Új Szó, 1984. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-06 / 5. szám, péntek
A pszichológus szemével A munkarend és a pihenés ....................................................................................—i-n.—^ KOMMENTÁUUK _____ Mi ndenki ismeri a fáradtságot. Ez az érzés hol kellemes, hol kellemetlen. A fáradtság tevékenységünk természetes következménye. Maga a fáradtság érzése megvédi szervezetünket a kimerültségtől. Olyan korban élünk azonban, amikor mindenkinek bizonyos teljesítményt kell felmutatnia. Sokszor annak árán is, hogy a természetesen jelentkező fáradtságot nem vesszük figyelembe és különböző módon megpróbáljuk leküzdeni. Ennek természetesen következményei vannak. Neurózis, álmatlanság, gyomorfekély, nyugtalanság - ezzel fizetünk a kényelmesebb életért, a fáradtság szüntelen leküzdéséért. A helyzetet nem tudjuk azonban megváltoztatni. Korunk mindenkitől megköveteli a munka maximális intenzifikálását, a munkaidő hatékony kihasználását. Milyen megoldást választhat az ember, ha életét egészségesen, de tartalmasan akarja leélni? A megterhelést nem szabad az emberi tűrőképesség határai fölé emelni. Az emberi szervezet kimerültségének van egy határa és teljesítőképességének növelése korlátozott. A teljesítőképesség növelése a dolgozók egészségének megkárosítása árán ellentétben áll társadalmunk etikai alapelveivel. Tapasztalataink szerint a munkatermelékenység növelésének egyik járható útja a tudomány nagyobb mértékű bevonása az emberi tevékenységbe, a munkafolyamat elemzésébe, a munkarend és a pihenés megszervezésébe. A munka és a pihenés rendjét úgy határozhatnánk meg, mint a munkafolyamatot szabályozó szokások és normák viszonyának összességét. A munkarend és a pihenés függ a technológiai folyamatoktól és a munkaszervezés gazdasági alapelveitől. Figyelembe veszi az egyes dolgozók pszichikai és fiziológiai sajátosságait és általában egész életszínvonalukat. A munkarend és a pihenés több témakört foglal magába, amelyek közül megemlítjük a következőket: a munka elosztása a nap, a hét és a hónap folyamán; a műszakok rendszere, az éjszakai és nappali munka problémái. Továbbá meg kell oldani a munkaszünetek kérdését, meg kell határozni a szünet hosszát, elosztását a nap folyamán, gyakoriságát Figyelmet érdemel a munkatevékenység fajtája és a fáradtság közti viszony kérdése is. A munka- tevékenységet több szempontból kell megítélnünk, mindenekelőtt aszerint, milyen energiát kell kifejtenünk, mennyiben automatizált a tevékenység és milyen szellemi megterheléssel jár. A munkafolyamat mindenekelőtt társadalmi folyamat és ezért a munkarend és a pihenés szempontjából figyelembe kell venni a munkateljesítmények és a munkahelyen kívüli hatások viszonyát. Az utóbbiak közé soroljuk a munkahelyre való utazást, az alvást, illetve a szabad idő kihasználásának módját. Tekintettel a dolgozó érdekeire Az elmondottak alapján leszögezhetjük, hogy a munkateljesítményt komplexen kell optimalizálnunk, miközben az első helyen a dolgozó álljon. Ahhoz, hogy eleget tegyünk ennek a követelménynek, kerülnünk .kell a formális intézkedéseket, a munkafolyamatot elsősorban úgy kell megszerveznünk, hogy az megfeleljen a dolgozóknak és nem a különféle normák és rendeletek szerint. Úgy mint általában a társadalomban mindenütt, ezen a területen is csak kárt okoz a bürokrácia és a rugalmatlanság. Példaként említhetjük a munkaszünetek megszervezését. Kevés helyen veszik figyelembe a munka jellegét, a munkagörbét, valamint a munkavégzés természetes feltételeit. így aztán leegyszerűsítik a szünetek kérdését. Rendszerint tízórai és ebédszünetet iktatnak be, továbbá szünetet a