnökének újraválasztása alkalmából. Nagykövet kinevezése (ČSTK) - Gustáv Husák köz- társasági elnök Ján Pappot kine­vezte hazánk rendkívüli és meg­hatalmazott romániai nagyköveté­vé. Egyidejűleg felmentette tiszt­sége alól Josef Šimont, az eddigi nagykövetet. Karel Hoffmann a nymburki járásban (ČSTK) - Karel Hoffmann, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Szakszervezetek Központi Ta­nácsának elnöke tegnap a nymburki járásba látogatott. František Brabenecnek és Jirina Veseiának, az SZKT titkárainak társaságában megtekintette a Nymburki Vasúti Javítóüzem és Gépgyár több részlegét, ahol mozdonyokat és vagonokat javíta­nak. Megismerkedett a vállalat tör­ténetével és jelenlegi feladataival, valamint a dolgozók munka- és szociális feltételeivel. A vállalat az idén ünnepli megalapításának 110. évfordulóját. Karel Hoffmann elvtárs a Vasúti Szakmunkáskép­ző Iskolában is járt, amelyben 1500 fiatal tanul. Ezután részt vett a nyumburki járás dolgozóinak gyűlésén, ame­lyen a szakszervezeti tagok idei feladataival foglalkoztak. A ta­nácskozás vitájában válaszolt a dolgozóknak a szakszervezeti munkával kapcsolatos kérdéseire. Hangsúlyozta, hogy gazdasági té­ren nagyobb gondot kell fordítani a szállító-megrendelői kapcsola­tok javítására és a tervek teljesíté­sére, s kiemelte, hogy elsőrendű feladat a tervezői tevékenység tö­kéletesítése, és hogy minden szinten következetesen érvényt kell szerezni a jóváhagyott tervek tekintélyének. A NOSZF és a felszabadulás tiszteletére Határidő előtt átadják az új átrakóállomást (Tudósítónktól) - Hazánk leg­nagyobb „szárazföldi kikötője“, az ágcsernyői (Čierna nad Tisou) át­rakóállomás népgazdasági jelen­tőségét nem hiszem, hogy bárki is vitatná. Csaknem negyven esz­tendővel ezelőtt létesült, és 1947 óta - amikor az első fontos szállít­mányok, köztük a számunkra az életet jelentő kenyérgabonával megrakott vasúti szerelvények megérkeztek a Szovjetunióból - az ország lakosságának emlé­kezetébe igen mélyen bevésődött, mit jelent számunkra a esernyői állomás és a rajta keresztül lebo­nyolított árucsere-forgalom. Annak idején, 1947-ben napon­ta ötszáz tonna árut raktak át szovjet vasúti kocsikból: harminc évvel később, 1977 körül évente több mint 20 millió tonna érkezett. Ez a mennyiség évről évre növek­szik, s a esernyői átrakóállomás lassan már képtelen lenne a beér­kezett árumennyiséget folyamato­san fogadni, illetve továbbítani. Ezért vált szükségessé egy újabb átrakóállomás építése a Nagykaposhoz (Veľké Kapu­šany) közeli Matyóc (Matovce) község mellett. Építéséhez a Bra­tislavai Állami Közlekedési Terve­zőintézet tervei alapján az idén fognak hozzá. A több mint 300 millió korona ráfordítást igénylő új határ menti átrakóállomás átadási határidejét eredetileg 1985 január­jára tűzték ki. A kivitelező intézmé­nyek kollektívái azonban felaján­lották, hogy az állomást 1984. no­vember 7-én, a NOSZF 67. évfor­dulóján átadják rendeltetésének. Oto Pončak mérnöktől, a vas­útépítő vállalat kelet-szlovákiai ki- rendeltségének igazgatójától megtudtuk, hogy a szóban forgó felajánlás reális, a vállalt határidőt be tudják tartani.- Nagy népgazdasági jelentő­sége van ennek a kezdeménye­zésnek, hiszen az új átrakóállo­más üzembe helyezésével nagy­mértékben tehermentesül a eser­nyői állomás és a jövőben, ez év november 7-étől nemcsak a Csap, hanem a Uzsgorod felől érkező szovjet vasúti szerelvényeket is fogadhatjuk hazánkban. A gyümölcsöző csehszlovák -szovjet együttműködésnek tehát egy újabb jelentős kapuja nyílik meg ott, ahol 1944 novemberében megjelentek az első felszabadító szovjet egységek. Ennek a tudata kétségkívül lelkesíti és eredmé­nyes munkára sarkallja az építő­ket. , (kulik) VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK!

Next

/
Oldalképek
Tartalom