természetes szükségletek elvégzésére és ezzel meg is elégszenek. > Ha ilyen esetekben a dolgozó szükségét érzi, hogy több szünetet tartson szubjektív állapotának megfelelően, maga szabályozza munkarendjét. Amikor fáradtságot érez, de a munkát nem szakíthatja meg, rendszerint lelassítja a munka ütemét és igyekszik más tevékenységeket végezni. Vagyis pótolni próbálja a pihenést. Sokkal ésszerűbb a munkafolyamat minősége szempontjából is, ha a munkaszünetek számát az adott munkakör szerint határozzák meg. Annak ellenére is, hogy egyes vezetők véleménye szerint a pihenés a munkaidő alatt idő- veszteséget jelent. A pszichológiai felmérések tanulsága szerint két rövid szünet beiktatása eredményeként csökkent a jogtalanul megtartott szünetek száma, miközben a munka üteme növekedett. A többi kísérlet is érdekes eredményekkel járt. Az egyhangú munka során növelték a 6-10 perces szünetek számát, ezzel ugyan lerövidítették a munkaidőt, de ugyanakkor nőtt a teljesítmény és javult a munka minősége is. A Szovjetunióban például néhány vállalatnál, ahol különösen egyhangú a munka, ötperces szünetet iktatnak be minden munkaóra végén. Mit csináljunk a szünetben? Kevés figyelmet szentelnek a munkaszünetek ésszerű kihasználásának. Rendszerint ezeket a szüneteket bevásárlásra, az üzemi büfé meglátogatására stb. használják ki. Pedig a szüneteknek a felüdülést kellene szolgálnia. Mással kell tölteniük a szünetet azoknak, akik nehéz fizikai munkát és mással azoknak, akik ülő foglalkozást végeznek. Az ülöfoglalkozások és a monoton munkák esetében nagyon jól beváltak a tornagyakorlatok. Ezt bizonyítják a Leningrádi Testnevelési Kutatóintézet kísérletei is. Megállapították, hogy lényegesen nagyobb azoknak a dolgozóknak a teljesítménye, akik a munkafolyamat alatt beiktatott rövid szünetek keretében rendszeresen tornásznak. A munkaszünetek jó megszervezésének fontosságát bizonyítják azok a kísérleteik is, amelyeket a számítóközpont dolgozói körében végeztünk. Megfigyeltük, hogyan változik a lyukkár- tyakezelők teljesítménye egy műszak alatt, miközben pszichikai állapotuk is ingadozik. Munkarendjük hagyományos volt, vagyis szünet nélkül öt órát dolgoztak, majd félórás ebédszünet következett. Felmérésünk eredményei a vezetők számára is tanulságosak lehetnének. Ugyanis ebben az esetben a teljesítmény a műszak elején, ha lassúbb ütemben is, de növekedett. A legnagyobb teljesítményt kilenc óra körül figyeltük meg. A növekedés 11 óráig folytatódott, majd ezután csökkent és a csökkenést a szünet sem tudta megállítani, sót éppen ellenkezőleg, a szünet után a teljesítmény tovább csökkent. Először lassan elhatalmasodott rajtuk a szorongás, amely a teljesítmény növekedésével párhuzamosan csökkent. A műszak végén viszont ez a szorongás megint növekedni kezdett. Az eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy a munkarend ebben az esetben kizárólag adminisztratív és nem szolgálja célját. A szünet annak ellenére, hogy aránylag hosszú, későn van beiktatva, amikor a szervezet már elfáradt és a dolgozó már elérte maximális teljesítőképességét. A szünet hossza sem megfelelő, a dolgozó kizökken a munka ritmusából és nehezen illeszkedik vissza. A munkarend meghatározása bonyolult probléma, amelynek megvannak gazdasági, társadal- ,mi, pszichológiai, fiziológiai és jogi sajátosságai. Ezért ezt a problémát komplexen kell megoldani. A helyes munkarend meghatározása nem jelenti a munkaidő lerövidítését, éppen ellenkezőleg, jobb kihasználását az egész társadalom és minden egyes dolgozó érdekében. Dr. JAN JUHÁS Érdemesek a nagyobb megbecsülésre Bár munkájuk nyomát nem rögzítik mindig írásos jelentésekben, a pártcsoportok tevékenysége mégis elválaszthatatlan részét képezi az alapszervezetek szervezeti életének. Fontos feladatuk, hogy működési területükön népszerűsítsék a taggyűlés határozatait és szervezzék, segítsék végrehajtásukat, ügyeljenek arra, hogy a csoport minden tagja céltudatosan teljesítse alapvető kötelességét. Az alapszabályzat szűkszavú meghatározásán kívül a pártcsoportok sok más feladatot is teljesítenek; építő javaslataikkal gazdagítják a taggyűlés elé terjesztett beszámolót, hasznos észrevételeket fűznek a határozati javaslatokhoz, öntevékenyen foglalkoznak a csoporttagok sajátos problémáival, elvtársi bírálattal segítik egymás munkáját. Valóban nagy érdemük, hogy tevékenységük eredményeképpen szervezettebb, rendszeresebb lett a pártélet, növekedett a párttagok aktivitása, a pártcsoportok akcióegysége és mozgósító ereje. Sajnos, nem általánosítható e jellemzés minden pártcsoport munkájára. Sok helyen esetlegesen dolgoznak, formálisan működnek. Az ok: kevés támogatást kapnak a pártbizottságtól. A másik véglet viszont, hogy túlságosan bábáskodnak felettük, s ezzel eleve fékezik a csoportok kezdeményezését. Nem szándékunk név szerint is felsorolni a negatív eseteket. Viszont példaként, hadd említsük meg az érsekújvári (Nové Zámky) Elektrosvit pártszervezetét, ahol az utóbbi időben a pártcsoportok rendszeres tájékoztatást kapnak nemcsak a pártbizottság munkájáról, hanem a vállalat gazdálkodásáról is. Ennek tudható be, hogy a csoportok tagjai is igényesebbek önmagukkal szemben, így az alapszervezeti bizottságok valósághű képet alkothatnak a kisebb-nagyobb közösségek munkájáról. Azt is megtudhatják, hogy miben számíthatnak a pártcsoportokra a terv teljesítésében. Ez a módszer sokat segít az év eleji taggyűlésekre való felkészülésben is. A pártcsoportok mindennapi tevékenységének fő iránya a termelő munka, az intenzív gazdálkodásra való áttérés segítése. A kérdések sokasága és a tennivalók bonyolultsága miatt nem lehet kimerítően megvitatni külön minden ezzel kapcsolatos feladatot a taggyűléseken, ám a szükebb körű csoportértekezletek részletesen is foglalkozhatnak a problémákkal. Nem mellékes szempont, hogy a pártcsoportokban a megbeszélések kötetlen formában zajlanak, s itt rendszerint, főleg a fiatalabb kommunisták, bátrabban nyilvánítanak véleményt, tesznek elfogadható javaslatokat. Kétségtelen, a pártcsoportok többsége eddig is igazolta, hogy a pártbizottságok számíthatnak segítségükre, de a jövőben csak akkor láthatják el hiánytalanul feladatukat, ha még több támogatást kapnak a pártbizottságoktól. Az értékelő taggyűlések előkészítésénél ezt a kérdést sem lehet figyelmen kívül hagyni. SZOMBATH AMBRUS ORVOSI TANÁCSADÓ Az epilepszia 1 A protivíni Dél-csehországi Tejipari Vállalat dolgozói tavaly május óta gyártják a kis kalóriatartalmú Blanice sajtot. Évente 600 tonnát fognak belőle előállítani, s a dél-csehországi kerületbe, Prágába, Olomoucba, Ostravába és Kladnóba szállítják. A képen: Jarmila Jelínková (baloldalt) és Jiŕina Ŕíhová érlelésre készíti elő a sajttömböket. (Jaroslav Sýbek felvétele - ČTK) Az epilepszia klinikai szindróma, amelynél az agyi elektromos tevékenység megváltozása miatt tipikus állapot áll be az embernél - az eszmélet hirtelen elvesztése, merev és rángógörcsök, esetleg bevizelés, néhány percig tartó rosszullét. Mély alvás és az eszméletlenség tartamára vonatkozó emlékezetkiesés követi. Az epilepsziát már időszámításunk előtt pár ezer évvel is ismerték, erről feljegyzések vannak. Mágikusan hatott a beteg környezetére az epileptikus állapot, ,,az ok nélküli“, hirtelen kezdete, az eszméletvesztés, a rejtélyes görcsök, melyek „emberi segítség“ nélkül el is múltak. A beteg magához tért, semmire sem emlékezett és továbbra is képes volt „normálisan élni“. Ma a tudományos kutatások és a tudomány gyakorlati alkalmazása alapján tudjuk, hogy az epilepszia az agy betegsége - az agyi elektromos tevékenység megváltozása. A nagy, eszméletvesztéssel járó rohamokon kívül vannak néhány másodperces, tudatszűkülettel járó állapotok is, ezek az úgynevezett kis rohamok. A gyermekkorban való gyakorisága miatt az epilepsziát egyesek gyermekbetegségnek is nevezik. Az epilepszia gyakorisága a civilizált országokban meghaladja a 0,3-1 százalékot. Az epilepsziás betegek 1-4 százaléka örökölte a betegséget (leggyakrabban olyan szülőktől, akik mindketten ebben a betegségben szenvedtek). Az agy által termelt elektromosság - az EEG. Az izom és az idegszövet alapvető életmegnyilvánulása az elektromosság. Az éber állapot viszonylag egyhangú EEG-jével szemben az alvás elektroenkefalogramja lényeges változásokon megy keresztül. Az alvás mélyülését sajátságos hullámkép kíséri, amelyből az alvás mélysége felismerhető. Különös jelentősége van az EEG-nek az agyhalál megállapításában, abban, hogy felismerjük, a gépi lélegeztetéstől, az élesztési eljárásoktól eredmény már nem várható. A gyógyításban az elektroenke- falografia mint vizsgálati eljárás rutineljárássá vált. Segítségével fel tudjuk deríteni és nyomon követni idegrendszerünk némely kóros elváltozását. Az idegsejtek funkciójának károsodását gyakran az egyes agyterületek EEG-hullá- mainak helyi lassulása jelzi. így van az epilepsziánál is. Jellegzetes hullámforma az úgynevezett tüskepotenciál. Epilepsziás roham idején a tüsketevékenység halmozottan, minden más elektromos jelenséget elnyomva folyamatosan jelentkezik". Ilyenkor az epilepsziás gócból a kóros ingerület a szomszédos agyi struktúrákra, egyre távolabb tovaterjed. Az epilepsziás roham jellege mindig attól' függ, hogy milyen agyterületre terjed ki a kóros izgalom. Többféle epileptikus szindrómát ismerünk, és ezért több csoportosítása is van. Szerepet játszik a kórkép kialakulásában az epileptikus rohamok iránti veleszületett hajlam is. Az epilepszia diagnosztizálásánál számításba kell venni sok körülményt. Például több fertőző betegségnél, fertőzéses eredetű agyi betegségnél a gyermek görcsöket kaphat. Nagyon fontos tudni, nincs-e a gyermek, vagy a felnőtt agysérülés után (szó lehet egy ártatlan balesetről is, mint szánkózáskor elszenvedett fejütés stb.) Az epilepsziát okozhatja daganat, élősdi ártalom, akár bizonyos körülmények között a környezet okozta tartós izgalom is stb. A sok epilepsziás rohamforma közül a legismertebb az úgynevezett nagyroham. A beteg ilyenkor eszméletét vesztve megmerevedik, majd pár másodperc múlva egész testében rángatózni kezd. Nyelvét megharaphatja, szája habzik, arca elkékül, izzad, székletét, vizeletét maga alá bocsáthatja. Kis idő múltán a rángások ritkulnak, a légzés fokozatosan rendezetté válik. Átmeneti nyugtalanság, ködös tudati állapot után a beteg többnyire elalszik. Eleséskor a beteg súlyos sérüléseket szenvedhet, fontos őt a roham alatt védeni, hogy ne üsse meg magát, nyelvét ne harapja meg. Nem szabad erőltetve lefogni, fektessük puha, nem sértő környezetbe, foga közé összecsavart zsebkendőt, gumicső darabot tegyünk. A roham lehet gócosan körülhatárolt, nem az egész testre kiterjedő, nem is jár mindig eszméletvesztéssel. A pontos rohamelemzéssel adatot nyerhetünk az epilepsziás góc elhelyezkedésére vonatkozóan. A beteg egyes esetekben az epilepsziás rohamot előre „megérzi“. Ez az érzés tulajdonképpen már a roham kezdetét jelenti. Dr. RÉPASSY BÉLA ÚJ SZŐ 4 1984. I. 6.
